Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-15 / 15. szám
2 Szombat PESTI NAPLÓ tére. január TB. déli állomáson akkor fogjuk őket megzavarni, amikor az a mi hadicéljainknak felel meg és nem akkor és nem oda utazunk, amikor és ahol ez őnekik,kívánatos. Mi minden szalonikas utcával szemben az egész tartománynyal hivatkozhatunk a Balkánra és a Fekete tenger partjától az Adriáig, a Márvány-, az Égei- és a Joni-tenger mellett olyan szárazföldi és olyan tengeri hatalom fog kialakulni, aminőre még nem volt példa és amely ellen küzdeni nem lesz lehetséges. Éppen a Balkánra vágyott leginkább Oroszország és erre vágyik Olaszország is, amely persze nem tud katonát küldeni oda. Az olasz katona az Isonzo frontján a hazafias frázisoktól elbódultan még csak engedelmeskedik valahogyan, ám nem engedi, hogy a Balkánra cipeljék őket. Ezért nem tudott segíteni Olaszország sem Szerbián, sem Montenegrón. Olaszország ott fog elvérezni az Isonzo mellett. Az éppen olyan bizonyos, mint az, hogy az oroszok besszarábiai és a franciák nyugati (mind a kettő politikai célzatú) offenzívája sem fog sikerülni. Az események mindenütt megállnak, csak mi megyünk előre a Balkánon. Szinte valószínűtlen győzelmeket aratva jutunk előre és nem lehetetlen, hogy Kövess tábornoknak Montenegróban járó csapatai fogják megoldaai a világháborúnak ma még ezerszeresen összebogozott csomóját. A írta: Somlay Károly I. Ősz volt. A tarmezők és a fonnyadó rétek felett már nem bogarásztak a fecskék. A deresedő fák levéltelen gulyái közül már látszottak az üres madárfészkek. A legelőről jászol mellé fogták a gulyát és a batárnak, ennek a nagy darab ősföldnek a pusztai kútgémen unatkozó szürkesas lett a gazdája. A Körtésdomb palotája, — Pók Imre csőszkunyhója, k is üres. A csőszi szegődés Györgynaptól Mihályig lévén érvényes, ahogy a kopolyák szélein barnulni kezdett a mocsári bükköny és a vizenyős pástokon lila fejét kidugta az őszi kikerics. Pók Imre beköltözött a faluba a gölöncsérkorong mellé, ősztől tavaszig szilkéket, csentősöket és más agyagedényt mesterkél a vén kányakirály. A határmesgyéken túlról a Hernád zúgása hallatszik, amelyet a borsodi rónaság felől lihegő vonatok robogása tompít el néha. A lokomotív izgatott villanással suhan el a kis falu mellett. Pillantásra se érdemesíti a vályogházikókat, amelyek itt a berek alatt már vagy háromszáz év óta morogják a vétót a glóriás hódítónak, a Kulturának ... A zsuppos viskókban csupa vasfejű, konzervatív paraszt lakik, akik még nem láttak amerikai dollárt. Se pap, se orvos, se jegyző nem értékel ebben a kis kálomista pátriában, lannót is csak egyet tartanak. Még szatócsboltjuk sincsen; a cinegehangú Rosszkor-gyött is csak azzal a cigánytaktikával képes a korcsmáját az enyészettől megmenteni, hogy gabonában és gyapjúban ügynököl a miskolci hetivásáron. Pedig a korcsmára itt igazán nagy szükség van. A korcsmában szokták egymás koponyáját vasárnap délutánonként a rezsvírek meglékelni; ez az operáció arra jó, hogy a vér fölöslege elfolyik ugyan, de azért nem esik kár a komák testi épségében. A hársak alatt rogyadozó kis templomhoz talán vagy száz év óta nem nyúlt Se kőmives, se ács, uj ház is csak akkor készül, ha valamelyik régi háznak a vihar szétrugja a bordáit. Valamikor félsarkantyus nemesek laktak itt. De a nemzetes urak lekoptak, elfogytak. Az az egy-kettő, aki megmaradt magnak, azt se tudja, hogy miből él . . . Az egyik orvvadász, a másik kuruzsló baromorvos, a harmadiknak a viskóján csiszlikcímer merészkedik ki a padláslyukon. Most már pógárember a biró, az öreg Verrasztó Illés a falu Mózese. Az ő esze, az ő jobbkeze itt az út és az igazság. A legifjabbik fia, a Gergely csak most az őszön szabadult haza félszemmel a bakaéletből. A másik szeme az olasz grániton