Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-18 / 18. szám

IS Kedd tizenkétezerre becsülik. Kitörési kisérlet­ik ku­darcot vallottak. „Meg kell változtatni az orosz haditervet" Zürich, január 17. A Raszkija Vjedomoszti az orosz hadse­reg déli frontjáról azt a hírt kapta, hogy az osztrák-magyar csapatok ellenállása halomra dönt minden számítást és szükségessé teszi az orosz haditerv megváltoztatását. WVvVWWW AVW\.VW\iW\/WWWWA/WW iks idő Hé­tfőn változóan felhőn és túlnyo­móan száraz volt az idő. Számottevő csa­padék csak az északkeleti részeken esett A hőmérséklet többnyire emelkedett, íz éjjel innnenütt a fagypont alá svájc-H. Maximuma 10 C volt Fiuméban, minimu­ma —10 C Aknaszlatinán és Botfalun. Néhány külföldi állomás reggeli hő­mérséklete: Bécs 5 C, Lemberg —1 C, Berlin 6 C, Brüsszel 1 C, Zürich 7 C, Szera­jevo —ii C. Keddre lényegtelen hőváltozás és el­vétve csapadék várható. Sürgöny-prognózis.­ Enyhe, elvétve csapadék. tf Kapituláció" Hangulatkép az utcáról Egy szó zsongott ma a város fölött: kapitulá­ció. Az utca, amely hamar felejt és hamar tanul, fölkapta az idegen szót. Pincér, borbély, kocsis ismételgette a latin kifejezést, amely történelmi könyvekből ragadt valaha mindnyájunk emlékeze­téhez. , Valami rideg, valami katonai, valami siváran szomorú van ebben a szóban. Nagy térséget lát az ember, fölötte komor, életunt felhők és legyő­zött harcosok halomba rakják le a fegyvert a győző előtt. Egy régi, régi fegyverletétel emléke még ma is benn van úgyszólván a csontjainkban, a vérünk­ben, fázunk még ma is tőle, pedig csak apáinktól és anyáinktól örököltük emlékét. És kinek ne jut­nának eszébe erre a szóra azok a borús jelenetek, amiket valahol olvastunk vagy hallottunk, hogy a katona összetörte a fegyverét, mielőtt letette vol­na, vagy hogy inkább febelőtte magát, semhogy megadja magát az ellenségnek. Talán sehol sem hatott a szó oly mélyen a kedélyekre, mint nálunk. A borzalmak emlékét épp úgy felköltötte, mint az öröm érzését, hogy ez­zel a kapitulációval is egy lépéssel közelebb va­gyunk a békéhez. És az utcán, a kávéházban, min­denütt rögtönzött külpopok'isok akadtak, akik Montenegró kapitulációjának je­len­tőségét és követ­kezéseit fejtegették. Ha egy gyorsiró­­a?ú grammo­fon összeszedte volna ezeket a népies hozzásmlfi­­sokat, a kávéházi vagy iá­ széli külpolitikát, volna sok nevetni valló az unalmas téli estékre amik most egyáltalában nem unalmasak. Az örömhír felvi­lat­vozta a város embereit A sétautak megteltek járókelőkkel, mint vasárnap­ vagy ünnepnapokon. Valahogy úgy lehet, hogy­­ akihez csak el­jutott a hir. nem tudott nyugton • maradni otthon és sietett ki az utcára, hogy va ' !­ami ujat megtudjon. Az u­jságok külön kiadásai .. soha nem­ voltak «ilem kapósak, mint ma. A hir­.'•. i plak... iai ekői már rés nem tolongtak olyan sokan, mint ma. Igaz, hogy az idő is kedvezett az • I­­.r'Alií­k csoportosulásnak. Ami!" r pedig este kigyulladtak i­nne • a villá.moslámpák, amik két h." óta ismét sötéten ,¤• .,!!!!•, föl a magasba, az emberek arca vidámabb • bizakodóbb lett. Különös a tömeg. Amint nagyobb számban ott vannak az emberek, mindjárt kíváncsiak ének és produkciót, látványosságot várnak, ha msként nem lehet, ők maguk csinálnak. Megáll­ok a kávéházak előtt, benéznek a kirakaton át és u­giálják az ismertebb embereket, akiket egymás­nak mutogatnak. Hátha kijön valamelyik és be­szédet mond, vagy érdekes információt ad? De sem tüntetés, sem beszéd nem hangzott fel, a­mely csillapította volna a tömeg újság­éhségét. Két csinosabban öltözött ember állit az újság­plakát előtt. Úgy látszik, kimerítették pub­likai vitájukat, mert már a nyelvészkedésnél tartottak. — Tudja-el, — mondja az egyik, — hogy hon­nan ered a „kapituláció" szó? Latinul „caput" annyi mint fej, vagy fejezet, ennek a kic­snyí­tése: „capitulum", annyi mint: cikkely, vagy bé­kecikkely, békeföltétel. Kapituláció tehát csak annyit jelent, hogy ezekről a békecikkelyekről való tárgyalás, de ma a „fölfett megadás" ér­telmében használjuk. Annál az utcanépnél amelyet Montenegró ka­pitulációja oly örvendetesen fölizgatott, csak az­ a másik nép érdekesebb, amely egy világháború for­gatagában a legnagyobb eseményeikről alig vagy egyáltalában nem vesz tudomást, éle az igazi bol­dogok. Ők azok, akik olyanok, mint egy modern orosz író novellájának a hőse, aki nem vett tudo­mást Krisztus keresztrefeszítéséről, pedig kortársa volt az ps'Mi'.