Pesti Napló, 1915. május (66. évfolyam, 120–150. szám)
1915-05-03 / 122. szám
Hétfő Egy hős asszony két kozákot ejtett forrtvnl Érdekes, de annál csúfosabb dolgok kerülnek napvilágra az oroszok galíciai szerepléséről. — A majd kéthónapos uralom alatt, akik oly szerencsétlenek voltak, mint én — beszélte egy kolomeai gyógyszerész neje — mindannyian belebetegedtünk a rettenetes, állandó izgalmakba. Hogy ilyen becstelenül viselkedjék az orosz, azt még álmodni sem mertük. — Mikor az oroszok közeledtek Kolomeához, előtte már három nappal tudtuk, hogy az osztrák-magyar hadsereg kiüríti a várost. Nagy volt a sürgés-forgás a városban. Én az ablakomból néztem a boldog menekülőket, hogyan törik magukat. Beteg férjem semmit sem tudott az oroszok közeledéséről. Nem akartam a lázbeteg embert izgatni vele, mert talán végzetes lett volna ránézve. — Harmadnap hajnalán rettenetes ágyu-és puskaropogás riasztott fel a pár órás álmomból. Felugrottam, félve az ablakomhoz mentem és kinéztem a nyíláson. A mi csapataink vonultak ki a városból. Mikor elvonult az utolsó csapat is, lassan szűnni kezdett a lövöldözés. Délelőtt tíz óra felé járhatott az idő, mikor közeledő ledobogásra lettem figyelmes. Vagy tizenöt-húsz lovaskozák vágtatott eszeveszett nyargalással végig az utcán, ahol egyetlen embert sem lehetett látni, mindenki behúzódott és elbújt. Ordítva és egyet-kettőt lőve rohantak, majd a város végéről vissza, örültek, hogy nem találtak ellenséget. Rövid idő múlva aztán az egész város zsúfolva lett duhaj orosz katonákkal. — Mihelyt az első hírt megkaptam, hogy le lesz ürítve a város, rögtön intézkedtem és berendezkedtem mindennel, hogy ne kelljen kimozdulni a házból. A belső szobában feküdt a férjem. Az utcai szobában, amely azelőtt gyógyszertár volt, volt egy leszögezett pinceajtó, melyet mióta szobásak rendeztünk be, szőnyeg takart. — Én ezt a pinceajtót felnyitottam (alatta meglehetős mély pinceraktár volt) és újból letakartam szőnyeggel, mert oda vonultunk le az ágyúzások alatt és odarejtettük az értékesebb ezüstnemü stb. tárgyakat — Férjemnek aztán, hosszú bevezetéssel, nevetve tudtára adtam !— bár az egész belsőm reszketett az izgalomtól — hogy az oroszok bizony már bent vannak a városban, ami aztán még betegebbé tette. — Délre az egész város televolt örömtől ujjongó orosz katonákkal, kik ágyúkat vontatva, énekelve vonultak az elvonult katonáink után. — Hogy-hogy nem, de a mi szerény házunkat, mely nem volt messze a piactérhez, még a harmadik, majd a negyedik héten sem háborgatták, amiért annyit imádkoztam is. Talán sex Isten meghallgatta a kérésem. — Az utolsó héten — az orosz kivonulás előtt — egy délelőtt, szellőztetés miatt, pár percre kinyitottam az ablakot, egy otthonias pongyolában. Amint kitárom a zsalus ablakot, hát szerencsétlenségemre a túlsó oldalon haladt el három kozák, akik észrevettek, erősen szemügyre véve engem, megálltak és szemtelenül fixiroztak. Hirtelen nem tudtam zavaromban, hogy mit tegyek, aztán becsuktam az ablakot Egy darabig még ott álltak s aztán elmentek. Hála az Istennek — gondoltam — csakhogy nem jöttek be valami ürügygyel. — Este épp le akartam feküdni, lépéseket hallok az ablakom alatt, majd megállnak és dörömbölnek a kapim. Rettenetesen megijedtem. Egy darabig dörömböltek. Majd az egyik beugrott a kőkerítésen az udvarba és egyenesen a szobám felé tartott. Én megijedve, hogy férjemre halálos lehet ez a betörés, kinyitottam az előszoba ajtaját, melyen szó nélkül bejött egy torzomborz kozák alak. Majd utánam a szobámba. Valamit motyogott oroszul, de nem értettem, mit. Mosolygó ábrázattal közeledett felém és át akart ölelni. Én védekeztem, de ő erősebb volt és magához szorított. — Én, ki már reggel óta rémképeket láttam az ablakjelenés miatt, estefelé egy zsebkendőt erősen dekloroformoztam és letettem az asztalra, mert sejtettem, hogy ennek lesz még folytatása is. — Amint magához szorított