Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)

1915-07-25 / 205. szám

•Hét Vasárnap Gróf Andrássy Gyula a harctéri eseményekről Gróf Andrássy Gyula a M. H. legfrissebb számában visszapillantást vet az elmúlt hét katonai és politikai eseményeire és eredményüket a következő figyelemreméltó összefoglalásban méltatja: Ma egy hete még azt a kérdést feszegettem, vajjon a keleti harctéren offenzívánk hosszabb időre akadt-e meg, vagy az akkori szélcsend nem újabb erőteljes offenzívának jele-e ? Az események nyomban feleltek kérdésemre. Ugyanaznap a Hofer jelentése már újabb offenzíváról számolt be. S az:Ha szakadatlan támadjuk az orosz frontot. Támadásunknak a legfontosabb része, úgy hiszem, a Bug és Visztula között. S éppen ezért ott aránylag kisebbek a sikerek. Az oroszok oda vetik minden erejüket, és ez természetes, mert valameddig nagy erőik a Visztulától nyugatra álltak s nagy tömegeket kellett a bázisból kiegészíteni, addig végzetes lett volna számukra az ivangorod— lublin—köveli vasúti vonal elvesztése. Mihelyt látták, hogy a József Ferdinánd főherceg és a Mackensen offenzívája folytatódik, minden figyelmüket arra kellett fordítaniuk, hogy mindaddig feltartóztassák offenzivánk sikerét, míg a Visztulán túl az ő nyugati frontjuk vissza nem vonul. Ez nyován sikerülni is fog nekik. De mi mindenütt erősen szorongatjuk visszavonulásukat s a félkört, melyet pozíciójuk képez, mind összébb szorítjuk. Ezenközben a németek Kelet-Poroszországra támaszkodva, meglepő nagy területet nyertek Kurlandban— már Rigát is fenyegetik. Stratégiai célját ugyan nem igen látom e műveletnek, — alkalmasint csak diverzió, hogy az orosz erőket felvonja a lengyel és galíciai harctérről s mellesleg az a célja is lehet, hogy gazdag és szép vidékeket s ellenséges földet szálljon meg azzal a német haderővel, melyet Kelet-Poroszország védelmére ám úgyis felül kell tartani s nem lehet a lengyel harctérre vetni. Gazdag és szép tengervidék az uj német foglalás — s ez mindenesetre nyereség ahhoz képest, hogy maguk az ottani sikerek hadi folytosságra nem lehetnek döntőek. Annál fontosabb a Niemen és Narev Irányába törő offenzíva, mely ugyanoly jelentős, mint a Bug és Visztula közötti j amén,hyikítív a petéi vár— varsói vasúti vonalát. .írességezteti. A németek ma már körülbelül elérték a Narevnek és a Visztulának természettelés várak által igen megerősített védelmi vonalát. Most kel eldőlnie, áttörik-e ezt a vonalat, vagy bevárják, míg oldalról jövő német s osztrák és magyar támadásaink azokat megkerülik. Nem nehéz meglátni, hogy az oroszok is a Bug a Visztula közötti terepet tekintik legfontosabbnak. Kétfelől is védik: egyrészt a Lublin előtti defenzívával, másrészt Besszarábiára támaszkodó erőiknek a Bug felső vonalánál végbemenő offenzívájával. A mi támadásunk már csak néhány kilométernyire van a vasúti vonaltól, melynek megszállása ezt a két orosz haderőt: a Lublin előtt védekezőt és a Besszarábiára támaszkodva a jobbszárnyunkat támadót egymástól teljesen elválasztaná. Ha ez az elválasztás sikerül, ezzel a Visztula mentén is megnehezítjük az oroszok küzdelmét. Mert az így egyetlennek maradó bresztlitovszki nagy vasúti vonal magában nem tudja ellátni az óriás és modern orosz hadseregnek óriás és modern igényeit. A végleges eredmény akkor volna legfényesebb, ha a két szárnyon hamarább tudnánk előnyomulni, mint a centrumban s egyfelől a Njemen—Narev-vonalat, másfelől a lublin— bohnit előbb tudnák áttörni, mint az ivangorod— vstrsó—georgievszkit Mert ekkor elvágnák a fő orosz haderőt fő visszavonulási vonalaitól, erre aztán az erős Visztula-vonalat könnyebben szállnák meg. Ivangorodot és Varsót könnyebben zárnák körül s volnánk képesek rendszeres ostrommal bevenni. De mindenesetre,bármint folytatódjanak és következzenek az események, a most múlt hét lefolyása rendkívül kedvező volt. A francia és a flandriai harctéren a háború problémája számunkra abban áll, várjon sikerül-e Angliának ugyanakkorra, mikorára a német hadsereg nyugaton képes lesz nagyobb arányú offenzívára, olyan erőt megszereznie s fölállítania, mely képes legyen ellensúlyozni a döntő csapást? Ha a jelek nem csalnak, Anglia erre