Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)
1915-07-26 / 206. szám
[ Hétfő A Karszt-fronton elsőrangú magyar sorcsapatok állanak az olaszokkal szemben, úgy hogy az olasz támadóknak nagyon erős feladattal kell megküzdeni. Francia skiptomata balkáni missziója Lugano, július 25. A Popolo ca Italia jelentése szerint Cruppi volt francia külügyminiszter Nápolyon át Szalonikibe utazott, hogy valamennyi balkáni fővárosban külön diplomáciai feladatot teljesítsen. Olaszország látta el puskákkal az albánokat Lugano, július 25. Az olasz lapok a Stefani-ügynökségnisi jelentésével ellentétben elismerik, hogy Olaszország annak idején olasz puskákkal látta el az albánokat, míg Ausztria-Magyarország — Olaszországgal való megegyezés alapján — az ágyukat szállította. PO^tTK címirek A fiumei képviselőtestületi választás. Fiuméből jelentik: A városi képviselőtestület tagjainak megválasztása vasárnap reggel nyolc órakor kezdődött két szavazatszedő küldöttség előtt. Az egyiknél a város, a másiknál az alváros lakosai adták le szavazataikat. A hivatalos lista tizenkét magyar jelöltet tartalmaz. A szavazatok összeszámlálása délután három óra óta tart és alighanem belenyúlik a késői éjszakai órákba. Ki a jövő embere? Ezzel a címmel a Pesti Napló mai száma bécsi tudósítónknak egy értesülését közli az osztrák kormány vezetésében hír szerint készülőben lévő változásról és ehez a híreszteléshez Bécsben fűzött különféle kombinációkról. Bécsi tudósítónk megbízhatóságát ismerve, közzétettük a cikkét, de azért a magunk részéről is természetesen nyomban érdeklődtünk a szóban forgó ügy iránt itteni illetékes tényezőknél, ahol ma kijelentették előttünk, hogy épp úgy, mint egyéb jól értesült körökben, nemcsak hogy semmit sem tudnak az osztrák kormány vezetésében készülő változásról, de azt egyenesen minden alapot nélkülöző mende-mondának tartják. A fent említett illetékes tényezőknek ezt a felvilágosítását annál inkább készségesen közölhetjük, mert hi „Egy éj Velencében" .a Monsieur George Pradd-t, a párisi Journal haditudósítóját, figyelmeztette szerkesztője, hogy harctéri tudósításait csak a francia közönség ízlése szerint írja. A szükséges okmányokkal, ajánlólevelekkel és igazolványokkal dúsan fölszerelve, jelentkezett monsieur Pradet a hatalmas olasz fővezérnél és engedélyt kért, hogy a frontra utazhasson. De az olasz fővezér nem örült valami nagyon monsieur Pradet eme vágyának. Tehát el innen, vannak más itáliai helységek is, ahonnan a háborúról írni lehet, nem muszáj éppen a főhadiszálláson tartózkodni. És monsieur Pradet hirtelen elhatározta, hogy Velencébe utazik. Érzékeny bucsu következett, a legközelebbi vonat aztán már vitte is a lagúnák városába, ahonnan érdekes cikkben írta meg impresszióit lapjának. Engedjük át a szót monsieur Pradetnak: — Felséges holdas éjjel — írja — gondolánk csöndesen úszik a Canal Grandén. Körülöttünk az életnek semmi jele. A sötétséget, amit a háború legtöbb városba magával hozott, sehol sem éreztem még oly különösen, mint Velencében. Riadtan gondoltam a callen való barangolásunkra, mikor a Rialto-hídon kiszállva, nekivágtunk a lagunaváros szűk utcáinak. A távolból egy sötétbe borult palota ablakából lassan hullámzott felénk egy zongora muzsikája, melyben Wagner Richárd lelke szállt a messzibe. Matrózok elmesélték, hogyan történt Velence első légi bombázása. Az embereket páni félelem fogja el, mondották. Most már nyugodtan, higgadtan fogadják az ellenséges repülőket. Gondolánk belevágott a sötétbe s a gondolás hangja