Pesti Napló, 1915. szeptember (66. évfolyam, 243–273. szám)

1915-09-18 / 261. szám

M­otálfalu eseményei !A volhyniai várháromszög területén száz kilométeres fronton áll a csata — Kelet-Galiciában nyugalom van, csak Bucsacnál vertük meg az oroszokat — Dünaburg háromfelől van körülkerítve — Csapataink a Scara szakasz birtokában vannak — Mackensen a vilna—rovnói vasúthoz közeledik — Minden olasz támadást visszavertünk — Németek a Gallipoli félszigeten — .A török-bolgár egyezség végre­hajtása Kelet-Galiciában és az Ikva szakaszon lé­nyegesen alábbhagytak a harcok — ezzel a fontos hirrel örvendeztet meg bennünket ve­zérkarunk mai jelentése. Deraznótól a Dnyesz­­terig terjedő 250 kilométeres fronton nyolc nap óta egyik orosz roham a másikat érte, s az oroszok a háború első hónapjaira emlé­keztető ember- és muníciópazarlással próbál­koztak meg, nemcsak hogy előre való nyomulá­sunkban megállítsanak, s Kelet-Galícia birto­kában megmaradjanak, hanem hogy frontun­kat áttörve, bennünket visszavessenek, s igy az északitól elszakított déli hadsereg mentse meg valahogy az orosz hadsereg becsületét nemcsak Európa, de egyúttal az orosz nép előtt is. Azonban mind hasztalan, annyi sikerült nekik, hogy Kelet-Galicia területén előnyomulásunkat ideiglene­sen föltartóztatták, de hogy a Strypa mentén jól megválasztott hadállásainkból bennünket kiverjenek, pláne, hogy vissza is nyomjanak, ez a törekvésük teljes kudarcot vallott. Mert nemcsak hogy véresen vertük vissza támadá­saikat, de a cebrovi és a bucsáci oldaltáma­dásainkkal nagyhatású sikereket is értünk el, s ezen a pontokon szinte döntőleg vertük meg az oroszokat. Hogy ezt a vereségi csorbát ki­köszörüljék és oldaltámadásaink hatását né­mileg is helyrehozzák, ma újból megtámadtak bennünket, de már csak Bucsácnál — termé­szetes azonban, hogy visszavertük őket. Az oroszok belátva azt, hogy Galiciában nem ér­hetnek el eredményt, itt a harcokkal alább is hagytak, de újabb és annál hevesebb támadá­sokat intéznek ellenünk a volhyniai várterü­leten. A támadások itt szeptember 17-én kez­dődtek meg, s Deraznótól kezdve Dubnáig és ezen alul az Ikva szakaszon mintegy száz kilo­méteres fronton áll a csata ez idő szerint még eldöntetlenül. Az ütközetben Puhallo tábor­szernagy és Böhm-Ermolli csapatai vesznek részt. Dünaburg körül a hadiesemények arra mutatnak, hogy itt a németek föltétlenül dön­­tést készítenek elő. A sztratégiai helyzetet itt aképpen jellemezhetjük legjobban, hogy Dü­naburg körül észak, nyugat, dél és már dél­kelet felől is egy német vasgyűrű van ki­alakulóban, amely Dünaburgot nem sok idő múlva össze is fogja roppantani. Hogy itt nagy és döntő harcok vannak folyamatban, azt inkább az orosz, mint a német jelentések­ből tudjuk meg, Így értesülünk az orosz je­lentésből arról is, hogy a varsó—vilna—düna­burg—szentpétervári vasútvonalat, Vilna és Dünaburg között, körülbelül a feleúton Svenc­sáninál törték keresztül a németek s a vasút mindkét oldalán haladnak észak, tehát Düna­burg felé, s ma már eljutottak a Dünaburgtól délre fekvő vidsy—goduziska—komái között elvonuló müútig, Vidsyt pedig pénteken reggel makacs utcai harcban foglalták el. Vidsy Dü­naburgtól délkeletre negyven kilométernyire fekszik, a vasútvonalon túl kelet felé pedig mintegy 25 kilométernyire van. Vidsytől műút vezet Dünaburg felé, s ennek a helyiségnek az elfoglalásával szinte mű­vészi bekerítő mozdu­lat folyik Dünaburg ellen. De Vidsy elfogla­lása még mást is jelent, és rátekintve a tér­képre, jelenti azt, hogy a német hadak meny­nyire benyomultak már Oroszország szíve felé. A Dünaburg elleni hadműveletekkel pár­huzamosan folynak a Vilna elleni operációk is, s Vilna fölött legyező alakban északnyu­gatra, északra és északkeletre folynak a német támadások. Grodnótól keletre a németek és az osztrák­magyar csapatok a Scara szakaszt teljesen birtokukba vették, s Gallwitz csapatai a Scara nevű helységnél átkeltek a folyón. Ez a hely­ség Scarának a Nyemenbe ömlő torkolatától néhány kilométernyire fekszik. Bajor Lipót és Kövess tábornok csapatai szintén átkeltek a Scarán és így Slonim ellen most már északról és délről a keletbe összeeső bekerítő mozdu­lat van folyamatban. Mackensen tábornagy hadserege, miután Pinsl­ városát elfoglalta, északra fordult s a Jasiolda alsó folyásánál elterülő mocsárvidé­ket tisztította meg az ellenségtől. Ez a meg­tisztítás Mackensennek megnyitja az utat Lum­iiézig, vagyis ama pontig, ahol a