Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)
1915-08-25 / 236. szám
(: Szerda óta kémia lesz. Arról is erős a meggyőződésünk, hogy úgy ő, mint a vegyészetben és Nobel-díjban kollégája, Paul Sabatier és Frederic Masson, az Akademie Francaise tagja, a világ minden gyűlölete mellett sem fognak visszariadni attól, hogy a majd ezentúl írt német tudományos könyveket — ha másképp nem, legalább titokban ,— el ne olvassák és újabb Nobel-díjakhoz termékenyítsék meg azokból angol és francia ügyvelejüket. Ha pedig mégsem tennék meg ezt, az nem azt jelenti, hogy a német kultúra bezárt kapu mögött fog kopogni bebocsáttatásért az enlenteállamokba. Azonban olyan tények ezek, melyek fölött talán a fent említett urak részéről sem történik vitatkozás. A kérdés úgy, ahogy azt a gyűlölködő tudósok felfogják, lényegtelen, gyerekes. Egyszerű haragszomrád-játék, melynek egyetlen eredménye, hogy a tudományban kitűnő, de érintkezési formákban bágyadt urak nem fogják pezsgős lagzikon untatni egymást. A kultúra fölényesen suhan el felettük egyik nemzet vérén keresztül a másik nemzet vérébe, akár barátok, akár ellenségek azok a nemzetek. A német muzsika minden revanche-gondolat ellenére diadalmasan vonult be újra Franciaországba és a német tudomány hangjai azon a vattán keresztül is meg fogják rezegtetni Ramsay úr és társai dobhártyáját, amelyet a fülükbe dugnak előlük. b. m. Akció az általános hadkötelezettség érdekében Amsterdam, augusztus Artúr Lee ezredes képviselő, ki 10 hónap óta egyhuzamban a francia harctéren tartózkodott, rövid idei szabadságot kapott s az alkalmat felhasználva, e hónap 17-én farehami választói körében beszédett tartott a hadkötelezettség érdekében. A szónok rámutatott arra a halálos veszedelemre, amely Angliát fenyegeti. Hogy szövetségestársaink és mi döntő győzelmet elérhessünk, szükséges, hogy mindent mérlegre tegyünk, úgy férfit, mint pénzt és egyéb segédeszközt. Beszélt az eddig fennállt toborzó szisztémáról, mely nem bizonyult elegendőnek s felemlíti, hogy Kitchenernek nincs elegendő embere, állandóan többet kér. A franciaországi harctéren nagyobb sereget kell összehoznunk. A harcvonalnak alig hetedrészét foglaljuk el, holott lakosságunk száma hatmillióval felülmúlja Franciaország lakosságának számát. Mi még nagyszámú katonaanyag fölött rendelkezünk, de nem tudjuk kihasználni saját erőnket. Majd fejtegeti a hadkötelezettség szükséges voltát. A hadkötelezettség nemcsak arra a célra szolgál, hogy általa elegendő katonaanyagotkapjunk, de arra is, hogy minden férfit a maga igazi helyére állítsunk, ami a jelenlegi szisztéma mellett keresztülviheteten. Hiszen az tény, hogy a mai tábor is legnagyobbrészt harcra kész, önfeláldozó, bátor legénységből áll, de sokszor hiányzik belőlük a harcokra való rátermettség s ezen változtatni kell. A fegyver- és munícióhiány egyedüli oka az ügyes muunkások szolgálatvállalása a hadseregben. A hadkötelezettség törvényei szerint ezeket a munkásokat helyeinken hagyják, az ellenkezőkkel, vagy kétkedőkkel pedig hamarosan végeznek. Lee ezredes rámutatott arra az igazságtalanságra is, amely a zsold fizetésekben nyilvánul meg és pedig azon katonák között, akik a harcvonal mögött biztonságban pihennek s azok, akik a tűzvonalban veszélyben állanak. A hadkötelezettség szerint épp úgy, mint Franciaországban, minden katona munkája egyenlő értékre becsülendő. A szónok mély hódolatát fejezi ki Franciaország, a küzdök, úgyszintén a francia anyák, aszszonyok s lányok irányában, akik a harctéren küzdő férfiak munkáját oly gonddal és oly odaadással végzik. Franciaország mély benyomású nemes színjátékot tár elénk. » Lee ezredes hevesen kikel azok ellen, akik előítélettel vannak a tradíciók megváltoztatása irányában. Nem egy „tradíció" volt helytelen, amelyet különösen a jelenlegi háború nagy mértékben igazolt. A legnagyobb komolysággal utal a német uralom veszélyességére. A toborzó rekrutálás rendszerét felesleges pénzpocsékolásnak tartja. — Kell, hogy az általános hadkötelezettség életbe lépjen, — fejezi be beszédét az ezredes — semmi más nem segíthet a