Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-05 / 5. szám

Budapest, 191ö 67-ik évfolyam. 5. szám. Szerda, január 5 tLomarftsi ARAK. Sín *vi» «. _ sa mi. n» éra — _ „10 „ VA&vid m a. 8 • R SpMm 5 " 80 « Egy« náa te», Budsposte«, riékon és prt'.jaudvarofcon IS fillér APRÓ H.METESEX ANNS Elyes «TŐ a fiíldr, nstagilbb betűvol 12 falfr Hirdetések mtmnéier «ánütá® «al, dljsaabis szerint megjelénik hétfő IVételéT«! naponkint Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. oroszofe na@$r offenzívája J^f.Stesemedeit Fic:ric&h — 71 gyafogexnatl (Sies&sésje •— SSOff OPOSZ Inotliesi Hivatalos jelentés, kiadatott 1916 január 4-én délben. OROSZ HADSZÍNTÉR Kelet-Galíciában a csata tovább folyik. Az ellenség tegnap Toporoutznál, a besszarábiai határon nagy erővel folytatta áttörési kísérleteit. Épp olyan kudarcot vallott, mint az előző napokban. Az orosz támadásokat, részben hosszantartó véres kézitusában mindenütt visszavertük. Különösen elkeseredettek voltak a Baraneczétől keletre fekvő erdőháznál a szétlőtt árkokban ember ember ellen vivott harcok, ahol különösen a varasdi 16. gyalogezred szerzett új dicsőséget. Épp ugy, mint a besszarábiai arcvonalon meghiúsultak azok a támadások is, amelyeket az ellenség Oknától északkeletre és az usciozkói híderődítmények ellen intézett, valamint az oroszok minden nagy szívóssággal megújított kísérlete, hogy a Buczacztól északkeletre fekvő területen árkainkba benyomuljanak. Az ellenség veszteségei épp úgy, mint előbb, rendkívül nagyok. Egy tízkilométeres szakaszon arcvonalunk előtt 2300 orosz holttestet számláltunk meg. Egyes orosz zászlóaljak, amelyek ezer emberrel indultak az ütközetbe, saját jelentéseik szerint százharmincan tértek vissza. A Buczacztól északkeletre a legutóbbi napokban beszállított foglyok száma felülhaladja a 100-at. A felső Ikránál Böhm-Ermolli hadcsoportjának csapatai lelőttek egy orosz repülőgépet. Személyzetét, amely két tisztből állott, elfogtak. OLASZ HADSZÍNTÉR Dél-Tirolban és a Dolomit-arcvonalon ismét tüzérségi harcok voltak. Repülőink bombákat vetettek Alában az ellenség egy raktárára. Malbonet helységet nehéz ágyukból ismét hevesen lőtték. A flitschi medencében és a Krn-területen is megmozdult az olasz tüzérség. Doljétól északra csapataink tegnap reggel elfoglaltak egy ellenséges árkot, amelyért azóta makacsul folyik a harc. Három olasz ellentámadást visszavertünk. A Doberhofensikon az arcvonal egyes részein naponta kézigránát és aknavetőharcokra került a sor. DÉLKELETI HADSZÍNTÉR Semmi újság. Höfer altábornagy,a vezérkar főnökének helyettese J Nincs esemény , Berlin, január 4. A német főhadiszállás, jelenti: Egyik hídszintéren sem történt jelentős esemény. Legfelsőbb hadvezetőség Pétervár, január 4. A január 2-iki díszszemle alatt a cár beszédet intézett a Szent György-rend lovagjaihoz, amelyben ezt mondta: — Legyetek nyugodtak, hogy én, amint ezt a háború kezdetén kijelentettem, előbb nem kötök békét, amíg az utolsó ellenséget területünkről el nem űztük és hogy én békét csak szövetségeseinkkel való teljes egyetértéssel fogok kötni, akikkel minket nemcsak a papiroson levő szerződések, hanem meleg barátság és vér köt össze. Lugano, január 4. A Corriere della Sera jelenti Szalonikiből. A voltaképeni erődítési munkákat már bevégezték és most már csak tökéletesítik azokat. Polgári és katonai mérnökökből álló bizottság Topsinba ment, hogy ott körülbelül kétszáz kilométernyi stratégiai vasutat építsen. A szalonikii kikötőbe most új angol és francia csapatok érkeztek, köztük Gallipoliról három indiai lovasezred. Mondják, hogy a keleti hadseregnek 50.000 főnyi újabb kontingensét, amelyet Imbros és Mythilene szigeteken