Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-04 / 4. szám

ros Sirtap legnagyobb részét, Anglia hitette el, hogy Német­országot gazdaságilag letörhetik. Van azonban még egy magyarázat, amelynek jelentőségét nem szabad lekicsinyelni. Ez a francia humor, amely a helyzethez képes gondtalan, fölé­nyes, vagy akasztófahumor, de ugyanoly elpusztít­hatatlan, mint 71-ben, amikor az utcagyerekek a második bombától nem félve rögtön összeszedték az első szilánkjait és árulták „még friss, még me­leg!" A legizgalmasabb vitákat szójátékok követik. Valaki azt mondja „généralement" (általában) — rögtön kijavítják, ki mond most már génér­alle­mand-t? Vagy généraase vagy générboche . . . Fel­nyitják a régi parlamentáris szójátékokat: Le plus brillant (Briand) exploit d'un aviateur est de partir d'im­point carré (Poincarré) au dessus de mille rangs (Mitterand) de bourgeois (Bourgeois) assem­bles et d'atterir sans d'am­es cassées (Delcassé). A francia baka, a „piou-piou"-ból „poilu"-vé keményedett, sőt szőrösödött, kis katona humorát egy rajz jellemzi. A lövészárokban áll a katona, alig győzi szorítani két karjával a sok ajándékcso­magot, a rajz jelzi, hogy szránát süvít el fölötte. „Nem feledkeznek meg rólunk!" — szól. T. i. ilyen a francia katona, amit otthon elképzelik és amint hazatérve szerepel. De a békét, mint minde­nütt, Franciaországban is a fronton küzdik ki és a front mögött kötik meg és igy a látszat a lénye­ges. Érdekes bizonyságát hallottam annak, hogy a franciák maguk is mennyire érzik annak a lelki­állapotnak a feszültségét, amelybe belelovalták ma­gukat Egy semleges földről jött embertől kérdez­ték: — Meddig tart a háború? — Amíg meg nem jön az embereknek az eszük — felelte. — Akkor sose lesz vége, mert nekünk sose jön meg. (Táviratok ti Mefom­ilintézek) Bizalmatlansági Indítvány a japáni kormány ellen Kopenhága­, január 3. A Novoje Vremja jelenti Tokióból. A ja­pán ellenzéknek a kormány ellen irányuló bi­zalmatlansági indítványát nyolcvan szavazat­többséggel elvetették. Feloszlatják az orosz liberális biokot Kopenhága, január 3. Több pétervári lap szerint a liberális bio­nt a duma egybehívása előtt fel fogják osz­tani, úgy, hogy a dumában ismét reakcioná­lás lesz a többség. Az idő Hétfőn az idő változékony, enyhe és a Dunántúl kivételével túlnyomó részben csapadékos volt. A hőmérséklet maximuma 12 C fok (Sopronban), minimuma 13 C fok (Egerben.) Néhány külföldi álomás reggeli hő­mérséklete: Bécs 6 C fok, Lemberg 2 C fok, Berlin 9 C fok, Brüsszel 11 C fok, Zürich 11 C fok, Szerajevó 0 fok. Kedden változékony idő várható lé­nyegtelen hőváltozással és sok helyütt csa­padékkal. Sürgöny-prognózis: Változékony, enyhe, sok helyütt csapadék. NAPIREND. Naptár: Kedd, január 4. — Róm. kath.: Titus­zk. — Protestáns: Titusz. — Gö­rög-orosz: December 22. Anasztázia. — Izraelita: (5676.) Thebeth 28. — Nap két reggel 7 óra 49 perc­kor, nyugszik este 4 óra 19 perckor. — Hold két reg­gel 7 óra 22 perckor, nyugszik délután 3 óra 10 perckor. A december 31-én lezárt előfizetés aksit kérjük sürgősen megtilitani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában sfieSfies fennakadás. PESTI NAPLÓ 1916. január 2. ^ napi hírek — A bajor király török kitüntetése. München­ből táviratozzák . A szultán Zekki basa török al­tábornagyot, Schmidt kapitányt és Many főhadna­gyot Münchenbe küldötte, hogy a bajor királynak a török Imb­iaz-vitézségi érmet, a legmagasabb ka­tonai rendjelt, átadják. A követség féltiz órakor érkezett meg Münchenbe s a pályaudvaron a basa mellé kirendelt báró Pappus őrnagy fogadta és vezette a királyi rezidenciába.