Pesti Napló, 1915. május (66. évfolyam, 120–150. szám)

1915-05-26 / 145. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1915. május 27. 17 köszönhetik, hanem annak is, hogy a török tüzér­ség találási biztonsága bámulatosan precíz és üte­geiknek, valamint mindennemű katonai intézmé­nyük maszkírozásában olyan fortélyos művészetet fejtenek ki, hogy a szövetségesek eddig nem tudták azokat fölfedezni és csak halálomra ágyúzzák azokat. A „Panteleimon" pusztulása Kopenhága, május 25. A pétervári távirati ügynökség hivatalos­ban közli: „A Fekete-tengeren egy hadihajónk súlyosan megsérült és 750 ember a tengerbe veszett." A hivatalos, jelentés nem árulja el az elpusz­tult hadihajó nevét, de nincs is rá szükség, mert a török jelentésekből biztos, hogy a megtorpedó­zott Panteleimon cirkálóról van szó. WWWVNAVWWWWWAAVWWWWWWW Az olasz árulás története Újabb részletek a Zöld könyvből Hogy Olaszország milyen tervszerűen készült a monarchia elleni háborúra és hogy már milyen régóta megegyezhetett az entente-hatalmakkal, azt igazolja a német félhivatalos Wolff-ügynökség egy jelentése, amely összefüggő kivonatot közöl az olasz Zöld könyv diplomáciai okirataiból. Ebből a kivo­natos és hiteles jelentésből világosan kitűnik, hogy milyen szemérmetlenséggel kereste Olaszország az ürügyeket ahhoz, hogy konfliktust idézhessen elő és hogy milyen vakmerő követelésekkel lépett föl, csakhogy kiegyenlíthetetlen ellentét keletkezzék köztünk. (Olaszország zsarolni kezd) A hiteles kivonat szerint 1914. december 9-én árulta el Olaszország legelőször szemérmetlen szándékát. Sonnino ezen a napon megbízta Avarna bécsi olasz követet, hogy közölje Berchtolddal, hogy Ausztria-Magyarországnak fegyveres fellépé­sét Szerbiában olyan cselekménynek tekinti, amely érinti a hármasszövetség hetedik pontját és amely a monarchiára nézve azt a kötelezettséget állítja előtérbe, hogy Olaszországgal előzetesen megálla­podjék azokról a kompenzációkról, amelyeket akárcsak átmeneti megszállás esetében is köteles megadni. Hibáztatja Sonnino, hogy Berchtold nem tár­gyalt vele, mielőtt az osztrák-magyar hadsereg a szerb határt átlépte. A monarchia is a hármasszö­vetségre való hivatkozással akadályozta a tripoliszi háború idején Olaszország bizonyos katonai cse­lekedeteit a Dardanelláknál, ami ezúttal preceden­sül szolgálhat Igaz, hogy a monarchia többször kijelentette, hogy nincs szándékában Szerbiában területet szerezni, de ez csak határozatlan formá­ban megadott ígéret volt és nem nyújt védelmet esetleges komplikációk esetén. A hármasszövetség hetedik pontja Olaszországnak olyan esetekben is megadja a kompenzációkhoz való jogot, amikor a monarchia nem új területet, hanem valamilyen kedvezményt szerez a Balkánon. Olaszország épp ezért szükségesnek tartja oly tárgyalások megkezdését, amelyek Olaszország gaz­dasági és politikai érdekeinek védelmét biztosít­hatják. Az olasz parlamentben, az olasz közvéle­ményben mozgalmak észlelhetők, amelyeknek célja az olasz nemzeti aspirációk kielégítése. Az olasz kormány ezeket a mozgalmakat nem hagyhatja figyelmen kívül. A monarchia és Olaszország közt kötendő megegyezés lehetővé tenné, hogy a jövőben minden ellentét megszűnjön és hogy sajnálatos in­cidensek, melyek ma oly gyakoriak és állandó, tar­tós, bizalmas