Pesti Napló, 1915. szeptember (66. évfolyam, 243–273. szám)

1915-09-22 / 265. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1915 szeptember 22. 3 M bolgár mozgósítás Döntő fordulat a Balkán politikában Szófia, szeptember 21. A Magyar Távirati Iroda jelenti (Feladatott szeptember 20-án). Radoszlavov miniszterelnök kormánypárti szobranje-képviselők gyűlésén kijelentette, hogy az események gyors előhaladására való tekintettel Bulgária nem maradhat tétlen. Fel kell készülve lennie minden eshetőségre. A mozgósítás legközelebb következni fog, mert Bulgária érdekei a fegyveres semlegesség elrendelését teszik szük­ségessé. A világ érdeklődését az utóbbi hetekben az orosz hadvezetőség főparancsnokságában történt változáson kívül leginkább a Balkánon folyó diplomáciai mérkőzés kötötte le. A diplo­maták csatája a központi hatalmakra nézve jelenleg éppen olyan jól áll, mint az, amelyet katonai fegyverrel kezükben a harcmezőkön vívnak. A semleges Balkán-államok közül ed­dig egyetlenegy sem csatlakozott a négyes szö­vetség mellé, az osztrák-magyar monarkia és Németország ellenségeihez. Hogy milyen eről­ködést követett el az­entente és egyidejűen a szerb kormány, hogy a balkánszövetséget fel­újítsa és a sokat emlegetett egymillió harcost ellenünk ismét kiállítsa — amiben egyúttal győzelem zálogát látta­m— azt jól tudjuk. Bul­gáriát francia és angol kezességgel akarták rá­venni arra, hogy Macedóniát örökre elveszítse. Semmi sem történt úgy a Balkánon, amint el­lenségeink akarták és a diplomácia sima par­kettjén épp olyan vereséget szenvedtek, mint Gallipolinál, vagy Lengyelországnál. Románia, Görögország és Bulgária nem voltak kaphatók arra, hogy a négyes szövetséget fegyverrel tá­mogassák és öngyilkosságot követve el, jö­vendő nemzeti önállóságukat feláldozzák az oroszoknak. Ezzel szemben Bulgária fegyverbe szólította minden katonafiát — hiába ígérge­tett az entente neki mindenfélét — elrendelte az általános mozgósítást. Előkészítik a bolgár népet a háborúra Szófia, szeptember 21. A bolgár nemzeti komité tegnapelőtt nagy népgyűlést rendezett Szófiában, amelyen számos szónok, köztük több képviselő és politikus tartott beszédet. A beszédekkel azt igyekeztek bizonyítani, hogy a bolgár nemzeti egység biztosí­tására most van a legkedvezőbb alka­lom. A gyűlés olyan színezettel folyt le, mintha a bolgár népet a háborúra készí­tenék elő. A meetingen igen sokan vettek részt. Behívási parancs a Magyarországon élő bolgároknak A budapesti bolgár főkonzulátus fel­hívja a Magyarország területén tartózkodó összes bolgárokat és macedón-bolgárokat, hogy miután a bolgári királyi kormány tegnap elrendelte az általános mozgósí­tást, az összes hadköteles korban levő férfiak jelentkezzenek a budapesti kir. bolgár főkonzulátuson (VII., István­ út 63.) útleveleik átvétele céljából. A mozgósítás előtt Kopenhoffa, szeptember 21. A Politiken jelenti Pétervárról. Diplomáciai körökben azt hiszik, hogy a Bulgáriával való tár­gyalás folytatása nem marad eredmény nélkül. Nincs ok arra nézve, hogy Radoszlavov ama hiva­talos kijelentésével szemben bizalmatlanok legye­nek, amely szerint a török területátengedés csak Bulgária semlegességének ellenértéke. Noha az entente diplomáciája nem tud bizonyítékokat