Pesti Napló, 1915. szeptember (66. évfolyam, 243–273. szám)

1915-09-30 / 273. szám

1.41 ~ Csütörtök PESTI NAPLÓ 1915. szeptember 30. ___ ' A háború eseményei 'A hátráló oroszokat Rovnó felé üldözzük, s már a Putilovkán is átszorítottuk — Tarnopolnál visszavertük az oroszok támadását — Minsk felé győzelmesen nyo­mulunk előre — Vilna és Dünaburg között nagy csata folyik — Diinaburgtól nyugatra újból tért nyertünk — A német front Franciaországban és Flandriában sziklaszilárdan áll — Az olasz támadásokat, mint mindig, most is visszavertük — Felrobbant egy olasz csatahajó. — Meddig vonulnak vissza az oroszok?. . Offenzivánk a volhynai várháromszög területén uj erőre kapott és a Rovnó felé visszavonuló ellenségnek folytonosan sarkába hágva, nem igen engedünk nekik időt a léleg­zetvétel jutásra. Hátrálásukban elérkeztek a Felső-Putilovkáig s ennek nyugati partjain akarták megvetni a lábukat, de megtámadva, valamennyi utóvédállásaikból kivertük őket és a Putilovka keleti partjára és Kormin mögé vetettük vissza. A Putilovka felső folyásától északra pedig rohammal vettük be a maka­csul védett Boguslavska falut, amely Luck és Olika közé esik és igy Olika irányában is tért nyertünk. Tarnopolnál már mintegy két hét óta hallgatnak az oroszok, ahol mi a biztos strupamenti hadállásainkból könnyedén né­zünk velük farkasszemet. Most azonban meg­szállotta őket a bátorság s nagyobb csapatok támadtak rá hadállásainkra s igyekeztek aka­­dályainkig és lövészárkainkig előnyomulni. Mi meg sem mozdultunk, csak ágyúink és géppuskáink szólalltak meg és már ez is elég volt arra nézve, hogy visszaű­zzük őket Tar­nopol felé. Mindebből most már egész hatá­rozottsággal megállapítható, hogy Ivanov ge­nerális nagy garral megindított offenzívája letört Kelet-Galíciában, letört Volhyniában, letört a várháromszög területén és igy a gene­rális ur a cárnak, az uj fővezérnek semmiféle győzelmes áldozatot nem fog tudni bemu­tatni. Az oroszok minden erejüket megfeszítet­ték, hogy a vilnai vesztett csatájuk után be ne kerítessenek és itt óriási tartalékokat dob­tak a frontra. Evvel az erőfeszítésükkel sike­rült is Eichhorn vezérezredes átkaroló seregé­nek a balszárnyát és a centrumát Molodecsnó­tól észak felé fölnyomni, föl egészen Villej­káig. Evvel a fölnyomással a kapunak az az ajtaja, amely Minsk előtt bezárta volna a Vilnától hátráló oroszok előtt a tért, nyitva maradt és ennek következtében a vilnai sereg teljes körülzárása nem sikerült. Az oroszok, mint mindig, úgy itt is mesteri ügyességet fej­tettek ki a hátrálásban és a körülzárás elöl való kisiklásban. Igaz, hogy ehez hozzájárult az is — és leginkább ez volt oka a bekerítés meghiúsultának !— hogy Eichhornnak Molo­decsnónál nem volt elég ereje az elébe álló oroszokat útjából félretönni és Minsk felé to­vábbhaladni. Az Eichhorn serege ellen frontra vetett orosz haderőkkel még most is birkózik Eich­horn és a hullámzó csaták most Vilejka kö­rül folynak, ahol a német lovasság nagy szol­gálatot tett Eichhorn hadműveleteinek azáltal, hogy az oroszokat oldalba támadta. Nagysza­bású üldözésre voltak itt a németek beren­dezkedve és így nagyszámú lovascsapataik vettek és vesznek részt mai napig is a har­cokban. Ezek a lovassági harcok a Drisvjácsi tótól délre és Postány mellett már napok óta tartanak, de még mindig nem ér­tek véget. Postány amellett a vasút mel­lett fekszik, amely tulajdonképpen Libauból indul ki és Svencsány mellett keresztülvágva a vilna—dünaburgi vasutat, így halad a lida —p­olocki vasút felé. A lovassági harcok itt alighanem azokkal az orosz haderőknek elő­retolt lovasságával folynak, amely haderők­nek Svencsány mellett való megjelenését az entente lapok már jelentik és amely nagy orosz haderőknek az volna a rendeltetésük, hogy Eichhorn hadseregét hátba, vagy leg­alább is oldalba támadják. Amíg Bajor Lipót, Kövess tábornok és Mackensen hadcsoportjainál lényeges esemény nem történt, addig Gallwitz és Scholtz tábor­nok hadseregei Smorgon és Vizner között győzelmesen nyomulnak előre. Győzelmesen, de lassan, mert hisz az előrenyomuló és a hátráló oroszokat állandóan üldöző csapa­taink Lida és Minsk között elérkeztek a Be­rezina mocsaras vidékéig. Nem az a Berezina ez, ahol Napóleonnak a száz év előtti katasz­trofális visszavonulása végbe ment, hanem a Nyemennek, egy hasonnevű jobbparti folyócs­kája, mely mértföldekre kiterjeszti mocsarait és ingoványait. Ezen a nehéz, mocsaras tere­pen haladnak keresztül az oroszok, akiket a mocsarak közé valósággal belekergettünk és amely nagyszerű egérfogó lett volna, ha Eich­horn balszárnya Molodecsnótól Minsk felé aláereszkedve, a mocsár keleti vidékén oda­állhatott volna a mocsárból kigázoló oroszok elé. A dünaburgi ostromgyűrűsben különösen délnyugat felől