Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)
1915-08-10 / 221. szám
Kedd PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 10. eseményei Novogeorgievszk teljes körülzárása — Varsó külvárosát, Pragát birtokukba vették a németek — Koncentrikus üldözés a Visztula és Bug közöli Bresztlitovszk felé — Ivangorod messzi környékén már nincsen több orosz — Lomza és Kovno várak a németek ostromai előtt állanak — .4 Narev és a Visztula között a német csapatok megtalálták az összeköttetést — A Varsótól hátráló oroszokat észak és kelet felé üldözik a németek — .4 Varsótól kiinduló szentpétervári vasút kezdőpontja a németek birtokában van. — József Ferdinánd osztrák-magyar csapatai győzelmesen haladnak előre és a foglyok száma nyolcezerre emelkedett — Mackensen seregének centruma és jobb szárnya Vlodava felé halad előre — A Dnyeszternél is verjük az oroszokat — Az olasz erőlködések újból meghiúsultak Flandriában nagy csata van keletkezőben — Az angolok és franciák partraszálló kísérletei a Gallipoli félszigetnél teljesen meghiúsultak — Szedil Bahrnál kétezer angol és francia halott fekszik a török lövészárkok előtt -- Az angolok és a franciák,elsüly*-* egy török cirkálót — Napi eredmény foglyokban: 14.436. A németek hivatalosan jelentik, hogy "Novo-Georgievszk várát a Narev és Visztula között hétfőn, vagyis augusztus 8-ikán kelet felől is elzárták. Novo-Georgievszk már a múlt héten három oldalról teljesen körül volt zárva és mikor a németek a Narev melletti Debe erődöt és a Visztula melletti Prencsovot elfoglalták, akkor mi vasárnapra virradóra megírtuk,hogy Novo-Georgievszk huszonnégy óra múlva kelet felől is, tehát teljesen körül lesz zárva. Ez most be is következett. Novo-Georgievszk sorsa mindenféle képpen meg van pecsételve .A vár elestével az egész Narev- és Visztula-vonal a központi hatalmak birtokába fog jutni. Varsónak a Visztula jobbpartján lévő Praga nevű külvárosát a németek, átkelve a Visztulán, megszállották és a német csapatok innen tovább nyomulnak előre, most már részint a szentpétervári vasút, részint pedig a Varsó—breszt-litovszki vasút mentén. Üldözés közben itt a németek ezer oroszt fogtak el. Tegnap jelentették a németek, hogy Gaulwitz és Scholtz tábornokok seregei a Vomza—osztrov—viszkovi országaihoz közelednek s ma már azt az értesitést kapjuk, hogy a németek Lomzától délre elérték az Osztrovbavezető országutat, az osztrov— viszkovi úton pedig már át is haladtak, ami annyit jelent, hogy a németek ezen a ponton is a Varsótól Szentpétervár felé vivő vasút előtt állanak. A Kelet-Poroszország határán elhúzódó litván területen még állnak az orosz várak. Ezek közül Lomza a legdélibb, Kovno pedig a legészakibb részen esik. A kettő közötti terület hosszúsága mintegy kétszázharminc kilométert tesz ki s itt az orosz őrállásoknak védelméül még Grodno és Ossoviec vára szolgál. A mai német jelentésben azt az érdekes hírt kapjuk, hogy az oroszoknak ezen utolsó várvonala közül a két vár-sarkpont: Lomza és Kovno már szintén heves hadi operációk tárgyát alkotja, amennyiben a németek Lomza várának északi és nyugati arcvonalához már közelebb jutottak s ott három tisztet, ezernégyszáz főnyi legénységet elfogtak és egy páncélos autót zsákmányoltak. A Kovno ellen operáló német csapatok szintén lépésről lépésre közelebb nyomulnak a várhoz. A Visztula és Bug közötti üldöző arcvonalunk balszárnya messze keletre áll a Visztula jobbpartjától és a mai vezérkari jelentések szerint az osztrák-magyar és német haderők már még augusztus nyolcadikán áthaladtak a Varsótól Lublinig vezető nagy országúton, áthaladtak pedig Garvolin község és az ivangorod— lukovi vasút között mintegy ötven kilométernyi széles arcvonalon. Az osztrák-maggyar csapataitól kelet felé, de velük közvetlen laktikai összeköttetésben, Lublin és Cholm felett Mackensen hadserege harcol, amelynek balszárnyát József Ferdinánd főherceg osztrák-magvar csapatai alkotják. Ezek a csapatok erős és makacs küzdelmek után, a Visztula jobbpartját Ivangorod alatt és Novoalexandria felett, valamint a Wieprz balpartját teljesen megliszktolták az oroszoktól. Csapataink már északi irányban át is keltek a Wieprzen és dél felől haladnak c. lukovi vasúti csomópont felé. Vezérkarunkjelentése megjegyzi, hogy a lubartovi és a michovi győzelmes csatatéren, amiket osztrákmagyar csapatok szombaton vívtak ki, minden jel arra mutat, hogy az ellenség futva mennekült, mert óriási rendetlenségben hagyta hátra mindazt, amit magával el nem vihetett, de el kellett volna vinni. Üldözés közben az elfogott oroszok száma nyolcezerre emelkedett. Mackensen seregének centruma és jobbszárnya a Wieprz és a Bug között tovább viaskodik az oroszokkal és tekintve azt, hogy itt igen mocsaras a hadászati terep ,a német csapatoknak rendkívül nehéz harcokat