Pesti Napló, 1915. szeptember (66. évfolyam, 243–273. szám)
1915-09-30 / 273. szám
1.41 ~ Csütörtök PESTI NAPLÓ 1915. szeptember 30. ___ ' A háború eseményei 'A hátráló oroszokat Rovnó felé üldözzük, s már a Putilovkán is átszorítottuk — Tarnopolnál visszavertük az oroszok támadását — Minsk felé győzelmesen nyomulunk előre — Vilna és Dünaburg között nagy csata folyik — Diinaburgtól nyugatra újból tért nyertünk — A német front Franciaországban és Flandriában sziklaszilárdan áll — Az olasz támadásokat, mint mindig, most is visszavertük — Felrobbant egy olasz csatahajó. — Meddig vonulnak vissza az oroszok?. . Offenzivánk a volhynai várháromszög területén uj erőre kapott és a Rovnó felé visszavonuló ellenségnek folytonosan sarkába hágva, nem igen engedünk nekik időt a lélegzetvétel jutásra. Hátrálásukban elérkeztek a Felső-Putilovkáig s ennek nyugati partjain akarták megvetni a lábukat, de megtámadva, valamennyi utóvédállásaikból kivertük őket és a Putilovka keleti partjára és Kormin mögé vetettük vissza. A Putilovka felső folyásától északra pedig rohammal vettük be a makacsul védett Boguslavska falut, amely Luck és Olika közé esik és igy Olika irányában is tért nyertünk. Tarnopolnál már mintegy két hét óta hallgatnak az oroszok, ahol mi a biztos strupamenti hadállásainkból könnyedén nézünk velük farkasszemet. Most azonban megszállotta őket a bátorság s nagyobb csapatok támadtak rá hadállásainkra s igyekeztek akadályainkig és lövészárkainkig előnyomulni. Mi meg sem mozdultunk, csak ágyúink és géppuskáink szólalltak meg és már ez is elég volt arra nézve, hogy visszaűzzük őket Tarnopol felé. Mindebből most már egész határozottsággal megállapítható, hogy Ivanov generális nagy garral megindított offenzívája letört Kelet-Galíciában, letört Volhyniában, letört a várháromszög területén és igy a generális ur a cárnak, az uj fővezérnek semmiféle győzelmes áldozatot nem fog tudni bemutatni. Az oroszok minden erejüket megfeszítették, hogy a vilnai vesztett csatájuk után be ne kerítessenek és itt óriási tartalékokat dobtak a frontra. Evvel az erőfeszítésükkel sikerült is Eichhorn vezérezredes átkaroló seregének a balszárnyát és a centrumát Molodecsnótól észak felé fölnyomni, föl egészen Villejkáig. Evvel a fölnyomással a kapunak az az ajtaja, amely Minsk előtt bezárta volna a Vilnától hátráló oroszok előtt a tért, nyitva maradt és ennek következtében a vilnai sereg teljes körülzárása nem sikerült. Az oroszok, mint mindig, úgy itt is mesteri ügyességet fejtettek ki a hátrálásban és a körülzárás elöl való kisiklásban. Igaz, hogy ehez hozzájárult az is — és leginkább ez volt oka a bekerítés meghiúsultának !— hogy Eichhornnak Molodecsnónál nem volt elég ereje az elébe álló oroszokat útjából félretönni és Minsk felé továbbhaladni. Az Eichhorn serege ellen frontra vetett orosz haderőkkel még most is birkózik Eichhorn és a hullámzó csaták most Vilejka körül folynak, ahol a német lovasság nagy szolgálatot tett Eichhorn hadműveleteinek azáltal, hogy az oroszokat oldalba támadta. Nagyszabású üldözésre voltak itt a németek berendezkedve és így nagyszámú lovascsapataik vettek és vesznek részt mai napig is a harcokban. Ezek a lovassági harcok a Drisvjácsi tótól délre és Postány mellett már napok óta tartanak, de még mindig nem értek véget. Postány amellett a vasút mellett fekszik, amely tulajdonképpen Libauból indul ki és Svencsány mellett keresztülvágva a vilna—dünaburgi vasutat, így halad a lida —polocki vasút felé. A lovassági harcok itt alighanem azokkal az orosz haderőknek előretolt lovasságával folynak, amely haderőknek Svencsány mellett való megjelenését az entente lapok már jelentik és amely nagy orosz haderőknek az volna a rendeltetésük, hogy Eichhorn hadseregét hátba, vagy legalább is oldalba támadják. Amíg Bajor Lipót, Kövess tábornok és Mackensen hadcsoportjainál lényeges esemény nem történt, addig Gallwitz és Scholtz tábornok hadseregei Smorgon és Vizner között győzelmesen nyomulnak előre. Győzelmesen, de lassan, mert hisz az előrenyomuló és a hátráló oroszokat állandóan üldöző csapataink Lida és Minsk között elérkeztek a Berezina mocsaras vidékéig. Nem az a Berezina ez, ahol Napóleonnak a száz év előtti katasztrofális visszavonulása végbe ment, hanem a Nyemennek, egy hasonnevű jobbparti folyócskája, mely mértföldekre kiterjeszti mocsarait és ingoványait. Ezen a nehéz, mocsaras terepen haladnak keresztül az oroszok, akiket a mocsarak közé valósággal belekergettünk és amely nagyszerű egérfogó lett volna, ha Eichhorn balszárnya Molodecsnótól Minsk felé aláereszkedve, a mocsár keleti vidékén odaállhatott volna a mocsárból kigázoló oroszok elé. A dünaburgi ostromgyűrűsben különösen délnyugat