nem lesz képes. A keleti harctéren az események oly gyorsan haladnak, ottani offenzívánk oly erőteljes és sikeres, hogy igen lehetséges, hogy Németország aránylag rövid időn belül képes lesz erejének súlypontját a nyugati harctérre átvenni. Anglia pedig, úgy látom, még igen messze van attól, hogy az eddiginél jelentékenyen nagyobb szárazföldi hadsereget tudjon a csatornán átvenni. Mert Angliában a bajok és fennakadások még mind megvannak, vagy csak igen keveset sikerült Rzokba? lekilltQk Az olasz s a török harctereken is nagyjában változatlan a helyzet. Mindkét helyen legyőzhetetlennek mutatkozó defenzív helyzetben állunk, ami ránk nézve teljesen elegendő. Persze az olasz harctéren fennáll az a lehetőség, hogy mikor ugyanazon hadtesteinket ugyanazon pontokon állandóan nagy túlerőkkel és egyre új csapatokkal ismételten és folytonosan támadják: a mi haderőnk veszteségei végre is megronthatják számunkra a hatalmi arányt ... A Dardanelláknál csak egy veszély fenyegetheti a törököket: ha kifogy a muníciójuk. Amíg ebben tart, addig a Dardanellák bevehetetlenségén az sem fog változtatni, ha az ostromló angol-francia csapatok meggyarapodnak még olasz csapatokkal is, mert a dardanellai harp£4 olyan keskeny, hogy bizonyos számon túl nagyobb haderőt ott kibontakoztatni nem lehet — s amekkorát lehet, szemben az ott levő török haderők teljesen elégségesek. Flotta pedig, ha megannyi hajóval gyarapszik is, mind ki van téve aknáknak s vizalatti hajóknak. Ezek szerint teljes megnyugvással nézhetünk a jövőbe. PESTI NAPLÓ 1915 julius 25. Az elégedetlenkedő írek és a háború Az angoloknak az írekkel kötött politikai fegyverszünetét komoly veszedelem fenyegeti, és pedig elsősorban azért, mert az összetákolt koalíciós kabinetben az ulszteri vezérek Carson, Bonar Law stb. kerültek túlsúlyra, akikről pedig ismeretes, hogy az ír fajnak esküdt ellenségei. A politikai boszorkánykonyha üstjéből kikerülő angol hybrid kormány által lekenyerezett ír hivatásos politikusok mint Redmond, Delion vagy Farrell alkalomadtán még engedelmeskednek ugyan az angol kabinet parancsainak, de az ír nép elégületlensége az angol kormány és nemzetiségük képviselőivel szemben nőttön nő, aminek népgyűléseken, politikai egyesületekben városi és grófsági tanácsüléseken nyíltan kifejezést is adnak. A Kildare-i városi tanács például a következő egyhangú határozatot hozta : „Tekintettel a kormány kebelében legutóbb lefolyt változásra, amely az ír nép legdühösebb ellenségeit s olyanokat ió juttatott hatalmas állásokba, akik egyenesen ellenszegültek a szentesített törvényeknek, mi ezt az ír nép egyenes megsértésének tekintjük, kinevezésüket a legnagyobb bizalmatlansággal kisérjük s kifejezzük afeletti meglepetésünket, hogy Anglia vezető államférfiai így bánnak az ír nemzettel akkor, amikor ezer és ezer ír nacionalista életét áldozza fel a brit birodalom fenntartásáért. Ilyen szellemű nyilatkozatok különben több más írországi közigazgatási testületben is elhangzottak. Ez az elégületlenség bírhatta rá minap Farrell ír képviselőt arra, hogy választói előtt azzal a mulatságos kifogással mentegette magát, amiért a kormány egy bizonyos javaslatát elfogadta, hogy: ,,igaz ugyan, hogy a kormánynyal szavaztam, de olyan helyzetben voltam, mint a leláncolt kutya". De az írek nagyfokú nyugtalankodását különösen még egy másik tényezőnek is tulajdoníthatjuk és pedig annak, hogy az erősen konzervatív színezetű angol kormány nagyon szeretné behozni a kötelező és általános katonai szolgálatot. Ezt a tervet már az angol nép széles rétegei is nagy idegenkedéssel fogadják, az írek ellenben kézzellábbal tiltakoznak ellene, annyira, hogy a háború óta különben elég szolgaiasnak mutatkozó ír parlamenti képviselők pártja, a hivatalos „Prish party" is kénytelen volt a nép nyomásának engedni és hivatalos kijelentéseiben ellenezte a kormánynak a kötelező katonai szolgálatra vonatkozó terveit. Pedig ugyanezek a nacionalista képviselők már rövid idővel ezelőtt Valóságos verbuváló kampányokat rendeztek a zöld szigeten, de most már nem mernek szembeszállni az ír nép nagy zömének hangulatával, amit egyebek közt elég híven tükröz vissza az „Irish