koncenttráltak, a Chalkidike-félsziget keleti részén, az orianói-öbölben partraszállítanak és Berlin, január 4. A franciáknak és az angoloknak Szalonikiben gyakorolt, erőszakos rendszabályait brutalitások hangoztatásával az itteni politikai körök a legnagyobb nyugalommal fogadják. E provokálás tulajdonképpeni célját, tudniillik a Görögország és a központi hatalmak közti feszültség elérését, aligha fogják elérni, mert Görögország tiltakozásával épp oly korrekt, mint erélyes magatartást követett. Kétségtelen, hogy nagyok a nehézségek, amelyekkel Görögországnak az entente-csapatok partraszállása óta küzdenie kell, de a központi hatalmak nem akarnak entente-ot játszani és nem akarnak élesebb nyomást gyakorolni Görögországra. A központi hatalmak megelégszenek Görögország semlegességével és nincs szükség arra, hogy háborúba sodorják. Remélhető is, hogy Görögország meg fog maradni eddigi magatartása mellett. Mamburg—Bagdad Nagyon kényesnek jelezte a miniszterelnök azt a témát, melyről a főrendiházban gróf Hadik János beszélt. Gróf Hadik arra hívta fel a kormány figyelmét, hogy tegye meg az előkészületeket, "nehogy kimaradjunk majd a háború után abból a nagy gazdasági tömörülésből, mely Közép-Európát magába foglalva Hamburgtól Bagdadig, egy hatalmas világforgalmi vonalon, két világrészen keresztül éreztetheti hatását. A téma kétségen kívül kényes, amennyiben a német, osztrák-magyar gazdasági közeledés, még ha végrehajtására mindkét részről megvan is a legjobb szándék, csak alkudozás révén önthető formába s minden alku alapfeltétele, hogy a tárgyaló felek végső feltételeiket idő előtt ne árulják el. De annyira nem kényes a téma, hogy hibáztatni lehetne valakit, amiért szó tárgyává teszi olyan fórumon, mint a magyar parlament főrendiháza. Alkotmányos országok parlamentjei még e háborús időkben is, sokkal kényesebb témákhoz bátran nyúlnak. Gróf Hadik Jánost valóban nem szemrehányás, hanem köszönet illeti, amiért a rendkívül fontos kérdésről beszélt és kormánynyilatkozatot provokált. Mert tudni kell hogy arról a hatalmas probléma-sorozatról, mely Hamburg—Bagdad cimen foglalható össze s melybe beletartozik a középeurópai gazdasági tömörülés, a német, osztrák-magyar közeledés, a magyar-osztrák új kiegyezési kérdés s még egy egész sereg kisebb és na aktuális gazdasági idengyobb fontosságú — erről a gazdasági probléma-sorozatról köröskörül, Németországban, Ausztriában, semleges és ellenséges országokban, egyre több és egyre jelentősebb ember beszél és ir. Mondjuk, hogy ezek mind doktrinerek. Ez esetben azonban oly sokan vannak doktrinerek s helyenként — például Németországban — oly kiváló gyakorlati pozíciókat foglalnak el, hogy jogosulatlanná válik úgy a teljes ignorálás, mint az a lenézés, melylyel a miniszterelnök róluk megemlékezett. Doktrinerek, elméleti emberek, gyakran túlságosan messze mennek ugyan egy bizonyos álláspont következményeinek levonásában, de ami gondolatmenetük magját illeti, a mögött mindig gyakorlati embereket foglalkoztató kérdések és eszmék vannak. Aztán nem minden doktrinér írta zászlajára a Németországgal minden áron való közeledés jelszavát. Vannak elméletek, amelyek azt igyekeznek bizonyítani, hogy fejlődő gazdasági életünk bizonyos kíméletre szorul a haladottabb szövetséges versenyével szemben. Két doktrína áll egymással szemben, de ennek megfelelően két táborra oszlanak a leggyakorlatibb gyakorlati emberek is. Ebből remészetesen nem következik még, hogy az ellenfelek rögtön beássák magukat s elárasztják egymást a különböző doktrínák gyilkos lövedékeivel. Tizenhét hónapi szövetséges harc és harcos szövetség után ezeknek a kérdéseknek előkészítő tárgyalása annál veszélytelenebbnek lát-