Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-09 / 282. szám

* ^ "r SzeműM PESTI NAPLÓ 1615. október 9. 7 M háború @&@ményei Uj olasz offenzíva a vilgereuthi és a doberdói fensik ellen Olasz hadszíntér : Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915. október 8-ikán délben.) rAz olaszok a vilgereuthi fensik ellen tegnap délután az egész harcvonalon nagy haderővel új támadást intéztek, ezt is az eddigiekhez hasonlóan véresen vertük vissza. Különösen hevesen tombolt a harc egyik a Maronia hegytől északkeletre levő támpon­tunk körül. Itt három olasz zászlóalj szorosan zárkózott tömegben ment rohamra, behatolt a szétrombolt akadályokon át, de a felső-ausztriai 14. számú gyalogezred osztagai szu­ronynyal verték újra vissza.­­Az egész támadás azzal végződött, hogy az olaszok visszamene­kültek állásaikba, amelyekből kiindultak.­­A doberdói fensík­­északi részén az ellenség újra eredménytelenül támadott. Selznél a 87. számú gyalogezred osztagai az olaszokat elűzték egy a harcvonalunkban fekvő kőbá­nyából, visszavertek egy ellentámadást és szétrobbantották az ellenség állását. Höfer, altábornagy a vezérkar főnökének helyettese M­­adisztriér "A Dunán, a Száván és a Drinán folytatjuk az átkelést —­ Belgrád alatt már csaták folynak — Kelet-Galiciában és Volhyniában az orosz offenziva újból föléledt — Litvániában az oroszok frontáttörési kísérletei meghiúsultak —­­4 francia hadszín­térén már nem tombol a harc — Az olasz támadásokat visszavertük — A bol­gár offenziva vasárnap kezdődik meg — Napi eredmény foglyokban: 4556 A világháború érdeklődése a Balkán felé terelődik, ahol ma már a hegyek és a völgyek, a rónák és az erdők fegyverek zajától, ágyuk dörgésétől visszhangzanak. Az egész Balkán egy tábor. A Duna, a Száva és a Drina front­ján a magyarok, az osztrákok és a németek állanak, de minden eshetőségre készen ott ál­lunk az erdélyi határszéleken is. Odább Bul­gária félmilliós hadserege néz farkasszemet Szerbiával és Macedóniával. Tráciában és a Gallipoli-félszigeten a törökök táboroznak, En­ver pasa kijelentése szerint kétmilliónál több katonával készen arra, hogy Konstantinápoly és a Dardanellákat a világnak bárhonnan jövő támadásai ellen megvédelmezzék. A­ Balkán legdélibb csúcsán Görögország fegyverkezik, semmiesetre sem az entente mellett, hanem legelső sorban a maga fegyveres semlegessége mellett, de Venizelosz, a ravasz krétai bukása után úgy fordulhat a sors kereke, a centrális hatalmak mellett. Szerbia kétségbeesve gyűjti össze utolsó erejét, hogy kétfelé csinálja meg a frontot, felénk és Bulgária felé, Szalonikiben pedig az entente csörgeti rozsdás fegyverét, azt, amelyet Gallipoliból elhozott, de még nem tudni, hogy eljutnak-e Macedóniába s úton rekednek-e meg a hajókon, avagy Szaloniki­ben? De ha még eljuthatna is Macedóniába, veresége ott előre garantálva van. A Balkán egyik sarkában pedig semleges köpenyegébe burkolva les és figyel Románia: mi lesz a bal­­káni színjátékkal? A Duna-, a Száva, és a Drina-frontokon két helyen kényszerítettük ki az átkelést s azokon a helyeken, ahol tüzérségünk az átke­léseket kikényszerítette, ott most az osztrák­magyar és a német csapatok nagy tömegekben folytatják az átkelést. Nagyon természetes, hogy az átkeléseket a szerbek meg akarták akadályozni, szándékuk azonban minden pon­ton meghiusult. Már nagy csapataink vannak odaát s már a mezőkön is folynak a harcok és Belgrádtól délnyugatra már háromszáz fog­lyot is ejtettünk, közte négy tisztet, három ágyút és két gépfegyvert pedig már zsákmá­nyoltunk. Az oroszok Volhyniában és a várhárom­szög területén napról-napra megismételik tá­­madásaikat, de ahol eddig nyugodtan voltak, Keletgaliciában is megmozdultak s a besszará­biai határtól kezdve végig a rokitnoi mocsa­rak közepéig, sőt még feljebb, mindenütt tá­madtak. Támadtak pedig nagy koncentrált haderőkkel és hatalmas muníció igénybevéte­lével, támadásaikat azonban mindenütt visz­szavertük s igy támadásaik sikert és ered­ményt az oroszok számára nem hoztak. Részletekbe menve, a Dnyesztertől északra fekvő magaslatokon és a Strupa mellett, va­lamint Csernovictól keletre a besszarábiai ha­­táron hadállásainkat erős ágyúzások kíséreté­ben támadták meg, de mikor már a szurony­rohamra került a sor, támadásaik ágyú- és géppuskatüzünkben még akadályaink előtt összeomlottak. Tarnopoltól