nagy nehézségeken, úgy az emberanyagot, mint a pénzt és a muníciót illetőleg. Kell, hogy a hadkötelezettség életbe lépjjen, hogy azáltal szövetségestársainkat s küzdő fiainkat bátorítsuk. Kell, hogy összes erőinket központosítsuk. — Egy évi háború után — írja a Times, hivatkozással Lee ezredes beszédére — kénytelenek vagyüunk oly katonai organizációhoz folyamodni, melynek következménye ma még át sem tekinthető. Szükség van a tervezet mielőbbi keresztülvitelére, ha a biztos legyőzetést elkerülni akarjuk. A háború elején senki sem számított azzal, hogy Angliának nagyobb katonai megerőltetésre lesz szüksége, mivel a partok megvédésére, a tenger szabadon tartására a flottát elég erősnek tartották. Mi maradt meg ezen számításokból, most, mikor az egész világ lángban áll, bátor seregeink Flandriában és Gallipoli előtt küzdenek s szívszorongva várják az anyaország segítségét, amely őket győzelemre vezetheti vagy megsemmisíthet. Lee ezredes véleményével egyek vagyunk — írja a Times —, az önkéntes rekrutálás eredményére csakugyan büszkék lehetünk. De ne felejtsük el, hogy a mai háborúban a legnagyobb önfeláldozást Németország tanúsította azáltal, hogy hatalmas seregén kívül még több mint egy millió önkéntest volt képes ellenünk küldeni. A legtalálóbb argumentum a hadkötelezettség ellen az az állítás, az a tény, hogy Anglia az egyedüli ország a szövetségestársak országai közül, amely a háború direkt pusztításaitól megkíméltetett s hogy ipari, kereskedelmi és pénzügyi kötelezettségeinek kell mindenekelőtt elege tennie az általános szent ügy érdekében, mely kötelezettség egyúttal megakadályozza katonai fejlődésé* i*»• " A felelet az, hogy az általános hadkötelezettség az egyedüli racionális alap, amely által pocsékolás és kimerülés nélkül katonai és gazdasági fejlődésünket organizálhassuk. Nem kérjük a gazdasági élet korlátozását, arra a háború folytathatására szükség van, tény azonban, hogy országunk férfiainak nagy része még ma sem törődik a háború eseményeivel s sok helyen még mindig az önző magánérdekek emelkednek az ország, a haza érdekei fölé. E tekintetben sokat tanulhatnánk még a német ellenségtől. Megjegyezzük, hogy viszont vannak országunkban egyesek, akik pesszimisták s félnek az elporoszosítástól. E félelem nem teljesen alaptalan. A porosz militarizmus, amelyet mi annyira gyűlölünk és átkozunk, nemcsak azon álalános kötelességgel van összekötve, melylyel az országot szolgálja, hanem a katonai régimét az államkormányzatban is használja, ami lehetővé tette Poroszországnak, hogy egész Németországot uralja s Európát fenyegessse. Első ok az általános hadkötelezettség behozatalára annak a nagy feladatnak teljesítése, melylyel szövetségestársainkkal szemben tartozunk. A második ok pedig, hogy segédforrásainkat egyenlő elosztásban ekonomizáljuk. S mivel az a felfogásunk, hogy ez az intézkedés elkerülhetetlen, azt hisszük, hogy a leggyorsabb beavatkozás kormányunk legsürgősebb kötelessége. Nagy fontosságú, hogy szisztémánknak reorganizációja nemcsak ügyes, de mindenekelőtt kipróbált kezekbe kerüljön. E célra lehetőség szerint oly egyéneket kell felhasználnunk, akik a hadseregben vagy a kontinensen tanultak és dolgoztak s azonkívül kell, hogy szövetségestársaink tanácsát és pártfogását esetről-esetre kikérjük. G. É. Svájci levél Zürich, augusztus 16. A svájci köztársaság helyzete most nem nagyon irigylésre méltó. Mindenki, aki csak teheti, menekül onnan, mivel a drágaság nőttön-nő és a maximális árakat még mindig nem merik behozni, mivel abban a hiszemben vannak, hogy az élelmiszerkészletek mégis csak meg fognak érkezni. A közszabadság hazáját méltán keseríti el az entente magatartása, amely lehetetlenné tesz csaknem minden behozatalt, úgy hogy Svájcot szinte az éhhalál fenyegeti. Különösen Olaszország lép fel durván és azt követeli, hogy joga legyen ellenőrizni, hogy nem küldik-e az élelmet hadviselő országoknak. Ez a követelés egyenesen megsértése Svájc szuverenitásának és teljesen érthető, hogy a szövetségi tanács hallani sem akar ilyen megoldásról. Teljesen méltó volt a nagy