Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-09 / 282. szám

Szombat­ i döntő balkáni válság •­­ — A Balkán főhadiszintér lett, a vasútvona­­lak, amelyeknek szinte minden stációjához nemzetközi egyezmények tapadnak, a sziklák, hegyek, vízmosások a történelem országútjai most és ami következik, az a „népek csatája"­­— az egész világháború sommázódik most a Balkánon. Az a jóslat, hogy a világháború a Balkánon dől el, úgy tetszik, bevált. Az első két Balkán-háború előőrse volt a­­mostani világháborúnak — akkor azonban még a Balkán sorsa sem dőlt el, most eldől egy egész világé és minthogy most minden balkánkérdés a maga egész világtörténelmi szövevényével jelenik meg­, a maga minden történelmi szövevényével meg is oldódik. A hadállások még nem egészen élesen tisztázód­tak ugyan, de éppen ezek a mostani napok olyanok, amelyeknek elmúltával nem lesz több kérdés, rejtély, titok,­­ minden kérdésre meg­­jön a viharos válasz, minden rejtély megoldó­dik, minden szfinksz megszólal. Bulgáriában lelkesen és komolyan tekin­tenek a fejlemények elé. Az utcákon mindenütt lelkes ovációk, minden katona magával visz valamit a nemzet diadalmas öntudatából. A bolgár nép tudatára ébredt hatalmának, hiva­­tásának, jelenztőségéneek és hogy ha nem éb­redt volna rá, fölnyitották volna a szemét az oroszok, akik most egész leplezetlenül megír­ják, hogy Bulgáriának egy kis provincia sze­repét szánják. Az entente lapjai természetesen hevesen támadják Ferdinánd királyt. Hervé aziránt érdeklődik, hogy mennyi csapatot küld az entente Macedóniának; a franciák, úgy lát­szik, okultak a gallipoli-i rémes tanulságokból és most nagyobb haderőt akarnak küldeni. Londonban azon a véleményen vannak, hogy Bulgária ellen az akciót a tenger felől fogják megindítani. Egyik francia újsághír szerint a bolgár csapatok átlépték a szerb határt. Görögországban most komponálódik ki tisztán az a helyzet, amelyet Venizelosz bukása megteremtett. Az egész ország fölszabadult a Venizelosz terrorja alól és hogy szabadon nyil­­vánul meg a közhangulat, látható, hogy az mennyire az entente ellen fordul. A görög had­sereg lelkesen ünnepli a királyt, a katonák ki­fejtették hálájukat Venizelosz elbocsájtásáért. — Venizelosz szemben találta volna magát az e­gész görög hadsereggel, ha a király akarata ellenére mert volna fellépni. Görögországban ma a helyzet ura a király, az új görög kor­mány, amelynek élén Zaimisz áll ,s tagjai közt vannak Gunarisz, Dragumisz, Theotokisz és Kallisz is, aki a király politikáját követi és ez rájuk nézve annál könny­ebb, mert ez a görög népnek a politikája is. A kávéház másik feléből egy trabális fekete alak törte magát előre az összedobált székek, asztalok dzsungelén. Bobby, a szere­cseny birkózó volt. Elégedett vigyorgással állt meg a társaság előtt. Sorban kezeltek vele és fürge előzékenységgel szorítottak he­­­lyet a gigászi legénynek. A komor hangulat egyszerre szétfosz­lott, vagy tíz ízetlen, hallgatag nyelv muzsi­kája kotyogott bele az álmos, nehéz csöndbe. Bobby boldog megelégedéssel csücsörí­tette húsos szájaszélét. — Innánk valamit Bobbykám! — sipí­totta át valaki az általános lármán. Zöld, nehéz illatú szesz került az asztalra és szapora csilingelésel koccantak össze a mély üvegpoharak. A székek