Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)

1915-06-09 / 159. szám

lyet Cadorna jelentése említ, még nagyon sokáig tarthat. A Secolo megjegyzi, hogy a magyar és osz­trák haderő nyilván minden erejével védeni fogja Tolmeint. Ütközet a Monte Nero és Tolmein közt Bécs, június 8. A N. W. Journal-nak táviratozzák Kopenhá­gából. Az olasz harctéri jelentések megemlékeznek róla, hogy a Monte Nero és Tolmein között­i hegyszakadékokban heves ütközet fejlődött ki. A magyar és osztrák csapatok elszántan védelmezik a szakadékokat A német búvárhajók zsákmánya három hónap alatt Három hónapja múlt, hogy a német ten­geralattjárók blokád alá vették az angol par­tokat és megindították félelmes akciójukat az ellenséges kereskedelmi gőzösök ellen. Feb­ruár 18-ikától számítva, három hónap alatt a búvárhajók összesen 111 ellenséges, nagyob­bára angol hajót sülyesztettek el, amelyeknek vízkiszorító-képessége összesen 234.239 tonna. Az angol hivatalos kimutatás a háború kezdetétől május 26-ig 130 kereskedelmi hajó pusztulásáról számol be. Ehez jön még 83 halászhajó, összesen tehát 213 hajó volt az angol kereskedelmi tengerészet vesztesége. A 213 hajó tonnatartalma 470.585. Az angolok csak 56 hajóveszteséget mutatnak ki február 18-ika óta. De noha 55 hajóval kevesebbet vallanak be, elismerik, hogy az utóbbi időben sokkal több veszteség érte az angol flottát, mint a tengeralattjárók akciója előtt. Igaz, hogy az ellenséges zászlók alatt vi­torlázó hajók óriási számához képest száz­tizenegy hajó aránylag nem sok, de a búvár­hajók háborújának nem az a fő célja, hogy pusztítsa az ellenség gőzöseit, hanem hogy megzavarja a hajóforgalmat, hogy a hajó­katasztrófák eshetőségének százalékát emelje s ezáltal gazdasági károkat okozzon. És való­ban február 18-ika óta már mutatkoznak azok a jelenségek Angliában, amelyeket a szigetkirályság Németország körülzárásával német földön és a monarkia területén akart A csaták után­ ac?, Kellermann Bernhard, az „Alagút" és más híres regé­nyek kiváló szerzője, jelenleg a nyugati hadiszintérről tudó­sításokat küld a „Berliner Ta­geblatt"-nak. Egyik mesteri tollal, egy nagy h­ó mélyre látó emberismeretével megírt cikkét a következőkben közöljük: A táborban álló katona világa nagy és magasztos. A magas ég, a csillagok, a felhők és a szabad mező, ez a lakása. Jól ismert utak és falvak, a haza a távolban, levelek, sírságok, minden az övé. Bajtársak, ismert ar­cok, uj, mindig uj arcok, uj nevetés és uj han­gok. A mindennapos dolgok, az evés, alvás, kalandosak és különösek. Szokatlanok, na­gyok és hallatlanok, terve soha sem ismert borzalommal és gyönyörrel. A táborban álló katona nem közönséges ember többé, ő a ki­választott, maga a nép, amelyért harcol. Ha ez nem így volna, a tizedrészét sem hirná el annak a megerőltetésnek, amelyet a tábori élet megkövetel. Ha elsüti fegyverét, ez nem az ő ökle, hanem népének milliónyi ökle, és népe küldi át a nagy átkot az ellenséghez. De jaj neki, ha az a szerencsétlenség éri, hogy fogságba kerül. Nagy és büszke világa egyetlen boldogtalan pillanat alatt összeom­lik. Már nem a népe többé, hanem csupán egy elfogott katona, semmi más. Egy pillanat alatt elhalványulnak paszamántjai és kitünte­tései, bajtársainak csodálata, amely éltette őt, elhallgat. Ismeri itt valaki is az ő történe­tét, tudja valaki is, hogyan verekedett, mi­lyen merész patrouille-utakon vett részt, hogy tisztjei megszorították a kezét és az összegyűlt legénység előtt megdicsérték? Idegen