Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-16 / 16. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1916 január 27- 13 Ostromállapot Athénben . A négyesszövetség Görögországot is ki akarja éheztetni Több oldalról beérkezett jelentés szerint a görög kormány kihirdette az ostromállapotot Athénben és mindenütt, ahol arra szükség for­gott fenn. Ha ez a hír valóraaak bizonyul, úgy első­sorban azt jelenti, hogy a görög korrmány minden lehető eszközt megragad, hogy szuve­renitását az entente hallatlan terrorjával szem­ben, amennyire hatalmában áll, megóvja. Az ostromállapot kihirdetése jelenti, hogy a görög kormány, anélkül, hogy élesebb konfliktusba kerülne a négyes szövetséggel, ennek garázdál­kodásaira súlyos morális csapást készül­­­­érni. Az ostromállapotban a nanis­­­itározottan ki­fejezésre jut Konstantin királynak, vezérkará­nak és kormányának, továbbá a Gunárisz-poli­tikának az álláspontja s ez az, hogy Görögor­szág semlegességét a készülő legfenyegetőbb órában is teljes erőfeszítéssel megóvja és meg­k­imélje a görög népet mindennemű háborús kalandtól. A négyes szövetség most végső ter­rorisztikus eszközéhez készül nyúlni: Görög­orzág kiéheztetéséhez. Arra számít, hogy az így beállott kényszerhelyzetben könnyebben sikerül egy a mostani királyi uralomellenes forradalmat előidézni a nép között. Ha Görög­országot ekképpen maga mellé kényszerítené, a távoli fantasztikus számítása az, hogy így Romániát is sikerülne kiugrasztani eddigi sem­legességéből s igy az eddigi példátlan kudarcok végeredményében az entente felszinre jutását idéznék elő a Balkánon. A görög lakosság fegy­verfogható része mozgósítva van, a görög ki­rály legfelsőbb parancsára várva. És aligha ta­lálkoznék egyetlen hazaáruló görög is, ki Sar­rail, vagy Munro tábornokok parancsának en­gedelmeskedve áldozná föl magát a négyes szövetség érdekeiért. Az ostromállapot megakadályozza, hogy az entente-ügynökök folytassák az ország kü­lönböző részein perfid izgatásaikat s rövide­sen rájár a tud a Veni­zelosz-párt kitartott saj­tójára és izgatásaira is. A négyes szövetség Sza­lonikiben már a görög királyi postakezelést is magának követeli és ki akarja terjeszteni e vakmerő igényeit Athén, Pireusz és más váro­sok postai és vasúti állomásaira, sőt kikö­tőire is. A négyes szövetségnek az a célja, hogy az eddigi kudarcaival szemben valamely diplomá­ciai, vagy katonai sikerrel kárpótolja magát és a reá háruló súlyos elszámolás felelősségével szemben közvéleményének valamely eredményt mutathasson fel. Ily „eredményre" abban az esetben is számít, ha sikerülne Görögország fegyveres erejét önmaga ellen kikényszeríteni. Ebben az esetben a görög kikötőket elfoglalni azok úgyszólván védtelen mivolta miatt nem volna nehéz és ha nem vonulhattak Berlinbe, a négy nagyhatalom diadalmasan vonulhatna be a kis semleges Görögország „elfoglalt" fő­városába, Athénbe. Soha kormánynak nehezebb helyzete alig volt, mint Konstantin kormányának. Görög­ország exisztenciájáról van szó. És Görögor­szág egyetlen ütőkártyája marad most az os­tromállapot kihirdetése. Még abban az esetben sem állhatna az entente mellé, ha ennek nem Olaszország válna a szövetségese és ha biztos garanciát nyerne arról, hogy a sziget-konflik­tusokat Görögországra nézve kielégítően fog­ják elintézni. Hónapok óta meg van győződve minden tisztánlátó görög politikus a központi hatalmak katonai fölényéről, csakis semleges­ségének fentartásával nyerheti vissza birtokait éppen a központi hatalmak győzelme árán. Ma megindult a Szaloniki körül elsáncolt entente-seregek elleni általános támadás; a be­tolakodott angol-francia sereg kiverése bizo­nyos, anélkül, hogy megvalósíthatnák azt a tervüket, hogy Szalonikit magát Ypern sorsára juttassák. Oroszország a Balkánon még meg­maradt russzofil-fészkek és aspirációk kedvéért követelte a szaloniki­­ kalandot, másrészt ab­ban a reményben is, hogy január eleje óta tartó bukovinai offenzíváját eredményesebbé tehesse a középponti hatalmak seregeinek Szaloniki­v­é való elvonása folytán. Már magában véve is szégyen a négyes szövetségnek a Dardanel­ákból Szalonikibe hurcolt és megmaradt