Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-18 / 18. szám

Kedd A n­yugati tiarcfér­ a gazdasági háború Rotterdam, január 17. A „Times" írja vezércikkében: A szükséges muníció most folytatólagosan rendelkezésünkre áll. A szerdai szavazás biztosítja számunkra a meg­kívánt legénység előteremtését. Gondoskodnunk kell azonban a szükséges pénz szabályszerű meg­szerzéséről is. A lap koncedálja, hogy Delbrück ama kijelentése, hogy Németországnak elég élel­miszere van a legközelebbi aratásig, helyes. Né­metország szenved a drágaság következtében, de nincsen olyan hiány, amely belátható időn belü­l ellenállóképességét megtörné. Nem számíthatunk arra, — úgymond a cikkíró, — hogy a béke rövi­desen bekövetkezik, vagy hogy a gazdasági nyo­más következtében beáll, még abban az esetben sem, ha a mainál erősebb nyomást tudnánk gya­korolni. A békét csak­ az hozza meg, ha Németor­szágot a csatatéren megverjük. A „Times" úgy a közéletben, mint a magánéletben a legnagyobb takarékosságot sürgeti. Botrány egy „németfbarát" ansa!­elé­nt Jason Lausanne, január 13. Az előadó C. Roden Buxton volt, akinek bal­káni utazásairól, különösen szófiai szerepléséről sok szó esett. Buxton Bulgáriát, Görögországot, Romá­niát igyekezett ugyancsak ismert fivérével együtt az entente, jobban mondva Angolország üdvének megnyerni. Most a ,,Friends" (Barátok) nevü vállá­., sos egyesület házában akarta megtartani előadását „gyarmati, gazdasági és tengeri kérdések"-ről, azonban, amint a „Times" jelenti, előadását meg­zavarták, a „közbeszólások oly kitartóak voltak, hogy a közelében levők sem hallották szavát". Alig emelkedett Buxton szólásra. Richard Glo­ver, az „Anti-German Union" elnöke odakiáltotta: „ön német barátságot akar hirdetni vallásos kö­peny alatt! ön egy áruló! Mi már hallottuk önt be­szélni, önt fel kellene akasztani a nyakánál fogva!" Buxton nem tagadta, hogy az „Union of Demo­cratic Control" tagja . . . „Akkor ön egy piszkos áruló!" — szólt közbe újra Glover. A társaság tagjai tiltakoztak: „Ez előre rendezett megzavarás! Ki kell dobni!" Azonban, amint a tudósítás további részé-i­ből kitűnik, Glove és társai végig ottmaradtak. Any­nyit ki lehet venni a tudósításból, hogy Buxton a németeknek adandó engedményekről, az angol sza­badkereskedelmi hagyomány fentartásáról, a ten­gerek szabadságáról akart beszélni, de minden mon­data belefulladt a közbeszólásokba, amint a Times írja a „pandemonium"-ba és végső szavai közben Glover elkiáltotta magát: „Háromszoros éljen a ka­tonakötelezettségért!" majd társaival együtt eléne­kelte a „God save the King"et. L­. A. angol­­jaisMiasok az ál­talános védkötelezettség ellen London, január 17. A vasutasszövetség végrehajtó bizottsága határozati javaslatot fogadott el a szolgálatti kötelezettség ellen. A bili alapján — így szól a határozati javaslat — konfiskálják a polgá­rok életét, azonban a nemzet anyagi segély­forrásait a privilegizált osztály kezében hagy­ják. Ezért az egész munkásságnak szembe kell szállania ezzel a törvénynyel. A szolgálati kényszer hívei ezt nyilván egészen más okok­ból kívánják, mint hogy szövetségeseknek biztosítsák a győzelmet. A miniszterelnök ígé­rete oly alapelvet érint, amelyet nem terjesz­tettek a választóközönség elé s amely ellenke­zik az utolsó félszázad nemzeti hagyományai­val. Ezt az ígéretet nem lett volna szabad tenni s az nem is kötheti a nemzetet. Ha a kormány nem konfiskál egyúttal minden ma­gántőkét is, minden erőnkkel küzdeni fogunk az ellen, hogy konfiskálják a férfiakat, akik­nek egyedüli tőkéjük a munkaerejük. A moz­donyvezetők és fülek végrehajtó bizottsága is hasonló értelemben