Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)
1915-08-10 / 221. szám
J& Zlota-Lipsánál Az összeomlott orosz támadások — Anna Pavlovna fotográfiája — Az új görbe tükör — augusztus 4. A Pflanzer-hadsereg dnyeszteri előretöréseivl kapcsolatosan haladtak a Zlota-Lipa völgyében német déli hadsereg vitézei. A pontnál, ahol a Sta-Lipa a Dnyeszterbe ömlik, magyar fiuk, feldéki magyar ezred tartotta a kapcsolatot a kétdsereg között; régen kipróbált magyar katonák. rz oroszok e ponton már a Pruth-tól húzódtak sszafelé s az üldöző csapatok naponkint huszonöt klométert is megtettek, hogy nyomába érjenek azroszoknak. A folyó torkolatán tul alig zengett néány ágyuszó, az oroszok mind mélyebbre és méebbre vonulnak vissza a legközelebbi hegyláncokig, itt azonban a hegynek ormain fogadja őket főre elkészített állás. A magyar ezred is elássa magát s most már csak pozícióharcok indulnak. Hy megy ez néhány napig, midőn július derekán flentámadásokat kísérel meg a mieinkkel szemben élő 282-ik orosz gyalogezred. Holdfényes éjszaka tükröződik a Zlota-Lipa izén, kis jelentéktelen község mellett fekszik a magyar ezred egy kis különítménye. A folyón fand vezet át, ezt a fahidat akarja az orosz birtokba venni. A folyó parton drótsövényünk huzólik s e drótsövény felé tart a 282-ik orosz gyalogezred, minden tartalékával. Ideát csak egy kis tülönitmény magyar katona, alig századnyi. Vánnak csöndben s nem izgatja őket az oroszok folytonos harsogó hurrája ... Feltűnik azonban az orosz csatárvonal közepén egy hatalmas alak, amint hosszú karddal hadonász. Orosz tiszt. Nálunk általános csodálkozás, nem láttak még rohamozó orosz tisztet. —urrá, úrrá, úrrá! . . . zeng az egész folyópart, zárt tömegekké fejlődnek az oroszok, mind egy irányban tart, neki a hídnak. Ekkor indul meg nálunk az ágyúzás s ekkor kezdődik gyors egymásutánban a gyalogsági szalvé. Elsőnek bukik el az orosz tiszt, hullahalom nő fölötte, a puskák folyton ropognak, az oroszok urrázását valami hörgő ordítozás váltja föl, bömböl, jajgat az egész völgy, fordulna már vissza az orosz tömeg, hátulról azonban géppustát hajtja előre . . . Talán arasznyij sem haladt helyéből tovább a hold, az orosz támadás megállt s a 282-ik orosz gyalogezred parancsnoka csak azt jelenthette, hogy ezrede megsemmisült. A mieink a drótsövény záró bakjait elmozdítják, szanitécek hordják állásainkba az orosz sebesülteket. Behozzák a rohamot vezető orosz tisast holttestét is. Halott, öt golyó fúrta át. Lebagyon Pavil, szép, szőke bőrű, nagybajuszú, negyvenéves. Tartalékos főhadnagy. A zebében fotográfia, kis amatőr fénykép, barna asszonyfej rajta, ábrándos szemmel tekint le a képről, a kezében virág. A képet lefoglalta abba a levélbe, melynek kíséretével elküldötte Lebegyev Pavilnak. S ráírta téntaceruzával szive üzenetét. Ezt irta: Te a becsület mezejére megysz és oda kísér az én imádságom Ha megcsal barátod , ha szived dohogni megszűnt, vagy ha boldogtalan légysz, ugy akkor elsorvad az én lelkem is. A messzi idegenben is gondolj rám. 1915. április 15., este 7 óra, Moszkva. Anna Pavlovna. Faragtak néki kettős fakeresztet, elvitték az erdő tövébe s az ott megásott sírba tették Lebergyov Pavilt, s a szive fölé helyezték a fotográfiát! És hozzák, éjfélig még egyre hordják a holtakat és sebesülteket a magyar szanitécek. Emlékek, levelek, a cárné ajándékba adott zsebkendői jönnek elő. Látunk egy vicclapot is, „Novoje Noivoje Zerkala", „Új görbe tükör" a címe, Moszkváiban jelenik meg. Még a január 18-iki szám Otromba