Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)

1915-06-02 / 152. szám

Szerda­ ­i teknek. Szinte reménytelennek látszik, de egyszer mégis eljön majd az a nap, mikor a „nemzetközi", az általános ember, és a „nemzeti", nem lesznek majd, mint most, ellentétes fogalmak. Gleichen-Russwnrm Sándor (München) Költők, művészek és tudósok értelmetlenül gyűlölködő nyilatkozatai után, amelyek Angliából és Franciaországból hallatszottak át hozzánk, ne­héz előre megjósolni, hogyan fog hozzásimulni az ellenséges szellem maradéka az eljövendő időkhöz. Csupán az orosz írók nyilatkozatai jogosítanak fel bizonyos optimizmusra, hogy nem fog túlságosan sok idő elmúlni a népek áldatlan elzárkózottságában. Dr. Kretzsclunar Hermann (Berlin) A természet törvényei parancsolják, hogy a háború után megint feléledjen a nemzetközi szel­lemi érintkezés. Nagyon kívánatos, hogy a néme­tek azután, legalább egyelőre, tartózkodóbban és mérsékeltebben viselkedjenek, mint az utolsó em­beröltő alatt. Báró Wolzogen Ernő (Darmstadt) Bizonyosnak látszik előttem, hogy a nemze­teknek a háború által megszakított összeköttetései közül az ipari és kereskedelmi vonatkozások fog­nak legelőször helyreállni, mert ezekkel szemben a szükségletek kielégítéséről van szó. Azokat a nyersanyagokat, amelyekre feltétlenül szükségünk van, gondolkodás nélkül be fogjuk szerezni az ellenséges országokban is, ha ott olcsóbban és jobb minőségben kapjuk­­meg, mint másutt. Aligha fog­nak hiányozni azok, akik nemzeti érzelmi okokból bojkottot akarnak majd szervezni az ide­gen ánik ellen, de a hasonló kísérletek meg fog­nak hiúsulni, mint ahogy eddig is mindig meghiú­sultak. A nemzetközi szellemi érintkezés természete­sen tovább fog szenvedni a háború következményei alatt. De én remélem, hogy mi is tanulni fogunk a háború tanulságaiból és ellenségeinket is kény­szeríteni tudjuk majd szellemi értékeink elisme­résére, amint azt mi velük szemben mindig tettük, és tenni fogjuk ezentúl is. A demoralizált London London, május A délelőtti órákban egy autóbusz tetején igyekszem feljegyezni mindazt, amit láttam Svondonban az előkelő Kensington-negyedtől kezdve át a Piccadilyn—Bank of England— Liverpool Stationtól a dokkokig. A kissé szürke, de Angliában annyira meg­szokott tavaszi délelőtt nyugodt benyomást gyakorol a kedélyekre. Végighaladva a High Streeten, a kirakatok terve French, Joffre, az angol király s egyéb népszerű férfiak képeivel. Itt-ott egy francia zászló tűnik fel. A Marbre Arcnál óriási emberáradat olvassa a Daily Telegraph legfrissebb jelentéseit a Lusitania áldozatairól, a Goliath angol cirkáló elsülyesz­téséről a Dardanellákban s az angol király­nak rendeletéről, mely szerint a német csá­szárt, királyunkat és még vagy hét német her­ceget töröltek a térdszalagrend lovagjainak sorából. A Lusitaniával kapcsolatban a tömeg jó­zan része elég fentartással fogadja a híreket, míg a White Cheeplebeli publikum a leglehe­tetlenebb kifejezéseket alkalmazza. Rendőrt csodálatos módon sehol sem látni, dacára, hogy az ilyen exponált helyen minden eshe­tőségre el lehetnének készülve. Egy hölgy, aki a tömegből alig tud kiszabadulni, megjegyzi: — Hol vannak a bobyk (boby a londoni rendőrök becéző neve), hisz itt mozdulni se lehet? — Azok most a Buckinghamt (királyi pa­lota) és a parlamentet