és meg akart csókolni, én az asztalon levő kendő után nyúltam és védekezés közben a kozák szájára tettem, melytől néhány percnyi néma dulakodás után kábultan vágódott végig a földön. Félig ájultan rohantam ki az öreg házmesterünkért, ki még nagyothalló is volt Behívtam a szobába, összekötöztettem vele a kozák kezét és ledobattam a sötét, mély pincébe. — A második kozák lépéseit hallottam az utcán le s föl. — Istenem, mi lesz itt, ha erre rájönnek! Éjfélig a legnagyobb rettegésben ültem az ágyam szélén. Éjfél után elmúltak a lépések zajai s a kimerültségtől ülve aludtam el. — Másnap leküldtem az öreg házmestert a pincében levő kozákhoz, hogy etesse meg és kloroformmal újra altassa el. — Este aztán az a másik barátja is jelentkezett a kozáknak, ki szintén a kapu tetején jött be, akit szintén a kloroformos kendővel küldtem a pincében levő, jól megkötözött barátjához. — Az izgalonaktól már nem birtam a lábamon állni, midőn másnap jött az öreg házmester és örömmel újságolta, hogy az oroszok elhagyni készülnek a várost, talán még bal — Hála a jó Istennek, csak úgy lenne, sóhajtottam fel, mert már kétségbe voltam esve, hogy mit fogok én csinálni ezzel a két nyögő kozákkal. — Férjemnek, aki sejtett, de nem tudott semmit, nem szóltam, csak imádkoztam, hogy jöjjön el az osztrák és magyar sereg, mert nem birom soká. — A következő éjjel kiverték az oroszt. Virradatkor magyar huszárok nyargalásztak az utcán, akiket megállítottam ésvezetve őket a pincébe, átadtam nekik a két megkötözött kozákot, akiket lovuk elé kötve hurcoltak el — Férjemnek aztán mindezt elbeszéltem. Csak akkor hitbe ed, mikor az öreg házmester és egy csomó megőszült hajóm is bizonyította a borzalmas éjszakákat. VVWWVV NAPI HÍREK — Királyi emlékirat hőseinknek. A hivatalos lap a következő királyi kéziratot közli: Kedves herceg Montenuovo! Elrendelem, hogy mindazoknak, akiknek a mostani háborúban érdemeikért rendjelet vagy katonai érdemkeresztet adományozok, erről egy külön, az én aláírásommal ellátott okirat állíttassék ki, amely neki és egyszersmind az övéinek emléklapja legyen. Megbízom önt ezen rendelkezésnek a végrehajtásával. A legfőbb hadúr ez elhatározása bizonyára nagy örömet fog kelteni az országban. A király ezzel újabb jelét adja elismerésének és köszönetének hős katonái iránt; gondoskodni kíván arról, hogy kitüntetett vitézeinek késő unokái is tudjanak ősük hősi tettéről. Bizonyos, hogy a király sajátkezű aláírásával ellátott irat legértékesebb emléke lesz e nagy háborúnak, legszebb disze főúri palotának és falusi kunyhónak. -r- A román király megkoronázása. Bukarestből jelentik, hogy e hónap 10-ikén lesz a román király megkoronázásának ünnepsége. A román kormány már megtette az ünnepségre vonatkozó intézkedéseket. — Gróf Tisza Lajos állapota. Gróf Tisza Lajos állapotáról az egyetemi I. számú sebészeti klnika a következő kommünikét adja ki: A tegnapi délután folyamán a beteg hőmérséklete még 39.6 fokig emelkedett, de már este fél kilenc órakor 37.7 fokig sülyedt és csekély változással ez volt a hőmérséklete egész éjje. Vasárnap reggel a hőmérséklet ismét fölemelkedett 38,1 fokig. Ezt a hőemelkedést részint egy tüszős genynyes torokgyulladás magyarázza, részint pedig egy tályog, amelyet orvosai reggel fedeztek föl és megnyitottak. A beteg többször hosszabb ideig igen jóizűen nyugodtan aludt. Táplálkozását csak a torokgyulladás zavarja némileg. — A kultuszminisztérium vallásügyi osztályának új főnöke. A király kinevezte dr. Breyer István hercegprimási irodaigazgatót miniszteri osztálytanácsossá. Ő lesz a kultuszminisztérium vallásügyi osztályának főnöke — Ötszáz éves a Hohenzollern-ház uralma. Ha szövetségesünk dicső uralkodócsaládja nevezetes évfordulóhoz jutott, most van ötszáz éve annak, hogy Zsigmond király Frigyes nürnbergi őrgrófot Brandenburg urává tette meg és ezzel önálló uralkodói rangra emelte a Hohenzollerneket ötszáz esztendő