Pesti Napló, 1916. április (67. évfolyam, 92–120. szám)
1916-04-11 / 102. szám
ft Kedd PESTI NAPLÓ 1916. április 11 Április 9. Különös hevességű tüzérségi párbaj a felső Astico völgy szakaszán, a felső Opultól a felső Deganoig terjedő frontrészen ésa Görztől északnyugatra lévő magaslatokon. További jelentések a Mrzli és Vodil közti Szakaszon elért sikerünkről az ellenségtől elvett foglyok számának emelkedését jelentik 131 katonára, köztük öt lisztre. A támadás e helyen sarű formációkban történt, mert az ellenség arra számított, hogy meglep minket, de igen súlyos veszteségeket szenvedett A Karszt fensikon tüzérségünk a Kostanievicából Oppacehiaselába vezető úton menetelő oszlopokat ágyúzott. Megállapítottuk, hogy Oppoevinának egy léghajónk által való bombázásánál az április 2-ára virradó éjszaka egy nagy élelmiszerraktár leégett és a vasuti csomópont is elpusztult. eszs Az orosae vezén*kspje?en£ése Április 8. A Diina mellett gyalogsági és tüzérségi harc. A diinaburgi szakaszon tüzérségünk az illuxis alszakaszra egyesítette tüzelését. Ugyanitt négy aknát robbantottunk és szétromboltuk a német árkokat és egy blokkházat. A Postavy-Miadzso és Xaróc-tó vonal vidékén az ellenséges tüzérség nagy tevékenységet fejtett ki, időnként gázfejlesztő gránátokat használt. Galiciában a Skypa középső folyásánál Podhajcetől keletre osztrák-magyar csapatok nagy erőkkel támadást kíséreltek meg, ellentámadásunktól veszélyeztetve azonban sietve visszavonultak, ha az Orosz Italártás Eismonstatfoé Bécs, április 10. Itteni jól informált körökben megerősítik, hogy Oroszország elzárta Románia felé határait. ...hogy Oroszország ellenséges intézkedéseinek lesz-e további politikai következménye Romániában, még nem lehet ítéletet mondani. It pom 'n a római Elff»oda"mt Sí a tracedás« foessé"ére3 Bukarest, április 10. Az Independance Roumaine nem kételkedik abban, hogy a birodalmi kancellár Németország érzelmeit fejezte ki beszédében, amelyben első ízben jelölte meg a jövő békét nagy vonásaiban. A lap kiemeli, hogy a kancellár óvakodott Franciaországról udvariatlan szót ejteni, sőt ellenkezőleg, súlyt helyezett arra, hogy hangsúlyozza a verduni harcosok hősiességét. A Moldova írja: A kancellár szavaiból mindenki kiveheti a győzelmes Németország erélyes, szilárd szavát. Romániára nézve, amely még ma is szövetségese Németországnak, fontos dolog, hogy a hatalmas császári birodalom a maga és Románia ellenségeihez mint győztes állam szólhatott, amely sorsuk fölött dönt. Az Adeverul-ban Take Ionescu abból a szempontból foglalkozik a beszéddel, hogy az kifejezése annak, hogy a négyesszövetség nem akarja a békét és Németország többé nem hoz fel szerény feltételeket, mert amúgy sem fogadnák el. A beszédet szemérmetlennek mondja s azt állítja, hogy hazug voltával és arcátlanságával méltó folytatása mindannak, amit Németország ,eddig szóval és tettel elkövetett. v PohagácsEjssfok ItES hajósása Szalonücitien Athén, április 10. A Nea Alibia jelenti, hogy a görög kormány elutasító határozata dacára, melyet a portugál csapatoknak szalonikii kihajózása ügyében hozott, az entente-hatalmakközölték, hogy a portugál csapatokat ki fogják hajózni Szalonikiben és mint a francia, angol, szerb vagy montenegrói csapatok, ezek is ideiglenes megszállók lesznek s a hadiszükség elmúltával önként ki fogják üríteni az elfoglalt görög területeket.Miután Szaloniki és a tengerpart angol uralom alatt van, a görög kormány nem is gondolhat másra, mint szrgeli, illetve jegyzékben való tiltakozásra. " Boltomley nem volt műveit, fegyelmezett tehetség. Beszédeiben, cselekedeteiben, üzleteiben, életmódjában sohasem az okoskodás, a megfontolás ereje irányította, kizárólag az ösztönére hallgatott, hogy helyes, helytelen, nemes vagy nemtelen valamely állásfoglalása, egyáltalában nem érdekelte. Bizonyos tekintetben lángeszű férfiúnak tartottam, bár gyakran szájas szemfényvesztőnek tüntette fel lelkiismeretlensége és beteges hatásvadászata. Vannak ilyen kivételes egyéniségek, akikben egy kis öntudatan kóklerség, a csepűrágó alacsony szenvedélyei és tulajdonságai egyesülnek az igazi zseni elemeivel. •Napóleon, az idősebb Pitt, Mirabeau, Bolingbroke, D'Annunzio, Wilde és mások sokan, különböző pályán, különböző körülmények között, akikben valami a charlatanból vegyült a lángész magasabb, vagy legmagasabb rendű tulajdonságaival. Nagy megrázkódtatások, háborúk és forradalmak gyakran sodornak felszínre középszerű és aljas egyéniségeket. A nemes, tiszta, gyöngéd jellemek, a rajongók, az elvek fanatikusai rendesen az első sorokban halnak hősi vagy mártírhalást, nincs csodálkozni való azon, hogy Bottomley vezérszerephez jutott Angliában. A háború első hónapjaiban néha gondoltam is rá, hogy felvirradt