Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)

1915-12-22 / 356. szám

S­eferds átláthatatlan köd dacára sem sikerült el­kerülni azt, hogy e visszavonulás alatt üldözzük. A mai jelentések közül a legutolsó úgy szól, hogy Anafortát és Ari Burnut megtisztították az ellenségtől. Egyetlen el­lenséges katona nem maradt ott. E sza­kaszokon egészen a tengerig előrenyomult csapataink az ellenségtől nagymennyiségű sátrat, lőszert és ágyukat zsákmányoltak. Egy ellenséges hidroplán tüzelésünk kö­vetkeztében a tengerbe zuhant. Vezetőjét és megfigyelőjét elfogtuk. Az ellenség december 20-iki támadása a Sedil Babr-szakaszban a következőkép­pen folyt le: Az ellenség egy ideig min­dennemű tábori ágyúval hevesen bom­bázta állásainkat. Cirkálók és monitorok támogatták a tüzelést. Ezután összes erői­vel megtámadta sorjában jobbszárnyun­kat, centrumunkat és balszárnyunkat. Csa­pataink azonban meghiúsították a táma­dást s az ellenségnek óriási veszteséget okoztak. A rohamcsapatokat visszakerget­tük eredeti állásaikba. A többi fronton a helyzet változatlan. A győzelem hatása Konstanti­­nápoly­ban Konstantinápoly, december 21. Az angolok döntő vereségének és Anaforta s Ari Burnu kiürítésének híre itt késő este vált is­meretessé és óriási örömet keltett. Türelmetlenül várják, hogy az ellenség a Szedil Bahr szakaszt is kiürítse. Angyi hazugság a mezopotámiai csatákról Konstantinápoly, december 21. A Mitli távirati ügynökség jelenti: A december 9-iki angol hivatalos jelentés, amely szerint Mezopotámiában nagy vesztesége­ket szenvedtünk, s egyik hadosztályunk teljesen elpusztult, hazugság. Nemcsak egy török had­osztály, még egy török zászlóalj sem semmisült mag e harcokban. Egységeink, amelyek a kte­sifoni csata kezdetén az angolokkal harcba száll­tak, ma is teljes számban vannak. Az angolok vereségeik felét eltitkolják. Ezer meg ezer halot­tat számláltunk össze a csatatéren. De óriási a sebesültek száma is. Az angolok a három hajó közül, amelyeket elfogtunk, csak egyet voltak képesek leszerelni. A másik két hajót már az ellenség ellen alkalmazzuk. Az ellenségtől zsák­mányolt hat repülőgép közül néhány állandóan az ellenséges állások fölött röpül, óriási mennyi­ségű fegyvert, lőszert, felszerelési cikkeket és élelmi cikkeket zsákmányoltunk. Egyiptomot nem b­e­ elár­jssztani Zürich, december 21. Angol lapok jelentései nyomán bejárja a világsajtót az a hír, hogy Egyiptomot német betörés esetén a Nílus és a tenger vizével el f­ogják árasztani. Ezzel akarják kétségessé te­nni egy ilyen vállalkozás eredményességét. Egy Zürichben időző kairói diplomata erről a következő szakszerű kijelentést tette: A nézet teljesen hamis. Magát Egyiptomot nem lehet elárasztani. Még akkor is, ha Felső-Egyiptomban (Assoan) nagy esőzések lenné­nek, legfelejeb a Nílusnak helyi jellegű áradá­sát lehetne előidézni. Ellenben a szuezi csa­torna két partját már könnyebben lehet víz alá helyezni. A nyugati part Port Saidtól Is­mailiáig úgyis el van már árasztva. Hajókról szabad szemmel is lehet látni a pelikánok ez­reit, amelyek a sekély vízben fél lábon állnak. A keleti part Port­ Saidtól kezdve száraz, azon­ban Ismailiáig a tenger vizével el lehetne árasz­tani, talán egy méter mélységben. Többre semmi esetre. A nagy keserű tó mögött azon­ban egész Szuezig a föld mindkét oldala száraz és magasabb, mint a Vörös-tenger tükre. Itt már a sinai hegynyúlványok észrevehetők. Nem hiszek az elárasztási tervekben. A tere­pet ismerők kell hogy kizártnak tartsák. Dr. C. P. Kémei és török seregek Indiába mennek Berlin, december 21. A Telegraphen­ Union jelenti Pétervárról: A kaukázusi csapatok parancsnokság­ának­ je­lentése szerint — mint a Pétervári Távirati Ügynökség félhivatalosan közli — az orosz SPRRTI NAPLÓ 1915. december­es­ csapatok megszállták Hamadan várost. A vá­ros lakossága meg van győződve arról, hogy a törökök és a németek a legközelebbi időben Bagdadon át a perzsa határ felé fognak elő­nyomulni és közvetlenül Indiát fogják fenye­getni. A nyugtalanság Indiában ezeknek a hírek­nek a hatása alatt szintén