határozott PESTI NAPLÓ 916. január 18. "6 .Az olasz háború­ s szénszükség Olaszországban Zürich, január A Secolo követeli, hogy az olasz kormány te­gyen megfelelő intézkedéseket az országnak szénnel való ellátására. Az eddigi fúrások el vannak zárva s Olaszország teljesen Angliára van utalva. A Cor­riere della Sera figyelmeztet arra, hogy Olaszor­szágban még mindig elég erős németbarát hangulat van (?), amelyet esetleg fel fognak használni, ha Anglia nem változtat eddigi taktikáján és nem igyekszik az olasz szénszükségen hathatósan segí­teni. Dr. C. P. Tanácskozások Rómáb­an Róma, január 17. Salandra, Sonnino és Carcano a külügy­minisztériumban tanácskozást folytattak. A király ismét fogadta Tittoni párisi olasz nagykövetet és Martini gyarmatügyi minisztert. T­örökország Ser­r­elan ezredes Ga Lausanne, január 10. Secretan ezredes, a Gazette de S­ausatine fő­szerkesztője, az ismert svájci katonai író a többi közt ezeket írja lapjában a gallipoli harcokról: Gallipoli kiürítése nagy vesztett csatát jelent, nemcsak a War Office becslése szerint elesett és megsebesült 1 t1.090 ember miatt, hanem a követ­kezmények miatt is, amelyeket ez az elvetélt kato­nai akció szükségszerűen magával hoz a szövetsé­gesek helyzetében a Keleten. Mintegy tizennégy hó­napja megindultak Konstantinápoly felé, hogy megnyisssák Oroszországnak a Dardanellákat és a Földközi-tengert. Szárazon és vizén a hősiesség cso­dáit művelték, de nem értek célt. Volt egy pillanat, amikor azt lehetett hinni, hogy a háború elintézi a keleti kérdést és Ázsiába szorítja vissza az otto­mán hatalmat. De most távolabb állunk tőle, mint valaha. Helytelen volna leplezni a kudarc súlyos voltát. A Gazette de Lausanne ugyanaznapi vezércikke még ezt írja: London azzal igyekszik álcázni a kudarcot, hogy nagy zajjal csapkodja a mellét, ünnepelve hő­siességét, annak az 50.000 angol-franciának, aki ott életét vesztette, valamint a további 150 ezerét, akit az ellenség harcképtelenné tett. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy ebben a meg­rendelt lelkesedésben osztoznak-e Ausztráliában és Új-Zélandban, tehát ama britt gyarmatokban is, amelyek e hekatombák lényeges terhét viselték? Nem kételkedünk abban, hogy ez nem hűti le Anglia kedvét a további ha­rcról, de ha Asquith visszavonulásra kényszerülne, ez egyáltalán nem lepne meg. Jól értesült körökben azt mondják, hogy Lloyd George rövidesen átveheti örökségét. Li. A. Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, január 17. A főhadiszállás közli jan. 16-áról: Irak-front Kutelamaránál megszakításokkal egyre tart a tüzérségi harc. Kaukázus-front Az ellenség tegnap is folytatta támadá­sait állásunk ellen az Aras folyótól északra és délre. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett, különösen az Anas- és Id-völgy között lefolyt heves harcban. E szakaszon csa­pataink, amelyek egy hét óta az ellenségnek az íd-völgy közelében álló szárnyához tartozó erős csapatait feltartóztatták, előretölt állá­saikból visszamentek az Arastól néhány kilo­méternyire délre fekvő állásokba. Az előretolt állásokban ember-ember ellen vívott harcok­ban súlyos veszteségeket okoztunk az ellen­ségnek. Sok fegyvert is zsákmányoltunk. A Dardanella-frontról nincs jelenteni való. Török repülök Port­ Said fölött Athén, január 17. A Neon Astynak táviratozzák Alexandriából. Török repülök megjelentek Port Said felett. Az angolok közt nagy nyugtalanságot keltett a törö­kök váratlan megjelenése. A repülők felhívásokat dobtak le, melyek felszólítják a lakosságot, hogy csatlakozzék a közeli felszabadító hadjáratban azokhoz, akik az angol uralom alól