Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)
1915-07-25 / 205. szám
„ Tasára equ nem fejeződött be, de mindinkább nyilvánvaló lesz az ollaszok második támadásának teljes sikertelensége. A görzi hídfő most is állandó támadás tárgya, de egyúttal állandó olasz kudarcok tárgya is. A doberdói fensikon, illetve annak északnyugati szélén, az olasz támadások mind ritkábbak és mindinkább gyöngébbek lesznek. Úgy látszik, hogy az olasz támadások kitombolták magukat, mert a harcok nemcsak az Isonzó vonalán, hanem a karintiai és a tiroli határokon is szűnőfélben vannak, s mindinkább veszítenek erejükből. A Kín vidékén küzdő csapatok között különösen kitüntette magát a József főherceg nevét viselő gyalogság. A francia Harctéren az Argenneokban a franciák többször megismétlik sikertelen kézigránát támadásaikat. Tegnap említettük, hogy Champagneban a németek nagy robbantásokat végeztek és szép területet nyertek, ezeket a területeket ma a franciák vissza akarták foglalni, de támadásaik meghiúsultak. A támadások Elzászban, Münster tájékán is megújultak, de sikertelenül, s itt az utóbbi napok ütközetei utáni mintegy 2600 elesett francia hever a németek Arcvonala előtt. Arra a diplomáciai jegyzékre, amit a dugbuk dolgában a kettős monarkia Amerikához intézett, Amerika már elkészült a válaszszal. A válaszban az Egyesült Államok kormánya fogadja azt, hogy Amerika a maníciószállítástól vét a semlegesség ellen, mert mondja Amerika: ő kész mindenkinek, tehát Németországnak és Ausztria-Magyarországnak is muníciót szállítani, azonban hogy a munció nem juthat el a tengeren Németországhoz és Ausztria-Magyarországhoz, azért Amerikát felelősségre vonni nem lehet. Az a kívánság tehát, amit a kettős monarkia a municiószállitás dolgában Amerikához intézett: nem felelne meg a semlegesség elvének s ennélfogva Amerika részéről sem is teljesíthető. Amerikának ezt a kihivó válaszát a Pesti Napló julius 16-iki számában mi előre megjósoltuk. Megjósoltuk azt, hogy Amerika nem fogadja el a nemzetközi jognak a hadidugárura vonatkozó ama tételeit, hogy a lőszer dugárunak tekinthető. Mert míg az európai nemzetközi jog szerint a municiszállítás föltétlenül hadidugáru, addig Amerika az ő külön nemzetközi joga szerint a municiószállítást hadidugárunak nem tekinti. Ezen a vitás tételen természetesen aztán megegyezni nem is lehet s csak az állapittható meg belőle, hogy háborúban az európai nemzetközi jog egy lyukas mogyorót sem ér s a Bismarck-féle tétel az irányadó: Macht geht VOT Recht! Ha a municiószállítás dolgában Amerika velünk szemben kibúvót keres, ugyanezt a kibúvót keresi Németországgal szemben is. A Lusitania-ügyben hónapok óta húzódó s már többször kicserélt diplomáciai jegyzékek dolgában most Amerikán van a sor s ez az amerikai jegyzék Németországhoz már megérkezett. Amerika itt szintén nem fogadja el Németországnak azt az érvelését, hogyha egy amerikai kereskedelmi hajó muníciót szállít a Németországgal háborúban álló államnak, hogy ezzel szemben Németország a hadijog alapján bánhatna el. Ennek a felfogásnak a következményeképpen az Egyesült Államok elnöke kijelenti, hogy az amerikai állampolgárok élete fölött alkudni nem lehet és ha német búvárhajók a jövőben is az amerikai állampolgárok életére törnének, sőt azt megsemmisítenék: ebben az esetben Németországnak ezt a cselekedetét barátságtalan cselekedetnek volna kénytelen tekinteni, amely esetleg veszélyeztetné a két állam között fennálló diplomáciai összeköttetést is. Minthogy Amerikának ez a felfogása ellenkezik az európai nemzetközi joggal, de ellenkezik Németországnak önfentartási érdekeivel is, kétségbe kell vonnunk azt, hogy a német búvárhajók ezután respektálnák az olyan amerikai kereskedelmi hajókat, amelyek Anglia részére muníciót szállítanak, még abban az esetben is, ha azokon a hajókon köztudomásúlag amerikai állampolgárok lennének. Ezt bizonyára Amerika is jól tudja s a bekövetkezhető összeütközések elől úgy fog kitérni, hogy a muníciót szállító hajókon amerikai állampolgárok ezután nem fognak utazni. Ezzel aztán a kérdés véglegesen is meg lesz oldva. Törökország a mi szövetségesünk, de tudvalevőleg Olaszország Törökországnak eddig még nem üzente meg a háborút, de nem üzente még meg Németországnak sem. A helyzet Olaszország és Törökország között mindinkább feszült lett s a törököknek, iletve a szenussziaknak Tripoliszban való támadó fellépése egészen elmérgesítette a helyzetet. Eltekintve ettől, nyilvánvaló lett Angolországnak és Franciaországnak a Dardanelláknál való tehetetlensége s már régóta ösztökélik Olaszországot, hogy avatkozzon bele a török háborúba is s küldjön seregeket a Dardanellákhoz. Ezt az entente érdekelt diplomatái maguk között el is határozták s mint hírlik, ennek következtében Olaszország már rövidesen megüzeni a háborút Törökországnak s két hadtestet fog szállítani a