Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)
1915-07-16 / 196. szám
1© Péntekek : A calaisi tanácskozás Anglia és Franciaország vezéreinek nagy konferenciája Anglia és Franciaország jelentős személyiségei találkoztak tegnap Calaisban. Már a szokatlan külsőségekből s az angol lapok terjedelmes, de föltűnően megcenzúrázott cikkeiből is látszott, hogy fontos határozatokra készültek a francia kikötővárosban. Angliából négy, Franciaországból pedig öt miniszter, azonkívül a két hadvezér, French és Joffre érkezett Calaisba. A természetes ész a háborúban megtilt minden szembeötlő mozgalmat, amely az ellenségnek elárulná, hogy valami nagyfontosságú esemény készül. Az angol-francia miniszterek és hadvezérek tanácskozása könnyen titokban maradhatott volna. De fontos okaik lehettek rá és nagyon sürgős lehet a dolguk, ha Calaisban úgyszólván kiültek a kirakatba. •Amit ott elhatároztak, rögtön meg kell hogy nyilatkozzék a katonai és politikai intézkedésekben. Mind a két kabinetnek, főleg a franciának nemcsak olyan gondjai vannak, amelyek a rossz harctéri helyzettel állanak összefüggésben, hanem a két állam zilált viszonyai is szükségessé tették a tanácskozást. Az államférfiak, akik a világháború kitöréséért felelősek, javarészt túl vannak már a veszélyen. Sir Edward Grey még külügyminiszter ugyan, de rövidesen visszavonula politikai életből. Winston Churchill, mint a lancasteri hercegség kancellárja, tárcanélküli miniszter, akinek „már csak a ruhája" maradt meg. Asquith miniszterelnök a konzervatívok táborából való, amiből az látszik, hogy a liberálisok még egy újabb erős támadást intéztek az államhatalom ellen és kérdés, hogy a koalíció túléli-e a nyarat! A francia parlament mindkét házában hasonló események észlelhetők. A Millerand elleni támadások nyíltan beszélnek s a minisztert ma nem övezi az egykori tisztelet. A francia hadügyminiszter védekezését az ellene tett vádak ügyében úgy a hadsereg, mint a szenátus hidegen fogadta. Viviani miniszterelnök nagy nehezen bizalmat szavaztatott, de a háború kimenetelének kérdését nem dönthetik el parlamenti győzelmek. Érdekes az a tény, hogy Hervé lapjában milyen vádak kíséretében ellenzi az új téli hadjáratot. Néhány hónappal ezelőtt Franciaországban senki se mert volna így szembehelyezkedni a „közhangulattal". Egy szó, amely a Guildhallban elhangzott, jellemzi talán leginkább Anglia és Franciaország helyzetét a legvilágosabban. Lord Derby tegnap említett jelszava, amely a legsúlyosabb invektíva. A négyes-szövetség csalódásai nem maradhattak titokban a közönség előtt. A monarkiát és Németországot nem sikerült kiéheztetni és a termés ismét meghiúsította ezt a gyilkos tervet további tizenkét hónapra. A négyes szövetségnek az a reménysége, hogy Oroszország letiporja a monarkiát és hogy Németország katonai segítőtárs nélkül marad, s a galíciai eredmények és az orosz hadsereg nagy részének megsemmisítése után összeomlott. Franciaország szomorú áldozatokat hozott emberanyagban s tiz megyéje a németek kezében van. A Dardanellák ostroma ezer meg ezer harcos eredménytelen legyilkolását eredményezte s Konstantinápoly még mindig nem esett el. Itália hat hete áll harcban s Görznél már nagyvereséget szenvedett. Az az óhajuk, hogy Itália a Dardanellák ostromában részt vegyen, eddig nem teljesülhetett. A Balkánon az álnok játék, idegen tulajdonnak prédára bocsátása eddig szintén eredménytelen volt és az ott lakó népek a háború eddigi lefolyása alatt tudatára ébredtek annak, hogy ki az ő ellenségük. Franciaország, amely ebben a háborúban igazán megtett mindent, ami tőle telik, alkalmasint fölveti azt a kérdést: nem volna-e hajlandó Anglia végre többet tenni, mint eddig. Vigha fog megelégedni azzal, ha