Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-27 / 300. szám

Ig­r. Csütörtök — A pétervári összeesküvés. Megemlé­keztünk már arról, hogy Péterváron a cár ellen irányult nagy összeesküvésnek jöttek nyomára és több orosz főnemest kivégeztek a Péter Pál-erődben. Az esetre vonatkozóan most azt jelentik Stockholmból, hogy oda érkezett pétervári tudósítás szerint, az összeesküvés miatt Pétervár rendőrfőkapitánya beadta le­mondását. Ezt azzal magyarázzák, hogy mint utólag kiderült, az összeesküvésben több ma­gasrangú rendőrtiszt is részt vett, ezek közül néhányat fel is akasztottak és a főkapitányt a belügyminiszter súlyos szemrehányásokkal il­lette azért, hogy nem volt tudomása arról, hogy a vezetése alatt álló testület kebelében összeesküvők intézik a nyomozás ügyeit. — Leégett a máltai angol hajógyár. Rotter­damból jelentik. A Reuter-ügynökségnek jelentik Citta Vechiából, Málta szigetéről. A hatalmas Brid­ge Werst, a szigeten levő nagykiterjedésű hajó­gyártó és javító telep, amelyben különösen a Dar­danelláktól sérülten ideszálltott páncélosokat és szállítóhajókat vették javítás alá, a 20-ikáról 21-ére forduló éjjel ismeretlen okból kigyuladt és telje­sen leégett. Az anyagszertárban nagymennyiségű benzin, olaj és petróleum is volt felhalmozva, to­vábbá több kisebb épületben jelentékeny meny­nyiségű robbantószer is volt a telepen, ame­lyek rettenetes dördüléssel robbantak fel és fokoz­ták a tűz nagyságát. A közvetlen környéken levő házak, többnyire munkáslakások közül számos le­égett. A telep, amely több angol társaságé és rész­ben a kormányé volt, sok millió értéket képviselt. A sziget katonai parancsnoksága erélyes nyomozást indított a tűz származásának megállapítására, de ez mindeddig nem járt eredménynyel. Az a körül­mény, hogy a telepnek több pontján egyszerre vált észrevehetővé a tűz, gyújtogatásra enged következ­tetni, de ezenkívül semmi más nem igazolja azt a gyanút. Mikor a part felőli részen lángok csaptak ki az épületből, katonaság sietett az oltáshoz, de ugyanakkor a tengeri dokkokban is lángoszlopok emelkedtek. A kikötőből több hajót rendeltek ki az oltáshoz, de ezek a hajók nem voltak ellátva a megfelelő fecskendőkkel és így nem tudtak sem­mit tenni. Rendkívüli hátrány a hajógyár leégése a gallipoli operációkra és a szalonikai csapatszál­lításokra, mert ezekről a helyekről ide hozták a legtöbb hajót javítani. — Készülődés a japán koronázásra. Zürichből jelentik: Ámpár Japán is háborúban van, az egész ország nagyban készülődik a császár megkoronázá­sára­ Már a múlt esztendő novemberében kellett volna ennek megtörténnie, de az anyacsászárné halála következtében egy esztendővel el kellett ha­lasztatni. 1868 óta nem volt japánban császárko­ronázás. Akkor még az európai kultúrától el volt zárva Japán s mér a koronázásnál megtartották az ezeresztendős ceremóniákat, melyeknek egy ré­­­sze most már elmarad. Már egy esztendő óta ritka selyemgubókat termelnek, melyeknek selyméből készítik a császári pár számára a pompás ruhá­kat. A papi áldások mellett történt tavaszszal a szent rizs­ vetés, amelynek termését a koronázás napján a császárinak és elhunyt ősei szellemének áldozzák. A rizsföldek Kiotó környékén vannak. A magvakat szüzek szemelik ki, papok áldják meg a termést s a császár képviselői is jelen vannak, mikor a termést fehérruhás fiuk és leányok a kio­tói szent templomba viszik, hogy ott őrizzék a koronázás napjáig. A szent fákat is levágták már az egész országban, a koronázási ceremóniáknál való felhasználásra: ezek közül egy magas Crypto­meniát, amelynek ágait az erdő­istenségek tiszte­letére elégették. Az ország minden vidékéről ér­keznek a különféle ajándékok a császár és felesége számára. A mostani koronázásnak különös jeleget fog adni az, hogy a hajdwúcori ceremóniák össze­vegyülnek a modern élet nyilvánulásaival. — Az orosz fogságból, Székesfehérvárról je­lentik : Vincze Gyula, a székesfehérvári 17. honvéd­gyalogezred vitéze még a múlt évben harctérre ke­rült, ahonnan ez évi január 11-én adott utoljára életjelt magáról. Kilenc hónapig semmit sem tud­tak róla hozzátartozói, míg most október 13-án levelezőlap érkezett tőle Szibériából, amelyen tu­datja, hogy orosz fogságba került. A Semleges államok haditudósítói Budapes­ten. A dán, görög, holland, norvég, svéd, svájci és spanyol haditudósítók néhány nap előtt Bécsig ér­keztek, hogy a fogolytáborokat s egyéb, a háború­val összefüggő intézményeket tanulmányozzák. A hadügyminisztérium megengedte, hogy a semleges államok ujságirói megnézhessenek néhány tarta­léktkórf­ázat s mestbivta őket néhány osztrák és magyar területen levő fogolytábor megtekintésére. Az újságírók január 29-ig maradnak Bécsben s on­nan Budapestre utaznak és őt is megnéznek néhány hadikórházat, azután egy-két fogolytáborba is el­mennek.­­ — Kinevezés a Rokkantügyi Hivatalhoz. A miniszterelnök a belügyminiszterrel egy­etér­tőleg dr. Glász Ödön belügyminiszteri segéd fogalmazót a Rokkantügyi Hivatalhoz osztotta be. — A „Prinz Adalbert" cirkáló. A német ten­gerészeti vezérkar főnöke jelentette, hogy a Prinz Adalbert nevű cirkálót Libau kikötője előtt két torpedólövéssel ellenséges tengeralattjáró elsülyesz­tette. Az elsülyedt cirkáló a régibb típusú hadi­hajók közé tartozott. 1901-ben bocsájtották vízre, 9000 tonna volt a vízkiszorítása, 21 csomó a sebes­sége, páncéljának vastagsága pedig 100 milliméter. Fegyverzete négy 21 centiméteres, tíz 25 centiméte­res és tizenkét 88 milliméteres ágyúból állott. Sze­mélyzete 591 ember volt. A hajó elsülyedése hadi szempontból nem jelentős vesztesége a német flot­tának, mert a cirkáló — mint említettük — régi típusú volt. Annál sajnálatosabb a derék tengeré­szek pusztulása, akik hajójukkal együtt sülyedtek a tenger fenekére. Ha nem is tengeri csatában pusztultak el, mégis hősi halált haltak. A cirkáló­­ elsülyedése alkalmasint a libaui kikötő közvetlen közelében történt, amikor a hajó onnan kifutott. — Az állami tisztviselők segélye. (Levél a szerkesztőhöz.) Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A „Pesti Napló" mult vasárnapi számiban olvastam, hogy a tisztviselők az eddiginél nagyobb mérvű­ segélyben ré­szesülnek. Én véges asszonyi elmémmel nem bírom fel­­­fogni, hogyan lehet ott az „eddiginél" nagyobb segélyt adni, amikor még eddig semmit sem adtak. Mert mi, akiknek férjei a harctéren vannak, a mai napig semmi néven nevezendő segélynek színét sem láttuk. Vagy ta­lán a tisztviselőkre nagy szorultságukban úgyszólván rájuk erőszakolt fizetési előleget, amelyet minden más segítség hijján kénytelenek voltak elfogadni, akarják segélynek minősíteni? Mi bizonyos fokú elkeseredéssel fogadtuk a férjeinknek nyújtott fizetési előleget, bár — ez tagadhatatlan — most pillanatnyilag legalább részben fedezni tudtuk a pár száz koronából család­jaink legégetőbb szükségleteit. Mégis kínos aggodalom­mal gondolunk január elsejére, amikor­ra már kifogy a most beszerzett kevés élelmiszer, tüzelőanyag, szét­mállik a drága gyermekcipő, elszakad a méregdrágán vásárolt silány téliruh­a, a