Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-18 / 18. szám
Kedd A nyugati tiarcfér a gazdasági háború Rotterdam, január 17. A „Times" írja vezércikkében: A szükséges muníció most folytatólagosan rendelkezésünkre áll. A szerdai szavazás biztosítja számunkra a megkívánt legénység előteremtését. Gondoskodnunk kell azonban a szükséges pénz szabályszerű megszerzéséről is. A lap koncedálja, hogy Delbrück ama kijelentése, hogy Németországnak elég élelmiszere van a legközelebbi aratásig, helyes. Németország szenved a drágaság következtében, de nincsen olyan hiány, amely belátható időn belül ellenállóképességét megtörné. Nem számíthatunk arra, — úgymond a cikkíró, — hogy a béke rövidesen bekövetkezik, vagy hogy a gazdasági nyomás következtében beáll, még abban az esetben sem, ha a mainál erősebb nyomást tudnánk gyakorolni. A békét csak az hozza meg, ha Németországot a csatatéren megverjük. A „Times" úgy a közéletben, mint a magánéletben a legnagyobb takarékosságot sürgeti. Botrány egy „németfbarát" ansa!elént Jason Lausanne, január 13. Az előadó C. Roden Buxton volt, akinek balkáni utazásairól, különösen szófiai szerepléséről sok szó esett. Buxton Bulgáriát, Görögországot, Romániát igyekezett ugyancsak ismert fivérével együtt az entente, jobban mondva Angolország üdvének megnyerni. Most a ,,Friends" (Barátok) nevü vállá., sos egyesület házában akarta megtartani előadását „gyarmati, gazdasági és tengeri kérdések"-ről, azonban, amint a „Times" jelenti, előadását megzavarták, a „közbeszólások oly kitartóak voltak, hogy a közelében levők sem hallották szavát". Alig emelkedett Buxton szólásra. Richard Glover, az „Anti-German Union" elnöke odakiáltotta: „ön német barátságot akar hirdetni vallásos köpeny alatt! ön egy áruló! Mi már hallottuk önt beszélni, önt fel kellene akasztani a nyakánál fogva!" Buxton nem tagadta, hogy az „Union of Democratic Control" tagja . . . „Akkor ön egy piszkos áruló!" — szólt közbe újra Glover. A társaság tagjai tiltakoztak: „Ez előre rendezett megzavarás! Ki kell dobni!" Azonban, amint a tudósítás további részé-iből kitűnik, Glove és társai végig ottmaradtak. Anynyit ki lehet venni a tudósításból, hogy Buxton a németeknek adandó engedményekről, az angol szabadkereskedelmi hagyomány fentartásáról, a tengerek szabadságáról akart beszélni, de minden mondata belefulladt a közbeszólásokba, amint a Times írja a „pandemonium"-ba és végső szavai közben Glover elkiáltotta magát: „Háromszoros éljen a katonakötelezettségért!" majd társaival együtt elénekelte a „God save the King"et. L. A. angoljaisMiasok az általános védkötelezettség ellen London, január 17. A vasutasszövetség végrehajtó bizottsága határozati javaslatot fogadott el a szolgálatti kötelezettség ellen. A bili alapján — így szól a határozati javaslat — konfiskálják a polgárok életét, azonban a nemzet anyagi segélyforrásait a privilegizált osztály kezében hagyják. Ezért az egész munkásságnak szembe kell szállania ezzel a törvénynyel. A szolgálati kényszer hívei ezt nyilván egészen más okokból kívánják, mint hogy szövetségeseknek biztosítsák a győzelmet. A miniszterelnök ígérete oly alapelvet érint, amelyet nem terjesztettek a választóközönség elé s amely ellenkezik az utolsó félszázad nemzeti hagyományaival. Ezt az ígéretet nem lett volna szabad tenni s az nem is kötheti a nemzetet. Ha a kormány nem konfiskál egyúttal minden magántőkét is, minden erőnkkel küzdeni fogunk az ellen, hogy konfiskálják a férfiakat, akiknek egyedüli tőkéjük a munkaerejük. A mozdonyvezetők és fülek végrehajtó bizottsága is hasonló értelemben