Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-27 / 27. szám

­­8 Csütörtök PESTI NAPLÓ — Oroszország azután még nagy szerephez ju­tott Bulgária történelmében. Bulgária sokat köszön­het az orosz cárnak és mivel nem hálátlan nép, úgy találta, hogy tartozik is ellenszolgáltatással ad­dig, amíg vitális érdekeit nem fenyegetik. Igazság­talan az az orosz vád, hogy Bulgária hűtlen árulást követett el. Annyit nem tűrt, annyit nem szenvedett egyetlen nép sem, mint Bulgária az utóbbi évtize­dekben. — A nagyszerb eszme éppen úgy veszélyeztette Bulgáriát, mint bennünket. Tőlünk Boszniát, Herce­govinát, Dalmáciát, tőlük Macedóniát akartak el­venni. Mikor Oroszország ezt a programmot védel­mébe vette, megtámadott mindkettőnket és annak bizonyságát adta, hogy közeledőben van az a nagy perc, amikor döntésre viszi a dolgot, hogy régi vá­gyát, Konstantinápolyt elérhesse. A szövetség ez­alatt Bulgária és mi közöttünk fokról-fokra szinte kinőtte magát. Az annexió idején is bizonyos pár­huzam látható politikánk között. Mi annektáltuk az okkupált tartományokat és ugyanakkor Bulgá­ria kimondta függetlenségét. A banni háborúk után mi hangoztattuk először, hogy a bukaresti béke revízióra szorul a bolgárok javára.­­ A bolgár államférfiak nagyon bölcsen vá­lasztották meg a hadbaszállás időpontját akkor, a­mikor a legtöbbet nyerhettek és a legkevesebbet kockáztattak. Nagy szolgálatot tettek maguknak is, nekünk is. Érezzük már most is hatását. Ez köny­nyítette meg a Dunán való átkelést és tette köny­nyebbé Szerbia vitéz hadseregének legyőzését. Bul­gária megvalósíthatta nemzeti ideálját: birtokba­vette Macedóniát és az egész világ tiszteletét ki­érdemelte. Nemcsak a szerbeket verte meg, hanem döntő csatában véresen verte vissza az angol és francia hadakat is. A Balkánon ma már csak egyes kikötők vannak ellenséges kézen. — Hiszem és remélem — végezte beszédét — hogy a vérben fogant szövetség gazdasági és kultu­rális téren fog folytatódni. Ez a szövetség hosszú időre fogja biztosítani Európa békéjét, a Balkán egyensúlyát és mindkettőnk hatalmát. Viharos taps hangzott fel a beszéd végeztével és gróf Andrássy Gyulának többször kellett a kö­zönség előtt megjelennie. A szünet alatt a 32. gyalogezred zenekara bol­gár népdalokat adott elő, majd Dienzl Oszkár zon­gorakiséretével B. Sándor Erzsi, az Operaház ki­váló művésznője énekelte el Ziaendl „Júdás és Mak­kabeus" című oratóriumának nagy áriáját. A mű­vésznő különösen jól volt diszponálva és utolérhe­tetlen művészettel énekelte végig a nehéz áriát. Lendületes futamok, nehéz trillák és koloratúr­részek a legnagyobb könnyedséggel a legtöké­letesebb művészettel hangzottak el. Nemes, tartal­mas hangja nagyszerűen alkalmazkodott a Haendl oratóriumának különös tónusához. A közönség rugó tapssal és lelkesedéssel ünnepelte a művésznőt. Az est műsorának utolsó száma Strausz Adolf­nak, a Keleti Akadémia tanárának előadása volt Bulgária népe és földje címmel. Strausz, aki egyike a Balkán kiváló ismerőinek, a bolgár nép életét és Bulgária gazdasági viszonyait ismertette nagy ér­deklődés közepett. T. L. erélyesen előrenyomult és kiverte az angol­ és franciák maradékait a szigetről.