feszesen egy­más mellé szorultak, az emberek fejéből ki­hullt a bánat, a ni­ncsetlenség keserítő gondo­lata és a gödrös, tág­ szemekben kigyúltak az apró vörös tüzek. A nyelvek megállás nélkül peregtek, mindenkinek volt valami kérdezni valója és Bobby a felmagasztalt fekete úr hencegőn mesélt. Maca és Pipi minden másról megfeled­kezve figyeltek át a rajongókhoz. A poharak csilingeltek s Bobby a mes­terségéről beszélt. Mennél többször kóstolt bele a mérges italba, annál szilajabb, lelke­sültebb lett, nevetett, eltanult utcai dolgokat drummolt, majd hirtelen megint a mestersé­ge jutott az eszébe és cifra idegen káromko­dással szidta a trénerit. •­ Vagy talán nincs itt min dolgozni? Mi? Nagy haragjában lerángatta tükrös smo­kingját, felgyűrte ingujját és kihívó tünte­téssel feszítette meg két gidres-gödrös kar­ját, hogy roppant izmai, mint csiszolt, ragyo­gó kövek púposodtak elő a habos vászonból. A kollégák részegen tapsoltak a gyö­­nyörű képhez. Páris, október 8. A félhivatalos Temps jelenti, hogy Ferdi­nánd bolgár király végleges döntése megtör­tént és a mecklenburgi herceggel való megál-Bobby is nevetett. Itt nincs min dolgozni?! — kérdezte még egyszer gőgös megelégedéssel s mint az orfeumban szokta, kecsesen meghajolt a tár­saság előtt. Szemei mámorosan befutották a kávéház sötét zugait s csak most vette észre az ajtó mellett ülő két csodálkozón bámuló nőt. Vigyorogva átköszönt hozzájuk. Mindketten mosolyogva fogadták s Pipi a furcsa gyerekasszony most felkelt az árva sarokból. — Én is átmegyek hozzájuk — mondta és baglyos, szöszke fejét hízelegve tolta ba­rátnője felé. Édes, cuppanós csókkal búcsúz­kodtak. Ne feledd el, amit az előbb ígértél. — Mindenem a tiéd lesz — felelte a má­sik és mosolyogva visszagubózott cicomás magányosságába. Pipi számító, ravasz szűküléssel szorult be a lármás társaságba. Székét kedveskedőn a szerecseny, mellé erőszakolta, s míg a töb­biek a zöld italt szürcsölték, ő szerelmes alá­zatossággal lapult a heves, bőtorkú legényhez. Bobby új, még olcsóbb, még vadítóbb italt parancsolt az asztalra, még elfeszengett néhány izommutatványt az ámuló kollégák­nak, aztán kábultan, nehéz szuszogással Pipi mellé ereszkedett. — Prozit! — mondta a többieknek és közös pohárból ivott a lánynyal. Kevés vártatva már valamennyiök eszét megülte az ital bolondító gőze és egymás vál­lára borulva, mint édes, jó testvérek valami régi német nótát énekeltek. Egy sovány, félvállu emberke bütykös két tenyerét a szája elé szorítva o karinázott, egy­ másik dupla hangon fütyült s csakhamar olyan is akadt, akihez régi, régi emlékek jár­tak vissza a szentimentális dalokban és lázas szemükből kigyöngyöztek a panaszos könyek. Bobby hangja bolondul kiütközött a kar­j Maca még sokáig a halál komor gondola­tával ült a sarokban, de végre őt is megejtet­­ték a dalok s a sötét elhatározások ész­re­vét­­lenül lecsúsztak a szivéről. A nóták és csökök nagy szomjúsággal húzták a mulatók közé s ahogy, a szerecseny egy pillanatra elhagyta helyét, pajkos kaca­gással ő is Bobby mellé telepedett. Mintha senki sem látta volna meg a csil­logó jövevényt, részegen dalolásztak tovább, csak Pipi szűk szemei szúrtak felé gyűlölködő féltékenységgel. — Mert nem maradtál a helyeden? Ott sokkal könnyebben meghalhattál