szol­gáltatni arra nézve, hogy Bulgária nem vállalt e bi­zonyos politikai kötelezettségeket, folytatja fárado­zásait egy szerb—bolgár megállapodás létesítésére. Szerbiának ama válaszát, hogy az ország hajlandó a bolgár követeléseket részben teljesíteni, a bolgár kormánynak még hivatalosan nem jelentették, mert a választ még nem lehet véglegesnek tekinteni. Az a kérdés, hogy a kárpótlás mekkora lesz az eset­ben, ha Bulgária a szövetségesekhez csatlakozik, még eldöntetlen. Fontos tanácskozás Szófiában Bécs, szeptember 21. Szófiai távirat szerint Csaprasikov nisi bolgár követet Ferdinánd király és Radoszla­vov miniszterelnök kihallgatáson fogadták. A fogadtatásokat követő minisztertanácson, amely fontos határozatokat hozott, Csaprasi­kov követ is résztvett.­ ­Leszámolás Szerbiával Genf, szeptember 21-A Paris-Journal közli: Ami most Bulgáriá­ban történik, a Szerbiával való leszámolás kez­dete. A helyzet kétségbeejtően komoly, a né­gyesszövetség Bulgária iránt táplált utolsó re­ményét is eltemette már. Szerb és bolgár készülődések Szaloniki, szeptember 21. A szerb kormány az új szerb tartomá­nyokban harminc éves korig az összes muzul­mánokat katonai szolgálatra behívta. Páris, szeptember 21. Nisből jelentik, hogy a bolgár kor­mány hirdetést adott ki, amelylyel az 1916-os korosztályt fegyveres szolgálat­ra hívja be. . Bulgária „rejtélyes" politikája 1. / 'Koptínajja, szeptember 21. A párisi szerb követ a Berlingske Tidende levelezőjének kijelentette, hogy Szerbia nem engedi magát befolyásoltatni Bulgária rejté­lyes politikájától és nem gondol különbékére. A rab csöndesen, szelíden feküdt. Feje a Krisztinka ölében. Tiz asszony sürgött-forgott körülötte. Hagymássy elunta nézni. — Gyere be Krisztinka. Hadd ott a ha­lottat, mikor az élő urad parancsolja. — Nekem nem parancsol. — Már megint haragszol? — Gyűlölöm kigyelmedet. — Aztán miért? — Mert megölette ezt az embert — nekem. Hagymássy nevetett, mint akivel tréfálnak. Aztán egyet gondolt és bement magában. Krisz­tinka a Bálint dermedt kezét melengette két kis tenyere közt és imádságot mormolt a szája. Orsolya futva jött a farkas foggal, az ecet­tel, meg a vizes lepedővel. — Nem halt meg — súgta asszonyának — ismerem a fajtáját, a Balassák nem halnak meg, ha asszonyt éreznek maguk körül. Mintha elmosolyodna, mintha pirosodnék az ajka, mintha melegedne a keze, mintha lé­lekzetet venne a szája — az ecetet Orsolya — egy pillanatra megrebbent a szempillája­­— lel­kendezett Krisztina. — A szivét dörzsöld — utasította a vén asszony a fiatalt, felgombolva Bálintnak vörös dolmányát. — Csak a szivét. Krisztina pirosra dörzsölte kezecskéjét, de Bálint nem mozdult. — Nem néz rám, látod Orsolya, hiába minden. Pedig azt gondoltam, ágyba fektetem és ápolni fogom. Azt gondoltam, szelíd lesz és jó és vonzódni fog hozzám. Oh, én a gyönge szenvedő férfit szeretem. Csak az ilyen férfit lehet asszonynak szeretni. Az erős férfi hatal­mas. Megcsókol és elhagy bennünket. És mi sírunk utána. De ő, ha felnézne, rámosolyog­nék és azt mondanám neki: ne féljen. És ő bíznék bennem. És nagyszerű ételeket főzetnék neki és éjjel virrasztanék mellette. — Azért beszélsz így, mert nincs gyerme­ked — válaszolt Orsolya bölcsen. — Vájjon ki ez az ember? Vitéz