Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-12 / 12. szám

Szerda Enver basa a galopoli­i sikerről A török kamara ülése Konstantinápoly, január 11. A Mi IKi-ügynökség jelenti: Enver basa hadügy­miniszter, vicegeneralisszimusz a kamarában a következő nyilatkozatot tette: Önök tudják uraim, hogy a gallipolii nagy csata, amely március 18-ika óta folyt, tegnap be­végződött. (Élénk, tartós, zajos tetszés.) Ez a csa­ta úgy ért véget, amint én előre láttam és amint én önöknek emlékezésem szerint annak idején be­jelentettem. Azt hiszem, hogy én azok­at a had­erőket, amelyeket legfelsőbb hadurunk ránk bí­zott, hasznosan értékesít­ettem és az elért eredmény azt a meggyőződést kelti bennem, hogy a haderőn­ket a jövőben még nagyobb biztossággal és re­ménységgel használhatom fel. Amikor ellenségeink ütegeinket Szedil Bahrnál és Kuni Kaiénál sem kezdték, történetesen e területeken időztem. Már az ottani hadivállalkozás kezdetén meg volt az a szilárd bizakodásom, hogy az ellenség sem ten­geri válalkozásaiban, sem szárazföldi hadműveletei­ben nem fog sikert elérni. Az európai háború ki­törésénél természetes volt, hogy mi földrajzi hely­zetünkre való tekintettel semleges állást nem fog­lalhatunk el, mert Oroszország, az entente e lé­nyeges eleme csak úgy lehet erős, ha a tengerszo­rosok szabadok, úgy hogy mi az Európában le­adott első ágiyalövésnél kénytelenek voltunk a ten­gerszorost minden rendelkezésünkre álló eszköz­zel megerősíteni. Helytelen volna, ha azt állíta­nánk, hogy ezek az eszközök nagy mennyiségben voltak meg és hogy a h­áború művészete legmo­dernebb követeléseinek megfeleltek. Ez oly igaz­ság, melyeknek eltitkolása hiú fáradozás volna. A Németbirodalom messziremenő támogatásának kö­szönhetjük, hogy két nagy járművet szereztünk és flottáinknak legalább a tengerszoros belsejében túlsúlyt biztosítottunk az ellenséggel szemben. Meg­győződésem szerint lehetetlen volt az ellenségnek hogy­ flottájával forszírozza a tengerszorosokat, a­mit én különben mindig kijelentettem. A torpedó­vonalak és a leplezett ütegek a tengerszorosban mindig hatásosak voltak. Lehetséges volt ugyan, hogy az ellenség egy rengeteg távolságba való bom­bázással oltani legfőbb erődeinket elpusztíthatja, de ez nem lett volna elegendő. Az ellenségnek az aknavonalig kellett volna merészkednie, hogy üte­geinket elpusztíthassa. Mi tisztában voltunk azzal, hogy a támadók csak a Galipoli félszigeten szállít­hatnak partra csapatokat. Ismerteti ezután a gal­lipoli harcokat, majd így folytatta: Kezdetben több rohamot intéztünk, hogy az ellenséget a tengerbe dobjuk és a partig tényleg vissza is kergettük. Ahelyett azonban, hogy ezeket a roham­tám­adásokat folytassuk, hasznosabbnak láttuk, hogy az ellenséget közel engedjük magunk­hoz. Ily módon reméltük, hogy mialatt a kárpáti nagy harcot­ folytak és mialatt egy nagy angol­francia offenzíva volt folyamatban a francia ha­táron a németek ellen, magunkra vonjuk az ellen­séges erők egy részét, hogy szövetségeseinket ekép tehermentesítsük. Reményeink beteljesedtek és hadseregünknek alkalmat­ adtunk, hogy barátainknak segítségére legyen, mert lassanként 500­ 000 főnyi angol, fran­cia haderőt vontunk a "Dardanellákhoz.. Őszintén köszönjük az angoloknak, hogy alkalmat adtak ne­künk, hogy szövetségeseinknek ily módon segítsé­gére lehettünk. Tartunk a központi hatalmakkal való összekötő út megnyitására, amikor az ango­lok új erőfeszítéssel egy 100.000 főnyi hadsereget szállítottak partra Amatort­ánál. Ez a vállalkozás is meghiúsult. Az angolok kénytelenek voltak ott maradni, ahol partraszálltak. Időközben megkez­dődtek az operációk Szerbia elleni és azok a kísér­letek, h­og­y összeköttetés létesüljön Törökország­gal, hogy munícióhoz jussunk. Az angolokat a közöttünk és a központi hatal­mak közt való összeköttetés küszöbön álló létesí­tése