fel akarják őket szabadítani. A ledobott proklamációk szerint az egyiptomi hadjárat már csak rövid idő kérdése. A lakos*' 'nőtlenül várja a nemsokára kitörő harcot. Az ú. indiai alkirály London, január 17. Lord Chelmsfordot kinevezték India alkirá­lyává. A lord március végén foglalja el hivat-1''' WWWWWWWi/OWVVVVWWWWW.' r A Cserey-házaspár tragédiája Cserey tüzérhadnagy halála miatt Urmánczy v­ándor szerdán interpellálni fog a Házban A múlt héten szerdán a Krisztina­ körút 83. számú ház ötödik emeletén, egy sok ízlés­sel berendezett lakásban halva találták Cserey István Sándort, a 31. tábori tüzér­ezred tartalékos hadnagyát — békeidőben a Kőolajfinomító-gyár részvénytársaság tisztvi­selője — és ifjú nejét, született Klenka Paulinát, egy rövarosszerte ismert szép asz­szonyt. Világítógázzal mérgezték meg magu­kat, amint később kiderült, már a megelőző­­ hét szombatján s búcsúsoraikban ismerősük­nek csak annyit írtak, h­ogy közös elhatáro­zással válnak meg az élettől. A szerencsétlen házaspárt, amelynek boldog, anyagi gondoktól ment, rendezett családi életéről az ismerősök példaként beszéltek, a farkasréti te­metőben temették el nagy részvét mellett. Már ak­kor szájról-szájra járt a hír, hogy Csereyt sérelem érte és az érzékeny lelkű hadnagy, aki utoljára a térparancsnokság beszállásolási osztályába volt be­osztva,­ emiatt keseredett e­l. Biztosat azonban senki sem tudott a házaspár tragédiájának okairól. Egye­­­dül dr. Vikár Géza ügyvéd részére hagyott vissza Cserey egy nyolcoldalas levelet, amelyet az ügy­véd az öngyilkossá lett házaspár végakaratához hí­ven közölt Urmánczy Nándor országgyűlési kép­viselővel­. Ebben a levélben részletesen meg volt írva, miért választja a sokat üldözött, Budapesten mindenki által nagyrabecsült Cserey a halált. Azt tudták, hogy Csereyéket anyagi gondok nem bán­tották, pedáns, rendszerető emberek voltak, akik, amikor elhatározták magukat, hogy megvál­nak az élettől, minden függő dolgukat rendezték még ar­ra is jutott figyelmük, hogy hűséges cselédjük mi­lyen ajándékot kapjon és barátjaik milyen emlék­tárgyakat vegyenek magukhoz az elárvult lakásból. Az az interpelláció, amellyel Urmánczy Nándor képviselő, a függetlenségi párt tagja fog előterjesz­teni a képviselőház szerdai ülésén, minden valószí­nűség szerint fellebbenti a tragédiáról a fátyolt. Ur­mánczy a magyar katonák sérelméről fog beszélni és ennek kapcsán felemlíti a legaktuálisabb esetet, a szegény Cserey tüzérhadnagy tragédiáját Cserey István Sándor a mozgósításkor bevo­nult ezredéhez, a 31. számú tábori tüzérezredhez Stanislauba. Tüzérhadnagy volt már akkor is és szabályszerűen jelentkezett az ezredsegédtiszt fő­hadnagynál, akitől szolgálati beosztását kérte, a lengyel főhadnagy azonban legnagyobb meglepeté­­sére közölte vele, hogy nincs joga a hadnagyi egyenruhához, mert csak mint köztüzér van nyil­vántartva. Cserev, aki első pillanatban is sejtette már, hogy tévedés történhetett, kihallgatása j je­lentkezett az ezredesnél, de itt is ugyanezt mon­dották neki. Még hozzátették azt is, hogy a kato­nai becsületbíróság fosztotta meg rár '''' Cserev erre letette a tüzértiszti uniformist, beöltözött köz­tüzérnek, de másnap kiderült, hogy csakugyan té­vedés történt. Cserevt soha nem degradálták, nem fosztották meg a tiszti rangjától és az ezredes ki­békítő szavaival el is intéződött az ü,"-". Cserev bevonult ütegéhez — az ezredben ő volt az egyet­len magyar tiszt — s hónapokig vitézül harcolt a fronton. Ütegparancsnoka az a főhadnak?" lett aki, midőn beosztása iránt érdeklődött eléje tartottá azt, hogy megfog-­tottál, a tiszti kardbojtjától.

Next