fe­nyére hogy ugyanaz a diadalmas török sereg­­.E­rgeti itt is visszafelé, mely Gallipoliból ki­verte, míg a félkör többi részén ugyanazon diadalmas német-magyar-osztrák-bolgár sere­gek verik a tenger felé, mely Szerbiából kiker­gette őket. Ez ujabb, talán végleges erkölcsi eredmény lesz és feltehető, hogy Asquith most már aligha lesz képes elhitetni közvéleményé­vel, hogy ez az ujabb katasztrofális visszavo­nulás­i győzelem és hogy Anglia nem nyug­szik, míg le nem veri a német militarizmust. A szaloniki­i entente-katasztrófa minden való­színűség szerint újabb kormánybukást idéz elő Párisban és Londonban s a háborús kabi­netek bukása csak siettetheti a béke eljöve­telét. Kötelességeink va és ténni A világháború tizennyolcadik hónapjá­ban egyáltalában nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a koronaérték a márka, a holland­forint, a svéd és dán korona, a lei, lena és a nyugati franktípusok, vagy akár a dollár ár­folyamával szemben olyan magas disaggot tart. A magyar-osztrák közös vámterület gaz­dasági berendezkedése az utóbbi évtizedek­ben úgy fejlődött, hogy a növekvő jólét kö­vetkeztében mezőgazdasági termékeinket ép­pen úgy felfogyasztjuk, mint ipari cikkein­ket és kivitelünk csak olyanképpen áll elő, hogy nyersanyagokat és félgyártmányokat importálva, azok kikészítve kerülnek ki is­mét a vámkülföldre. Kereskedelmi mérlegünk egészen elbillent az utolsó tizenöt évben és nagyjában az értékpapír export csinált benne a valuták szempontjából egyensúlyozási mű­veletet. Azok a mezőgazdasági és ipari cik­kek, melyek azelőtt a kereskedelmi mérleget aktívvá tették, hovatovább legnagyobb rész­ben a megnövekedett belföldi igények fedezé­sére szolgáltak, igazi kiviteli cikkünk az ál­lami és községi kötelezőkből és a zálogleve­lekből, meg a részvényekből kerültek elő. A világfelfordulásnak természetes első következménye az volt, hogy ezek az állami és községi kötelezők, záloglevelek és részvé­nyek hazajöttek, le kezdődött a valuta rom­lása. A folytatólagos következmény pedig az, hogy míg egyrészt állandóan növekedő ?"p:'.r és mezőgazdasági importot kényszerített ránk a háború gazdasági része, addig a tökiviteli cikk és a Valutajav.­ó eszköz: az értékpapír­kivitel, természetes­en megszűnt. Ez volt az eltolódás első és legfőbb oka. Hogy közben bankok és magánosok eléggé nem is hibáz­tatható valutaspekulációkat űztek és űznek az éppen arra a lapra tartozik, amelyre a háboru többi kapzsiságai vannak feljegyezve, de éppen olyan nehéz lenne segíteni rajta ,még most is, mint azok akármelyikén. A háboru tizennyolcadik hónapját éljük és a valuták drágaság, a nagy diságja kezd a legkisebb magángazdaságban is érezhetővé válni, mert nemcsak az élelmicikkek és a ruházati, meg a háztartási anyagok tekinte­tében, de minden gazdasági megnyilván­ulás­ban megállapítható, hogy a drágaság sorsá­nak intézése kezd kivülesni a belső hatalmi körön, hog a drágaságot, az élet elviselhetet­len nehézségeit most már kellőké­pen k­­ív­ül­földi valutákkal szemben való diságia csi­nálja. A kormány sokféle próbálkozása, mely egyrészt a valutaspekulációt próbálja — elég elkésve bár — megállapítani, másrészt segí­teni próbál különböző pénzügytechnikai in­tézkedésekkel, most már aligha fog olyan mértékben segíteni, amely az előállott bajo­kat valahogyan is enyhítse. Itt a kormány erejénél is nagyobb erőkifejtésre lenne szük­ség és ez a lehetőség a bankok kezében vo­lna letéve, a nagybankok kezében, amelyek, ha kötelességtudók lennének, most lendíthetné­nek általános helyzetünkön a valuta megja­vítása, a diságió megcsökkentése köívül. A világháború tizennyolcadik hónapjá­ban látnivaló, hogy nemcsak stratégiailag, de diplomáciailag is részünkön a fölén­y és a­­ háború ránk és szövetségeseinkre nézve csak­­ diadalmasan végződhet. A gazdasági élet ép­pen hogy korlátozásokat szenved és háború­san rendezkedik be, de az erőpróbát meg­állta, szinte azt kellene mondani, hogy vi­lágháborúnak kellett jönni, nogy tudatára ébredjünk igazi erőnknek, lehetőségeinknek. A külföldön, a semleges országokban látni kell, hogy erősek, gazdagok, fejlődésképesek és életrevalók