Pesti Napló, 1915. május (66. évfolyam, 120–150. szám)

1915-05-03 / 122. szám

Hétfő Egy hős asszony két kozákot ejtett forrtvnl Érdekes, de annál csúfosabb dolgok ke­rülnek napvilágra az oroszok galíciai szerep­léséről. — A majd kéthónapos uralom alatt, akik oly szerencsétlenek voltak, mint én — be­szélte egy kolomeai gyógyszerész neje — mindannyian belebetegedtünk a rettenetes, ál­landó izgalmakba. Hogy ilyen becstelenül vi­selkedjék az orosz, azt még álmodni sem mertük. — Mikor az oroszok közeledtek Kolo­meához, előtte már három nappal tudtuk, hogy az osztrák-magyar hadsereg kiüríti a várost. Nagy volt a sürgés-forgás a városban. Én az ablakomból néztem a boldog menekü­lőket, hogyan törik magukat. Beteg férjem semmit sem tudott az oroszok közeledéséről. Nem akartam a lázbeteg embert izgatni vele, mert talán végzetes lett volna ránézve. — Harmadnap hajnalán rettenetes ágyu-és puskaropogás riasztott fel a pár órás ál­momból. Felugrottam, félve az ablakomhoz­ mentem és kinéztem a nyíláson. A mi csapa­taink vonultak ki a városból. Mikor elvonult az utolsó csapat is, lassan szűnni kezdett a lövöldözés. Délelőtt tíz óra felé járhatott az idő, mikor közeledő ledobogásra lettem figyelmes. Vagy tizenöt-húsz lovaskozák vág­tatott eszeveszett nyargalással végig az utcán, ahol egyetlen em­bert sem lehetett látni, min­denki behúzódott és elbújt.­­ Ordítva és egyet-kettőt lőve rohantak, majd a város végéről vissza, örültek, hogy nem találtak ellenséget. Rövid idő múlva az­tán az egész város zsúfolva lett duhaj orosz katonákkal. — Mihelyt az első hírt megkaptam, hogy le lesz ürítve a város, rögtön intézkedtem és berendezkedtem mindennel, hogy ne kelljen kimozdulni a házból. A belső szobában fe­küdt a férjem. Az utcai szobában, amely az­előtt gyógyszertár volt, volt egy leszögezett pinceajtó, melyet mióta szobásak rendeztünk be, szőnyeg takart. — Én ezt a pinceajtót felnyitottam (alatta meglehetős mély pinceraktár volt) és újból le­takartam szőnyeggel, mert oda vonultunk le az ágyúzások alatt és odarejtettük az értéke­sebb ezüstnemü stb. tárgyakat — Férjemnek aztán, hosszú bevezetéssel, nevetve tudtára adtam !— bár az egész belsőm reszketett az izgalomtól — hogy az oroszok bizony már bent vannak a városban, ami az­tán még betegebbé tette. — Délre az egész város televolt örömtől ujjongó orosz katonákkal, kik ágyúkat von­tatva, énekelve vonultak az elvonult kato­náink után. — Hogy-hogy nem, de a mi szerény há­zunkat, mely nem volt messze a piactérhez, még a harmadik, majd a negyedik héten sem háborgatták, amiért annyit imádkoztam is. Talán sex Isten meghallgatta a kérésem. — Az utolsó héten — az orosz kivonu­lás előtt — egy délelőtt, szellőztetés miatt, pár percre kinyitottam az ablakot, egy otthonias pongyolában. Amint kitárom a zsalus ablakot, hát szerencsétlenségemre a túlsó oldalon ha­ladt el három kozák, akik észrevettek, erősen szemügyre véve engem, megálltak és szemte­lenül fixiroztak. Hirtelen nem tudtam zava­romban, hogy mit tegyek, aztán becsuktam az ablakot Egy darabig még ott álltak s aztán elmentek. Hála az Istennek — gondoltam — csakhogy nem jöttek be valami ürügygyel. — Este épp le akartam feküdni, lépése­ket hallok az ablakom alatt, majd megállnak és dörömbölnek a kapim. Rettenetesen meg­ijedtem. Egy darabig dörömböltek. Majd az egyik beugrott a kőkerítésen az udvarba és egyenesen a szobám felé tartott. Én meg­ijedve, hogy férjemre halálos lehet ez a betö­rés, kinyitottam az előszoba ajtaját, melyen szó nélkül bejött egy torzomborz kozák alak. Majd utánam a szobámba. Valamit motyo­gott oroszul, de nem értettem, mit. Mosolygó ábrázattal közeledett felém és át akart ölelni. Én védekeztem, de ő erősebb volt és magához szorított. — Én, ki már reggel óta rémképeket lát­tam az ablakjelenés miatt, estefelé egy zseb­kendőt erősen dekloroformoztam és letettem az asztalra, mert sejtettem, hogy ennek lesz még folytatása is. — Amint magához szorított