Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-23 / 23. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1916. fenséges tengeri kereskedelem további megrendszabályozását hidegvérűen fogja-e elviselni, az elnökválasztás évében igen kétséges. Annyi azonban bizonyos, hogy amidőn Amerika a semlegesek jogait erélyesebben védi, mint eddig tette, az olyan európai országok, amelyeket eddig Anglia terrorizált, teljes készséggel Amerikához fognak csatlakozni Beszélgetés Enver pasával Nyilatkozik a Dardanella-akcióról a Szalonikinél egérfogóban az enterbe 'A Pesti Napló kiküldött munkatársától Konstantinápoly-Pera, január 21. (Érkezett január 22., délután 5 órakor) " "A szelamlik tartama alatt a Yildiskioszk-ban beszéltem Enver pasával, a török hadügyminiszterrel, aki a következő nyilatkozatot tette: — Hallom, hogy ön a Balkán-vonattal jött meg. Nagy megelégedéssel látom, hogy az újságírók háborúban és békében a fontosabb eseményeknél képviselve vannak. Az ellenség célja volt, hogy a szövetségesekkel való ezt az egyenes összeköttetésünket megakadályozza, de ez nem sikerült nekik. — Csak hat hónap állott rendelkezésünkre, hogy a hadsereget megszervezzük, de a török katonák kisigényűsége következtében lehetséges volt a török hadsereg hangulatát megváltoztatni, amely ma egész más, mint volt a háború előtt. Az ellenség ama kísérleteivel, hogy a Dardanellaátkelést kiforszírozza, lekötötte azokat az erőket, amelyeket egyébként nyugaton használtunk volna fel. De Törökország szövetségesi kötelességét teljesítette. Életre és halálra ment a harc. Törökország jövőjéről és exisztenciájáról volt szó. Mindent megtettünk, ami hatalmunkban állott. A tüzérségi védekezésnél a múzeumokból előhoztuk még az öreg mozsarakat is és felhasználtuk ezeket a fronton. Később az osztrák-magyar mozsarak jöttek segítségünkre, amelyek Anajortánál és Seddil-Barnál jelentős szolgálatokat teljesítettek. — Most a győzelem tudatában egymilliónál több török áll Mezopotámiában és Egyiptomban. — Montenegró fegyverletételét jó jelnek tartom. Az első hadviselő állam, ahol a katonai operációk békével végződnek. A Lovcsen meghódítása nagy hadifény volt. Nagyszerű stratégiai eszme volt csapatokat arra a frontra dobni, ahol az ejtésébe került volna, hogy Pálos József végkép hozzá pártoljon. Hiúságában és szerelmében nagyobb megbántás nem is érhette volna Hannát, mint ott a Stefánia-úton. Szerelmesét diadalmasan, délcegen, büszkén pillantotta meg egy más nő oldalán ugyanazon az úton, ahol ő akart ragyogni, szépségével minden grófnőt túlszárnyalni, ő, Budapest legszebb leánya, Vértes Hanna! És anélkül, hogy Cholmondeley kisaszszony megakadályozhatta volna benne, Hanna fölhajtott egy másik tele boroskupát. A missza fejéhez kapott: — Kisasszony maga meg fog halni! Hanna csakugyan elsápadt és fehér lett, mint a fal a közeli bokrok közt, ahol egy öreg anyóka ült széken, harisnyát kötött és csak akkor állt föl, ha kulcsot kértek tőle. Hanna szeme előtt összefolyt a világ, ijedten talpra ugrott, de meg kellett kapaszkodnia a missz karjába, különben elesett volna. Cholmondeley kisasszony részvéttel vezette el Hannát a kötögető asszonyhoz, aki előzékenyen ugrott eléje. A jelenet folytatását a kíváncsiak elől eltakarták a bokrok és a fal. A honvédzenekar az ifjú és népszerű Bacó István karnagy vezetésével a Bánk bán tiszaparti jelenetét játszotta. Mikor a zenekar hosszabb szünet után a Faust kincskeringőjébe fogott, ismét megjelent Hanna. Még mindig sápadtan, de már sokkal könnyebben és