Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)

1915-12-27 / 360. szám

. Cs­ütörtöke tanait munkások mellett tanulatlanok is alkalmaz­tassanak. Ez irányban oly javaslatokat tehet, ame­lyektől a győzelmen kívül számtalan élet is függ. Lehetetlenség a parlament útján az angol sereggel tudatni, hogy a tanult munkások vonakodtak a szakszervezeti szabályokat felfüggeszteni, hogy a harctereken számos életet megmentsenek. Nem hi­heti, hogy az angol munkások kevésbbé hazafia­sak, mint a franciák, akiknek önfeláldozása Fran­ciaországnak lehetővé teszi, hogy ellenálljon a ret­tenetes gépnek, amely német munkások segítségé­vel nagy győzelmet aratott az oroszokon. Az idő drága, a segítségre haladéktalanul szükség van. Ek­Sid­ a Stadikölcsön eredményéről Páris, december 26. (Havas.) Ribot pénzügyminiszter a szenátus­iban az 1915. első negyedére kért hitelek megindo­kolásánál a következő jelentést tette az 5%-os hadikölcsön eredményéről: Hogy a­ háború követelményei és szükségle­teinek megfelelhessünk, súlyos feltételek mellett kölcsönt bocsátottunk ki. Az ország serényen ele­get tett kérésünknek. A vidéken kétmillió ember jegyzett hadikölcsönt. Páris beszámításával a jegy­zésben résztvevők száma 3 millió. Rengeteg volt a kis jegyzés. Ez csodálatraméltó dolog és mutatja, hogy az ország megérti, hogy minden fiának össze kell fogni a közös ellenség ellen. A jegyzésben résztvevőknek Franciaország nevében köszönetet mondok. Angliában 22.000-en 600 milliót jegyez­tek. Mindenütt hatékonyan támogattak bennünket, ami arra az általános érzésre vezethető visz­szia, hogy a világra óriási súlylyal nehezed­nék a háború ránk nézve kedvezőtlen kimenetele. Tizennégy és fél milliárdot jegyeztek. Ebből 6­4 mil­liárdot készpénzben, 7­4 milliárdot kincstári je­gyekben. Ez az eredmény országunk becsületére válik. A kölcsön most szilárd kezekben van. Ha a piacra kerül, a tőzsdén is jegyezni fogják, bizo­nyára felpénzzel. Londonban a felpénz már két font. Ennek az országnak pénzkészletei még igen nagyok. Mi később vettük fel kölcsönünket, mint a többi országok, de mégis jó időben. Pénzügyi tar­talékjaink frissek és harckészek, míg más országok tartalékjai fáradtak. (Tetszés.) A miniszter így végzi: Le fogjuk küzdeni a nehézségeket, mert bi­zalommal vagyunk elhatározásainkhoz és orszá­gunkhoz. (Tetszés.) A szenátus elhatározta, hogy Ribot pénzügyminiszter beszédét közzé fogja tétetni. Az angolok veszteségei Lugano, december 26. Hivatalosan közlik, hogy az angolok vesz­tesége az összes hadszintereken december 9-ig a következő: Legénység: 119.923 halott, 338.758 sebesült és 69.546 eltűnt. Tiszt: 7367 halott, 13.365 sebesült és 2149 eltűnt. Vérsök foltra ,a Jos JeSeust és Kut-el-Amnaránál bekerítették az angolokat Konstantinápoly, december 26. A főhadiszállás jelenti december 25-éről. IRAK-FRONT: A Kut-El-Amarában összeszorított ellen­séges csapatok bekerítésére irányuló mozdu­latok minden oldalról sikeresen haladtak elő­re. Tüzérségünk kedvező eredménnyel bom­bázta az ellenség állását és raktárait Kut-El-Amarában. KAUKÁZUS-FRONT: Gyenge kölcsönös tüzelésen kívül nem volt jelentékeny esemény. DA­RD­AN­ELLA-FRONT: 24-én délelőtt tüzérségünk háromszor talált egy cirkálót, amely a szároszi öbölhöz akart közeledni. A cirkáló erre eltávozott. Délután egy cirkáló és egy torpedónaszád né­hány gránátot lőtt Kirecstepére, Bujukkenik­lire és Ari-Burnura. Tüzérségünk a torpedó­naszádot eltalálta. Szedil-Bahr mellett tüzérségünk a bal­szárnyankkal szemben lévő ellenséges lövész­árkokat bombázta és jelentékenyen megron­gálta azokat. A Bir El Saba mellett lelőtt repülőgépet néhány javítás után használatba vesszük. A repülőgép