visszhangzott: — Sia primo I Sia slail A szállóba érkezésünk nem valami kényelmes dolog. Sehol egyetlen lámpa, az óriási előcsarnok mély sötétben. Jó puha karosszékben szunyókált a portás s előtte az asztalkán pislogott csak álmosan egy kis lámpás. Felköltöttük a szegény alvót. Megtörülgette a szemeit, aztán gondosan kikérdezett mindenkit. Miért utazik, mi a neve, a foglalkozása, kik a szülei és nagyszülei, milyen okmányokkal tudja igazolni személyazonosságát? Csak nappal vettük észre másnap, hogy Velence nem változott sokat, a falak most is tele vannak plakátokkal. Mindenütt Giolitti dühös ócsárlását halljuk. A semlegességnek ez a nagy híve ugyan sosem lesz Velence dogója! A San Marco-tér rendkívül élénk, dacára, hogy az idegenek hiányzanak. A Campanilere fölmenni tilos. San Marco bronz lovai eltűntek, homokzsákok védik a dogepalota oszlopait, a szép, régi óra mégis egyre veri még az időt. A kávéházak tele vannak vendégekkel. Amint a hold fölkel, a camelot-k hangosan rikácsolják : — La Difesa I Edizione serale ! Reggel előttünk fekszenek a velencei lapok, a Gazetta di Venezia, a L'Adriatico és a Gazettina. . A rendőrségre megyünk felülvizsgáltatni "írásainkat". Szűk, piszkos utcákon keresztül vezet az út a rendőrség épületébe. A karabinierik parancsnoka, gróf Owatti mutat nekünk néhány nyilat, amelyeket a magyar repülők május 23-án dobtak le. Ez a felirat van rajtuk : „Francia találmány, német gyártmány". A következő éjjel magunk is láthattuk a dolgozó magyar repülőket. Sötétben vacsoráztunk, majd a Campanilere indultunk, hogy a hold feljöttét nézzük végig. Ezüst fényben fürdött a város. Mikor hazafelé indultunk, a kísérőnk megjegyezte: „Isteni idő az ellenséges repülők részére". Alig értem haza és oltottam el szobámban a lámpát, berregést hallottam oly közelről, hogy azt hittem,motorágyúval lőnek az ablakom előtt. Nem, egy aeroplán volt, amely mint valami rablómadár keringett az ódon paloták fölött. Ha nem csalódom, Etrich-típusú volt. Gyorsan és oly alacsonyan röpült, hogy tán a kezeivel is megfoghatott volna. Hirtelen hosszú fénysáv vágtatott az éjszakán keresztül és aztán, aztán egy borzasztó, földöntúli dörgés hallatszott Az utcákon és hidakon az emberek tömege kavargott, akik nem menekülni szerettek volna, hanem a csodálatos színjátékot akarták végignézni. Sokat mégis megszállott a félelem s csöndesen imádkoztak. Tiz óra volt s már egy egész órája tartott. A gépfegyverek kattogtak s az ágyuk lángoszlopokkal világították meg az eget. Mikor végre hazaindultam lakásom felé, egy rendőrtiszt közölte velem, hogy a szálló több más vendégével együtt letartóztatnak. Sokan látták, amint ablakainkból jelt adtunk a magyar aviatikusnak. És ekkor kiderült minden. Gn. hercegnő annyira megijedt a repülők megjelenésekor, hogy kiugrott az ágyból s égő gyertyával, sikoltozva szaladgált le-föl a szobáiban. Reggel hétkor már ébren voltunk s Friaul felé utaztunk. Az elmúlt éjszaka végtelen hosszú volt s az éjjeli pihenés oly rövid. PESTI NAPLÓ 1915. julius 26. H iszen a szóban forgó cikkünk sem beszél konkrét tényekről, csak kombinációkról és suttogásokról. WWV'^'VVA/'^WVVWVVV'vWWWWWW Németország megtagadja Amerikától a további koncessziókat Berlin, július 25. Az egész sajtó egyértelműen megállapítja, hogy az amerikai jegyzék nem kielégítő és hogy a legcsekélyebb tekintettel sincs arra, hogy Németország létéért harcol. Az előzékeny német javaslatok visszautasítását a sajtóérthetetlennek tartja és egybenhangzóan úgy nyilatkozik, hogy Németország ugyan a