Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-27 / 300. szám
Igr. Csütörtök — A pétervári összeesküvés. Megemlékeztünk már arról, hogy Péterváron a cár ellen irányult nagy összeesküvésnek jöttek nyomára és több orosz főnemest kivégeztek a Péter Pál-erődben. Az esetre vonatkozóan most azt jelentik Stockholmból, hogy oda érkezett pétervári tudósítás szerint, az összeesküvés miatt Pétervár rendőrfőkapitánya beadta lemondását. Ezt azzal magyarázzák, hogy mint utólag kiderült, az összeesküvésben több magasrangú rendőrtiszt is részt vett, ezek közül néhányat fel is akasztottak és a főkapitányt a belügyminiszter súlyos szemrehányásokkal illette azért, hogy nem volt tudomása arról, hogy a vezetése alatt álló testület kebelében összeesküvők intézik a nyomozás ügyeit. — Leégett a máltai angol hajógyár. Rotterdamból jelentik. A Reuter-ügynökségnek jelentik Citta Vechiából, Málta szigetéről. A hatalmas Bridge Werst, a szigeten levő nagykiterjedésű hajógyártó és javító telep, amelyben különösen a Dardanelláktól sérülten ideszálltott páncélosokat és szállítóhajókat vették javítás alá, a 20-ikáról 21-ére forduló éjjel ismeretlen okból kigyuladt és teljesen leégett. Az anyagszertárban nagymennyiségű benzin, olaj és petróleum is volt felhalmozva, továbbá több kisebb épületben jelentékeny menynyiségű robbantószer is volt a telepen, amelyek rettenetes dördüléssel robbantak fel és fokozták a tűz nagyságát. A közvetlen környéken levő házak, többnyire munkáslakások közül számos leégett. A telep, amely több angol társaságé és részben a kormányé volt, sok millió értéket képviselt. A sziget katonai parancsnoksága erélyes nyomozást indított a tűz származásának megállapítására, de ez mindeddig nem járt eredménynyel. Az a körülmény, hogy a telepnek több pontján egyszerre vált észrevehetővé a tűz, gyújtogatásra enged következtetni, de ezenkívül semmi más nem igazolja azt a gyanút. Mikor a part felőli részen lángok csaptak ki az épületből, katonaság sietett az oltáshoz, de ugyanakkor a tengeri dokkokban is lángoszlopok emelkedtek. A kikötőből több hajót rendeltek ki az oltáshoz, de ezek a hajók nem voltak ellátva a megfelelő fecskendőkkel és így nem tudtak semmit tenni. Rendkívüli hátrány a hajógyár leégése a gallipoli operációkra és a szalonikai csapatszállításokra, mert ezekről a helyekről ide hozták a legtöbb hajót javítani. — Készülődés a japán koronázásra. Zürichből jelentik: Ámpár Japán is háborúban van, az egész ország nagyban készülődik a császár megkoronázására Már a múlt esztendő novemberében kellett volna ennek megtörténnie, de az anyacsászárné halála következtében egy esztendővel el kellett halasztatni. 1868 óta nem volt japánban császárkoronázás. Akkor még az európai kultúrától el volt zárva Japán s mér a koronázásnál megtartották az ezeresztendős ceremóniákat, melyeknek egy része most már elmarad. Már egy esztendő óta ritka selyemgubókat termelnek, melyeknek selyméből készítik a császári pár számára a pompás ruhákat. A papi áldások mellett történt tavaszszal a szent rizs vetés, amelynek termését a koronázás napján a császárinak és elhunyt ősei szellemének áldozzák. A rizsföldek Kiotó környékén vannak. A magvakat szüzek szemelik ki, papok áldják meg a termést s a császár képviselői is jelen vannak, mikor a termést fehérruhás fiuk és leányok a kiotói szent templomba viszik, hogy ott őrizzék a koronázás napjáig. A szent fákat is levágták már az egész országban, a koronázási ceremóniáknál való