Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-09 / 9. szám
L MCharroe így látogatott A bíbora kezdete Á több mint tízezer fogat húzot kt. Van egy vagyon, amelyik tele van fehérnemkard. Belép egy katona. — Mit kíván? — kérdezik tőle. Az egyik inget, a másik alsónadrágot kíván. Mindjárt kiadják nekik. Az egész nem tartott egy percig. Honnan jönnek ezek a katonák? Kik ezek? •Eire mi nem nézünk. Majd csatlakoznak a csapatukhoz, ahonnan jöttek. Ez nem fontos. Szükségük van a holmikra, hát adunk nekik. Jelezték, hogy Puriskievics megérkezett a frontról. Trombitaszó, egy automobil megáll és kiugrott egy sovány ember, kezet szorít velem, leülünk az asztalhoz, maga elé vesz egy kifsztikert és felugrik — elmegy. Pár perc múlva visszajönn. Eszik, cigarettára gyújt és néhány perc múlva csevegünk. — Azok után, amit láttam itt, nem fogok önnel a belpolitikáról beszélni — mondtam neki. — Amióta a németek Oroszországban vannak, nincs többé belpolitika. — A duma . . . — Van duma? Én harcoló katonákat és szenvedő menekülteket látok. — Ön egyedül dolgozik csak Dünaburg előtt? — Ó, nem. Az egész fronton vannak élelmezési állomásaim és segélyhelyeim. — És hol veszi ehhez a pénzt? — Mindenki ad nekem. A cár, a Vörös kereszt, a városok, az emberek — mindenki. Látta már a japáni alsóruhákat? Parancsára egy tiszt hozott egy rend alsóruházatot. Harisnyát, alsónadrágot és inget Ezek Japánból valók: melegek, kényelmesek. Nem hiszem, hogy volna még egy hadsereg, amelynek ilyen jó ruhái vannak, az a 30—40 ezer katona, aki ezekből kapott, nem fog fázni. A beszélgetés csak öt percig tartott és már el is indultunk automobilján meglátogatni a különböző élelmezési állomásokat. Mindenütt a katonák ezrei esznek. Olyan az egész, mintha egyedül Puriskievics táplálná az egész orosz hadsereget. Ez az ember egy „örökmozgó gép". A legnagyobb fáradságomba került, amíg refotografálhattam. Be kellett őt azonban mutatnom úgy képen, mint írásban, hogy képet adjak Oroszország mai politikájáról. Ez az ember az igaz oroszok ideálja. A háború kezdete óta nem volt egyetlen önző gondolata. Az élelmiszerek rendszerint elkésve érkeznek az orosz frontra, de ahol Puriskievics megjelenik, ott rendben megy minden. Oroszországban ma a volt ellenzékiek tudnak leginkább rendet teremteni. Ezektől félnek, mert kezükben tartják a népet. A nép pedig ma itt nagyon hatalmas, mert a németek közel vannak . . . Dr. C. P. Budapest, január 8. a ! A király a horvát bánhoz. Zágrábból jelentik : A király Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánjához ezt a legfelsőbb kéziratot intézte : Kedves báró Skerleca ! A hadviselés horvátországi és szlavóniai önkormányzat köreiben a tisztviselői kart sokoldalú és nehéz feladatatok sorozata elé állította és a tisztviselői kar ezekben a kivételes időkben a vele szemben támasztott fokozott követelményeknek hagyományos hűséggel, hazafias lelkesedéssel, a kötelességtudás normális mértékét meghaladó tevékenységgel odaadó buzgalommal és még a legsúlyosabb viszonyok között is sikerrel felelt meg. Amikor ezt örömmel ismerem el, a Horvátország és Szlavónia önkormányzatának körében a tisztviselőknek, különösen a megyei hatóságoknál, kerületi hatóságoknál, városoknál s községeknél működő tisztviselőknek a hadviseléssel összefüggésben álló rendkívüli és sikeres szolgálataikért a közigazgatás terén, köszönetemet és teljes megelégedésemet fejezem ki. Megbízom önt hogy elismerésemnek megfelelő módon való közlésére megtegye a szükséges intézkedéseket. Bécs, 1916. január 1. Ferenc József, s. k. Skerlecz, s. k. PESTI KAPLO 1916. január 9. * A fővárosi kishivatalnokok háborus nyomora . A kishivatalnokok sorsáról sohasem irtak egy sort sem az elragadtatás hangján. Szürke, sovány, kopott ruházatba bujtatott alakjukkal mindig a szegénység szomorúságát költötték fel bennünk, a munkába görnyedtség, a vigasztalan élet szomorúságát Talán a munkás proletárénál is