drágaság mégegyszer akko­rára nő s nekünk épp akkor kell majd megkezdeni annak a keserves előlegnek visszafizetését. El kel von­nunk majd a magunk s gyermekeink szájától az amúgy is szűkösen szabott falatot, dideregnünk kell majd hi­deg lakásokban, azért, hogy az előleget visszaadhassuk. Nem józanabb és igazságosabb lett volna úgy intézni el ezt a szerencsétlen előlegnyújtási kérdést, ha már csakugyan nem tudták más módját találni a tisztviselői nyomor enyhítésének, hogy csak a háború után kezd­jük meg a visszafizetést? Mindenki védekezhet a drá­gaság ellen, egyedül a hivatalnok az, akinek az eddigi csekély fizetésből kell vegetálnia a legnagyobb nélkülö­zések között s hogy éhen ne haljon, adósságot­ adós­ságra halmoznia. Ebben a sanyarúsággal teli nehéz időkben egyedüli bizalma az egész hivatalnoki osztály­nak a magyar sajtóban van, amely nem egyszer emelte már fel szavát a mi igazságos ügyünkben. Hívja fel a kormány figyelmét a mi rettenetes helyzetünkre, ame­lyen pedig nem volna nehéz segíteni, ha a kellő jó­akarattal s olyan figyelemmel látnának hozzá, aminőt talán megérdemelne már egyszer ez a teljesen elhanya­golt, mostohagyermekként kezelt társadalmi osztály. Egy előfizető neje. — Unokájára akadt az orosz foglyok közt. Zsombolyáról jelentik, hogy regénybe való eset történt a torontálvármegyei Kisteremia községben, ahol most orosz hadifoglyok végzik a gazdasági munkálatokat. A foglyok között van egy fiatal közkatona, akit Sámsonnak neveznek. Megismerke­dett a fogoly egy öreg sváb gazdálkodóval, akinek szintén Sámson a neve. Az öreg Sámson érdeklő­dött névrokona iránt és az ifjú előadásából nagy álmélkodására megtudta, hogy az neki unokája. Az öreg Sámsonnak ugyanis egyik fia körülbelül har­minc-negyven évvel ezelőtt külföldre ment és az­óta teljesen nyoma veszett. A hadifogoly előadásá­ból kiderült, hogy ez a Sámson Oroszországban telepedett le, ott orosz nőt vett feleségül, megsze­rezte az orosz állampolgárságot és az ő fia, tehát az öreg sváb gazdálkodónak unokája ő, aki most hadifogságba került. A sors véletlenéből a hadi­fogoly éppen Kiszeremiára került, ahol nagyapját láthatta viszont. — Házasság. Előkelő közönség jelenlétében tartotta esküvőjét hétfőn Wehner Géza, az ismert or­gonaművész Zolnay Medyvel, Zolnay Vilmosnak, a lágymányosi dohánygyár igazgatójának leányával a belvárosi főplébánia-templomban. Bakács János apát-­­ plébános szent­misét pontifikált az esküvőt megelőző- I le*. A király Vilmos Ferenc József főherceg 13. dzs.* ezredbeli hadnagy, ő cs. és kir. fenségének, a* ellen­séggel szemben vitéz magatartása elismeréseül a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékítménnyel adomá­nyozta; továbbá a katonai érdemkereszt 2. osztályát a hadiékitménnyel adományozta egy hadosztálynak az ellenséggel szemben kiválóan eredményes vezetése elis­meréséül: lionci Hadfy Imre altábornagynak, egy hon­véd gyaloghadosztály parancsnokának; a Lipót-rend lo­vagkeresztjét a hadiékitménnyel, az ellenséggel szem­ben kitűnő szolgálata elismeréseül: Hess Rezső altá-i­bornagynak, temesvári kat. parancsnoknak, az ellen­séggel szemben vitéz és eredményes magatartások el ismeréseül: Klein Antal vezérőrnagynak, egy gyalogos dandár parancsnokának; Hoffmann Alfonz alezredes-­ nek, egy gyalogezred parancsnokának s az ellenséggel szemben eredményes magatartása elismeréseül: Trimn­mel Róbert 8. gyalogezredben ezredesnek. — A „Prinz Eitel" tisztjeinek szökése Am­­­rikából Washingtonból jelentik. A Norfolkban internált Prinz Eitel német cirkáló három tisztje megszökött. Az amerikai lapok azt írjá­k, hogy a német tisztek nem követtek el nagyobb bűnt, mint az a francia repülőtiszt, aki a svájci internáltak táborából átmenekült a francia határon túlra.