és meg akart csókolni, én az asztalon levő kendő után nyúl­tam és védekezés közben a kozák szájára tet­tem, melytől néhány percnyi néma dulakodás után kábultan vágódott végig a földön. Félig ájultan rohantam ki az öreg házmesterünkért, ki még nagyothalló is volt Behívtam a szo­bába, összekötöztettem vele a kozák kezét­ és ledobattam a sötét, mély pincébe. — A második kozák lépéseit hallottam az utcán le s föl. — Istenem, mi lesz itt, ha erre rájönnek! Éjfélig a legnagyobb rettegésben ültem az ágyam szélén. Éjfél után elmúltak a lépések zajai s a kimerültségtől ülve aludtam el. — Másnap leküldtem az öreg házmestert a pincében levő kozákhoz, hogy etesse meg és kloroformmal újra altassa el. — Este aztán az a másik barátja is je­lentkezett a kozáknak, ki szintén a kapu te­tején jött be, akit szin­tén a kloroformos ken­dővel küldtem a pincében levő, jól megkötö­zött barátjához. — Az izgalonaktól már nem birtam a lá­bamon állni, midőn másnap jött az öreg ház­mester és örömmel újságolta, hogy az oroszok elhagyni készülnek a várost, talán még b­al — Hála a jó Istennek, csak úgy lenne, sóhajtottam fel, mert már kétségbe voltam esve, hogy mit fogok én csinálni ezzel a két nyögő kozákkal. — Férjemnek­, aki sejtett, de nem tudott semmit, nem szóltam, csak imádkoztam, hogy jöjjön el az osztrák és m­agyar sereg, mert nem birom soká. — A következő éjjel kiverték az oroszt. Virradatkor magyar huszárok nyargalásztak az utcán, akiket megállítottam és­­vezetve őket a pincébe, átadtam nekik a két megkötö­zött kozákot, akiket lovuk elé kötve hurcol­tak el — Férjemnek aztán mindezt elbeszéltem. Csak akkor hitbe ed, mikor az öreg házmester és egy csomó megőszült hajóm is bizonyította a borzalmas éjszakákat. VVWWVV NAPI HÍREK — Királyi emlékirat hőseinknek. A hi­vatalos lap a következő királyi kéziratot közli: Kedves herceg Montenuovo! Elrendelem, hogy mindazoknak, akiknek a mostani háború­ban érdemeikért rendjelet vagy katonai érdem­keresztet adományozok, erről egy külön, az én aláírásommal ellátott okirat állíttassék ki, amely neki és egyszersmind az övéinek emléklapja le­gyen. Megbízom önt ezen rendelkezésnek a vég­rehajtásával. A legfőbb hadúr ez elhatározása bizo­nyára nagy örömet fog kelteni az országban. A király ezzel újabb jelét adja elismerésének és köszönetének hős katonái iránt; gondos­kodni kíván arról, hogy kitüntetett vitézei­nek késő unokái is tudjanak ősük hősi tetté­ről. Bizonyos, hogy a király sajátkezű aláírá­sával ellátott irat legértékesebb emléke lesz e nagy háborúnak, legszebb disze főúri palotá­nak és falusi kunyhónak. -r- A román király megkoronázása. Bu­karestből jelentik, hogy e hónap 10-ikén lesz a román király megkoronázásának ünnep­sége. A román kormány már megtette az ün­nepségre vonatkozó intézkedéseket. — Gróf Tisza Lajos állapota. Gróf Tisza La­jos állapotáról az egyetemi I. számú sebészeti kl­nika a következő kommünikét adja ki: A tegnapi délután folyamán a beteg hőmér­séklete még 39.6 fokig emelkedett, de már este fél kilenc órakor 37.7 fokig sülyedt és csekély válto­zással ez volt a hőmérséklete egész éjje. Vasárnap reggel a hőmérséklet ismét fölemelkedett 38,1 fokig. Ezt a hőemelkedést részint egy tüszős geny­nyes torokgyulladás magyarázza, részint pedig egy tályog, amelyet orvosai reggel fedeztek föl és megnyitottak. A beteg többször hosszabb ideig igen jóizűen nyugodtan aludt. Táplálkozását csak a torokgyulladás zavarja némileg. — A kultuszminisztérium vallásügyi osztályá­nak új főnöke. A király kinevezte dr. Breyer Ist­ván hercegprimási irodaigazgatót miniszteri osz­tálytanácsossá. Ő lesz a kultuszminisztérium val­lásügyi osztályának főnöke — Ötszáz éves a Hohenzollern-ház uralma. Ha szövetségesünk dicső uralkodó­családja nevezetes évfordulóhoz jutott­­, most van ötszáz éve annak, hogy Zsigmond király Frigyes nürnbergi őrgrófot Branden­burg urává tette meg és ezzel önálló uralko­dói rangra­ emelte a Hohenzollerneket öt­száz