vilna­­rovnói vasutat a Pinsktől tovább futó vasút keresztezi s amely Pinsktől már csak negyven kilométer távolságra áll. Az Isonzó völgyében a tengertől a görzi hídfőig bezárólag aránylag csend uralkodott, az olaszok itt már beszü­ntettek minden offen­zívát. Azonban a flitschi szakaszon, különö­sen a flitschi katlan ellen az olaszok újból heves támadásokat i­­téztek, amik közül már többet visszavertünk, de a támadó harcoknak még nincs vége s a mindkét részről való el­keseredett harcok még folyamatban vannak. Hogy az olaszok ágyúink mindent elpusztító tüzét kikerülhessék, támadásaik időpontjául többnyire az alattomos éjszakát választják. Így ma is a tiroli fronton, a Monte Costonon és e határhegytől északra fekvő hadállásaink ellen nagyobbszabású olasz gyalogság inté­zett éjféli támadásokat, amiket azonban ret­tentő veszteségeket okozva az olaszoknak, visszavertünk. A Dardanella-fronton Szeda-Bahrnál, Ari-Burnunál és Anafortánál az angol és francia szövetségesek beszüntették a vehe­mens támadásokat s ma már úgy állanak ott a szituációk, hogy a törökök, akik általában véve eddig csak defenzív álláspontot foglaltak el, most már offenzívába mennek át. Az offenzívát Enver pasa török hadügyminiszter, a Deutches Tageszeitung szerint, hivatalosan is bejelentette, amikor János Albert mecklen­­burgi hercegnek konstantinápolyi időzése al­kalmából azt a nyilatkozatot tette, hogy: a mecklenburgi herceg ittléte jele annak, hogy nagy német hadsereg érkezik. Ez jelenti azt is, amit Enver pasa teljes biztonsággal megjósolt, hogy a franciá­kat és az angolokat nemsokára a Reges­tengerbe fogják beleszorítani, illetve bele­fullasztani. Ez a török-német offenzíva pedig jelenti azt is, hogy olyan kudarcot vallanak, aminél tökéletesebbet ebben a háb­orúban már elképzelni sem lehet. Ez a nyilatkozat éppen a legjobb idő­pont azoknak a diplomáciai cselszövények­nek a teljes széttépésére, amik a négyes en­tente részéről ma Bulgáriában és Szófiában folynak", s amely szerint új csábító ajánlatokat tettek, hogy a semleges államokat­ semleges állapotukból ellenünk kimozdítsák. Végre is meg fog győződni a négyes entente arról, hogy Bulgáriának nem ígérhet és nem adhat annyit, hogy hadseregével Törökország és így közvetve a centrális hatalmak ellen forduljon. Bulgária meg fogja kapni mindazt, amit a négyes en­tente ígér neki, de nem tőlü­k, akik azt nem adhatják oda neki, hanem a központi hatal­maktól, akiktől azt tényleg megkaphatja. Kü­lönben a mai nap jelentős dátum is Bulgária történetében, mert ma, szeptember 18-án van harmincadik évfordulója annak, hogy Bulgá­ria Keletruméliával egyesült, s ennek az év­forduló napnak az emlékére foganatosítják és hajtják végre a török-bolgár megegyezésnek azt a részét, hogy a Tundja folyótól, Driná­poly mellett, a Marica folyó vidékét egész a tengerig, tehát körülbelül mintegy kétezer négyszög kilométert Törökország átadja Bul­gáriának. Az északi háború A Palesietől Besszarábiáig Megálltak a visszavonuló oroszok A Pesti Napló haditudósítójától (A sajtóhadiszállás engedélyével) Szeptember 17. (Érkezett este 9 órakor) Az oroszoknak a Polesie-mocsárvidéktől Besszarábiáig terjedő déli frontrésze, úgy lát­szik, elérte visszavonulásának határát, ahol újabb tömegek előre elkészített állásokban egyesülnek. Minden talpraállítható tartalék, gyalogságban és tüzérségben, most előrenyo­mulásunknak váratlan előretöréssel akarja út­ját állani. Igen tekintélyes és friss hadosztá­lyok Rovnó körüli területről megtámadták északi szárnyunkat. Heves csaták fejlődtek ki, amelyek még nem mondhatók befejezettnek. Lázár Miklós Newyorki lap az orosz külön­békéről Newyork, szeptember 17. A newyorki Cootlock című lap, amely Bryan volt külügyi államtitkárral tart f­enn összekötte­tést, megemlékezik az orosz vereségek óta egyre szállongó békehírekről. A lap nem tartja lehetet­lennek, hogy a békeajánlatok eszméjét mérték­adó helyeken is felvethették, mert a németek, akik Oroszországban mindent megnyertek, amit csak nyerniök lehetett, igen előnyös feltételek mellett köthetnének például most bérkét Oroszországgal, a monarkiával és Törökországgal együtt. Ha nem is bizonyult igaznak, hogy a német császár a dán ki­rály útján már békét is kínált az oroszoknak, az bizonyos, hogy az orosz különbéke a levegőben van. A lap azt hiszi, hogy a szövetséges államok hivatalosan addig nem tárgyalnak békéről, amíg a békeajánlatok nem tartalmazzák Belgium és Fran-

Next