Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-13 / 286. szám
rt szerda egyesült osztrák,myar és német erő oly nagy, hogy ezzel szemben Szerbia még a fenti segítséggel sem tud szembeszállni és eredménynyel védekezni. Ha most már számításba vesszük, hogy hova növekszik a központi hatalmak ereje, ha a bolgár csapatr,kkal és így egyszersmind a török csapatokkal is közvetlen összeköttetésbe tudnak kerülni, akkor Szerbia el van veszve. Egyetlen segítség van, ha Szerbia a saját katonái mellett ott látja az orosz egyenruhát is. Ezt várja a szerb nép akkor, amikor minden oldalról körül van fogva ellenséggel és még csak abban sem lehet biztos, hogy a görögök eleget tesznek-e majd szerződéses kötelezettségüknek. A szerbek bíznak Bécs. október 12. A Südslavische Korrespondenz jelenti Bukarestből. Szerb részről szemelláthatólag súlyt vetnek rá, hogy újból meg újból konstatálják a szerb hadvezetőség elhatározását, hogy az ország védelmére mindent elkövessen. A szerb hadsereg, mondják, jól fel van készülve és ki van pihenve. Alaptalannak mondanak minden olyan híresztelést, ami egy különbéke lehetőségéről szól. A szerbiai körök most is bizalommal vannak hadseregük ellenálló ereje iránt. Szerbiát egyelőre sorsára bízza az entente Lugano, október 12. A Corriere della Sera jelenti Nisből. A szerb vezérkar a négyes szövetségtől legalább kétszázezer főnyi segítséget vár. A lap megjegyzi, hogy ha lehetetlen ekkora katonai erőt a Balkánra juttatni, akkor legjobb volna Szerbiát egyelőre sorsának átengedni és a döntő csapást ismét a nyugaton megkísérelni. Annak a lehetősége elé, hogy legalább 300— 350 ezer főnyi katonaság a Vardarhoz és ötvenezer főnyi orosz sereg a Fekete-tenger felől Bulgáriába dobassék, óriási akadályok gördülnek. A négyes-szövetség ez akadályokat leküzdhetné, de, hogy ez megtörténhessék, el kellene némulniok az akadékoskodásoknak, aggályoknak és pártoskodásoknak, amelyek a diplomácia részéről tapasztalhatók. Ellentétek Olaszország és Szerbia közt Genf. október 12. A La Suisse jelenti Rómából. Tegnap Rómába érkezett Radovics volt montenegrói miniszterelnök, hogy a Consultán Szerbia és Montenegró megbízásából tárgyalásokat folytasson Salandrával és Sonninóval, az Olaszország részéről esetleg Szerbiának nyújtandó segítség módozatairól. Mint a svájci lap megbízható diplomáciai forrásból értesül, Olaszország és Szerbia között az ellentétek egyre élesebbekké válnak és éppen ezért utazott az ententenisi követeinek tanácsára Radovits Rómába, hol már régebben is gyakran volt politikai megbízatással. Bulgária Bukás után London, október 12-A Times feltűnő helyen beküldött cikket közöl, amely ezt írja: A diplomáciai pillanat, hogy a Balkánon kedvezőbb helyzetet kell teremteni, akkor állott be, mielőtt még a legegyszerűbb ember beláthatta, hogy az oroszok visszavonulása elkerülhetetlen. Akkor a segítséget, amelyre szükség volt, olyan áron lehetett volna megvenni, amely nagylelkűnek látszott volna, mert a szükség még nem volt nyilvánvaló. Ezt az ügyet Pétervárott kellett volna elintézni. Csak később fogjuk megtudni, hogy az orosz diplomácia jól volt-e informálva és hogy a katonai hatóságok támogatták-e. A háborúban mindig abban rejlik a nehézség, hogy a katonák a diplomatákat és államférfiakat szeretik tévútra vezetni. London, október 12. Lovat Fraser írja a Daily Mail-ben: Az angol közönséget Bulgária döntése és a Szerbia ellen való támadás annyira felizgatta, mint még soha a háború kezdete óta nem történt. Lehull a hályog a nemzet szeméről és még a cenzor sem tudja oda