Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)

1915-12-10 / 344. szám

13 Péntek 1 PESTI NAPLÓ 1915. december 10. kalifa marad a feje és központja az Izlámnak. Ha Németország ezt belátva, Törökország igazi barátja­ként viselkedik és nem engedi, hogy bizonyos érde­kek német gyarmatként kezeljék, akár győztes, akár vesztesként kerül ki a háborúból. Angliát örökre megverte a Keleten. Ezt a befolyást felhasználhatja majd Anglia ellen, amikor alkalmasnak látja, tíz, húsz, ötven év m­úlva, az Izlám hű ma­rad őszinte barátaihoz. ..­­­ A Baralong gyilkossága Berlin, december 9. Az ismeretes Baralong-ügyben nemrég beér­kezett az Amerikában lefolytatott tárgyalásról szóló jelentés. A jelentésből a német kormány emlékira­tot állíttatott össze, amelyet a vonatkozó tárgya­lási anyaggal együtt átadtak a berlini amerikai nagykövetségnek, hogy közölje a brit kormány­nyal. Az emlékirat részletesen közli egy német bú­várhajó legénységének a „Baralong" brit segéd­cirkáló parancsnoksága által való megöletése tár­gyában lefolytatott bizonyítás adatait. Ansley M. E. Hancocki grófsági (Missisipi ál­lam) és Charles I. Denechaud orleansi (Louisiana állam) közjegyzők előtt 1915 október 5-én és ok­tóber 8-án az Egyesült Államoknak hat polgára eskü alatt tett vallomását ebben az ügyben. Az emlékirat felsorolja a hat tanú pontos sze­mélyi adatait. A tanúk vallomásából a következő tényállást állapították meg : 1915 augusztus havában a „Nicosián" brit gőzös mintegy 350 hadicélra szánt öszvért, tehát hadi­sugárut szállított New­ Orleans­ból Avonmouthba. Az ez ügyben kihallgatott tanuk m­int öszvérápolók voltak a hajón. Augusztus 19-én a gőzöst Queenstontól (Írország) ,mintegy hetven tengeri mértföldnyire délre egy német búvárhajó feltartóztatta és rálőtt a hajóra, de előbb az egész legénység, köztük a tanuk is, mentőcsónakokba szálltak. Amikor a tanuk a mentőcsónakokon a búvárhajó lőtávolságán kívül voltak, egy gőzös közeledett a helyszínéhez, mely mint később ki­tűnt, a Baralong brit segédcirkáló volt. Amikor közelebb ért, felismerték az összes tanuk, hogy amerikai lobogót viselt és hogy a segédcirkáló fa­lain az amerikai lobogó volt látható. Miután a gőzös semleges állam jelvényeit vi­selte és olyan jeleket adott, amelyek a Nicosián hozzáértő legénységének kijelentései szerint arra engedtek következtetni, hogy kívánságra segélyt nyújt és miután külseje egyáltalán nem árult el semmi ellenséges szándékot,­­a mentőcsónakban levő legénység azt hitte, hogy nyilván őket kívánja megmenteni. Mialatt a búvárhajó a Nicosianra közvetlen közelből tüzelt, az idegen gőzös felbuk­kant a hajó oldala mellett és amikor egy kissé a Nicosián elé került, rálőtt a búvárhajóra, még pedig, mint a tanúk vallják, előbb kézifegyverrel és kevéssel utóbb ágyukból, amelyeket addig el­takarva tartottak. Az amerikai lobogót, az egyik tanú vallomása szerint, csak a tüzelés után vették le. Curran tanú ezt a vallomását 1915 október 21-én Schwarz Róbert newyorki közjegyző előtt megismételte. Amikor ,a több lövés által talált búvárhajó sülyedni kezdett, a parancsnok és több matróz a tengerbe ugrott. A matrózok előbb levetették a ruhájukat. Ötnek sikerült a Nicosianra menekülni, míg a többi a Nicosian mentőcsónakjairól lebocsáj­tott mentőkötelekbe kapaszkodott. Ezeket a mentő­kötelekbe kapaszkodó embereket részben a Baralong ágyutüzelése, részben legénységének fegyvertü­ze ölte meg, miközben a tanuk a mentőcsónakokról a Baralong fedélzetére mentek. A tanuk vallomása szerint a Baralong kapitánya megparancsolta em­bereinek, hogy a bajbajutott német matrózokra tüzeljenek. Ezután a Baralong parancsnoka a Nicosián mellé vonult hajójával, meghagyta em­bereinek, hogy menjenek át a Nicosianra és ku­tassák fel az odamenekült német matrózokat. Palen és Curran tanuk vallják, hogy a parancsnok vi­lágosan meghagyta, hogy foglyokat ne ejtsenek. És tényleg, a Ni­cosian gépházában négy mat­rózt találtak el, meg is ölték őket. A német