nehezebb sors az övéké. A proletár lázadhat, a proletár nyiltanmutogathatja a sebeit; a proletár munkásnál kisebb jövedelmű kishivatalnok azonban „ur" kell, hogy maradjon; a lázadás kedve nem egyeztethető össze „uri" mivoltával, azzal a viszonylattal, amely őt a kollegialitás révén, jobban mondva, csak címén pozíciós hivatalnoktársaihoz köti. Vájjon a háború, a rettenetessé nehezült megélhetési viszonyok milyen szituációkba sodorták a főváros e békében se irigylésreméltó exisztenciáit? Hogyan bírja az iramot, a napról-napra dráguló élet ostorzó viharában a létfentartás legprimitívebb eszközeit megszerezni és biztosítani a kishivatalnokok szürke tömege? A társadalom szíve, részvéte nemrég — éppen a Pesti Napló közlései nyomán — a nyomorgó diákság felé fordult és nemes akció indult meg a jövendő Magyarország ez intelligens rétegének támogatására. Egy ország jövendőjének biztosításához azonban nem elegendő csupán az ifjú generáció létfeltételeinek biztosítása; az illetékes szemeknek észre kell venniök, hogy egy már felnőtt, dolgos, erősen, keményen dolgozó társadalmi osztály megmaradása, munkaképességének fentartása épp olyan elsőrangú fontossággal bír a nemzeti épség megtartásáéban,mint az eljövendő generációé. A magyar társadalmi osztályok között most, a háború alatt kétségkívül a legszomorúbb, a legkétségbeesettebb, legmeggyötröttebb kasztot a kishivatalnokok kasztja képezi. Minden kishivatalnokok között pedig elsősorban a székesfővárosi úgynevezett „ideiglenes hivatalnokok" kasztja. Bárczy István polgármester csak a minap jelentette ki beszámolójában, hogy a városi adminisztráció igen költséges valami. Várjon az ideiglenes hivatalnokok fizetésére célzott ezzel? Ugyanezen a közgyűlésen hangzott el a panasz, hogy a főváros — amely különben szociálpolitikai ügyosztályival is terhelt és ékesített egy közigazgatás — a háború alatt a kelleténél nagyobb összeget volt kénytelen áldozni a közjótékonyság oltárán — ugyanakkor, mikor az adminisztráció nehezét, oroszlánrészét végző ideiglenes hivatalnokok valósággal az éhenhalás, a teljes züllés szélén küzdenek a fenmaradással. (Az ideiglenes hivatalnok) A székesfővárosnál a tisztviselőknek csak egy csekély hányada rendes, megválaszott tisztviselő. Ehhez a pozícióhoz azonban csak az isten és a bizottsági tag urak kegyeltjei jutnak el a székesfővárosnál. A hivatalnokok nagy része u. n. ideiglenes hivatalnok. Ezeknek legnagyobb része 100—90—80 —70 koronás fizetésekkel dolgozik a fővárosnak. Nehéz, súlyos és felelősségteljes munkát, abban a hiú reményben, hogy évek hosszú múttán majd csak megválasztják őket valamilyen kis pozícióba. Ábrándjuk azonban legtöbb esetben ábránd marad, mert ritkán történik meg, hogy érdem, munkabírás legyen irányadó az állások betöltésénél. Az ábrándok az ideiglenes hivatalnokok nagy részénél így lassan keserűséggé és elfásulássá váloznak át. Idők múltán aztán már nem mozdulhatnak a fővárostól; belesavanyodnak, beleigásodnak a változhatatlanba. A legkülönbözőbb iskolai képzetségű emberek vannak az ideiglenes hivatalnokok sorában: 4 középiskolát végzett, érettségiett és jogi doktorátusokkal rendelkezők. (Hogyan él a háborúban az ideiglenes hivatalnok?) Hogyan lehet megélni Budapesten a háborúban egy 100 korona fizetésű ideiglenes kha alivoknak a családjával? Erre nézve a következő felvilágosítással «Beleáll egy derék, becsületes munkája a fővárosnak. — Három éve vagyok a fővárosnál Nyolcvan korona fizetéssel kezdtem. A békében még csak nagy szerényen, nagy kínlódással megélünk valahogyan. De ma? Ma a legirtózatosabb nélkülözéssel tengetjük életünket. Nem hiszem, hogy a lövészárok katonái közül egy is cserélne velem és családommal. Hallgasson ide uram. Havi fizekésemből 40 koronát lakásért fizetek. Tíz korona kell arra, hogy néha napján Hszsza fehérneművel állílhassak be a hivalba. Ez már ötven korona. Ruházkodásra — inkább gyermekeimnek, mint nekem — 10 