határozott PESTI NAPLÓ 916. január 18. "6 .Az olasz háború s szénszükség Olaszországban Zürich, január A Secolo követeli, hogy az olasz kormány tegyen megfelelő intézkedéseket az országnak szénnel való ellátására. Az eddigi fúrások el vannak zárva s Olaszország teljesen Angliára van utalva. A Corriere della Sera figyelmeztet arra, hogy Olaszországban még mindig elég erős németbarát hangulat van (?), amelyet esetleg fel fognak használni, ha Anglia nem változtat eddigi taktikáján és nem igyekszik az olasz szénszükségen hathatósan segíteni. Dr. C. P. Tanácskozások Rómában Róma, január 17. Salandra, Sonnino és Carcano a külügyminisztériumban tanácskozást folytattak. A király ismét fogadta Tittoni párisi olasz nagykövetet és Martini gyarmatügyi minisztert. Törökország Serrelan ezredes Ga Lausanne, január 10. Secretan ezredes, a Gazette de Sausatine főszerkesztője, az ismert svájci katonai író a többi közt ezeket írja lapjában a gallipoli harcokról: Gallipoli kiürítése nagy vesztett csatát jelent, nemcsak a War Office becslése szerint elesett és megsebesült 1 t1.090 ember miatt, hanem a következmények miatt is, amelyeket ez az elvetélt katonai akció szükségszerűen magával hoz a szövetségesek helyzetében a Keleten. Mintegy tizennégy hónapja megindultak Konstantinápoly felé, hogy megnyisssák Oroszországnak a Dardanellákat és a Földközi-tengert. Szárazon és vizén a hősiesség csodáit művelték, de nem értek célt. Volt egy pillanat, amikor azt lehetett hinni, hogy a háború elintézi a keleti kérdést és Ázsiába szorítja vissza az ottomán hatalmat. De most távolabb állunk tőle, mint valaha. Helytelen volna leplezni a kudarc súlyos voltát. A Gazette de Lausanne ugyanaznapi vezércikke még ezt írja: London azzal igyekszik álcázni a kudarcot, hogy nagy zajjal csapkodja a mellét, ünnepelve hősiességét, annak az 50.000 angol-franciának, aki ott életét vesztette, valamint a további 150 ezerét, akit az ellenség harcképtelenné tett. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy ebben a megrendelt lelkesedésben osztoznak-e Ausztráliában és Új-Zélandban, tehát ama britt gyarmatokban is, amelyek e hekatombák lényeges terhét viselték? Nem kételkedünk abban, hogy ez nem hűti le Anglia kedvét a további harcról, de ha Asquith visszavonulásra kényszerülne, ez egyáltalán nem lepne meg. Jól értesült körökben azt mondják, hogy Lloyd George rövidesen átveheti örökségét. Li. A. Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, január 17. A főhadiszállás közli jan. 16-áról: Irak-front Kutelamaránál megszakításokkal egyre tart a tüzérségi harc. Kaukázus-front Az ellenség tegnap is folytatta támadásait állásunk ellen az Aras folyótól északra és délre. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett, különösen az Anas- és Id-völgy között lefolyt heves harcban. E szakaszon csapataink, amelyek egy hét óta az ellenségnek az íd-völgy közelében álló szárnyához tartozó erős csapatait feltartóztatták, előretölt állásaikból visszamentek az Arastól néhány kilométernyire délre fekvő állásokba. Az előretolt állásokban ember-ember ellen vívott harcokban súlyos veszteségeket okoztunk az ellenségnek. Sok fegyvert is zsákmányoltunk. A Dardanella-frontról nincs jelenteni való. Török repülök Port Said fölött Athén, január 17. A Neon Astynak táviratozzák Alexandriából. Török repülök megjelentek Port Said felett. Az angolok közt nagy nyugtalanságot keltett a törökök váratlan megjelenése. A repülők felhívásokat dobtak le, melyek felszólítják a lakosságot, hogy csatlakozzék a közeli felszabadító hadjáratban azokhoz, akik az angol