volna —— mondta dühösen, mikor Maca az ő közös por­­hajukat emelte szájához. — Mi? Meghalni?! — kérdezte Bobby és huncutul elfintorította tűzpiros száját. —• Miért? — Csak! Ma van a születésnapom és úgy érzem, hogy ezen a napon szép lenne meg­halnom. — Hány éves vagy? *— kérdezte valaki a dalolók közül. — Tudcan is én! Talán kétszáz is, vagy talán csak tizenhat. Pipi sziszegve közbekiáltotta: — Huszonnégy! — Nem igaz! —­ Hazug bestia! — sikoltozott Pipi ful­ladozva. — Huszonnégy múltát — és a vi­gyorgó szerecseny előtt átnyúlva, tíz körmével kiásta barátnője kezéből a teli poharat. Maca egy, másik poharat kapott fel és hahotázva csöngetett vele a mocskos asztalon: — Most már csak azért is maradok . .. . Két üveg Mummod­ — parancsolta a pincér­nek — és más poharakat PESTI NAPLÓ októb­er 9. & Bulgária Bolgár csapatok átlépték a szerb határt ? Páris, október 8. Az Echo de Paris jelenti, hogy bolgár csa­patok több helyütt átlépték a szerb határt. Szerb körökben az a meggyőződés, hogy Bul­gária ezzel határincidenseket akar előidézni, hogy ezek alapján a hadüzenet megtörténhes­sék. Szerbiában szilárdul el vannak határozva, hogy a provokációknak nem fognak felülni. Páris, október 8. Ideérkezett hírek szerint bolgár­­ bandák betörtek a szerb Macedóniába. A szerb őrségek parancsot kaptak, hogy a sorkatonasággal való összetűzést még kerüljék. Mfk­kor kezdődik a bolgár­ offenzíva?­ lapodás értelmében a bolgár offenzíva Szerbia ellen október 10-ike körül meg fog indulni. mekkora sereget küld az entente Macedóniába ? Párt, október 8. A Guerre Sociale-ban Hervé kijelenti, hogy­ nem tudja, váljon a szövetségesek mennyi csapatot küldenek Macedóniába, de nem szabad a régi hibába esni, amelyet a Dardanellák elleni operációk elején elkövettek és elegendő számú csapatot kell Macedóniába küldeni. Ha Románia nem avatkozik be a háborúba, a szövetségeseknek legalább is 3—400.000 főnyi haderőre van szükségük Ma­cedóniában, hogy a siker reményével indul­hassanak harcba. Minthogy a Dardanellák frontján a szövetségesek haderőit nem sza­bad csökkenteni, önként felvetődik a kérdés, honnan veszik majd ezt a hadsereget Fran­ciaország és Anglia nem rendelkezik ezekkel a szükséges csapatokkal. Hervé megjegyzése úgy tűnik fel, mint csendes szemrehányás Olaszország eddigi tétlensége miatt és úgy is értelmezhető, hogy Franciaország azt várja Olaszországtól, hogy az bocsássa rendelke­zésre a szükséges csapatokat. Kézbesítették a római bolgár követ útlevelét Róma, október 8* (Stefani.) Sormirto külügyminiszter a bol­­gár követnek kézbesítette útleveleit. Angol mesék Rotterdam, október 8* A „Timies" jelenti, hogy Ferdinánd bolgár ki­rály maga vezeti csapatait, mert nem találkozott egyetlen bolgár tábornok sem, aki hajlandó a parancsnokságot német gyámság mellett átvenni.­­ Elutaztak az entente követei Szófiából Szófia. október 8. A bolgár távirati iroda jelenti: A négyta entente-hatalmak képviselői a követségek sze­mélyzetével és azok hozzátartozóival ma este különvonattal elutaztak. Az orosz követség tagjai Ruszcsukon át vették útjukat, a többiek Dedengacson át utaztak. Kól, mély, bömböléssel fujta az érzelgős me­lódiákat s ha torka kiszáradt, egy hosszat ivott és mohón csókolta meg az asszonyosan alázkodó Pipit.

Next