Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-14 / 287. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1915. október 14. Jgi» Delcassé bukása A francia kamara ülése­ n Delcassé megbukott. Ma már hivatalosan is megerősítik a francia külügyminiszter bu­kását. Delcassé távozik és személyében meg­bukott a revanche politika legerősebb képvi­selője, a háborúnak Izvolszkijjal együtt való felidézője.­­ • Az első komoly repedés ez az entente diplomáciai politikájában. Egyik nagy csata­vesztés a másik után, egyik diplomáciai ka­tasztrófa a má­sik után éri őket. A Darda­nella-akció kudarca, a bolgár hadüzenet, Gö­rögország komoly politikai ellen­állása után következik Delcassé bukása. Minthogyha a csúcsára ért háború lefelé hanyatlana, hiszen kifáradnak, ideggel már nem bírják az en­tente szörnypolitikusai. Hivatalosan Del­cassé betegségével okolják meg a lemondást, ám nem Delcassé az, aki beteg, ha­nem az en­tente háborúja. Hindenburg megmondta, hogy az fog győzni, aki tovább bírja az ide­gekkel és Franciaország vezérpolitikusai már nem birják. Mindegyik közül leghamarább bukott ki a sorból Delcassé, aki gonosz aka­rattal, évek hosszú során át készítette elő a háborút, ő volt a követő mester, aki a hábo­rúnak, e pokolnak tornácát egyengette. Sze­mélyében képviselte azt a nacionalizmust, amely gonosz és rossz szelleme Franciaor­szágnak. Megbukott a francia nacionalizmus vezérpolitikusa. Talán lassanként felülkere­kedik a hagyományos francia józanság, az ész és a becsület, amely annyi sok ideig ve­zére volt az emberi szellemnek. Delcassé bu­kása első h­ajnalhasadás a háború ijesztő egén. Genf, október 13. A kamara mai ülése lesz hivatva dönteni ar­ról, vájjon Delcassé megmarad-e a kabinetben, vagy sem. Painlevé, a három nagy­bizottság el­nöke, aki a külügyi helyzetre vonatkozó, már teg­napra tervezett interpellációját ma terjeszti elő, Vivianit Delcassé egész tevékenységének tiszta megvilágításába való helyezésére akarja rábírni és annak megállapítására, hogy mik voltak a tevé­kenység eddigi eredményei, mert Viviani tegnapi fejtegetéseit elégtelennek tartja. Páris, október 13. rA Havas-ügynökség jelenti: Viviani miniszterelnök közölte a minisztertanács­ban, hogy Delcassé külügyminiszter át­nyújtotta neki lemondási kérvényét. A le­mondást elfogadták. Viviani miniszterel­nök a kabinetben való elnökléssel együtt átveszi a külügyminisztérium vezetését is. Lyon, október 13. A La Depeche a kamara tegnapi üléséről a következő részleteket jelenti: Majdnem egyhangúlag fogadták azt az indítványt, hogy az ülés folytatását halasszák mára. A képviselők kijelentették, hogy e mó­don akarják megteremteni annak lehetőségét, hogy előbb megismerkedjenek Grey angol kül­ügyminiszternek az angol alsóház ülésén tett, a Franciaországban is aktuális kérdésekre vo­natkozó kijelentéseivel, mielőtt még Viviani kijelentéseiről nyilatkoznának. Éppen ezért tartózkodtak minden személyes megjegyzéstől Viviani kijelentései dolgában. Mindazonáltal egyes képviselők kijelentették, hogy Viviani nyilatkozata sokkal értékesebb volna, ha tar­talma tökéletesebb és pontosabb, bár megen­gedik, hogy bizonyos pontosabb részleteket nem lehet nyilvánosságra hozni. Éppen ezért lehetséges, hogy azok, akik néhány héttel ez­előtt hívei voltak a zárt ülés eszméjének, most arra vissza fognak térni és kísérletet fognak tenni arra nézve, hogy a kamarában a maguk meggyőződésének érvényt szerezzenek. A­aiánd­ok eseményei Bulgária megüzente a háborút Szerbiának — A szerb bolgár határon már meg­dördültek a bolgár ágyuk — Szerbiában előre haladunk — Pozserovác három ol­dalról van körülvéve — A Strupa mellett újból visszavertünk egy orosz támadás! — A litvániai német front sziklaszilárdan áll —• Dünaburgnál visszavertük az oro­szokat, s a várost léghajókból bombáztuk — Az angol-francia offenzíva kiadta a mérgét — A doberdói fensik egy részéről kivertük az olaszokat A világháború ágyukoncertjébe állítólag egy új nép avatkozott bele: ma Bulgária is megkezdte a támadást Szerbia ellen a Havas­ügynökség jelentése szerint. A bolgár hadüzenet kedden ment el Szerbiának, s ma már a bol­gárok két divízióval Knyazsevac irányában a Kadibogas hegyszorosnál meg is kezdték a támadást. Knyazsevác a bolgár határtól húsz kilométerre a Timok felső folyásának a völ­gyében fekszik, ahonnan a Morava völgyé­ben fekvő Nis csak negyven kilométer. Gall­witz seregének támadási iránya a Morava és a Timok völgyén dél felé vonul s ezzel szem­ben a bolgárok támadási iránya a Morava és a Timok völgyén észak felé vonul. A két front, a két tűz között vannak a szerbek, akiknek így a katasztrófájuk kikerülhetetlen lesz. Az osztrák-magyar-német és a bolgár front közé eső legnagyobb távolság sem több százharminc kilométernél, de ha a bolgárok a Timoknak a Dunába eső torkolatánál, Szerbia, Románia és Bulgária hármas határánál is támadnak, ami nagyon valószínű: ebben