Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)

1915-06-25 / 175. szám

fc© Péntek 2­1 * PESTI NAPLÓ 2015. junius 25* hová csakis politikai egyéniségeket hivott meg. Hogy mennyire belekapaszkodtak az olasz kormánykörök mindenbe, hogy a románok becsvágyát legyezgessék és maguk felé terel­jék, bizonyítja, hogy e románok előtt is jelen­téktelen asszony estélyén olyan személyiségek is megjelentek egyszer, mint Cadorna vezér­kari főnök és Bertolo nyugalmazott tenger­nagy. Ezen a komoly román politikusok cso­dálkoztak legjobban. Egy ismerős tengerészhadnagy, ki ismerte Traccalogin Helént, elmondotta az estélyről: — Cadorna csak politikai tüntetésből rö­vid ideig időzött Baccaloglu asszony estélyén, mert az asszonyt Poklevsky-Koziell és Fas­iiotti ajánlották. A jelen volt politikusok azon­ban keveset tudtak Romániáról. Míg egyrészt mindenképpen építettek a segítségére, többen kérdezgették: a románok tényleg latin nép, vagy szlávok? Miért görögkeletiek? A turini Gazetta del Popolo épp azelőtt egy-két nappal írt egy cikket a kérdésről. Az olasz politika alattomosságát és tájé­kozatlanságát mi sem bizonyítja jobban, hogy Románia legnagyobb ellenségével, Oroszor­szággal titkos szövetséget kötött már a racco­nigi találkozásnál, miközben most közvetlen a halálugrás előtt és közben, beszél a latin testvériségről .Az az Olaszország dalol hazug melódiákat és szentimentális politikát, mely a „sacto egoismo"-t, a legnyersebb, a legelfo­gultabb és a legerkölcstelenebb álláspontot tette magáévá. Ez az Olaszország éppen úgy nem űz szentimentális politikát, amint nem törődik semmi más állammal, legkevésbé a tőle távol eső Romániával. A komoly nagy római lap, a „Popolo Romano" még néhány hónap előtt vezető cikkben kijelentette, hogy a kis russzofil-román ügynökök kísérletezé­seit kár volna komolyan venni, mert „Itáliá­nak Traják­ óta semmi összeköttetése nem volt Romániával és talán azelőtt sem." Amint nem vettek fáradságot az olasz kormányférfiak, hogy Románia földrajzi, kül­politikai és gazdasági körülményeit figye­lembe vegyék, gróf Andrássy leleplezése leg­jobban mutatja, mily kevéssé ismerték az olasz macchiavellisták Magyarországot, alkot­mányunkat, földrajzi és politikai viszonyain­kat, hogy saját erkölcsi felfogásukból ki­indulva, lehetségesnek tartották, hogy Ma­gyarország épp úgy cserben hagyja szövetsé­geseit, mint az olasz példa mutatta. És az olaszok álláspontja az volt a gróf Andrássy előtt tett nyilatkozat szerin: ha nem sietünk,­­kénytelen lesz — bár sajnálattal — Románia követelését elfogadni és Erdélyt Romániának­­ígérni. És miért nem mindjárt Afrikát? Mi er­kölcsi vagy egyéb értéke lehet egyáltalán az olasz ígérgetésnek? Még kevesebb, mint a legyőzőtt Oroszországénak. A románok töb­bek között Andrássy leleplezése után is való­színűleg belátják, hogy az úgynevezett balkáni politika most odaköltözött, hol a sötét car-, bonari-köpönyeg fölött a hazugság sötét ál­arca s a baráli kézszorítás mögött mindenkor egy brávó kése rejtőzik / rVVAAWVWAA^N^V.V.V.^V.VvVWbVVV PESTI M&PLO Kérjük a t. előfizetőket, kiknek előfize­tése junius 30-án lejár, szíveskedjenek a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. Az egész fürdőévadban a Pesti Napló számait bárhova elküldjük előfizetőinknek, még abban az esetben is, ha többször megváltoztatják tartózkodásuk he­lyét. A Pesti Napló előfizetési ára: * Magyarországba és Ausztriába: 1 hónapra . . . . 2 K 80 fillér •1 „ • — , i 8 —— ,, Félévre 16 „ —i „ Németországba: 1 hónapra « . . . 