nyugtalanítani kezdte és sürgősen megkísé­r­ítették, hogy a szerbeknek s­egítséget nyújtsanak. Akkor ők már megcsinálták a Szalonikiban való partraszállást. Amikor a szerb hadsereg vereséget, szenvedett, az angolok számára csak két­ eshetőség maradt fenn. Vagy megmaradnak a Dardanellák­ban, vagy lemondanak a szalonikii expedícióról. A Dardanellákban való maradás azonban lehetetlen volt, kénytelenek voltak Gallipoli félszigetet fel­áldozni, távozásuk kénytelen visszavonulás és el­sietett menekülés volt. Most, hogy a német és az osztrák-magyar hadsereggel egyenes összeköttetés­ben vagyunk, hadseregünket jobb karba helyezhet­jük és a­z ellenséget határainkon túl kergethetjük és megakadályozhatjuk, hogy az általa tőlünk el­ragadott területeket bemocskolják. (Hosszantartó tetszés.) A haza a hősei által hozott áldozatot so­hasem fogja elfelejteni és háláját az által fogja bebizonyítani, hogy gondoskodni fog családjaikról. PESTI NAPLÓ 1911. január fa ^ Emden-­eset orosz Amstordam, január 11. Emlékezetes még az Emden német cirkáló legénységének hős­tette, amely a Penang kikötőjé­ben horgonyzó Zemcsug nevű hatalmas orosz cir­kálót elsülyesztette s közvetlen utána végzett a Monsquet francia torpedóhajóval is. Az orosz haditörvényszék vád alá helyezte a Zemcsug kapitányát, báró Cserkassovot és Kulibin m­ásodparancsn­okot. A Zemcsug ugyanis 1911 augusztus 25-én az­zal a parancscsal távozott Vladivosztokból, hogy csatlakozzék Jerrom angol admirálisnak az indiai vizeken cirkáló flottájához. Báró Cserkassovot az­zal vádolják, hogy az angol admirális parancsai­nak nem engedelmeskedett, továbbá, hogy a fedél­zeten lévő őrség védelmére szolgáló rostélyok el­helyezését elmulasztotta, hogy az ütegek őrségének felváltását nem tartotta be szigorúan; hogy a tor­pedó-lánchrozó csöveket töltetlenül és legénység nélkül hagyta; elnézte, hogy a cirkáló teljes vilá­gítással horgonyozzon a nyílt kikötőben, mialatt az árbockosárban egyetlen megfigyelő őrködött; megengedte, hogy a hajót idegenek látogathassák. Azzal is megvádolták a bárót, hogy mikor a cir­káló a Filippini szigetek körül ellenséges szállító­hajók után­­­em kutatott, nem su­fzírozott formában , táviratozott az Askold hadihajónak. Ezáltal elárulta az ellenségnek a hajó hollétét. A vádirat pontjai közt szerepel az is, hogy mikor hajója Andaman szigetének végtelen kikötőjében szenet hajózott be, a báró az éjszakát öt tisztjével együtt a szigeten töltötte, továbbá teljes világítással haladt a hajó s az ágyuk mellett nem volt kiszolgáló legénység, noha a kapitány tudta, hogy az Emden azon a tá­jon cirkál. Azt is hibájául rótták fel, hogy cirká­­lása közben a felesége egy gőzhajón mindenüvé követte. A Zemcsug október végén ellenséges hajók után kutatott a Bengáli-öbölben, de útja eredmény­telen volt. A hajó aztán október 26-án befutott Penang kikötőjébe. A parancsnok itt elrendelte, hogy a gránátokat és egyéb lövedékeket raktárba kell elhelyezni s a lanszirozócsövekből is ki kell venni a torpedókat. Azután engedélyt kért az an­gol admirálistól arra, hogy kitisztíthassa a kazáno­kat s a szabály ellenére egyetlen kazánt sem tar­tott gőz alatt. A megfigyelő őrszemeket nem ket­tőztette meg s eltűrte, hogy a legénység a fedél­zeten pihenjen le éjjelre. A támadást megelőző napok­ este hat órakor partraszállt és az éjszakát hajójától távol töl­tötte el. Az Emden a kora hajnali órákban támadta meg az orosz cirkálót s olyan sikerrel, hogy a­yemcsug öt perc alatt elsülyedt. A haditörvényszék mindkét vádlottat bűnös­nek mondotta ki, de figyelembe véve büntetlen elő­életüket s az orosz-japán háborúban teljesített jó szolgálataikat aránylag enyhe ítéletet hozott. Mind a két tisztet megfosztotta polgári jogaitól, a rendjeleitől s elbocsátotta a szolgálatból. Azonkívül Cserkassov bárót rangvesztésre és három és fél évi