baráti viszony fentartását gyakran kétségessé teszik megszűnjenek. December 12-én Avarna közli, hogy kifejtette­ Berchtold előtt az olasz kormány álláspontját, mi­re Berchtold azt felelte, hogy a háború Szerbia el­len nem támadó, hanem védő hadjárat és hogy nem forog fenn az az eset, amely Olaszországgal a hármas szövetségi szerződés alapján való azonnali tárgyalást tenne szükségessé. December 14-én Avarna közli Son­m­óval, hogy a bécsi német nagykövet Jagov német államtitkár információi alapján rávette Berchtoldot, hogy ér­demleges tárgyalásokat kezdjen. (Megkezdődnek az egyezkedési tárgyalások) December 20-án Berchtold tudatja Austriával, hogy hajlandó az olaszoknak adandó kompenzá­ciókról tárgyalást kezdeni. Ugyanezen a napon Bülow bemutatkozik Son­ninónak és közli, hogy meg akarja javítani a Né­metország és Olaszország közötti jó viszonyt. Né­m­etország elismeri, hogy Olaszország, kompenzá­ciókra tarthat igényt, amelyeket meg is fognak adni, mihelyt Ausztria-Magyarország valami kéz­zelfogható eredmény birtokában lesz. Sonnino azt feleli, hogy az ország hajlandó volna a semleges­ség fentartására, ha nemzeti aspirációinak kielé­gítését tudná biztosítani. Bülow megköszönte Son­nino nyíltságát és elismerte annak a szükségessé­gét, hogy ilyen szellemben dolgozzék. Ugyanezen a napon Macchio tudatja Sonninó­val, hogy az ünnepekre Bécsbe utazik. Sonnino aggályaira megjegyezte, hogy az osztrák-magyar csapatok szerbiai akciója nem érinti a­­hármas­szövetségi szerződést, mert egyelőre nincs szó tar­tós hódításról. Sonnino erre megjegyezte, hogy Belgrádban már osztrák-magyar kormányzót ne­veztek ki. Ha Szerbia megszállását összehasonlít­ják azzal, ami a tripoliszi hadjárat idejében tör­tént, amikor ugyanis a monarchia tiltakozott Sza­loniki bombázása és a Dardanellák megtámadása ellen, úgy nem lehet kétség, hogy­ Olaszországnak joga van a hármas szövetségi szerződés hetedik pontjában érintett kompenzációkról tárgyalni. Január 7-én Sonnino közli Avarnával, hogy Macchiónak megmagyarázta az olasz kormány álláspontját, amelytől semmiképp sem fog eltérni. (Triesztet követelik) Január 11-én Macchio felajánlja Sonninónak Albániát, mint kompenzációs alapot. Sonnino azt feleli, hogy Olaszország érdeke Albániá­ban nega­tív és csak arra irányul, hogy ott más hatalom ne vesse meg a lábát. Olaszország a Balkánon főleg arra törekszik, hogy jó viszonyban álljon az ottani hatalmakkal és hogy parancsoló ok nélkül ne jus­son ellentétbe Szerbiával és Bulgáriával. Ne Al­bánia, hanem a nép által óhajtott tartományok le­gyenek a kompenzációs tárgyalások alapjai. Január 14-ikén Sonnino kijelentette Bülow­nak, hogy tartós egyetértést csak akkor lehetne elérni, ha Trentino és Trieszt irredentista formu­láját végleg kiküszöbölnék. Bülow azt válaszolta, hogy Ausztria-Magyarország inkább visel háborút, semhogy átadja Triesztet. Véleménye szerint azt el lehetne érni, hogy a monarchia átadja Trentinót, de többet nem. (A „kiábrándult" Sonnino) Január 25-ikén Sonnino kijelentette Bülow­nak, hogy a dolgok folyása kissé kiábrándítja őt, annál is inkább, mert a félhivatalos bécsi sajtó nem akar tudni területi engedményekről, az osz­trák-magyar csapatokat pedig ismét összpontosít­ják Szerbia határán, ami élénk mozgalmat