őrzik — hallani más oldalról. S tényleg a Buckingham palota előtt lévő St. James-parktól egész a Wellington-kapuig erős katona- és rendőrfedezet áll. No de hiszen ez nem is csoda, hisz itt az admiralitás palo­tája s erre most van oka haragudni az ango­loknak. A múlt héten Preynold New Papier lapja azt írta, hogy a Dardanellák ostroma­ A német képviselőház elnöke Olaszország hitszegéséről Berlin, június 1. A képviselőház ma újból összeült. Gróf Schwerin-Lowitz elnök a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: Legutóbbi ülésünk óta a világháborúban új fordulat állott be. Nem­csak nyílt és titkos ellenségeink, hanem eddigi szövetségesünk, a harminc év óta szövetséges Olaszország is ellenünk támadt és megtámadta Ausztria-Magyarországot is. Álnokul meg­szegte Olaszország az oly hiven őrzött szö­vetségi hűséget ma, mikor oly súlyos helyzet­ben vagyunk. (Pfuj-kiáltások.) Olyan égbe­kiáltó ez a szerződésszegés, olyan gyalázatos ez a szerződésszegés, amilyen a történelemben még egyáltalán nincs feljegyezve. Olyan ez a szerződésszegés, hogy teljes biztonsággal előre meg lehet állapítani, hogy kegyetlen megtor­lásban fog részesülni. Honnan is venné ez a nép azt az óriási erkölcsi erőt, amely egy ilyen háború győztes keresztülviteléhez szük­séges, egy olyan nép, amely tudatosan szerző­désszegést követett el, minden kényszer nélkül, tisztára hódítási vágyból. Nem, ameddig a világ állani fog, egy ilyen nép, amely ily frivol módon nyúlt a kardjához, sohasem fog győztesen kikerülni a háborúból. A német bi­rodalom, mely ebben a minden idők leghatal­masabb háborújában győztes volt, győztes fog maradni, mert nemcsak katonai és gazda­sági ereje, hanem belső erkölcsi erejére is tá­maszkodhatik. A Ház ezután a háborús gaz­dasági intézkedéseket a költségvetési bizott­ság elé utalta, mire az ülést bezárták. Mal nem állapítható meg, vájjon ezek a tű­z­esetek ezen léghajók akciójával állanak-e kap­csolatban. Nagy zavargások Olaszországban Lugano, június 1. Hire jár, hogy vasárnap éjszaka Bologná­ban, Velencében és Nápolyban nagy zavargá­sok voltak. LEGUJABB (Táviratok és te­lefonje terítések) PESTI NAPLÓ­ nak terve Wilton Churchill tengerészeti mi­niszter agyában fogamzott meg. Azóta, hogy az Ocean, Irrestible, Queen Elisabeth és leg­utóbb a Goliath cirkálók elsülyedtek, az angol közvélemény egy része — talán jogosan — a Dardanella-akció ellen foglalt állást, sőt lapok, mint a Daily Express, hangoztatják, hogy An­glia érdekei most az északi harctereken van­nak lekötve, tehát helytelen volna Oroszország kedvéért újabb áldozatokat hozni. S ehez jött még a Lusitania elsülyesztése! Ez a hír végleg zavarttá tette a nyugodt angol kedélyeket. A Cunard társaság nem akarván újabb „anyagi károkat" szenvedni, beszün­tette az Amerikával való forgalmat. Az angol király pedig hogy megmutassa, mennyire osz­tozik az angol nép felháborodásában, törölte a német császárt és királyunkat a térdszalag, lovagok sorából. De nagyon tévedtek azok, akik azt hitték, hogy a Lusitania elsülyesztése hozzájárul majd a rekrutáló ifjak számának szaporításához. S ma már megállapítható, hogy londoni, li­verpooli és manchesteri német üzletek kirab­lása és fosztogatása az angol kormány alantas munkája volt. A gyűlölet és boszú felkeltése volt a célja a kormánynak, miután