Volunteer" című dublini nacionalista újság egy cikkéből vett kitétele, amely szó szerint a következőket mondja : „A parlament ir tagjai most már nem beszélnek a kötelező katonai szolgálatról. Az egész ír közvélemény ellenzi azt és az angol kormánynak nem fog sikerülnie, hogy a közvéleményt gúzsba kösse, hogy aztán a nemzetet elárulják azok, akiknek kötelessége az ír nép érdekeit megvédelmezni. Az Amerikában nagy számban élő írek egy emberig ellenzik, hogy az annyiszor megcsalt irr nép most vérét ontsa Angliáért és legtekintélyesebb ujságjuk a Newyorkban megjelenő „The Gaelien American" így szól : „Az angol kormány meg fogja gondolni magát, hogy behozza-e a kötelező tonai szolgálatot. Ha már az ír vérnek kell folly-snia, jobb ha az Írország földjét áztatja, az ír jogok és tűzhelyek védelmében, mint Franciaországban vagy Flandriában a hitszegő Angliáért. Az íreknek a belga és francia csatamezőkön épp ugy, mint a Dardanellákon való legyilkolásáért — mert másnak, mint gyilkolásnak ezt nem nevezhetjük —, a felelősség Redmond és társainak fejére fog szállni. A németek, akik őket megölték, hazájuk védelméért küzdenek olyan háborúban, melynk igazságosabbat a történelem nem ismer. És ez a felelősség rendkívül súlyos, ami alól egyes ír poitikusok nem fognak megszabadulni. Az a nép szeme kinyílott, nemsokára elégtételt fog Redmond bűnös politikájáért követelni és a Káin bélyegét rá fogja sütni annak a politikusnak a homlokára, akinek kezeihez honfitársaink vére tapad". Mindehhez hozzátehetjük még, hogy a háborúban résztvevő ír csapatok közt a szökés mindig inkább gyakoribbá válik és az angol haditörvényszék csak a minap végeztetett ki két ír gárdakatolnát „az ellenség előtt tanúsított gyáva magatartás miatt". R. „Kitchener hadserege vagy a király hadserege?" Az angol alsóház ülése London, július 21 A szénbill tárgyalásánál Goldstone (munkája párt) javasolta, hogy a bilinek visszaható sreiff legyen már megkötött szállítási szerződésekre itt Rámutatott arra, hogy a széntermelésnek 70% a már le van kötve, úgy, hogy a bili a fogyasztóknak keveset fog használni. Anderson kijelentette, hogy a glasgowi városi hatóság már szerződést kötött, amely 260.000 fonttal nagyobb kiadást hárítt reá, mint a múlt évben. Mackkinder (unionisa) kijelentette, hogy a bili késői benyújtása olyan időpontban, amikor a termelendő mennyiség 70%-a le van kötve, körülbelül olyan eljárás, mint amikor az istállót bezárták, miután a lovakat ellopták volt. Dickinson (liberális) kijelentette, hogy a bili a pótjavaslat nélkül politikai szédelgés. Ha ha a legutóbbi hónapokban kötött szerződések árai kötelezők a kiskereskedelemre, akkor a londoni szegényemberek télen legalább 37 shillinget fognakd fizetni egy tonna szénért. Ez nemcsak elégedetlen-iséget, hanem nagy veszélyeket is rejt magában, .A nép azt fogja hinni, hogy a kormány az országot eladta a szénkereskedőknek. Healy (nacionalista) hangsúlyozta, hogy a vitában résztvevők mind indíttatva érezték magukat a kormányt támadni. A kormány tudta, hogy sietni kell és mégi® késlekedett, amíg a szerződéseket megkötötték, ,a koalíciót úgy definiálja, hogy olyan valami, and fel van ruházva hatalommal, hogy a parlamentet kihívja. (Helyeslés.) Edwin Cornwall képviselő, aki szénkereskedő, kijelenti, hogy a bill három hónappal késett. Markham kifejtette, hogy a bil pótjavaslat nélkül semmit sem ér. Runciman kereskedelmi miniszter kifejtette, hogy a bilit nem lehetett benyújtani, mielőtt a bérviták rendezve nem voltak. Az eddigi szerződéseket nem lehet törvénynyel megszüntetni. Tény, hogy Angliában és Skóciában számos városi hatóság igen kedvezőtlen szerződéseket kötött A pótjavaslatot nem fogadja el, ellenben javasolja, hogy a bilit a következői vitánál módosítsák. A pótjavaslatot erre visszavonják. Markham kérdezi, vájjon nem kerüli-e el a hadügyi alállamtitkár figyelmét egy toborzó fal- ragasz, amely Kitchener hadseregéről beszél a király hadserege helyett. Tennant alállamtitkár sajnálatát fejezte ki a hiba felett. Pringle kérdezte, meddig tartott, amíg a hadügyi hivatal észrevette, hogy ez a falragasz a hadügyi hivatal épületén látható. Válasz e kérdésre, sem jött.