hosszú idő még a nemzetek történetében is. Félezred év telt el azóta, hogy az első Hohenzollern uralkodik és e hosszú idő alatt a család dicsősége, hírneve örök időkre beíródott a történelem könyvébe. Sok vihart, háborút és vészt éltek át a Hohenzollernek és az uralmuk alatt levő népek és nemzetek. Most is történelmi idők és világraszóló események fűződnek a család jelenlegi fejének, I. Vilmos császárnak uralkodásához. A német nép nagggyá lett a Hohenzollernek ötszázados uralma alatt és jelenlegi feje meg is tudja védelmezni nagggyá lett nemzetét. II. Vilmos császár alatt kezdődik meg családja uralmának második félezredéve. Az ő nagysága, uralkodói tehetsége biztositék arra, hogy a német nemzet dicsőségesen fog kikerülni mostani nehéz küzdelméből is és a Hohenzollernek neve dicsőségesen fog ragyogni ujabb századok elmúltával is. — P. Ábrahám Dezső harctéri kitüntetése. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy dr. P. Ábrahám Dezső népfölkelő huszárfőhadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék. P. Ábrahám Dezső, aki a karcagi kerület függetlenségi képviselője, a háború kitörése óta a déli, majd az északi harctéren teljesített katonai szolgálatot és hősiességéért előbb főhadnagggyá léptették elő és most megkapta a Signum laudis-t. — Az ellenzék és a Pénzintézeti Központ Az ellenzéki pártoknak a Pénzintézeti Köz,pontról szóló törvényjavaslat megvitatására kiküldött albizottsága vasárnap délben a függetlenségi párt közhelyiségében értekezletet tartott. Ott voltak gróf Hadik János az alkotmánypárt, Földes Béla és Beck Lajos a függetlenségi és 48-as párt, Simonyi-Semaderm Sándor a néppárt és Vázsonyi Vilmos a demokrata párt részéről. Az értekezleten a javaslaton végzendő módosításokat beszélték meg. A tanácskozást, amely másfél óránál tovább tartott, gróf Hadik János vezette. Az albizottság ma, hétfőn, délelőtt háromnegyed 10-kor, a képviselőházban újból összeül. Ezen a tanácskozáson az ellenzéki pártok vezérei is részt fognak venni. — A bártfai hős pénzügyőrök., Megemlékeztünk már annak idején azokról a derék pénzügyőrökről, kik még a múlt év decemberében résztvettek a bártfai viadalmakban, mely alkalommal egyikük, Tamás Béla vigyázó, a csatában hősi halált halt. Most a legfőbb hadvezetőség közülök Fejér János szemlészt és néhai Tamás Béla vigyázót az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásukért vitézségi éremmel tüntette ki és megkereste a hatóságot, hogy az érmeket az illetőknek, az elhunytra nézve az apának adja át. Az eperjesi pénzügyigazgatóság az elhunyt apjának az érmet a következő értesítéssel küldte meg: Amikor az eperjesi kir. pénzügyigazgatóság a mellékelt és néhai Béla nevű fiát illető I. osztályú vitézségi és az adományozó okiratot önnek átnyújtja, egyben igaz részvéttel értesíti, hogy fia 1914 december 1-én, az oroszszal vívott bártfai csatában a hazáért és királyért hősi halált halt. A Mindenható vigasztalja meg önt és emelje fel a tudat, hogy fia a nemzet megmaradásáért küzdött és hogy a harcban, melyet pénzügyöri bajtársaival együtt vivott, mindvégig hősiesen és vitézül viselkedett. — Franciák a quartói Garibaldi-ünnepségen, Rómából jelentik. Most már bizonyos, hogy a quartói ünnepen a király is részt fog venni és Salandra miniszterelnök, a hadügy-és tengerészeti miniszter fogják kísérni. A király a hajóról egyenesen az ünnepségre megy. A Garibaldi-himnusz eléneklése után a szoborművet leleplezik, majd d'Annunzio fog beszédet mondani. A küldöttségeknek a szobor előtti elvonulásával fog bevégződni az ünnepség. Este Salandra és d'Annunzio tiszteletére bankett lesz. Párisi jelentés szerint a quartói Garibaldi-szobor leleplezésénél, amely szerdán lesz, a francia minisztériumokon kívül a francia kamara, a hadsereg és a tengerészet is képviselve lesz, feltéve, ha a az ünnepség rendezősége a külügyi képviseletet te nem tiltj* PESTI NAPLÓ 1915. május a. 6