Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)

1915-08-20 / 231. szám

Péntek SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházak szezonja A múlt esztendőben elég sivár és silány volt a színházak drámai produkciója. A há­ború igaz és képzelt rémeitől fejüket vesztett igazgatók abban a hitben, hogy minden élet­megnyilatkozás a csaták retteneteibe fog sü­lyedni, remegő ujjakkal kapdostak bele a szín­­házi gépezet szerkezetébe, részben teljesen megakasztották annak működését, részben pe­dig úgy megrontották azt, hogy teljesen meg­zavarva futotta be esztendős pályafutását. Szerződések felbomlottak, igazgatók félrevo­nultak, konzorciumok alakultak sürgősen szedett-vedett programmal; aktuális háborús rögtönzések, kabaréelőadások és operettek ke­rültek színre, gyengébb értékű vaudevilek sietve váltották fel egymást, mindenfelé cél­iránytalan kapkodás volt észlelhető és mégis utólagosan az az impresszió jutott a színházak vezetői számára, hogy mindezekre voltakép­pen nem is lett volna szükség. Ha minden ma­­radt volna a régiben, a színházak megtartották volna vezetőiket, első­sorban pedig karakterü­­ket és jellegükhöz mért darabokat hoztak volna szinte, ha sem az igazgatók, sem a ma­gyar szerzők nem féltek volna a közönség kö­zömbösségétől, s ez anyagilag és erkölcsileg több értéket hozott volna számukra. Mert mindenekelőtt kiderült, hogy a kö­­zönség nem vesztette el a színházak iránti ér­deklődését és a háborús hírek változékonysága mellett is megőrizte lélekjelenlétét. Igaz, hogy a világháború megritkította a nézőtér sorait, de annyira semmiesetre sem, hogy — mint egyes szerencsésebb eseteknél kiderült — ne tudta volna biztosítani a darabok rendes er­kölcsi és anyagi sikerét. A színre került művek jelentéktelensége sokkal több embert vont el a nézőtérről, mint a harci események; ez be­­bizonyosodott, de így is rá tudtak eszmélni a színház vállalkozói, hogy a közönség szívesen „feledi el a frontokról jövő izgalmas esemé­nyeket egy bárminő értékű színházi produkció alatt. Vagyis kiderült, hogy a színház az a sze­­rencsés vállalat, mely a háborút is elbírja. Ezek után pedig nézzük, miféle munkál­­kodások folynak az egyes színházakban a jövő évad előkészítése végett és milyen­­terveket szőnek az igazgatóságok irodáiban a múltban taljesen félreértett közönség kielégítésére. * Az állami színházakról itt csak kevés szó eshetik. A Nemzeti Színház tájékán még mindig nyári csend uralkodik, a színház tagjai — mond­hatni volt tagjai — még mindig szerződés nélkül várják az ismeretlen napot, amelyen ismét szer­ződtetik őket a színházhoz. Tudvalevőleg már a múlt évben erőszakos véget vetett a háború a szerződéseknek és csak amikor az évad megkezdődött, akkor biztosított az állam a tagoknak egy esztendős szerződést, mely június végén lejárt. A színház művészei egyelőre teljes bizonytalanságban élnek a jövőt illetőleg, mindezt" valószínűség szerint azonban újabb egy éves szerződésben lesz részük. Hogy mi a pro­grammja a színháznak, azt csak Tóth Imre igaz­gató tudná megmondani, aki azonban még nem kezdte meg működését és távolléte folytán nem is nyilatkozhatik terveiről. Az Operaház igazgatósági szobájában már élnökebb munka folyik- Kern Aurél igazgató igyek­szik rendet teremteni a múlt esztendő teljes med­dőségéből folyó zavaros állapotokban. Egyelőre megújulnak és meg nem újulnak régi szerződések, a gázsik mérlegében történnek