Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-16 / 16. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1916 január 27- 13 Ostromállapot Athénben . A négyesszövetség Görögországot is ki akarja éheztetni Több oldalról beérkezett jelentés szerint a görög kormány kihirdette az ostromállapotot Athénben és mindenütt, ahol arra szükség forgott fenn. Ha ez a hír valóraaak bizonyul, úgy elsősorban azt jelenti, hogy a görög korrmány minden lehető eszközt megragad, hogy szuverenitását az entente hallatlan terrorjával szemben, amennyire hatalmában áll, megóvja. Az ostromállapot kihirdetése jelenti, hogy a görög kormány, anélkül, hogy élesebb konfliktusba kerülne a négyes szövetséggel, ennek garázdálkodásaira súlyos morális csapást készülérni. Az ostromállapotban a nanisitározottan kifejezésre jut Konstantin királynak, vezérkarának és kormányának, továbbá a Gunárisz-politikának az álláspontja s ez az, hogy Görögország semlegességét a készülő legfenyegetőbb órában is teljes erőfeszítéssel megóvja és megkimélje a görög népet mindennemű háborús kalandtól. A négyes szövetség most végső terrorisztikus eszközéhez készül nyúlni: Görögorzág kiéheztetéséhez. Arra számít, hogy az így beállott kényszerhelyzetben könnyebben sikerül egy a mostani királyi uralomellenes forradalmat előidézni a nép között. Ha Görögországot ekképpen maga mellé kényszerítené, a távoli fantasztikus számítása az, hogy így Romániát is sikerülne kiugrasztani eddigi semlegességéből s igy az eddigi példátlan kudarcok végeredményében az entente felszinre jutását idéznék elő a Balkánon. A görög lakosság fegyverfogható része mozgósítva van, a görög király legfelsőbb parancsára várva. És aligha találkoznék egyetlen hazaáruló görög is, ki Sarrail, vagy Munro tábornokok parancsának engedelmeskedve áldozná föl magát a négyes szövetség érdekeiért. Az ostromállapot megakadályozza, hogy az entente-ügynökök folytassák az ország különböző részein perfid izgatásaikat s rövidesen rájár a tud a Venizelosz-párt kitartott sajtójára és izgatásaira is. A négyes szövetség Szalonikiben már a görög királyi postakezelést is magának követeli és ki akarja terjeszteni e vakmerő igényeit Athén, Pireusz és más városok postai és vasúti állomásaira, sőt kikötőire is. A négyes szövetségnek az a célja, hogy az eddigi kudarcaival szemben valamely diplomáciai, vagy katonai sikerrel kárpótolja magát és a reá háruló súlyos elszámolás felelősségével szemben közvéleményének valamely eredményt mutathasson fel. Ily „eredményre" abban az esetben is számít, ha sikerülne Görögország fegyveres erejét önmaga ellen kikényszeríteni. Ebben az esetben a görög kikötőket elfoglalni azok úgyszólván védtelen mivolta miatt nem volna nehéz és ha nem vonulhattak Berlinbe, a négy nagyhatalom diadalmasan vonulhatna be a kis semleges Görögország „elfoglalt" fővárosába, Athénbe. Soha kormánynak nehezebb helyzete alig volt, mint Konstantin kormányának. Görögország exisztenciájáról van szó. És Görögország egyetlen ütőkártyája marad most az ostromállapot kihirdetése. Még abban az esetben sem állhatna az entente mellé, ha ennek nem Olaszország válna a szövetségese és ha biztos garanciát nyerne arról, hogy a sziget-konfliktusokat Görögországra nézve kielégítően fogják elintézni. Hónapok óta meg van győződve minden tisztánlátó görög politikus a központi hatalmak katonai fölényéről, csakis semlegességének fentartásával nyerheti vissza birtokait éppen a központi hatalmak győzelme árán. Ma megindult a Szaloniki körül elsáncolt entente-seregek elleni általános támadás; a betolakodott angol-francia sereg kiverése bizonyos, anélkül, hogy megvalósíthatnák azt a tervüket, hogy Szalonikit magát Ypern sorsára juttassák. Oroszország a Balkánon még megmaradt russzofil-fészkek és aspirációk kedvéért követelte a szaloniki kalandot, másrészt abban a reményben is, hogy január eleje óta tartó bukovinai offenzíváját eredményesebbé tehesse a középponti hatalmak seregeinek Szalonikivé való elvonása folytán. Már magában véve is szégyen a négyes szövetségnek a Dardanelákból Szalonikibe hurcolt és