5 K 20 fillér 3 n • • * • 15 „ 60 „ Divat-Szalonnal együtt a magyar korona országaiban negyed évre JLQ.50 K, , Rác tűzhelyek közül Szeged és vidéke nemzetiségeiről Szeged, junius Régebben Bécsnek voltak dédelgetett kedven­cei a szerbek, kiket a magyarság azonban csak „rác" néven örökített meg történelmében, hagyo­mányaiban. ősmagyar Szeged és vidékére is a ha­tárvédelem biztosításának ürügye alatt telepítgették be a fegyverhordozó és így különféleképen kivált­ságos rácokat, akik egyidőben nemcsak Szeged külső, a nagytanácsában (a mai képviselőtestület­nek felel meg) játszottak jelentős szerepet, hanem a Dezicsok, Begovcsevicsek, Bajalicsok (egy Mária Terézia lovag is támadt a Bajality családból) Lali­csok, Dejanovicsok, Petrovicsok, Slojkovicsok, Lajcsovicsok, Szremáczok neveinek viselőivel a szenátori székekben, a közigazgatás főbb hivata­lainak élén találkozunk. Az utolsó ilyen székülők sorába tartozott az öreg Szremácz hites ügyvéd, városi és bírósági szerb tolmács, aki egy ideig fő­kapitánya volt Szegednek, vagy húsz - néhány esztendővel ezelőtt a rácok vízkeresztjén Jevrics György akkori igen csendes, rendes, hazafias vi­selkedésű öreg pópánál finom öreg szilvaszeszt ke­délyesen iszogattam Szremácz úrral. Szremácz úrék már a rácok lehanyatlásának idejét élték Szegeden s elmúlt az idő, midőn még a kiváltságos, befolyásos, felülről dédelgetett gaz­dag rácok szerkesiteni is tudtak annyira, hogy a várost már magyar részről is emlegették : „Rác-Szeged" néven és a Lippai Szévák, Szabó Pétek, Temesvári Mi­sók, Zombori Arszók, Aradi Jankók Szegeden rác-számba mentek. Az öreg Iskola-utca mentén, a mai Somogyi­utca tájékán, hol a ráctemplom máiglan fennáll és a régi piarista-kolostor hála megött a Tisza-part szélén elhúzódólag sorakoztak, helyesebben kanya­rogtak a szegedi rácok zegzugos sikátorai; ter­mészetesen, m­int üzérkedők a város más részeiben is fel-feltűntek fekete kutyás, macskás, kakasos és virágjeles cégéreikkel . . Kettős-keresztes hitek, bi­zánci felekezetük után Szegeden rácok gyanánt te­kintették a görög kalmár családokat is, amilyenek voltak a felső városról a Harrisok, a belső városból a Zákók, Görögök, Csaldiak, Majszkiak, akiknek az ivadékai részint elrácosodtak. Csak nemrégiben hunyt el Szegeden egy Majszky nevezetű gazdag rác fűszeres,­­ vasablakrácsos és nehéz vasajtós, avas fűszerillak­i ódon boltja száz esztendő óta vál­tozatlan képet mutat a vén Iskola-utcában, — aki nagyobb alapítványt hagyott a rác-egyháznak... * Bár a hívek jórészt vagy elmagyarosodtak, mint a Csernovicsok, Dozicsok, Szibinkicsek, vagy pedig kihaltak, mint a Bajalicsok, Sajnovicsok, Petricsek, Siskovicsok (egy Siskovics szintén Mária Terézia lovag, báró és főtábornok lett a vitézségé­vel), a régi szerb alapítványok még mind megvan­nak, sőt szaporodnak, kamatoznak oly bőven, hogy nemcsak az elhagyatott ráctemplomot meszeltethet­ték ki, csinosíthatták ki újabban, hogy nemcsak a szomorító gyepet irtathatták ki a kevesektől kop­tatott templomk­üszöb grádicsai és bejárata előtt, hogy iskolájuk telkén nemcsak kétemeletes bér­házat építhettek hajdani híres Lobay „belorvos" lakhelyének szomszédjában, hanem — e gazdag alapítványokra tekintettel is ! — a mindenkori pó­pánál? kifizeti itt magát „nagyrácot" játszogatni.. . Lévity Láza főtisztelendő úr csakugyan arról hír­hedt a szegediek előtt, hogy gyenge egy szál ember létére „nagyszerb apostol" hálátlan, izgága szere­pében tetszeleg és illetlenkedik a nemcsak erőssé­gére, hanem türelmességére is hatalmas, gyönyörű magyar Szegeden, hol pedig a mostani vértenge­res világháborúban az úgynevezett „szerb" polgár­társak is a mi sorsunkat osztják, a hazai föld vé­delmében dicsőn áldozzák fel életüket, mint a sze­gedi „önálló magyar szabómesternek" Putics Cse­domirnak a harctéren elesett derék fia, vagy a szegedi érdemes, hazafias szerb tanítónak Työszily Gy. Jánosnak három árvát hátrahagyott derék veji­, Vészily György csurogi aljegyző, ki hozzá még éppen a felbujtogatott gonosz szerb szomszé­dok ellen hősiesen küzdve veszítette el ifjú életét, a bús emlékű Valjevónál... * Sévily Lázár! ... Szép Szerém­ben, a vidraski kalugyerek kolostorának templomában a hős