viccelt, de az orosz katonáknak kétségt kívül mulatságosak. A címlapon a skandináv királyok találkozása, amint a három uralkodó ir tanácstalanul tanácskozik. Azután krónikák, rövid párbeszédes viccek természetesen mind orosz és ántant dicsőségtől csepegő. Az ,,egy filozófus és politikus beszélgetésé"-ben Berchtold nagykövetünk távozását tárgyalja s azt követi egy kép, mely már a magyaroknak hízeleg. Berchtold mint osztrák politika kis törpének van rajzolva s Tisza, a magyar politiskus óriása nőtt mellette . . . — Értitek-e, — kérdi a tolmács az orosz foglyokat és sebesülteket. —• értitek-e, hogy miről irt ez az újság? Tűnődve néztek egymásra. — A tisztijeink olvasták és nagyokat mulattak. Olykor nekünk is mondtak tréfát szervettünk mink is, — már csak kötelességből is. PESTI NAPLÓ 1915. ragasztás W. 9 . HABI CSEREPEK 1t harang reménye Marquillies francia község hazafias közönsége ezelőtt mintegy tizennyolc évvel uj haangot öntetett a templom számára és a haragra a következő föliratot vésette : „Születtem 1897. július 18-án Marquilliessen, Coget Alexandre polgármester, Milleamps Louis vicedékán plébános és Dubart Emil helyettes plébáno idejében. Megkeresztelt ngem Mr. Carpentier, La Basée dékánja a köetkező névre : „Josefin Paulina". Keresztpáni Coget polgármester úr, keresztanyám Ijidame Brame. Dicsérem az igaz Istent, a hiteket istentiszteletre hivom és remélem, hogy gy nap győzelemre fogok harangozni, mikor Izász-lotaringia visszakerül Franciaországba. A harang reménye nem teljesedett be. Abban az időben, amikor a németek elfoglalták Jarquillies községet, a harang a német katonák zsákmánya lett. Nem öntöttek belőle igyut, hanem egészen más dolgot cselekedtek vele. Visszatették a toronyba és meghúzták a harangot 1915. május 3-án a gorlicei áttörés emlékére. Ez az esemény rá is van vésve folyatólag a harangra. Másodszor meghúzták a harangot június 22-én, Lemberg visszafoglaláskor. Ez az esemény is meg van rajta örökítve egy további feliratban. Azóta talán már Farsó bevétele is helyet talált a naiv kis fausi harangon, amely ájtatos megkeresztelésekor aligha sejtette, mi mindent nem fognak még ráírni élete tizennyolcadik évében. At rémhírterjesztő Tarr Francis angol állampolgár, aki egyébként német eredetű, kétszáz shilling pénzbírságra ítélte a pontytreddi bíróság hamis hírek terjesztése miatt. Az angol bíróság lazug rémhírterjesztőnek bélyegezte meg. Hivatalos bírói ítéletben állapította meg,hogy Tarr Francis nem szavahihető dzsentimén, hanem hazug, rágalmazó és galád híreket korol, hogy polgártársait fölizgassa, álmatlan éjszakákat okozzon nekik hazudozásaival. A legcsunyább bűnben találtatott vétkesnek Tarr Francis. És miért ?. A birói ítélet megokolása kiemeli, hogy Tarr Francis azt a szemenszedett valótlanságot terjesztette mindenfelé, hogy Varsó elesett . Ha nem is angol, de legalább francia ember volt az, aki ezt a bölcseséget írta: „Más az igazság a Pireneusokon innen, mint túl". Pascalnak ezzel a mondásával vigasztalódhatik meg a hazug Tarr Francis. A jószívűség ötletei A zsebek ellen való offenzíva, a jótékonysági akció valósággal újjászületését éli meg ebben a háborúban. Már azt hittük, hogy a jótékony szivek minden fortélya kimerült és ebben a szakmában újításról többé nem lehet szó. Jótékonysági hangverseny, kabaré, kiállítás, bazár, hólabda, bélyeg, sorsjegy, gyermeknap és ilyen meg olyan nap : mindez már volt a világon és tudvalévő, hogy a jó szivek megtámadásához is sztratégiai ügyesség kell, amelynek fő eleme a