Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)
1915-12-22 / 356. szám
Seferds átláthatatlan köd dacára sem sikerült elkerülni azt, hogy e visszavonulás alatt üldözzük. A mai jelentések közül a legutolsó úgy szól, hogy Anafortát és Ari Burnut megtisztították az ellenségtől. Egyetlen ellenséges katona nem maradt ott. E szakaszokon egészen a tengerig előrenyomult csapataink az ellenségtől nagymennyiségű sátrat, lőszert és ágyukat zsákmányoltak. Egy ellenséges hidroplán tüzelésünk következtében a tengerbe zuhant. Vezetőjét és megfigyelőjét elfogtuk. Az ellenség december 20-iki támadása a Sedil Babr-szakaszban a következőképpen folyt le: Az ellenség egy ideig mindennemű tábori ágyúval hevesen bombázta állásainkat. Cirkálók és monitorok támogatták a tüzelést. Ezután összes erőivel megtámadta sorjában jobbszárnyunkat, centrumunkat és balszárnyunkat. Csapataink azonban meghiúsították a támadást s az ellenségnek óriási veszteséget okoztak. A rohamcsapatokat visszakergettük eredeti állásaikba. A többi fronton a helyzet változatlan. A győzelem hatása Konstantinápolyban Konstantinápoly, december 21. Az angolok döntő vereségének és Anaforta s Ari Burnu kiürítésének híre itt késő este vált ismeretessé és óriási örömet keltett. Türelmetlenül várják, hogy az ellenség a Szedil Bahr szakaszt is kiürítse. Angyi hazugság a mezopotámiai csatákról Konstantinápoly, december 21. A Mitli távirati ügynökség jelenti: A december 9-iki angol hivatalos jelentés, amely szerint Mezopotámiában nagy veszteségeket szenvedtünk, s egyik hadosztályunk teljesen elpusztult, hazugság. Nemcsak egy török hadosztály, még egy török zászlóalj sem semmisült mag e harcokban. Egységeink, amelyek a ktesifoni csata kezdetén az angolokkal harcba szálltak, ma is teljes számban vannak. Az angolok vereségeik felét eltitkolják. Ezer meg ezer halottat számláltunk össze a csatatéren. De óriási a sebesültek száma is. Az angolok a három hajó közül, amelyeket elfogtunk, csak egyet voltak képesek leszerelni. A másik két hajót már az ellenség ellen alkalmazzuk. Az ellenségtől zsákmányolt hat repülőgép közül néhány állandóan az ellenséges állások fölött röpül, óriási mennyiségű fegyvert, lőszert, felszerelési cikkeket és élelmi cikkeket zsákmányoltunk. Egyiptomot nem be elárjssztani Zürich, december 21. Angol lapok jelentései nyomán bejárja a világsajtót az a hír, hogy Egyiptomot német betörés esetén a Nílus és a tenger vizével el fogják árasztani. Ezzel akarják kétségessé tenni egy ilyen vállalkozás eredményességét. Egy Zürichben időző kairói diplomata erről a következő szakszerű kijelentést tette: A nézet teljesen hamis. Magát Egyiptomot nem lehet elárasztani. Még akkor is, ha Felső-Egyiptomban (Assoan) nagy esőzések lennének, legfelejeb a Nílusnak helyi jellegű áradását lehetne előidézni. Ellenben a szuezi csatorna két partját már könnyebben lehet víz alá helyezni. A nyugati part Port Saidtól Ismailiáig úgyis el van már árasztva. Hajókról szabad szemmel is lehet látni a pelikánok ezreit, amelyek a sekély vízben fél lábon állnak. A keleti part Port Saidtól kezdve száraz, azonban Ismailiáig a tenger vizével el lehetne árasztani, talán egy méter mélységben. Többre semmi esetre. A nagy keserű tó mögött azonban egész Szuezig a föld mindkét oldala száraz és magasabb, mint a Vörös-tenger tükre. Itt már a sinai hegynyúlványok észrevehetők. Nem hiszek az elárasztási tervekben. A terepet ismerők kell hogy kizártnak tartsák. Dr. C. P. Kémei és török seregek Indiába mennek Berlin, december 21. A Telegraphen Union jelenti Pétervárról: A kaukázusi csapatok parancsnokságának jelentése szerint — mint a Pétervári Távirati Ügynökség félhivatalosan közli — az orosz SPRRTI NAPLÓ 1915. decemberes csapatok megszállták Hamadan várost. A város lakossága meg van győződve arról, hogy a törökök és a németek a legközelebbi időben Bagdadon át a perzsa határ felé fognak előnyomulni és közvetlenül Indiát fogják fenyegetni. A nyugtalanság Indiában ezeknek a híreknek a hatása alatt szintén