Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)

1915-07-25 / 205. szám

•Hét Vasárnap Gróf Andrássy Gyula a harctéri eseményekről Gróf Andrássy Gyula a M. H. legfrissebb számában visszapillantást vet az elmúlt hét katonai és politikai eseményeire és eredmé­nyüket a következő figyelemreméltó összefog­lalásban méltatja: Ma egy hete még azt a kérdést feszegettem, vajjon a keleti harctéren offenzívánk hosszabb időre akadt-e meg, vagy az akkori szélcsend nem újabb erőteljes offenzívának jele-e ? Az események nyomban feleltek kérdésemre. Ugyanaz­nap a Hofer jelentése már újabb offen­zíváról számolt be. S az:Ha szakadatlan támadjuk az orosz frontot. Támadásunknak a legfontosabb része, úgy hi­szem, a Bug és Visztula között. S éppen ezért ott aránylag kisebbek a sikerek. Az oroszok oda vetik minden erejüket, é­s ez természetes, mert vala­meddig nagy erőik a Visztulától nyugatra álltak s nagy tömegeket kellett a bázisból kiegészíteni, ad­dig végzetes lett volna számukra az ivangorod— lublin—köveli vasúti vonal elvesztése. Mihelyt látták, hogy a József Ferdinánd főherceg és a Mackensen offenzívája folytatódik, minden figyel­müket arra kellett fordítaniuk, hogy mindaddig feltartóztassák offenzivánk sikerét, míg a Visztu­lán túl az ő nyugati frontjuk vissza nem vonul. Ez nyován sikerülni is fog nekik. De mi mindenütt erősen szorongatjuk visszavonulásukat s a félkört, melyet pozíciójuk képez, mind összébb szorítjuk. Ezenközben a németek Kelet-Poroszországra támaszkodva, meglepő nagy területet nyertek Kur­landban­­— már Rigát is fenyegetik. Stratégiai célját ugyan nem igen látom e műveletnek, — al­kalmasint csak diverzió, hogy az orosz erőket fel­vonja a lengyel és galíciai harctérről s mellesleg az a célja is lehet, hogy gazdag és szép vidékeket s ellenséges földet szálljon meg azzal a német had­erővel, melyet Kelet-Poroszország védelmére ám úgyis felül kell tartani s nem lehet a lengyel harc­térre vetni. Gazdag és szép tengervidék az uj né­met foglalás — s ez mindenesetre nyereség ahhoz képest, hogy maguk az ottani sikerek hadi foly­tosságra nem lehetnek döntőek. Annál fontosabb a Niemen és Narev Irányába törő offenzíva, m­ely ugyanoly jelentős, mint a Bug és Visztula közötti j amén,hyikítív a petéi­ vár— varsói vasúti vonalát. .íressé­gezteti. A­­ németek ma már körülbelül elérték a Narevnek és a Visztulá­nak természettel­­és várak által igen megerősített védelmi vonalát. Most kel eldőlnie, áttörik-e ezt a vonalat, vagy bevárják, míg oldalról jövő német s osztrák és magyar támadásaink azokat megkerü­lik. Nem nehéz meglátni, hogy az oroszok is a Bug a Visztula közötti terepet tekintik legfonto­sabbnak. Kétfelől is védik: egyrészt a Lublin előtti defenzívával, másrészt Besszarábiára támaszkodó erőiknek a Bug felső vonalánál végbemenő offen­zívájával. A mi támadásunk már csak néhány ki­lométernyire van a vasúti vonaltól, melynek megszállása ezt a két orosz haderőt: a Lublin előtt védekezőt és a Besszarábiára támaszkodva a jobb­szárnyunkat támadót egymástól teljesen elválasz­taná. Ha ez az elválasztás sikerül, ezzel a Visztula mentén is megnehezítjük az oroszok küzdelmét. Mert az így egyetlennek maradó bresztlitovszki nagy vasúti vonal magában nem tudja ellátni az óriás és modern orosz hadseregnek óriás és mo­dern igényeit. A végleges eredmény akkor volna legfényesebb, ha a két szárnyon hamarább tud­nánk előnyomulni, mint a centrumban s egyfelől a Njemen—Nare­v-vonalat, másfelől a lublin— b­ohnit előbb tudnák áttörni, mint az ivangorod— vstrsó—georgie­vszkit Mert ekkor elvágnák a fő orosz haderőt fő visszavonulási vonalaitól, erre aztán az erős Visztula-vonalat könnyebben száll­nák meg. Ivangorodot és Varsót könnyebben zár­nák körül s volnánk képesek rendszeres ostrom­mal bevenni. De mindenesetre,­­bármint folytatódjanak és következzenek az események, a most múlt hét le­folyása rendkívül kedvező volt. A francia és a flandriai harctéren a háború problémája számunkra abban áll, várjon sikerül-e Angliának ugyanakkorra, mikorára a német had­sereg nyugaton képes lesz nagyobb arányú offen­zívára, olyan erőt megszereznie s fölállítania, mely képes legyen ellensúlyozni a döntő csapást? Ha a jelek nem csalnak, Anglia erre