meglepetés, a váratlanság, az újság ellenállhatatlan ingere. Nálunk a jótékonysági akció a háború elején nagy lelkesedéssel, de sablonos eszközökkel indult meg, sőt magánambíciók és még rejtettebb célok számára bőven kínálkozó zsákmány volt, míg aztán elég gyorsan és elég erélyesen centralizálták a jótékonysági mozgalmat, hogy eredményesebb legyen és lehetőleg a rászorultak zsebe teljék meg és ne másoké. Ez a centralizáció csak szabályozhatta a jótékonysági akciót, de nem fokozhatta. A fokozáshoz ötletek kellettek és valljuk meg, hogy ötletek bőven termettek az ötleteknek ez országában, sőt meg is valósultak, amik jóságukat jelentik. A faszobor, amelyre páncéllemezeket vernek az adakozók nevével, a pincér számoló cédulája, amely egy féllérnyi jószívű adót ró a közönségre, a gyűjtő ládák, amelyeknek megható tartalma ablakon át látható, a negyvenkét centiméteres mozsáralakú nyilvános gyűjtőpersely, a lövészárok-látványosság jótékony célú belépődíjjal, a vurstli jobbnevű művészek közreműködésével, háborús gyermekrajzok kiállítása, az események napról-napra való nyomjelző térképe, amelynek bizonyos százaléka szintén jótékony célra jut és még sok egyéb ötlet, amit hirtelen tollhegygyel össze sem lehet gyűjteni, arra vallanak, hogy az emberi ötletesség kifogyhatatlan még akkor is, ha szegényebb felebarátjai számára kell a pénzt előteremteni. A háború a jótékonysági akciót ötletesebbé, taktikusabbá tette. Az ötletek művészi és egyéb fajszágához ugyan szó férhetne, de a fő mégis csak az, hogy a pénz, amelyre szükség van, begyűljön. És minden ötlet jó, ami pénzt hoz az oltárra. De egyet mégis figyelmébe szeretnénk ajánlani a jótékony ötletek termelőinek, hogy az igazán jóötlet mégis csak az, amely főcélján, a jótékonyságon kívül egyben még más nemes célt is tud szolgálni, mint amilyen például az emberek műveltségének, ízlésének emelése, ami a háború alatt sem szünetelhet egészen. Ebben a tekintetben sokat tanulhatnánk a németektől, akik nagyon értenek a kulturális hatással egybekötött jótékonyság akcióhoz. Sz. wwwwywwwwwwwwwwwwv Svájc békét közvetít A Pesti Napló tudósítójától Zürich, augusztus 6. Varsó elestének híre váratlanul köszöntött be Svájciba. Tulajdonképpen mindenki várta, hogy a vár elesik, de ilyen gyorsaságot nem gondoltak. Zürichben általános volt az öröm és a német svájciak megmutatták, hogy a németekkel most is együtt éreznek. Mi, magyarok és osztrákok hama- rosan egy fényes ünnepséget rendeztünk, amelyen megjelent Maurig v. Soonfeld konzulunk is. A hangulat lelkes volt és együtt hangzott a Gott erhalte a mi Himnuszunkkal. Persze, nem feledkeztünk meg német szövetségesünkről sem és az ovációkban kifogyhatatlanok voltunk. Más, német svájci lapokból ugyanezt a hamgulatot olvastuk ki és különösen Baselben volt nagy az öröm és ott is ünnepségeket tartottak. A francia Svájc hidegen fogadta a hírt, de érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a hangulat az volt, hogy jó, hogy ez megtörtént, mivel ez is egy lépéssel közelebb hozta a békét, aminthogy mindenki meg van arról győződve, hogy ez a gyors orosz visszavonulás nem más, mint az orosz hadsereg katasztrofális helyzete és azt várják, hogy rövid időn belül meg lesz a döntő győzelem is. Nyert szellemben is a „Journal de Genéve", a „Journal de Lausane", különösen fontos megjegyezni, hogy mind a két lap erősen entente barát. A Szövetségi Tanácsban, mikor híre jött Varsó és Ivangorod elestének, tárgyalták a várt hatást és egyrészt az a vélemény vert gyökeret, hogy ak