az angolok az általános védkötelezettség alapján szervezendő hadseregre utalnak, aminek idejét sem ehet megállapítani. A forrongás Oroszországban, az elkedvetlenedés Franiaországban, a kritikában megnyilvánuló megrovás Angliában, az állam pénzügy szükségletei iránt mutatkozó közömbösség Olaszországban, mindmegannyi jele a megváltozott hangulatnak, amelynek hatása nem igen látható előre, de amelyeket figyelmen kívül hagyni nem szabad. Hoznak-e a calaisi-i tanácskozáson oly határozatokat, amelyek újra fölébresztik a háborús hangulatot? A franciaországi fáradtságot csak nagy eredmények fordíthatnák át harcikedvre. De ezt nem lehet elérni Calaisban, csak a csatametőkön. wwwwwvwvwwvwvwwwwww a Bevonultak tizenkilenc évesek Tegnap éjjel a Tisza Kálmán-téren fiatal fiuk duhaj jókedvükben — egy kicsit előzőleg már be is boroztak — nagy lármát csináltak : énekeltek, táncoltak, aztán egy padra leülve, így filozofáltak: — Te Jani annyit mondhatok neked, hogy belőlem ar lett. — Engem se lehet mostantól jobbra-balra lökődni, infanteristák lettünk, nem is parancsol nekünk senki, mert mink védjük a hazát. — A rendőr meg a detektív se dumál nekünk többet. — Nagy dolog az harminckettesnek lenni. Az újságok is írtak már róluk. A Kazinczi Jóskáról is azt lehetett olvasni, hogy vasgyerek. A két tizenkiilencesztendős egy pillanatra elhallgatott. Talán arra gondoltak, hogy lesz-e belőlük is olyan híres vitéz pint a Barta Pistából, meg a Kazinczi Jóskából ? Aztán megint új nótába kezdtek : — Hajnalcsillag fenn az égen . . . Nincs szebb élet a katonáénál Ma reggel a Mária Terézia-laktanya előtt minden tizenkilencesztendős fiatalember éppen olyan boldog volt, mint a két pesti fiú tegnap éjjel a Tisza Kálmán-téren, örülnek, hogy katonák lesznek és ők is szolgálhatják hazájukat. Aki ez országban egy pillanatra is elcsügged, menjen bevonulás idején a kaszárnyák elé és megtanul biznit a hadseregben, amelynek még a háború tizenkettedik hónapjában is ilyen emberek állnak rendelkezésére. Moser Frigyesnek a laktanya mellett levő vendéglőjében is régen lehetett ilyen víg a hangulat. A fiúk egymást átölelve táncolnak, a levegőben lobog a sok nemzeti szinű pántlika és sörözés közben a valahonnan hirtelen előteremtett recsegő hangú kintornával versenyt éneklik régi idők toborzó dalát. Kossuth Lajos azt üzente Elfogyott a regimentje . . . A tíz krajcáros jegyzőkönyv Nagy csapatban együtt érkeznek meg a keresztúri legények. Hatalmas, jól kifejlett szép fiuk. Mindegyiknek a vállán ott a katonaláda, rajta egy név, két évszám 1896—1915, és a legtöbbre még valami excentrikus rajz is van pingálva. A nehéz ládát úgy viszik, mintha pehely volna ; ma erő-Sebbeknek érzik magukat, mint máskor, hiszen katonák ... Egy tömzsi fiú kiválik a többi közül. Az utcai árus bódéjához megy és a portékája között válogat A kereskedő gyorsan hadarja : — Tábori lapot, tintaceruzát, manzsettagombot, elegáns zsebtükröt parancsoljon, vitéz úr. — Valami noteszfélét adjon, öreg. Megveszi a pirosfedelű kis könyvet. Lassan betűzi, ami rá van nyomtatva . Nottzbuch, majd a társai felé fordulva büszkén kiáltja : — Ebbe fogom leiírni katonáskodásom történetét és a hőstetteimet. A viharedzett katonasapka Az újoncok közül sokan uniformisban jelentkeznek, mert besoroztatásuk után szereztek valahonnan csukaszürkét és azonnal beöltöztek. lálni itt úgynevezett félig katona, félig civiliket is. Ezek a kabátjukat, sapkájukat már átcserélték, de a nadrágjuk és cipőjük csak „amolyan" maradt. Az egyik legény sapkája feltűnően viseltes, gyűrött, kopott, sőt egy helyen meg is pörkölődött. Valaki megkérdezi: — Minek hozta* magával öcsém, ezt a rossz sapkát, hiszen ad a kincstár jobbat, meg szebbet is. — Szebbet