búvárhajó parancsnokának sikerült megmenekülnie. A vízbe ugrott és megkerülve a Nicosiául, a Baralong felé úszott. A Nic­os'an fe­l­élzetén levő angol matrózok nyomban rásrn­ek, dacára annak, hogy felemelt kézzel j­­­ezte, hogy meg akarja magát adni. Az angol matrátok, bár egy lövés szemmel kihatólag szájba találta az úszó parancsnokot, folytatták rá a tüzelést, amig végül egy újabb fejlövés megölte. A Baralong parancsnoka a Nicosiant Avon­mouthba vitette és azután a Nicosiannak nála levő legénységét visszaküldte a hajóra. Egyidejűleg le­velet küldött a Nicosián kapitányának, amelyben felkérte őt, hogy hagyja meg szigorúan a legény­ségének, különösen a köztük levő amerikaiaknak, hogy egy szót se áruljanak el az ügyről, sem amikor Liverpoolba érkeznek, sem pedig ha visszaérkeznek Amerikába. A levelet, amelyet Cur­ran tanú maga olvasott, a Baralong kapitánya írta alá : „Captain Wiliam Bride H. M. C. Baralong" aláírással. A beszerzett bizonyítási anyag alapján nem lehet kétség az iránt, hogy Mc. Bride, a brit segéd­cirkáló parancsnoka,­az alája rendelt legénységnek megparancsolta, hogy védtelen német matrózokat ne ejtsenek foglyul, hanem gyáván gyilkolják meg őket és hogy legénysége a parancsot követte és ez­által a gyilkosság bűnrészeseivé vált. A német kormány közli az angol kormány­nyal ezt a borzalmas bűncselekményt és bizonyosra veszi, hogy az angol kormány, miután a tényállás­ról tudomást szerzett, a Baralong segédcirkáló parancsnokát és bűnrészes legénységét gyilkosság­ért felelőssségre vonja és a haditörvényszék ér­telmében meg fogja büntetni. Rövid időn belül az angol kormány nyilatkozatát várja arról, hogy a felháborító eset megtorlására az eljárást megindí­totta. Egyben elvárja, hogy a lehetőleg gyorsan lebonyolítandó eljárás eredményéről beható nyi­latkozatot kap, hogy maga is meggyőződhessen arról, hogy a bűncselekmény súlyának megfelelő büntetéssel megtoroltatott. Ha e feltevésében csa­lódnék, úgy kénytelen volna a büntetlenül maradt bűncselekmény megtorlása végett súlyos eszközök­,­höz nyúlni. Egymillió magyar katona karácsonya Az idei karácsony csakúgy, mint a múlt esz­tendőben, megint nem lesz zavartalan ünnepe a szeretetnek és a békességnek. A boldogság nyu­godt vonásai helyett a szenvedések barázdái ülnek majd a karácsonyfa körül álló hitvestársak, anyák és gyerekek arcára, hiszen vitéz katonáink megannyi férj, fiú vagy apa — most is idegen földbe vájt odúkban élnek, mintha nem is köze­lednék megint minden ember békeünnepe. De az itthonmaradottak és a távol küzdők a szeretetben mégis együtt lesznek és nem lesz egyet­len magyar katona a fronton, akit valami hazai ajándékkal meg ne örvendeztetnének karácsony előestéjén. Már szeptemnber óta dolgozik a kato­nák karácsonyán a Sladsegélyző Hivatal, hogy a szétosztás az idén jobban sikerüljön, mint tavaly. A hadügyminisztérium rendeletileg intézkedett, hogy minden elosztó állomás, mihelyt kerezetado­mány érkezik, autón, trénszekereken a legtávolabbi állásokba küldje, hogy egyetlen patrus se akadjon, amelyik nem részesül karácsonyi szeretetadomány­ban. A Balaton­ utca 18. száma alatt kirendelt tisz­tek vezetésével százhuszonöt katona csomagolja éjjel-nappal az ajándékokat. A Hadsegélyző Hiva­tal és a Vörös Kereszt Szeretetadományosztálya csütörtökön délelőtt Kirchner Hermann altábor­nagy, báró Herzog Mór Lipót és dr. Forray András kalauzolásával bemutatta a sajtó képvise­lőinek azt a nagy körültekintést igénylő munkát, amelylyel az ajándékokat osztályozzák és külön a tiszteknek, külön a legénységnek ládákba rakos­gatják. A raktár gyárszerűen van berendezve és a legcsekélyebb munkát is katonai pontossággal végzik. Az emeleten készülnek a keskeny, lapos lá­dák (az öszvérek, lovak hátára könnyen felrakha­tók) és a földszinten már csomagolják is a dobo­zokba a kedves és hasznos tárgyakat, melyek szá­zanként kerülnek egy-egy ládába száz ember ré­szére. A tisztek részére összeállított ládák pedig húsz embernek