Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)
1915-12-27 / 360. szám
. Csütörtöke tanait munkások mellett tanulatlanok is alkalmaztassanak. Ez irányban oly javaslatokat tehet, amelyektől a győzelmen kívül számtalan élet is függ. Lehetetlenség a parlament útján az angol sereggel tudatni, hogy a tanult munkások vonakodtak a szakszervezeti szabályokat felfüggeszteni, hogy a harctereken számos életet megmentsenek. Nem hiheti, hogy az angol munkások kevésbbé hazafiasak, mint a franciák, akiknek önfeláldozása Franciaországnak lehetővé teszi, hogy ellenálljon a rettenetes gépnek, amely német munkások segítségével nagy győzelmet aratott az oroszokon. Az idő drága, a segítségre haladéktalanul szükség van. EkSid a Stadikölcsön eredményéről Páris, december 26. (Havas.) Ribot pénzügyminiszter a szenátusiban az 1915. első negyedére kért hitelek megindokolásánál a következő jelentést tette az 5%-os hadikölcsön eredményéről: Hogy a háború követelményei és szükségleteinek megfelelhessünk, súlyos feltételek mellett kölcsönt bocsátottunk ki. Az ország serényen eleget tett kérésünknek. A vidéken kétmillió ember jegyzett hadikölcsönt. Páris beszámításával a jegyzésben résztvevők száma 3 millió. Rengeteg volt a kis jegyzés. Ez csodálatraméltó dolog és mutatja, hogy az ország megérti, hogy minden fiának össze kell fogni a közös ellenség ellen. A jegyzésben résztvevőknek Franciaország nevében köszönetet mondok. Angliában 22.000-en 600 milliót jegyeztek. Mindenütt hatékonyan támogattak bennünket, ami arra az általános érzésre vezethető viszszia, hogy a világra óriási súlylyal nehezednék a háború ránk nézve kedvezőtlen kimenetele. Tizennégy és fél milliárdot jegyeztek. Ebből 64 milliárdot készpénzben, 74 milliárdot kincstári jegyekben. Ez az eredmény országunk becsületére válik. A kölcsön most szilárd kezekben van. Ha a piacra kerül, a tőzsdén is jegyezni fogják, bizonyára felpénzzel. Londonban a felpénz már két font. Ennek az országnak pénzkészletei még igen nagyok. Mi később vettük fel kölcsönünket, mint a többi országok, de mégis jó időben. Pénzügyi tartalékjaink frissek és harckészek, míg más országok tartalékjai fáradtak. (Tetszés.) A miniszter így végzi: Le fogjuk küzdeni a nehézségeket, mert bizalommal vagyunk elhatározásainkhoz és országunkhoz. (Tetszés.) A szenátus elhatározta, hogy Ribot pénzügyminiszter beszédét közzé fogja tétetni. Az angolok veszteségei Lugano, december 26. Hivatalosan közlik, hogy az angolok vesztesége az összes hadszintereken december 9-ig a következő: Legénység: 119.923 halott, 338.758 sebesült és 69.546 eltűnt. Tiszt: 7367 halott, 13.365 sebesült és 2149 eltűnt. Vérsök foltra ,a Jos JeSeust és Kut-el-Amnaránál bekerítették az angolokat Konstantinápoly, december 26. A főhadiszállás jelenti december 25-éről. IRAK-FRONT: A Kut-El-Amarában összeszorított ellenséges csapatok bekerítésére irányuló mozdulatok minden oldalról sikeresen haladtak előre. Tüzérségünk kedvező eredménnyel bombázta az ellenség állását és raktárait Kut-El-Amarában. KAUKÁZUS-FRONT: Gyenge kölcsönös tüzelésen kívül nem volt jelentékeny esemény. DARDANELLA-FRONT: 24-én délelőtt tüzérségünk háromszor talált egy cirkálót, amely a szároszi öbölhöz akart közeledni. A cirkáló erre eltávozott. Délután egy cirkáló és egy torpedónaszád néhány gránátot lőtt Kirecstepére, Bujukkeniklire és Ari-Burnura. Tüzérségünk a torpedónaszádot eltalálta. Szedil-Bahr mellett tüzérségünk a balszárnyankkal szemben lévő ellenséges lövészárkokat bombázta és jelentékenyen megrongálta azokat. A Bir El Saba mellett lelőtt repülőgépet néhány javítás után használatba vesszük. A repülőgép életben maradt vezetője Capon báró francia kapitány. A megfigyelő liszt, Lintchel angol hadnagy meghalt. PESTI NAPLÓ 1915. december 30. Ujabb török sikerek Konstantinápoly, december 26. A főhadiszállás közli dec. 24-éről. DARDANELLA-FRONT: Időszakonkint szünetelő tüzérségi, gyalogsági és bombatüzelés mindkét részről. Tüzérségünk három üteget elnémított s jó hatást ért el ellenséges csapatok ellen, amelyek megerősítési munkálatokkal voltak elfoglalva és elpusztította az ellenséges lövészárkok egy részét. 