Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)
1915-06-25 / 175. szám
fc© Péntek 21 * PESTI NAPLÓ 2015. junius 25* hová csakis politikai egyéniségeket hivott meg. Hogy mennyire belekapaszkodtak az olasz kormánykörök mindenbe, hogy a románok becsvágyát legyezgessék és maguk felé tereljék, bizonyítja, hogy e románok előtt is jelentéktelen asszony estélyén olyan személyiségek is megjelentek egyszer, mint Cadorna vezérkari főnök és Bertolo nyugalmazott tengernagy. Ezen a komoly román politikusok csodálkoztak legjobban. Egy ismerős tengerészhadnagy, ki ismerte Traccalogin Helént, elmondotta az estélyről: — Cadorna csak politikai tüntetésből rövid ideig időzött Baccaloglu asszony estélyén, mert az asszonyt Poklevsky-Koziell és Fasiiotti ajánlották. A jelen volt politikusok azonban keveset tudtak Romániáról. Míg egyrészt mindenképpen építettek a segítségére, többen kérdezgették: a románok tényleg latin nép, vagy szlávok? Miért görögkeletiek? A turini Gazetta del Popolo épp azelőtt egy-két nappal írt egy cikket a kérdésről. Az olasz politika alattomosságát és tájékozatlanságát mi sem bizonyítja jobban, hogy Románia legnagyobb ellenségével, Oroszországgal titkos szövetséget kötött már a racconigi találkozásnál, miközben most közvetlen a halálugrás előtt és közben, beszél a latin testvériségről .Az az Olaszország dalol hazug melódiákat és szentimentális politikát, mely a „sacto egoismo"-t, a legnyersebb, a legelfogultabb és a legerkölcstelenebb álláspontot tette magáévá. Ez az Olaszország éppen úgy nem űz szentimentális politikát, amint nem törődik semmi más állammal, legkevésbé a tőle távol eső Romániával. A komoly nagy római lap, a „Popolo Romano" még néhány hónap előtt vezető cikkben kijelentette, hogy a kis russzofil-román ügynökök kísérletezéseit kár volna komolyan venni, mert „Itáliának Traják óta semmi összeköttetése nem volt Romániával és talán azelőtt sem." Amint nem vettek fáradságot az olasz kormányférfiak, hogy Románia földrajzi, külpolitikai és gazdasági körülményeit figyelembe vegyék, gróf Andrássy leleplezése legjobban mutatja, mily kevéssé ismerték az olasz macchiavellisták Magyarországot, alkotmányunkat, földrajzi és politikai viszonyainkat, hogy saját erkölcsi felfogásukból kiindulva, lehetségesnek tartották, hogy Magyarország épp úgy cserben hagyja szövetségeseit, mint az olasz példa mutatta. És az olaszok álláspontja az volt a gróf Andrássy előtt tett nyilatkozat szerin: ha nem sietünk,kénytelen lesz — bár sajnálattal — Románia követelését elfogadni és Erdélyt Romániánakígérni. És miért nem mindjárt Afrikát? Mi erkölcsi vagy egyéb értéke lehet egyáltalán az olasz ígérgetésnek? Még kevesebb, mint a legyőzőtt Oroszországénak. A románok többek között Andrássy leleplezése után is valószínűleg belátják, hogy az úgynevezett balkáni politika most odaköltözött, hol a sötét car-, bonari-köpönyeg fölött a hazugság sötét álarca s a baráli kézszorítás mögött mindenkor egy brávó kése rejtőzik / rVVAAWVWAA^N^V.V.V.^V.VvVWbVVV PESTI M&PLO Kérjük a t. előfizetőket, kiknek előfizetése junius 30-án lejár, szíveskedjenek a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. Az egész fürdőévadban a Pesti Napló számait bárhova elküldjük előfizetőinknek, még abban az esetben is, ha többször megváltoztatják tartózkodásuk helyét. A Pesti Napló előfizetési ára: * Magyarországba és Ausztriába: 1 hónapra . . . . 2 K 80 fillér •1 „ • — , i 8 —— ,, Félévre 16 „ —i „ Németországba: 1 hónapra « . . . 