egyre növekszik. Több helyen falragaszokat tettek ki éjnek idején, amelyeken a szent háború nevében felhívják az igazhívőket, mil" az oroszok és az angolok ellen fogjanak fegyvert. Azokat, akik ezeket a falragaszokat elolvasták, rögtön ott a helyszínen letartóztatták. A tengeralattjárók harca Az elkobzott bléder hajó sorsa London, december 21. A Lloyds jelenti: A „Huntly" angol gőzöst, amely korábban az „Ofélia" német gőzös volt, elsülyesztették. A Belfourdtrlasgowi angol gőzöst ugyancsak elsüllyesztették. A legénység megmenekült. Semleges államok s Az angol-ssvédi postasháborn Washington, december 20. (Reuler.) A svéd követ közölte az Egyesült Államok kormányával, hogy az Egyesült Államokból Svédországba küldött postacsomagokat brit hajók útközben feltartóztatták. Lansbrg államtitkár erre felkérte a brit nagykövetet, hogy a tényállásra vonatkozó adatokat bocsássa rendelkezésére. 'VvWwVVVvV.WWVW.WWvAA/VVWAW Nova Város Törökök közt, a Szandzsákban — Haszan hodzsa és Szulejman effendí A Pesti Napló haditudósítójától Nova Város, december 3. Az út az Uvac folyó tikijától kezdve egyre felfelé vilt. Déltájban felérkeztünk egy hegytetőre. Körülnéztünk, merre lehet, valahol lenn a völgyben, a város. A Szandzsák ez első állomása azonban előttünk volt s még valamivel fölöttünk, egy másik, széles hegyháton. A hegyhát sűrűn, de szabálytalanul telerakva négyszögletes, egyemeletes, magas fatetejű házakkal: ez Nova Varos. A falak fehérek, a tetek feketék, szabályosak, a tiszta időben éles körvonalúak, mintha játékos skatulyáikból gyerekek rakták volna ki. Ez már török város, kicsike, nincs több benne békeidőben sem háromezer lereknél s most a szerbek nagyrészt elmenekültek, csak a törökök maradtak. A törökök a szerb katonaság elvonulása után az Uvác hidjáig elébük mentek a mi csapatainknak s másnap reggel, a város bejáratánál ismét deputációvíz fogadták a bevonuló katonaság zömét. Köröskörül még nagyobb hegyek veszik körül a hegyen épült várost — ezer méternél magasabban van — s az egyik ilyen nagyobb hegy tetején van egy fehér falu ház, hajdan török kaszárnya. Az első török, akit látunk, fiatal suhanc. Piros fez van rajta, himzett kék mellény és rettenetesen rongyos nadrág. Az út jobboldalán régi kis temető. Balra és néhány sir, aztán nagyobb temetőt egyenkint s többedmagukkal végigkísérnek most már a turbánés sírkövek egészen a városig. A város kedves és uj nekünk. Fehérfalu házait a nap süti. Utcái göröngyös kövezetén most folyékony a sár s e piszkos tengerben óvatosan, méltósággal teljesen lépkednek a törökök. Péntek van, a törökök ünnepe, vasárnapja. Mindnyájukon jobb ruha, mely egyébként éppen olyan, mint a szerbeké. Alul szűk, fent rendkívül bő nadrág, rövid mellény, széles színes öv, a fejen fez s a fez körül egészen laposan, egyszeresen sima fehér, vagy sárgával hímzett fehér kendő, mely inkább csak jelzi a turbánt. Az az öreg ember, akinek széles, vastag vöröskendő van sokszorosan a feje köré csavarva, olyan, mint amilyennek a turbánt képekről ismerjük: ez nem török, hanem szerb. Az ünnepi ruhába bujt s ünnepélyesen mozgó törökök cipője ebben a mély sárban is valami papucsféle, melyből kilátszik a vastag, fehér nemez- harisnya, vagy bakancs, de besűzetlenül, hogy könnyen levethessék, ha a török imaház szőnyegére, vagy házukba lépnek. Nagyon szimpatikus szokás, ebben a sáros világban. Egy ócska nagy sárga épület, — most a mi kommandónk, azelőtt a szerb bíróság háza, —terraszáról nézzük e pompás figurákat. A fiatalok álla borotvált, de az öreg törökök mind pátriárkaszakállat viselnek s egyik nagyszerűbb fej, mint a másik. Egyiknek orrán hatalmas csontkeretes pápaszem ül; a másik, széles és magas öreg, impozáns bundát sétáltat. A gyerekek mind egyforma típusúak és szépek, sima arcukból ragyog a barna szem. Kis lányok komikus, bokáig érő tarka bugyogóban, meztelen lábukon facipőben kopognak a sáros kövön. Egy fekete papírszeletet dobunk el — fényképező lemezek voltak belé csomagolva —, s egész gyerekhad rohan