kell kiállani a szívósan védekezve hátráló oroszok ellen. Ennek ellenére a német csapatok már a Bug mellett lévő Osztrov—Hansk—Uudruskvonalhoz közelednek, amely vonal kelet felé folytatását alkotja a lubartovi vonalnak és amely már közvetlenül Vlodava alatt áll. A németek emez előrenyomulásával annak a körnek a sugara, amely Bresztlitovszkot nyugat, délnyugat és dél felé körülövezi, mindinkább rövidebb lesz. A Dnyeszter mellett lévő hadszntérről is kapunk értesít'' , még pedig azt az örvendeteset, hogy Uscieszkotól felfelé csapataink több ponton megverték az oroszokat, miközben ezerhatszáz embert elfogtak és öt géppuskát zsákmányoltak. Uscsenko a besszarábiai határon fekszik. Az olasz harctérről újból jelenthetjük azt a normális sémát, hogy az olasz erőlködések ismét meghiúsultak. Az olasz vágyak netovábbja most is a doberdoi fensik déli része volt, amiket egész napon át heves ágyútűz alatt tartottak az olaszok, de amelyet a mi tüzérségünk is sikerrel viszonzott. Plava vidékén, a zagorai hadállásunkba olasz gyalogság meg is kísérelte a behatolást, de természetesen visszavertük. A karinthiai határokon szintén csak sikertelen támadásban volt részük az olaszoknak és a Blathner hágónál lévő állásaink ellen intézett, de visszavert támadásuknál több mint száz halottat hagytak hátra. A tiroli határterületen egyik járőrünk egy ellenséges félszázadot vert vissza, anélkül, hogy egyetlenegy embert is veszítettünk volna. " A flandriai harctérről azt az értesítést kapjuk, hogy Yperntől keletre Hooge mellett hétfőn hajnalban ütközet fejlődött ki. Az értesítés nem mondja meg, hogy kik a támadók, a németek , vagy pedig a francia-angolok? Minden jel arra mutat azonban, hogy Flandriában komoly és véres események küszöbén állunk. Az Argonticokban most a franciák támadtak, híradásaikat azonban a németek mindenütt visszaverték. A szárazföld mellett a levegőben is folyik a harc, német hadirepülőgépek több francia repülőgépet jelöltek és két repülőgépüknek az elpusztítása mintegy a nemezis keze volt, mert ezek ahhoz a repülőrajhoz tartoztak, amelyek a hadműveleti területen kívül fekvő Saarbrücken nyil városra bombákat dobtal, és ahol kilenc békés polgárt megöltek, huszonhatot pedig megsebesitettek. A Dardanelláknál és a Gallipoli félszigeten nagy és fontos események történtek és ugy látszik, még nagyobbak vannak készülőben Még mindig tartja magát a hír, hogy az olasz Holta: most már feltétlenül részt fog venni a Dardanellák ostromában és ezenkívül szárazföldi csapatokat is fog szállítani a franciák és az angolok megsegítésére. Ez a jövő, de a jelenre nézve azt a fontos értesítést kapjuk, hogy az augusztus hatodikáról hetedikére virradó éjjel, az egyesült francia-angol flotta védelme alatt a Saros-öböltől északra, Karacsalj környékén csapatok szállottak a partra. Ez a hely ott fekszik, ahol a Gallipoli félsziget északi része betorkollik Trákia délnyugati rézébe és ahol a félsziget szélessége nem több tíz-tizenkét kilométernél, úgy hogy ha itt sikerült volna az angoloknak és a franciáknak nagyobb hadsereget partra szállítani: ebben az esetben, ha erőt vehetnének a törökökön, egykettőre ott lehetnének a Márvány-tengernél és így megkerülhetnék az egész Dardanella tengerszorost. Az enlense számítása tehát nem is olyan bolondság volt, amikor itt akart csapatokat partra szállítani, azonban a számitásó nem ment tovább a kalkulációnál, mert a Karacsaki mellett partra szállott angolokat és franciákat az ott őrködő török csapatok teljesen megverték és azok halottaik hátrahagyásával hagyat-homlok menekültek vissza a hajóikra és így a partraszállási kisérlet teljesen meghiusult. Karacsaki mellett új csatateret kerestek az angolok és a franciák, de azért a régit sem hagyták el, mert Ariburnitól északra két helyen is szállítottak partra új és friss csapatokat. Az itt partra szállott haderők a flotta védelme alatt előnyomultak addig, ameddig s parton az ágyuk tűz hatása elért, estére fordulva azonban a törökök ellentámadásba mentek át s partraszállottakat teljesen visszaverték Ariburnutól lejebb, dél felé Sedilbarnál is erős harcok folytak, a támadók itt is az angolok és a franciák voltak, de a törökök oly elszántan verték vissza a támadásokat, hogy kétezer angol és francia halott maradt a török lövészárkok előtt. A támadások visszaverése után a törökök ellentámadásba mentek át, behatoltak az ellenséges lövészárkokba s azokat elfoglalták. A törökök szárazföldi nagy győzelmét némileg megkeserítette az, hogy egyik régi, huszonötéves cirkálójukat az ellenségnek egy búvárhajója elsülyesztette. Ez a Barberuss nevű tízezer tonnás cirkáló volt, rajta hatszáz legénynyel, akiknek nagy része azonban megmenekült. Vigasztaló tudat, hogy ezzel a veszteséggel szemben tíz francia és angol hadihajó elsülyesztése áll.