tartalmaznak ajándékokat, amelye­ket a harctéren csak igen nehezen lehet besze­rezni: cigaretta, szivar, dohány, biztosítótű, pa­tontgomb, cukorka, jegyzőkönyv, öngyújtó, pipa, bicska, ceruza és más hasonló ügyesen összeválo­gatott tárgyak vannak egy-egy ládában. Báró Herzog, a Szeretetadományosztály pa­rancsnoka elmondta, hogy körülbelül egy millió magyar katona részére gondoskodtak eddig kará­csonyi ajándékról. Hogy milyen munkát igényel ez és mily nagy szükség van a magyar társadalom minden rétegének áldozatkészségére, könnyen be­láthatjuk, ha csak néhány adatot jegyzünk ide arról, hogy milyen mennyiségben szerezték be az egyes cikkeket: húsz millió cigaretta, hat és fél millió szivar, háromszötvenezer csomag dohány, háromszázhúszezer doboz cukor, négyszázhatvan­ezer öngyújtó, háromszázötvenezer ceruza stb. várja most a becsomagolást és elküldést. A beszerzett ajándékok még nincsenek telje­sen kifizetve. A Hadsegélyező Hivatal azonban reméli, hogy a karácsony közeledtére azok az osz­tályok is, amelyek eddig tartózkodtak az adako­zástól meg fognak mozdulni. Eddig általában csak a szegényebb emberek filléreiből gyűlt be jelenté­kenyebb összeg. Értesülésünk szerint Magyarország legszegé­nyebb iskoláiból érkeznek be gyűjtőívek, amelye­ken 112 filléres adományból 1 korona 68 fillért, 2 koronát adtak össze a gyerekek. Most azonban ki kell már venniök a nemes mozgalomból részü­ket azoknak is, akik eddig semmit se adtak, holott ezreket adományozhatnának, ha a sok gyermekes szegény asszony nem sajnálja a nehezen össze­kuporgatott garasokat. Az akcióról, melynek célja az összes katonák­nak karácsonyi ajándékkal való megörvendezte­tése, megkérdeztük Kirchner Hermann altáborna­gyot, akinek mint a Hadsegélyző Hivatal vezető­jének a legtöbb társadalmi mozgalom sikerében része van. A kegyelmes úr igy nyilatkozott: — Úgy tudom, hogy a legtávolabb eső fal­vakból is útnak indítottak a katonák részére szeretetadományokat, amelyek még nem érkez­tek meg és igy a karácsonyi akció sikeréről végleges véleményt nem is mondhatok. A tapasz­talat azt mutatja, hogy a gyűjtést januárnál előbb nem zárhatjuk le. — A szükséges ajándékok beszerzésére ed­dig jelentős összeg erejéig hitelt vettünk igénybe, de reméljük, hogy ez a társadalmi adakozás út­ján meg fog térülni. — Megállapítható, hogy mindazon mozgal­makban, amelyeket eddig a Hadsegélyző Hivatal akár az özvegyek és árvák segélyalapja javára, akár a rokkantak segítésére és minden más hadsegélyző célra indított, a magyar társadalom és legfőképpen a középosztály áldozatkészsége­e nemcsak, hogy nem áll mögötte a külföldnek, hanem talán lényegesen felül is múlja és ezért a Hadsegélyző Hivatal abban a szerencsés hely­zetben van, hogy minden akciója nyomán sikert tapasztalhat. Kirchner altábornagy még megemlítette, hogy József főherceg vitéz katonái karácsony estéjén megkülönböztetett meglepetésben fognak része­sülni. Elválásunk előtt megjegyezte, hogy a Had­segélyző Hivatalnak még nagyon sok pénzre van szüksége, hogy hivatásának úgy tudjon meg­felelni, mint eddig. Legújabb . (Táviratok sz­lefonjelentéteke) Nagy tűz a génuai kikötőben Lugano, december 9. A génuai kikötőben az óriási árumennyi­ségek között, amelyeket helyszűke miatt sza­bad ég alatt kellett raktározni, ismeretlen ok­ból tűz támadt, amely átcsapott két nagy áru­félszerre és egy vasúti vonatra is. Minden­nemű áru, mint sztearin, ásványolaj, gyapjú, gyapot, fa, bőr, szóda stb. nagy mennyiség­ben pusztult el; értékük több millió drág tesz ki. Húsz megrakott vasúti teherkocsi is tönkrement. Vatikáni követeink és az olasz kormány Lugano, december 9. Az „Agenzia Stefani" útján terjesztett az a közlés, hogy a központi hatalmak vatikáni nagy­követeinek, amennyiben az olasz kormány tekin­tetbe jön, nem volt okuk az elutazásra, valótlan, mert az olasz kormány a háború kitörésekor azt követelte, hogy a pápa vállaljon kezességet a két nagykövet kifogástalan magatartásáért, amit a

Next