életben maradt vezetője Capon báró francia kapitány. A megfigyelő liszt, Lintchel angol hadnagy meghalt. PESTI NAPLÓ 1915. december 30. Ujabb török sikerek Konstantinápoly, december 26. A főhadiszállás közli dec. 24-éről. DARDANELLA-FRONT: Időszakonkint szünetelő tüzérségi, gyalog­sági és bombatüzelés mindkét részről. Tüzér­ségünk három üteget elnémított s jó hatást ért el ellenséges csapatok ellen, amelyek meg­erősítési munkálatokkal voltak elfoglalva és elpusztította az ellenséges lövészárkok egy ré­szét. 22-én egy ellenséges torpedónaszád kö­zeledett az ariburnui parthoz, néhány lövedé­ket lőtt ki sikertelenül és azután visszavonult. A tengerszorosnál lévő ütegeink némelyike teg­nap eredménnyel bombázta a tekeburnui ki­kötőhelyeket Szedil Bahr mellett, valamint a közelben levő barakkokat és csónakokat és ezáltal megakadályozta csapatok szállítását. Hét barakkot elpusztítottunk és két megra­kott csónakot elsülyesztettünk. Az Anafortá­nál és Ari-Burnunál zsákmányolt ágyuk szá­ma tízre emelkedett. Ezek közül nyolc nagy­kaliberü, kettő pedig tábori ágyu. A drótnél­küli távíróállomás is kezünkre jutott. Decem­ber 21-én a part mellett zátonyra futott nagy­számú hajóról minden használhatót elszállítot­tunk s a hajókat elpusztítottuk. A többi fron­ton semmi újság. & jsFrrsgrrce" és roz jjHeltoisa" károsultjai Zürich, december 26. A Giornale dei Lavori Publici arról érte­sít, hogy az olasz állami biztosító­társaságok az osztrák-magyar tengeralattjárók által elsü­lyesztett „Firenze" károsultjai számára két­millió lírát, az „Ancona" károsultjai számára pedig 1.500.000 líra kártérítést fizettek ki. Dr. C. P. S/WWWWWW^WVVWWW\/\AAA/WWWW Az angol~olasz feszültség Lausanne, december 21. Anglia, mint a tengerek és szénbányák ura belekényszerítette Olaszországot a háborúba. Mikor­­ ezt elérte és Olaszország fölégette maga mögött a hidat, ki is használja a hű szövetségest. De min­dennek van határa ... Ez voltaképpeni tartalma Marconi szenátusi beszédének. Nem véletlen, hogy az „Avanti" éleshangú cikket írhatott mai számá­ban Anglia zsarnokságáról a tengeren, hogy meg­írhatta, hogy Anglia a saját szövetségeseit is blo-ttálja. Még az sem lehetetlen, hogy felsőbb helyről nemcsak megengedték, hanem egyenesen megren­delték az Avanti cikkét. Talán kiderül ez majd az olasz politika egyéb kulisszatitkaival együtt. Tény, hogy az interventista Secolo, a nemzeti alapon neutralista Tribuna és a háborúellenes Avanti 1915 december 21-én egyetértettek. Sajtó­tüntetés Anglia ellen a szenátusban elhangzott beszéd visszhangjaként. A „Tribuna" így ír. Marconi beszéde őszinte és határozott volt és világosan kifejezte, hogy véleménye szerint Angol­ország nem segíti eléggé, módjához mérten, Olasz­országot nagy erőfeszítésében, sőt akár gazdasági előnyökért károkat okoz Olaszországnak, amelyek oly meggyöngüléssel fenyegetik, hogy ez visszahat­hat a közönsügyre. Az Olaszországot érő károk leg­főbb okai a tengeri szállítási díjtételekben van, a­melyek több mint ötszörös magasságra emelked­tek, aminek hatása az élelmezés rettenetes drágu­lásában érezhető. A szén, amely januárban hetven líra volt Ger­uában, az utolsó héten százötven lírá­nál többe került már. Ez mintegy 900 millió líra évi adót jelent, amelyet az angol tengerészetnek és szénbányavállalatoknak fizetünk. A Secolo teljesen egyetért a Tribuna-val. Az a tény, hogy az angol tengeri kereskedelem jöve­delme két milliárdról hat milliárdra emelkedett, kárpótlás lehet Anglia számára a háború folytán közgazdaságát ért károkért, de túlságosan súlyos reánk nézve. Ez állapot fő oka az, hogy az angol kormány a tényleges szükségletnél nagyobb számú hajót rekvirál és a