felhasználásra: ezek közül egy magas Cryptomeniát, amelynek ágait az erdőistenségek tiszteletére elégették. Az ország minden vidékéről érkeznek a különféle ajándékok a császár és felesége számára. A mostani koronázásnak különös jeleget fog adni az, hogy a hajdwúcori ceremóniák összevegyülnek a modern élet nyilvánulásaival. — Az orosz fogságból, Székesfehérvárról jelentik : Vincze Gyula, a székesfehérvári 17. honvédgyalogezred vitéze még a múlt évben harctérre került, ahonnan ez évi január 11-én adott utoljára életjelt magáról. Kilenc hónapig semmit sem tudtak róla hozzátartozói, míg most október 13-án levelezőlap érkezett tőle Szibériából, amelyen tudatja, hogy orosz fogságba került. A Semleges államok haditudósítói Budapesten. A dán, görög, holland, norvég, svéd, svájci és spanyol haditudósítók néhány nap előtt Bécsig érkeztek, hogy a fogolytáborokat s egyéb, a háborúval összefüggő intézményeket tanulmányozzák. A hadügyminisztérium megengedte, hogy a semleges államok ujságirói megnézhessenek néhány tartaléktkórfázat s mestbivta őket néhány osztrák és magyar területen levő fogolytábor megtekintésére. Az újságírók január 29-ig maradnak Bécsben s onnan Budapestre utaznak és őt is megnéznek néhány hadikórházat, azután egy-két fogolytáborba is elmennek. — Kinevezés a Rokkantügyi Hivatalhoz. A miniszterelnök a belügyminiszterrel egyetértőleg dr. Glász Ödön belügyminiszteri segéd fogalmazót a Rokkantügyi Hivatalhoz osztotta be. — A „Prinz Adalbert" cirkáló. A német tengerészeti vezérkar főnöke jelentette, hogy a Prinz Adalbert nevű cirkálót Libau kikötője előtt két torpedólövéssel ellenséges tengeralattjáró elsülyesztette. Az elsülyedt cirkáló a régibb típusú hadihajók közé tartozott. 1901-ben bocsájtották vízre, 9000 tonna volt a vízkiszorítása, 21 csomó a sebessége, páncéljának vastagsága pedig 100 milliméter. Fegyverzete négy 21 centiméteres, tíz 25 centiméteres és tizenkét 88 milliméteres ágyúból állott. Személyzete 591 ember volt. A hajó elsülyedése hadi szempontból nem jelentős vesztesége a német flottának, mert a cirkáló — mint említettük — régi típusú volt. Annál sajnálatosabb a derék tengerészek pusztulása, akik hajójukkal együtt sülyedtek a tenger fenekére. Ha nem is tengeri csatában pusztultak el, mégis hősi halált haltak. A cirkáló elsülyedése alkalmasint a libaui kikötő közvetlen közelében történt, amikor a hajó onnan kifutott. — Az állami tisztviselők segélye. (Levél a szerkesztőhöz.) Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A „Pesti Napló" mult vasárnapi számiban olvastam, hogy a tisztviselők az eddiginél nagyobb mérvű segélyben részesülnek. Én véges asszonyi elmémmel nem bírom felfogni, hogyan lehet ott az „eddiginél" nagyobb segélyt adni, amikor még eddig semmit sem adtak. Mert mi, akiknek férjei a harctéren vannak, a mai napig semmi néven nevezendő segélynek színét sem láttuk. Vagy talán a tisztviselőkre nagy szorultságukban úgyszólván rájuk erőszakolt fizetési előleget, amelyet minden más segítség hijján kénytelenek voltak elfogadni, akarják segélynek minősíteni? Mi bizonyos fokú elkeseredéssel fogadtuk a férjeinknek nyújtott fizetési előleget, bár — ez tagadhatatlan — most pillanatnyilag legalább részben fedezni tudtuk a pár száz koronából családjaink legégetőbb szükségleteit. Mégis kínos aggodalommal gondolunk január elsejére, amikorra már kifogy a most beszerzett kevés élelmiszer, tüzelőanyag, szétmállik a drága gyermekcipő, elszakad a méregdrágán vásárolt silány