­­ A közoktatásügyi miniszter Bécsben. Dr. Jankovich Béla közoktatásügyi miniszter vasárnap reggel hivatalos ügyben Bécsbe utazott. — Spanyolország új szentszéki követe, Rómá­ból táviratozzák . A „Gazetta" királyi rendeletet közöl, mely szerint gróf Vinasa spanyol­­szentszéki nagykövet lemondását elfogadták és helyébe Calbotont nevezték ki. — Arany kereszttel kitüntetett tanító. A ki­rály Tóth Lajos újpesti állami elemi iskolai igazgató­tanítót nyugdíjazása alkalmából, a népoktatás terén kifejtett eredményes működéséért, az arany érdem­kereszttel tüntette ki. — Báró Rukavina meghalt, Zágrábból jelen­tik: Báró Rukavina, a Starcsevics-párt volt ve­zére, mareticsi birtokán nyolcvankét éves korában meghalt. — A pénzügyminiszter a postahivatalokhoz. A pénzügyminiszter leiratot intézett a postataka­rékpénztár igazgatójához s megköszönte a harma­dik hadikölcsön jegyzésének lebonyolításánál ki­fejtett hazafias, buzgólkodást, amelyet a postataka­rékpénztár, valamint az összes postahivatalok tel­jesítettek. A miniszter leiratát Halász Sándor mi­niszteri tanácsos, a postatakarékpénzár igazgatója körlevélben adta tudomására a hivataloknak. A Szerbiából hazatért angol ápolónők. Mint annak idején megírtuk, Angolországból egészség­ügyi misszió ment Szerbiába huszonkét ápolónővel. Most, Szerbia végleges leverése után visszatért az angol misszió Angliába s a londoni Daily News­ban ezt írja róla az egyik angol ápolónő: Mintegy négyszázan­ven kilométernyi úton, hét­­ teljes héten át vonultunk hazafelé mentünkben a szerencsétlen országon, hegyeken, völgyeken át, viharban, hóförgetegben, az erdők vadjaitól ré­mítve. A kosovói síkságon is átl kellett vonulnunk. Egy borzalmat keltő éjszaka után megdermedve ültünk a ponyvával bevont rozoga szekéren; me­leg ételt napok óta nem ettünk, mert az időjárás lehetetlenné tette a tűz rakását. Hajnalban heves záporeső hullott, amelyet később hófergeteg vál­tott fel. Egyszerre két ócska szekerünk felborult és teljesen felmondta a szolgálatot. Mikor későn este Pristinába érkeztünk, ott harmincadrangunk­kal egy kis szobában helyezkedtünk el éjszakára. Reggel megszűnt a zivatar s kimehettünk a sza­badba. A házból kilépve, az utcán öt holttestet láttunk feküdni az utca sarában. Az elhaladók közül senki sem gondolt a holttestek eltávolítására, nyugodtan átlépdelték valamennyit. Prizrendi utunkban Ipek felé éjszaka szabad ég alatt pihenőt tartott kis karavánunk. Az egész vidék gyönyörű holdfényben úszott. A kíséretünkben volt, valami­kor jobb napokat látott szerb atyafi, fából ké­szült fúvóhangszert hozott elő bekecséből s melankolikus szerb dalba kezdett, mig a többi szerb a zenét lassú táncmozdulatokkal kisérte. Az egyik írországi ápolónő, szomorú ir dallokat éne­kelt ezután. Később, amikor lassan "tovább folytat­tuk utunkat, az ezüstfényű holdvilágban elénk tá­rultak a montenegrói zord és hatalmas sziklatöm­bök. Prágerhofnál ismét hómezőre kerültünk, de már ekkor egyetlenegy kocsink sem volt. Taka­róinkat körbe raktuk s a kör közepén hatalmas tüzet gyujtot­tunk a környéken talált szalma segít­ségével, melyből még fekvőhely készítésére is ju­tott. Az éjszaka folyamán az „ágyak" egy eltévedt szikra következtében majdnem meggyuladtak. Sza­kadatlan gyaloglás után végre Szkulariba érkez­tünk. Kimondhatatlan öröm töltött el mindnyájun­kat, amikor hosszú idő után ismét meleg ételt és burgonyát raktak elénk angol módon elkészítve. Itt már angol katonákkal is találkoztunk, akik Bel­grádból menekültek. A hosszú kuszált bajusz na­gyon elcsúfította ábrázatukat, de hamisítatlan cockny accenttel való kiejtésük fenségesen hang­zott füleinkbe. Elbeszéléseik szerint borzalmas időket éltek át, nappal harcoltak s éjszaka pihenés helyett tovább masíroztak. Mi azután végre visz­szatérhet­ünk Angliába. — Miskolc város költségvetése. Misko­lról , je­lentik: A város törvényhatósági bizottsága a jövő évi költségvetést tárgyalta, amelynek kiadási főösszege 1,911.301 korona. A bevételek összege 1,319.782 koro­na. A fedezetlen hiány 601.569 korona. Ennek fede­zésére a közgyűlés 66 százalékos pótadót állapított meg, vagyis az 1915. évi pótadónál 2 százalékkal ke­vesebbet. A közgyűlés megállapította, hogy ez a ked­vező eredmény, továbbá az is, hogy a pótadót le le­hetett szállítani, a város pénzügyeinek­­helyes és gon­dos vitelére vezethető vissza. — A külföldön sorozottak bevonulás­a Az 1873. évi január 1-e és az 1877. évi decem­ber 31-ike között, valamint az 1891., 1895. , 1896. években született népfelkelésre kötelezet­tek, akiket külföldön vezettek népfelkelési b mutató pótszemle-bizottság elé és ott