esztendő hosszú idő még a nemzetek tör­ténetében is. Félezred év telt el azóta, hogy az első Hohenzollern uralkodik és e hosszú idő alatt a család dicsősége, hírneve örök időkre beíródott a történelem könyvébe. Sok vihart, háborút és vészt éltek át a Hohenzollernek és az uralmuk alatt levő népek és nemzetek. Most is történelmi idők és világraszóló ese­mények fűződnek a család jelenlegi fejének, I. Vil­mos császárnak uralkodásához. A né­met nép nagggyá lett a Hohenzollernek öt­százados uralma alatt és jelenlegi feje meg is tudja védelmezni nagggyá lett nemzetét. II. Vilmos császár alatt kezdődik meg csa­ládja uralmának második félezredéve. Az ő nagysága, uralkodói tehetsége biz­tositék arra, hogy a német nemzet dicsőségesen fog ki­kerülni mostani nehéz küzdelméből is és a Hohenzollernek neve dicsőségesen fog ra­gyogni ujabb századok elmúltával is. — P. Ábrahám Dezső harctéri kitüntetése. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy dr. P. Ábrahám Dezső népfölkelő huszárfőhadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék. P. Ábrahám Dezső, aki a karcagi kerület független­ségi képviselője, a háború kitörése óta a déli, majd az északi harctéren teljesített katonai szolgálatot és hősiességéért előbb főhadnagggyá léptették elő és most megkapta a Signum laudis-t. — Az ellenzék és a Pénzintézeti Központ Az ellenzéki pártoknak a Pénzintézeti Köz­,­pontról szóló törvényjavaslat megvitatására kiküldött albizottsága vasárnap délben a füg­getlenségi párt közhelyiségében értekezletet tartott. Ott voltak gróf Hadik János az alkot­mánypárt, Földes Béla és Beck Lajos a füg­getlenségi és 48-as párt, Simonyi-Semaderm Sándor a néppárt és Vázsonyi Vilmos a de­mokrata párt részéről. Az értekezleten a javas­laton végzendő módosításokat beszélték meg. A tanácskozást, amely másfél óránál tovább tartott, gróf Hadik János vezette. Az albizott­ság ma, hétfőn, délelőtt háromnegyed 10-kor, a képviselőházban újból összeül. Ezen a ta­nácskozáson az ellenzéki pártok vezérei is részt fognak venni. — A bártfai hős pénzügyőrök., Megemlékez­tünk már annak idején azokról a derék pénzügyő­rökről, kik még a múlt év decemberében résztvet­tek a bártfai viadalmakban, mely alkalommal egyikük, Tamás Béla vigyázó, a csatában hősi ha­lált halt. Most a legfőbb hadvezetőség közülök Fejér János szemlészt és néhai Tamás Béla vigyá­zót az ellenség előtt tanúsított bátor magatartá­sukért vitézségi éremmel tüntette ki és megkereste a hatóságot, hogy az érmeket az illetőknek, az el­hunytra nézve az apának adja át. Az eperjesi pénzügyigazgatóság az elhunyt apjának az érmet a következő értesítéssel küldte meg: Amikor az eperjesi kir. pénzügyigazgatóság a mellékelt és néhai Béla nevű fiát illető I. osztályú vitézségi és az adományozó okiratot önnek át­nyújtja, egyben igaz részvéttel értesíti, hogy fia 1914 december 1-én, az oroszszal vívott bártfai csatában a hazáért és királyért hősi halált halt. A Mindenható vigasztalja meg önt és emelje fel a tudat, hogy fia a nemzet megmaradásáért küzdött és hogy a harcban, melyet pénzügyöri bajtársaival együtt vivott, mindvégig hősiesen és vitézül visel­kedett. — Franciák a quartói Garibaldi-ünnep­ségen, Rómából jelentik. Most már bizonyos, hogy a quartói ünnepen a király is részt fog venni és Salandra miniszterelnök, a hadügy-és tengerészeti miniszter fogják kísérni. A ki­rály a hajóról egyenesen az ünnepségre megy. A Garibaldi-himnusz eléneklése után a szo­borművet leleplezik, majd d'Annunzio fog beszédet mondani. A küldöttségeknek a szo­bor előtti elvonulásával fog bevégződni az ünnepség. Este Salandra és d'Annunzio tiszte­letére bankett lesz. Párisi jelentés szerint a quartói Garibaldi-szobor leleplezésénél, amely szerdán lesz, a francia minisztériumokon kí­vül a francia kamara, a hadsereg és a tenge­részet is képviselve lesz, feltéve, ha a az ünnep­ség rendezősége a külügyi képviseletet te nem tiltj* PESTI NAPLÓ 1915. május a. 6

Next