kelt a háborúban való részvétel mellett, ő maga igyek­szik az igényeket mérsékelni. Február 9-én Burián kijelenti, hogy még nem válaszolhat és hangsúlyozza, hogy Valona és Dode­kanezos megszállása Itáliának kötelességévé teszi, hogy előbb a monarchiával egyezzék meg. Február 12-ikén Olaszország azt válaszolja, hogy ez nem lehet a mostani tárgyalások anyaga. Február 12-ikén Sonnino sürgeti Bécs döntését. Ürügyül azt hozza fel, hogy a Balkánon új katonai expedíció készül és Olaszországnak kötelessége, hogy méltóságát megvédje, minden kezdeményező javaslatát visszavonni és ragaszkodni a szerződés 7-ik pontjához és mindent, amit a monarkia má­tól kezdve a Balkánon Szerbia és Montenegró ellen tesz, e szerződéssel ellentétben állónak te­kint és magáról minden felelősséget elhárít. Február 22-ikén Avarna herceg azt távira­tozza, hogy hiábavaló volna illúziókat táplálni. (Az olasz követelések) Március 4-én Sonnino követeléseit a követke­zőkép foglalja össze: A monarkia a Balkán-félszi­geten semmi katonai akciót sem kezdhet, anélkül, hog­­ a megfelelő kompenzációkról előbb Olaszor­szággal meg ne egyeznék. Ez­ alapelv minden meg­sértését a szerződés megszegésének tekinti, ami Olaszországnak teljesen szabad kezet adna. Amed­dig a szerződés fennáll, kompenzációt követelünk, mint következményét annak, hogy a monarkia ka­tonai akciót kezdett a Balkánon, tekintet nélkül annak esetleges eredményére, ez nem zárja ki, hogy jövőben, ha Ausztria-Magyarország más elő­nyöket vív ki, ne tárgyalhassunk. Az elsősorban említett kompenzációk, vagyis azok, amelyeket Ausztria­ Magyarország balkáni akciójának megkez­déséért adna, nem tartatnak titokban, hanem a kompenzációs területek azonnal átadandók Olasz­országnak. A Dodekanezos és Valona megszállá­sáért Olaszország semmi kompenzációt nem ad. Március 4-én Sonnino táviratban felhatalmazta Avarnát, jelentse ki Buriánnak ,hogy Antivárinak az előző éjjelen történt bombázása ellentétben van Olaszországnak február 22-én a monarkia előtt tett kijelentésével. Március 9-ikén kijelenti Burián, hogy az osz­trák-magyar kormány a kompenzációk fölött való tárgyaláshoz az olasz javaslatban említett alap­elvek szerint hozzájárul. Sonnino feltételéül ki­köti, hogy ha megegyezés jön létre, azt azonnal keresztül kell vinni és hogy a tárgyalások két hét­nél tovább nem tarthatnak.­­ Március 13-ikán Burián kijelenti, hogy a meg­egyezés azonnal perfektuálásához nem járul hozzá. Sonnino ragaszkodik ehhez. Március 20-ikán Bülow kijelenti, hogy Német­ország kezességet vállal, hogy az Olaszország és a monarkia között kötendő egyezséget a békekötés útján lojálisan keresztülviteti. Március 22-ikén Sonnino kijelenti, hogy a tár­gyalások újrafelvételét nem ellenzi, de az azonnali perfektuálás kérdésének megoldása nélkül mindent hiábavalónak tart. (Ausztria-Magyarország ajánlata) Március 27-ikén Burián a következő ajánlatot tette: 1. Olaszország kötelezi magát, hogy a há­ború végéig megőrzi jóindulatú semlegességét. 