hagyományokhoz, hogy ahelyett, hogy gyáván visszahúzódjanak, még két évfolyam katonaságot behívtak és Wille, a svájci hadsereg főfelügyelője, nagy beszédben figyelmeztette a svájciakat, hogy legyenek elkészülve egy esetleges háborúra is. Természetesen a lapok nagy izgatottsággal tárgyalják az eseményt és most derült ki, hogy nincsenek Svájcban franciák, németek és olaszok, hanem tisztán svájciak, akik más szempontot nem is ismernek. Motta Félix, a köztársaság elnöke, még folytatja a tárgyalásokat, de elég jel mutat arra, hogy a tényleges nehézségeket eddig még nem sikerült kiküszöbölni. A köztársaságban nagyon sok olyan ember van, akik hadviselő és semleges országokból jöttek át és nagyon érdekes dolgokat hallottunk ezektől. Érdekesnek tartjuk legelőször is megemlíteni, hogy az egyiptomi kormány — amely már angol parancsokat hajt végre — megparancsolta az egyiptomi diákoknak, akik Genfben tanultak, hogy térjenek vissza hazájukba. Ez nemcsak hogy nem történt meg, de a diákok felkeresték az egyetem rektorát és kérték, hogy az angol kormány által melléjük kirendelt Rushh bettávolíttassa el, mivel állandóan kémszerűen zaklatja őket. Minden lépésüket megfigyelteti és személyes szabadságukban is gátolja. Egyiptomban az angol uralom még nem végleges és az annektálás nem történt meg, sőt akik ismerik az egyiptomi hangulatot, állítják, hogy jó ideig erről még csak szó sem lehet. A szultán ellen már kétszer követtek el merényletet, ami mindenesetre szimptomatikus jelenség. Az angol kormány megtiltotta a Mekka és Medina felé irányuló zarándoklást és ez az izlám körökben a legnagyobb elkeseredést szülte. Az Al Aznar egyetem olyan angolellenies szellemben viselkedik, hogy már be akarták zárni. Ismeretes, hogy az egész világból jönnek oda növendékek és így Boszniából és Törökországból is. A kormány megtette azt, hogy a boszniai és török riksák (szemináriumok) növendékeit internálta. Ez nem ment simán, mivel a diákok ellentállottak és általános verekedés keletkezett, amelynek angol katonák megjelenése vetett véget, amennyiben a rendőrök segítségével elcipelték az internálandókat. Éppen így veszélyes a hangulat Szudánban is, ahol a szenusziak propagandája állandóan növekedik. A máhdi zavargásokból jól ismert dervisseregek megint gyülekeznek és az angol katonai erőket meg kellett erősíteni. Állítólag már Khartum is veszélyben van, sőt hallottam olyan híreket is, hogy már elfoglalták ezt a várost. Minthogy egyenesen hírek onnan egyáltalában nem érkeznek, nem lehet pontosan tudni, hogy mi van ottan Mások különösen az izlám állásfoglalásáról beszélnek és különösen az afrikai helyzetet mondják súlyosnak. Általában azt mondják, hogy egy új arab birodalom keletkezéséről lehet beszélni. Algír, Tunisz, Tripolisz és Marokkó egyaránt a legnagyobb izgalomban él. A szent háború híre odaérkezett mindenféle lehetetlen kerülőúton. A kalifa parancsának iparkodik mindenki teljes erejével megfelelni. Svájc van legjobban informálva az általános világpolitikai helyzetet illetőleg és meg vannak arról győződve, hogy Németország és Ausztria-Magyarország győzelme kétségen felül áll. Azt tartják, hogy az orosz sereg ugyan még nem roppant össze, de az sem fog soká késni. A Bug és Visztula között lesz a döntő csata és akkor az orosz seregeknek egy általános katasztrófájáról lehet beszélni. Hindenburg, Mackensen és József Ferdinánd főherceg seregei a biztos diadal elé mennek. Az angol-francia sereg tétlenségét nem értik és úgy gondolják, hogy akkor lesz a nagy támadás, amikor az oroszok is kénytelenek lesznek döntő ütközetbe bocsátkozni. A balkáni államok beavatkozásáról a legellentétesebb hírek kerülnek forgalomba és nem hiszik, hogy a nagy győzelmek idején a kis államok beavatkozzanak. Egy új nagy balkáni háború képét azonban annál gyakrabban festik meg. Olaszország tétlen, mivel nem képes a terepnehézségeket és seregeink hallatlan vitézségét legyőzni. F. S. PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 25. ) Váltsunk fémpikkelyeket a nemzeti áldozatkészség szobrára! Adományok «szerkesztőség címére is beküldhetők