cár, Szveti Lázár fejetlen holttesténél elmerengtem ta-* valy ilyenkor, az ő idejében még nem ádáz, elva­kult ellenségeink, hű, vitéz szövetségeseink voltak a szerbek a­ törökre, — no, ez a Lévity Lázár sze­gedi pap pedig Szeged magyarságának a megcsúfo­lásában mesterkedik évtizedek óta, mint csakis szerbül — hitoktató; persze a hitközségénél, az erős magyar érzésű szerb­ népiskolai tanítójával Tyeszity Gy. Jánossal még kevésbé férnek össze, 42 hónapig felfüggesztve, fizetésétől megfosztva gyötrődött ez az ifjú korától mindig hazafias törek­vésű minta néptanítónk és midőn most tisztázták és visszahelyezték állásába, a miniszter határozott rendelete dacára sem tud hozzájutni negyvenkét hónap óta visszatartott, majdnem háromezer ko­ronányi járandósághoz ... Mint midőn illatos, hó­fehér árvalányhajas mezőségben járkálgat gondta­lanul, szerelő szívvel a mezítlábas pásztorgyerek s a nótákat dúdolgató fiúnak — kínt valahol a Csön­gőlén — talpába szűrődik egy közönséges, rut rác­tövis, olyaténkép hatott reám Szeged gyönyörű­ földjét járván: ez az eset. / * Szegednél, túl a Tiszán Torontálban kezdőd­nek már a szerb telepek, Szőreg, Deszk, Gyála, Szentiván, leginkább rácoktól megszállott helyek a közvetlen környékből. Búzatermő, gazdag, kö­vér fekete földeken épültek fel ezek a terjengős falvak, melyek közül Deszken a Gerliczy bárók a földesurak, Deszkről kerültek ki valamikor az iz­mos, szívós lova, hajóvontató szerb fuvaros gaz­dák is s még 1848-ban a szőregi rácság cimborasá­gával fegyveresen tört a magyar Szegedre, ma azonban Szegedre, a szegedi piacra és boltokba pénzét hordogatja be a megszelídült, csendes, jó­ szomszéddá vált, vagyonos szőregi rácság. A barna­piros, szép szőregi rác gazdák, selyembe, bár­sonyba kiöltözött, fehérarcú, (ismerik ám a pú­dert és rózsás festéket is!) lankadt fekete szemű rác menyecskék, pávás léptű, drága aranypénz­nyakláncos, sudár szerb leányok, táncos, remek paripákon kocsikázgatnak a palotás Szegedre ... Szőreg, Deszk, Gyála, Szentiván határdombjainál már azért nem feltétlenül „rácország" kezdődik, a szapora magyar néprajok az ősök falvai­ban és földjein ismét tért hódítottak. Ma­gyar utcák épültek kis a falvakban, magyar tanyaházak húzódtak fel a torontáli mezőség fe­kete zsíros, szalonnás rögeiből. A köles is, mely­ből kásaütő malmokban a sárga hajdukását per­getik, szintén az ilyen zsíros, szalonnás fekete föl­deket szereti. Szőreg falu neve is ó szláv nyelv­ben (sirukl); talán ezért jelenti a kölest? . . . Vagy még inkább eredhet az új-szláv sirek szóból, mivel­hogy a Tisza-Maros szögben fekszik? . . . Azon­ban bizonyosabb és ezt örömmel állapítom meg itt, hogy 15—16 év óta, mióta utolszor ott jár­tam, meglepően nagyot fejlődtek a hajdani inkább rácnak mondott és tartott község magyar­ utcái. Nem csupán számra, tömegre gyarapodott itt meg a magyarság feltűnő erősen, hanem vagyonilag is. A szélső, oldalgós magyar utcák házairól, udva­rairól ma már lesugárzik a jómód és a gazdag rácoknak tornácos, az utcára sok ablakos házai­val vetekedő csinos, erős, fiúágra kitartós lak­helyek sűrűn épültek a szélső, lapályos, oldalgós magyar utcákon. A magyar népiskolák is meg­szaporodtak a kölestermő torontáli földön, honnét a felsőbb­ iskolás diákfiukat külön e célzattal szer­vezett, fent­artott és ma már a közönség részére is állandósított om­nibuszk­ocsi-járattal szállítják Szegedre Tóth Károly főjegyző barátom uramék,a­kiknek persze a családi tűzhelytől nemzetszaporító felséges nagyérdemük az is, hogy 15 esztendő óta a szőregi omnibusz-kocsiból nem fogytak ki, ha­nem évről-évre szaporodtak, szaporodnak máiglan a napégette arcú kis diák utasok. N­a a magyar falunak példaképül jegyzőt kel­lene ki választani nemzetiségi vidékre, a Tóth Ká­roly szőregi főjegyző fajtájából választanám meg a „nótáriusomat", Tóth nem tartozik a kortes-f

Next