megegyezést és az Amerikával való jóviszony fentartását nagyra értékeli, de nem mindenáronés hogy további koncessziók Németországra megalázást jelentenének. A sajtó egyértelműen hangsúlyozza, hogy a búvárhajóharcnak tovább kell haladnia az előírt úton. A Berliner Tageblatt a következőket fejti ki: Amerika viselkedése mutatja, hogy nem annyira polgárainak biztonsága, hanem sokkal inkább a búvárhajók működésének megbénítása a célja. Wilson a keleten érlelődő döntés pillanatát alkalmasnak tartja, hogy kormánya erkölcsi súlyát még egyszer a négyes-szövetség ügye érdekében vesse latba. Természetes azonban, hogy a búvárhajóharc épp úgy tovább megy a maga előtrt útján, mint az orosz seregek halálos átölelése a keleti seregek által. A Wossische Zeitung hangsúlyozza, hogy Németország koncedált mindent, amit egyáltalában koncedálhatott. Minden parányival többet a német nép, amely a keleti és nyugati összes csatatereken a fegyvereket győzelmesen viszi előre, megalázásnak érezné. A Tagi. Rundschau szerint Wilson elnök mindig ugyanazt a salto mortalét csinálja, amennyiben okot és okozatot teljesen felcserél és a panaszokat nem a bajok tulajdonképpeniforrásához intézi. A Deutsche Tageszeitung hangsúlyozza, hogy a német birodalom helyzete minden mástól eltekintve igazán nem olyan, hogy szükségesnek tartaná ilyesféle jegyzék hatása alatt a hadviselés hatályos eszközeit és szükséges módjait a brit ellenségtől befolyásolt rosszakaratú semleges állam óhajának megfelelően megváltoztatni. A Kreizzeitung írja: Még idegenkedünk attól a gondolattól, hogy Amerika az A naszádokra vonatkozó állásfoglalásában Anglia közvetett támogatását célozza, de be kell vallanunk, hogy a jegyzék tartalmát más szempontból alig tudjuk megérteni. A Post szerint a német-amerikai viszály most a kenyértörés stádiumában van. Wilson legutóbbi jegyzékére csakis egyszerű nemmel kell válaszolni. London, július 25. A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból. A Németországnak szóló jegyzék közzététele után ismeretessé vált, hogy, Wilson elnök a katonai és tengerészeti osztály vezetőjétől jelentést kért a nemzeti védelem állapotáról. Wilson, tekintet nélkül a mostani helyzetre, már bizonyos idő előtt megfelelő tengerészeti programm összeállítását vette tervbe, amelyet a kongresszusnak elő fog terjeszteni. Nevezetesen azt kívánja, hogy a flotta minden más flottát harcképesség dolgában elérjen. Az elnök azonkívül a hadsereg kiépítéséről szóló programmot és a polgárok megfelelő katonai kiképzésének tervét is előkészíti, amennyiben ez utóbbi amerikai hagyományokkal összhangzásban van. Ezt a tervét a kongresszushoz intézendő legközelebbi üzenetében ki fogja fejteni. Hir szerint az általános nemzeti védelmi programm e részéről már néhány végleges határozat történt. Új támadásunk az olasz tengerpart ellen Az okozott károk jelentősége Trieszt, július 25. Visszaadtuk azt a látogatást, amelyeit néhány nap előtt az olasz flotta Dalmácia közelében tett. Egy százhatvan kilométer hosszúságú tengerpartot bombáztak sikeresen torpedózuzóink. A cél a part mentén elhúzódó vasútvonal volt. Legészakibb állomás itt Porto Cavitanova, a Macerata-vidéken, Anconától negyven kilométerre. Kis helység ez, de vasúti állomása Chienti miatt fontos. Chienti völgye történelmi emlékekben gazdag. A mellette lévő Tolelino városban kötötték meg a békét VI. Pius és Franciaország között 1897 február 19-én. Chientitől 36 kilométerre van Grottamore helység, Ascoli-Piceno vidékén, a Foggia felé vezető vasút irányában.