Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-30 / 303. szám

get, 25-ikén a Lazarevác—Arangyelovac— Batari szakasz birtokukban volt. Magyar és osztrák repülők Repülőink folyton a visszavonuló szerb oszlopok fölött keringtek. Csak az időjárás gátolta tevékenységüket, a szerb tüzérség is­mételt tüzelése nem tesz kárt bennük. A mai napig egyetlen gépünk sem sérült meg. Huszonnegyedikén nagy tréritábort figyel­tek meg Arangyelovácon túl, Topola és Na­talinci között, keletre az országúttól. Nyom­ban útra kél három magyar-osztrák Albatros, tizenhat bombát dobtak a táborozó szerbekre, látható, eredménynyel. Lázár D Miklós Szombat PESTI NAPLÓ 1915. október 30. 834 Mladenovác felé, az országúton 11 Pesti Napló haditudósítój­ától Szerb harctér, október 24. (A sajtóhadiszállás engedélyével) A Kövess-hadsereg trénje hömpölyög "Arangyelovác felé a szerb országutakon. Bel­grádtól az Aval- hegyig torlódás és fennaka­dás nélkül jutunk előre, de már Cigani falu­nál térdig dagasztják a lovak a sarat, vergődő szekerek az árokban, autókolosszusok a me­zőre hurcolva, az emberi és állati energia vég­sőkig kihasználva minden újabb fordulóért, a háború külső képe évszakonként változik csu­pán és most ősz van újra, hideg szél fúj, eső szitál, a nap néha előbúvik a felhők alól és békanyál úszik a menetelő csapatok sipkája fölött. A nagy társzekerek, bárkák Galicia ten­gerében eltünedeznek, helyüket kétkerekű ta­lyigák foglalják el, könnyű hegyiütegeket ök­rök vontatnak, a visszatérő sebesültek és fog­lyok csoportjába ékelve cigánykaravánok, el­menekült, de tűzhelyüktől megválni nem tudó szerb földműves családok. Ponyvás kocsik alól maszatos, pirosharisnyás fekete gyerekek bámészkodnak a népvándorlásra, pirosblúzos, feketekendős szerb asszonyok hajtják a kis lo­vakat, hullámos őszhajú, alázatos parasztok köszöntik a hódítókat. Miért menekültetek? —­ kérdik tőlük. — Szegény, nyomorult népek vagyunk.' A szemük mást mond. A szemük alatto­mos és gyűlölködő. — Miért jösztök vissza? Elgondolkoznak. Szemlesütve felelik: — Nyomorult népek vagyunk. Az országút két oldalán összelőtt szerb gya­logsági állások és sirok. Amig a kezüket emelni tudták, védekeztek; a betemetett árkokban sok dolguk akadt a sirásó nép­fölkelőknek. Né­met sirok: a kanton és a fejfán sisak; ma­gyar sirok: a kereszten tintaceruzával az el­esett hős neve, százada, illetősége; szerb sirok: jeltelenek, véres vatta, kétszer körülöttük. Ripanj falu egészen üres. A lakói eltűntek, a házakban a puszta négy falon kívül hulla­dékok, éhes kutyák kaparják a kapukat. Re­pülőtiszttel találkozom, nemrég még a 603­­mé­ter magas Kacer-hegység fölött keringett, visz­szavonuló szerb csapatok nyüzsögtek alatta. — Mi most már gyorsabb tempóban nyo­mulunk előre Rudniknak, a Rácsán keresztül. Újabb szerb falvak: Rai­ja, Ropocevo, Gju­rinac, Stojnik némák, elhagyottak. A padlás­ról fekete rongyokat áztat az eső. Szerb csalá­dok zászlóval gyászolják elesett családtagjai­kat. Lövészárkok két házsor közé építve és betonírozva. Nehéz tüzérségünk lebontotta a házakat és betemette az árkokat. Két nehéz kaliberű lövedék végez egy utcával. A falakat szitává lőtte a gyalogsági puska, egyenként kellett minden házat bevenni és agyonütni az ellenséget. Arréb a hegyoldalon zseniális szerb állások, a fedezékek szénaboglyához hasonlí­tanak, tíz lépésről is megtéveszt a színük és a formájuk. Az országút most már úgyszólván járha­tatlan. Az alapépítményt méteres agyagréteg fedi, az ember két-három