Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-30 / 303. szám
get, 25-ikén a Lazarevác—Arangyelovac— Batari szakasz birtokukban volt. Magyar és osztrák repülők Repülőink folyton a visszavonuló szerb oszlopok fölött keringtek. Csak az időjárás gátolta tevékenységüket, a szerb tüzérség ismételt tüzelése nem tesz kárt bennük. A mai napig egyetlen gépünk sem sérült meg. Huszonnegyedikén nagy tréritábort figyeltek meg Arangyelovácon túl, Topola és Natalinci között, keletre az országúttól. Nyomban útra kél három magyar-osztrák Albatros, tizenhat bombát dobtak a táborozó szerbekre, látható, eredménynyel. Lázár D Miklós Szombat PESTI NAPLÓ 1915. október 30. 834 Mladenovác felé, az országúton 11 Pesti Napló haditudósítójától Szerb harctér, október 24. (A sajtóhadiszállás engedélyével) A Kövess-hadsereg trénje hömpölyög "Arangyelovác felé a szerb országutakon. Belgrádtól az Aval- hegyig torlódás és fennakadás nélkül jutunk előre, de már Cigani falunál térdig dagasztják a lovak a sarat, vergődő szekerek az árokban, autókolosszusok a mezőre hurcolva, az emberi és állati energia végsőkig kihasználva minden újabb fordulóért, a háború külső képe évszakonként változik csupán és most ősz van újra, hideg szél fúj, eső szitál, a nap néha előbúvik a felhők alól és békanyál úszik a menetelő csapatok sipkája fölött. A nagy társzekerek, bárkák Galicia tengerében eltünedeznek, helyüket kétkerekű talyigák foglalják el, könnyű hegyiütegeket ökrök vontatnak, a visszatérő sebesültek és foglyok csoportjába ékelve cigánykaravánok, elmenekült, de tűzhelyüktől megválni nem tudó szerb földműves családok. Ponyvás kocsik alól maszatos, pirosharisnyás fekete gyerekek bámészkodnak a népvándorlásra, pirosblúzos, feketekendős szerb asszonyok hajtják a kis lovakat, hullámos őszhajú, alázatos parasztok köszöntik a hódítókat. Miért menekültetek? — kérdik tőlük. — Szegény, nyomorult népek vagyunk.' A szemük mást mond. A szemük alattomos és gyűlölködő. — Miért jösztök vissza? Elgondolkoznak. Szemlesütve felelik: — Nyomorult népek vagyunk. Az országút két oldalán összelőtt szerb gyalogsági állások és sirok. Amig a kezüket emelni tudták, védekeztek; a betemetett árkokban sok dolguk akadt a sirásó népfölkelőknek. Német sirok: a kanton és a fejfán sisak; magyar sirok: a kereszten tintaceruzával az elesett hős neve, százada, illetősége; szerb sirok: jeltelenek, véres vatta, kétszer körülöttük. Ripanj falu egészen üres. A lakói eltűntek, a házakban a puszta négy falon kívül hulladékok, éhes kutyák kaparják a kapukat. Repülőtiszttel találkozom, nemrég még a 603méter magas Kacer-hegység fölött keringett, viszszavonuló szerb csapatok nyüzsögtek alatta. — Mi most már gyorsabb tempóban nyomulunk előre Rudniknak, a Rácsán keresztül. Újabb szerb falvak: Raija, Ropocevo, Gjurinac, Stojnik némák, elhagyottak. A padlásról fekete rongyokat áztat az eső. Szerb családok zászlóval gyászolják elesett családtagjaikat. Lövészárkok két házsor közé építve és betonírozva. Nehéz tüzérségünk lebontotta a házakat és betemette az árkokat. Két nehéz kaliberű lövedék végez egy utcával. A falakat szitává lőtte a gyalogsági puska, egyenként kellett minden házat bevenni és agyonütni az ellenséget. Arréb a hegyoldalon zseniális szerb állások, a fedezékek szénaboglyához hasonlítanak, tíz lépésről is megtéveszt a színük és a formájuk. Az országút most már úgyszólván járhatatlan. Az alapépítményt méteres agyagréteg fedi, az ember két-három