arcok, idegen szavak, egy egész idegen világ. Egy örökkévalóság választja el bajtársaitól, lovától, ütegétől, hozzátartozói­tól és valószínűtlennek látszanak előtte a ké­pek, amelyek emlékezetében élnek. Bátorsága, becsvágya, a belsejében égő tűz, mind oda van. Minden volt és most semmi. Egy szám lett a fogolytábor névsorában. Félénk, kicsi és szánalmas most egész világa. Ha az ember hadifoglyokat lát menni, mindent megért. Fáradtan lépegetnek, közö­nyösen, hanyag testtartással, de semmi sem lenne tévesebb, mint a foglyokból következ­tetni a csapatra, melyhez tartoztak. Gyakran a legerősebb és legbüszkébb katonából lesz a legmegtörtebb fogoly. Még rosszabb, sokkal rosszabb sebesülten kerülni hadifogságba. A sebesült hadifogoly világa még kisebb, még nyomorúságosabb. Egy ágy, egy befüggönyözött terem, az ápolók és ápolónők arca és az orvosok, más semmi. Az őr lépéseinek kopogása az ajtó előtt. Kim­ Flandriában meglátogattam sebesült hadifog­lyokat és róluk akarok most beszélni. Belépek és rögtön felém fordul minden szem. Egy új arc! Sok nap óta, hetek óta az első új arc. Mit akar itt, mit csinál itt, mit hoz nekünk? A fénylő szemek mind kíván­csian és kutatva vizsgálják arcvonásaimat. Egyik-másik felül, hogy jobban láthasson. Senki sem szól egy szót sem, mind várakoz­nak, hogy beszéljek, mindegy nekik, akármi­lyen nyelven, a fő az, hogy egy új hangot hal­lanak. Itt, a legelső ágyban egy néger fekszik. Fekete és fénylő, mint egy kipucolt csizma, a fogsora vakító fehér. Egyike a legkedvesebb fekete példányoknak, akit valaha láttam és minden bizonynyal a legtisztább, még szinte gyerek, naiv, bizalmas mosolylyal mindjárt megkísérti a jóindulatomat megszerezni. An­, jól értesült katonai körök véleménye szerint a török csapatok legutóbbi Szedil Bar melletti si­kereinek különös jelentősége van, mert a június 4. és 6. közti harcok a legnagyobb méretűek és a leghevesebbek voltak az angolok és a franciák április 27-iki partraszállása óta. Miután az ellen­ség körülbelül 15.000 főnyi erősítést kapott, úgy látszik, azt tervezte, hogy minden áron áttöri a törökök vonalait, hogy kikerü­ljön abból a nehéz helyzetből, amelyben azóta van, amióta az angol és a francia flotta a német búvárhajóktól való fé­lelmében a tengerszorosoktól távol tartózkodik. Az első napon az angolokat és a franciákat négy páncélos támogatta, de később ezek a hadi­hajók eltávoztak. A törököknek, akik csodálatra­méltó hősiességgel harcoltak, végül sikerült az ango­lolul szólítam meg, mert mostanáig még min­den négerrel angolul beszéltem, de ő fran­ciául felel. Szenegáliából való. És hány éves? Húsz. Hol harcoltál? Szép, fehér fogsorát mu­tatja és nevet. Nem tudja. Ypernnél? Igen, Ypernnél. Chemin de fer, ide-oda, mindig ide és oda, chemin de fer,­­ szaggatottan be­szél, gesztikulál, nem, ő nem tud semmit. Megelégedetten fekszik vissza fehér párnái közé. Négernek még sohasem volt olyan jó dolga, mint neki, néger még sohasem volt ilyen tiszta, Istenem, egész életében nem kell többé mosakodnia. Mellette egy angol fekszik, a tüdejét ta­lálta a golyó. Fiatal, finom, világosszőke fiú, éppen most jött át a túlsó oldalról, a halál ol­daláról. A szemei még fényesek és nagyok, az arca keskeny és sápadt. Birminghamből való, kereskedő. Egyenesen ül ágyában, a kezei ii takarón hevernek, feje gyengén egyik oldalról a másikra inog, míg suttogva felel. A nyakán vékony lánc függ egy kis kereszttel. — Mit jelent ez a kereszt? Önök bir­minghamiek, katolikusok? — Nem, protestáns