lépés után beleragad. francia pilóták repülőtelepe, egy fensik oldalán. A mezőn színehagyott trikolór-foszlá­nyok. Selejtes gépeiket küldték el a balkáni szövetségesnek, légi harcba csupán kétszer bo­csátkoztak a mi repülőinkkel, kevés hasznu­kat vették. Az eldobást rengeteg boros és sö­rösüveg mutatja, honvágyukat szeszes italokba fojtották. Vlatkától Mladenovácig temető a vidék. Hatszázötven szerbet temettek el itt az üldö­zésből kifejlett csatározások után, amely Aran­gyelovácig nyitotta meg a magyar-osztrák zászlóaljak útját. Lázár Miklós Békeszimptomák láncolata Az entente-hatalmak reménytelen helyzete Zürich, október — Ha igaz, hogy az események előrevetik árnyékukat, úgy azok az események, amelyek most a négyes szövetségben lejátszódnak, min­dent objektíven bírálva, semmit sem tagadva le, legalább is arra engednek következtetni, hogy a világháború az új balkáni fordulatok­kal kritikus stádiumba lépett és hogy a nagy válság immár erősert köz­eledik. A győzelembe­ vetett hit az entente országokban annyira meg­ingott, az­­ összetartás annyira megbomlott, az érdekek merő különbözősége annyira nyilván­valóvá lett, hogy önkéntelenül is felmerül a kérdés: az újabb nagy erőpróbát kibírja-e az entente? Legmesszebbre mentek a dolgok Francia­országban. Delcassé visszalépése, Viviani bu­kása és a viharos kamarai ülés az ellentéteket oly erővel hozták napvilágra, hogy a megegye­zés csaknem kizártnak tekinthető. Az „expe­dicionisták", akik tudniillik a balkáni expedí­ciót hirdetik, ebben az utolsó eszközt látják a hadiszerencse visszatérítésére. Németország és szövetségesei ellenben a franciák nyugati front­jának gyengülését látják és ugyanezt látják az expedicionista párt ellenségei is, azok a fran­ciák, akik balsejtelmekkel eltelve nézik, hogy mint vonja el a francia hadvezetőség a nyu­gati frontról a csapatokat a Balkánra való szállítás céljából, míg közben a németek ugyanezen frontra újabb csapatokat tolnak. A nép legszélesebb rétegeiben erősen ter­jed a diplomácia munkájával való elégedetlen­ség. A szaloniki­i partraszálláshoz nem sok re­ményt fűznek még az optimisták sem. Az orosz és különösen az olasz csapatoknak a Balkán­expedícióból való kimaradása mindenkit ide­gessé tesz, mindenütt tanácstalanság, lehan­goltság, bátortalanság és kishitűség. Clémen­ceau még nagyon gyöngéden fejezte ki magát a L'Homme Enchainé-ben, mikor ezekről a napokról megjegyezte, hogy a francia népnek jelenlegi lelkiállapota nagyon különbözik attól, amilyen a legutóbbi „nagy offenzíva" részlet­eredményeiről szóló hazug jelentések olvasása után volt. Nem sokkal különbül áll a dolog An­gliában sem. Carson visszalépése ugyan még nem sokat jelentene, mert a volt ulsteri re­bellis amúgy sem valami nagy lángész. De az, hogy nem akart belemenni a kalandos bal­káni­ expedícióba, mégis valami politikai hát­teret kölcsönöz neki. A jelen pillanatokban az angol politikát erősen jellemzi az, hogy a pár­tok, a parlament és a sajtó, nemcsak a kon­zervatív egyetértőleg olyan élesen támadják a kormányt és olyan hangon írnak róla, amely, Angliában teljesen szokatlan, legalább is szokatlan volt a háború előtt. A balkáni vállalkozásról már kezdettől fogva, mint sze­rencsétlen eszméről beszéltek, amely már annyival inkább sem vezethet eredményhez, mert a nyugati harctérről való nagyobb csa­patelvonásokkal jár. Azt hangoztatják szerte az országban, hogy Anglia már a Dardanella­vállalkozással egy költséges és haszontalan játékba kezdett, most pedig újra