22-én egy ellenséges torpedónaszád közeledett az ariburnui parthoz, néhány lövedéket lőtt ki sikertelenül és azután visszavonult. A tengerszorosnál lévő ütegeink némelyike tegnap eredménnyel bombázta a tekeburnui kikötőhelyeket Szedil Bahr mellett, valamint a közelben levő barakkokat és csónakokat és ezáltal megakadályozta csapatok szállítását. Hét barakkot elpusztítottunk és két megrakott csónakot elsülyesztettünk. Az Anafortánál és Ari-Burnunál zsákmányolt ágyuk száma tízre emelkedett. Ezek közül nyolc nagykaliberü, kettő pedig tábori ágyu. A drótnélküli távíróállomás is kezünkre jutott. December 21-én a part mellett zátonyra futott nagyszámú hajóról minden használhatót elszállítottunk s a hajókat elpusztítottuk. A többi fronton semmi újság. & jsFrrsgrrce" és roz jjHeltoisa" károsultjai Zürich, december 26. A Giornale dei Lavori Publici arról értesít, hogy az olasz állami biztosítótársaságok az osztrák-magyar tengeralattjárók által elsülyesztett „Firenze" károsultjai számára kétmillió lírát, az „Ancona" károsultjai számára pedig 1.500.000 líra kártérítést fizettek ki. Dr. C. P. S/WWWWWW^WVVWWW\/\AAA/WWWW Az angol~olasz feszültség Lausanne, december 21. Anglia, mint a tengerek és szénbányák ura belekényszerítette Olaszországot a háborúba. Mikor ezt elérte és Olaszország fölégette maga mögött a hidat, ki is használja a hű szövetségest. De mindennek van határa ... Ez voltaképpeni tartalma Marconi szenátusi beszédének. Nem véletlen, hogy az „Avanti" éleshangú cikket írhatott mai számában Anglia zsarnokságáról a tengeren, hogy megírhatta, hogy Anglia a saját szövetségeseit is blo-ttálja. Még az sem lehetetlen, hogy felsőbb helyről nemcsak megengedték, hanem egyenesen megrendelték az Avanti cikkét. Talán kiderül ez majd az olasz politika egyéb kulisszatitkaival együtt. Tény, hogy az interventista Secolo, a nemzeti alapon neutralista Tribuna és a háborúellenes Avanti 1915 december 21-én egyetértettek. Sajtótüntetés Anglia ellen a szenátusban elhangzott beszéd visszhangjaként. A „Tribuna" így ír. Marconi beszéde őszinte és határozott volt és világosan kifejezte, hogy véleménye szerint Angolország nem segíti eléggé, módjához mérten, Olaszországot nagy erőfeszítésében, sőt akár gazdasági előnyökért károkat okoz Olaszországnak, amelyek oly meggyöngüléssel fenyegetik, hogy ez visszahathat a közönsügyre. Az Olaszországot érő károk legfőbb okai a tengeri szállítási díjtételekben van, amelyek több mint ötszörös magasságra emelkedtek, aminek hatása az élelmezés rettenetes drágulásában érezhető. A szén, amely januárban hetven líra volt Geruában, az utolsó héten százötven líránál többe került már. Ez mintegy 900 millió líra évi adót jelent, amelyet az angol tengerészetnek és szénbányavállalatoknak fizetünk. A Secolo teljesen egyetért a Tribuna-val. Az a tény, hogy az angol tengeri kereskedelem jövedelme két milliárdról hat milliárdra emelkedett, kárpótlás lehet Anglia számára a háború folytán közgazdaságát ért károkért, de túlságosan súlyos reánk nézve. Ez állapot fő oka az, hogy az angol kormány a tényleges szükségletnél nagyobb számú hajót rekvirál