Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)
1915-06-03 / 153. szám
A Csütörtöki PESTI NAPLÓ 1915. június 5. hiondásos tételre gondolva, hogy „lehetetlenség, ellen nem lehet vállalkozni". Churchill azt mondotta, hogy Anglia elviselheti minden hónapban egy cirkáló elvesztését, anélkül, hogy tengeri hatalma megcsorbulna. Úgy látszik, nem látta előre a tengeralattjáró hajók hadműveleteinek gyorsaságát. Olaszország intervenciója bizonyos fokig kétségtelenül ellensúlyozhatja az orosz birodalom elgyengülését, ha a tengerszoros a háború végéig járva marad. Majd az olasz közbelépés diplomáciai érintése után így folytatja a cikk : " A diplomáciai visszapillantások azonban eltörpülnek a katonai probléma jelentősége mellett A helyzet e tekintetben az, hogy egy nagyon jelentékeny fronton a fiatal olasz hadsereg, amelyet a nemzeti eszme lelkesít, szemben fogja magát találni az ellenség harcedzett csapataival, amelyeket egy tízhónapos hadjárat tapasztalatai és tanulságai támogatnak. Olaszország nyugtalan türelmetlenséggel megy a harcba, hogy gyarapítsa területeit. Az első órák sikerei bizonyára bátorítják. De az igazi erejére akkor lesz szükség, amikor az osztrák-magyar és német csapatok veteránjaival fog szemben állani, akik szintén hazájukért harcolnak és akik szinte lelküket viszik bele ebbe a küzdelembe. A nagy európai dráma tetőfokához közeledünk. Ismételve akarjuk a legnyomatékosabban Figyelmeztetni a román közvéleményt, hogy őrizze meg nyugalmát a közeli eseményekkel szemben. Tománia akkor szolgálja leghívebben érdekeit, ha fiai egységesek és fegyelmezettek lesznek; a nyugtalankodás és a mozgolódás most nem válik javára. Oroszország elutasította a román követeléseket Rotterdam, június 2.A London News jelenti, hogy Oroszország elutasította Románia kompenzációs követeléseit. Ennek következtében már nem valószínű, hogy Románia kilépjen semlegességéből. Angol vélemény a tengeralattjárók akciójáról Berlin, június 2. A Daily Mail közli L. G. Chiozza Money angol parlamenti képviselőnek egy cikkét, amelyben amiatt panaszkodik, hogy Angliában még nem fordítanak kellő figyelmet a tengeralattjárók egyre fenyegetőbb fellépésére. . A német tengeralattjárók megsemmisíthetik az angol kereskedelmet, „az angol nép életét." Ha az eddigi veszteség Nagybritannia összes hajóforgalmához viszonyítva csekély is, éppen elég jelentékeny arra, hogy az angol nép abbahagyja egykedvűségét, amelylyel a búvárhajók működését nézi. Még a Lusitania elsülyesztése sem okozott változst a hangulatban, noha a Lusitania elsülyesztésének hetében a németek hét angol hajót, 17 angol halászgőzöst és kilenc szövetséges és semleges hajót torpedóztak meg. A hajózás az angol kereskedelem lelke. A világ hajótonnatartalmának fele Angliára esik. 1914. év végén a „Lloyd Register" szerint az angol hajózás statisztikája a következő volt: Hajók száma Bruttó tonna Halászcsónak volt 23.500 350.000 tonnatartalommal. Money ezután rátér arra, hogy a németek, amily gyorsan csak tudnak, folyton építik a búvárhajókat. Olyan nemzetnek, mint a német, amely a szükséges technikai eszközök felett rendelkezik, ezeknek az aránylag kicsi hajóknak az építése nem okoz nehézséget. . — Hallottam, — írja a képviselő, — hogy Gőzös: 12.8&A 19,145.146 Vitorlás: 8203 864.384 21.057 20,009.530 Németország hetenkint képes egy-egy tengeralattjárót előállítani, de okom van rá, hogy feltételezzem, hogy az erről szóló hírek meg sem közelítik a valóságot. Tudakozódásaim alapján éppenséggel nem tartom lehetetlennek, hogy Németország egyéven belül száz és száz búvárhajót tud kiállítani. Miután Churchill május 10-ikén kijelentette az alsóházban, hogy nem őriztetheti a kereskedelmi hajókat, Money azt követeli, hogy fegyverezzék fel az összes kereskedelmi hajókat és helyezzék az admiralitás felügyelete alá. Ebben az esetben mind a 21.000 kereskedelmi hajó hadihajó lesz. A nehézség inkább azokban a komplikációkban rejlik, amelyek ezáltal a semleges államokkal való kereskedelemben fölmerülnének, mint a hajók felfegyverzésében. London, június 2. A tengernagyi hivatal áttekintő kimutatása szerint a háború kitörése óta az összveszteség 130 hajó, holott ebben az időközben 56.311 tengerjáró hajó érkezett angol kikötőkbe, vagy futott ki onnan. Rómában minden eladó! (Saját tudósítónktól.) Olaszországban azzal vezették félre a közvéleményt, hogy az entente nemzeti igazságot akar. Olaszországnak azért kell háborút kezdenie, hogy egyesítse Trentot és Triesztet az olasz földdel. A valóságban Olaszország népének egyikre sincs szüksége. Talán csak Angliának van annyi kikötője, mint az Apenini-félszigetnek. Egyetlen aggodalmát Olaszországnak ki akarták