börtön­büntetésre ítélte, Kulibin parancsnokot pe­dig másfélesztendei börtönre. A tengerészetügyi miniszter már felterjeszt­ette az ítéletet a cárhoz megerősítés végett tí. E. A hadifoglyok sorsa Az orosz kormány még nem fogadta el a stockholmi konferencia határozatait Mikor tavaly november végén a német-ma­gyar-osztrák és orosz Vörös Kereszt Egyesületek kiküldöttei tanácskozásra gyűltek össze Stock­holmban, hogy együtt állapítsák meg azokat a módozatokat, amelyekkel a hadifoglyok helyzete megkönnyíthető, s a foglyok hozzá­tartozóinat százezrei lestek türelmetlenül a konferencia hatá­rozatait. A magyar Vörös Kereszt delegáltjai öröm­­mel hozták haza december elején a megnyugtató hírt, hogy az oroszok előzékenysége folytán sike­rült minden kívánságukat pontokba foglalva elfo­gadtatni.­­ A konferencián jegyzőkönyvbe foglalt határo­zatok eredménye azonban még ma sem mutatko­zik, a foglyok hozzátartozóitól napról-napra kap­juk a panaszokat, hogy semmi változást nem észlelnek a könyv- és csomagküldésnél. A Pesti Napló tudósítója ma felkereste dr. Farkas László miniszteri tanácsost, a Hadifoglyo­kat Gyámolító Hivatal vezetőjét és megkérte, nyi­latkozzék azokról az okokról, amelyek miatt a Stockholmi konferencia üdvös határozatait mind­­eddig nem hajtották végre. — A magyar Vörös Kereszt részéről — mondotta — gróf Apponyi Albert és én jelen­tünk meg a stockholmi­­konferencián. Nyilatko­zatomban először is azt kívánom hangsúlyozni, hogy mi nem hoztunk „határozatokat", hanem­ csak kölcsönös megállapodásokat, amelyeknek végrehajtása a kormányoktól, nem pedig a kon­ferencia résztvevőitől függ. Mi csak arra kötelez­tük magunkat, hogy megállapodásainkat kor­mányunknak előterjesztjük és igyekszünk rá­bírni azok elfogadására.­­ A központi hatalmas­ kiküldöttei a le­­h­etőség szerint sürgősen intézkedtek az ügy óriási fontosságára való tekintettel és mi már hivata­losan közöltük is Stockholmmal, hogy kormá­nyunk megállapodásainkat magáévá tette. Péter­várról azonban eddig még semmi jelentés nem érkezett hozzánk, de nem tartom va­lószínűnek, hogy az orosz kormány nehézségeket támasz­tana a határozatok megvalósítása elé. Az elinté­ző­ bizonyára csak azért késik, mert a most rólunk, az orosz hadifogoly táborokat látogató hölgyeik referátumát várják meg. Imn több tá­borba elkísértem a hölgyeket és az az im­presz­szióm­, hogy honfitársaik helyzetével általában meg vannak elégedve. — A foglyok hozzátartozói legyenek teljesen nyugodtak, a magyar Vörös Kereszt mindent el­követ, hogy messze idegenben sínylődő katonáink sorsa elviselhetőbbé váljék. Nemrég százezer ko­rona készpénzt és igen sok meleg ruhát küldöt­tünk Oroszországba. A magyar nyelvű könyveket a közönség küldje be a Hadi­foglyok­at Gyámolító Hivatalhoz és akkor mi pecséttel ellátva szíve­sen továbbítjuk azokat. A német birodalmi gyűlés ülése Budapest, január 11. A birodalmi gyűlés ma ismét összeült. Liebknecht képviselő kérdést intézett az ör­mények ügyéről, amelyre Stum köve­t, a kül­ügyi hivatal politikai osztályának előadója a következőket válaszolta: — A birodalmi kancellár előtt ismeretes, hogy a porta bizonyos idő előtt ellenfeleink iz­gatása által kényszerítve a török birodalom egyes területeinek örmény lakosságát elköltöz­tette és számára új lakóhelyeket jelölt ki. E rendszabályok bizonyos visszahatása folytán ez ügyben a német és a török kormány között eszmecsere folyik. Közelebbi részleteket nem is közölhetek. Liebknecht további kérdéseket intézett a megszállt idegen területek lakosságának hely­zetéről, valamint az ostromállapot napján tett intézkedésekről. A kormány az erre vonatkozó választ meg­tagadta. liebknecht minden kérdéshez kiegészítő kérdéseket igyekezett tenni, de az elnök ebben a Ház derültsége mellett megakadályozta. A Ház ezután megkezdte az élelmezési kérdések tárgyalását.

Next