visszahelyezni. Belgium kifosztása, az angol partok Zeppelinek által történő bombázása, az orosz vereségek, a franciaországi és dardanellai megakadás mind hallgatagon vétetett tudomásul. De amikor Bulgária a szövetségesek ellen nyilatkozott, amikor Görögország vonakodott fellépni és egy osztrák-magyar német hadsereg átlépte a Dunát és kelet felé kezdett nyomulni, akkor a nemzet villámgyorsan felismerte, hogy nem vagyunk kizárólagos módon szigetlakók, hanem, hogy rendkívül komoly események állnak küszöbön. Az a tudat, hogy a brit szigetek biztonságban vannak egy betörtéssel szemben, nem vigasztal már minket úgy, mint korábban. Az új mozdulat kezdetét jelenti az angol birodalom ellen való hatalmas előretörésnek. Két felfedezés nyugtalanítja az angol nemzetet: 1. Hogy noha a központi hatalmak előnyomulása Törökországban megállott és a nagy offenzíva kétségtelenül előrehalad, a központi hatalmak képesek új csapást mérni egy egészen új irányban. 2. Hogy Bulgária nyilván hisz a központi hatalmak győzelmi kilátásaiban és e szerint cselekedett, Szerbiát nem elegendő módon segíteni annyit jelent, mintha egyáltalában nem segítenék. Az új küzdelem a Balkánon oly hadművelet, amelyhez viszonyítva a Dardanella-vállalkozás kisszerűnek fog feltűnni. Csak akkor szabad mennünk a Balkánra, ha meg vagyunk győződve arról, hogy Szerbiával együtt meg tudjuk ingatni a központi hatalmaknak a keletre való betörését. Szerbia leküzdése a Dardanellákban folyó harcost csakhamar megszüntetné, mert ott a törökök tevékenységének fellendülése várható, mihelyt muníció érkezik Konstantinápolyba. A Konstantinápolyba vezető út megnyitása a központi hatalmakat nemcsak gabonával s gyapotttal, hanemArghanaból és Diarbekit melletti bányákból való rézzel is elláthatná. A cikk végül arra utal, hogy a középhatalmak balkáni sikerük esetén Egyptomot és Indiát is fenyegetik. Ultimátum Szerbiához Berlin, október 12-A Vossische Zeitung jelenti Kopenhágából. Pétervárról táviratozzák, hogy ottani beavatott körök értesülése szerint Bulgária, mielőtt hadat üzenne, ultimátumot fog intézni Szerbiához Macedónia átadása ügyében. Elzárták a bolgár kikötőket Bukarest, október 12 A bolgár kormány ma értesítette a román kormányt, hogy a Fekete-tengeri kikötőit a forgalom elől aknákkal elzárta. Az útban lévő román hajóknak vissza kellett fordulniuk. A bolgár kikötőkben lévő román hajók egyelőre nem hagyhatják el a kikötőket. Az entente Balkán hadserege London, október 12 Az angol hadügyi kormány hozzáfogott egy új hadseregnek a Balkánra való expediálásához, Hir szerint ez a sereg 100.000 emberből áll. Lugano, október 12. Az Idea Nazionale szerint a négyes szövetség Anglia javaslatára állítólag a balkáni expedíciónak egy új tervéről tanácskozott, amely szerint az eredetileg 150.000 emberből álló expedíciós sereget annak háromszorosára kellette felemelni. Valamennyi szövetségesnek kötelessége csapatokat állítani. Szalonikin ki-A potom, kihozok jövő héten a pénzecskét Presováról, a bankból . . .A potom pernyálunk lisztecskát a gőzmalomban, aztán sütünk pampuskát meg a kompérás lángoskát... — mondja a tőkepénzes Menyhárt és boldogságában a JOSZIÓ nyakába borul. — Zatraceni! Hát az a komisz lisztlopó nincsen még itt? Pedig már ránk sötétedett az este, — dobbant fel mérgesen az építész. — Jézsismárjánka! Mátkakristye! A molnár még nincsen itt, pedig a hús és a bor már elfogyott, — konstatálta siralmasan Menyhárt gazda. A Fiastyúk már kibocsátotta valamenynyi csirkéjét szárnya alól a csillagos égbolton, mikor Menyhárt gazda elbúcsúzott az