Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-25 / 298. szám

Hétfő végződött, hogy csapataink összes állásaikat­­ rendíthetetlenül megtartották. A Doberdo­fensik szélén, a Mainizza és a Monte dei sei Busi közti szakaszon a csata változatlan heves­séggel tombolt tovább, míg déli szakaszon a nap és az éj csendesebben telt el. Az ellenség friss erőkkel mind újra előrehajszolt támadá­sai teljesen meghiúsultak. Az olaszok csak át­menetileg tudták magukat egyes elől levő ár­kainkba befészkelni. Gyalogságunk, így a de­rék 39. számú gyalogezred, San Marinotól délre hadállásait kézitusában mind újra visz­szahódította. Höfer, altábornagy a vezérkar főnökének helyettese Az olasz vezérkar jelentése állása megrendült és számítanak rá, hogy Sa­landra már a legközelebbi időben visszalép. Teljes bizonyossággal állítják, hogy a jelen­legi kabinet Salandra visszalépése után nem fog megmaradni a helyén, hanem egy olyan kabinet fogja felváltani, amelynek a négyes szövetségi politika nem olyan karakterisztiku­san programmja, mint a Salandra-kabinetnek. E vélemény mögött áll Olaszország szakabb elemeinek közvéleménye. Sokan vannak, akik Giolitti visszatérését és a kormány élére való állását várjál . Az olasz vezérkar a következő­­jel­ent­ést adta ki: . . „ . Október 22. A Tirol-frentind­ front mentén szerencsésen megkezdett offenzivánk kiterjeszke­dik és most már egész a tengerig Judicariában, ahol a Monte Melino elfogla­lása fftzdag hadianyag zsákmányt eredményezett, megszállottuk a Monte dei Pinit és a Tiarno In­feriere helységet (Tiarno di Lotto). A Val Lagarinában az ellenséges Monte Bia­enai ütegei támogatásával e hó ,20-án este ellen­támadást intézett a Monte Crosanon levő új állá­saink ellen. Visszavertük és üldöztük az ellensé­get, amely súlyos veszteségeket szenvedett. A Rienz-forrás vidékén csapataink tovább előrehatoltak, el­­idejűleg a Monte C­riskillo hegytömegén is­lőrehaladtak, ahol elérték a Rauchkofel hegy­taréját és azután a Schluser­bach völgyben is előrementek, ahol néhány lövész­árkot elfoglaltak és foglyokat ejtettek. A Fella völgyben­ csapataink merész kiroha­násai az ellenséges védőműveket súlyosan megron­gálták s fegyvereket és muníciót zsákmányoltak. Leopoldskirchen a lángok martaléka lett. A Soisetra völgyben erős ellenséges csapato­kat megtámadtunk, szétszórtunk és menekülésre kényszerítettünk, miközben az ellenség számos ha­lottat hagyott a harctéren. Az egész Isonzo front mentén Caporettótól a tengerig intenzív tüzérségi előkészítés után e hó 24-én reggel megtámadtuk az ellenséges állásokat, amelyeket kiterjedt drótsövényhálózat, több sor lövészárok, valamint erős csapatok védelmeztek. Heves koncentrált ellenséges ágyú-, puska- és ké­zibombatüzelés között gyalogságunk előrement és szuronyharcban több fon­tos állást foglalt el. A Kun-szakaszon egy erősen kiépített lövész­árkot a Mrzli Vrn csúcs alatt a Tolmeii szaka­szon és jól megerősített árkokat a Santa Lucia halmon Görztől északra, továbbá egy erős sáncot a Monte Sabotino lábánál. A Karszt fensíkon néhány ponton áttörtük az erős ellenséges vonalakat, ellenséges csapatrésze­­i­ket megsemmisítettünk és elű­ztük, 1184 katonát­­ és 25 tisztet elfogtunk. Az olasz szocialisták a kormány­­ ellen Zürich, október 24. Az (')szocialista pártvezetőség október 27-ikére és 28-ikára Rómába nagy szocialista konferenciát hívott egybe, melynek tárgyai: 1. az állam­ nehéz pénzügyi és közgaz­dasági helyzete; 2. az olasz parlament egybehívása. A felhívás az összes olasz szocialista la­pokban megjelent azzal a megjegyzéssel, hogy nagyarányú akciót készül indítani a párt a kormány ellen és ezért feltétlenül elvárja a tagok pontos megjelenését. A felhívást az olasz parlamenti szocia­lista párt tagjai közül: Mazzoni, Merloni, Mo­digliani, Morgari, Musatti, Prampolini, Tre­ves és Turati képviselők írták­­.In. Dr. C. P. Salandra állása megro­n­dult Zürich, ok íóber 24. Itt tartózkodó olaszok beszélik, hogy­­ azokas az olaszok, akik most érkeznek ola­szorsiságb­­­ól, érdekes híreket beszélnek arról a hangu­latváltozásról, amely az olasz nép lelkében az utóbbi hetek eseményeinek súlya alatt végbe­ment. A nép teljesen elvesztette bizalmát úgy a kormány, mint a hadvezetőség iránt, külö­nösen mióta Olaszországot szövetségesei ré­széről és az entente-barát semleges sajtó részé­ről is folytonos támadások érik. Olaszországban széltében el van terjedve az a vélemény, holalakja miniszterelnök Az olaszok aggodalmai Züriek­, október 24. Az erősen ententepárti Journal de Genéve mai számában hosszú cikket közöl Rómába küldött kü­löni munkatársától, amelyben ez igen markáns ké­pét adja az Olaszországban jelenleg uralkodó han­gulatnak. — Bulgáriáról — írja a Journal de Genéve tu­dósítója — mindenki azt hitte át, hogy a négyes­szövetségnek rendíthetetlen híve s hogy csak az in­tésre vár, hogy a négyesszövetség ügye mellé állva Törökország ellen megkezdje a háborút. Anglia és Franciaország diplomatái e tekintetben félrevezet­ték az olasz kormányt, de nem kevésbé érzik ma­gukat becsapottnak az olaszok Görögország és Ro­mánia tekintetében sem. Olaszország nem álmodo­zott,­ nem hitte azt, hogy Romániának , Görögor­szágnak és Bulgáriának speciális nemzeti ellentét­jeik vannak a központi hatalmakkal, nevezetesen Ausztria-Magyarországgal. Hanem igenis bízott az enten­te diplomaták kijelentéseiben, amelyek sze­rint ezekkel az országokkal a megegyezés meg­történt. Most nem késnek­ a francia és angol, de még az orosz szemrehányások sem Olaszország vonako­dása miatt. Pedig nem Olaszország a hibás, hanem azok a diplomaták, akik félrevezették. O­­aszország tényleg nem számolt a Balkán-államok­ ellenséges magatartásával, de nem is számolhatott azok után, amilyen biztatásokat különösen Angliától kapott. Ilyen helyzetben Olaszország kormánya és népe teljesen zavarban vannak az ország hely­tét illetőleg. Az entente hatalmak ugyan most bizo­nyos okokból, valószínűleg a látszat kedvéért nem tesznek erélyesebb lépéseket Olaszország ellen, de úgy a nép, mint a kormány rettegve várják azt az időt, amikor az entente előtt számolnia kell Olasz­országnak mostani magatartásával. Dr. C. P. PESTI NAPLÓ 1915. október 25. 3 Orosz vereség Czarborijszkná­l és Kom­arovnál Hivatalos jelentés (Kiadatott 1915 október 24-ikén délben) Orosz hadszíntér : Novo-Alexiniecnél visszaszereztük a Lo­pusnotól keletre fekvő magaslatokat, melyek­ről tegnap visszavonultunk. Támadásaink Cartorijsknál haladnak. Az ellenséget Kom­a­rovnál­­ visszavetettük. A helyzet egyébként változatlan. Hofer, altábornagy ,a vezérkar főnökének helyettese ínség M M Moszkvában London, október 24. A­ „Daily Mail" jelenti Pétervárról. Chvos­tov belügyminiszter tegnap este hirtelen Moszk­vába utazott­, ahol az élelmiszerek hiánya és drá­gaságra, a hibás vasútpolitika