Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)

1915-08-10 / 221. szám

Kedd PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 10. eseményei Novogeorgievszk teljes körülzárása — Varsó külvárosát, Pragát birtokukba vették a németek — Koncentrikus üldözés a Visztula és Bug közöli Bresztlitovszk felé — Ivangorod messzi környékén már nincsen több orosz — Lomza és Kovno várak a németek ostromai előtt állanak — .4 Narev és a Visztula között a német csapatok megtalálták az összeköttetést — A Varsótól hátráló oroszokat észak és kelet felé üldözik a németek — .4 Varsótól kiinduló szentpétervári vasút kezdőpontja a né­metek birtokában van. — József Ferdinánd osztrák-mag­yar csapatai győzelmesen haladnak előre és a foglyok száma nyolcezerre emelkedett — Mackensen seregé­nek centruma és jobb szárnya Vlodava felé halad előre — A Dnyeszternél is ver­jük az oroszokat — Az olasz erőlködések újból meghiúsultak­­ Flandriában nagy csata van keletkezőben — Az angolok és franciák partraszálló kísérletei a Galli­poli félszigetnél teljesen meghiúsultak — Szedil Bahrnál kétezer angol és francia halott fekszik a török lövészárkok előtt -- Az angolok és a franciák,elsüly*-* egy török cirkálót — Napi eredmény foglyokban: 14.436. A németek hivatalosan jelentik, hogy "Novo-Georgievszk várát a Narev és Visztula között hétfőn, vagyis augusztus 8-ikán kelet felől is elzárták. Novo-Georgievszk már a múlt héten három oldalról teljesen körül volt zárva és mikor a németek a Narev melletti Debe erődöt és a Visztula melletti Prencsovot elfoglalták, akkor mi vasárnapra virradóra megírtuk,­­hogy Novo-Georgievszk huszon­négy óra múlva kelet felől is, tehát teljesen körül lesz zárva. Ez most be is következett. Novo-Georgievszk sorsa mindenféle­ képpen meg van pecsételve­­ .A vár elesté­vel az egész Narev- és Visztula-vonal a köz­ponti hatalmak birtokába fog jutni. Varsónak a Visztula jobbpartján lévő Praga nevű külvárosát a németek, átkelve a Visztulán, megszállották és a német csapatok innen tovább nyomulnak előre, most már ré­szint a szentpétervári vasút, részint pedig a Varsó—breszt-litovszki vasút mentén. Üldözés közben itt a németek ezer oroszt fogtak el. Tegnap jelentették a németek, hogy Gaulwitz és Scholtz tábornokok seregei a Vomza—osztrov—viszkovi országaihoz köze­lednek s ma már azt az értesitést kapjuk, hogy a németek Lomzától délre elérték az Osztrovba­­vezető országutat, az osztrov— viszkovi úton pedig már át is haladtak, ami annyit jelent, hogy a németek ezen a ponton is a Varsótól Szentpétervár felé vivő vasút előtt állanak. A Kelet-Poroszország határán elhúzódó litván területen még állnak az orosz várak. Ezek közül Lomza a legdélibb, Kovno pedig a legészakibb részen esik. A kettő közötti terület hosszúsága mintegy kétszázharminc kilométert tesz ki s itt az orosz őrállásoknak védelméül még Grodno és Ossoviec vára szolgál. A mai német jelentésben azt az érdekes hírt kapjuk, hogy az oroszoknak ezen utolsó várvonala kö­zül a két vár-sarkpont: Lomza és Kovno már szintén heves hadi operációk tárgyát alkotja, amennyiben a németek Lomza várának északi és nyugati arcvonalához már közelebb jutot­tak s ott három tisztet, ezernégyszáz főnyi le­génységet elfogtak és egy páncélos autót zsák­mányoltak. A Kovno ellen operáló német csa­patok szintén lépésről lépésre közelebb nyo­mulnak a várhoz. A Visztula és Bug közötti üldöző arcvona­lunk balszárnya messze keletre áll a Visztula jobbpartjától és a mai vezérkari jelentések sze­rint az osztrák-magyar és német haderők már még augusztus nyolcadikán áthaladtak a Var­sótól Lublinig vezető nagy országúton, áthalad­tak pedig Garvolin község és az ivangorod— lukovi vasút között mintegy ötven kilomé­ternyi széles arcvonalon. Az osztrák-maggyar csapataitól kelet felé, de velük közvetlen laktikai összekötte­tésben, Lublin és Cholm felett Mackensen had­serege harcol, amelynek balszárnyát József Ferdinánd főherceg osztrák-magvar csapatai alkotják. Ezek a csapatok erős és makacs küzdelmek után, a Visztula jobbpartját Ivan­gorod alatt és Novoalexandria felett, valamint a Wieprz balpartját teljesen megliszk­tolták az oroszoktól. Csapataink már északi irányban át is keltek a Wieprzen és dél felől haladnak c. lukovi vasúti csomópont felé. Vezérkarunk­jelentése megjegyzi, hogy a lubartovi és a mi­chovi győzelmes csatatéren, amiket osztrák­magyar csapatok szombaton vívtak ki, minden jel arra mutat, hogy az ellenség futva menne­kült, mert óriási rendetlenségben hagyta hátra mindazt, amit magával el nem vihetett, de el kellett volna vinni. Üldözés közben az elfogott oroszok száma nyolcezerre emelkedett. Mackensen seregének centruma és jobb­szárnya a Wieprz és a Bug között tovább vias­kodik az oroszokkal és tekintve azt, hogy itt igen mocsaras a hadászati terep ,a német csa­patoknak rendkívül nehéz harcokat kell