lépés után beleragad. francia pilóták repülőtelepe, egy fensik oldalán. A mezőn színehagyott trikolór-foszlányok. Selejtes gépeiket küldték el a balkáni szövetségesnek, légi harcba csupán kétszer bocsátkoztak a mi repülőinkkel, kevés hasznukat vették. Az eldobást rengeteg boros és sörösüveg mutatja, honvágyukat szeszes italokba fojtották. Vlatkától Mladenovácig temető a vidék. Hatszázötven szerbet temettek el itt az üldözésből kifejlett csatározások után, amely Arangyelovácig nyitotta meg a magyar-osztrák zászlóaljak útját. Lázár Miklós Békeszimptomák láncolata Az entente-hatalmak reménytelen helyzete Zürich, október — Ha igaz, hogy az események előrevetik árnyékukat, úgy azok az események, amelyek most a négyes szövetségben lejátszódnak, mindent objektíven bírálva, semmit sem tagadva le, legalább is arra engednek következtetni, hogy a világháború az új balkáni fordulatokkal kritikus stádiumba lépett és hogy a nagy válság immár erősert közeledik. A győzelembe vetett hit az entente országokban annyira megingott, az összetartás annyira megbomlott, az érdekek merő különbözősége annyira nyilvánvalóvá lett, hogy önkéntelenül is felmerül a kérdés: az újabb nagy erőpróbát kibírja-e az entente? Legmesszebbre mentek a dolgok Franciaországban. Delcassé visszalépése, Viviani bukása és a viharos kamarai ülés az ellentéteket oly erővel hozták napvilágra, hogy a megegyezés csaknem kizártnak tekinthető. Az „expedicionisták", akik tudniillik a balkáni expedíciót hirdetik, ebben az utolsó eszközt látják a hadiszerencse visszatérítésére. Németország és szövetségesei ellenben a franciák nyugati frontjának gyengülését látják és ugyanezt látják az expedicionista párt ellenségei is, azok a franciák, akik balsejtelmekkel eltelve nézik, hogy mint vonja el a francia hadvezetőség a nyugati frontról a csapatokat a Balkánra való szállítás céljából, míg közben a németek ugyanezen frontra újabb csapatokat tolnak. A nép legszélesebb rétegeiben erősen terjed a diplomácia munkájával való elégedetlenség. A szalonikii partraszálláshoz nem sok reményt fűznek még az optimisták sem. Az orosz és különösen az olasz csapatoknak a Balkánexpedícióból való kimaradása mindenkit idegessé tesz, mindenütt tanácstalanság, lehangoltság, bátortalanság és kishitűség. Clémenceau még nagyon gyöngéden fejezte ki magát a L'Homme Enchainé-ben, mikor ezekről a napokról megjegyezte, hogy a francia népnek jelenlegi lelkiállapota nagyon különbözik attól, amilyen a legutóbbi „nagy offenzíva" részleteredményeiről szóló hazug jelentések olvasása után volt. Nem sokkal különbül áll a dolog Angliában sem. Carson visszalépése ugyan még nem sokat jelentene, mert a volt ulsteri rebellis amúgy sem valami nagy lángész. De az, hogy nem akart belemenni a kalandos balkáni expedícióba, mégis valami politikai hátteret kölcsönöz neki. A jelen pillanatokban az angol politikát erősen jellemzi az, hogy a pártok, a parlament és a sajtó, nemcsak a konzervatív egyetértőleg olyan élesen támadják a kormányt és olyan hangon írnak róla, amely, Angliában teljesen szokatlan, legalább is szokatlan volt a háború előtt. A balkáni vállalkozásról már kezdettől fogva, mint szerencsétlen eszméről beszéltek, amely már annyival inkább sem vezethet eredményhez, mert a nyugati harctérről való nagyobb csapatelvonásokkal jár. Azt hangoztatják szerte az országban, hogy Anglia már a Dardanellavállalkozással egy költséges és haszontalan játékba kezdett, most pedig újra