­­ A 36-ik haubitzüteg január 9-én, hajnalban, utolsó lövedékeit küldte az ostromló ellenség után. Török haditudósítók január 10-én megtekintették az ellenséges állást. Az út drótakadályokon, akna­mezőkön, holttestek halmazán át vezetett oda. Az angol állások nagyobbára még jók voltak, de tá­volról sem oly fényűzően kényelmesek, mint Ana­fortánál. Mindenütt bőven voltak homokzsákok és bombaátdatlan fedezékek, volt vízvezeték és villa­mos világítás. A hátrahagyott angol­ és francia hadianyag­­(fegyverek, muníció, élelmiszer, telefonszerelvények, homokzsákok ,drótsövények, fa, sátrak, gummile­mez­ek, ruhadarabok és egyebek) értéke megmérhe­tetlen. Hogy mily nagyok­­ elt­eltek­ az ellenség vesz­teségei, bizonyítják a temetetlen holttestek és a ki­terjedt temetőtelepek; a mohóságot, melylyel az állásokat kiürítették, bizonyítják azok a lakóhelyi­ségek, amelyekbe be sem költözhettek, továbbá a hátrahagyott értékes táborok és az ittmaradt kész­letek, melyeket nem volt idejük elpusztítani.. Január 11-én a két ütegparancsnok, Camillo Barber és Karl Matauschek, a főhadiszállásra utaz­tak, hogy Simán pasa, hadseregparancsnoknak je­lentsék a fényes győzelmet és üdvözöljék őt kitün­tetése alkalmából, melyben a német császár része­sítette. A tábornagy meghatottan köszönte meg az osztrák-magyar ütegeknek a kiváló támogatást, amelynek a nagy siker egy részét tulajdonítja. Ha­sonló értelemben táviratozott Limán pasa konstan­tinápolyi nagykövetünknek. Másnap Enver pasa meglátogatta az üteget és bemutathatta magának a két üteg lisztjeit. Lim­án pasa az összes tiszteket és a legélt­­ép nagyrészét A vas félholddal tüntette ki. A kitüntettek közt Az új kenyérjegyek­­ A liszt- és kenyérjegyek használatának szabályozása Január 30-án a főváros tanácsa új liszt- és kenyérjegyeket bocsát ki s okulva az első háro­m hét tapasztalatain, a liszt- és kenyérjegyek ügyét rendezte és megállapította, kik kaphatnak lisztje­gyeket, pótjegyek­et, a katonák és a Budapesten át­utazó tisztek hol és miként kaphatnak kenyérjegye­ket és a vendéglőkben és kávéházakban egy-egy adag kenyérért mennyit szabad felszámítani. (A lisztjegyek) Liszt- és kenyérjegyet január 30-ától csak az kap, akinek a január 10-iki lisztösszeírás szerint saját lisztkészlete nincsen. Akinek saját lisztkészlete van, az csak attól a héttől kezdve kap jegyet, ami­kor készlete már elfogy. Hogy egy háztartásban, amelynek lisztkészlete van, hányan kapnak jegyet, azt a következőképen állapították meg: A háztar­tásnak annyi tagja, ahányra a lisztkészletből egyen­kint 50 kiló liszt jut, augusztus 16-ikáig liszttel teljesen ellátottnak tekintetik. A lisztkészlet ma­radékát pedig elosztják heti 168 dekára és amikor ez a készlet elfogyott, a háztartásnak ez a tagja is kap jegyet. Így például, ha egy öttagú háztartásnak a lisztösszeíráskor 120 kiló lisztje volt, a háztar­tásnak két tagja augusztus 16 áig liszttel ellátottnak tekintetik, a fenmaradó 20 kilogrammal pedig a háztartás harmadik tagját január 30-tól kezdve tizenegy hétig, vagyis április 15-ig tekintik liszt­tel ellátottnak. Ez csa­k április 16-ától kap jegyet, míg a háztartás harmadik és ötödik tagja már ja­nuár 30-ától kap liszt- és kenyérjegyet. Azok, akik nem háztartásban, hanem vendég­lőkben, penziókban, kifőzőkben, stb. étkeznek, lisztre nem tarthatnak igényt. Ezek csak kenyérje­gyet kapnak. Ez a kenyérjegy egy-egy hétre 21 szelvényt tartalmaz, s egyenként 8 deka kenyér vá­sárlására jogosít. Kenyérjegy ellenében lisztet nem lehet vásárolni. (A pótjegyek) mint napszámos mer alkalmazást és fv.,­adóz­tatást. d) Közlekedési vállalatoknál az az altiszti, munkás- és napszámos személyzet, amely az üzem­nél (forgalom, pálya, műhely) teljesít rendszeres szolgálatot. e) Köz- és magánintézményeknél és intézetei­nél alkalmazott és foglalkoztatott férfi és női mun­kások, illetve napszámosok, amennyiben nem