egyensúlyozások és merthogy az újabb művészi termelés terén a hely­zet természeténél fogva teljes pangás mutatkozik, a programm tervezetében régibb német és magyar operák,'—, valamint a klasszikusabb ententebeli ősművek szerepelnek. A Vígszínházban teljes gőzzel folynak az elő­készítő­ munkálatok. Azokból a tervekből, melyeket az igazgatóság sző és az ígéretekből, melyek a színház részéről felhangzanak, azt kell következ­tetnünk, hogy itt lehetőleg igen komoly színházi szezonra van kilátás. A háború folytán — és főleg a az elmaradt külföldi szerzők hiánya miatt — a színház karakterével ellentétben egy vagy leg­feljebb két operett kerül a bemutatók sorába, egyébként azonban a komolyabb drámai m­űfaj jellegét fogja felölteni a szezon. Terv szerint az első újdonság „A korzó szépe" című operett, amelynek muzsikáját Holländer ber­lini zenész írta. Majd színre kerül Barta Lajos „Három kis­asszony" című színműve. Az évad folyamán bemutatják még Bródy Sándor és Hajó Sándor „A nap lovagja" című da­rabját, Schönherr „Weibsteufel" című drámáját, Lengyel Menyhért „Fekete pillangó"-ját, Gábor Andor „Cyklamen"-jét, új feldolgozásban Szigeti „A vén bakkancsos és fia a huszár" című népszín­művét, amelyhez egyik kitűnő zeneszerzőnk új muzsikát írt és esetleg egy magyar operettet. A Magyar- és Királyszínház csak szeptember­ben kezdi meg rendes működését, addig a szín­ház tagjaiból álló konsorcium a múlt évi és újabb keletű kabaréműsorral szerepel. A két színház igaz­gatósága még nem­ ad programmot. Egyelőre csak Bródy Sándor „Lion Lea" című színművét hirdeti a Magyar Színházbaft. A Királyszínház első és má­­­sodik bemutatója Strauss-operett. „A bájos isme­retlen"-nel kezdik, majd utána a „Rund um die Liebe"-t mutatják be. * Mindezek után csak örömmel konstatál­hatjuk, hogy legalább a magánszínházak visszaszerezték lélekjelenlétüket és tekintet nélkül a háborúra, a közönség szórakozásra irányuló igényeit a rendes, régi igyekezettel szándékoznak felelégíteni. A fő az, hogy az ígéret ne puszta szó maradjon! (*) A Leányvásár i— Lubinban. Lublin előtt nemrég még dörögtek az ágyuk, s a győzelmes német és osztrák-magyar hadak véres csatákat vív­tak az elkeseredetten védekező oroszokkal, most pedig újra eleven az élet a városban és a Teatr Wielki minden este zsúfolásig megtelik. A szín­házat mint a „Nap" haditudósítója jelenti — Bródy Miksa, Martos Ferenc és Jacobi Viktor Leányvásár című operettjével kezdték meg, amely­­nek lengyel címe: Targ na dziewczetct, Tom Miglest Prohaska, Harrisont Winiaszkenáz, Lucyt Godlewska, Bessyt Malczewskij, Rottenberget Jer­zynski, Fredet Szlasak játszotta. Az előadás fénye­sen sikerült. (*) Modern Színpad. Ma este tartottta meg évadnyitó előadását az Andrássy-kabaré. Az estére, amely a teljesen új programm mellett, az új di­rekciónak is bemutatkozása volt, sokkal többen voltak kíváncsiak, mint amennyi embert ez a kis színház befogadni képes. Az első előadás közönsé­gének kiválóan élvezetes, választékos ízlésről ta­núskodó kabaré-előadásban volt részük, amelynek keretében egymást érték a friss ötletek, mulatságos dalok, vidám apróságok és aktualitások. A közön­ségnek különösen tetszett az a két kis színdarab,­­amelyben Rózsahegyi Kálmán mutatkozott be. Az egyik, Móricz Zsigmond vidám pusztai képe: A báróné gulyása. Kitűnően érvényesült itt Rózsahe­gyi magyaros humora, amelynek groteszk ellentéte­kép Medgyaszay Vilma