megmaradt fenyére hogy ugyanaz a diadalmas török sereg.Ergeti itt is visszafelé, mely Gallipoliból kiverte, míg a félkör többi részén ugyanazon diadalmas német-magyar-osztrák-bolgár seregek verik a tenger felé, mely Szerbiából kikergette őket. Ez ujabb, talán végleges erkölcsi eredmény lesz és feltehető, hogy Asquith most már aligha lesz képes elhitetni közvéleményével, hogy ez az ujabb katasztrofális visszavonulási győzelem és hogy Anglia nem nyugszik, míg le nem veri a német militarizmust. A szalonikii entente-katasztrófa minden valószínűség szerint újabb kormánybukást idéz elő Párisban és Londonban s a háborús kabinetek bukása csak siettetheti a béke eljövetelét. Kötelességeink va és ténni A világháború tizennyolcadik hónapjában egyáltalában nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a koronaérték a márka, a hollandforint, a svéd és dán korona, a lei, lena és a nyugati franktípusok, vagy akár a dollár árfolyamával szemben olyan magas disaggot tart. A magyar-osztrák közös vámterület gazdasági berendezkedése az utóbbi évtizedekben úgy fejlődött, hogy a növekvő jólét következtében mezőgazdasági termékeinket éppen úgy felfogyasztjuk, mint ipari cikkeinket és kivitelünk csak olyanképpen áll elő, hogy nyersanyagokat és félgyártmányokat importálva, azok kikészítve kerülnek ki ismét a vámkülföldre. Kereskedelmi mérlegünk egészen elbillent az utolsó tizenöt évben és nagyjában az értékpapír export csinált benne a valuták szempontjából egyensúlyozási műveletet. Azok a mezőgazdasági és ipari cikkek, melyek azelőtt a kereskedelmi mérleget aktívvá tették, hovatovább legnagyobb részben a megnövekedett belföldi igények fedezésére szolgáltak, igazi kiviteli cikkünk az állami és községi kötelezőkből és a záloglevelekből, meg a részvényekből kerültek elő. A világfelfordulásnak természetes első következménye az volt, hogy ezek az állami és községi kötelezők, záloglevelek és részvények hazajöttek, le kezdődött a valuta romlása. A folytatólagos következmény pedig az, hogy míg egyrészt állandóan növekedő ?"p:'.r és mezőgazdasági importot kényszerített ránk a háború gazdasági része, addig a tökiviteli cikk és a Valutajav.ó eszköz: az értékpapírkivitel, természetesen megszűnt. Ez volt az eltolódás első és legfőbb oka. Hogy közben bankok és magánosok eléggé nem is hibáztatható valutaspekulációkat űztek és űznek az éppen arra a lapra tartozik, amelyre a háboru többi kapzsiságai vannak feljegyezve, de éppen olyan nehéz lenne segíteni rajta ,még most is, mint azok akármelyikén. A háboru tizennyolcadik hónapját éljük és a valuták drágaság, a nagy diságja kezd a legkisebb magángazdaságban is érezhetővé válni, mert nemcsak az élelmicikkek és a ruházati, meg a háztartási anyagok tekintetében, de minden gazdasági megnyilvánulásban megállapítható, hogy a drágaság sorsának intézése kezd kivülesni a belső hatalmi körön, hog a drágaságot, az élet elviselhetetlen nehézségeit most már kellőképen kívülföldi valutákkal szemben való diságia csinálja. A kormány sokféle próbálkozása, mely egyrészt a valutaspekulációt próbálja — elég elkésve bár — megállapítani, másrészt segíteni próbál különböző pénzügytechnikai intézkedésekkel, most már aligha fog olyan mértékben segíteni, amely az előállott bajokat valahogyan is enyhítse. Itt a kormány erejénél is nagyobb erőkifejtésre lenne szükség és ez a lehetőség a bankok kezében volna letéve, a nagybankok kezében, amelyek, ha kötelességtudók lennének, most lendíthetnének általános helyzetünkön a valuta megjavítása, a diságió megcsökkentése köívül. A világháború tizennyolcadik hónapjában látnivaló, hogy nemcsak stratégiailag, de diplomáciailag is részünkön a fölény és a háború ránk és szövetségeseinkre nézve csak diadalmasan végződhet. A gazdasági élet éppen hogy korlátozásokat szenved és háborúsan rendezkedik be, de az erőpróbát megállta, szinte azt kellene mondani, hogy világháborúnak kellett jönni, nogy tudatára ébredjünk igazi erőnknek, lehetőségeinknek. A külföldön, a semleges országokban látni kell, hogy erősek, gazdagok, fejlődésképesek és életrevalók