az újabb és újabb „jó szóval" való felhívás, hogy az angol ifjak lépjenek be önként a hadseregbe — szánalmas kudarccal végződött s az utóbbi singapori lázadás bebizonyította, hogy a gyar­matbéli indusok nem bolondok Anglia kényel­mes gentlemenjeiért bőrüket áldozni a flan­driai csatamezőkön. Nem szabad elfelejteni, hogy Franciaország emberanyaga ki van me­rítve. Maguk a francia jelentések hozzák, hogy az arrasi ütközetekben a még március­ban sorozott 18 évesek már részt vettek s a népfelkelő osztályok 48 évig már rég behi­vattak. Erről a francia kormány már jó előre ér­tesítette angol kollégáit, hogy a francia nem­zet áldozataihoz mérten osztozzék az angol is. A Rire című vicclap megjegyzi, hogy a 18 éve­sek után majd „végszükség esetén" a kokot­tokat fogják sorozni. Ami Londonban történt a zavargások­ alatt, az az angol álszenteskedés igazi bélyegét mutatta meg. A Charlotten Street és Bearken­h­ead-negyedekben, úgyszintén a Liverpool Station tájékán lévő német üzleteket a csőcse­lék a szó szoros értelmében kirabolta, a bú­torokat az ablakon kihajította, sőt egy zongor­rát is kihurcoltak egy közeli parkba s mint a Daily Mail másnap megírta, „a nép jogos fel­háborodásában hazafias dalokat énekelt" a lo­pott zongora kísérete mellett. A tekintélyes angol lapok „tehetetlennek" tartották a rend­őrséget és a kivezényelt katonaságot a rend fentartásához. De a csőcselék még tovább ment, a Liverpool Streeten több olasz borke­reskedő üzletét is kirabolta „hazafiságból" s a jó Daily Mail másnap fotográfiákat hozott, amelyen az összetörött kirakatüvegek és­ szét­dobált áruk között London legutálatosabb White Cheeper-negyedbeli söpredékére ismer­tek rá. Másnap a Matin reprodukálta a foto­gráfiát ilyen címmel: Les démonstration pa­triotique á Londres (Hazafias tüntetések Lon­donban) . Ezek a „kis komédiák" bevezetői lesznek az általános katonai kötelezettségnek Angliá­ban. Ixord Halden már „futólagosan" nyilatko­zott e kérdésről az alsóházban. Még csak annyit, hogy a pension tulajdo­nosnője (aféle fél Suffragette) így nyilatkozott angol urak előtt: — Uraim, mi nők fogunk inkább fegy­vert, de én, mint angol nő, nem akarom azt élve megérni, hogy német csapatok jelenje­nek meg a Westminster előtt!" Ágoszton László: Angol jelentés London bombázásáról London, június 1. (Reuters) A sajtóiroda közli: Ramsgate, Brentwood és több Londonnal közvetlen szomszédos helység felett Zeppelin-léghajókat láttak. Sok helyütt tűz támadt, de biztosság­ 1915. június 2. Bombát dobtunk Barira és Brindisire Genf. június 1. Egy osztrák-magyar repülő megjelent Bari felett és bombákat dobott le. Kétszer ta­lált; az egyik bomba egy ház tetején robbant fel. Egy másik repülő Brindisi­­ felett jelent meg; a város bombázása közben két házat megrongált és két embert megsebesített. Olasz hadihajók San Giovani di Mediában Genf, junius 1. Cetinjéből érkezett jelentés szerint néhány­ olasz hadihajó San Giovanni di Mediába érkezett, hogy az albán kikötőkben levő olasz hadihajókat hazakísérje. Giolitti megbetegedett Chiasso, június 1. Az 'Agenzia Nazionale szerint Giolitti Cavourban urémiában megbetegedett. Állapota nem aggasztó. Tiltakozik a Szentszék Scheveningen, június 1. Belgiumi lapoknak – jelentik a Vatikánból. A pápa enciklikát készít elő, hogy tiltakozzék ama

Next