felől fejtenek ki erős és hatásos operációkat a németek és ellenére az itt százszámra lévő tó akadályoknak, lassan ugyan, de állandóan nyomulnak előre Dünaburg erődei felé. Ma már a németek támadása egészen a Sventen tó magasságáig hatolt előre, ami azért fontos, mert a tó Dünaburgtól már egyenesen nyugatra fekszik és így a támadó gyűrű az Abelitől keletre fekvő ostromgyűrűek hadállásaihoz csatlakozhatik. ".A franciák és az angolok még nem törték át a németek frontját, — ez a negatív eredmény a mai napnak a legjelentősebb eseménye. Amíg itt az áttörési kísérletek tartanak, nem is akarunk mást jelenteni és olvasóink számára hírül adni, mint csak ilyen negatív eredményt és az erről szóló tudósítást, mert a helyzet úgy áll, hogy míg az offenzíva tart, csakis a negatív eredménynyel lehetünk legjobban megelégedve. Az áttörési kísérletek akár angol, akár francia csapatok is vesznek abba részt, a németek ércfalán egyaránt öszszeomlanak és bár a hosszú fronton a hullámzó harcba mindkét részről van egy-egy kicsi, bár ez is többnyire múló siker, de az ilyen lokális eredmények egyáltalában a harc döntő tételeire nézve számításba nem jöhetnek. Kétségtelennek látszik, hogy a franciaangol offenzíva logikai összefüggésben áll a Ruszkij hadsereg katasztrófájával s az Evert és az Ivanov-féle orosz hadseregek tehetetlenségével. De kétségtelenül összefüggésben áll ez a Balkánnal, különösen a Gallipoli félszigeten készülő eseményekkel is, azonban már eleve megállapítható, hogy az angolfrancia offenzíva, sem az orosz, sem a Gallipoli hadszinterekre befolyással nem lesz és nemhogy a Rajna vonalig vernék vissza a né-meteket, de még a francia és a flandriai lörtészárkokból sem fogják kiverhetni. Nekünk pedig úgy tetszik, hogy ez lesz a franciák és az angolok utolsó offenzívája, mert ha ez most nem sikerül, ebben az esetben nemcsak katonailag nem lehet többé az offenzívát elölről kezdeni, de azt politikai tekintetekből sem lehet többé megismételni és úgy lehet, mshogy az itt demonstrált francia és angol tehetetlenség mérföldes lépésekkel viselhet közelebb a béke felé. A szerb harctéren nincs jelentősebb esemény, de hisz december óta nem is volt. Az olasz hadszíntéren történtek ugyan események, de jelentősebbnek azokat sem mondhatjuk. Az olaszok támadtak, mi pedig visszavertük őket. És támadtak légyen akár a tiroli szakaszon, akár a Dolomitokban vagy az Isonzo völgyében, a doberdói fensikon, a tenger mellékén, egyaránt visszavertük őket és valamennyi hadállásaink szilárd birtokában maradtunk. Ellenben annál jelentősebb esemény történt az olasz tengeren, ahol a majdnem tizennégyezer tonnás Benedetto Brin nevű olasz csatahajó elsülyedt. A hajó lőporkamrája robbant fel, ez sülyesztette el a hajót, de hogy a lőporkamrát mi robbantotta fel, ez még nincs megállapítva, de közel fekszik a valószínűség, hogy e bravúros cselekményt mi bátor búvárhajóink egyike vitte véghez. A 820 emberből álló legénység fele a tengerbe fuladt és az áldozatok között ott van Kahin de Cervin olasz altengernagy is. Meddig hátrálnak az oroszok! Péterván hírek szerint az egész orosz frontot még tovább viszik kelet felé, tisztán csak azért, hogy az orosz hadsereget it még inkább ellentállóbbá tegyék. Hogy az orosz front még tovább vonul vissza kelet felé, ezt mi a pétenári értesítés nélkül is elhisszük, sőt tudjuk, mert hiszen a magyar közmondás szerint: a kecske soha nem menne a vásárra, ha nem vinnék. Az északi háború Az orosz kormány a főhadiszállásra utazott Pétervár, szeptember 29. A kormány tagjai tegnap a nagy főhadiszállásra utaztak. Befagyott az arhangelszki kikötő Kopenhálra. szeptember 29. Pétervárról jelentik, hogy az arhangelszki kikötő már egészen el van torlaszolva jéggel és járhatatlan. Oroszország ezzel egyik fő összeköttetését vesztette el, de a kormány a dolgot egyelőre titkolja, mert attól fél, hogy az amúgy is nagy izgatottságot ezzel is növeli. Megint megnyitják a dumát Kopenhága. szeptember 29. Mint Pétervárról táviratozzák, a cári udvaro" hoz közelálló körökben hire jár, hogy a birodalmi dumát október tizennegyedikén újból megnyitják. A menekülő Oroszország Kopenhágza. szeptember 29. Az orosz határról jelentik, hogy a menekülők támogatására alakult egyik bizottság magánstatisztikája szerint Moszkvában mindössze egy hónap alatt, augusztus 1-től szeptember 1-ig 8400 menekülő halt meg. A menekültek nyomora rettenetes. A járványok százával szedik áldozataikat. A segélyző bizottságok minden fáradozásuk mellett sem tudnak ellátásukról gondoskodni és legtöbbjüknek nincs mit ennie. A moszkvai városi tanács úgy határozott, hogy több ezer menekültet — különösen a lengyeleket — tovább küldi az ország belsejébe.