egyre növekszik. Több helyen falragaszokat tettek ki éjnek idején, amelyeken a szent h­áború nevében fel­hívják az igazhívőket, mil" az oroszok és az angolok ellen fogjanak fegyvert. Azokat, akik ezeket a falragaszokat elolvasták, rögtön ott a helyszínen letartóztatták. A tengeralattjárók h­arca Az elkobzott b­léder hajó sorsa London, december 21. A Lloyds jelenti: A „Huntly" angol gőzöst, amely korábban az „Ofélia" német gőzös volt, el­sülyesztették. A Belfourd­trlasgowi angol gőzöst ugyancsak elsü­llyesz­tették. A legénység megme­nekült. Semleges államok s Az angol-ssvédi postasháborn Washington, december 20. (Reuler.) A svéd követ közölte az Egye­sült Államok kormányával, hogy az Egyesült Államokból Svédországba küldött postacsoma­­­gokat brit hajók útközben feltartóztatták.­­ Lansb­rg államtitkár erre felkérte a brit nagy­­­követet, hogy a tényállásra vonatkozó adato­kat bocsássa rendelkezésére. 'VvWwVVVvV.WWVW.WWvAA/VVWAW Nova Város Törökök közt, a Szandzsákban — Haszan hodzsa és Szulejman effendí A Pesti Napló haditudósítójától Nova Város, december 3. Az út az Uvac folyó tikijától kezdve egyre felfelé vilt. Déltájban felérkeztünk egy hegytetőre. Körülnéztünk, merre­ lehet, valahol lenn a völgy­ben, a város. A Szandzsák ez első állomása azon­ban előttünk volt s még valamivel fölöttünk, egy másik, széles hegyháton. A hegyhát sűrűn, de sza­bálytalanul telerakva négyszögletes, egyemeletes, magas fatetejű házakkal: ez Nova Varos. A falak fehérek, a tetek feketék, szabályosak, a tiszta idő­ben éles körvonalúak, mintha játékos skatulyáik­ból gyerekek rakták volna ki. Ez már török vá­ros, kicsike, nincs több benne békeidőben sem há­romezer lereknél s most a szerbek nagyrészt el­menekültek, csak a törökök maradtak. A törökök a szerb katonaság elvonulása után az Uvác hid­jáig elébük mentek a mi csapatainknak s más­nap reggel, a város bejáratánál ismét deputáció­víz­ fogadták a bevonuló katonaság zömét. Köröskörül még nagyobb hegyek veszik körül a hegyen épült várost — ezer méternél magasab­ban van — s az egyik ilyen nagyobb hegy tetején van egy fehér falu ház, hajdan török kaszárnya. Az első török, akit látunk, fiatal suhanc. Piros fez van rajta, himzett kék mellény és rettenetesen rongyos nadrág. Az út jobboldalán régi kis tem­ető. Balra és néhány sir, aztán nagyobb temető­t egyenkint s többedmagukkal végigkísérnek most már a turbánés sírkövek egészen a városig. A város kedves és uj nekünk. Fehérfalu há­zait a nap süti. Utcái göröngyös kövezetén most folyékony a sár s e piszkos tengerben óvatosan, méltósággal teljesen lépkednek a törökök. Péntek van, a törökök ünnepe, vasárnapja. Mindnyájukon jobb ruha, mely egyébként éppen olyan, mint a szerbeké. Alul szűk, fent rendkívül bő nadrág, rö­vid mellény, széles színes öv, a fejen fez s a fez körül egészen laposan, egyszeresen sima fehér, vagy sárgával hímzett fehér kendő, mely inkább csak jelzi a turbánt. Az az öreg ember, akinek széles, vastag vöröskendő van sokszorosan a feje köré csavarva, olyan, mint amilyennek a turbánt képekről ismerjük: ez nem török, hanem szerb. Az ünnepi ruhába bujt s ünnepélyesen mozgó tö­rökök cipője ebben a mély sárban is valami pa­pucsféle, melyből kilátszik a vastag, fehér nemez-­­ harisnya, vagy bakancs, de besűzetlenül, hog­­y könnyen levethessék, ha a török imaház szőnye­gére, vagy házukba lépnek. Nagyon szimpatikus szokás, ebben a sáros világban. Egy ócska nagy sárga épület, — most a mi kommandónk, azelőtt a szerb bíróság háza, —­terraszáról nézzük e pompás figurákat. A fiatalok álla borotvált, de az öreg törökök mind pátriárka­szakállat viselnek s egyik nagyszerűbb fej, mint a másik. Egyiknek orrán hatalmas csontkeretes pá­paszem ül; a másik, széles és magas öreg, impo­záns bundát sétáltat. A gyerekek mind egyforma típusúak és szépek, sima arcukból ragyog a barna szem. Kis lányok komikus, bokáig érő tarka bu­gyogóban, meztelen lábukon facipőben kopognak a sáros kövön. Egy fekete papírszeletet dobunk el — fényképező lemezek voltak belé csomagolva —, s egész gyerekhad rohan