adhat, de becsesebbet nem — válaszol a fiú — mert én ezt a testvérbátyámtól kaptam emlékbe. Ez volt az ő fején nyolc hónapig Szerbiában és Oroszországban. Egyszer, amikor igen melege volt, maga mellé tette a sapkát és éppen akkor jött egy srapnell, amelyik meg is égette egy kicsit. Az az egy volt a szerencse, hogy a Mihály feje nem volt akkor benne. Az Isten őt ebben a sapkában őrizte meg, hát én is ebbe fogok elmenni a harctérre, még ha rongyos is. Akik szomorkodnak Nincs rajta csodálni való, hiszen a legemberibb vonás, hogy az apák és az anyák nem vigak, mint a fiaik. Nehéz a szívnek parancsolni. A könyeket se lehet meggátolni, hogy újra meg újra elő ne törjenek, mert kevés olyan fájdalmas érzés van, mint nézni, jó egészségben itt látni a gyermet, aki hat vagy nyolc hét múlva elmegy nagyon meszszire, ahonnan bizony nem mindenki tér vissza. Az apák még megpróbálnak uralkodni magukon, de az anyák hangosan sirnak és egymásnak panaszkodnak. — Az én fiamnak be se kellett volna most vonulni, mert csak tizennyolcesztendős, de addig erőszakoskodott, mig az apja is, meg én is beleegyezésünket adtuk, mert hátha neki az Isten rendelte úgy, hogy hamarább legyen katona, mint a többi vele egykorú. Talán éppen azért fogja megsegíteni a jó Isten, mert előbb lett katona, mint kellett volna. Ha én sírtam, ő egyre azt hajtogatja, hogy ne busuljak, még ha elesik is, mert dicső dolog a hazáért meghalni, pedig dicső neki, de nekem nem az, hiszen egyetlen gyermekem. Egy kis epizód .... Lárma. Az emberek összefutnak. Egy kis leány — nem tudja ugyan miről van szó — rendőrért szalad. Feketeruhás öregasszonyra kiabál egy szakaszvezető. Folyton azt hangoztatja, hgoy : „Maga lázit, ez lázítás, te fogom csukatni." A kisirt szemű asszony zsebkendőjével hadonászva adja elő védelmét : — Négy fiam van. Az egyik hősi halált halt Szerbiában, a másik kéz nélkül, a harmadik meg már több, mint tíz hete nem ír, most még ezt a legkisebbik fiamat is odaadom, hogy vigyék a testvérei, az én drága gyermekeim után. Nem lázitok én kérem, csak vigasztalom ezt a szegény asszonyt, akitől még csak most viszik az elsőt és máris azt mondja, hogy ő ezt nem éli túl. Alig néhányan álltunk az asszony körül, mire ezeket elmondotta. Nem volt mindenkinek szíve végighallgatni. A szakaszvezető is elcsendesedett, az öregasszony meg tovább vigasztalta a kétségbeesett másik anyát. * Esteledik. A kaszárnya hatalmas kapuját kinyitják. Törökbálintra viszik a fiukat. Az asszonyok fölzokognak. A fiuk most is jókedvűen kiabálják : Sohase halunk meg ! A menet katonás léptekkelhalad az Üllői-úton. Büszkén éneklik a gúnydalt. Marad itthon kettő-három nyomorult... Mindenki utánuk néz. Nemsokára egy síró asszony azt mondja a szomszédjának : Már nem is látni őket... Pedig csak az ő kényes szemeiben mosódtak el ily hirtelen a távolodó alakok, a tizen- kilenc esztendős katonák. • . . PESTI NAPLÓ 1915. julius 16. Az idő Csütörtökön az északi Felföld nagy részét kivéve mindenfelé nagy esők voltak, melyek az Alföld közép- és keleti részein, meg Erdély nyugati megyéiben— ahol viharos szelek kíséretében többnyire zivatarral jártak — a 10, sőt 20 mm.-t meghaladták. Legtöbb csapadék esett Valkányban (38), Bustyaházán (33), Beregszászon (32), Szatmáron (31 mm.). Szélvihart jelentettek Orosházáról, Temesvárról, Vajdahunyadról, Nagybecskerekről. Jégeső esett Nagybecskereken és Debrecenben. A hősürgedés, amely nyugatról indult el, kiterjedt az egész országra. A hőmérsékleti maximumok a legtöbb helyen 30 C fok fölé emelkedtek. Legmelegebb volt 36 C fok (Versecen), a minimum 8 C fok (Tátrafüreden). Péntekre hőemelkedés és elvétve eső, vagy zivatar várható. Sürgöny-prognózis: Melegebb, elvétve csapadék, zivatarok.