Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)

1915-06-03 / 153. szám

A Csütörtök­­i PESTI NAPLÓ 1915. június 5. hiondásos tételre gondolva, hogy „lehetetlenség, el­len nem lehet vállalkozni". Churchill azt mondotta, h­ogy Anglia elvisel­heti minden hónapban egy cirkáló elvesztését, a­nélkül, hogy tengeri hatalma megcsorbulna. Úgy látszik, nem látta előre a tengeralattjáró hajók had­műveleteinek gyorsaságát. Olaszország intervenciója bizonyos fokig két­ségtelenül ellensúlyozhatja az orosz birodalom el­gyengülését, ha a tengerszoros a háború végéig járva marad. Majd az olasz közbelépés diplomá­ciai érintése után így folytatja a cikk : " A diplomáciai visszapillantások azonban eltörpülnek a katonai probléma jelentősége mel­lett A helyzet e tekintetben az, hogy egy nagyon jelentékeny fronton a fiatal olasz hadsereg, ame­lyet a nemzeti eszme lelkesít, szemben fogja ma­gát találni az ellenség harcedzett csapataival, ame­lyeket egy tízhónapos hadjárat tapasztalatai és tanulságai támogatnak. Olaszország nyugtalan tü­relmetlenséggel megy a harcba, hogy gyarapítsa területeit. Az első órák sikerei bizonyára bátorít­ják. De az igazi erejére akkor lesz szükség, amikor az osztrák-magyar és német csapatok veteránjai­val fog szemben állani, akik szintén hazájukért harcolnak és akik szinte lelküket viszik be­le ebbe a küzdelembe. A nagy európai dráma tetőfokához közele­dünk. Ismételve akarjuk a legnyomatékosabban Figyelmeztetni a román közvéleményt, hogy őrizze meg nyugalmát a közeli eseményekkel szemben. T­ománia akkor szolgálja leghívebben érdekeit, ha fiai egységesek és fegyelmezettek lesznek; a nyug­talankodás és a mozgolódás most nem válik ja­vára. Oroszország elutasította a román követeléseket Rotterdam, június 2.­­A London News jelenti, hogy Oroszország elutasította Románia kompenzációs követelé­seit. Ennek következtében már nem valószínű, hogy Románia kilépjen semlegességéből. Angol vélemény a tengeralattjárók akciójáról Berlin, június 2. A Daily Mail közli L. G. Ch­iozza Money angol parlamenti képviselőnek egy cikkét, amelyben amiatt panaszkodik, hogy Angliá­ban még nem fordítanak kellő figyelmet a tengeralattjárók egyre fenyegetőbb fellépésére. . A német tengeralattjárók megsemmisíthetik az angol kereskedelmet, „az angol nép életét." Ha az eddigi veszteség Nagybritannia összes hajóforgalmához viszonyítva csekély is, éppen elég jelentékeny arra, hogy az angol nép abbahagyja egykedvűségét, amelylyel a búvár­hajók működését nézi. Még a Lusitania elsülyesztése sem oko­zott változst a hangulatban, noha a Lusitania elsülyesztésének hetében a németek hét an­gol hajót, 17 angol halászgőzöst és kilenc szövetséges és semleges hajót torpedóztak meg. A hajózás az angol kereskedelem lelke. A világ hajótonnatartalmának fele Angliára esik. 1914. év végén a „Lloyd Register" szerint az angol hajózás statisztikája a következő volt: Hajók száma Bruttó tonna Halászcsónak volt 23.500 350.000 tonna­tartalommal. Money ezután rátér arra, hogy a néme­tek, amily gyorsan csak tudnak, folyton épí­tik a búvárhajókat. Olyan nemzetnek, mint a német, amely a szükséges technikai eszközök felett rendelkezik, ezeknek az aránylag kicsi hajóknak az építése nem okoz nehézséget. . — Hallottam, — írja a képviselő, — hogy Gőzös: 12.8&A 19,145.146 Vitorlás: 8203 864.384 21.057 20,009.530 Németország hetenkint képes egy-egy ten­geralattjárót előállítani, de okom van rá, hogy feltételezzem, hogy az erről szóló hírek meg sem közelítik a valóságot. Tudakozódásaim alapján éppenséggel nem tartom lehetetlennek, hogy Németország egy­­éven belül száz és száz búvárhajót tud kiállítani. Miután Churchill május 10-ikén kijelen­tette az alsóházban, hogy nem őriztetheti a kereskedelmi hajókat, Money azt követeli, hogy fegyverezzék fel az összes kereskedelmi hajókat és helyezzék az admiralitás felügyelete alá. Ebben az esetben mind a 21.000 kereske­delmi hajó hadihajó lesz. A nehézség inkább azokban a komplikációkban rejlik, amelyek ezáltal a­ semleges államokkal való kereskede­lemben fölmerülnének, mint a hajók felfegy­verzésében. London, június 2. A tengernagyi hivatal áttekintő kimutatása szerint a­ háború kitörése óta az összveszteség 130 hajó, holott ebben az időközben 56.311 tenger­járó hajó érkezett angol kikötőkbe, vagy futott ki onnan. Rómában minden eladó!