szükségesnél hosszabb ideig tartja lefoglalva őket. A Tribuna rámutat még arra, hogy Olaszor­szág kereskedelmi mérlegének súlyos helyzetét elsősorban az Angliából történő import okozza. Ez az oka az aggaszt­ó váltó­ árfolyamnak is.. Kér­deznünk kell: igazságos-e, hogy a közös győzelem­ért folyó erőfeszítésünkért egyik szövetségesünk­nek, Angliának oly súlyos adót fizessünk? Mi sem jellemzőbb az olasz-angol feszültségre, mint az, hogy egy itteni olasz újságíró egyenesen arról vél tudni, hogy már több vonat szén ment volna Németországból Olaszországba . . . És Sa­landra beteg — tette hozzá. L. Á. Még tavaly a karácsonyi ünnep alatt mindenkinek ott volt a gondolatai hátterében egy mumus, amely elsötétítette legvilágosabb, leg­sötétebb gondolatait: a muszka. Nem tud­tunk arra nem gondolni, h­ogy ez a mumus ott áll a Kárpátok gerincén, a Dukla-szorosnál, Uzsok táján s inkább éreztük, mint tudtuk­, hogy a háború kritikus óráit éljük. Ma ez mind tavalyi hó már, — ki gon­dol ma muszka betörésre Magyarországon? A háborúnak ez a speciális magyar része, az uj­­tatárjárástól való félelem eltűnt s vele képze­letünkből mindaz a rossz, amit a muszkától várhattunk. És vele eltűnt a muszka elleni gyű­lölet. — ma már hajlandók vagyunk kedélye­sen felfogni a muszkákat, mint mikor a gye­rek nagyon megijedt a medvétől, de aztán észrevette, hogy nem él, hanem ki van tömve. A gyűlöletnek a félelem a melegágya, — mi­nek gyűlöljük azt, akitől nincs félni valónk? Abban az arányban, ahol eltűnt a muszka veszedelem, visszajött a humorunk. A kato­náink is, hallom, kedélyesen fogják fel a musz­kát, ezer anekdotát tudnak róla, muszinak hív­ják. Szívesen meg is békülnénk vele, ha volna elég bátorsága bevallani, hogy már éppen elég vereséget kapott. Olyanformán vagyunk vele, mint egy barátom volt az öcscsével. Gyerek­korukban sokat verekedtek, az idősebbik fiú volt az erősebbik, hamarosan földhöz vágta az öcsköst s aztán abba akarta hagyni a harcot. Csakhogy az öcskös volt a dühösebbik, felug­rott a vereség­ után és újra kezdte, megint leteperte a bátyja­, megint újra kezdte, ötször­hatszor, míg végre a bátya igazán alaposan el­páholta, lefogta és addig gyom­rozta, amíg meg nem esküdött, hogy abbahagyja a verekedést Úgy tudtam már püfölni, semmi méreg nem volt bennem, sőt sajnáltam is szegényt — de mégis újra, meg újra el kellett nászágolnom­ — beszélte a bátya. Mi is ilyenformán kez­dünk lenni a muszkával, meg a többi ellensé­geinkkel is. A legsajátságosabb jelensége ennek a há­borúnak és egészen speciális magyar jelenség, hogy ami gyűlölet és harag volt is kezdetben bennünk ellenségeink iránt, az jóformán mind elpárolgott. A többi nemzetek gyűlölködnek tovább: a német talán kevésbé lármásan, de még mindig erősen gyűlöli az angolt, az angol, francia, az orosz a németet, az olasz az osztrá­kot, a mi nem gyűlölünk senkit. A szerbre nagyon haragudtunk, a népösztön benne látta a háború okozóját, de most, hogy földön­futóvá vált, elvesztette hazáját, képzelhetet­len szenvedéseken ment keresztül, az ember­séges érzés kerekedett bennünk fölül, úgy né­zünk rá, mint a bűnösre, akire rásújtott az igazságszolgáltatás ökle. Angolok, franciák, oroszok mérhetetlenül gyűlölik a németet. Igaz, ez a gyűlölet annak a gyűlölete, aki fél az ellenségétől, megérezte erejét, de az ágya meg volt vetve már a há­­­ború előtt is.Különösen a nagy nyugati nem­zetek olyanformán néztek a németre, mint aki melléjük tolak­szik, sőt mindig attól is kell tartani, hogy fö­léjük kerekedik. A német sajátságosképp csak az angolt gyűlöli igazán, a franciát inkább sajnálja, valami benső rokonszenv, a meg­értés és a megértetés vágya vonzza feléje, az

Next