téliruha, a drágaság mégegyszer akkorára nő s nekünk épp akkor kell majd megkezdeni annak a keserves előlegnek visszafizetését. El kel vonnunk majd a magunk s gyermekeink szájától az amúgy is szűkösen szabott falatot, dideregnünk kell majd hideg lakásokban, azért, hogy az előleget visszaadhassuk. Nem józanabb és igazságosabb lett volna úgy intézni el ezt a szerencsétlen előlegnyújtási kérdést, ha már csakugyan nem tudták más módját találni a tisztviselői nyomor enyhítésének, hogy csak a háború után kezdjük meg a visszafizetést? Mindenki védekezhet a drágaság ellen, egyedül a hivatalnok az, akinek az eddigi csekély fizetésből kell vegetálnia a legnagyobb nélkülözések között s hogy éhen ne haljon, adósságot adósságra halmoznia. Ebben a sanyarúsággal teli nehéz időkben egyedüli bizalma az egész hivatalnoki osztálynak a magyar sajtóban van, amely nem egyszer emelte már fel szavát a mi igazságos ügyünkben. Hívja fel a kormány figyelmét a mi rettenetes helyzetünkre, amelyen pedig nem volna nehéz segíteni, ha a kellő jóakarattal s olyan figyelemmel látnának hozzá, aminőt talán megérdemelne már egyszer ez a teljesen elhanyagolt, mostohagyermekként kezelt társadalmi osztály. Egy előfizető neje. — Unokájára akadt az orosz foglyok közt. Zsombolyáról jelentik, hogy regénybe való eset történt a torontálvármegyei Kisteremia községben, ahol most orosz hadifoglyok végzik a gazdasági munkálatokat. A foglyok között van egy fiatal közkatona, akit Sámsonnak neveznek. Megismerkedett a fogoly egy öreg sváb gazdálkodóval, akinek szintén Sámson a neve. Az öreg Sámson érdeklődött névrokona iránt és az ifjú előadásából nagy álmélkodására megtudta, hogy az neki unokája. Az öreg Sámsonnak ugyanis egyik fia körülbelül harminc-negyven évvel ezelőtt külföldre ment és azóta teljesen nyoma veszett. A hadifogoly előadásából kiderült, hogy ez a Sámson Oroszországban telepedett le, ott orosz nőt vett feleségül, megszerezte az orosz állampolgárságot és az ő fia, tehát az öreg sváb gazdálkodónak unokája ő, aki most hadifogságba került. A sors véletlenéből a hadifogoly éppen Kiszeremiára került, ahol nagyapját láthatta viszont. — Házasság. Előkelő közönség jelenlétében tartotta esküvőjét hétfőn Wehner Géza, az ismert orgonaművész Zolnay Medyvel, Zolnay Vilmosnak, a lágymányosi dohánygyár igazgatójának leányával a belvárosi főplébánia-templomban. Bakács János apát- plébános szentmisét pontifikált az esküvőt megelőző- I le*. A király Vilmos Ferenc József főherceg 13. dzs.* ezredbeli hadnagy, ő cs. és kir. fenségének, a* ellenséggel szemben vitéz magatartása elismeréseül a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékítménnyel adományozta; továbbá a katonai érdemkereszt 2. osztályát a hadiékitménnyel adományozta egy hadosztálynak az ellenséggel szemben kiválóan eredményes vezetése elismeréséül: lionci Hadfy Imre altábornagynak, egy honvéd gyaloghadosztály parancsnokának; a Lipót-rend lovagkeresztjét a hadiékitménnyel, az ellenséggel szemben kitűnő szolgálata elismeréseül: Hess Rezső altá-ibornagynak, temesvári kat. parancsnoknak, az ellenséggel szemben vitéz és eredményes magatartások el ismeréseül: Klein Antal vezérőrnagynak, egy gyalogos dandár parancsnokának; Hoffmann Alfonz alezredes- nek, egy gyalogezred parancsnokának s az ellenséggel szemben eredményes magatartása elismeréseül: Trimnmel Róbert 8. gyalogezredben ezredesnek. — A „Prinz Eitel" tisztjeinek szökése Amrikából Washingtonból jelentik. A Norfolkban