következtében na­gyobb t­­mérveket öltött, mint valaha. Az amerikai orosz kölcsön London,­október 24. A Daily Telegraph jelenti Tenyorkból. Az orosz kölcsönre vonatkozó tárgyalások be­fejezéshez közelednek, összege 25—50 millió dol­lár lesz. A kölcsönre befolyó aranyat orosz vásár­lások céljaira fogják fordítani. " A nyugati harctér Visszavert francia táma­dások Loudisznél A németek bombázták Verdunt és az abbevillei angol tábort Berlin, október 24. A német főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Soucheztől északkeletre visszautasítottuk az ellenség előretöréseit. Az állásainkba benyo­mult osztagokat onnan nyomban kivertük. El­lenséges repülők eredménytelenül vetettek bombákat Ostendére és a nojoni pályaudvarra. Egy angol kétfedelű St. Quentintől nyugatra légi harcban lezuhant. A vezető és a megfi­gyelő (mind a kettő tiszt) meghalt. Német repülők szemmel láthatólag jó ered­ménynyel támadták az abbevillei angol csapat­tábort és bombákat dobtak Verdunre. Talála­tokat észleltünk. Legfelsőbb hadvezetőség­ e Kluck nyiatkozata Amsterdam, október 24." A Chicago Daily News berlini tudósítója beszélgetést folytatott Kluck tábornokkal és erről a következőket írja: ,, A tábornok nem hiszi, hogy a szövetséges se­regek át volnának képesek törni a német vonalat, összehasonlította a nyugati harctér helyzetét a németeknek az orosz fronton való májusi áttörésé­vel és egyebek között ezeket mondotta: — Bár kétségtelenül igaz az, hogy az orosz hadsereg igen jól sáncolta el magát, mégis lehetet­len dolog volna, hogy amikor ilyen rendkívül nagy számban esnek foglyok, hogy az ekként támadt hé­zagokat jobb minőségű csapatokkal pótolják. A tü­zérségünk is sokkal jobb, mint amilyen az oro­szoké: nyugaton elegendő futóárokkal készülőd­tünk fel. Nem akarom azt mondani, hogy az oro­szok nem védekeztek jól, de a két harctéren föl­adott problémák különbözők. Mennél hosszabb ideig áll hadilábon egy veszteségeket szenvedő had­sereg, annál inkább degenerálódik. A mi esetünk­ben azonban azok az újoncok, akiket kéthónapos offenzívánk során támadt réseink betöltésére a frontra hozunk, régi harckészségre emeli hadsere­günket. Az oroszok azonban az általunk foglyul ejtett harcosok hijján olyan nagy hézagokat szen­vednek, hogy képtelenek tovább tartani magukat. Időnkint igazán a legsilányabb állapotban talál­tuk őket. Kluck tábornok további véleménye szerint Né­metország még hatodrészét sem szenvedte azoknak a veszteségeknek, amelyeket a szövetségesek írhat­nak a maguk rovására. Valószínűnek tartja, hogy a szövetségesek a nyugati offenzíva tartama alatt 250 ezer embert veszítettek. Arra a kérdésre, hogy vájjon hol fog meg­történni a döntés* — azt válaszolta: — Ez nem látható előre. Lehet, hogy a Bal­kánon esik az meg, ám ez inkább politikai termé­szetű kérdés, semmint katonai. Különös lelkesedéssel szólott azután a törökök­,­nek Gallipoli félszigetén teljesített gyönyörű min­i­kájáról, amelyek valósággal pofont adtak a szöv­­vetségeseknek. A saját maga hadseregéről így­ szólott: — Az én seregem még ma is az, amelyik leg­közelebb áll Bárúihoz. Az angol kamtányváltozás London, október 24. A Times parlamenti tudósítója jelenti: Azoknak a képviselőknek száma, akik kor­mányváltozást kivánnak, napról-napra nő. London, október 24. A Spectator írja: A kormánynak hivatal­ban kell maradni, mert nincsen más kormány. Az alsóház többsége tudja ezt jól.

Next