elégíteni megfelelő határkigazítással s az olasz-osztrák vidékek hozzáadásával. Tehát semmi nacionalista oka nem lehetett többé az olasz briganti-politikának, aminek a jegyében indult meg. Az entente tulajdonképpen kettős célra bérelte föl az olasz emberhúst: eltereli az entente hatáskörébe vágó olasz nemzetiségi aspirációkat, megyöngíti gazdaságilag és politikailag, hogy földközi-tengeri és afrikai aspirációival messze időkre visszavesse és paralizálja. A római „Tribuna"-ban még csak nemrég jelent meg egy igen jelentős vélemény, amelyet a kitűnő Vincenzo Morelli (Rastignac) írt Olaszország világpolitikájáról. — Olaszországnak nem lehetnek balkáni határvillongásai, — írta. — A mi célunk a földközi-tengeri egyensúly. Uralmat nem akarok hangsúlyozni, mert ez provokál más érdekellentéteket. Nyilvánvaló volt, hogy Olaszországnak olyan tengeri erővel kell bírnia, mely a francia „testvér"-nemzet hajóhadával felveszi a versenyt. Az olasz földközi-tengeri érdekek alatt értették az olasz Korzikát, az olasz Tuniszt, az olasz Máltát és az olasz Nizzát, sőt Savoya egy részét. Rómában résztvettem egy-egy népgyűlésen, ahol Trentot és Triesztet követelték az entente megfizetett ügynökei. A költészet és nemzeti érzések minden motívumának felhasználásával igyekeztek hatni a bőbeszédű szónokok, de többször megtörtént, hogy közbekiáltottak: — Evviva Malta! — Evviva Gorzica! — Evviva Nizza! — Evviva Savoya1. De ezeket a felkiáltásokat elhallgattatták s a megfizetett lapok nem közölték; a független lapok azonban mindenkor kiemelték, hogy Olaszországnak sokkal nagyobb szüksége gazdaságilag és stratégiai szempontból e területekre, mint Trentora és Triesztre. Érzelmileg és történeti nézőpontból bizarr dolog, hogy az olasz királyi ház bölcsője, Savoya francia kézben van. Lehet ugyan, hogy a végzet szerint francia aknamunkával, a korrupcióval pusztul el a Savoyaai-ház, de Franciaországnak sokat megér, ha e szép és értékes országrészért csengő olasz étvágyat olasz késsel pusztítja ki. Málta mindenkor olasz birtok volt, lakosai olaszok. Anglia itt valósággal uralkodik Olaszországon és ellenőrzi; míg Olaszország „semleges" volt, minden hajóját megállították itt, kikutatták és lehetőleg elkobozták a rakományt, habár az ellenértéket kifizették. Olaszország Máltával valóságos cselédje Angliának. Corsica lakossága egészen olasz; a franciák itt rendkívül erős flottabázist teremtet*tek Olaszország ellen. Minden olasz hajómozdulat Szardínia, Szicília és Tunisz között csakis francia ellenőrzés mellett mehet végbe. Corsica éppen Tunisz és Olaszország között fekszik és francia jellege miatt paralizálja és stratégiailag károsítja Olaszország érdekeit. Egyedül Nizzáról mondott le Olaszország Franciaország javára III. Napóleon solferinói segítsége miatt. Olaszországot tehát nemcsak hatalmasan becsapta, de vérpadra vitte az entente, meg a jövőben teljesen képtelenné fog válni világérdekei megváltására, sőt teljesen vazallusává fog válni Angliának és Franciaországnak, mely olasz érdekekért soha tűzbe nem mehet, mert azok teljesen ellentétesek. Senki sem tudja ma sem Olaszországban, mit igért az entente, a „Popolo Romano" hiába követelte ennek közlését. A tény az, hogy az entente mindent igért Olaszországnak, ami nem az övé, igérte Szmirnát, Dalmáciát, Triesztet és Trentot. A Salandra-kormány egyik politikai hitványságból a másikba zuhant és magával rántotta Olaszországot. A képviselőknek azt mondották, hogy Olaszország esetleges elszigeteltsége folytán kénytelen valamelyik hatalmi csoporthoz csatlakozni , most már ez csak az entente lehet; az ententehoz való csatlakozás pedig csak vér árán mehet; az angol politikusok Olaszország teljes politikai elszigeteltségét helyezték kilátásba a háború után. Mindezek a fenyegetések megkönnyítették Sonninoék üzleti kilátásait. Róma egyszerűen most ugyanaz, ami a hanyatlás korában volt; akkor is, most is teljesen ráillik a klasszikus mondás: „Rómában minden eladó!" iWWVWW'A/WWWvVWV'VA.V'A/'vV'vVW' ' PESTI NAPLÓ Kérjük a t. előfizetőket, kiknek előfizetése május 31-én lejárt, szíveskedjenek a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. Sürgősen kérjük, hogy minden lejárt előfizetés megújításánál, lakóhelyváltozásnál, minden a lap kézbesítésére vonatkozó reklamációnál egy oly címszalagot szíveskedjenek mellékelni, amelylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodási helyre ment. A Pesti Napló előfizetési ára: Magyarországba és Ausztriába: 1 hónapra .... 2 K 80 fillér » . * • » 8 n ~ „ Félévre ..... 16 „ —· „ Németországba: 1 hónapra .... 5 K 20 fillér 3 r· • • * • 15 „ 60 „ Divat-Szalonnal együtt a magyar korona országaiban negyed évre 10.500.