Pesti Napló, 1915. május (66. évfolyam, 120–150. szám)
1915-05-26 / 145. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ 1915. május 27. 17 köszönhetik, hanem annak is, hogy a török tüzérség találási biztonsága bámulatosan precíz és ütegeiknek, valamint mindennemű katonai intézményük maszkírozásában olyan fortélyos művészetet fejtenek ki, hogy a szövetségesek eddig nem tudták azokat fölfedezni és csak halálomra ágyúzzák azokat. A „Panteleimon" pusztulása Kopenhága, május 25. A pétervári távirati ügynökség hivatalosban közli: „A Fekete-tengeren egy hadihajónk súlyosan megsérült és 750 ember a tengerbe veszett." A hivatalos, jelentés nem árulja el az elpusztult hadihajó nevét, de nincs is rá szükség, mert a török jelentésekből biztos, hogy a megtorpedózott Panteleimon cirkálóról van szó. WWWVNAVWWWWWAAVWWWWWWW Az olasz árulás története Újabb részletek a Zöld könyvből Hogy Olaszország milyen tervszerűen készült a monarchia elleni háborúra és hogy már milyen régóta megegyezhetett az entente-hatalmakkal, azt igazolja a német félhivatalos Wolff-ügynökség egy jelentése, amely összefüggő kivonatot közöl az olasz Zöld könyv diplomáciai okirataiból. Ebből a kivonatos és hiteles jelentésből világosan kitűnik, hogy milyen szemérmetlenséggel kereste Olaszország az ürügyeket ahhoz, hogy konfliktust idézhessen elő és hogy milyen vakmerő követelésekkel lépett föl, csakhogy kiegyenlíthetetlen ellentét keletkezzék köztünk. (Olaszország zsarolni kezd) A hiteles kivonat szerint 1914. december 9-én árulta el Olaszország legelőször szemérmetlen szándékát. Sonnino ezen a napon megbízta Avarna bécsi olasz követet, hogy közölje Berchtolddal, hogy Ausztria-Magyarországnak fegyveres fellépését Szerbiában olyan cselekménynek tekinti, amely érinti a hármasszövetség hetedik pontját és amely a monarchiára nézve azt a kötelezettséget állítja előtérbe, hogy Olaszországgal előzetesen megállapodjék azokról a kompenzációkról, amelyeket akárcsak átmeneti megszállás esetében is köteles megadni. Hibáztatja Sonnino, hogy Berchtold nem tárgyalt vele, mielőtt az osztrák-magyar hadsereg a szerb határt átlépte. A monarchia is a hármasszövetségre való hivatkozással akadályozta a tripoliszi háború idején Olaszország bizonyos katonai cselekedeteit a Dardanelláknál, ami ezúttal precedensül szolgálhat Igaz, hogy a monarchia többször kijelentette, hogy nincs szándékában Szerbiában területet szerezni, de ez csak határozatlan formában megadott ígéret volt és nem nyújt védelmet esetleges komplikációk esetén. A hármasszövetség hetedik pontja Olaszországnak olyan esetekben is megadja a kompenzációkhoz való jogot, amikor a monarchia nem új területet, hanem valamilyen kedvezményt szerez a Balkánon. Olaszország épp ezért szükségesnek tartja oly tárgyalások megkezdését, amelyek Olaszország gazdasági és politikai érdekeinek védelmét biztosíthatják. Az olasz parlamentben, az olasz közvéleményben mozgalmak észlelhetők, amelyeknek célja az olasz nemzeti aspirációk kielégítése. Az olasz kormány ezeket a mozgalmakat nem hagyhatja figyelmen kívül. A monarchia és Olaszország közt kötendő megegyezés lehetővé tenné, hogy a jövőben minden ellentét megszűnjön és hogy sajnálatos incidensek, melyek ma oly gyakoriak és állandó, tartós, bizalmas baráti viszony fentartását gyakran kétségessé teszik megszűnjenek. December 12-én Avarna közli, hogy kifejtette Berchtold előtt az olasz kormány álláspontját, mire Berchtold azt felelte, hogy a háború Szerbia ellen nem támadó, hanem védő hadjárat és hogy nem forog fenn az az eset, amely Olaszországgal a hármas szövetségi szerződés alapján való azonnali tárgyalást tenne szükségessé. December 14-én Avarna közli Sonmóval, hogy a bécsi német nagykövet Jagov német államtitkár információi alapján rávette Berchtoldot, hogy érdemleges tárgyalásokat kezdjen. (Megkezdődnek az egyezkedési tárgyalások) December 20-án Berchtold tudatja Austriával, hogy hajlandó az olaszoknak adandó kompenzációkról tárgyalást kezdeni. Ugyanezen a napon Bülow bemutatkozik Sonninónak és közli, hogy meg akarja javítani a Németország és Olaszország közötti jó viszonyt. Németország elismeri, hogy Olaszország, kompenzációkra tarthat igényt, amelyeket meg is fognak adni, mihelyt Ausztria-Magyarország valami kézzelfogható eredmény birtokában lesz. Sonnino azt feleli, hogy