nem lesz képes. A keleti harctéren az események oly gyorsan halad­nak, ottani offenzívánk oly erőteljes és sikeres, hogy igen lehetséges, hogy Németország aránylag rövid időn belül képes lesz erejének súlypontját a nyugati harctérre átvenni. Anglia pedig, úgy lá­tom, még igen messze van attól, hogy az eddiginél jelentékenyen nagyobb szárazföldi hadsereget tud­jon a csatornán átvenni. Mert Angliában a bajok és fennakadások még m­ind megvannak, vagy csak igen keveset sikerült Rzokba? lekilltQk Az olasz s a török harctereken is nagyjában változatlan a helyzet. Mindkét helyen legyőzhetet­lennek mutatkozó defenzív helyzetben állunk, ami ránk nézve teljesen elegendő. Persze az olasz harc­téren fennáll az a lehetőség, hogy mikor ugyanazon hadtesteinket ugyanazon pontokon állandóan nagy túlerőkkel és egyre új csapatokkal ismételten és folytonosan támadják: a mi haderőnk veszteségei végre is megronthatják számunkra a hatalmi arányt ... A Dardanelláknál csak egy veszély fe­nyegetheti a törököket: ha kifogy a muníciójuk. Amíg ebben tart, addig a Dardanellák bevehetet­lenségén az sem fog változtatni, ha az ostromló angol-francia csapatok meggyarapodnak még olasz csapatokkal is, mert a dardanellai harp£4­ olyan keskeny, hogy bizonyos számon túl nagyobb had­erőt ott kibontakoztatni nem lehet — s amekko­rát lehet, szemben az ott levő török haderők tel­jesen elégségesek. Flotta pedig, ha megannyi ha­jóval gyarapszik is, mind ki van téve aknáknak s vizalatti hajóknak. Ezek szerint teljes megnyugvással nézhetünk a jövőbe. PESTI NAPLÓ 1915 julius 25. Az elégedetlenkedő írek és a háború Az angoloknak az írekkel kötött politikai fegyverszünetét komoly veszedelem fenyegeti, és pedig első­sorban azért, mert az összetákolt koalíciós kabinetben az ulszteri vezérek Carson, Bonar­ Law stb. kerültek túlsúlyra, akikről pedig ismeretes, hogy az ír fajnak esküdt ellenségei. A politikai boszorkánykonyha üstjéből kikerülő angol hybrid kormány által lekenyerezett ír hivatásos politikusok mint Redmond, Delion vagy Farrell alkalomadtán még engedelmeskednek ugyan az angol kabinet parancsainak, de az ír nép elégület­lensége az angol kormány és nemzetiségük kép­viselőivel szemben nőttön nő, aminek népgyűlése­ken, politikai egyesületekben városi és grófsági tanácsüléseken nyíltan kifejezést is adnak. A Kil­dare-i városi tanács például a következő egyhangú határozatot hozta : „Tekintettel a kormány kebelében legutóbb lefolyt változásra, amely az ír nép legdühösebb ellenségeit s olyanokat ió juttatott hatalmas állá­sokba, akik egyenesen ellenszegültek a szentesített törvényeknek, mi ezt az ír nép egyenes megsérté­sének tekintjük, kinevezésüket a legnagyobb bi­zalmatlansággal kisérjük s kifejezzük afeletti meg­lepetésünket, hogy Anglia vezető államférfiai így bánnak az ír nemzettel akkor, amikor ezer és ezer ír nacionalista életét áldozza fel a brit birodalom fenntartásáért. Ilyen szellemű nyilatkozatok különben több más írországi közigazgatási testületben is elhang­zottak. Ez az elégületlenség bírhatta rá minap Farrell ír képviselőt arra, hogy választói előtt azzal a mu­latságos kifogással mentegette magát, amiért a kormány egy bizonyos javaslatát elfogadta, hogy: ,,igaz ugyan, hogy a kormánynyal szavaztam, de olyan helyzetben voltam, mint a leláncolt kutya". De az írek nagyfokú nyugtalankodását külö­nösen még egy másik tényezőnek is tulajdoníthat­juk és pedig annak, hogy az erősen konzervatív színezetű angol kormány nagyon szeretné behoz­ni a kötelező és általános katonai szolgálatot. Ezt a tervet már az angol nép széles rétegei is nagy idegenkedéssel fogadják, az írek ellenben kézzel­lábbal tiltakoznak ellene, annyira, hogy a háború óta különben elég szolgaiasnak mutatkozó ír par­lamenti képviselők pártja, a hivatalos „Prish party" is kénytelen volt a nép nyomásának en­gedni és hivatalos kijelentéseiben ellenezte a kor­mánynak a kötelező katonai szolgálatra vonatkozó terveit. Pedig ugyanezek a nacionalista képviselők már rövid idővel ezelőtt Valóságos verbuváló kampányokat rendeztek a zöld szigeten, de most már nem mernek szembeszállni az ír nép nagy zömének hangulatával, amit egyebek közt elég hí­ven tükröz vissza az „Irish Volunteer" című