rajzolt meg egy különc­ködő, élveteg bárónét. A másik kis darab Harsányi Zsolt „Vaszilij" című drámai jelenete, amelyben egy orosz fogoly néma szerepében Rózsahegyi meg­indította a közönséget. Mellette Forgács Rózsi mu­tatott be drámai erőtől duzzadó alakítást. Ugyan­csak ő mondott el a műsor keretében egy hatásos Gyóni-verset. A közönség művészete teljességében látta viszont Medgyaszay Vilmát, aki a kabarénak tagja maradt, úgyszintén a közönség szeretete tap­solta Kökény Ilonát, Vidor Ferit, Huszárt, Borost és Sajót s Gázon Gyula szép énekét. Előadták még Balázs Sándor ötletes cselédkomédiáját, a „Biri", és Gábor Andor, Harsányi Zsolt, Emőd Tamás és Karinthy Frigyes kabaré­műveit. A kabarénak né­­hány új tagja is van, Hollós Rózsi, Nagy Margit, Sellő Ilus és Gellért Lajos. (*) Művészest Tátrafüreden. Az ótátrafüredi Grand hotel, mely ez évben a kincstár kezelés­é­ben­­ csakis lábbadozó tiszteknek szolgál lakó­helyéül, hétfőn este megnyitotta kapuit az itt nya­raló nagyközönség előtt is. A kilenc órai „taka­rodó" ezúttal egy művészest kezdetét jelezte, mely­nek célja egyrészt harctérről betegen jött tisztek szórakoztatására volt, s másrészt az a törekvés, hogy annak a kevés embernek, kik itt — kikap­csolva a világháború forgatagából — a szórako­zásnak, pihenésnek szentelhetik idejüket, alkalmat nyújtson jótékonysággal adózni jó sorsukban. A művészest jövedelmét a harcban elesettek özvegyei és árváinak juttatják. A szokatlanul sok tarka uniformis, gyalogos, tüzér, huszár, vadász­ stb­ . , saskeresztek, arany, ezüst érdemkeresztek sokasága adták ez évben a tátrai koncert karakterét. Az asszonyok csak úgy, mint más esztendőben is ra­gyogón, mosolygósan, csak várakozásteljesebben néztek az est elé. A hangverseny konferencierje — lábbadozó liszt — dr. Erényi László bevezető beszédében a Tátra természeti szépségeinek gran­diózus hatására utalt és ezt hozta kapcsolatba a művészesttel, mikor Goethe­­szavait idézi: „A ter­mészet és művészet gyakran kerülni látszanak egy­mást — s mégis előbb, mintsem gondolnak egy­másra találnak." A tegnapi estén valóban együtt jártak. Egy bájos, ifjú művésznő a Neue Wiener Bühne tagja, három költeményt szavalt Erich Sella: Der jüngste Leutenant, Julius Wolf: Aus Sturmes Not és Max Hoffmann: Madame Potifar­ját. Hatásos előadását s felfogásának különös intelligenciáját a közönség szűnni nem akaró taps­sal jutalmazta. Ugyan­ilyen sikere volt egy ma­gyar poétának az itt lábbadozó dr. Ferenczy Gyula cs. és kir. kamarás zászlósnak, kinek a Nyugat­ban megjelent: „Fiamhoz", „Végrendelet" s „A grodeki uton" című verseit dr. Erényi László olvasta fel. Majd Babics Vilma operaénekesnőnk és Toronyi Gyulának az Operaház tagjának kettő»« következett. A Cigánybáró áriáját énekelték. Mind­kettőjüket lelkesen ünnepelték, szintúgy a közked­veltségű Hegedűs Ferencet, az Operaház tagját, programmjuknak minden számát meg kellett ismé­telniök. A közönség sorában volt Goffin Alfred ezredes, a tátrafüredi tiszti lábbadozó otthon pa­rancsnoka, s egy itt üdülő porosz generális Geutner a Bugarmecból. Szintugy Hadfit altábor­­nagy felesége, a vitéz Schaffer alezredes, a Degen­feld, Csáky, Pejacsevich grófi családok. Teleszky zászlós, a pénzügyminiszter öcscse, Kaffka Margit költőnő férjével, dr. Balázs Ervin főorvossal, Bauer Gyula alezredesné, Kiss József leánya, bíró Harkányi Béla, Riedl Frigyes, Zala szobrász és fe­lesége és