oda felvenni, vizsgálni, tanakodni, hogy mi lehet. Asszonyt alig látni. Egy vagy kettő megy el előttünk, formátlan kámzsába burkoltan, durva füllel eltakart arcát lehajtja, hogy véletlenül se érje férfi-tekintet s az enyhe, drága decemberi nap ellen — egy ócska fekete esernyőt tart a kezében. • Keresünk valamit, ami török, igazán, hamisítatlanul. Elvégre a Szandzsák első városában vagyunk, napok óta hajnaltól estig utazunk ősi, középkori, balkáni módon, s exotikumra szomjazunk. S mert amúgy is, egész egyszerűen szomjasak vagyunk, természetes, hogy a török kávéházat keressük fel. Keleties kényelemmel bizony nyoma sincs benne. Primitív török kávéház ez, amilyen száz meg száz van Boszniában, a Szandzsákban és az egész töröklakta Balkánon. A szabályos négyszögletes helyiség három oldalán nagyon széles fapad fut végig; ezen ülnek a vendégek. A negyedik falban a nyitott tűzhely: itt főzik kis vörös- réz edényekben a kávét, mindenki számára külön A helyiség közepén egy vaskályha van, ennek tiszte a nyitott tűzhely helyett a kávéházakat melegíteni, ha nagyon hidegre fordul az idő. A kávé kitűnő s ami a fő, édes. Két nap ótal nem tudtunk cukorhoz jutni. Egymás után megiszunk öt-hat csészével, mifit a bennszülött vendégek, akik folyton jönnek-mennek. A kávés, a kafedzsi, Mojegics Musztafa, igen előzékeny fiatal török, aki vállalkozik rá, hogy megmutad nekünk egy igazi, vagyonos török házat, belülről. Elindulunk tehát, a dombon felfelé. A házak földszintjén mindenütt apró boltocskák A legtöbb bezárva, amelyik nyitva van, abban sincs öt krajcár áru áru, cérra, pamut, zsinór, bocskor faggyú. A mészárszékek előtt azonban mindenütt ott diszeleg egy-egy fél bárány véres teteme, jeléül annaik, hogy itt még nem szorultak a hústalan napokra. Mujagics kafedzsi több előkelő törökkel folytat tárgyalást, abból a célból, hogy lakásaikat megmutassák. A legelőkelőbb, leggazdagabb török i'fdt Agovics Mehmed Ali bég, öt felesége van és 74 hold földje. Nagyon udvarias, kedves hozzánk, de megkér, hogy ne ragaszkodjunk kérésünkhöz, mert: — A montenegróiak elől mindent eldugtunk, a lakás üres és puszta. Azonkivül, ugyancsak a montenegróiak elől, ötven török asszony menekült hozzánk és nem tudnám őket hová tenni, ha ti bejönnétek. — Zbogom — köszönünk neki — a Szandzsálk s Bosznia törökjei mind szerbül beszélnek, csak a hodzsa s néhány kiváló férfiú tud törökül — és más helyen több sikerrel folytatjuk a diplomáciai tárgyalásokat. Bajrovics Salko házában elégíthetjük ki kíváncsiságunkat. Bajrovics is gazdag férfiú, de már csak három felesége van. Mielőtt házába lépünk, az asszonyok s a muzulmán szolgálók gondosan elbújnak. Egy hatéves szép tömzsi gyerek marad velünk, amíg megnézzük a házat, azaz egyetlen, látványosság gyanánt rendelkezésünkre bocsájtott helyiségét. A földszinten természetesen nem lakik senki, legfeljebb cselédek. Felmegyünk egy falépcsőn s egy szűk előszobán át bejutunk abba a nappaliba, mely hol tágasabb, hol kisebb, hol jobban, hol kevésbbé meg van rakva szőnyegekkel, de alapjában egyforma minden török házban, sőt a szerbek lakásaiban is. Köröskörül a fal mellett széles, alacsony, párnázott kanapé fut végig. A fehér falon egy fogas, bársony és selyem női kabátkákkal s néhány törökibellás, szines, derámázott nyomtatvány. A padló tele van szőnyegekkel. Nem keleti szőnyegek ezek, hanem azok a szép gyapjúból szőtt tarka paraszt-szőnyegek, melyek Magyarország déli részén is készülnek s mint szerb szőnyegek ismeretesek. Technikájuk, alapfelfogásuk, itt is ugyanaz, de itt már erősen érezhető a keleti befolyás. Színezésük változatosabb és differenciáltabb. Nagyon sok szőnyegen látni való, hogy készítőjük a maga naiv módján a meséban látott igazi keleti csomózott szőnyeget próbálta utánozni s az ilyen primitiv, parasztos utánzat remi'f'vCB bájos. Tele van borivá szőnyegekkel a padló s egy sarokban méter magasan feküsznek egymáson összehajtva az ünnepi szőnyegek, a legszebb, régi, de gondosan, kifogástalanul megtartott, irigylendő