Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-14 / 287. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ 1915. október 14. Jgi» Delcassé bukása A francia kamara ülése n Delcassé megbukott. Ma már hivatalosan is megerősítik a francia külügyminiszter bukását. Delcassé távozik és személyében megbukott a revanche politika legerősebb képviselője, a háborúnak Izvolszkijjal együtt való felidézője. • Az első komoly repedés ez az entente diplomáciai politikájában. Egyik nagy csatavesztés a másik után, egyik diplomáciai katasztrófa a másik után éri őket. A Dardanella-akció kudarca, a bolgár hadüzenet, Görögország komoly politikai ellenállása után következik Delcassé bukása. Minthogyha a csúcsára ért háború lefelé hanyatlana, hiszen kifáradnak, ideggel már nem bírják az entente szörnypolitikusai. Hivatalosan Delcassé betegségével okolják meg a lemondást, ám nem Delcassé az, aki beteg, hanem az entente háborúja. Hindenburg megmondta, hogy az fog győzni, aki tovább bírja az idegekkel és Franciaország vezérpolitikusai már nem birják. Mindegyik közül leghamarább bukott ki a sorból Delcassé, aki gonosz akarattal, évek hosszú során át készítette elő a háborút, ő volt a követő mester, aki a háborúnak, e pokolnak tornácát egyengette. Személyében képviselte azt a nacionalizmust, amely gonosz és rossz szelleme Franciaországnak. Megbukott a francia nacionalizmus vezérpolitikusa. Talán lassanként felülkerekedik a hagyományos francia józanság, az ész és a becsület, amely annyi sok ideig vezére volt az emberi szellemnek. Delcassé bukása első hajnalhasadás a háború ijesztő egén. Genf, október 13. A kamara mai ülése lesz hivatva dönteni arról, vájjon Delcassé megmarad-e a kabinetben, vagy sem. Painlevé, a három nagybizottság elnöke, aki a külügyi helyzetre vonatkozó, már tegnapra tervezett interpellációját ma terjeszti elő, Vivianit Delcassé egész tevékenységének tiszta megvilágításába való helyezésére akarja rábírni és annak megállapítására, hogy mik voltak a tevékenység eddigi eredményei, mert Viviani tegnapi fejtegetéseit elégtelennek tartja. Páris, október 13. rA Havas-ügynökség jelenti: Viviani miniszterelnök közölte a minisztertanácsban, hogy Delcassé külügyminiszter átnyújtotta neki lemondási kérvényét. A lemondást elfogadták. Viviani miniszterelnök a kabinetben való elnökléssel együtt átveszi a külügyminisztérium vezetését is. Lyon, október 13. A La Depeche a kamara tegnapi üléséről a következő részleteket jelenti: Majdnem egyhangúlag fogadták azt az indítványt, hogy az ülés folytatását halasszák mára. A képviselők kijelentették, hogy e módon akarják megteremteni annak lehetőségét, hogy előbb megismerkedjenek Grey angol külügyminiszternek az angol alsóház ülésén tett, a Franciaországban is aktuális kérdésekre vonatkozó kijelentéseivel, mielőtt még Viviani kijelentéseiről nyilatkoznának. Éppen ezért tartózkodtak minden személyes megjegyzéstől Viviani kijelentései dolgában. Mindazonáltal egyes képviselők kijelentették, hogy Viviani nyilatkozata sokkal értékesebb volna, ha tartalma tökéletesebb és pontosabb, bár megengedik, hogy bizonyos pontosabb részleteket nem lehet nyilvánosságra hozni. Éppen ezért lehetséges, hogy azok, akik néhány héttel ezelőtt hívei voltak a zárt ülés eszméjének, most arra vissza fognak térni és kísérletet fognak tenni arra nézve, hogy a kamarában a maguk meggyőződésének érvényt szerezzenek. Aaiándok eseményei Bulgária megüzente a háborút Szerbiának — A szerb bolgár határon már megdördültek a bolgár ágyuk — Szerbiában előre haladunk — Pozserovác három oldalról van körülvéve — A Strupa mellett újból visszavertünk egy orosz támadás! — A litvániai német front sziklaszilárdan áll —• Dünaburgnál visszavertük az oroszokat, s a várost léghajókból bombáztuk — Az angol-francia offenzíva kiadta a mérgét — A doberdói fensik egy részéről kivertük az olaszokat A világháború ágyukoncertjébe állítólag egy új nép avatkozott bele: ma Bulgária is megkezdte a támadást Szerbia ellen a Havasügynökség jelentése szerint. A bolgár hadüzenet kedden ment el Szerbiának, s ma már a bolgárok két divízióval Knyazsevac irányában a Kadibogas hegyszorosnál meg is kezdték a támadást. Knyazsevác a bolgár határtól húsz kilométerre a Timok felső folyásának a völgyében fekszik, ahonnan a Morava völgyében fekvő Nis csak negyven kilométer. Gallwitz seregének támadási iránya a Morava és a Timok völgyén dél felé vonul s ezzel szemben a bolgárok támadási iránya a Morava és a Timok völgyén észak felé vonul. A két front, a két tűz között vannak a szerbek, akiknek így a katasztrófájuk kikerülhetetlen lesz. Az osztrák-magyar-német és a bolgár front közé eső legnagyobb távolság sem több százharminc kilométernél, de ha a bolgárok a Timoknak a Dunába eső torkolatánál, Szerbia, Románia és Bulgária hármas határánál is támadnak, ami nagyon valószínű: ebben