katona lehet, talán vára is van, sok jobbágya... mit gondolsz Orsolya, van szeretője? •— Egészen bizonyos, hogy van. — Utálatos vagy Orsolya. Lehet, hogy nincs senkije és a szive vágyott egy idegen asszony után, akit álmában látott, aki szeren­csétlen és aki fiatal és szép. Miért mondod, hogy volt szeretője. Van olyan férfi is, aki vár valakit, aki válogat és elküldi magától azokat, akik kínálkoznak. — Ilyet még nem ismertem, de lehet, hogy akad ilyen — szólott meggyőződés nélkül az öreg asszony. ..­­— ő ilyen volt. Ő büszke, hideg és álmo­dozó, ő engem keresett Orsolya és ha csókolt is asszonyt, egy pillanatra azt hitte, engem csókol, azért csókolt, ő hozzám vágyott. Azért indult erre és azért halt meg, mert hozzám minden öröm fehéren, hidegen, halottan ér­kezik. Krisztinka sírt. Orsolya elgondolkozott. — Ha csakugyan meghalt, akkor nem le­het igazi Balassa. A nagybátyját, Menyhértet ismerem. Rais szép férfi volt és kétszer ekkora ütést kihevert. Mikor nagybeteg volt, rögtön meggyógyult, hogy ha asszonyt látott. Ha ez Balassa lenne, rég megnézte volna, vájjon ifjú, vagy öreg asszony óbégat-e mellette. — Menjetek el mind — parancsolta az úrnő a bámészkodó és síró cselédasszonyok­nak.­­— Egyedül akarok tőle elbúcsúzni. — És mikor azok tovább takarodtak, síró szemre­hányással így beszélt Bálinthoz Krisztina. — Meghaltál, milyen kegyetlen vagy, hogy idejöttél, mikor már el­mentél innen. Ha meg nem látlak így, vártalak volna örökké, reggel és este. Mielőtt elalszom és félálomban, mielőtt egészen felébredek. Miért nem élve jöttél? Ne­ked adtam volna a számat. A két szememet, hogy ne nézzen másra. A kezemet, hogy csó­kold. A testemet, hogy öleld. Milyen kegyetlen vagy, hogy itt hagysz öleletlen, itt hagysz csó­kolatlan, özvegy mátkaként. Elmegy tőlem, azt se tudom, ki vagy. Milyen a szemed? Jó-e a szíved? Gőgös voltál-e, vagy nyájas szavú? Semmi sem marad nekem belőled, csak egy könycsepp, mely a szememből a szívemre hull. Csak egy kívánság, mely csak az enyém, me­lyet te nem felezel meg velem soha se. Csak egy álom, melyet magam álmodok végig. Csak a szomorúság, melynek nincsen neve, hisz azt se tudom, hogy hívnak tégedet... Krisztinának lehajolt a feje egészen mé­lyen, a homloka egy fehér, hideg homlokot érintett és forró szája hozzáért az idegen der­medt njakához. Csönd volt. Alkonyodott. .A kertek felől sokféle, sűrű illat,, édesen, mint a méz, látha­tatlan cseppekben hullott szívükre, Krisztina szédült. Egy percig azt hitte, meghalt ő is. Az­tán fölugrott. Rémült örömmel hívta Orsolyát. — Nézd, nézd, feltámadott. —Mondtam, ha igazi Balassa, nem hal meg, míg asszony van körülötte !— szólt Or­solya aggodalommal és örömmel. — Jobban van figyelmed ? —­ kérdezte Krisztina. — Az égben vagyok — válaszolt­ Bálint hal­kan, de gavallérosan.­­— Ő nekem támadott fel — ismételte Krisztina, finom borzongással. Vigyük be Orsolya. Meg fogjuk gyógyítani. Mit gondolsz, az örömet viszem most a házamba, vagy a ke­serves bánatot? — A férfit viszed — válaszolt Orsolya. — A Sorsodat viszed. A bánatot és az örömet vi­szed ... Krisztina sóhajtott és mosolygott. Bálint megfogta kezét és ajkához vitte. — Kegyesem — suttogta. Krisztina halkan mondta: . A. Sorsomat­­viszem a házamba/ •

Next