és a szükségesnél hosszabb ideig tartja lefoglalva őket. A Tribuna rámutat még arra, hogy Olaszország kereskedelmi mérlegének súlyos helyzetét elsősorban az Angliából történő import okozza. Ez az oka az aggasztó váltó árfolyamnak is.. Kérdeznünk kell: igazságos-e, hogy a közös győzelemért folyó erőfeszítésünkért egyik szövetségesünknek, Angliának oly súlyos adót fizessünk? Mi sem jellemzőbb az olasz-angol feszültségre, mint az, hogy egy itteni olasz újságíró egyenesen arról vél tudni, hogy már több vonat szén ment volna Németországból Olaszországba . . . És Salandra beteg — tette hozzá. L. Á. Még tavaly a karácsonyi ünnep alatt mindenkinek ott volt a gondolatai hátterében egy mumus, amely elsötétítette legvilágosabb, legsötétebb gondolatait: a muszka. Nem tudtunk arra nem gondolni, hogy ez a mumus ott áll a Kárpátok gerincén, a Dukla-szorosnál, Uzsok táján s inkább éreztük, mint tudtuk, hogy a háború kritikus óráit éljük. Ma ez mind tavalyi hó már, — ki gondol ma muszka betörésre Magyarországon? A háborúnak ez a speciális magyar része, az ujtatárjárástól való félelem eltűnt s vele képzeletünkből mindaz a rossz, amit a muszkától várhattunk. És vele eltűnt a muszka elleni gyűlölet. — ma már hajlandók vagyunk kedélyesen felfogni a muszkákat, mint mikor a gyerek nagyon megijedt a medvétől, de aztán észrevette, hogy nem él, hanem ki van tömve. A gyűlöletnek a félelem a melegágya, — minek gyűlöljük azt, akitől nincs félni valónk? Abban az arányban, ahol eltűnt a muszka veszedelem, visszajött a humorunk. A katonáink is, hallom, kedélyesen fogják fel a muszkát, ezer anekdotát tudnak róla, muszinak hívják. Szívesen meg is békülnénk vele, ha volna elég bátorsága bevallani, hogy már éppen elég vereséget kapott. Olyanformán vagyunk vele, mint egy barátom volt az öcscsével. Gyerekkorukban sokat verekedtek, az idősebbik fiú volt az erősebbik, hamarosan földhöz vágta az öcsköst s aztán abba akarta hagyni a harcot. Csakhogy az öcskös volt a dühösebbik, felugrott a vereség után és újra kezdte, megint leteperte a bátyja, megint újra kezdte, ötszörhatszor, míg végre a bátya igazán alaposan elpáholta, lefogta és addig gyomrozta, amíg meg nem esküdött, hogy abbahagyja a verekedést Úgy tudtam már püfölni, semmi méreg nem volt bennem, sőt sajnáltam is szegényt — de mégis újra, meg újra el kellett nászágolnom — beszélte a bátya. Mi is ilyenformán kezdünk lenni a muszkával, meg a többi ellenségeinkkel is. A legsajátságosabb jelensége ennek a háborúnak és egészen speciális magyar jelenség, hogy ami gyűlölet és harag volt is kezdetben bennünk ellenségeink iránt, az jóformán mind elpárolgott. A többi nemzetek gyűlölködnek tovább: a német talán kevésbé lármásan, de még mindig erősen gyűlöli az angolt, az angol, francia, az orosz a németet, az olasz az osztrákot, a mi nem gyűlölünk senkit. A szerbre nagyon haragudtunk, a népösztön benne látta a háború okozóját, de most, hogy földönfutóvá vált, elvesztette hazáját, képzelhetetlen szenvedéseken ment keresztül, az emberséges érzés kerekedett bennünk fölül, úgy nézünk rá, mint a bűnösre, akire rásújtott az igazságszolgáltatás ökle. Angolok, franciák, oroszok mérhetetlenül gyűlölik a németet. Igaz, ez a gyűlölet annak a gyűlölete, aki fél az ellenségétől, megérezte erejét, de az ágya meg volt vetve már a háború előtt is.Különösen a nagy nyugati nemzetek olyanformán néztek a németre, mint aki melléjük tolakszik, sőt mindig attól is kell tartani, hogy föléjük kerekedik. A német sajátságosképp csak az angolt gyűlöli igazán, a franciát inkább sajnálja, valami benső rokonszenv, a megértés és a megértetés vágya vonzza feléje, az