kiál­lani a szívósan védekezve hátráló oroszok el­len. Ennek ellenére a német csapatok már a Bug mellett lévő Osztrov—Hansk—Uud­rusk­vonalhoz közelednek, amely vonal kelet felé folytatását alkotja a lubartovi vonalnak és amely már közvetlenül Vlodava alatt áll. A né­metek emez előrenyomulásával annak a kör­nek a sugara, amely Bresztlitovszkot nyugat, délnyugat és dél felé­ körülövezi, mindinkább rövidebb lesz. A Dnyeszter mellett lévő hadszntérről is kapunk értesít'' , még pedig azt az örvendeteset, hogy Uscieszkotól felfelé csapataink több ponton megverték az oroszo­kat, miközben ezerhatszáz embert elfogtak és öt géppuskát zsákmányoltak. Uscsenko a bessz­arábiai határon fekszik. Az olasz harctérről újból jelenthetjük azt a normális sémát, hogy az olasz erőlködések ismét meghiúsultak. Az olasz vágyak ne­továbbja most is a doberdoi fensik déli része volt, amiket egész napon át heves ágyútűz alatt tartottak az olaszok, de amelyet a­ mi tüzérségünk is sikerrel viszonzott. Plava vi­dékén, a zagorai hadállásunkba olasz gyalog­ság meg is kísérelte a behatolást, de termé­szetesen visszavertük. A karinthiai határokon szintén csak sikertelen támadásban volt ré­szük az olaszoknak és a Blathner hágónál lévő állásaink ellen intézett, de visszavert támadá­suknál több mint száz halottat hagytak hátra. A tiroli határterületen egyik járőrünk egy el­lenséges félszázadot vert vissza, anélkül, hogy egyetlenegy embert is veszítettünk volna. " A flandriai harctérről azt az értesítést kapjuk, hogy Yperntől keletre Hooge mellett hétfőn hajnalban ütközet fejlődött ki. Az ér­tesítés nem mondja meg, hogy kik a támadók, a németek , vagy pedig a francia-angolok? Minden jel arra mutat azonban, hogy Fland­riában komoly és véres események küszöbén állunk. Az Argonticokban most a franciák tá­madtak, híradásaikat azonban a németek mindenütt visszaverték. A szárazföld mellett a levegőben is folyik a harc, német hadi­repülőgépek több francia repülőgépet jelöltek és két repülőgépüknek az elpusztítása mint­egy a nemezis keze volt, mert ezek ahhoz a repülőrajhoz tartoztak, amelyek a hadműve­leti területen kívül fekvő Saarbrücken nyil városra bombákat dobtal, és ahol kilenc bé­kés polgárt megöltek, huszonhatot pedig meg­sebesitettek. A Dardanelláknál és a Gallipoli félszigeten n­agy és fontos események történtek és u­gy látszik, még nagyobbak vannak készülőben Még mindig tartja magát a hír, hogy az olasz Holta­­: most már feltétlenül részt fog venni a Dardanellák ostromában és ezenkívül szá­razföldi csapatokat is fog szállítani a franciák és az angolok megsegítésére. Ez a jövő, de a jelenre nézve azt a fontos értesítést kapjuk,­­ hogy az augusztus hatodikáról hetedikére vir­­­radó éjjel, az egyesült francia-angol flotta vé­­­delme alatt a Saros-öböltől északra, Karacsalj környékén csapatok szállottak a partra. Ez a hely ott fekszik, ahol a Gallipoli félsziget északi része betorkollik Trákia délnyugati ré­zébe és ahol a félsziget szélessége nem több tíz-tizenkét kilométernél, úgy hogy ha itt si­került volna az angoloknak és a franciáknak nagyobb hadsereget partra szállítani: ebben az esetben, ha erőt vehetnének a törökökön, egy­kettőre ott lehetnének a Márvány-tengernél és így megkerülhetnék az egész Dardanella ten­gerszorost. Az enlense számítása tehát nem is olyan bolondság volt, amikor itt akart csapa­tokat partra szállítani, azonban a számitásó nem ment tovább a kalkulációnál, mert a Ka­racsaki mellett partra szállott angolokat és franciákat az ott őrködő török csapatok telje­sen megverték és azok halottaik hátrahagyásá­val hagyat-homlok menekültek vissza a ha­jóikra és így a partraszállási kisérlet teljesen meghiusult. Karacsaki mellett új csatateret kerestek az angolok és a franciák, de azért a régit sem hagyták el, mert Ariburnitól északra két he­lyen is szállítottak partra új és friss csapa­tokat. Az itt partra szállott haderők a flotta védelme alatt előnyomultak addig, ameddig s parton az ágyuk tűz hatása elért, estére for­dulva azonban a törökök ellentámadásba men­tek át s partraszállottakat teljesen visszaverték Ariburnutól lejebb, dél felé Sedilbarnál is erős harcok folytak, a támadók itt is az angolok és a franciák voltak, de a törökök oly elszán­tan verték vissza a támadásokat, hogy kétezer angol és francia halott maradt a török lövész­­árkok előtt. A támadások visszaverése után a törökök ellentámadásba mentek át, behatoltak az ellenséges lövészárkokba s azokat elfog­lalták. A törökök szárazföldi nagy győzelmét né­mileg megkeserítette az, hogy egyik régi, huszonötéves cirkálójukat az ellenségnek egy búvárhajója elsülyesztette. Ez a Barberuss nevű tízezer tonnás cirkáló volt, rajta hatszáz legénynyel, akiknek nagy része azonban meg­menekült. Vigasztaló tudat, hogy ezzel a vesz­teséggel szemben tíz francia és angol hadi­hajó elsülyesztése áll.

Next