vagyunk. Inkább azok, mint ellenségeink akármelyike. A tőke pedig nem szentimentális, a tőke körültekintő és okos. Ha tehát a tőke okos, úgy a mi állampapír­jaink, községi kötvényeink, zálogleveleink, a mi hadikölcsönünk valósággal többet ér, mint a háború előtt. A nagybankoknak az lenne a kötelességük, hogy Svájcban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, esetleg künn az északamerikai Unió pénzpiacain, megfelelően ügyes és tervszerű propagandával most, job­ban mondva már most kezdjék meg a mi fő exportcikkünk, értékpapírjaink kivitelét! A hadikölcsön sikere megmutatja, mi­lyen í­gy tőkék vannak ebben az országban, a h­ö­­dsönök fényes eredményei a külföld előtt élhetővé tették, hogy anyagilag mit,-­­ mulatosan meg vagyunk szervezve, kö­. "M­sl,épen hitelre is érdemesek va­gyunk. Ám még csak azt s ism lehet mondani, hogy a külföldi tőke jós­z­üségére felebbe­zünk. A külföld, ha ma a­­r hadikölcsöneink­ből, akár régebbi járadékainkból, községi köt­vényeinkből, zálogleveleinkből, vagy részvé­nyeinkből vásárol, nagyszerű üzletet csinál az árfolyamokkal, a kamatozással és a valutá­val. Amikor a svájci frank 150 árfolyamon áll, amikor egy svájci frankért 1 korona 50 fillért kell fizetni, holott a háború előtt 98 fillér volt a svájci frank árfolyama, akkor a meggazdagodott, a háborús üzleteken hal­latlanul felgyarapodott svájci polgár minden óvatossági rendszabály mellett is nyugodtab­ban vásárolhatja a mi különböző kölcsöneink címleteit és részvényeinket, mintsem hogy a valuta elgyengülésének kockázatát viselje. A semleges országok a háború elején visszakapták saját értékeiket és a tőkéket eleinte ezek a visszaözönlő saját papírok kö­tötték le. Később, mikor a semleges országok áruüzletei oly nagy lendületet vettek, ki­egyenlítődtek ezek az eloszlások és e perc­ben, amikor a semleges országok óriási áru­üzletek lebonyolításai után ismét tele vannak készpénzzel, a legnagyobb mértékben idősze­rű a valutanyereségek kilátásaival kecseg­tető befektetések megmagyarázása számukra. A háború utáni időkre eleinte Magyaror­szág más kiviteli cikkel egyáltalán nem fog rendelkezni, mint értékpapírokkal. Mezőgaz­dasági termelésünk nem lehet a háború utáni első időszakban annyira dús, hogy mindjárt kiviteli feleslegeink lehessenek, ipari cikkeink­re is magunknak lesz eleinte szükségünk. A kivitel anyaga tehát akkor kizárólag érték­papír lesz és váltóleszámítolás. Már most, hogy ez majd a békekötés után indul-e el, vagy már most megkezdődik, az a bankok munkabeosz­tása szempontjából teljesen mindegy, viszont a valutánk javítása és a diságió szempontjából mélyreható különbség. Jól tudjuk, hogy nem könnyű munka elindítani ezt a folyamatot, de hát érdemes is és kötelesség is dolgozni érte. Azonfelül a bankok számára biztosítja a há­ború utáni pénzügyekben az irányítás lehe­tőségét, ezért kell nekik már ma, amikor csak látszólag közérdek már, a bankok szempont­jából pedig elsőrendű magánérdek, a külföl­dön megkezdeni a mi értékpapír-kivitelünket. A háború tizennyolc hónapja alatt lassan-­ lassan minden termény, minden iparcikk, minden anyag készpénzre változott át. A gazda, a kereskedő, az iparos, mind mindent értékesített és pénzt kapott érte. Mivel az ál­latállományt, az árukészletet nem lehetett fel­frissíteni új tenyésztéssel, új bevásárlással, a gazda, a kereskedő, az iparos minden kate­góriában, vagyonát nagyjában készpénzre vál­totta át. Ennek a készpénznek nagyobbik ré­sze benne van a hadikölcsönökben, a többi része folyton csökkenő betéti kamatlábakon a bankoknál folyószámlákon és takarékbetéte­ken kamatozik. A hadikölcsönök fényes sikere dacára is ezért vannak olyan nagy betétek a bankokban, azért, mert minden átváltozott áruból és anyagból készpénzre. A háború után a gazda újra meg fogja venni, amit a hadvise­lés szükségletei számára eladott. Az állatállo­mányát, a különböző olyan anyagait, amelye­ket pénzzé tett, de újra nem szerzett be. Ezt kell tennie az ipar minden ágazatának is, szó­va! a béke első időszakában általános bevá­sárlási láz le:-/; az anyagok pótl­ása minden­­felé és főleg mindenfelől, ahol anyagot kapun­*

Next