dub­lini nacionalista újság egy cikkéből vett kitétele, amely szó szerint a következőket mondja : „A parlament ir tagjai most már nem beszél­nek a kötelező katonai szolgálatról. Az egész ír közvélemény ellenzi azt és az angol kormánynak nem fog sikerülnie, hogy a közvéleményt gúzsba kösse, hogy aztán a nemzetet elárulják azok, akik­nek kötelessége az ír nép érdekeit megvédelmezni. Az Amerikában nagy számban élő írek egy emberig ellenzik, hogy az annyiszor megcsalt irr nép most vérét ontsa Angliáért és legtekintélyesebb­ ujságjuk a Newyorkban megjelenő „The Gaelien American" így szól : „Az angol kormány meg fogj­­a gondolni magát, hogy behozza-e a kötelező tonai szolgálatot. Ha már az ír vérnek kell folly-s­nia, jobb ha az Írország földjét áztatja, az ír jo­gok és tűzhelyek védelmében, mint Franciaország­ban vagy Flandriában a hitszegő Angliáért. Az íreknek a belga és francia csatamezőkön épp ugy, mint a Dardanellákon való legyilkolásáért — mert másnak, mint gyilkolásnak ezt nem nevezhetjük —, a felelősség Redmond és társainak fejére fog száll­­ni. A németek, akik őket megölték, hazájuk vé­delméért küzdenek olyan háborúban, melynk igazságosabbat a történelem nem ismer. És ez a felelősség rendkívül súlyos, ami alól egyes ír po­­­itikusok nem fognak megszabadulni. Az a nép szeme kinyílott, nemsokára elégtételt fog Redmond bűnös politikájáért követelni és a Káin bélyegét rá fogja sütni annak a politikusnak a homlokára, akinek kezeihez honfitársaink vére tapad". Mindehhez hozzátehetjük még, hogy a hábo­­­rúban résztvevő ír csapatok közt a szökés mindig inkább gyakoribbá válik és az angol haditörvény­­szék csak a minap végeztetett ki két ír gárdakatol­­nát „az ellenség előtt tanúsított gyáva magatartás miatt". R. „Kitchener hadserege vagy a király hadserege?" Az angol alsóház ü­lése London, július 21 A szénbill tárgyalásánál Goldstone (munkája párt) javasolta, hogy a bilinek visszaható sreiff legyen már megkötött szállítási szerződésekre itt Rámutatott arra, hogy a széntermelésnek 70% a már le van kötve, úgy, hogy a bili a fogyasztók­nak keveset fog használni. Anderson kijelentette, hogy a glasgowi városi hatóság már szerződést­ kötött, amely 260.000 fonttal nagyobb kiadást hárítt reá, mint a múlt évben. Mackkinder (unionisa)­ kijelentette, hogy a bili késői benyújtása olyan időpontban, amikor a termelendő mennyiség­ 70%-a le van kötve, körülbelül olyan eljárás, mint­ amikor az istállót bezárták, miután a lovakat el­lopták volt. Dickinson (liberális) kijelentette, hogy­ a bili a pótjavaslat nélkül politikai szédelgés. Ha ha a legutóbbi hónapokban kötött szerződések árai kötelezők a kiskereskedelemre, akkor a londoni szegényemberek télen legalább 37 shillinget fognakd fizetni egy tonna szénért. Ez nemcsak elégedetlen-i­­séget, hanem nagy veszélyeket is rejt magában, .A nép azt fogja hinni, hogy a kormány az orszá­­­got eladta a szénkereskedőknek. Healy (naciona­­lista) hangsúlyozta, hogy a vitában résztvevők mind indíttatva érezték magukat a kormányt tá­madni. A kormány tudta, hogy sietni kell és mégi® késlekedett, amíg a szerződéseket megkötötték­, ,a koalíciót úgy definiálja, hogy olyan valami, and fel van ruházva hatalommal, hogy a parlamentet kihívja. (Helyeslés.) Edwin Cornwall képviselő, aki szénkereskedő, kijelenti, hogy a bill három hónappal késett. Markham kifejtette, hogy a bil pótjavaslat nélkül semmit sem ér. Runciman keres­kedelmi miniszter kifejtette, hogy a bilit nem lehe­­tett benyújtani, mielőtt a bérviták rendezve nem voltak. Az eddigi szerződéseket nem lehet törvény­nyel megszüntetni. Tény, hogy Angliában és Skó­ciában számos városi hatóság igen kedvezőtlen szerződéseket kötött A pótjavaslatot nem fogadja­ el, ellenben javasolja, hogy a bilit a következői vitánál módosítsák. A pótjavaslatot erre vissza­­vonják. Markham kérdezi, vájjon nem kerüli-e el a hadügyi alállamtitkár figyelmét egy toborzó fal-­ ragasz, amely Kitchener hadseregéről beszél a ki­rály hadserege helyett. Tennant alállamtitkár saj­nálatát fejezte ki a hiba felett. Pringle kérdezte, meddig tartott, amíg a hadügy­i hivatal észrevette, hogy ez a falragasz a hadügyi hiva­tal épületén látható. Válasz e kérdésre, s­em jött.

Next