meggondo­latlanul, de annál nagyobb pózokkal egy újabb kalandba bocsátkozik. Már Ausztráliá­ból is olyan hírek érkeznek, hogy a nép ha­ragja a Gallipoli-kudarc miatt felzúdult az angol kormány ellen, egész Angliában pedig dühös hajsza indult meg Grey feje után, mert neki tulajdonítják a csúfos bukást és a ren­geteg vér- és pénzáldozatot. Nagyon valószínű, hogy Grey ezek után úgy fogja találni, hogy szembaja egyáltalán képtelenné teszi a további politikai működésre. Olaszország magatartását az a belátás jellemzi, hogy a balkáni entente-expedíció na­gyon nehéz feladat. Valószínűleg vannak más okai is Olaszországnak a Görögországgal és Szerbiával való érdekellentéteken kívül, hogy a balkáni expedíciótól távolmaradjon. Ma még ugyan Salandráék mindig az osztrák­magyar harctéren való küzdelmek nehézségét és az olasz csapatoknak e harctereken való óriási elfoglaltságát emlegetik, de azért már megkezdték az új nagy offenzívát, mert a pá­risi, londoni és pétervári hangulatot nagyon is lehűltnek látták. Igen kiérezhető a francia lapok írásaiból, hogy Páris és Róma között barátságtalanná vált a viszony. Legkevésbé áttekinthető a helyzet Orosz­országban. Ott a nép folytonos elégedetlen­sége s forrongása, a belső krízisek nem mai keletű dolgok. Az sem titok, hogy a nyugati offenzíva elkésése és sikertelen felvezetése miatt nagyon kedvezőtlen a hangulat a nyu­gati szövetségesekkel szemben. Arról nem is kell beszélni, hogy mit éreznek Oroszország­ban Olaszország iránt, amely egyszerűen a szent egoismus álláspontjára helyezkedve ki­húzta magát a­­balkáni expedícióból. Ez a balkáni expedíció egyébként a legelsőrendű orosz szakértők szerint olyan gyű­pont a négyes szövetségben, amely sikertelensége ese­tén (erre pedig nagyon sok kilátás van) nagy tűzvészt fog előidézni. Ha a­­Dardanella-akciót nem folytatják és a Konstantinápoly­hoz ve­zető utat másfelől sem fogják keresni, akkor Oroszország joggal fogja kérdezhetni, hogy vájjon mit is keres hát ő tovább ebben a há­borúban? Most még egy újabb tápot adtak a fanatikus orosz népléleknek: „Fel kell tűzni az ortodox egyház keresztjét a Hagia Szófia kupolájára, mert ennek­ a keresztnek a jegyében győzni fogunk!" De mi lesz akkor, ha ez a misztikus vízió is bele fog veszni a balkáni esz ködébe? Miféle ideált állít ugyan­akkor az orosz pánszláv hódító politika maga és a nép elé? Eközben pedig a ketrecbe zárt Szerbia vá­­gyakozva, lázasan várja a hatalmas szövetsé­gesek által megígért segítséget. De ha ez a segítség késik, mint ahogyan késik is, vájjon mit fog tenni a négy oldalról bezárt kis or­szág? Nem fog-e fáradtan összeroskadni a győ­­zedelmes német ,és osztrák-magyar seregek előtt? Nem fog-e a békéért könyörögni, miután a „hatalmas pártfogók" csúfosan kijátszották? És mit tesz az entente? Lesz-e vájjon elég bátorsága, hogy a Helgoland­tól a perzsiai öbölig győzedelmes központi hatalmakat le­győzhetetlennek ismerje el, vagy pedig újra" felszítja a háború félelmetes lángjait minden fronton és meg fogjuk még érni a legutolsó és legkegyetlenebb felvonását a nagy tragédiá­nak, amely felvonás messze keleten, Egyiptom­ban és Indiában fog lejátszódni? Ha a központi hatalmak szerbiai offenzí­vája sikerül, akkor az entente ebből a háború­ból fakadható legsúlyosabb probléma elé lesz, állítva: a békére kell neki komolyan gon­dolnia. . Dr. C. P. Az október 31-én lejáró előfizetéseket kérjük sürgősen meguptam, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában nie legyen fennakadás.

Next