az esetbenOrsovától a Duna völgyén a bolgár határig lehúzódó távolság nem több hatvan kilométernél. Itt tehát a két frontnak csak harminc-harminc kilométert kell haladni egymással szembe, hogy találkozzanak, s összeroppantsák a közbeeső ellenséget. Ha a hir igaz, vége lett az entente diplomatatáncának Bulgária körül, s Bulgária visszavonhatlanul Ausztria-Magyarország, Németország és Törökország sorsához kötötte a magáét, óriási perspektíva nyílik itt meg a világháborúban s föltétlenül be fog következni a döntő fordulat. A döntő fordulatot nem Szerbia elesése és megsemmisítése fogja alkotni, még azt sem, hogy a Balkánon, Európának ebben az örökös tűzfészkében új rend, egy uj világ fog megteremtődni, hanem a tekintetben, hogy az entente és a centrális hatalmak a háború tizenötödik hónapjában, a Balkánon a háború születése helyén fogják összemérni erejüket. Most nem lesz elég az entente „sextilia verba" szájhősködése, itt meg kel mutatni, hogy ki mit tud, ki a legény a gáton s kiben mi lakik: győzhetetlen erő-e, vagy nagyképű tehetetlenségnek élő energiája? Jön ugyan a hir, hogy az angolok és a franciák Szalonikinél 450.000 embert fognak partra szállítani és Szerbia segítségére vinni, — jön az a másik hir is, hogy Oroszország 80 hajóegységgel szállít csapatokat, mintegy kétszázezer embert a Fekete-tengeren, s Bulgáriába akar kikötni, hogy, Bulgáriát hátha támadja meg. Mi erőnkben és Istenben bízva csak azt mondjuk: hadd jöjjenek! A szerbek különben várják már a segítséget, de hogy az hogyan érkezik meg Szalonikiból, az még nagy kérdés, mert máris kapunk hirt arról, hogy a bolgár komitácsik azt az egyetlenegy vasutat, amely Szalonikiből Görögországon keresztül Macedóniába vezet, több helyen felrobbantották s igy a Szalonikiban partraszállt csapatok szállítását el kellett halasztani. Nisben emiatt nagy a kétségbeesés, amelynek különben a kiürítését már pénteken megkezdették. Bulgáriának a centrális hatalmakhoz való pártolása folytán a magyar politikának egy új perspektívája nyílik meg s igazolódik az az alaptétel, hogy Ausztria és Magyarországnak de különösen Magyarországnak a Balkánon csak egyetlenegy természetes szövetségese van és ez Bulgária. Ez az alaptétel azért megcáfolhatatlan, mert hiszen egy Nagy-Románia vagy egy Nagy-Szerbia mindig veszedelmet jelent Magyarországra nézve, de Bulgária bármilyen "agy hatalmas és erős: ez a magyarságnak az útját nem hogy nem ."résztezi, sőt ellenkezőleg, minél erősebb és hatalmasabb Bulgária áll Szerbia és Románia hátában: ez Magyarországra nézve annál nagyobb előny. Támadásaink különben Szerbia ellen az egész fronton a szerbek leghevesebb ellenállása, sőt ellentámadása dacára mindenütt előrehalad. Belgrádtól délre elfoglaltuk a tizenöt kilométerre fekvő Zelesnik falut, valamint rohammal elfoglaltuk a Topcsiderszkától keletre emelkedő magaslatokat is, a Drina alsó folyásánál pedig a szerbeket több lövészárkukból űztük ki. Szemendria elfoglalásai után Gallovitz serege Pozserovác ellen intézi a támadást, természetesen észak és nyugat felől. Hadseregének balszártnya azonban Gradistye felé halad előre s már déli irányban át is lépte a pozserovác—gradistyei országutat, ami azt jelenti, hogy Pozserovácnak rövidesen el kell esni, mert az országútnak déli irányban való átlépésével Pozserovác már kelet felől is támadható s igy a három felől jövő támadásnak Pozserovác nem igen állhat ellen. A Strupa mentén, Burkanovtól délig nugatra a tegnapelőtt megkezdődött orosz támadó csata még tegnap folyt, de ma már visszavertük. Itt ezen a terepen huszonnégy óra alatt ez volt az oroszoknak negyedik támadása, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy Strupa-menti frontunk centrumát áttörjék, de az orosz támadásokat — óriási veszteséget okozva nekik — egytől-egyig visszavertük. Linsingen tábornok hadseregének északi része folytatja a küzdelmét a rokitnói mocsarak között, azoknak is a kellő közepén és szorítja a Styr felé az oroszokat. Itt legutóbb az Rudka—Bielsko—Wolskaja melletti állásaikból és az Alexandria-majortól, valamint az ettől északra húzódó magaslatokból vertük ki az oroszokat s nyomjuk vissza a Styr keleti partjára. A litvániai harctéren a Vilma és Minsk közötti hosszú német front az oroszok minden támadása ellenére sziklaszilárdan áll, s bár az oroszok megkísérelték, hogy a Miádzso-tóna Stí egy szigetét hatalmukba kerítsék, de támadásaikkal kudarcot vallottak. Hasonlóképpen visszavertük a Smorgontól északkeletre fekvő német hadállások ellen intézett orosz támadásokat is, amelyek már egészen a német lövészárkokig és akadályokig hatoltak előre, de ott aztán összeomlottak. Dünaburgnál az oroszokat nem hagyja nyugton Hindenburgnak egymásra következő győzelmes csatái s hogy az illuxis orosz hadállások elfoglalásával a nyugat felőli ostrom félgyűrü bezáróban van: ez támadásra kész.