északnyugatra az oroszok két helyen is benyomultak lövész­árkainkba, de abban meg sem melegedhettek, mert az odasiető osztrák-magyar tartalék csa­­patok az oroszokat kiverték és a lövészárkokat újra birtokunkba véttük. Éppen ilyen sors érte az oroszoknak Kremienectől északkeletre fekvő Satonov falu elleni támadását is, ahol a falu birtoka elkeseredett tusák közepette egy nap többször is gazdát cserélt, hol a mi kezünkbe, hol pedig az oroszokéba került, végre is azonban a mi birtokunkban maradt. A harcnak Satonov megjelölése azért fontos, mert ebből azt látjuk, hogy, az Ikvának keleti szakaszai végesvégig a mi birtokunkban van­nak. Kézitusában vertük vissza az Olikától északnyugatra fekvő terepen a túlerőben lévő orosz támadásokat is. Általában véve Olika körül, amely Luck és Rovno között a feleúton fekszik, igen hevesek a harcok s itt különösen a jaroslaui 89. számú gyalogezred és a tescheni 31. számú Landwehr gyalogezredek tüntették ki magukat. Az itt viharzó küzdelmek között bizo­nyára legsúlyosabbak azok a harcok, amelyek a várháromszög fölött északra a Rokitnoi mocsarak ingoványai között mennek végbe. Itt úgyszólván, egy pillanatra sem szünetelnek az oroszok támadásai , akárhányszor is visz­­szít verjük őket, folyton új és új erőkkel állan­dóan támadnak, nyilvánvalóan azzal a cél­zattal, hogy a várháromszög fölött nyugatra Kevel felé előhaladva, bennünket a vár­háromszög terüidének feladására kényszerít­senek. Csapataink azonban a támadásokat nemcsak visszaverik, hanem gyakran ellen­támadásokba is mennek át, így például Kolki­tól északra és északkeletre Liszovo és Galu­zsia falukat vettük el az oroszoktól. Ezek a falvak már a Styr alsó folyásának a régióiba esnek. Két nap alatti harcokban itt összesen négyezer oroszt fogtunk el. A Dünaburgtól és a Vilnától keletre álló frontunk ellen az oroszok most is folytatták­ frontáttörési kísérleteiket. Különösen hevesek voltak a Kosjánytól északra és Smorgon fö­lött, a Visnyev­ tótól délre megkísérlett táma­dások, amiket, az oroszoknak nagy vesztesé­geket okozva, vertünk vissza. Elűztük a Pinszktől délnyugatra eső, Nevelnél és Omit­nál az orosz előőrsi csapatokat is. Ezek a helységek a Strumien­ szakaszba esnek, ahol Mackensen hadcsoportjának jobbszárnya mű­ködött, de ahol ma Linsingen tábornok had­csoportjának legészakibb szárnya operál az oroszok ellen. Ebből azt állapíthatjuk meg, hogy Linsingen hadseregének frontja a besszarábiai határtól, Kelet-Galicián, Volhy­nián és a Rokitnoi mocsarakon keresztül egé­szen Piri " :: h"­-ódik. A franciák frontáttörési kísérlete már csak egyedül a Champagneban folytatódik, de a harc október 5-ikén és 6-ikán, ezen a két napon folytatott hiábavaló áttörési kísérlet után itt is kiadta a mérgét. A harc két napig a Louain és a Somme-Py között húzódó or­­szágút keleti és nyugati részein tombolt, abból a célból, hogy a németeket a második védelmi vonalukból kivethessék, de ellenére annak­, hogy a franciák tüzérségi támadása talán még eddig soha fölül nem múlt erővel dühöngött, a frontáttörés mégsem sikerült. A lokális ágyúzás ma szintén tovább tartott, éjjel pedig több helyen gyalogsági támadásokra került a sor, de St. Marie mellett egy német ellentáma­dás mégis sikerrel járt s a németek számára 250 foglyot, közöttük hat tisztet eredménye­­zett. Az angoloknál csendes a front, végre is ők megelégelték a drága angol vér ontását R­ontja a francia. Az olasz támadások lutrnmódra folynak s ezek legjobban jellemzik az olaszok tehetet­len kínlódásait. Ma példának okáért újból a doberdói fensik északi részén támadtak, ter­mészetesen eredménytelenül. De támadtak a wilgereuthi fensiken lévő hadállásaink egész arcvonala ellen is, még­pedig igen nagy had­erőkkel, de amiket szintén az eddigiekhez ha­sonlóan vertünk vissza. A harc különösen hevesen tombolt a Maronia-hegytől észak­, keletre lévő hadállásaink körül, ahol három olasz f­oszlóalj szorosan zárkózott tömegben jött ellenünk rohamra. Szétrombolt akadá­lyainkon már át is hatoltak, amikor az alsó­, ausztriai 14. számú gyalogezred szuronynyal verte vissza a betörőket. Állásainkból egy lé­pést sem veszítettünk. A bolgár offenziva Ferdinánd bolgár ki­rály végleges döntése szerint Szerbia ellen vasárnap vagy hétfőn fog megindulni s a bolgárok széles arcvonalon fognak Macedón­­iába benyomulni.

Next