­ ­ (Saját tudósítónktól.) Olaszországban az­zal vezették félre a közvéleményt, hogy az entente nemzeti igazságot akar. Olaszország­nak azért kell háborút kezdenie, hogy egye­sítse Trento­t és Triesztet az olasz földdel. A valóságban Olaszország népének egyikre sincs szüksége. Talán csak Angliának van annyi ki­kötője, mint az Apenini-félszigetnek. Egyet­len aggodalmát Olaszországnak ki akarták elégíteni megfelelő határkigazítással s az olasz-osztrák vidékek hozzáadásával. Tehát semmi nacionalista oka nem lehetett többé az olasz briganti-politikának, aminek a jegyében indult meg. Az entente tulajdonképpen kettős célra bérelte föl az olasz emberhúst: eltereli az entente hatáskörébe vágó olasz nemzetiségi aspirációkat, megyöngíti gazdaságilag és politikai­lag, hogy földközi-tengeri és afrikai aspi­rációival messze időkre visszavesse és pa­ralizálja. A római „Tribuna"-ban még csak nem­rég jelent meg egy igen jelentős vélemény, amelyet a kitűnő Vincenzo Morelli (Rastignac) írt Olaszország világpolitikájáról.­­ — Olaszországnak nem lehetnek balkáni határvillongásai, — írta. — A mi célunk a földközi-tengeri egyensúly. Uralmat nem aka­rok hangsúlyozni, mert ez provokál más ér­dekellentéteket. Nyilvánvaló volt, hogy Olaszországnak olyan tengeri erővel kell bírnia, mely a fran­cia „testvér"-nemzet hajóhadával felveszi a versenyt. Az olasz földközi-tengeri érdekek alatt értették az olasz Korzikát, az olasz Tuniszt, az olasz Máltát és az olasz Nizzát, sőt Savoya egy részét. Rómában résztvettem egy-egy népgyűlé­sen, ahol Trentot és Triesztet követelték az entente megfizetett ügynökei. A költészet és nemzeti érzések minden motívumának fel­használásával igyekeztek hatni a bőbeszédű szónokok, de többször megtörtént, hogy köz­bekiáltottak: — Evviva Malta! — Evviva Gorzica! — Evviva Nizza! — Evviva Savoya1. De ezeket a felkiáltásokat elhallgattatták s a megfizetett lapok nem közölték; a függet­len lapok azonban mindenkor kiemelték, hogy Olaszországnak sokkal nagyobb szüksége gaz­daságilag és stratégiai szempontból e terüle­tekre, mint Trentora és Triesztre. Érzelmileg és történeti nézőpontból bizarr dolog, hogy az olasz királyi ház bölcsője, Savoya francia kézben van. Lehet ugyan, hogy a végzet szerint francia aknamunkával, a korrupcióval pusztul el a Savoyaai-ház, de Franciaországnak sokat megér, ha e szép és értékes országrészért csengő olasz étvágyat olasz késsel pusztítja ki. Málta mindenkor olasz birtok volt, lako­sai olaszok. Anglia itt valósággal uralkodik Olaszországon és ellenőrzi; míg Olaszország „semleges" volt, minden hajóját megállították itt, kikutatták és lehetőleg elkobozták a rako­mányt, habár az ellenértéket kifizették. Olasz­ország Máltával valóságos cselédje Angliának. Corsica lakossága egészen olasz; a fran­­­ciák itt rendkívül erős flottabázist teremtet­*­tek­­ Olaszország ellen. Minden olasz hajó­mozdulat Szardínia, Szicília és Tunisz között csakis francia ellenőrzés mellett mehet végbe. Corsica éppen Tunisz és Olaszország között fekszik és francia jellege miatt paralizálja és stratégiailag károsítja Olaszország érdekeit. Egyedül Nizzáról mondott le Olaszország Franciaország javára III. Napóleon solferinói segítsége miatt. Olaszországot tehát nemcsak hatalmasan becsapta, de vérpadra vitte az entente, meg a jövőben teljesen képtelenné fog válni világ­érdekei megváltására, sőt teljesen vazallusává fog válni Angliának és Franciaországnak, mely olasz érdekekért soha tű­zbe nem mehet, mert azok teljesen ellentétesek. Senki sem tudja ma sem Olaszország­ban, mit igért az entente, a „Popolo Romano" hiába követelte ennek közlését. A tény az, hogy az entente mindent igért Olaszországnak, ami nem az övé, igérte Szmirnát, Dalmáciát, Triesztet és Trentot. A Salandra-kormány egyik politikai hitványságból a másikba zu­hant és magával rántotta Olaszországot. A képviselőknek azt mondották, hogy Olaszor­szág esetleges elszigeteltsége folytán kénytelen valamelyik hatalmi csoporthoz csatlakozni , most már ez csak az entente lehet; az entente­hoz való csatlakozás pedig csak vér árán me­het; az angol politikusok Olaszország teljes politikai elszigeteltségét helyezték kilátásba a háború után. Mindezek a fenyegetések meg­könnyítették Sonninoék üzleti kilátásait. Róma egyszerűen most ugyanaz, ami a hanyatlás korában volt; akkor is, most is teljesen ráillik a klasszikus mondás: „Rómában minden el­adó!" iWWVWW'A/WWWvVWV'VA.V'A/'vV'vVW' ' PESTI NAPLÓ Kérjük a t. előfizetőket, kiknek előfize­tése május 31-én lejárt, szíveskedjenek a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. Sürgősen kérjük, hogy minden lejárt előfizetés megújításánál, lakóhelyváltozásnál, minden a lap kézbesítésére vonatkozó rekla­mációnál egy oly címszalagot szíveskedjenek mellékelni, amelylyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodási helyre ment. A Pesti Napló előfizetési ára: Magyarországba és Ausztriába: 1 hónapra .... 2 K 80 fillér » . * • » 8 n ~ „ Félévre ..... 16 „ —· „ Németországba: 1 hónapra .... 5 K 20 fillér 3 r· • • * • 15 „ 60 „ Divat-Szalonnal együtt a magyar korona országaiban negyed évre 10.50­0.

Next