5 K 20 fillér 3 n • • * • 15 „ 60 „ Divat-Szalonnal együtt a magyar korona országaiban negyed évre JLQ.50 K, , Rác tűzhelyek közül Szeged és vidéke nemzetiségeiről Szeged, junius Régebben Bécsnek voltak dédelgetett kedvencei a szerbek, kiket a magyarság azonban csak „rác" néven örökített meg történelmében, hagyományaiban. ősmagyar Szeged és vidékére is a határvédelem biztosításának ürügye alatt telepítgették be a fegyverhordozó és így különféleképen kiváltságos rácokat, akik egyidőben nemcsak Szeged külső, a nagytanácsában (a mai képviselőtestületnek felel meg) játszottak jelentős szerepet, hanem a Dezicsok, Begovcsevicsek, Bajalicsok (egy Mária Terézia lovag is támadt a Bajality családból) Lalicsok, Dejanovicsok, Petrovicsok, Slojkovicsok, Lajcsovicsok, Szremáczok neveinek viselőivel a szenátori székekben, a közigazgatás főbb hivatalainak élén találkozunk. Az utolsó ilyen székülők sorába tartozott az öreg Szremácz hites ügyvéd, városi és bírósági szerb tolmács, aki egy ideig főkapitánya volt Szegednek, vagy húsz - néhány esztendővel ezelőtt a rácok vízkeresztjén Jevrics György akkori igen csendes, rendes, hazafias viselkedésű öreg pópánál finom öreg szilvaszeszt kedélyesen iszogattam Szremácz úrral. Szremácz úrék már a rácok lehanyatlásának idejét élték Szegeden s elmúlt az idő, midőn még a kiváltságos, befolyásos, felülről dédelgetett gazdag rácok szerkesiteni is tudtak annyira, hogy a várost már magyar részről is emlegették : „Rác-Szeged" néven és a Lippai Szévák, Szabó Pétek, Temesvári Misók, Zombori Arszók, Aradi Jankók Szegeden rác-számba mentek. Az öreg Iskola-utca mentén, a mai Somogyiutca tájékán, hol a ráctemplom máiglan fennáll és a régi piarista-kolostor hála megött a Tisza-part szélén elhúzódólag sorakoztak, helyesebben kanyarogtak a szegedi rácok zegzugos sikátorai; természetesen, mint üzérkedők a város más részeiben is fel-feltűntek fekete kutyás, macskás, kakasos és virágjeles cégéreikkel . . Kettős-keresztes hitek, bizánci felekezetük után Szegeden rácok gyanánt tekintették a görög kalmár családokat is, amilyenek voltak a felső városról a Harrisok, a belső városból a Zákók, Görögök, Csaldiak, Majszkiak, akiknek az ivadékai részint elrácosodtak. Csak nemrégiben hunyt el Szegeden egy Majszky nevezetű gazdag rác fűszeres, vasablakrácsos és nehéz vasajtós, avas fűszerillaki ódon boltja száz esztendő óta változatlan képet mutat a vén Iskola-utcában, — aki nagyobb alapítványt hagyott a rác-egyháznak... * Bár a hívek jórészt vagy elmagyarosodtak, mint a Csernovicsok, Dozicsok, Szibinkicsek, vagy pedig kihaltak, mint a Bajalicsok, Sajnovicsok, Petricsek, Siskovicsok (egy Siskovics szintén Mária Terézia lovag, báró és főtábornok lett a vitézségével), a régi szerb alapítványok még mind megvannak, sőt szaporodnak, kamatoznak oly bőven, hogy nemcsak az elhagyatott ráctemplomot meszeltethették ki, csinosíthatták ki újabban, hogy nemcsak a szomorító gyepet irtathatták ki a kevesektől koptatott templomküszöb grádicsai és bejárata előtt, hogy iskolájuk telkén nemcsak kétemeletes bérházat építhettek hajdani híres Lobay „belorvos" lakhelyének szomszédjában, hanem — e gazdag alapítványokra tekintettel is ! — a mindenkori pópánál? kifizeti itt magát „nagyrácot" játszogatni.. . Lévity Láza főtisztelendő úr csakugyan arról hírhedt a szegediek előtt, hogy gyenge egy szál ember létére „nagyszerb apostol" hálátlan, izgága szerepében tetszeleg és illetlenkedik a nemcsak erősségére, hanem türelmességére is hatalmas, gyönyörű magyar Szegeden, hol pedig a mostani vértengeres világháborúban az úgynevezett „szerb" polgártársak is a mi sorsunkat osztják, a hazai föld védelmében dicsőn áldozzák fel életüket, mint a szegedi „önálló magyar szabómesternek" Putics Csedomirnak a harctéren elesett derék fia, vagy a szegedi érdemes, hazafias szerb tanítónak Työszily Gy. Jánosnak három árvát hátrahagyott derék veji, Vészily György csurogi aljegyző, ki hozzá még éppen a felbujtogatott gonosz szerb szomszédok ellen hősiesen küzdve veszítette el ifjú életét, a bús emlékű Valjevónál... * Sévily Lázár! ... Szép Szerémben, a vidraski kalugyerek kolostorának templomában