ré­szesülnek természetben való élelmezésben. f) Állandó alkalmazásban nem levő minden más hivatásos bérmunkás és napszámos, valamint az önálló keresettel bíró otthonmunkás, akár férfi, akár nő, akinek rendszerinti foglalkozása nehéz testi munkával jár. (Katonák ellátása) A katonaság kötelékébe tartozó személyek kö­zül az alábbi pontok szerint azok kaphatnak liszt-és kenyérjegyet vagy kenyérjegyet, illetve pótjegyet, akik a katonai kincstártól természetbeni ellátásban nem részesülnek, illetve akik részére közétkezési pénz nem számitlatik föl, nevezetesen: a) Havidijasok (tisztek, tisztjelöltek, hadapró­dok, katonai tisztviselők és rangosztályba nem so­rolt egyéb havidijasok, mint p. o. törzsőrmesterek, műmesterek, stb.) valamint tovább szolgáló altisz­tek és mindezeknek családtagjai és polgári cseléd­sége, akár magánlakásban, akár katonai igazgatás alatt álló épületben lakna­k. b) Mindazok a katonai állományú egyének, továbbá hadimunkások és hadifoglyok, kik vala­mely polgári közüzemnél vagy magánvállalatnál teljesítenek szolgálatot és ettől nyernek szállást Ezek részére az üzem vagy vállalat veszi át a ke­nyérjegy­eket. c) Átutazó havidíjasok. (lásd az előbbi a) pon­tot), kik nem szállnak meg szállodában vagy pen­zióban, valamint ezeknek tisztiszolgái, napi kenyér­jegyet a pályaudvar katonai parancsnokságától kapnak; azok, akik szállodába vagy penzióba száll­nak, kenyérjegyüket ott kapják meg. (A kenyér ára) Akiknek foglalkozása nehéz testi munkával jár, azok liszt- és kenyérjegyükön, illetve kenyérje­gyükön felül pótjegyet kaphatnak. A pótjegy napi szelvényekből áll, melyeknek mindegyike az elfo­gyasztható napi lisztmennyiséget 24 dekáról 30 de­kára, az ennek megfelelő napi kenyérmennyiséget pedig 33,6 dekáról 42 dekára emeli. Pótjegyre csakis budapesti lakos tarthat igényt és pedig: a) Az ipar körében alkalmazott és foglalkozta­tott férfi vagy női segédszemélyzet, u. m. műve­zető, előmunkás, segéd, tanonc, munkás, napszá­mos, kocsis, háziszolga. A szállodai, penzió, vendéglői, kifőző, kávéházi és kávémérő iparüzletekben alkalmazott segédsze­mélyzet, amennyiben ott természetben való élelme­zésben részesül, pótjegyet nem kap. b) Az az önálló iparos, aki összesen ötnél nem több segédszemélyzetet foglalkoztat. c) Kereskedelmi, szállítmányozó vagy fuva­rozó vállalat körében minden férfi vagy nő, aki munkakönyv vagy cselédkönyv alapján vagy pedig van báró Groedel Artúr, zászlós is, a magyar nagyiparos. A legénység magyarokból, osztrákokból és szlovénekből áll­. . A 9. számú, huszonnégy centiméteres mozsár­üteg november 17-én érkezett Vezun Koeprueba, miután a bolgár király útjában üdvözölte azt. Az ágyukat szétszedték és ötvenkilenc ládába csoma­golták. A 9. számú huszonnégy centiméteres mo­zsárüteg tehát a kirakodásnál nagy ládából állt Az ütegnek nagyon kezdetleges és elégtelen eszkö­zök álltak csak rendelkezésére, hogy menetkész le­gyen és ezért jelentékeny munkának kell tekinteni azt, hogy az üteg négy nap múlva már készen állt az elindulásra. November 20-án indulnak el. Az anafortai állásokhoz való felvonulásnál a rendkí­vül hiányos közlekedési viszonyok a szállítást igen megnehezítették és csak éppen akkor alakították meg az első török gépkocsi formációt. Az üteg, miután százhatvan kilométernyi utat tett meg, november 24-én mégis készen állt a tüzelésre. A felvonulás alatt a tisztek és a legénység megfeszí­tett erőkifejtésnek és fáradhatatlan kitartásnak ad­ták tanújelét, bár a cél elérését nemcsak az útvo­nal hosszú, de más körülmények is a