Pesti Napló, 1915. szeptember (66. évfolyam, 243–273. szám)
1915-09-18 / 261. szám
Motálfalu eseményei !A volhyniai várháromszög területén száz kilométeres fronton áll a csata — Kelet-Galiciában nyugalom van, csak Bucsacnál vertük meg az oroszokat — Dünaburg háromfelől van körülkerítve — Csapataink a Scara szakasz birtokában vannak — Mackensen a vilna—rovnói vasúthoz közeledik — Minden olasz támadást visszavertünk — Németek a Gallipoli félszigeten — .A török-bolgár egyezség végrehajtása Kelet-Galiciában és az Ikva szakaszon lényegesen alábbhagytak a harcok — ezzel a fontos hirrel örvendeztet meg bennünket vezérkarunk mai jelentése. Deraznótól a Dnyeszterig terjedő 250 kilométeres fronton nyolc nap óta egyik orosz roham a másikat érte, s az oroszok a háború első hónapjaira emlékeztető ember- és muníciópazarlással próbálkoztak meg, nemcsak hogy előre való nyomulásunkban megállítsanak, s Kelet-Galícia birtokában megmaradjanak, hanem hogy frontunkat áttörve, bennünket visszavessenek, s igy az északitól elszakított déli hadsereg mentse meg valahogy az orosz hadsereg becsületét nemcsak Európa, de egyúttal az orosz nép előtt is. Azonban mind hasztalan, annyi sikerült nekik, hogy Kelet-Galicia területén előnyomulásunkat ideiglenesen föltartóztatták, de hogy a Strypa mentén jól megválasztott hadállásainkból bennünket kiverjenek, pláne, hogy vissza is nyomjanak, ez a törekvésük teljes kudarcot vallott. Mert nemcsak hogy véresen vertük vissza támadásaikat, de a cebrovi és a bucsáci oldaltámadásainkkal nagyhatású sikereket is értünk el, s ezen a pontokon szinte döntőleg vertük meg az oroszokat. Hogy ezt a vereségi csorbát kiköszörüljék és oldaltámadásaink hatását némileg is helyrehozzák, ma újból megtámadtak bennünket, de már csak Bucsácnál — természetes azonban, hogy visszavertük őket. Az oroszok belátva azt, hogy Galiciában nem érhetnek el eredményt, itt a harcokkal alább is hagytak, de újabb és annál hevesebb támadásokat intéznek ellenünk a volhyniai várterületen. A támadások itt szeptember 17-én kezdődtek meg, s Deraznótól kezdve Dubnáig és ezen alul az Ikva szakaszon mintegy száz kilométeres fronton áll a csata ez idő szerint még eldöntetlenül. Az ütközetben Puhallo táborszernagy és Böhm-Ermolli csapatai vesznek részt. Dünaburg körül a hadiesemények arra mutatnak, hogy itt a németek föltétlenül döntést készítenek elő. A sztratégiai helyzetet itt aképpen jellemezhetjük legjobban, hogy Dünaburg körül észak, nyugat, dél és már délkelet felől is egy német vasgyűrű van kialakulóban, amely Dünaburgot nem sok idő múlva össze is fogja roppantani. Hogy itt nagy és döntő harcok vannak folyamatban, azt inkább az orosz, mint a német jelentésekből tudjuk meg, Így értesülünk az orosz jelentésből arról is, hogy a varsó—vilna—dünaburg—szentpétervári vasútvonalat, Vilna és Dünaburg között, körülbelül a feleúton Svencsáninál törték keresztül a németek s a vasút mindkét oldalán haladnak észak, tehát Dünaburg felé, s ma már eljutottak a Dünaburgtól délre fekvő vidsy—goduziska—komái között elvonuló müútig, Vidsyt pedig pénteken reggel makacs utcai harcban foglalták el. Vidsy Dünaburgtól délkeletre negyven kilométernyire fekszik, a vasútvonalon túl kelet felé pedig mintegy 25 kilométernyire van. Vidsytől műút vezet Dünaburg felé, s ennek a helyiségnek az elfoglalásával szinte művészi bekerítő mozdulat folyik Dünaburg ellen. De Vidsy elfoglalása még mást is jelent, és rátekintve a térképre, jelenti azt, hogy a német hadak menynyire benyomultak már Oroszország szíve felé. A Dünaburg elleni hadműveletekkel párhuzamosan folynak a Vilna elleni operációk is, s Vilna fölött legyező alakban északnyugatra, északra és északkeletre folynak a német támadások. Grodnótól keletre a németek és az osztrákmagyar csapatok a Scara szakaszt teljesen birtokukba vették, s Gallwitz csapatai a Scara nevű helységnél átkeltek a folyón. Ez a helység Scarának a Nyemenbe ömlő torkolatától néhány kilométernyire fekszik. Bajor Lipót és Kövess tábornok csapatai szintén átkeltek a Scarán és így Slonim ellen most már északról és délről a keletbe összeeső bekerítő mozdulat van folyamatban. Mackensen tábornagy hadserege, miután Pinsl városát elfoglalta, északra fordult s a Jasiolda alsó folyásánál elterülő mocsárvidéket tisztította meg az ellenségtől. Ez a megtisztítás Mackensennek megnyitja az utat Lumiiézig, vagyis ama pontig, ahol a