Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-12 / 12. szám
Szerda Enver basa a galopolii sikerről A török kamara ülése Konstantinápoly, január 11. A Mi IKi-ügynökség jelenti: Enver basa hadügyminiszter, vicegeneralisszimusz a kamarában a következő nyilatkozatot tette: Önök tudják uraim, hogy a gallipolii nagy csata, amely március 18-ika óta folyt, tegnap bevégződött. (Élénk, tartós, zajos tetszés.) Ez a csata úgy ért véget, amint én előre láttam és amint én önöknek emlékezésem szerint annak idején bejelentettem. Azt hiszem, hogy én azokat a haderőket, amelyeket legfelsőbb hadurunk ránk bízott, hasznosan értékesítettem és az elért eredmény azt a meggyőződést kelti bennem, hogy a haderőnket a jövőben még nagyobb biztossággal és reménységgel használhatom fel. Amikor ellenségeink ütegeinket Szedil Bahrnál és Kuni Kaiénál sem kezdték, történetesen e területeken időztem. Már az ottani hadivállalkozás kezdetén meg volt az a szilárd bizakodásom, hogy az ellenség sem tengeri válalkozásaiban, sem szárazföldi hadműveleteiben nem fog sikert elérni. Az európai háború kitörésénél természetes volt, hogy mi földrajzi helyzetünkre való tekintettel semleges állást nem foglalhatunk el, mert Oroszország, az entente e lényeges eleme csak úgy lehet erős, ha a tengerszorosok szabadok, úgy hogy mi az Európában leadott első ágiyalövésnél kénytelenek voltunk a tengerszorost minden rendelkezésünkre álló eszközzel megerősíteni. Helytelen volna, ha azt állítanánk, hogy ezek az eszközök nagy mennyiségben voltak meg és hogy a háború művészete legmodernebb követeléseinek megfeleltek. Ez oly igazság, melyeknek eltitkolása hiú fáradozás volna. A Németbirodalom messziremenő támogatásának köszönhetjük, hogy két nagy járművet szereztünk és flottáinknak legalább a tengerszoros belsejében túlsúlyt biztosítottunk az ellenséggel szemben. Meggyőződésem szerint lehetetlen volt az ellenségnek hogy flottájával forszírozza a tengerszorosokat, amit én különben mindig kijelentettem. A torpedóvonalak és a leplezett ütegek a tengerszorosban mindig hatásosak voltak. Lehetséges volt ugyan, hogy az ellenség egy rengeteg távolságba való bombázással oltani legfőbb erődeinket elpusztíthatja, de ez nem lett volna elegendő. Az ellenségnek az aknavonalig kellett volna merészkednie, hogy ütegeinket elpusztíthassa. Mi tisztában voltunk azzal, hogy a támadók csak a Galipoli félszigeten szállíthatnak partra csapatokat. Ismerteti ezután a gallipoli harcokat, majd így folytatta: Kezdetben több rohamot intéztünk, hogy az ellenséget a tengerbe dobjuk és a partig tényleg vissza is kergettük. Ahelyett azonban, hogy ezeket a rohamtámadásokat folytassuk, hasznosabbnak láttuk, hogy az ellenséget közel engedjük magunkhoz. Ily módon reméltük, hogy mialatt a kárpáti nagy harcot folytak és mialatt egy nagy angolfrancia offenzíva volt folyamatban a francia határon a németek ellen, magunkra vonjuk az ellenséges erők egy részét, hogy szövetségeseinket ekép tehermentesítsük. Reményeink beteljesedtek és hadseregünknek alkalmat adtunk, hogy barátainknak segítségére legyen, mert lassanként 500 000 főnyi angol, francia haderőt vontunk a "Dardanellákhoz.. Őszintén köszönjük az angoloknak, hogy alkalmat adtak nekünk, hogy szövetségeseinknek ily módon segítségére lehettünk. Tartunk a központi hatalmakkal való összekötő út megnyitására, amikor az angolok új erőfeszítéssel egy 100.000 főnyi hadsereget szállítottak partra Amatortánál. Ez a vállalkozás is meghiúsult. Az angolok kénytelenek voltak ott maradni, ahol partraszálltak. Időközben megkezdődtek az operációk Szerbia elleni és azok a kísérletek, hogy összeköttetés létesüljön Törökországgal, hogy munícióhoz jussunk. Az angolokat a közöttünk és a központi hatalmak közt való összeköttetés küszöbön álló létesítése