oszá­lyoztak alkalmasnak, január 4-én, kedden ta­toznak tényleges szolgálatra bevonulni. — A görziek szenvedései. Egy görzi lakos velet irt az egyik ismerősének Görz bombázásán borzalmas napjairól. A levélben a többi között ír. van: November 18-án hajnali öt óra előtt rettene­tes ágyudörgésre és recsegésre ébredtünk. Mi­­ már november 31-ike óta tartott a város levelé mindenki azonnal talpon volt. Menedéket kellett ke­resni, de az volt a kérdés, hogyan. Csak az be­­ védelmére bízhattuk magunkat. A ház valamennyi lakója s igy én is, a földszintre menekültünk s ir­tuk a lövetés végét vagy a­­ halált. Ott töltött­ü­­­k öt és fél órát rettegő várakozásban. A föld re­me­gelt már az ágyúzás kezdetekor, később pedig, mi­dőn az ellenséges gránátok körülöttünk csapt­­ak le, a házak alapjában megrendültek. Mint­féle kaliberű lövedékek százai pusztították, gyúj­tották a mi szegény, védtelen városunkat. Bor­al­mas, pokoli zaj volt. Szüntelenül hangzott a lö­dékek fütyülése, lecsapása s az összeomló fali-­ recsegése. Mindenütt röpködtek a gránátszilán­­kövek, cserepek s egyéb romok a levegőben. Aktar utcán volt, vagy elpusztult, vagy megsebesült. A borzalom órái voltak ezek. Midőn azután déle­­­­i tizenegy óra körül az ellenséges ágyúzás dühe csökkent, lepillantottam az emeletről szegény, ál­dozatul esett városunkra. Bárcsak ne tettem vo­l. Mindenütt tűz, füst, rom. Házunk ezúttal sértő­­n maradt. Mikor az ellenséges lövegek beszüntet­i pusztító munkájukat, egy légi raj jelent meg a vá­ros felett és bombákat vetettek le. Újra kezdői "•­­ a borzalom. Folyton csapkodtak a bombák s héti egy óráig szakadatlanul tartottak a robbanások. — Elhunyt híres sportember. Bécsből jelen­i , hogy ott meghalt az osztrák és magyar turf eg­­­e híres alakja, Baltazzi Hektor. Vasárnap déln­­­­ agyszélülés érte az osztrák Jockey­ Club olvasóé­ímében. A levantei származású s Ausztriában és ná­lunk­ is nagy társadalmi szerepléshez jutott Bil­tazzi-család a hetvenes és nyolcvanas évekb­en egyike volt leghíresebb, legkitűnőbb urlivasai­­nak. Kitűnő volt a finishekben s különösen az ar­zályversenyekben excellált. 1881-ben és 1883-­ i „Victoria" nevű lovával óriási súly alatt nye­ri meg a pardubitzi nagy akadályersenyt, amelytő­l 1887-ben is győzött Woodman nyergében. 187­1-ban Brigantino­ hátán, 1886-ban Woodman-nal győzött a Bécsi nagy akadályversenyben, de sin­c szép versenyt nyert Budapesten, Frankfurtban és Baden-Badenben is. Henrik nevű öcscsével együtt Rudolf trónörökös baráti köréhez tartozott és a mayerlingi tragédia után Párisba költözött, ahol báró Hirsch Móric istállóját vezette. Tíz évvel ez­előtt visszatért Bécsbe , azóta ismét rendes láto­gatója volt a bécsi versenytérnek és a Jockey-Clubnak. Vigarte grófnővel kötött házassága m­a régebben válással végződött. A négy Baltazzi-tes­t­vér közül kettő, a napagedli ménes tulajdonos­, Arisztid, továbbá a világhírű angol derby-hű . „Kisbér" tulajdonosa, Alex, tudvalevőleg a múlt esztendőben halt meg. — Gyógyszerhány Romániában. Bukarestből jelentik, hogy ott napról-napra jobban növekedik a gyógyszerhiány. A gógyszerek ára már példátla­nul fölemelkedett. A krónikán hat frankról nyolc­vanöt frákra szökött, az amidopirin 50 frankr­g 150-re, az antipirin 24-ről 90re, a bizmut 26-ról 100-ra, a kinin 50-ről 200ra, a szalicilsavas ntt­­rium 6 frankról 80-ra, a jódkák­ ára 26-ról 100() frankra emelkedett. A közönség körében egyébként nagy a gyanú, hogy a gyógyszerészek a receptet­­ nem készítik el rendesen, hanem mindenféle hatás­talan és meddő szert kotyvasztanak a gyógysze­rekbe az előírt anyag helyett. Egyre közeleb­ő azonban az az idő is, amikor Romániában drá­g­pénzért sem lehet majd gyógyszert kapni. — Felolvasás az Ernst-múzeumban. Az Ern­s­muzeum csoport­ kiállításán vasárnap délelőtt Várnai Zseni olvasta fel legújabb költeményeit. A nagyszül­­­i közönséget mélyen meghatotta a költőnő egyszí­k költészete. „Az anya szív" című költeményével na­gy hatást keltett. Az anyai érzést glorifikáló Gradiaso­, anyja című versével is megindította a hallgatóságot. A közönség igen melegen ünnepelte.

Next