a hős cár, Szveti Lázár fejetlen holttesténél elmerengtem ta-* valy ilyenkor, az ő idejében még nem ádáz, elvakult ellenségeink, hű, vitéz szövetségeseink voltak a szerbek a törökre, — no, ez a Lévity Lázár szegedi pap pedig Szeged magyarságának a megcsúfolásában mesterkedik évtizedek óta, mint csakis szerbül — hitoktató; persze a hitközségénél, az erős magyar érzésű szerb népiskolai tanítójával Tyeszity Gy. Jánossal még kevésbé férnek össze, 42 hónapig felfüggesztve, fizetésétől megfosztva gyötrődött ez az ifjú korától mindig hazafias törekvésű minta néptanítónk és midőn most tisztázták és visszahelyezték állásába, a miniszter határozott rendelete dacára sem tud hozzájutni negyvenkét hónap óta visszatartott, majdnem háromezer koronányi járandósághoz ... Mint midőn illatos, hófehér árvalányhajas mezőségben járkálgat gondtalanul, szerelő szívvel a mezítlábas pásztorgyerek s a nótákat dúdolgató fiúnak — kínt valahol a Csöngőlén — talpába szűrődik egy közönséges, rut ráctövis, olyaténkép hatott reám Szeged gyönyörű földjét járván: ez az eset. / * Szegednél, túl a Tiszán Torontálban kezdődnek már a szerb telepek, Szőreg, Deszk, Gyála, Szentiván, leginkább rácoktól megszállott helyek a közvetlen környékből. Búzatermő, gazdag, kövér fekete földeken épültek fel ezek a terjengős falvak, melyek közül Deszken a Gerliczy bárók a földesurak, Deszkről kerültek ki valamikor az izmos, szívós lova, hajóvontató szerb fuvaros gazdák is s még 1848-ban a szőregi rácság cimboraságával fegyveresen tört a magyar Szegedre, ma azonban Szegedre, a szegedi piacra és boltokba pénzét hordogatja be a megszelídült, csendes, jó szomszéddá vált, vagyonos szőregi rácság. A barnapiros, szép szőregi rác gazdák, selyembe, bársonyba kiöltözött, fehérarcú, (ismerik ám a púdert és rózsás festéket is!) lankadt fekete szemű rác menyecskék, pávás léptű, drága aranypénznyakláncos, sudár szerb leányok, táncos, remek paripákon kocsikázgatnak a palotás Szegedre ... Szőreg, Deszk, Gyála, Szentiván határdombjainál már azért nem feltétlenül „rácország" kezdődik, a szapora magyar néprajok az ősök falvaiban és földjein ismét tért hódítottak. Magyar utcák épültek kis a falvakban, magyar tanyaházak húzódtak fel a torontáli mezőség fekete zsíros, szalonnás rögeiből. A köles is, melyből kásaütő malmokban a sárga hajdukását pergetik, szintén az ilyen zsíros, szalonnás fekete földeket szereti. Szőreg falu neve is ó szláv nyelvben (sirukl); talán ezért jelenti a kölest? . . . Vagy még inkább eredhet az új-szláv sirek szóból, mivelhogy a Tisza-Maros szögben fekszik? . . . Azonban bizonyosabb és ezt örömmel állapítom meg itt, hogy 15—16 év óta, mióta utolszor ott jártam, meglepően nagyot fejlődtek a hajdani inkább rácnak mondott és tartott község magyar utcái. Nem csupán számra, tömegre gyarapodott itt meg a magyarság feltűnő erősen, hanem vagyonilag is. A szélső, oldalgós magyar utcák házairól, udvarairól ma már lesugárzik a jómód és a gazdag rácoknak tornácos, az utcára sok ablakos házaival vetekedő csinos, erős, fiúágra kitartós lakhelyek sűrűn épültek a szélső, lapályos, oldalgós magyar utcákon. A magyar népiskolák is megszaporodtak a kölestermő torontáli földön, honnét a felsőbb iskolás diákfiukat külön e célzattal szervezett, fentartott és ma már a közönség részére is állandósított omnibuszkocsi-járattal szállítják Szegedre Tóth Károly főjegyző barátom uramék,akiknek persze a családi tűzhelytől nemzetszaporító felséges nagyérdemük az is, hogy 15 esztendő óta a szőregi omnibusz-kocsiból nem fogytak ki, hanem évről-évre szaporodtak, szaporodnak máiglan a napégette arcú kis diák utasok. Na a magyar falunak példaképül jegyzőt kellene ki választani nemzetiségi vidékre, a Tóth Károly szőregi főjegyző fajtájából választanám meg a „nótáriusomat", Tóth nem tartozik a kortes-f