fejtenek ki erős és hatásos operációkat a németek és ellenére az itt száz­számra lévő tó akadályoknak, lassan ugyan, de állandóan nyomulnak előre Dünaburg erődei felé. Ma már a németek támadása egé­szen a Sventen tó magasságáig hatolt előre, ami azért fontos, mert a tó Dünaburgtól már egyenesen nyugatra fekszik és így a támadó gyű­rű az Abelitől keletre fekvő ostrom­gyűrű­­ek hadállásaihoz csatlakozhatik. ".A franciák és az angolok még nem törték át a németek frontját, — ez a negatív ered­mény a mai napnak a legjelentősebb esemé­nye. Amíg itt az áttörési kísérletek tartanak, nem is akarunk mást jelenteni és olvasóink számára hírül adni, mint csak ilyen negatív eredményt és az erről szóló tudósítást, mert a helyzet úgy áll, hogy míg az offenzíva tart, csakis a negatív eredménynyel lehetünk leg­jobban megelégedve. Az áttörési kísérletek akár angol, akár francia csapatok is vesznek abba részt, a németek ércfalán egyaránt ösz­szeomlanak és bár a hosszú fronton a hul­lámzó harcba mindkét részről van egy-egy kicsi, bár ez is többnyire múló siker, de az ilyen lokális eredmények egyáltalában a harc döntő tételeire nézve számításba nem jöhet­nek. Kétségtelennek látszik, hogy a francia­angol offenzíva logikai összefüggésben áll a Ruszkij hadsereg katasztrófájával s az Evert és az Ivanov-féle orosz hadseregek tehetet­lenségével. De kétségtelenül összefüggésben áll ez a Balkánnal, különösen a Gallipoli félszigeten készülő eseményekkel is, azonban már eleve megállapítható, hogy az angol­francia offenzíva, sem az orosz, sem a Gal­lipoli hadszinterekre befolyással nem lesz és nemhogy a Rajna vonalig­ vernék vissza a né-­­m­eteket, de még a francia és a flandriai lö­r­tészárkokból sem fogják kiverhetni. Nekünk pedig úgy tetszik, hogy ez lesz a franciák és az angolok utolsó offenzívája, mert ha ez most nem sikerül, ebben az esetben nem­csak katonailag nem lehet többé az offenzívát elölről kezdeni, de azt politikai tekintetekből­­ sem lehet többé megismételni és úgy lehet, ms­­hogy az itt demonstrált francia és angol te­hetetlenség mérföldes lépésekkel vise­lhet közelebb a béke felé. A szerb harctéren nincs jelentősebb ese­mény, de hisz december óta nem is volt. Az olasz hadszíntéren történtek ugyan esemé­nyek, de jelentősebbnek azokat sem mondhat­juk. Az olaszok támadtak, mi pedig vissza­vertük őket. És támadtak légyen akár a tiroli szakaszon, akár a Dolomitokban vagy az Isonzo völgyében, a doberdói fensikon, a ten­ger mellékén, egyaránt visszavertük őket és valamennyi hadállásaink szilárd birtokában maradtunk. Ellenben annál jelentősebb esemény tör­tént az olasz tengeren, ahol a majdnem tizen­négyezer tonnás Benedetto Brin nevű olasz csatahajó elsülyedt. A hajó lőporkamrája robbant fel, ez sülyesztette el a hajót, de hogy a lőporkamrát mi robbantotta fel, ez még nincs megállapítva, de közel fekszik a való­színűség, hogy e bravúros cselekményt­­ mi bátor búvárhajóink egyike vitte véghez. A 820 emberből álló legénység fele a tengerbe fuladt és az áldozatok között ott van Kahin de Cervin olasz altengernagy is. Meddig hátrálnak az oroszok! Péterván hírek szerint az egész orosz frontot még to­vább viszik kelet felé, tisztán csak azért, hogy az orosz hadsereget it még inkább ellentállóbbá tegyék. Hogy az orosz front még tovább vo­nul vissza kelet felé, ezt mi a pétenári érte­sítés nélkül is elhisszük, sőt tudjuk, mert hi­szen a magyar közmondás szerint: a kecske soha nem menne a vásárra, ha nem vinnék. Az északi háború Az orosz kormány a főhadi­szállásra utazott Pétervár, szeptember 29. A kormány tagjai tegnap a nagy főhadi­szállásra utaztak. Befagyott az arh­angelszki kikötő­ ­ Kopenhálra. szeptember 29. Pétervárról jelentik, hogy az arh­angel­szki kikötő már egészen el van torlaszolva jéggel és járhatatlan. Oroszország ezzel egyik fő összeköttetését vesztette el, de a kormány a dolgot egyelőre titkolja, mert attól fél, hogy az amúgy is nagy izgatottságot ezzel is nö­veli. Megint megnyitják a dumát Kopenhága. szeptember 29. Mint Pétervárról táviratozzák, a cári udvaro" hoz közelálló körökben hire jár, hogy a birodalmi dumát október tizennegyedikén újból megnyitják. A menekülő Oroszország Kopenhágza. szeptember 29. Az orosz határról jelentik, hogy a menekülők támogatására alakult egyik bizottság magánstatisz­tikája szerint Moszkvában mindössze egy hónap alatt, augusztus 1-től szeptember 1-ig 8400 menekülő halt meg. A menekültek nyomora rettenetes. A járványok százával szedik áldozataikat. A segélyző bizottságok minden fáradozásuk mellett sem tud­nak ellátásukról gondoskodni és legtöbbjüknek nincs mit ennie. A moszkvai városi tanács úgy hatá­rozott, hogy több ezer menekültet — különösen a lengyeleket — tovább küldi az ország belsejébe.

Next