­­ Az angol vasúti munkások a háborúban,­ Londonból jelentik. Azok a nagy feladatok, ame­­­lyek a vasutakra és vasutasokra hárultak, a há­­ború alatt a közlekedésügy költségeit is alaposan megnövelték. A munkások háborús pótlékot kap­nak, úgy hogy a tizennyolc éven felüli munkás fi­zetése harminchét és fél shilling hetenkint, pótléka pedig hat és egynegyed shilling. A vasutasok ezzel szemben kötelezték magukat, hogy munkájukat jól végzik, sztrájkolni nem fognak és nem követelnek változásokat sem a munkaidőben, sem a fizetésben. — Angol képviselő felesége börtönben, Zü­­richből jelenlik nekünk. Még augusztus 16-ikra történt, hogy német tengeralattjáró bombázta az angol partokon Whitehavent, Partont és Lastring­ton. Ez alkalommal teljesen lerombolták a néme­tek a Whitehaventől északra fekvő benzinüzemeket. Közvetlenül a benzinüzemek mellett Jakob­ Bart nyeat volt angol képviselő, akinek a házát a német tengeralattjáró lövedékei megkímélték. A lakosság ugyanakkor észrevette, hogy a képviselő házából világosság szűrődik ki. Burnyeat feleségét, anol nemi titkolta el abbeli érzelmeit, hogy a németekkel való­ háborúnak nem híve, most az angol rendőrség fel­­tartóztatta. A rendőrség szerint a képviselő felesé­­­gének még az is nagy bűne, hogy az esküvője az a­n­nak idején Berlinben volt, az I. Vilmos császár emlékére állított templomban. — Hatezer koronáját lopták el a vonatott! Nagyváradról jelentik, hogy vakmerő lopás tör­tént a minap a Nagyváradról Budapest felé han­ladó személyvonaton. Gábel Jakab orthodox igaz­gató-tanító Budapestre akart utazni, 4000 korona hivatalos pénz, meg 2000 korona egyéb pénz volt a zsebében újságba becsomagolva. Egy elegám úrral került egy kocsiba. Mikor fölszállt, még megtapogatta a nadrágzsebében levő pénzt: ott volt. Később helyet cserélt az idegen úrral és to­vább beszélgetett vele. Még mielőtt elindult volna a személyvonat, az idegen úr fölugrott és boszam­­­kodva nézett ki a pályaudvarra. — Nem utazom — mondotta — ezzel a kér védarálóval, átcserélem gyorsra a jegyet. Leugrott a vonatról, amely azután elintseilt,­ Gábel Jakab csak biharpüspökinél vette észre,, hogy meglopták. A legközelebbi vonattal hazauta­­zott és megtette a följelentést, sőt ezer korona j­­i­talmat tűzött ki a tolvaj kézrekerítőjének. Eddig azonban semmi nyoma nincs a vasúti zsebmet­szőnek. — Elitélt papírbakancs-szállító. Pilsenből je­l­­entik . A katonai törvényszék Track Vencel 32 éves cipészt, aki a katonaságnak papírtalpú cipőket szállított, tíz évi súlyos börtönre ítélte. Vádlotttár­sát, a 26 éves Bohus Brúnót fölmentették. — Jubiláló hadikórház. A Munkácsy­ utcai ötszáztíz ágyas hadikórház most ünnepelte meg egy­éves fennállásának évfordulóját. Délelőtt dr. Giess­wein Sándor pápai prelátus misét mondott, melyen a kórház vezetői, élükön Kys Antal huszárezredessel­, valamint a sebesültek és gondozóik vettek részt. A délutáni uzsonna után sikerült kabarét mulattatta a katonákat és a meghívottakat. A kórházban eddig 3302 súlyos sebesültet ápoltak. — A festv­ök árvaháza. A Községi Jegyzőik Országos Árvaházának elnöksége elhatározta, hogy az árva­házegyesület közgyűlését december 15-én tart­ják meg. A legfontosabb pontok az alapszabályok módosítása és a túsztolln­tás lesz ! PESTI NAPLÓ 1915. október 25.

Next