Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)

1915-12-29 / 362. szám

Szerda Képviselő urak! Én és kormányom az euró­pai háború kitörése után több mint egy egész éven át hallatlan erőfeszítéseket tettünk, hogy a szomszéd Szerbiával megegyezésre jussunk avég­ből, hogy békés ú­ton visszaadassanak nekünk e Ez­ek a területek, amelyeket tőlünk áruló módon elrabolt. Ezek a fáradozások meghiúsultak Szer­bia hajthatatlan önfejüségén, melylyel vonako­dott nekünk­ Macedóniát visszaadni. Az e cél meg­valósítására igénybevehető valamennyi békés esz­köz kimerítése után és avégből, hogy az elnyoma­tás alatt sínylődő testvéreink szenvedéseinek vé­get vessek, kénytelen voltam seregünknek "meg­parancsolni, hogy Szerbiába benyomuljon, hogy visszaadja testvéreinknek a szabadságot és hely­reállítsa nemzetünk egységét. Büszkeséggel állapítom meg, hogy csapa­taink páratlan lendülettel és rendkívüli vitézség­gel vetették magukat az ellenségek és vállvetve harcolva szövetségeseink, Németország, Magyar­ország és Ausztria vitéz és dicsőséggel övezett csapataival, két hónapnál kevesebb idő alatt a perfid ellenséget teljesen megverték, országából kiűzték. De még dicsőbb eredményt értek el: azok a csapatok, amelyeket a civilizációnak és sa­ját országaiknak szégyenére Angolország és Fran­ciaország kiküldtek, hogy a sanyargatott bolgár nemzetre nehezedő szerb zsarnokságot támogas­sák és szilárdítsák, Macedóniából kiűzettek és e pillanatban egyetlen ellenséges katona sem áll többé területünkön, hőseinknek, a múltbeli vér­tanuknak és a dicsőséges jelennek drága földijén. Dicsőség és megbecsülés a győzelmes bol­gár hadseregnek, amely vitézségével, állhatatos­ságával és lendületével hazánknak és fegyve­reinknek új dicsőséget szerzett és kivívta örök háláját felszabadított testvéreinek, akikkel együtt abban a szerencsés helyzetben volt, hogy osz­tozhatott ama feledhetetlenül megható jele­netek örömében és lelkesedésében, amelyek lejátszódtak azokban a falvakban és váro­sokban, ahová a szabadságot elvitték és ahol a rabság láncait összetörték. Meghajlok a csataté­ren elesett hősök emléke előtt, akik vérükkel pe­csételték meg a nemzeti egységet. Képviselő urak! Kormányom önök elé fog terjeszteni egy költségvetési provizóriumot az 1916. esztendő első felére, továbbá hiteljavasla­tokat, amelyek szükségesek a háború követelmé­nyeinek kielégítésére, szegémisorsú katonák csa­ládjainak ellátására, a rend fentartására, a megváltott és seregeink által megszállva tartott területek igazgatásának, valamint a szervezési munkálatoknak végzésére a Marica mindkét partján lévő ama területeken, amelyek a szövet­séges ottomán birodalommal történt megegyezés rendelkezéseinek megfelelően, az állandó barát­ság és a két állam magasabb kölcsönös érdekei­nek megfelelő szerencsés együ­tt­m­u­n­k­á­lk­od­ás zá­logául Bulgáriának átengedtettek. Kormányom önök elé fogja terjeszteni mind­azokat a javaslatokat, amelyeket a jelen pilla­nat fontosságának tudatában kidolgozott, sze­m előtt tartván azokat a szükségességeket, amelye­ket a hadsereg, a honvédelem s a háború s­ikeres továbbfolytatásának szükségletet megkövetelnek. Képviselő urak! Abban a meggyőződésben, hogy önök át vannak hatva a nagy pillanattól, amelyet átélünk és attól a bizalomtól, amely az igaz hazafiakat eltölti, tevékenységünk folyamán azt az egyöntetűséget és szolidaritást fogják ta­núsítani, amelyre a hazának jobban, mint va­laha szüksége van, kérem Isten áldását munkál­kodásukra és a XVII. nemzetgyűlés második ál­talános ülésszakát megnyitottnak jelentem ki! Éljen a bolgár nemzet! Éljen a vitéz bolgár had­sereg! Szófia, december 28. A királynak a szobrányeben való személyes megjelenése a képviselőkre is meglepetés volt, mi­vel a király csak tegnap határozta el, hogy maga fogja felolvasni a népképviselők előtt a trónbeszé­det. Az a jelenet, amint a király, oldalán két fiával, a képviselőknek maga számolt be a legutóbbi idők nagy eseményeiről, a maga katonás demokratikus egyszerűségében