vagyunk. Inkább azok, mint ellenségeink akármelyike. A tőke pedig nem szentimentális, a tőke körültekintő és okos. Ha tehát a tőke okos, úgy a mi állampapírjaink, községi kötvényeink, zálogleveleink, a mi hadikölcsönünk valósággal többet ér, mint a háború előtt. A nagybankoknak az lenne a kötelességük, hogy Svájcban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, esetleg künn az északamerikai Unió pénzpiacain, megfelelően ügyes és tervszerű propagandával most, jobban mondva már most kezdjék meg a mi fő exportcikkünk, értékpapírjaink kivitelét! A hadikölcsön sikere megmutatja, milyen így tőkék vannak ebben az országban, a hödsönök fényes eredményei a külföld előtt élhetővé tették, hogy anyagilag mit,- mulatosan meg vagyunk szervezve, kö. "Msl,épen hitelre is érdemesek vagyunk. Ám még csak azt s ism lehet mondani, hogy a külföldi tőke jószüségére felebbezünk. A külföld, ha ma ar hadikölcsöneinkből, akár régebbi járadékainkból, községi kötvényeinkből, zálogleveleinkből, vagy részvényeinkből vásárol, nagyszerű üzletet csinál az árfolyamokkal, a kamatozással és a valutával. Amikor a svájci frank 150 árfolyamon áll, amikor egy svájci frankért 1 korona 50 fillért kell fizetni, holott a háború előtt 98 fillér volt a svájci frank árfolyama, akkor a meggazdagodott, a háborús üzleteken hallatlanul felgyarapodott svájci polgár minden óvatossági rendszabály mellett is nyugodtabban vásárolhatja a mi különböző kölcsöneink címleteit és részvényeinket, mintsem hogy a valuta elgyengülésének kockázatát viselje. A semleges országok a háború elején visszakapták saját értékeiket és a tőkéket eleinte ezek a visszaözönlő saját papírok kötötték le. Később, mikor a semleges országok áruüzletei oly nagy lendületet vettek, kiegyenlítődtek ezek az eloszlások és e percben, amikor a semleges országok óriási áruüzletek lebonyolításai után ismét tele vannak készpénzzel, a legnagyobb mértékben időszerű a valutanyereségek kilátásaival kecsegtető befektetések megmagyarázása számukra. A háború utáni időkre eleinte Magyarország más kiviteli cikkel egyáltalán nem fog rendelkezni, mint értékpapírokkal. Mezőgazdasági termelésünk nem lehet a háború utáni első időszakban annyira dús, hogy mindjárt kiviteli feleslegeink lehessenek, ipari cikkeinkre is magunknak lesz eleinte szükségünk. A kivitel anyaga tehát akkor kizárólag értékpapír lesz és váltóleszámítolás. Már most, hogy ez majd a békekötés után indul-e el, vagy már most megkezdődik, az a bankok munkabeosztása szempontjából teljesen mindegy, viszont a valutánk javítása és a diságió szempontjából mélyreható különbség. Jól tudjuk, hogy nem könnyű munka elindítani ezt a folyamatot, de hát érdemes is és kötelesség is dolgozni érte. Azonfelül a bankok számára biztosítja a háború utáni pénzügyekben az irányítás lehetőségét, ezért kell nekik már ma, amikor csak látszólag közérdek már, a bankok szempontjából pedig elsőrendű magánérdek, a külföldön megkezdeni a mi értékpapír-kivitelünket. A háború tizennyolc hónapja alatt lassan- lassan minden termény, minden iparcikk, minden anyag készpénzre változott át. A gazda, a kereskedő, az iparos, mind mindent értékesített és pénzt kapott érte. Mivel az állatállományt, az árukészletet nem lehetett felfrissíteni új tenyésztéssel, új bevásárlással, a gazda, a kereskedő, az iparos minden kategóriában, vagyonát nagyjában készpénzre váltotta át. Ennek a készpénznek nagyobbik része benne van a hadikölcsönökben, a többi része folyton csökkenő betéti kamatlábakon a bankoknál folyószámlákon és takarékbetéteken kamatozik. A hadikölcsönök fényes sikere dacára is ezért vannak olyan nagy betétek a bankokban, azért, mert minden átváltozott áruból és anyagból készpénzre. A háború után a gazda újra meg fogja venni, amit a hadviselés szükségletei számára eladott. Az állatállományát, a különböző olyan anyagait, amelyeket pénzzé tett, de újra nem szerzett be. Ezt kell tennie az ipar minden ágazatának is, szóva! a béke első időszakában általános bevásárlási láz le:-/; az anyagok pótlása mindenfelé és főleg mindenfelől, ahol anyagot kapun*