meggondolatlanul, de annál nagyobb pózokkal egy újabb kalandba bocsátkozik. Már Ausztráliából is olyan hírek érkeznek, hogy a nép haragja a Gallipoli-kudarc miatt felzúdult az angol kormány ellen, egész Angliában pedig dühös hajsza indult meg Grey feje után, mert neki tulajdonítják a csúfos bukást és a rengeteg vér- és pénzáldozatot. Nagyon valószínű, hogy Grey ezek után úgy fogja találni, hogy szembaja egyáltalán képtelenné teszi a további politikai működésre. Olaszország magatartását az a belátás jellemzi, hogy a balkáni entente-expedíció nagyon nehéz feladat. Valószínűleg vannak más okai is Olaszországnak a Görögországgal és Szerbiával való érdekellentéteken kívül, hogy a balkáni expedíciótól távolmaradjon. Ma még ugyan Salandráék mindig az osztrákmagyar harctéren való küzdelmek nehézségét és az olasz csapatoknak e harctereken való óriási elfoglaltságát emlegetik, de azért már megkezdték az új nagy offenzívát, mert a párisi, londoni és pétervári hangulatot nagyon is lehűltnek látták. Igen kiérezhető a francia lapok írásaiból, hogy Páris és Róma között barátságtalanná vált a viszony. Legkevésbé áttekinthető a helyzet Oroszországban. Ott a nép folytonos elégedetlensége s forrongása, a belső krízisek nem mai keletű dolgok. Az sem titok, hogy a nyugati offenzíva elkésése és sikertelen felvezetése miatt nagyon kedvezőtlen a hangulat a nyugati szövetségesekkel szemben. Arról nem is kell beszélni, hogy mit éreznek Oroszországban Olaszország iránt, amely egyszerűen a szent egoismus álláspontjára helyezkedve kihúzta magát abalkáni expedícióból. Ez a balkáni expedíció egyébként a legelsőrendű orosz szakértők szerint olyan gyűpont a négyes szövetségben, amely sikertelensége esetén (erre pedig nagyon sok kilátás van) nagy tűzvészt fog előidézni. Ha aDardanella-akciót nem folytatják és a Konstantinápolyhoz vezető utat másfelől sem fogják keresni, akkor Oroszország joggal fogja kérdezhetni, hogy vájjon mit is keres hát ő tovább ebben a háborúban? Most még egy újabb tápot adtak a fanatikus orosz népléleknek: „Fel kell tűzni az ortodox egyház keresztjét a Hagia Szófia kupolájára, mert ennek a keresztnek a jegyében győzni fogunk!" De mi lesz akkor, ha ez a misztikus vízió is bele fog veszni a balkáni esz ködébe? Miféle ideált állít ugyanakkor az orosz pánszláv hódító politika maga és a nép elé? Eközben pedig a ketrecbe zárt Szerbia vágyakozva, lázasan várja a hatalmas szövetségesek által megígért segítséget. De ha ez a segítség késik, mint ahogyan késik is, vájjon mit fog tenni a négy oldalról bezárt kis ország? Nem fog-e fáradtan összeroskadni a győzedelmes német ,és osztrák-magyar seregek előtt? Nem fog-e a békéért könyörögni, miután a „hatalmas pártfogók" csúfosan kijátszották? És mit tesz az entente? Lesz-e vájjon elég bátorsága, hogy a Helgolandtól a perzsiai öbölig győzedelmes központi hatalmakat legyőzhetetlennek ismerje el, vagy pedig újra" felszítja a háború félelmetes lángjait minden fronton és meg fogjuk még érni a legutolsó és legkegyetlenebb felvonását a nagy tragédiának, amely felvonás messze keleten, Egyiptomban és Indiában fog lejátszódni? Ha a központi hatalmak szerbiai offenzívája sikerül, akkor az entente ebből a háborúból fakadható legsúlyosabb probléma elé lesz, állítva: a békére kell neki komolyan gondolnia. . Dr. C. P. Az október 31-én lejáró előfizetéseket kérjük sürgősen meguptam, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában nie legyen fennakadás.