maradt. Arastymedáliát kapott érte. Gazdag legény, de azért úgy dolgozik, mint a legutolsó cseléd. Most éppen a krumplit hordja haza szekéren a tagról. A partos után csínján gyeplőzi az ideges csikókat, — a Szárcsát és a Bandit, — mert a zabon nevelt fiatal állat néha a rögtől is megijed. A Kikirinél megállítja a csikókat, egy fél liter vinkót hamarosan lenyel a krumplisszekér tetején, aztán rágyújt a sürjeszáni pipára és most már bővebben ereszti a gyeplőt. A falu alá érve, szemére gyűri a kalapja peremét, a dohányt lenyomkodja a pipában és kényes ülésbe igazodik. Így alkony tájban szoktak a leányok az utcasoron hármas-négyes rajokba szedelőzködni; hát ne mondja senki, hogy a Verrasztó Gergely csak szalmalegény, aki úgy ül a szekéren, mint a csontka koldus a talyiga végen. A Fábián Bódiék előtt három leány nyihog. A kettő már anyán,yi; ezek már viselhetnék az anyjuk papucsát. A harmadik még csak olyan paszkonca, akinek alig ér a varkocsa a jobbfüliga bal füléig. A szót az Amál viszi, a féltelkes Fábián Bódi leánya a szóvivő. Fecseg, mint a fiatal rigó, aki untalán más és más nótába kezd, Gergely szekere csak diccen-döccen a kerékfogó porban. A három lyány azonmód cselekszik, mintha nem is látnák a krumplis szekeret. Csak akkor hűl el bennük a hang, mikor a legény vigyorogva rájuk bődül a zsákok tetejéről: — Már megintleégett az anyád rántása, Amál! A kozma szaga szinte harapja az orromat. Inkább az anyád kezénél lógnál, sdb.. hogy itt pletykázol. A lányok szemei összevillannak. Az Amál el is pirul, de aztán egy pillanat alatt kurázsiba kap. — Te is inkább fognád agyarra a pipidat! — nyelvelt a legényre. — Úgy kalimpál a szádon a pipa, mint a fingém csőrében a békaláb. Most a legényen volt az elrossalkodás sora. Mind a két markát a gyepin tarta hát csak a nyelvével intézhette el a pipát. A Budapest, január 14. Rövid ülés a Házban. A képviselőház csütörtökön rövid ülést tartott. Az izlám vadas elismerésről és a zárszámadásról szóló javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadták. Ezután a regnikoláris bizottságok képviselőházi tagsági helyeit töltötték be név szerinti szavazással. Összesen 101 szavazatot adtak le. A Magyarország és Horvá-Szlavon-Dalmátországok kisebb egyesített címerének megállapítása céljából kiküldendő regnikoláris bizottság tagjai lettek: gróf Andrássy Gyula, Beöthy László, Berzeviczy Albert, Bizony Ákos, gróf Rhuen-Héderváry Károly, báró Láng Lajos, gróf Zichy Aladár, és gróf Zichy János. A Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között kötendő újabb pénzügyi egyezmény előkészítése céljából kiküldött regnikoláris bizottságban megüresedett képviselőházi tagságra pedig gróf Serényi Bélát választották meg. Az elnök javaslatára elhatározták, hogy a Ház hétfőn, e hónap 17-én dél és gazdasági összeköttett Beszélgetés Zéki Mehmed bejjel, a török „Defense" főszerkesztőjével A Konstantinápoly és Berlin között megnyílt vasúti összeköttetés óta mind erősebb a kapcsolat a szövetséges államok fővárosai között. A magyar fővároson való átutaztakban rendszerint megállapodnak török fajrokonaink és felújítják régi baráti összeköttetéseiket politikusainkkal és kereskedelmi életünk kiválóságaival. Ma utazott haza Konstantinápolyira egy régi illusztris barátunk, Zéki Mehmed bej, a Defense Nationale (,,Honvédelem") és más lapok főszerkesztője és tulajdonosa. Zéki bej régóta és jól ismeri népünket, lelkes turánista. Filozófus, megfigyelő szellem, elgondolkozva beszél s minden szavában látszik a megfontoltsága, aki magasabb szempontból nézi az eseményeket. — Leginkább a Magyarországgal való politikai és közgazdasági összeköttetésünkről szeretnék beszélni. A budapest—Konstantinápoly—bagdadi út a jövő valódi zenéje, a legfontosabb nemcsak a két nagyjövőjű országra, de az