oda felvenni, vizsgálni, tanakodni, hogy mi lehet. Asszonyt alig látni. Egy vagy kettő megy el előttünk, formátlan kámzsába burkoltan, durva füllel eltakart arcát lehajtja, hogy véletlenül se érje férfi-tekintet s az enyhe, drága decemberi nap ellen — egy ócska fekete esernyőt tart a kezében. • Keresünk valamit, ami török, igazán, hamisí­tatlanul. Elvégre a Szandzsák első városában va­gyunk, napok óta hajnaltól estig utazunk ősi, kö­zépkori, balkáni módon, s exotikumra szomjazunk. S mert amúgy is, egész egyszerűen szomjasak va­gyunk, természetes, hogy a török kávéházat ke­ressük fel. Keleties kényelemmel bizony nyoma sincs benne. Primitív török kávéház ez, amilyen száz meg száz van Boszniában, a Szandzsákban és az egész töröklakta Balkánon. A szabályos négy­­szögletes helyiség három oldalán nagyon széles fapad fut végig; ezen ülnek a vendégek. A negye­dik falban a nyitott tűzhely: itt főzik kis vörös-­ réz edényekben a kávét, mindenki számára külön A helyiség közepén egy vaskályha van, ennek tiszte a nyitott tűzhely helyett a kávéházakat melegíteni, ha nagyon hidegre fordul az idő. A kávé kitű­nő s ami a fő, édes. Két nap ótal nem tudtunk cukorhoz jutni. Egymás után meg­­iszunk öt-hat csészével, mifit a bennszülött vendé­gek, akik folyton jönnek-mennek. A kávés, a kafedzsi, Mojegics Musztafa, igen elő­zékeny fiatal török, aki vállalkozik rá, hogy meg­mutad nekünk egy igazi, vagyonos török házat, belülről. Elindulunk tehát, a dombon felfelé. A házak földszintjén mindenütt apró boltocskák A legtöbb bezárva, amelyik nyitva van, abban sincs öt krajcár áru áru, cérr­a, pamut, zsinór, bocskor faggyú. A mészárszékek előtt azonban mindenütt ott diszeleg egy-egy fél bárány véres teteme, jeléül annaik, hogy itt még nem szorultak a hústalan na­pokra. Mujagics kafedzsi több előkelő törökkel folytat tárgyalást, abból a célból, hogy la­kásaikat megmu­tassák. A legelőkelőbb, leggazdagabb török i'fdt Ago­vics Mehmed Ali bég, öt felesége van és 74 hold földje. Nagyon udvarias, kedves hozzánk, de meg­kér, hogy ne ragaszkodjunk kérésünkhöz, mert: — A montenegróiak elől mindent eldugtunk, a lakás üres és puszta. Azonkivül, ugyancsak a mon­tenegróiak elől, ötven török asszony menekült hoz­zánk és nem tudnám őket hová tenni, ha ti bejön­nétek. — Zbogom — köszönünk neki — a Szandzsálk s Bosznia törökjei mind szerbül beszélnek, csak a hodzsa s néhány kiváló férfiú tud törökül — és más helyen több sikerrel folytatjuk a diplomáciai tárgyalásokat. Bajrovics Salko házában elégíthetjük ki kíván­csiságunkat. Bajrovics is gazdag férfiú, de már csak három felesége van. Mielőtt házába lépünk, az asszonyok s a muzulmán szolgálók gondosa­n elbújnak. Egy hatéves szép tömzsi gyerek marad velünk, amíg megnézzük a ház­at, azaz egyetlen, látványosság gyanánt rendelkezésünkre bocsájtott helyiségét. A földszinten természetesen nem lakik senki, legfeljebb cselédek. Felmegyünk egy falép­csőn s egy szűk előszobán át bejutunk abba a nap­paliba, mely hol tágasabb, hol kisebb, hol jobban, hol kevésbbé meg van rakva szőnyegekkel, de alap­jában egyforma minden török házb­an, sőt a szer­bek lakásaiban is. Köröskörül a fal mellett széles, alacsony, párnázott kanapé fut végig. A fehér falon egy fogas, bársony és selyem női kabátkákkal s néhány törökibellás, szines, derámázott nyomtat­vány. A padló tele van szőnyegekkel. Nem keleti szőnyegek ezek, hanem azok a szép gyapjúból szőtt tarka paraszt-szőnyegek, melyek Magyaror­szág déli részén is készülnek s mint szerb szőnye­gek ismeretesek. Technikájuk, alapfelfogásuk, itt is ugyanaz, de itt már erősen érezhető a keleti be­folyás. Színezésük változatosabb és differenciál­tabb. Nagyon sok szőnyegen látni való, hogy ké­szítőjük a maga naiv módján a meséban látott igazi keleti csomózott szőnyeget próbálta utánozni s az ilyen primitiv, parasztos utánzat remi'f'vCB bájos. Tele van bori­vá szőnyegekkel a padló s egy sarokban méter magasan feküszne­k egymáson összehajtva az ünnepi szőnyegek, a legszebb, régi, de gondosan, kifogástalanul megtartott, irigylendő

Next