2. Olaszország a háború egész tartamára Ausztria és Magyarország számára a Balkánon teljes c­elekvési szabadságot biztosít és lemond minden új kárta­lanításról minden olyan területi előnynyel szem­ben, amelyet Ausztria és Magyarország egy cselek­vési szabadság révén esetleg szerez. Ez vonatkoz­nék Albániára és az Albániára vonatkozó olasz­osztrák és magyar megegyezésre. A londoni konferencia határozatai érvény­ben maradnának. Burián kijelentette Avarna előtt, hogy Ausztria és Magyarország a maga részéről kész volna Dél-Tirolról, Trient várossal együtt le­mondani. A határmegállapítás úgy történnék, hogy számbaveendők lennének Ausztria és Magyarország stratégiai követelményei éppen úgy, mint a lakos­ság gazdasági szükségletei. Március 31-én Sonnino azt táviratozza Avarna hercegnek, hogy az előbb említett nem pontosan meghatározott és határozatlan ajánlat egyáltalában nem kielégítő. Burián erre április 2-ikán megálla­pítja, hogy azok a területek, amelyekről Ausztria és Magyarország kész volna a megjelölt feltételek mellett lemondani, Trient, Rovereto, Riva és Pione kerületeket (Madona di Campiglio és Borgo kör­nyékének kivételével) foglalnák magukban. Az Etsch völgyében a határ Laviesig terjedne, amely megmaradna Olaszország számára. (Az olasz ellenajánlat)­­ Báró Burián kérésére Sonnino április hato­dikán tette meg ellenajánlatát, amelynek 11 pont­ját már ismertettük. (A tárgyalás megakad) Április 2-án és április 13-án egy orosz—osz­trák-magyar külön békéről mind sűrűbben szóltak a híresztelések, amely külön békének az lett volna a célja, hogy Ausztria és Magyarország szabad­kezet nyerjen Olaszországgal szemben. Április 13-án Sonnino táviratban sürgősen kérte Avarna hercegtől az osztrák és magyar vá­laszt. Burián április 16-án kelt válaszából kitűnt, hogy ő az olasz követeléseket nem fogadja el, ha­nem új ajánlatokat tesz a Trentinóról való lemon­dásra vonatkozóan. Sonnino á­prilis 21-én azt táviratozza Avarna hercegnek, hogy azok a területi engedmények, amelyeket Ausztria és Magyarország tenni haj­landó, nem látszanak elegendőnek egy olyan meg­egyezés biztosítására, amelyet a két állam között, hogy erős és normális helyzet teremtessék, létre kellene hozni. Ausztria és Magyarország csak Trentinóra vo­natkozóan akar valamit adni az első ajánlata ki­bővítéséül, de még ez az ajánlat sem záloga an­nak, hogy nyelvi, etnológiai és katonai szempont­­ból a mai helyzet legnagyobb bajai megszűnjenek. Ami pedig a többi követelést illeti, Burián teljes ellenállásával találkozik minden pont. Áthidalha­tatlan az ellentét Olaszország ajánlatának 5. pontja tekintetében, amely esetleges megegyezések azon­nali végrehajtását követeli. Április 25-ikén Avarna azt táviratozza, hogy Burián haszontalan diskussziókat folytat és a dol­gok való állásáról, úgy látszik, nem akar felvilá­gosítást adni. Burián abban az illúzióban­­ingatja magát, hogy Olaszország végül mégis csak meg fog elégedni azzal, amit neki Trentino átengedésével felajánlottak. Burián nem tudja annak a lehetőségét elkép­zelni, hogy Olaszország abban az esetben, ha aján­latát teljes egészében nem fogadják el, Ausztria-Magyarországnak és Németországnak megüzeni a háborút. Ezért tehát a jelenlegi körülmények kö­zött Ausztria és Magyarországgal a megegyezés az olasz ajánlat alapján majdnem lehetetlenségnek látszik. A Zöldkönyv a május 3-iki jegyzékkel vég­ződik. AAVVWVWVWWWWVWVVVWvVVVWVA A május 31-én lejáró előfi­zetéseket kérjük sürgősen meg­újítani, hogy a kiadóhivatal szét­küldési munkájában ne legyen fennakadás.

Next