vilnarovnói vasutat a Pinsktől tovább futó vasút keresztezi s amely Pinsktől már csak negyven kilométer távolságra áll. Az Isonzó völgyében a tengertől a görzi hídfőig bezárólag aránylag csend uralkodott, az olaszok itt már beszüntettek minden offenzívát. Azonban a flitschi szakaszon, különösen a flitschi katlan ellen az olaszok újból heves támadásokat itéztek, amik közül már többet visszavertünk, de a támadó harcoknak még nincs vége s a mindkét részről való elkeseredett harcok még folyamatban vannak. Hogy az olaszok ágyúink mindent elpusztító tüzét kikerülhessék, támadásaik időpontjául többnyire az alattomos éjszakát választják. Így ma is a tiroli fronton, a Monte Costonon és e határhegytől északra fekvő hadállásaink ellen nagyobbszabású olasz gyalogság intézett éjféli támadásokat, amiket azonban rettentő veszteségeket okozva az olaszoknak, visszavertünk. A Dardanella-fronton Szeda-Bahrnál, Ari-Burnunál és Anafortánál az angol és francia szövetségesek beszüntették a vehemens támadásokat s ma már úgy állanak ott a szituációk, hogy a törökök, akik általában véve eddig csak defenzív álláspontot foglaltak el, most már offenzívába mennek át. Az offenzívát Enver pasa török hadügyminiszter, a Deutches Tageszeitung szerint, hivatalosan is bejelentette, amikor János Albert mecklenburgi hercegnek konstantinápolyi időzése alkalmából azt a nyilatkozatot tette, hogy: a mecklenburgi herceg ittléte jele annak, hogy nagy német hadsereg érkezik. Ez jelenti azt is, amit Enver pasa teljes biztonsággal megjósolt, hogy a franciákat és az angolokat nemsokára a Regestengerbe fogják beleszorítani, illetve belefullasztani. Ez a török-német offenzíva pedig jelenti azt is, hogy olyan kudarcot vallanak, aminél tökéletesebbet ebben a háborúban már elképzelni sem lehet. Ez a nyilatkozat éppen a legjobb időpont azoknak a diplomáciai cselszövényeknek a teljes széttépésére, amik a négyes entente részéről ma Bulgáriában és Szófiában folynak", s amely szerint új csábító ajánlatokat tettek, hogy a semleges államokat semleges állapotukból ellenünk kimozdítsák. Végre is meg fog győződni a négyes entente arról, hogy Bulgáriának nem ígérhet és nem adhat annyit, hogy hadseregével Törökország és így közvetve a centrális hatalmak ellen forduljon. Bulgária meg fogja kapni mindazt, amit a négyes entente ígér neki, de nem tőlük, akik azt nem adhatják oda neki, hanem a központi hatalmaktól, akiktől azt tényleg megkaphatja. Különben a mai nap jelentős dátum is Bulgária történetében, mert ma, szeptember 18-án van harmincadik évfordulója annak, hogy Bulgária Keletruméliával egyesült, s ennek az évforduló napnak az emlékére foganatosítják és hajtják végre a török-bolgár megegyezésnek azt a részét, hogy a Tundja folyótól, Drinápoly mellett, a Marica folyó vidékét egész a tengerig, tehát körülbelül mintegy kétezer négyszög kilométert Törökország átadja Bulgáriának. Az északi háború A Palesietől Besszarábiáig Megálltak a visszavonuló oroszok A Pesti Napló haditudósítójától (A sajtóhadiszállás engedélyével) Szeptember 17. (Érkezett este 9 órakor) Az oroszoknak a Polesie-mocsárvidéktől Besszarábiáig terjedő déli frontrésze, úgy látszik, elérte visszavonulásának határát, ahol újabb tömegek előre elkészített állásokban egyesülnek. Minden talpraállítható tartalék, gyalogságban és tüzérségben, most előrenyomulásunknak váratlan előretöréssel akarja útját állani. Igen tekintélyes és friss hadosztályok Rovnó körüli területről megtámadták északi szárnyunkat. Heves csaták fejlődtek ki, amelyek még nem mondhatók befejezettnek. Lázár Miklós Newyorki lap az orosz különbékéről Newyork, szeptember 17. A newyorki Cootlock című lap, amely Bryan volt külügyi államtitkárral tart fenn összeköttetést, megemlékezik az orosz vereségek óta egyre szállongó békehírekről. A lap nem tartja lehetetlennek, hogy a békeajánlatok eszméjét mértékadó helyeken is felvethették, mert a németek, akik Oroszországban mindent megnyertek, amit csak nyerniök lehetett, igen előnyös feltételek mellett köthetnének például most bérkét Oroszországgal, a monarkiával és Törökországgal együtt. Ha nem is bizonyult igaznak, hogy a német császár a dán király útján már békét is kínált az oroszoknak, az bizonyos, hogy az orosz különbéke a levegőben van. A lap azt hiszi, hogy a szövetséges államok hivatalosan addig nem tárgyalnak békéről, amíg a békeajánlatok nem tartalmazzák Belgium és Fran-