a hűvös, józan, nem igen lelkesedő bolgárokra sem tévesztette el hatását. A király igen nagy örömmel nyilatkozott arról a lelkes fogadta­tásról, amelyben részesült és amelynek örömrival­gásába a­z ellenzék legtöbb tagja is belevegyült. Az a hang, melyben a király Szerbia eljárását megbé­lyegezte, épp úgy megfelelt a nép igazi érzésének, mint az, amelylyel Anglia és Franciaország eljárá­sát jellemezte. A német birodalom, Magyarország, Ausztria és Törökország parlamentjeihez a szob­ranje üdvözlő táviratokat intézett. Ma délután tar­totta a szobranje második ülését. PESTI NAPKÓ 1915. december 29. 7 A katonai helyzet A legkalandosabb, egymásnak sokban ellentmondó katonai hírekkel árasztja el az entente-sajtó a világot, különösen pedig a leg­fantasztikusabbak azok, amelyek a Balkánra és Egyiptomra vonatkoznak. Természetesen mindezeket a híreket a legnagyobb fentartás­sal kell fogadni, mert hiszen az entente kato­nai vezetői már kétségtelenül megtanulták a központi hatalmak hadvezetőségeitől, hogy csakis egy jól előkészített és meglepő vállal­kozásnak lehet sikere.­­Biztos, hogy ismét jelentős és nagyobb­szabású hadműveletek előtt állunk; mindkét ellenfél, a központi hatalmak épp úgy, mint az entente, gyűjti erőit és szervezi támadását és most már csak az a kérdés, az tölt el minket izgalmakkal, hogy hol és mikor kezdődnek meg az újabb hadműveletek és hogy melyik félnek sikerül majd a kezdeményezést biztosí­tani. A kezdeményezés azonban nem bizto­sítható egyedül valamely támadó hadművelet­nek koraibb és gyorsabb megindítása által, hanem annak elmaradhatatlan kellékei a meg­lepetés s az ezt követő siker, hogy az ellenfél kényszerítve legyen minden más tervével fel­hagyni, hogy helyrehozza veszteségét és meg­akadályozhassa az ellenfél további sikereit. Ebből a szempontból kiindulva kell a mos­tani helyzetet is vizsgálat tárgyává tennünk, hogy tisztán láthassuk és megalkothassuk a várható fejlemények képét. A francia-belga és az olasz hadszíntéren minden nagyobbszerű hadművelet szünetel. A franciák és az angolok, úgy látszik, teljesen el vannak foglalva a keleti hadműveletekkel. Egyedül Clémenceau az, aki állandóan a nyu­gati hadszíntér fontosságát hangsúlyozza és figyelmezteti az országot egy német támadás veszélyére. Mi is azon a nézeten vagyunk, hogy a nyugati hadszíntéren kell és fog is a döntés megtörténni, mert a Kelet felszabadí­tása sem Németországnak, sem Ausztria-Magyarországnak nem a feladata, hanem a törököké, akik egy kis anyagi segítséggel két­ségkívül fényesen meg fogják oldani. Olaszország most a negyedik nagy isonzói csata fáradalmait piheni ki és pótolja veszte­ségeit, hogy egy­­újabb nagy támadást szervez­zen. Nem valószínű, hogy továbbra is maka­csul ragaszkodjék a legkönnyebb terepű Isonzó-arcvonal ostromlásához, mert ott már túlontúl sok és teljesen hiábavaló veszteséget szenvedett. Miután azonban egy Tirol elleni támadás túlságosan excentrikus, nem csodál­koznánk, ha rátérne a Napóleon által végre­hajtott haditerve és a Fellah völgyének mind­két oldalán próbálna­ meg egy nagyobb táma­dást, belevonva a karinthiai arcvonalunk ke­leti részét is. . Az orosz hadszíntéren a mai nappal egy új és úgy látszik nagyszabású orosz offenzíva indult meg, hasonlóan a tavalyi karácsonyi kárpáti offenzívához, szinte harcvonalunk jobbszárnya ellen. Akkor a nagy magyar Al­föld volt a cél; ma azt hisszük, jelentősen ki­sebb, egyelőre talán csak harcvonalunknak Zaleszczyld és Csernovic mögé való visszaszo­rítása, azaz legszélsőbb jobbszárnyunk benyo­mása. Akkor is, most is az orosz stratégiát a politika befolyásolta. Románia megnyerése volt a cél és bizonyára most is az, hiszen Se­beco, az orosz cár külön követe nem hiába járt ezen támadást közvetlen megelőzve Bu­karestben. Csak azt volna most érdekes tudni, hogy vájjon milyen katonai eredményeket ígért be az orosz cár Romániának, amelyek után annak segítségét, illetve harcba lépését elvárná? Az oroszok tegnap 14—15 soros töme­gekkel indultak neki