szemében valami szégyenkező pajkosság incselkedett. — Kocsit veszünk és egyenesen hazamegyünk — aggodalmaskodott Cholmondeley kisasszony. — Dehogy! — szólt Hanna. — Ilyen állapotban csak nem fogok hazamenni! Szükségem van friss levegőre. Menjünk be a kiállításba. A missz, aki egy csomó ijedtségen esett át, engedékenyen kérdezte: — De mit fognak szólni otthon? — Telefonálunk. A kiállítás parkjában annyi nézni és látnivaló volt, hogy Hanna minden lépéssel úgy érezte, mintha a nagy bánatnak, amely a szívére feküdt, egy-egy felhőporcikája szakadt volna le róla. Sorra vették a pavillonokat és Hanna valósággal elmerült a kiállított dolgok nézésébe, mintha egész életében más ambíciója nem lett volna, mint hogy a halászatban vagy a bányászatban és a kohászatban szakértővé legyen. Cholmondeley kisasszony Manchesterből, a szövőipar nagyvárosából való érdekes emlékeit elevenítette föl a textilipar pavillonjában. Hanára ez a kiállítási séta oly jótékonyan hatott, mint egy utazás. Az emberi szorgalom, tehetség, tudás, haladás váltakozó képei, tárgyai, amik itt tolakodó rendben tálalták föl mindazt, amivel egy ország eldicsekedhetik, egyszerre szórakozást és tanulmányt is jelentettek a számára. Úgy érezte Hanna, mintha eddig nem is ismerte volna az országot, amelyben élt. És a kívánságán felül megvolt benne még a gyermekek erős érzékenysége s egyénisége: egy-egy furcsa arhitektúrájú pavilion, egy-egy cifrán faragott gerenda, egy-egy mezőgazdasági cikkekből összerakott kiállítási ,csendéset, egy-egy szín, egy-egy illat, egy-egy arc még teljes erővel hatottak idegeire és emléküket évek múlvá is megőrizte. És amily könynyen, erősen, teljesen rakadnak be az ifjúi idegek, talán épp oly gyorsan, hálátlanul felejtenek is. Mikor már valahol messze a közlekedési pavillonban járkáltak, Hanna már keveset érzett abból a szörnyű megalázásból, kétségbeesett, gyászos árvaságból, ami őt a Stefánia-úton néhány órával előbb meglepte. Dühös vol még, ha Pálos József és Thurzó Mária grófnő jutottak eszébe, de tudott már nem gondolná is rájuk. Különben is észrevette, hogy már a harmadik pavilion óta hűséges kisérője van. Ez szórakoztatta és egyben a hiúságának iss hízelgett. Akárki lett volna az a férfiú, aki ilyenkor azt bizonyította volna be előtte, hogy könnyen fog vigasztalódni és kárpótlást találni, szívesen fogadta volna. Még ha olyan foltos, rongyos szegénydiák is lett volna, mint Pálos, mikor először bukkant föl előtte a Városligetben. A hűséges, néma és diszkrét kisérő azonban nem látszott aféle jött-ment embernek. Huszárhadnagyi egyenruhája kiemelte termete karcsúságát és arcának fiatalos, piros hetykeségét. És napbarnította arcából nagyon világos, szinte vizszma és gyermekien rajongó pillantású szeme csillogott elő. Eleinte úgy látszott, mintha csak véletlenül kísérné Hannát egyik pavillonból a másikba a tömeggel együtt, amely kiszabott újján megy előre. De viselkedéséből mindinkább kiderült, hogy nem a kiállított tárgyak vonz-lenség legkevésbbé volt elkészülve.Az ellenség a gallipoli-i szamárságot megismételte Szalonikinél. Nagy tömegeket koncentrált és most már csak tőlünk függ, hogy offenzívát kezdjünk-e, vagy az entente-et nagy készültségével tovább ...várakoztassuk-e? — A Balkán-vonatot, amelylyel ön érkezett, jó békejelnek tartom. Közelebb állunk a békéhez, mint a háborúhoz. Európa térképe a háború után bizonyára meg fog változni Hozzászoknak majd a békéhez, amint hogy megszokták tél a háborút is. És senkinek sem fog figumni, hogy például Szerbia nincs többé a térképen A szelamlik után Eyver pasa megszemlélte azokat a mohamedán hadifoglyokat, akiket Ausztria-Magyarország Oroszország elleni háborújában ejtett. 