énym­k, de aznap nagyon fájt a foga és nem ment ki az utcára. Két csitrilány megy az utcán. Bizonyára a varróiskolából jöttek és nem érdekli más őket a világon, mint az, hogy nézik-e őket és hogy kikre lehet hatásosan r­ákacsintani. Az egyik azonban észreveszi, hogy égnek a villámlámpák. — Miért égnek a villanyok? — kérdi. — A Montenegró miatt — feleli a másik, aki nullo-n valamit harangozni. — Nagy győzelem volt, hevertük a muszkákat. És kedvesen vihogva mentek tovább. Egy idősebb, testesebb asszonyság dühösen tör magának utat a tömegben, amely némán ol­vassa a legújabb hírcoket. Az asszonyság ki is fakad: — Itt lopják a napot és elállják az ember útját! Az asszonyságnak annyi sejtelme sincs a há­borúró­l, mint az állatkertben a tevének és legföl­jebb azért dühös, mert drága a zsír — természe­tesen az újságok miatt! Egy idősebb, kiaszolt úr száraz köhögéssel vonja magára a figyelmet. Nagyon bizalmatlanul olvassa a montenegrói hírt és legyint a kezéve­l: — Nem ér ez semmit. Egy szó sem igaz be­lőle. Az eleven pesszimista. És szidja az újságokat. De ő az, aki gondosan kivág a hírlapok hirdetési vagy innen-onnan rovatából minden újabb vagy titkos gyógyszert, amely a makacs köhögést csil­lapítja. Oly különösek, oly sokfélék az emberek! Ezt csak akkor látjuk, amikor egy hit megmozgatja a tömeget és amikor sok ember van az utcán és a­mikor végignézünk egymáson gondolván magunk­ban, milyen furcsa is az emberi társaság. sz. NAPIREND, Naptár: Kedd, január 18. — Hóm. kat.: Piroska sz. vt. — Protestáns: Piroska. — Görög-orosz: Január 5. Teopempt. — Izraelita: (5676.) Serrat 13. — Nap kél reggel 7 óra 43 perckor, nyugszik este 4 óra 36 perckor. — Hold két délután 2 óra 4 perckor, nyugszik reggel 6 óra 41 perckor. — A trónörökös az olaszországi fronton. Bécsből táviratozzák. Károly Ferenc József trón­örökös őfelsége legfelsőbb parancsára a legutóbbi napokban behatóan megszemlélte délnyugati fron­tunkat. A trónörökös az utazást, amely harmadíz­­ben vezette az Olaszország ellen való háború folya­mán a nyugati hadszíntérre, január 1 -én kezdte meg és 2-ikán érkezett meg a délnyugati parancs­nokság székhelyére, ahol egy napot töltött. Másnap Tiol felé indult. A trónörökös beutazta a Judik­aria az Etsch-Fass és a Flitsch-völgy területét és min­denütt megtekintette derék csapataink állásait. Szá­mos tiroli lövész ez alkalommal vette át a trónörö­kös kezéből a vitézségi érmet. A rendkívül kedvező időjárás lehetővé tette a Col di Lanán levő nagy­sikerrel védelmezett állásaink megtekintését és egyúttal a Pizzán levő állások megszemlélését. Mindkét állás csapatait a trónörökös megszólítá­sokkal tüntette ki. Január 8-ikán a trónörökös el­hagyta Tirolt és a karinthiai frontra ment. Egymás után kereste fel a tarvisi, krni, orsói és a tolmeini hídfő csapatait és kitüntetéseket osztott szét. A dél­nyugati fronton való tartózkodás utolsó részét a trónörökös a déli Isonzó-frontnak szentelte. A vé­res Isonzó-csatában minden támadást kivédő csa­patokkal a trónörökös közölte a legfőbb ha­l­k­ di­cséretét s elismerését. Egymásután felkereste a Monte dei Sei Busi, a Mont San Michele, San Mar­tino és Görz területét és mindenütt meggyőződhe­tett a trónörökös a hitszegő ellenség véres támadá­sainak hiábavalóságáról. A tengermelléken való rö­vid látogatás után a trónörökös visszautazott Bécs­be, ahová január 17-én érkezett meg, hogy jelentést tegyen a királynak. — Bulgária elfogadta a gregoriánus naptárt. Kölnből táviratozzák. A Kölnische Zeitung" jelenti Szófiából. A minisztertanács elhatározza, hogy Bulgária is elfogadja a gre­goriánus naptárt. Ez a határozat­ nagyjelentő­ségű lépés Bulgária önállósága szempontjából és lényegesen meg fogja könnyíteni a Közép-és Nyugateurópával való forgalmat. Az új nap­tár bevezetésének napja még nincs megha­tározva. •­­ A reformáció négyszázéves jubileum.1. A refom­áció négyszáz éves évfordulója méltó meg­örökü­léén­ek megbeszélésére a magyarországi re­formátus egyház konventi palotájában hétfőn összeült püspöki és főgondnoki értekezleten meg­jelentek az összes püspökök és a főgondnokok közül is számosan.