nyugtalanítani kezdte és sürgősen megkísérítették, hogy a szerbeknek segítséget nyújtsanak. Akkor ők már megcsinálták a Szalonikiban való partraszállást. Amikor a szerb hadsereg vereséget, szenvedett, az angolok számára csak két eshetőség maradt fenn. Vagy megmaradnak a Dardanellákban, vagy lemondanak a szalonikii expedícióról. A Dardanellákban való maradás azonban lehetetlen volt, kénytelenek voltak Gallipoli félszigetet feláldozni, távozásuk kénytelen visszavonulás és elsietett menekülés volt. Most, hogy a német és az osztrák-magyar hadsereggel egyenes összeköttetésben vagyunk, hadseregünket jobb karba helyezhetjük és az ellenséget határainkon túl kergethetjük és megakadályozhatjuk, hogy az általa tőlünk elragadott területeket bemocskolják. (Hosszantartó tetszés.) A haza a hősei által hozott áldozatot sohasem fogja elfelejteni és háláját az által fogja bebizonyítani, hogy gondoskodni fog családjaikról. PESTI NAPLÓ 1911. január fa ^ Emden-eset orosz Amstordam, január 11. Emlékezetes még az Emden német cirkáló legénységének hőstette, amely a Penang kikötőjében horgonyzó Zemcsug nevű hatalmas orosz cirkálót elsülyesztette s közvetlen utána végzett a Monsquet francia torpedóhajóval is. Az orosz haditörvényszék vád alá helyezte a Zemcsug kapitányát, báró Cserkassovot és Kulibin másodparancsnokot. A Zemcsug ugyanis 1911 augusztus 25-én azzal a parancscsal távozott Vladivosztokból, hogy csatlakozzék Jerrom angol admirálisnak az indiai vizeken cirkáló flottájához. Báró Cserkassovot azzal vádolják, hogy az angol admirális parancsainak nem engedelmeskedett, továbbá, hogy a fedélzeten lévő őrség védelmére szolgáló rostélyok elhelyezését elmulasztotta, hogy az ütegek őrségének felváltását nem tartotta be szigorúan; hogy a torpedó-lánchrozó csöveket töltetlenül és legénység nélkül hagyta; elnézte, hogy a cirkáló teljes világítással horgonyozzon a nyílt kikötőben, mialatt az árbockosárban egyetlen megfigyelő őrködött; megengedte, hogy a hajót idegenek látogathassák. Azzal is megvádolták a bárót, hogy mikor a cirkáló a Filippini szigetek körül ellenséges szállítóhajók utánem kutatott, nem sufzírozott formában , táviratozott az Askold hadihajónak. Ezáltal elárulta az ellenségnek a hajó hollétét. A vádirat pontjai közt szerepel az is, hogy mikor hajója Andaman szigetének végtelen kikötőjében szenet hajózott be, a báró az éjszakát öt tisztjével együtt a szigeten töltötte, továbbá teljes világítással haladt a hajó s az ágyuk mellett nem volt kiszolgáló legénység, noha a kapitány tudta, hogy az Emden azon a tájon cirkál. Azt is hibájául rótták fel, hogy cirkálása közben a felesége egy gőzhajón mindenüvé követte. A Zemcsug október végén ellenséges hajók után kutatott a Bengáli-öbölben, de útja eredménytelen volt. A hajó aztán október 26-án befutott Penang kikötőjébe. A parancsnok itt elrendelte, hogy a gránátokat és egyéb lövedékeket raktárba kell elhelyezni s a lanszirozócsövekből is ki kell venni a torpedókat. Azután engedélyt kért az angol admirálistól arra, hogy kitisztíthassa a kazánokat s a szabály ellenére egyetlen kazánt sem tartott gőz alatt. A megfigyelő őrszemeket nem kettőztette meg s eltűrte, hogy a legénység a fedélzeten pihenjen le éjjelre. A támadást megelőző napok este hat órakor partraszállt és az éjszakát hajójától távol töltötte el. Az Emden a kora hajnali órákban támadta meg az orosz cirkálót s olyan sikerrel, hogy ayemcsug öt perc alatt elsülyedt. A haditörvényszék mindkét vádlottat bűnösnek mondotta ki, de figyelembe véve büntetlen előéletüket s az orosz-japán háborúban teljesített jó szolgálataikat aránylag enyhe ítéletet hozott. Mind a két tisztet megfosztotta polgári jogaitól, a rendjeleitől s elbocsátotta a szolgálatból. Azonkívül Cserkassov bárót rangvesztésre és három és