4 Cézár miklós Konstantin király az entente ellen ! Leleplezi a szövetségeseit spekulációit London, Január 22. A lapok az Associated Press athéni levelezőjének beszélgetését közlik Konstantin királylyal. A levelezőt a király hivatta magához, hogy kifejezze nagyfokú felháborodását a szövetségeseknek Görögországgal szemben tanúsított hallatlan fenhéjázása és legújabb erőszakos cselekedetei fölött. Konstantin király, aki nagyon izgatott volt, ezt mondta: A legtisztább képmutatás, ha Anglia és Franciaország, Belgium és Luxemburg semlegességének megsértéséről beszélnek, azok után, amit velem tettek és még most is tesznek. Én mindent megpróbáltam, hogy az angol és francia sajtóban fair play-t kapja. Amikor az angol sajtó a tények bámulatos elferdítésével és a motívumok eltorzításával Görögországot megtámadta, az egyik angol levelező előtt teljes magyarázatát adtam Görögország helyzetének. A francia sajtónak is igen nyílt kijelentést tettem. A közvélemény egyetlen fóruma, amely nyitva áll előttem, az Egyesült Államok. Ismét csak Amerikához fogok apellálni, hogy pártatlan módon meghallgassanak, amit a szövetségesek megtagadnak tőlem. Csapataik megszállták Lemnost, Imbrost, Mithilénét, Castello Riccot, Korfutés Szalonikit a kalkidikei félszigettel együtt, valamint Macedónia nagy részét. Mit jelent az az ígéretük, hogy a háború után kárpótlást fizetnek? Nem téríthetik meg népem szenvedését, amely népet kiűzték otthonából. Ők katonai szükségességeket emlegetnek. A katonai szükségesség kényszeréből nyomult be Németország Belgiumba és szállta meg Luxemburgot. Korfu semlegességét Anglia, Franciaország, Oroszország, Ausztria-Magyarország és Poroszország garantáltta. Miben állt az a katonaizükségesség, hogy elpusztítsák a demichissari hidat, amely másfél millió drachmába került és az egyetlen utat alkotta, amelyen Kelet-Macedóniában levő csapatunkat elláthattuk élelmiszerekkel. A híd állá vot aknázva és az ellenség közeledésénél egy pillanat alatt a levegőbe lehetett volna röpíteni. Saját bevallásuk szerint nem volt ellenség a híd közelében és semmi jel sem mutatott közeledésére. Mi volt a szükségessége Korfu megszállásának? Ha Görögország Szerbiával szövetségben van, akkor Olaszország is és a szerbeket könnyebben hozhatták volna Albániába és Olaszországba, mint Korfuba. Talán azért nem akarják az olaszok a szerbeket maguknál látni, mert a kolerától félnek?! Azt hiszik a szövetségesek, hogy a görögöknek a a koleraveszedelem kevésbé kellemet-len, mint az olaszoknak? — A szövetségesek azt mondják, hogy Gastelo Riccot, Korfu és, más pontokat azért szálltak meg, hogy kifúr, késszék a tengeralattjárók támaszpontjait Az athéni angol követség kétezer fontot kínált, amely nagy vagyont jelent görög halász számára oly információkért, amelyeknek alapján fel lehet fedezni a tengeralattjárók támaszpontjait. De sohasem kapott hírt a Görögországban levő tengeralattjáró támaszpontokról. Görögországból azonkívül sohasem láttál el készletekkel a tengeralattjárókat. .A szövetségesek Balkán-politikájának története nem egyéb, mint a hibák halmozása és haragjukban, mely minden számításuk balul ütött ki, Görögországra igyekeznek rákenni saját ostobaságuk eredményeit. Mi figyelmezttettük őket, hogy a gallipoli expedíció sikertelen marad és hogy az osztrákok, magyarok és németek Szerbiát kétségtelenül szétzúzzák* %