Pesti Napló, 1915. május (66. évfolyam, 120–150. szám)

1915-05-21 / 140. szám

frátes PESTI NAPLÓ 1915. május M -i Beszélgetés Mielec piacán egy orosz főtörzsorvossal ír Pesti Napló haditudósítójától Mielec, május 19. (A hadisajtószállás engedélyével) Az orosz fogolytisztek közt, akiket Rudnikból, a San mellől hoznak erre, feltű­nik egy borotvált arcú, aranygalléros em­berke, nem nagyobb, mint egy tízéves gyerek. Megtudom: Butiljov Gergelynek hívják, moszkvai sebész, a harmadik orosz hadsereg kórházainak központi parancs­noka, katonai rangjára főtörzsorvos. Bemu­tatkozom neki és rögtön látom, nagy érzéke van a nyilvánosság iránt, németül kitűnően beszél, bizonyára nem először interjúvolták. — Rudnikban kerültem fogságba, — kezdi a főtörzsorvos, — a rettenetes galíciai országutak áldozatai vagyunk mindany­nyian, akiket itt lát. Négy sebesültszállító kocsim feldűlt a homokban, huszonkét tisztem bennük, bátyuskám ,régi cimborák, ezeket csak nem hagyom cserben! Jó fél­óráig kecmeregtünk az eltört kerekek kö­rül, egyszerre csak a porfelhőből lecsap a huszár­patrus, Attila hun király lovasai, a kardjukat forgatják, körül voltunk véve, megadtuk magunkat. Kocsikon szállítják a transzportot, engem, négy asszisztensem, a huszonkét sebesült tisztet és harminchat szanitéc-katonát. Eddig, el kell ismernem, igen elegánsan bántak velünk, egy huszár­tiszt, Balázs hadnagy, két skatulya cigaret­tát is adott útravalónak. — Mindnyájan a harmadik hadsereghez tartozunk. Nekem a hadsereg frontján ti­zenkét mobil tábori­ kórházam volt, a leg­nagyobb részüket, úgy hiszem, sikerült idejekorán kiüríteni és megmenteni, de a rimanovi, jaslói, krosnói bizony a németek zsákmánya. Hogy a hadiszerencse így meg­fordult, hitemre mondom, nem az orosz hadsereg orvosain múlott. A mi egészség­ügyi szolgálatunk sokkal jobb, mint a fran­ciáké, angoloké, legfeljebb az osztrák-ma­gyarok és a németek vehetik fel velünk a versenyt. Az új orosz orvosgeneráció már a L. 1­­ZZZ béke idején tökéletesen belegyakoroltát­ott a világháborúba, a szláv különben is orvos­nak született, önfeláldozó, nagyszerű gárda az enyém, csupa apostol. — A visszavonulás alatt az egész nagy­szerű egészségügyi szervezetünk tönkre­ment. Már a harmadik hadseregé. Május másodikától mostanáig nyolcvannégy derék kollégámat temettem el. Mikor a szövetsé­gesek szörnyű kanonádja másodikán haj­nali ötkor megkezdődött ,egészen váratlanul ért bennünket, én Tarnovban aludtam, előtte való nap inspiríroztam éppen a sebe­sült hadifoglyok kórházát. A pusztító ágyu­tűzben hősies önfeláldozással teljesítették az orosz orvosok a kötelességüket, csak Gorlice és a Dunajec szöge közötti fronton negyvenhárom kollégám esett el kötözés, ápolás, rendelkezés közben. Én végigszen­vedtem a japán háborút, de ilyen támadás­hoz csak megközelítő borzalmat sem éltem át. Négy kötözőhelyünket ért harminc és feles teljes találása. Az orosz orvosi tudo­mány reménységei maradtak a 419-es emel­kedés, meg a cukorsüveg mögött holtan. Két párisi sebészem is volt, asszisztensek az egyetemen, ezek abban a lövészárokban haltak hősi halált, amit aknákkal röpítettek a levegőbe. — Remélem a sebesültjeink tisztességes elbánásban részesülnek az osztrák-magyar katonaorvosok részéről. Kérem, írja meg, hogy én és társaim beteg és beteg, sebesült és sebesült között sohasem tettünk különb­séget. Ugyanolyan ápolás illette az ellensé­get, mint saját katonánkat. Ezt különben az önök tisztjei megerősítik, ha a háború után hazakerülnek. — Ön azt mondja, hogy a visszahódí­tott városok lakossága máskép informálta, ezek szerint az ellenség sebesültjeinek élel­mezése és orvosi ellátása nem volt nálunk éppen mintaszerű. Ne ítéljenek túlzott, gyű­lölködő bemondások alapján. Nagyobb üt­közetek után hol nem fordultak elő fenn­akadások kötszerben, steril anyagokban és élelmezésben? Ha a foglyaink nélkülöztek, úgy nélkülöztek a saját katonáink is ugyan­olyan mértékben. — Nem tudja, hová visznek? Leginkább Csehországba szeretnék menni. Higgye el, a legokosabb volna hamarosan békét kötni Mi megtartjuk Kelet-Galíciát a Santól, a maguké Orosz-Lengyelország meghódított része. Az orosz őszieknek indulást parancsol­tak, Butiljow főtörzsorvos még messziről is lengette a zsebkendőjét Lázár Miklós Asszonyok a csatatereken A Pesti Napló haditudósítójától Mielec, május 16. (A hadisajtószállás engedélyével) Az