a támadásnak, mely azonban már tüzérségünk tüzében összeom­lott. Nagyon sok emberük fog az oroszoknak megint elpusztulni, míg drótakadályainkig el­jutnak és nem hisszük, hogy ezeket valaha is áttörjék. Ez a támadás azonban kétségtelen jele annak, hogy Oroszország ismét erőre ka­pott és hogy hosszas, nehéz küzdelmek vár­hatók Bukovinában és Galíciában. A Balkán-hadszíntéren Montenegró padi-4 fikálása halad a maga lassú, de biztos útján. Épp igy Albánia megtisztítása is be fog kö­vetkezni. A hadműveletek súlypontja azonban Macedóniában van, ahol most mindkét fő az előkészületekben­ a legnagyobb erőfeszítéseket teszi. Mindenki várja, várja, lesi a bolgárok támadását, a nagy offenzívát Szaloniki ellen. Meg van egész határozottan állapítva, hogy­ Görögország semleges marad! Szabad legyen nekünk ezzel szemben azon véleményünkneki kifejezést adni, hogy mi nem hisszük, hogy a bolgárok a görögök csatlakozása nélkül tovább támadnák az angol-francia hadsereget, mert ha ez szándékukba lett volna, akkor nem hagytak volna egy percnyi pihenőt sem az en­tente csapatainak, hanem nyomukban átlépték­ volna a görög határt és azért sem hisszük, mert Szaloniki megtisztítása nem bolgár, ha­nem görög érdek és ezt így Görögországnak kell elvégeznie. A bolgárok most hagyják az entente-ot előkészülni egy támadás kivédésére, amely nem fog bekövetkezni. Azután pedig jöhet majd az entente akár egy milliónyi se­reggel a bolgár határ ellen, azt nem fogja át­lépni, ott épp úgy el fog vérezni eredményte­len is, mint a Gallipoli félszigeten. Ez utóbbin Sedil Balir-nél áll még a harc és itt is való­színű, hogy a törökök sem fognak támadni, hanem bevárják azt az időt, amikor az en-S­tentenak ezen csapataira is sürgős szüksége lesz, mondjuk, a szuezi csatornánál. A mezopotámiai harcvonalon a török tá­madások a legszebb sikerekkel haladnak előre és ezen a területen biztosan számíthatunk arra, hogy az angolok véglegesen ki lesznek verve és legfeljebb a tengerpartnál, hajóágyniki hatáskörletében tudnak majd maguknak egy talpalattnyi földet biztosítani. Az egyiptomi és sínai hadszíntereken most­ kezdődnek meg a harcok, ott még csak erős csapatok és portyázó törzsek voltak tűzben. Kétségtelen azonban, hogy még a tél folyamán — az egyedül alkalmas hőmérsékleti viszo­nyok mellett — meg fog indulni a nagy küz­delem a szuezi csatornáért. Ez lesz a törökök legnagyobb szabású feladata e háborúban , reméljük, hogy méltóan el is fogják végezni. Ezen hadszíntér égalji viszonyai, távolságai, terepe és különleges földrajzi fekvése folytán oly más, annyira eltérő az európai hadszín­terektől, hogy ezt legközelebb egy külön cikk keretében fogjuk ismertetni, kapcsolatosan a várható hadműveletekkel és haditervekkel. Az elmondottakból általánosságban azt vezethetjük le, hogy eltekintve egy várható egyiptomi hadjárattól és Montenegró pacifiká­lásától, a központi hatalmak egyelőre még passzívek, az ő terveikről nem beszél a fáma, csak az entente dolgozik gőzerővel és indítja meg támadásait majd egymásután. A központi hatalmak egyelőre majd csak védekezni fog­nak, de az egész háború biztosít bennünket arról, hogy nem múlik el az idő nálunk tét­lenségben, hogy jönni fog a mi támadásunk Európában is, hogy az megint csak döntő jel­­legű és nagy győzelemmel fog végződni. Bakos Tibor: Legújabb (Táviratok et Mefonid­ensésti) Japán Némdalfa­dedidia ellen Hága, december 28. Batáviából jelentik: Nyílt titok, hogy Ja­pánban hangulatot csinálnak Németalföld­• ellen és hogy valami készülőben van A végre­hajtással csak a békekötésre várnak, noha megtörténhetik, hogy Anglia és Amerika közbelép. Kérdéses azonban, hogy e hatal­mak bármelyike is, ha egyáltalában hajlandó közbelépni, tud-e valamit cselekedni, míg Hol­landia maga teljesen tehetetlen. Románia rekvirálja a hajóikat Bukarest, december 28. Román katonai hatóságok elhatározták, hogy mindazokat a hajókat, tutajokat és teher­gőzösöket, amelyek november 29-ike óta ro­mán kikötőben vannak, rekvirálni fogják.

Next