fél évi börtönbüntetésre ítélte, Kulibin parancsnokot pedig másfélesztendei börtönre. A tengerészetügyi miniszter már felterjesztette az ítéletet a cárhoz megerősítés végett tí. E. A hadifoglyok sorsa Az orosz kormány még nem fogadta el a stockholmi konferencia határozatait Mikor tavaly november végén a német-magyar-osztrák és orosz Vörös Kereszt Egyesületek kiküldöttei tanácskozásra gyűltek össze Stockholmban, hogy együtt állapítsák meg azokat a módozatokat, amelyekkel a hadifoglyok helyzete megkönnyíthető, s a foglyok hozzátartozóinat százezrei lestek türelmetlenül a konferencia határozatait. A magyar Vörös Kereszt delegáltjai örömmel hozták haza december elején a megnyugtató hírt, hogy az oroszok előzékenysége folytán sikerült minden kívánságukat pontokba foglalva elfogadtatni. A konferencián jegyzőkönyvbe foglalt határozatok eredménye azonban még ma sem mutatkozik, a foglyok hozzátartozóitól napról-napra kapjuk a panaszokat, hogy semmi változást nem észlelnek a könyv- és csomagküldésnél. A Pesti Napló tudósítója ma felkereste dr. Farkas László miniszteri tanácsost, a Hadifoglyokat Gyámolító Hivatal vezetőjét és megkérte, nyilatkozzék azokról az okokról, amelyek miatt a Stockholmi konferencia üdvös határozatait mindeddig nem hajtották végre. — A magyar Vörös Kereszt részéről — mondotta — gróf Apponyi Albert és én jelentünk meg a stockholmikonferencián. Nyilatkozatomban először is azt kívánom hangsúlyozni, hogy mi nem hoztunk „határozatokat", hanem csak kölcsönös megállapodásokat, amelyeknek végrehajtása a kormányoktól, nem pedig a konferencia résztvevőitől függ. Mi csak arra köteleztük magunkat, hogy megállapodásainkat kormányunknak előterjesztjük és igyekszünk rábírni azok elfogadására. A központi hatalmas kiküldöttei a lehetőség szerint sürgősen intézkedtek az ügy óriási fontosságára való tekintettel és mi már hivatalosan közöltük is Stockholmmal, hogy kormányunk megállapodásainkat magáévá tette. Pétervárról azonban eddig még semmi jelentés nem érkezett hozzánk, de nem tartom valószínűnek, hogy az orosz kormány nehézségeket támasztana a határozatok megvalósítása elé. Az elintéző bizonyára csak azért késik, mert a most rólunk, az orosz hadifogoly táborokat látogató hölgyeik referátumát várják meg. Imn több táborba elkísértem a hölgyeket és az az impreszszióm, hogy honfitársaik helyzetével általában meg vannak elégedve. — A foglyok hozzátartozói legyenek teljesen nyugodtak, a magyar Vörös Kereszt mindent elkövet, hogy messze idegenben sínylődő katonáink sorsa elviselhetőbbé váljék. Nemrég százezer korona készpénzt és igen sok meleg ruhát küldöttünk Oroszországba. A magyar nyelvű könyveket a közönség küldje be a Hadifoglyokat Gyámolító Hivatalhoz és akkor mi pecséttel ellátva szívesen továbbítjuk azokat. A német birodalmi gyűlés ülése Budapest, január 11. A birodalmi gyűlés ma ismét összeült. Liebknecht képviselő kérdést intézett az örmények ügyéről, amelyre Stum követ, a külügyi hivatal politikai osztályának előadója a következőket válaszolta: — A birodalmi kancellár előtt ismeretes, hogy a porta bizonyos idő előtt ellenfeleink izgatása által kényszerítve a török birodalom egyes területeinek örmény lakosságát elköltöztette és számára új lakóhelyeket jelölt ki. E rendszabályok bizonyos visszahatása folytán ez ügyben a német és a török kormány között eszmecsere folyik. Közelebbi részleteket nem is közölhetek. Liebknecht további kérdéseket intézett a megszállt idegen területek lakosságának helyzetéről, valamint az ostromállapot napján tett intézkedésekről. A kormány az erre vonatkozó választ megtagadta. liebknecht minden kérdéshez kiegészítő kérdéseket igyekezett tenni, de az elnök ebben a Ház derültsége mellett megakadályozta. A Ház ezután megkezdte az élelmezési kérdések tárgyalását.