még sokan. (A. M.) (*) Az állatkerti Hangversenyek. Augusztus 20-án kezdve az állatkerti szimfonikus zenekar hangver­­senye esti 8 óra helyett már fél nyelckor kezdődik s fél tizenegy óráig tart. Az esti mérsékelt áru je­gyeket hat óra helyett maár fél hat órakor kiszolgál­­tatja a péniszár. (*) Iskolai értesítés: Tóth Ludányi Adél, az is­­mert zongoraművésznő és tanárnő zeneiskolájában a beiratások augusztus 25-én kezdődnek a zongora, hege­dű, zeneelméleti és történelmi tanszakra. Havi dij 18 korona, énektanszakon 13 korona, beiratási dij 3 ko­rona, melléktantárgyaknál 4 korona. Ismétlés és ma­gánleckék megbeszélés szerint. Bővebb felvilágosítással szolgál Tóth Ludányi Adél okleveles aaetanáme és igazgatónő (VII., Bethlen­ utca 9. földszint 2.). (*) Böthök uram szerencséje. A Budai Szinkör szorgalmasan készül Eötvös Károly Böthök uram sze­rencséje című szinmű­ újdonságára. A darabban az egész drámai személyzet foglalkoztatva van. Eötvös darabjával párhuzamosan egy operett, a Gyöngyvirág kisasszony bemutatójára készül a budai operett-sze­­r­élyzet, melynek librettóját Bajt­ay Mihály, zenéjét pedig Kopf Kálmán írta. (*) A színházak hírei. A Vígszínházban ma, pén­­teken megismétlik a legújabb kabarét, amelynek világi és dallamos számait a közönség a legzajosabb tetszéssel fogadta. Szombaton a Zsuzsi kisasszony, a múlt szezon nagy operettsikere, kerül színre.­­ A Királyszínház és Magyar Színház tagjai pénteken mutatják be a Király­színházban az új augusztusz tarka estét. Három mulat­ságos egyfelvonásos kerül színre, továbbá egy éneken táncos jelenet, több magán-énekszám, szavalat, tréfa és m­agánjelenet van műsoron. A magánszámok közös nagyhatásúnak ígérkezik Hervay Frigyesnek egy verse, melyet Bertha István Enősitett meg és Lebo­­tsi Juci fog előadni. Részt vesz még az előadáson Báthory Dira, Gerő Ida, Nagy Teréz, Rátkai, Z. Molnár, Vágó­ I.ata­lbár, Huszár, Szabolc­s, Kardos, Vándory és Sirossi. _ A Budapesti Színházban pénteken, Szent István napján kétszer kerül szinre Málcsi mozgósít elmtt énekes, tán­cos bohól»». Délután félnégy órakor olcsó ás «sz« nyele órakor rendé» helyárakkal. Mindkét előadáson Nyifft Magda játsza a ciiilszerepet. PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 20. 17­­ KÖZOKTATÁS (Rendes tanítás az iskolákban.) Két hét mulva megnyílnak az iskolák. A­ háboru hatása az idén m­ár nem lesz annyira érezhető, mint tavaly. A beh­atás a középiskolákban a szokásos időben fog megkezdődni és a tanítás az előírt rendes óraszá­mokban történik. Nem lesznek tehát összevont órák, mint a háboru első esztendejében. Elegendő tanerő áll rendelkezésre, miután az újabb sorozá­sokon bevált személyzetet, mint nélkülözhetetlent, fölmentik a katonai szogálat alá. A rendesnél ter­mészetesen nagyobb munka és feladat vár a ta­nárokra a következő iskolai évben is. A tanítás rendjében mindössze annyi változás lesz, hogy a­mely iskolai épület még most is katonai célokra van lekötve, ennek a tanulói délutánonkint egy másik középiskolába fognak járni előadásokra. (A debreczeni egyetem Internátusa.) Debreczen­ből írjak nekünk: A debreceni egyetemi internátus, az szűkebb keretek között, a háboru alatt is folytatja mű­­ködését 700, 100, 480, 280, 140 keronts­égekre tanul­mányi szegénységi és a családi viszonyokat feltünteti igazolványával folyad­odni lehet az internátu», igazgat»« sághoz Debrecenben .(Református kollégium.)

Next