az ország hajlandó volna a semlegesség fentartására, ha nemzeti aspirációinak kielégítését tudná biztosítani. Bülow megköszönte Sonnino nyíltságát és elismerte annak a szükségességét, hogy ilyen szellemben dolgozzék. Ugyanezen a napon Macchio tudatja Sonninóval, hogy az ünnepekre Bécsbe utazik. Sonnino aggályaira megjegyezte, hogy az osztrák-magyar csapatok szerbiai akciója nem érinti ahármasszövetségi szerződést, mert egyelőre nincs szó tartós hódításról. Sonnino erre megjegyezte, hogy Belgrádban már osztrák-magyar kormányzót neveztek ki. Ha Szerbia megszállását összehasonlítják azzal, ami a tripoliszi hadjárat idejében történt, amikor ugyanis a monarchia tiltakozott Szaloniki bombázása és a Dardanellák megtámadása ellen, úgy nem lehet kétség, hogy Olaszországnak joga van a hármas szövetségi szerződés hetedik pontjában érintett kompenzációkról tárgyalni. Január 7-én Sonnino közli Avarnával, hogy Macchiónak megmagyarázta az olasz kormány álláspontját, amelytől semmiképp sem fog eltérni. (Triesztet követelik) Január 11-én Macchio felajánlja Sonninónak Albániát, mint kompenzációs alapot. Sonnino azt feleli, hogy Olaszország érdeke Albániában negatív és csak arra irányul, hogy ott más hatalom ne vesse meg a lábát. Olaszország a Balkánon főleg arra törekszik, hogy jó viszonyban álljon az ottani hatalmakkal és hogy parancsoló ok nélkül ne jusson ellentétbe Szerbiával és Bulgáriával. Ne Albánia, hanem a nép által óhajtott tartományok legyenek a kompenzációs tárgyalások alapjai. Január 14-ikén Sonnino kijelentette Bülownak, hogy tartós egyetértést csak akkor lehetne elérni, ha Trentino és Trieszt irredentista formuláját végleg kiküszöbölnék. Bülow azt válaszolta, hogy Ausztria-Magyarország inkább visel háborút, semhogy átadja Triesztet. Véleménye szerint azt el lehetne érni, hogy a monarchia átadja Trentinót, de többet nem. (A „kiábrándult" Sonnino) Január 25-ikén Sonnino kijelentette Bülownak, hogy a dolgok folyása kissé kiábrándítja őt, annál is inkább, mert a félhivatalos bécsi sajtó nem akar tudni területi engedményekről, az osztrák-magyar csapatokat pedig ismét összpontosítják Szerbia határán, ami élénk mozgalmat kelt a háborúban való részvétel mellett, ő maga igyekszik az igényeket mérsékelni. Február 9-én Burián kijelenti, hogy még nem válaszolhat és hangsúlyozza, hogy Valona és Dodekanezos megszállása Itáliának kötelességévé teszi, hogy előbb a monarchiával egyezzék meg. Február 12-ikén Olaszország azt válaszolja, hogy ez nem lehet a mostani tárgyalások anyaga. Február 12-ikén Sonnino sürgeti Bécs döntését. Ürügyül azt hozza fel, hogy a Balkánon új katonai expedíció készül és Olaszországnak kötelessége, hogy méltóságát megvédje, minden kezdeményező javaslatát visszavonni és ragaszkodni a szerződés 7-ik pontjához és mindent, amit a monarkia mától kezdve a Balkánon Szerbia és Montenegró ellen tesz, e szerződéssel ellentétben állónak tekint és magáról minden felelősséget elhárít. Február 22-ikén Avarna herceg azt táviratozza, hogy hiábavaló volna illúziókat táplálni. (Az olasz követelések) Március 4-én Sonnino követeléseit a következőkép foglalja össze: A monarkia a Balkán-félszigeten semmi katonai akciót sem kezdhet, anélkül, hog a megfelelő kompenzációkról előbb Olaszországgal meg ne egyeznék. Ez alapelv minden megsértését a szerződés megszegésének tekinti, ami Olaszországnak teljesen szabad kezet adna. Ameddig a szerződés fennáll, kompenzációt követelünk, mint következményét annak, hogy a monarkia katonai akciót kezdett a Balkánon, tekintet nélkül annak esetleges eredményére, ez nem zárja ki, hogy jövőben, ha Ausztria-Magyarország más előnyöket vív ki, ne tárgyalhassunk. Az elsősorban említett kompenzációk, vagyis azok, amelyeket Ausztria Magyarország balkáni akciójának megkezdéséért adna, nem tartatnak titokban, hanem a kompenzációs területek azonnal átadandók Olaszországnak. A Dodekanezos és Valona megszállásáért Olaszország semmi kompenzációt nem ad. Március 4-én Sonnino táviratban felhatalmazta Avarnát, jelentse ki Buriánnak ,hogy Antivárinak az előző éjjelen történt bombázása ellentétben van Olaszországnak február 22-én a monarkia előtt tett kijelentésével. Március 9-ikén kijelenti Burián, hogy az osztrák-magyar kormány a kompenzációk fölött való tárgyaláshoz az olasz javaslatban említett alapelvek