országút mentén még ássák a sírgöd­röket, de a zsiros középgaliciai földeket már serényen munkálják a lengyel asszonyok, a füves térségen sovány, bánatos tehénkék le­gelnek. A visszavonuló orosz csapatok nyo­mában mintha a természet is felszabadult volna, virágzanak a gesztenyefák, a gyümöl­csösök lombjai fehérek, a korai nyár hótaka­rójának, cseresznye-, szilva- és barackfa vilá­gának illata kísér. Radomyslből száguld tovább az autóm, német katonák és magyar huszárok menetel­nek kétoldalt, a hirtelenében ácsolt fahídon át, a Biala túlsó partjára ömlik az üldöző had­oszlopok végtelen szekértábora. Most elfogott orosz trón baktat vissza Tarnovnak, a kocsi­sok öreg legények, a Volga tutajosai békében, az arcuk a napban szikrázik, mintha be volna olajozva. Egy lengyel majorság előtt megpihenünk néhány percre. Az épület teteje elrepült ágyú­golyók szárnyán, a falak is tüzet fogtak, de a gazda családjával nyugodtan benne maradt, most sem zavarják őket az üszkös gerendák. Az udvaron kozák lovak kadaverje, a kút mellett két orosz szanitcc holtteste a sír­ásóra vár. A szántóföldön menyecskék, gyermekek és aggastyánok dolgoznak, szótlanul, közönyö­sen, akár az igavonó állatok. Kérdem, tud­ják-e, hogy az oroszokat megvertük, a harcok már a San túlsó partján folynak. A legvénebb leveszd a kucsmáját. Ezüst­színü, hullámos haja a vállát verdesi. — Igen — mondja — az oroszok el­mentek. — Milyen sorotok volt, míg az ellenség a faluban lakott? — Mi dolgoztunk, jó uram. — De örültök, hogy a moszkoviták végre kitakarodtak? Szünet. A kapájával belevág a földbe, úgy szól fel hozzám végre: — Egyszerű népek vagyunk, dolgozunk tovább ... A majorosné kíváncsian kukucskál a ke­rítés mögül. Robusztus paraszt szépség, szőke és fehér, mezítelen lábán fapapucs. A jó Isten háborúban sem feledkezett meg róla, megál­-­ dotta, gyermeket hord a szive alatt. Kijön a napra, beszédbe elegyedünk. — A majorságban orosz tisztek laktak, a faluba a 271-ik regimentet kvártélyozták. Látta a legénységet erre masírozni, Mielecben letették a puskát. Az ezred kasszája a kemence alatt volt, teli arany-, meg ezüstpénzzel. — Milyen tisztek laktak itt? — Hát egy ezredparancsnok ... — Vén ember? — Hetvenes. Egész nap a gyümölcsösben járkált ingujjban, a hernyókat szedegette a fákról, virágokat ültetett cserépbe, tejet kö­pült, jó lélek volt, nem lehet rá panasz. — Egyedül lakott a házában? Szünet. — Nem. Az adjutánsával. Ez fiatal volt, olyan magas, mint a hársfa az ablak előtt. Csak lehajtott fejjel mehetett be az ajtónkon. Abbahagyta és a füjéig elvörösödött. Mikor már újra az autóban ülünk, oda­jön a kocsihoz és beszélni kezd, mint egy alvajáró. — Mennyi foglyot hoznak erre! Mindig kijövök és nézem az oroszokat. Mondja, akit vissza nem hoztak, mind elesett? ... A hangja reszketett. Vájjon kire gondolt? Lázár Miklós WVVVWWVVWWWVWVVWW­AAVWWVU Az angol kormányválság Az unionisták a kormányban — Válság az admiralitásban — Ellentétek Kitchener és French közt Az Asquitth-kormány fölbomlott — a sok kudarc, ami Angliát a szárazföldön, a tengeri kereskedelmi háborúban, a Dardanellák előtt érte, megrázkódtatta Anglia politikai egyen­súlyát, a koncentrációs kormány alakulása éppen nem az egység dokumentálását jelenti itt, ellenkezőleg, a széthullottság következmé­nye, az ellentéteké, a kis személyi és a nagy háborús, politikai ellentéteké. A kormányvál­ság demoralizációk eredménye és hogy a ha­tása legalább ne legyen demoralizáló, Asquith kijelentette az alsóházban, hogy a háború folytatásának politikájában nem áll be válto­zás s a miniszterelnök és a külügyminiszter a helyén marad. De ezt Angliában senki sem hiszi el , még ha az összes pártok belépné­nek a kormányba, aminthogy nem lépnek be, aminthogy csak a békében is háborús unionis­ták lépnek be, akkor se jelentene az egész egyik komoly, vagy ünnepélyes nemzeti egyesülést, csak magáért a nemzeti egyesülésért valót, olyan előzmények után, amik az újságok dob­pergése mellet és szinte nap-nap után adat­tak tudtul az egész országban. Hogy például Kitchener megválik a hadügyminiszterségtől, annak a Frenchhel való komoly ellentét az oka, és Fisher és Churchill konfliktusa épp oly közismert s az is, hogy ez a Dardanellák forszírozása miatt támadt — a Dardanellák miatt, aminek az ostroma jórészt Görögország megnyerése végett határoztatott el. Görögor­

Next