voltam, de most ka­tolikussá lettem. Egy apáca áll az ágy mellett, belga nő­vér, az arca friss és egészséges és a szőke an­golra néz. — Itt kanadaiak vannak — mondja az orvos. Igen, ezek ők. Keskeny, erős vonású ar­cok, széles vállak, a kezük hosszú, a hajuk rövid és puha. Amerikaiak, kétségtelenül, ha valamivel az Egyesült Államoktól északra születtek is. Nézem őket és ők is figyelmesen szemlélnek engem. Biztosan tudják, hogy most ők jönnek sorra és nem aggódnak. — Ki vett részt önök közül a st. julieni rohamban? tr. Valamennyiéig PESTI NAPLÓ 1915. junius 9. 13 előidézni. 1Á drágaság, amely most­­Angliában is egyre emelkedik, az U-hajók műve. Azt az előnyt, amely szerencsés fekvése folytán há­ramlott Angliára, erősen csökkentették a né­met tengeralattjárók. Az U-hajók legértékesebb zsákmányai természetesen azok a hajók, amelyek élelmi­cikkeket, hadianyagot stb. szállítanak Ang­liába. Annak idején statisztikát fognak kö­zölni az U-naszádok akciójának ebben a te­kintetben elért eredményéről. A német naszádokat nem rettentik vissza sem aknamezők, sem nagy távolságok; be­hatoltak az elzárt La Manche- és az Északi csatornába és mindenüvé követik zsákmányu­kat. Még Skócia északnyugati és Írország nyugati partjain is eredményeket értek el. A német tengeralattjárókkal szemben — ezt most már kétségtelenül meg lehet állapítani — tehetetlen az angol flotta. Elsüllyesztett hajók London, június 8. A Daily Chronicle a május végéig német tengeralattjárók által elpusztított hajók szá­mát ebben a hónapban huszonegyre teszi. E hajók között van a dundeei Jona, a liverpooli lakum, a glasgowi George and Mary, a peter­headi Ed. Hamay, a hulli Bardolph, továbbá a belga Delta nevű halászgőzös, a Salvador nevű dán soner és a Penfield francia gőzös. A német tengeralattjárók harca Rotterdam, június 8. A Lloyds hivatalosan közzéteszi, hogy a Persimmon angol halászgőzöst június 5-ikén német tengeralattjáró elsülyesztette. A legény­séget megmentették. London, június 8. A Sunlight angol bárkát tegnap este az ír partoknál egy német tengeralattjáró megtor­pedózta. A hajó legénysége, melyet egy halász­gőzös vett föl, ma reggel Queenstownban partraszállt. Egy másik német tengeralattjáró megtorpedózta a Dronic halászgőzöst. Ennek a legénységét is megmentették és Peterheadba szállították. Törökország Újabb török sikerek Hivatalos jelentés Konstantinápoly, június 8. (Milli-ügynökség.) A főhadiszállás közli: A Dardanella-fronton tüzérségünk Ari Burnu mellett az ellenség egy állását, amely bomba­vetési célokra szolgált, szétrombolta, úgyszin­tén a csatlakozó lövészárkokat. Sedil Ba­hr mellett a legutóbbi sikertelen támadási kísér­let után kimerült ellenség nem fejtett ki tevé­kenységet. Anatóliai ütegeink­­tegnap sikere­sen bombázták Sedil Bahr környékén a kime­rült ellenséges csapatokat, ezek tüzérségi ál­lásait, lőszerszállító oszlopait s az egyik ellen­séges üteget elhallgattatták. Két ellenséges cir­káló tegnap bombázta Mythilenevel szemben Ajanos helységet Mikilitől délre, de eredmény­telenül. A cirkálók ezután egy gőznaszádot küldtek katonákkal a kikötőbe, hogy megkí­séreljék az ottani járművek elvontatását. A na­szád, amely ellen a partról tüzelést indítottak, zátonyra futott és a hadihajók tüzelése elsü­lyesztette. A hadihajók, miután a naszád le­génységét fedélzetükre vették, visszavonultak. A többi ,hadszíntereken nem történt jelentős esemény. A szövetségesek veresége a Gallipoli-félszigeten Konstantinápoly, június 8.

Next