török tisz­tekkel való érintkezés nehézségei, az ellátás után­pótlása stb. megnehezítették. Az üteg két és fél ki­lométeres oszlopban vonult fel, hat gépkocsiból állott, amelyek az ágyukat szállították és ezekhez csatlakozott száznyolcvan könnyebb jármű, melye­ket részint bivalyok, részint lovak vontattak. Az ellenség élénk repülő tevékenységéből, amely felvonulási vonalunkat gyakran fenyegette, arra kellett következtetni, hogy az ellenség a ké­mektől állandóan értesült ütegünk megérkezésé­ről. Ezért is mindjárt felvonulásunk első óráiban elhatároztam, hogy török lovascsapatokat fogok Az étkező helyeken (vendéglő, penzió, kifőzés, kantin, egyesületi és mindennemű más étkezde, ká­véház, kávémérés stb.) minden jegy szelvény el­lenében annyi deka kenyeret kell kiszolgáltatni, amennyiről a szelvény szól. Egy adag (8 dkg.) fehér kenyér ára 6 fillér. Egy adag (9 dkg.) fehér kenyér ára 7 fillér. Egy adag (8 dkg.) barna kenyér ára 5 fillér. Egy adag (9 dkg.) barna kenyér ára 6 fillér. Lakásváltozást vagy pedig a háztartás tagjai között előforduló mindennemű változást (születési, halálesetet stb.), úgyszintén a háztartás lisztkészle­tének esetleges növekedését a lakás fekvése szerint illetékes lisztbizottságnál kell bejelenteni. Ugyanide kell a jegyek kiosztására vonatkozó felszólalásokat is intézni. Az Intézetek (kórház, zsázda, nevelő- és egyéb intézet), részére kiadott liszt- és kenyérjegyeket az intézet vezetősége a használatbavétel előtt a jegy fej­részén az intézet bélyegzőjével tartozik ellátni. A szállodák és penziók vezetősége a részükre kiadott napi kenyérjegyeket a szálloda, illetve pen­zió bélyegzőjével és a napi kelettel tartozik ellátni; ezeket a jegyeket csakis az ott megszállott vendé­kezni, hogy a felvonuló üteg egységei közti hézago­kat nagyobb mértékben egészítsük ki. Miután az ütegünkre sürgős szükség volt, nappal is kellett masíroznunk. Egyes helyeken, ahol az útvonal hu­szonöt foknyi emelkedést is mutatott utászcsapato­kat kellett alkalmaznunk, amelyek az autókat ágyukat és egyéb járműveket kötelekkel h­úzták to­vább. A német és török tisztek és katonaság min­denütt lelkesen fogadott bennünket és rendkívül megörültek az üteg megjelenésének. A tisztek nem győzték kifejteni, hogy a szultán, a hadügyminisz­ter, Simon von Sanders és egész­ Törökország mily nagy reményeket fűztek ütegünk tevékenységéhez. November 27-én érkezett az üteghez a pa­rancs, hogy támadjuk meg a mostaniépés angol gyalogsági támaszpontokat. Ütegünk csakhamar be volt lőve és egy ellenséges drótnélküli állomást elpusztított. Muníciónk oly kitűnő pontossággal működött, hogy később pontról-pontra minden célt eltaláltunk. Kis idő múltán három ellenséges repülő is megjelent ütegeink fölött, amelyek meg akarták akasztani működésünket, de az ütegek oly jól voltak elrejtve, hogy nem tudták rejtekhelyei­ket felfedezni. Simon von Sanders tábornok, aki az ötödik török hadsereg parancsnoka, elismeréssel fe­jezte ki köszönetét — Úgy örülök — mondta — az üteg műkö­désének, mint a gyermek. November 28-án az üteg parancsot kapott, hogy vegye tűz alá az ariburnui tüzérségi és meg­figyelő állásokat. Az üteget a rákövetkező éjjel az új célpontra va­ló tekintettel átépítettük, ugy hogy 28-án reggel 9 órakor már megindíthattuk táma­suunkat az új célpont ellen. Tüzelésünk nagyon hatásos volt és ezt a felderítő lisztek is megerősí­tették. A hadsereg főparancsnok­ságnak az a szán­déka, hogy december hónapban össztámadást in­tézzünk Gallipoli ellen, szükségessé t­ette, hogy •

Next