szerint hozzájárul. Sonnino feltételéül kiköti, hogy ha megegyezés jön létre, azt azonnal keresztül kell vinni és hogy a tárgyalások két hétnél tovább nem tarthatnak. Március 13-ikán Burián kijelenti, hogy a megegyezés azonnal perfektuálásához nem járul hozzá. Sonnino ragaszkodik ehhez. Március 20-ikán Bülow kijelenti, hogy Németország kezességet vállal, hogy az Olaszország és a monarkia között kötendő egyezséget a békekötés útján lojálisan keresztülviteti. Március 22-ikén Sonnino kijelenti, hogy a tárgyalások újrafelvételét nem ellenzi, de az azonnali perfektuálás kérdésének megoldása nélkül mindent hiábavalónak tart. (Ausztria-Magyarország ajánlata) Március 27-ikén Burián a következő ajánlatot tette: 1. Olaszország kötelezi magát, hogy a háború végéig megőrzi jóindulatú semlegességét. 2. Olaszország a háború egész tartamára Ausztria és Magyarország számára a Balkánon teljes celekvési szabadságot biztosít és lemond minden új kártalanításról minden olyan területi előnynyel szemben, amelyet Ausztria és Magyarország egy cselekvési szabadság révén esetleg szerez. Ez vonatkoznék Albániára és az Albániára vonatkozó olaszosztrák és magyar megegyezésre. A londoni konferencia határozatai érvényben maradnának. Burián kijelentette Avarna előtt, hogy Ausztria és Magyarország a maga részéről kész volna Dél-Tirolról, Trient várossal együtt lemondani. A határmegállapítás úgy történnék, hogy számbaveendők lennének Ausztria és Magyarország stratégiai követelményei éppen úgy, mint a lakosság gazdasági szükségletei. Március 31-én Sonnino azt táviratozza Avarna hercegnek, hogy az előbb említett nem pontosan meghatározott és határozatlan ajánlat egyáltalában nem kielégítő. Burián erre április 2-ikán megállapítja, hogy azok a területek, amelyekről Ausztria és Magyarország kész volna a megjelölt feltételek mellett lemondani, Trient, Rovereto, Riva és Pione kerületeket (Madona di Campiglio és Borgo környékének kivételével) foglalnák magukban. Az Etsch völgyében a határ Laviesig terjedne, amely megmaradna Olaszország számára. (Az olasz ellenajánlat) Báró Burián kérésére Sonnino április hatodikán tette meg ellenajánlatát, amelynek 11 pontját már ismertettük. (A tárgyalás megakad) Április 2-án és április 13-án egy orosz—osztrák-magyar külön békéről mind sűrűbben szóltak a híresztelések, amely külön békének az lett volna a célja, hogy Ausztria és Magyarország szabadkezet nyerjen Olaszországgal szemben. Április 13-án Sonnino táviratban sürgősen kérte Avarna hercegtől az osztrák és magyar választ. Burián április 16-án kelt válaszából kitűnt, hogy ő az olasz követeléseket nem fogadja el, hanem új ajánlatokat tesz a Trentinóról való lemondásra vonatkozóan. Sonnino április 21-én azt táviratozza Avarna hercegnek, hogy azok a területi engedmények, amelyeket Ausztria és Magyarország tenni hajlandó, nem látszanak elegendőnek egy olyan megegyezés biztosítására, amelyet a két állam között, hogy erős és normális helyzet teremtessék, létre kellene hozni. Ausztria és Magyarország csak Trentinóra vonatkozóan akar valamit adni az első ajánlata kibővítéséül, de még ez az ajánlat sem záloga annak, hogy nyelvi, etnológiai és katonai szempontból a mai helyzet legnagyobb bajai megszűnjenek. Ami pedig a többi követelést illeti, Burián teljes ellenállásával találkozik minden pont. Áthidalhatatlan az ellentét Olaszország ajánlatának 5. pontja tekintetében, amely esetleges megegyezések azonnali végrehajtását követeli. Április 25-ikén Avarna azt táviratozza, hogy Burián haszontalan diskussziókat folytat és a dolgok való állásáról, úgy látszik, nem akar felvilágosítást adni. Burián abban az illúzióbaningatja magát, hogy Olaszország végül mégis csak meg fog elégedni azzal, amit neki Trentino átengedésével felajánlottak. Burián nem tudja annak a lehetőségét elképzelni, hogy Olaszország abban az esetben, ha ajánlatát teljes egészében nem fogadják el, Ausztria-Magyarországnak és Németországnak megüzeni a háborút. Ezért tehát a jelenlegi körülmények között Ausztria és Magyarországgal a megegyezés az olasz ajánlat alapján majdnem lehetetlenségnek látszik. A Zöldkönyv a május 3-iki jegyzékkel végződik. AAVVWVWVWWWWVWVVVWvVVVWVA A május 31-én lejáró előfizetéseket kérjük sürgősen megújítani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában ne legyen fennakadás.