­­ Az értekezlet úgy határozott, hogy az ünnepség vesztet­es prograramját a tavasszal összeülő konvent vagy a konvent által kiküldendő bizottság fogja meg­­tatarozni. A négyszázéves forduló megörökítésére vo­natkozólag úgy határozott, hogy először is egy központi egyházfentartási alapot teremt, melyet a konvent fog kezeln, és amelynek az a célja, hogy bizonyos idő múlva az állami segélytől függetlenítse az egyházat. Másodsorban elhatározta az értekezlet, hogy felszólítást intéz az egyes egyházkerületekhez, hogy anyagi erejük­höz m­rten valamely jótékony célú vagy kultúrintéz­ményt létesítsenek. Végül elhatározta az értekezlet, hogy egy nagyobbszabású protestáns irodalmi társasá­git alapít az evangélikus egyház bevonásával. Az iro­dalmi társulat megalakulásánál a Szent István-társulat példája lebegett az­ értekezlet szeme előtt, amely szintén kis kezdetből növekedett ilyen hatalmas intézménnyé. — Gróf Károlyi Mihály állapota. A függet­lenségi párt elnökét, gróf Károlyi Mihályt, mint már megírtuk, a mult héten megoperáltál... Álla­pota azóta állandóan javul, ágyát azonban még nem hagyhatja el. — Az aradi polgármester jubileuma. Aradról jelentik: Arad város tegnapi törvényhatósági bi­zottsági ülésén meleg ünneplésben részesítették Varjassy Lajos polgármestert abból az alkalomból, hogy most­től lőtte be szolgálatának­­ negyvenedik évét. — Károly János címzetes püspök meghalt. Székesfehérvárról jelentik: Károly János címzetes püspök, a székesfehérvári káptalan nagyprépostja, a kiváló történész és egyházi szónok nyolcvankét­éves korában megha­lt. Az elhunyt a mult évben tartotta gyémántmiséjét. Temetése Prohászka Ot­tokár megyéspüspök vezetésével e hónap 19-én lesz. — A budapesti­­török főkonzul Barabás Bélá­hoz. A budapesti török kolónia, tagjai, élükön Ah­med Hikmet török főkonzullal, örömmel hall­gatták annak idején Barabás Béla országgyűlési képviselő beszédét az izlám vallás elismeréséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Ach­­med Hikmet főkonzul most a következő lelkes hangú level­et írt Barabás Bélának. A mohamedán vallás elismeréséről szóló törvény életbeléptetése alkalmából mondott nagyértékű­ beszé­déért kötelességemnek tartom, hogy ezen a szép és örökké emlékezetes történelmi napion legszívélyesebben köszöntsem. Boldognak érzem magam, hogy a törté­nelmi múltra és a jövőre vonatkozó kijele­t­­ései min­denütt visszhar­­ót keltettek. Nagyságodnak, k- • jó ba­rátunknak szav­ait a magyar test­vérnemzetet képviselő urak is legnagyobb elismerésükkel kisérték s e törvény elismerésének napját magam sem fogom elfelejteni. Nem­ mu'.-isztom el e'írttal az alkalmat, hogy kormá­nyomnak tisz­teleket meg ne említsem az ön kr.!­.»s személyét. Magam és a budapesti török főkön i! ..jS nevében legőszintébb jó kivánataimat fejezem ki ez ün­nepies alkalommal. Fogadja Nagyságod kntétel­en kö­szönetemet, valamint nagyrabecsülésemet, mellyel ma­radok igaz testvéri üdvözlettel, hive Ahmed Hikmet, császári török főkonzul. — A szamosujvári püspök temetése. A Buda­pesten elhunyt ér. Hosszú Vazul szamosujvári görög katolikus püspök holttestét Szamosujwárra szálli­tották és ott újból felravatalozták. Hívei vasárnap elzarándokoltak ravatalához, amelyet egészen be­borítottak koszorúkkal és virággal. A t metést — mint Szamosujvárról táviratozzák — hétfőn reggel végezte nagy papi segédlettel dr. frady Demeter nagyváradi görög-katolikus megyéspüspök. PESTI NAPLÓ 1916. január 18

Next