koronát fordítok havonta. Marad tehát élelmezésre harminc koronám. Ebből kell eltartanom musaanals a felesemet és két gyermekemet! Hogy mivel táplálkozunk ebben a rettenetes drágaságban? Napi élelmünk a következő: Egy csésze tea, egy csöpp adag vajaskenyér s néha-néha napján egy kis tej, a gyermekeknek. Néhány hónappal ezelőtt méig ment valahogy, külön foglalkozással kerestem némi pénzt ugyanis akkor a délutánjaim szabadok voltak, mert a törvény szerint a fővárosnál 8—2-ig van hivatalos óra. De Hívni az a szabály ellenére 3-ik hónapja tart a délutáni bejárás, amely délután 5—8-ig tart naponta s amelyért egyetlen krajcár különdijazást nem fizet ti fővárosi Ha szólni merészelünk, azzal torkolnak le bennünket, hogy háboru van s a lövészárokban rosszabb lenni. Dehát akkor miért nem mondanak le a jómódról azok, akik ezt a rettenetes életet, azt a hóilombánya szenvedésénél súlyosabb életet ránk kényszerítik? ... És a munka,— az kétszeres. A beválasztott tisztviselők könnyebben beszélnek, — az ő hátuk mögött ott a protekció! Meg kell jegyezned, hogy a fizetésem tulajdonképpen csak keneven korona, mert tiz koronát nyugdíjra s egyebekre minden elsején levonnak fizetni éwvből. A legutolsó gyári műnk:» legalább háromszor annyit keresn meg ma, mint egy városi ideiglenes hivatalnok; a fővárosi utcaseprők napi díja 5 korona. Az állami díjnokok legkisebb havi jövedelme legsimább 150 korona. A fővárosnál ezt csak 6-7 év után éri el egy kvalifikált ideiglenes hivatalnok, akinek nincs annéyi összeköttetése ahoz, hogy beválasztassa magát a rendes tisztviselők közé ... A fővárosi ideiglenes hivatalnoki kar jogvégzett emberei körében még nagyobb az elkeseredés. Egyik igen intelligens ideiglenes segédfogalmazó a következőket mondta:• A legnagyobb baj az, hogy a fővárosi tisztviselők nem szervezettek. Szervezés nélkül pedig nem lehet kivívni semmit- Az állami tisztviselők is mindent szervezettségükkel viszik ki. Ennek okát abban látom, hogy a főváros tisztviselőinek egy része nem kenyérkeresés céljából jön a városhoz, hanem csak azért, hogy elfoglaltsága legyen. Ezek az urak nyomják el az ambiciózus, de szegény hivatalnokokat az érvényesülésben. A főváros rengeteg pénzt titkarítatta meg azzal, ha tisztviselőit rendesen fizetené, mert akkor megkövetelhetné minden tisztviselőjétől a komoly, szorgalmas munkát. Így a fővárosi tisztviselők két részre oszlanak: dolgozókra és nem dolgozókra. A legminimálisabb fizetés, mint egy jogvégzett ember a mai viszonyok mellett a fővárosnál, mint kezdőfizetést kellene, hogy karjon: 150 korona. A kölcsönök, a kisded jutalmak csak toldanak-foldanak nyomorúságunkon, de nem segítenek radikálisan azon. Szégyen, hogy jogvégzett fővárosi tisztviselőknek, akiktől pedig megkívánják a reprezentálást, nyomorogniok kell s havi 60 koronából kell megélniök. Ilyen tisztviselőkkel nem lhet eredményes közigazgatást elérni. Amíg a fővárosi közigazgatásban az állásokat választással fogják betölteni, nem lesz rend és nagyon sok ráfizetésbe fog kerülni az adminisztráció. Hogy mit szenvedünk a háboru okozta drágaságban, — arról jobb nem is beszélni. Urnak kell lennem, n nem szabad ökölbe s*oblani a kezemet... Regula&JP (Táviratok it falefonsdleMeath) A Garribaldisták ismét toboroznak Lugano, január 8. A Garibaldi-család különböző ellenőrizhetetlen hírek szerint újólag szabadcsapatok toborzásával foglalkozik ezúttal a Balkán számára. A vállalkozás finanszírozását állítólag Franciaország és Anglia fogják teljesíteni. A család feje Riccotti Garibaldi, úgynevezett „tábornok" vélt befolyását a görög királynál abban az irányban akarja érvényesíteni, hogy Görögország az ententehez csatlakozzék. A legidősebb fia, Peppino Garibaldi ezredes, aki az Argonnokban és a Col di Lanán hasztalan fáradozott babérokért, most pénzért lesz hír szerint a szabadcsapatok parancsnoka. Ez idő szerint Peppino Garibaldi ezredes pénzelőleg tárgyában időzik Párisban.