Gallipoli-félszigetre. Az Adrián cirkáló angol-francia flottakülönítményt az olaszok váltják fel s a francia-angol flotta pedig a Dardanellákhoz fog menni. A Dardanellák ostromlásához szükséges flottabázis gyanánt Olaszország a tarantói öbölben lévő Tarantó hadikikötőt ajánlotta fel A világtörténelemben még nem láttunk olyan diplomáciai udvarlást, aminőt az entente, de különösen Angolország véghez visz, hogy, a balkánibeli semleges államokat az entente részére megnyerje és a középeurópai hatalmak és Törökország ellen háborús beavatkozásra bírja. Az udvarlás már egy év óta tart s mindent elkövettek, a terrorizálástól a legképtelenebb, hizelkedésig, de eredménytelenül. Erre aztán aranyhegyeket ígértek, de a Balkán-államok az ígéretekre rá sem hederítettek. Most azonban azt az értesítést kapjuk, hogy Anglia pénzzel akarja megvásárolni a Balkán államokat és Romániának, Görögországnak és Bulgáriának nagy kölcsönöket ajánl fel. Anglia azt hiszi, hogy ezzel célt fog érni, amint célt ért Olaszországgal is, akinek szintén ötmilliárd kölcsönt ajánlott fel arra az esetre, ha a háborúba beleavatkozik. Igaz, hogy a kapzsi Anglia megtalálja a maga számítását s az olaszoknak adandó kölcsön ellenében lekötötte az olasz pénzügyi vámokat. A Balkán-államoknál valószínűleg hasonlóképpen fog eljárni, de nem hisszük, hogy itt az angol kapzsiság célt érhetne, mert a Balkán-államok a pénzügyi önállóságuk lekötése mellett ebben az esetben még az államfüggetlenségüket és nemzeti exisztenciájukat is föláldoznák. PESTI NAPLÓ 191S Jutírw 2J>. Az északi háború Nagy küzdelem a Bug és Visztula közt A Pesti Napló haditudósítójától (A hadisajtószállás engedélyével) Julim 24. (Érkezett este hét órakor) Az orosz hadvezetőség nyilvánvalóan sorsdöntő jelentőségűnek fogja föl a most folyó harcot. A legutóbbi napokban már szélső határát érte el a kétségbeesett ellenállás és a mai jelentések arról adnak hírt, hogy a harcok hevessége még fokozódott és a Visztula és Bug közti terület szinte elképzelhetetlen méretű és forróságú küzdelem színhelye. Jelentékenyebb válozás itt ma nem történt. Megállapítják, hogy a foglyok száma a legutóbbi adatokhoz képest erősen megnövelkedett azon a területen, a Visztulától keletre, amelyet József Ferdinánd főherceg legutóbbi előretörésénél vett birtokába. Azok az orosz kísérletek, amelyek a legutóbbi hét súlyos kudarcainak ellensúlyozását célozzák, úgyszólván az egész frontra kiterjednek. Csupán a Zlota-Lipa mentén volt viszonylag nyugalom. " A felső Bugnál épp úgy megkísérelték az oroszok az előretörést, mint szélső keleti szárnyunknak azon az exponált részén, amely a Dnyeszter és a Pruth között északról dél felé húzódik és a román határhoz csatlakozva lezárja a frontot. Mindezeket a támadásokat visszautasítottuk, tehát még nyugtalanítási céljukért sem érték el. Lengyel Géza Hol várják az oroszok a döntést, Kopenhága, július 24. Pétervári táviratszerint Orosz katonai körökben a hadiállapotot úgy ítélik meg, hogy — miután Ivangorod a küzdelem területébe került, — csak most várható az operációk kifejlődése a terjedelmes Visztula-fronton, mely stratégiailag elő van készítve és jó utakkal bír. A katonai körök véleménye szerint az orosz hadsereg csak most jut ahoz a lehetőséghez, hogy az eddig csendesen fekvő Ivangorod és Novogeorgevszk várakat teljesen kihasználja. A legfontosabb és legkomolyabb csata van előkészületben, olyan csata, — mely a szakértők szerint, a benne résztvevő csapattömegek nagysága ellenére sem tarthat sokáig. A katonai körök a Visztula és Bug közt levő harcszintért olyannak tartják, hogy ott lesz az egész hadjárat döntő csatája. Moraht őrnagy az oroszok áttárolásáról Bécs, július 24. A Leite Freie Presse Morart őrnagy tollából cikket közöl az oroszok átkarolásáról. A cikk a következőket mondja: Az egész világ azzal a kérdéssel foglalkozik, minő kilátásaink vannak az elért stratégiai helyzetben. A legelvakultabbak is elismerik, hogy offenzívánk további előrevitele napról-napra fenyegetőbbé válik az oroszokra, akiknek határozniuk kell arra nézve, várjon a harcot három arcvonal felé fölveszik-e vagy feladják. Az orosz csapatok megrendülése félreismerhetetlen és következik egyrészt az orosz hadügyi szerveze mélyreható vereségeinek egész sorozatából, másrészt a növekvő fegyverhiányból. Mind a két tünet a legközelebbi harcok folyamán még fokozódni fog. Változást előidézni az orosz hadsereg csak akkor lesz képes, ha az ellenségtől teljesen elszakítva magát, a mostani harcterektől távol bőséges időt a maga újjászervezésére fordíthat. Ilyenképpen nőnek az orosz centrumállás átkarolásának kilátásai és előhaladásunk következményei napról-napra fokozódó mértékben szűkítik az orosz hadvezetőség rendelkezési szabadságát. Be kell várnunk, várjon azt az elhatározást, hogy erős hátvédek védelme alatt kelet felé kibújjanak, idejekorán meg tudják-e valósítani.