az esetben­­Orsová­tól a Duna völgyén a bolgár határig lehúzódó távolság nem több hatvan kilométernél. Itt tehát a két frontnak csak harminc-harminc kilométert kell haladni egymással szembe, hogy találkozzanak, s összeroppantsák a közbeeső ellenséget. Ha a hir igaz, vége lett az entente diplomata­táncának Bulgária körül, s Bulgária vissza­vonhatlanul Ausztria-Magyarország, Német­ország és Törökország sorsához kötötte a ma­gáét, óriási perspektíva nyílik itt meg a világ­háborúban s föltétlenül be fog következni a döntő fordulat. A döntő fordulatot nem Szer­bia elesése és megsemmisítése fogja alkotni, még azt sem, hogy a Balkánon, Európának ebben az örökös tűzfészkében új rend, egy uj világ fog megteremtődni,­­ hanem a tekin­tetben, hogy az entente és a centrális hatal­mak a háború tizenötödik hónapjában, a Bal­kánon a háború születése helyén fogják összemérni erejüket. Most nem lesz elég az entente „sextilia verba" szájhősködése, itt meg kel mutatni, hogy ki mit tud, ki a le­gény a gáton s kiben mi lakik: győzhetetlen erő-e, vagy nagyképű tehetetlenségnek élő energiája? Jön ugyan a hir, hogy az angolok és a franciák Szalonikinél 450.000 embert fognak partra szállítani és Szerbia segítségére vinni, — jön az a másik hir is, hogy Orosz­ország 80 hajóegységgel szállít csapatokat, mintegy kétszázezer embert a Fekete-tengeren, s Bulgáriába akar kikötni, hogy, Bulgáriát hátha támadja meg. Mi erőnkben és Istenben bízva csak azt mondjuk: hadd jöjjenek! A szerbek különben várják már a segítséget, de hogy az hogyan érkezik meg Szalonikiból, az még nagy kérdés, mert máris kapunk hirt arról, hogy a bolgár komitácsik azt az egyet­lenegy vasutat, amely Szalonikiből Görögor­szágon keresztül Macedóniába vezet, több he­lyen felrobbantották s igy a Szalonikiban partraszállt csapatok szállítását el kellett ha­lasztani. Nisben emiatt nagy a kétségbeesés, amelynek különben a kiürítését már pénteken megkezdették. Bulgáriának a centrális hatalmakhoz való pártolása folytán a magyar politikának egy új­ perspektívája nyílik meg s igazolódik az az alaptétel­, hogy Ausztria és Magyarországnak de különösen Magyarországnak a Balkánon csak egyetlenegy természetes szövetségese van és ez Bulgária. Ez az alaptétel azért megcáfol­hatatlan, mert hiszen egy Nagy-Románia vagy egy Nagy-Szerbia mindig veszedelmet jelent Magyarországra nézve, de Bulgária bármilyen "agy­ hatalmas és erős: ez a magyarságnak az útját nem hogy nem­­ ."résztezi, sőt ellen­­kezőleg, minél erősebb és hatalmasabb Bulgá­ria áll Szerbia és Románia hátában: ez Ma­gyarországra nézve annál nagyobb előny. Támadásaink különben Szerbia ellen az egész fronton a szerbek leghevesebb ellen­állása, sőt ellentámadása dacára mindenütt előrehalad. Belgrádtól délre elfoglaltuk a ti­zenöt kilométerre fekvő Zelesnik falut, vala­mint rohammal elfoglaltuk a Topcsiderszká­tól keletre emelkedő magaslatokat is, a Drina alsó folyásánál pedig a szerbeket több lövész­árkukból űztük ki. Szemendria elfoglalásai után Gallovitz serege Pozserovác ellen intézi a támadást, természetesen észak és nyugat felől. Hadseregének balszártnya azonban Gradistye felé halad előre s már déli irányban át is lépte a pozserovác—gradistyei országutat, ami azt jelenti, hogy Pozserovácnak rövidesen el kell esni, mert az országútnak déli irányban való átlépésével Pozserovác már kelet felől is tá­madható s igy a három felől jövő támadásnak­ Pozserovác nem igen állhat ellen. A Strupa mentén, Burkanovtól délig nu­­gatra a tegnapelőtt megkezdődött orosz tá­madó csata még tegnap folyt, de ma már visszavertük. Itt ezen a terepen huszonnégy óra alatt ez volt az oroszoknak negyedik tá­madása, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy Strupa-menti frontunk centrumát áttörjék, de az orosz támadásokat — óriási veszteséget okozva nekik — egytől-egyig visszavertük. Linsingen tábornok hadseregének északi része folytatja a küzdelmét a rokitnói mocsa­rak között, azoknak is a kellő közepén és szo­rítja a Styr felé az oroszokat. Itt legutóbb az Rudka—Bielsko—Wolskaja melletti állásaik­ból és az Alexandria-majortól, valamint az ettől északra húzódó magaslatokból vertük ki az oroszokat s nyomjuk vissza a Styr keleti partjára. A litvániai harctéren a Vilma és Minsk kö­zötti hosszú német front az oroszok minden támadása ellenére sziklaszilárdan áll, s bár az oroszok megkísérelték, hogy a Miádzso­-tóna Stí egy szigetét hatalmukba kerítsék, de támadá­saikkal kudarcot vallottak. Hasonlóképpen visszavertük a Smorgontól északkeletre fekvő német hadállások ellen intézett orosz támadáso­kat is, amelyek már egészen a német lövész­árkokig és akadályokig hatoltak előre, de ott aztán összeomlottak. Dünaburgnál az oroszokat nem hagyja nyugton Hindenburgnak egymásra következő győzelmes csatái s hogy az illuxis orosz had­állások elfoglalásával a nyugat felőli ostrom félgyű­rü bezáróban van: ez támadásra kész.

Next