uralom alól fel akarják őket szabadítani. A ledobott proklamációk szerint az egyiptomi hadjárat már csak rövid idő kérdése. A lakos*' 'nőtlenül várja a nemsokára kitörő harcot. Az ú. indiai alkirály London, január 17. Lord Chelmsfordot kinevezték India alkirályává. A lord március végén foglalja el hivat-1''' WWWWWWWi/OWVVVVWWWWW.' r A Cserey-házaspár tragédiája Cserey tüzérhadnagy halála miatt Urmánczy vándor szerdán interpellálni fog a Házban A múlt héten szerdán a Krisztina körút 83. számú ház ötödik emeletén, egy sok ízléssel berendezett lakásban halva találták Cserey István Sándort, a 31. tábori tüzérezred tartalékos hadnagyát — békeidőben a Kőolajfinomító-gyár részvénytársaság tisztviselője — és ifjú nejét, született Klenka Paulinát, egy rövarosszerte ismert szép aszszonyt. Világítógázzal mérgezték meg magukat, amint később kiderült, már a megelőző hét szombatján s búcsúsoraikban ismerősüknek csak annyit írtak, hogy közös elhatározással válnak meg az élettől. A szerencsétlen házaspárt, amelynek boldog, anyagi gondoktól ment, rendezett családi életéről az ismerősök példaként beszéltek, a farkasréti temetőben temették el nagy részvét mellett. Már akkor szájról-szájra járt a hír, hogy Csereyt sérelem érte és az érzékeny lelkű hadnagy, aki utoljára a térparancsnokság beszállásolási osztályába volt beosztva, emiatt keseredett el. Biztosat azonban senki sem tudott a házaspár tragédiájának okairól. Egyedül dr. Vikár Géza ügyvéd részére hagyott vissza Cserey egy nyolcoldalas levelet, amelyet az ügyvéd az öngyilkossá lett házaspár végakaratához híven közölt Urmánczy Nándor országgyűlési képviselővel. Ebben a levélben részletesen meg volt írva, miért választja a sokat üldözött, Budapesten mindenki által nagyrabecsült Cserey a halált. Azt tudták, hogy Csereyéket anyagi gondok nem bántották, pedáns, rendszerető emberek voltak, akik, amikor elhatározták magukat, hogy megválnak az élettől, minden függő dolgukat rendezték még arra is jutott figyelmük, hogy hűséges cselédjük milyen ajándékot kapjon és barátjaik milyen emléktárgyakat vegyenek magukhoz az elárvult lakásból. Az az interpelláció, amellyel Urmánczy Nándor képviselő, a függetlenségi párt tagja fog előterjeszteni a képviselőház szerdai ülésén, minden valószínűség szerint fellebbenti a tragédiáról a fátyolt. Urmánczy a magyar katonák sérelméről fog beszélni és ennek kapcsán felemlíti a legaktuálisabb esetet, a szegény Cserey tüzérhadnagy tragédiáját Cserey István Sándor a mozgósításkor bevonult ezredéhez, a 31. számú tábori tüzérezredhez Stanislauba. Tüzérhadnagy volt már akkor is és szabályszerűen jelentkezett az ezredsegédtiszt főhadnagynál, akitől szolgálati beosztását kérte, a lengyel főhadnagy azonban legnagyobb meglepetésére közölte vele, hogy nincs joga a hadnagyi egyenruhához, mert csak mint köztüzér van nyilvántartva. Cserev, aki első pillanatban is sejtette már, hogy tévedés történhetett, kihallgatása j jelentkezett az ezredesnél, de itt is ugyanezt mondották neki. Még hozzátették azt is, hogy a katonai becsületbíróság fosztotta meg rár '''' Cserev erre letette a tüzértiszti uniformist, beöltözött köztüzérnek, de másnap kiderült, hogy csakugyan tévedés történt. Cserevt soha nem degradálták, nem fosztották meg a tiszti rangjától és az ezredes kibékítő szavaival el is intéződött az ü,"-". Cserev bevonult ütegéhez — az ezredben ő volt az egyetlen magyar tiszt — s hónapokig vitézül harcolt a fronton. Ütegparancsnoka az a főhadnak?" lett aki, midőn beosztása iránt érdeklődött eléje tartottá azt, hogy megfog-tottál, a tiszti kardbojtjától.