internált Prinz Eitel német cirkáló három tisztje megszökött. Az amerikai lapok azt írják, hogy a német tisztek nem követtek el nagyobb bűnt, mint az a francia repülőtiszt, aki a svájci internáltak táborából átmenekült a francia határon túlra. Az angol vasúti munkások a háborúban, Londonból jelentik. Azok a nagy feladatok, amelyek a vasutakra és vasutasokra hárultak, a háború alatt a közlekedésügy költségeit is alaposan megnövelték. A munkások háborús pótlékot kapnak, úgy hogy a tizennyolc éven felüli munkás fizetése harminchét és fél shilling hetenkint, pótléka pedig hat és egynegyed shilling. A vasutasok ezzel szemben kötelezték magukat, hogy munkájukat jól végzik, sztrájkolni nem fognak és nem követelnek változásokat sem a munkaidőben, sem a fizetésben. — Angol képviselő felesége börtönben, Zürichből jelenlik nekünk. Még augusztus 16-ikra történt, hogy német tengeralattjáró bombázta az angol partokon Whitehavent, Partont és Lastrington. Ez alkalommal teljesen lerombolták a németek a Whitehaventől északra fekvő benzinüzemeket. Közvetlenül a benzinüzemek mellett Jakob Bart nyeat volt angol képviselő, akinek a házát a német tengeralattjáró lövedékei megkímélték. A lakosság ugyanakkor észrevette, hogy a képviselő házából világosság szűrődik ki. Burnyeat feleségét, anol nemi titkolta el abbeli érzelmeit, hogy a németekkel való háborúnak nem híve, most az angol rendőrség feltartóztatta. A rendőrség szerint a képviselő feleségének még az is nagy bűne, hogy az esküvője az annak idején Berlinben volt, az I. Vilmos császár emlékére állított templomban. — Hatezer koronáját lopták el a vonatott! Nagyváradról jelentik, hogy vakmerő lopás történt a minap a Nagyváradról Budapest felé hanladó személyvonaton. Gábel Jakab orthodox igazgató-tanító Budapestre akart utazni, 4000 korona hivatalos pénz, meg 2000 korona egyéb pénz volt a zsebében újságba becsomagolva. Egy elegám úrral került egy kocsiba. Mikor fölszállt, még megtapogatta a nadrágzsebében levő pénzt: ott volt. Később helyet cserélt az idegen úrral és tovább beszélgetett vele. Még mielőtt elindult volna a személyvonat, az idegen úr fölugrott és boszamkodva nézett ki a pályaudvarra. — Nem utazom — mondotta — ezzel a kér védarálóval, átcserélem gyorsra a jegyet. Leugrott a vonatról, amely azután elintseilt, Gábel Jakab csak biharpüspökinél vette észre,, hogy meglopták. A legközelebbi vonattal hazautazott és megtette a följelentést, sőt ezer korona jitalmat tűzött ki a tolvaj kézrekerítőjének. Eddig azonban semmi nyoma nincs a vasúti zsebmetszőnek. — Elitélt papírbakancs-szállító. Pilsenből jelentik . A katonai törvényszék Track Vencel 32 éves cipészt, aki a katonaságnak papírtalpú cipőket szállított, tíz évi súlyos börtönre ítélte. Vádlotttársát, a 26 éves Bohus Brúnót fölmentették. — Jubiláló hadikórház. A Munkácsy utcai ötszáztíz ágyas hadikórház most ünnepelte meg egyéves fennállásának évfordulóját. Délelőtt dr. Giesswein Sándor pápai prelátus misét mondott, melyen a kórház vezetői, élükön Kys Antal huszárezredessel, valamint a sebesültek és gondozóik vettek részt. A délutáni uzsonna után sikerült kabarét mulattatta a katonákat és a meghívottakat. A kórházban eddig 3302 súlyos sebesültet ápoltak. — A festvök árvaháza. A Községi Jegyzőik Országos Árvaházának elnöksége elhatározta, hogy az árvaházegyesület közgyűlését december 15-én tartják meg. A legfontosabb pontok az alapszabályok módosítása és a túsztollntás lesz ! PESTI NAPLÓ 1915. október 25.