egész világra nézve. Azért kívánatos már a közeljövőre nézve, hogy a két testvérnemzet fiai, a két népben élő különös rokonszenv alapján, szorosabb kapcsolatot teremtsen. Jöjjenek hozzánk a magyar politikusok és kereskedők, iparosok, tanulmányozzák Törökország életviszonyait; ne éljünk továbbra is a teóriáknak s az őszinte szentimentalizmusból kovácsoljunk végre reális érdekkapcsolatot. Értsék meg jól e szavakat: Törökország fejlődni akar és ezt a Magyarországgal való kapcsolatban ,annál könnyebben tehetne, minél, közvetlenebbé tesszük a távolságot és minél jobban megkönnyítjük az összeköttetést, kölcsönös gazdasági boldogulásunk annál kézenfekvőbb. Magyarország fekvése rendkívül kedvező , ma sokkal inkább, mint valaha jelképezi a Kelet és Nyugat közötti kaput, átjárást. Ezt a nagyszerű geográfiai helyzetet vezető magyar politikusok és közgazdászok, karöltve a nagy kereskedelmi és ipari faktorokkal úgy emelhetik ki, hogy ennek súlya és jelentősége az egész világ előtt nyilvánvaló legyen és pedig úgy, hogy a nobilis magyar felfogás Magyarország szövetségeseivel, barátaival a kölcsönös rokonszenvből származó jóakarattal kifejezésre jusson. Tapasztaltam azonban, hogy az itt, Budapesten járó török kereskedők, kik bizonyos árukkal szemben cserekereskedelmet akarnak létesíteni, sok bürokratikus akadályra találtak, mely talán a múltból maradt vissza, de ma, mikor különböző árukban sürgősen egymásra vagyunk utalva, ezeket a túlzott bürokratikus formalitásokat el kell tüntetni, ahogy azt ma nálunk cselekszik, amit Konstantinápolyban minden magyar politikus, kereskedő vagy iparos tapasztalhat. Nálunk közvetlen intézkedhetnek az illetékes hivatalok fejeivel, kik rövidesen elvághatják a végtelen éselavult, időt rabló formalitások útvesztőit. A mi kereskedőink és iparosaink nem tölthetnek hosszú heteket a magyar fővárosban egy-egy import, vagy exportcikk miatt, különösen a mai viszonyok között. — Mi törökök, máris végtelen sokat tan ültünk Németországtól. Magyarországon sokat politizálnak s azelőtt — nálunk is. Ma már ezt is német elv szerint csináljuk: kevesebbet politizáluk és többet dolgozunk. — Én őszintén szeretem és tisztelem a magyar nemzetet és megfigyelésemet éppen mint jó barát akartam elmondani. Nekünk szükségünk van a magyar politikusokkal, közgazdászokkal stb. való összeköttetésre, melyből kölcsönösen újult erőt meríthetünk; szükségünk van a magyar iparra és kereskedelemre, mert nincs iparunk és szívesen, szeretettel látjuk nálunk a szolid magyar iparost és kereskedőt. Mi adunk nyersanyagot és önök azt feldolgozva eladják nekünk, törököknek. Szeretjük a magyarságot, mert mintaszerű hazafiak, mert vérbeli rokonság fűz egybe bennünket s mert szintén nemzeti életet akarnak élni. Mindazonáltal a magyar és török nemzet nem ismeri egymást. Ennek az állapotnak pedig meg kell szűnnie különösen a helyreállított Budapest—Konstantinápolyi összeköttetéssel Ezt a vonalat mindinkább fejlesztenünk kell kölcsönösen, népszerűvé és gazdaságossá kell tennünk. — A török nép egy része nem érti meg még ma sem az Ausztria és Magyarország közti politikai kapcsolatot. Az én lapomban többször volt alkalmam erről a kérdésről bővebb magyarázatot adni. Budapesten tudósítót is tartunk, kitűnő munkatársam Dzsevad Ozmán bej személyében, ki tökéletesen megtanult magyarul. — Ami a külpolitikánkat illeti, hazámban mindig nyugodt és bizakodó volt a hangulat úgy a magunk, mnl a szövetségeseink végső győzelmében. Ami Törökországé volt a múltban, vissza kell térnie Törökország birtokába. Mienk lesz újra Egyiptom és a Kaukázus is. előtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését, amelynek napirendjére a Pénzintézeti Központról szóló javaslat részletes tárgyalását tűzték ki. Az ülés féltizenkettőkor végződött.