építésztől. Mielőtt azonban elbúcsúztak volna, közös akarattal úgy határoztak, hogy a jövő csütörtökön Bence molnárnál fognak találkozni. Metsző kárpáti szelek fújtak akkor éjszaka, mikor Menyhárt gazda hol kétlábon, hol megy négylábon botorkálva, zsoltárokat énekelve végre hazaért a gidres-gödrött, lotyakos falu egyetlen utcáján. A következő est törtökön Bence molnár ideges várakozással tekintgetett üres viskójának ablakából a gyalogútra, hogy jön-e már a két cégtárs. Éppen delet harangoztak a faluban, mikor Joszó építész végre belépett Gagyi Bencéhez. Egy csőformájú, irtó nagy papírt szorongatott a hóna alatt. — A tervrajzok, barátom! A tervrajzok, — szólt lihegve és a papirokat széjjelnyitotta. — Olyan gőzmalmot épitünk, amilyent még nem pipált Sárosvármegye. A molnár és az épitész egészen belevesztek a tervrajzok labirintusába. Sötét este lett, hát mécset kellett gyújtani. A füstölve világító mécsnél is a tervrajzokat tanulmányozták és minekutána hiában vártak a trifólium harmadik levelére, a feltétlenül szükséges K. P-re, abban állapodtak meg, hogy a jövő pénteken Menyhárt kománál fognak találkozni. Menyhárt tyúkot vágatott és grizesbélest süttetett a két komponista tiszteletére. Valamelyes borocska is termett még a vínyicskában, hát a szobasarokba állította a hordócskát is. No, a molnár meg is jött a megbeszélt péntek délutánján. Hanem a fene egye ki, a Joszó építész bezzeg késik. Hát elküldtek érte. Hiszen csak a harmadik szomszédba lakik. — Még hajnalban elment a savarkákra nyulászni a pán Joszó,— újságolta nemsokára a Gyúró gyerek, akit Joszóékhoz küldtek deputátusnak.— Oso je to? Az ördög játszik velünk, hogy nem tudunk mind a hárman együtt lenni? — fészkelődött nyáltól fecsegő szájjal a dúsgazdag faluba. — Akkora ez a falucska, mint a tenyerem és öt hét alatt egyetlenegyszer sem találtuk meg egymást mind a hárman. •— Nem baj drága Menyhért komám, — csendesítette a molnár a készpénzt, — a jövő szombaton újfent bejövök a faluba. Hanem akkor nem magánál, hanem nagyobb bizonyság okából Joszó urnál legyen a tanácskozás helye. Vasárnap aztán lémegyünk Eperjesre és aláírjuk a szerződést a királyi jegyzőnél. Jövő nyárra búg is már a gőzmalmunk. Ták dobre, édee komám. Tehát jövő szombatra várni fogjuk kendet a Joszónál, —– mondta búcsúzóul a tőkepénzes paraszt. Az ultimátumként kitűzött szombat persze elérkezett. A három komponistának most már végre a hatodik héten csakugyan talál,kozni kellene, hogy az ige teszté legyen. A tőkepénzes csakugyan átballagott a harmadik szomszédban lakó építészhez. Az építész valóban otthon várta is őket. A tervrajzok, borosüvegek, szivarok mind ott voltak az asztalon, mikor Falábú-Bordás Menyhárt betoppant a szobába. — Hát a molnár? — kérdezi gyanút fogva Joszó. — A fene tudja, komám — feleli Menyhárt és rágyújt egy kurtaszivarra. A molnár azonban nem akart jelentkezni. Másnap, vasárnap a két koma kisétált a feldúlt malomhoz, hogy szemrehányást tegyenek pontatlanságáért a molnárnak. A molnárt otthon is találták. Mozdulatlan arcvonalakkal, beszáradt szemekkel egy szutykos kötőféken a szélmalom vitorláján csüngött. Már hideg volt a teste, mikor lemetszették a vitorláról. — Végre most együtt volnánk mind a hárman brátyinkó, ha ez a bontakozott elméjű molnár föl nem köti magát. De ki tehet róla, ha Istennél volt az opsitja?! — szólt megilletődve Joszó a tőkepénzeshez. Ha szegény Bence a malomépítés problémáját ilyen rapszodikusan meg nem oldotta volna, talán ítéletnapig kergeti a két komponista a harmadikat Sárosban . - PESTI NAPLÓ 1915. októbin 13