neki; valóban lord Derby írja a „John Bull" vezető cikkeit és a londoni képeslapokban láttam, Asquith és Storalio Bottomley együtt távoznak a parlamentből, Grey pedig Parisba vitte magával a zugirászt, ahogy a Times nevezte őt, akivel ma az első oldalán intervjút csinál. Csak várjunk, várjunk, hogy a nyakukra nő! Bottomley ötvenéves lehet. Középkorú angol úriember — a külsejére. Tömött, őszülő bajusza, mindig frissen borotvált, jóféle italoktól és vérző becsfektől kicsattanó piros arc, herkulesi termet, kitűnően szabott zsakett, fekete vagy fehér nyakkendő, cilinder, elefántcsontfejű sétabot. Mindig ragyogó és elegáns, mintha fürdő- és öltözőszobájából sétára indulna. Még megbélyegzése idején is, amikor kikerülték, akár egy bélpoklos és hiába köszöngetett jobbra-balra, még tévedésből sem viszonozták, a klubjából kitessékelték és a parlamentben sürgős dolga akadt képviselőtársainak, ha szólásra jelentkezett, a lelki inzultusok és szégyenítések hosszú sorozata dús hajában, frisseségében, kedélyében nem hagyott nyomokat. Legfeljebb láthatólag több whyskit ivott és gyakrabban indult augusztusi éjszakákon frakkban, félrecsapott szirfimakalapban külvárosi sétákra, ki tudja, mily örömök után? A „John Bull" címlapjára ezen a nyáron a következő Byron-verset szedette: The world is a bundle of hay; Mankind are the asses who pull; 'lach tugs it a different way And the greatest of all is John Bull Megvetése jeléül bizonyára. Ezzel a maga részéről az ügyet egyoldalúkig be is fejezte. A Monacoban megtartotta helyét az asztalfőn és a Piccadilly éttermeiben ő volt az első gavallér, úgy szórta a párizs, mint egy sikkasztó, vagy egy délamerikai paraszt. Ezek az esték a tündökő Westben, a Hippodrom lila fénykévei és a reflektorok sugárzása a Trafalgar squarig. A diadaloszlop tetején Nelson komoran a piros égbe veszve. Cabek és virágos autók, szőke álmok, rikkancsok üvöltözése, eszeveszett forgalom zűrzavara. Bottomley megállott a cirkusz közepén. — A régi Róma, — mondotta, — a Hydepark a Forum Romanum, a Piccadilly nem egy amfiteátrum? — És a légiók? — kérdeztem. — A légiók Ausztráliában, Afrikában és Franciaországban várják a kürtök rivalgását. Ennek hét éve, Horatio Bottomley tévedett. A régi Róma nem Nagybritannia, hanem Németország. Neki voltakép egyre megy, őfelsége V. György szorított vele kezet, a világháború alkalom volt számára, az alkalmat torkon ragadta és most vonszolja magával, amíg meg nem fullad az ujjai között* BBB TSfi'Bft hivata!os jelanlés. Konstantinápoly, április 10. A főhadiszálás jelenti: IRAK FRONT Semmi változás. Egy ellenséges ágyúnaszádot tüzes'gitisz '.'ssel megrongáltunk. A naszádot, amelynek fedélzetén robbanás történt, egy monitor keleti irányban elvonszolta. Rómától nyugatra csapataink összeütköztek előretolt ellenséges őrcsapatokkal. Az angolok öt halottat és egy sebesült tisztet vesztettek. Az ellenség telefonhálózatát e környéken elpusztítottuk. KAUKÁZUS-FRONT Nem volt fontosabb esemény. ESEMÉNYEK A TENGEREN Április 8-án tüzérségünk visszavonulásra kényszerített egy ellenséges cirkálót, amely Kemikli Limán felé közeledett és néhány lövést adott le. Két ellenséges repülőgép Gallipoli félsziget felett megjelent, de mihelyt egyik hadirepülőgépünk feltűnt, Imbros felé menekült. II. Konstantinápoly, április 9-A főhadiszállás jelenti: IRAK-FRONT 1 Az április 0. és 7 iki harcokban, amelyek felahtei főszakaszunktól négy kilométerre keletre előretolt vonalunk árkaiban lejátszódtak, amely árkokat repülőosztagaink tartottak megszállva, az ellenség 1500 főnyi veszteséget szenvedett. Néhány foglyot is ejtettünk és leszedtünk egy repülőgépet. Ez a kétnapos csata a következőkép folyt le: Miután a hóesések következtében a folyam közelében lévő és előretolt vonalaink egy részét alkotó, árkok, melyek főállásunktól négy kilométerre keletre voltak, vízzel teltek meg és legnagyobbrészt elpusztultak, csapataink 4-én este parancsra kiürítették ezeket az árkokat, s csak körülbelül két századot hagytak ott vissza. Április 5-nek reggelén az ellenség, amely az árkok kiürítésének okát nem tudta, egy órán át lövöldözte azokat, majd körülbelül három dandárnyi haderővel támadást intézett ellenünk. A mi két századunk annak ellenére, hogy parancsot kapott a túlerő elől visszavonulni, az ellenséget több órán át szurony- és bombatámadásokkal föltartóztatta és azután visszavonult főállásaiba. Röviddel azután előretolt osztagaink, amelyek gyönge erőkből állottak és a Tigris jobbpartján voltak, szintén visszatértek főállásuk szárnyára. Ezrtámadások folyamán megállapítottuk, hogy több ellenséges csapat megrekedt az áradás által keletkezett mocsarakban. Az ellenség, amely e csatározásoktól vérszemet kapott, új erősítésekkel április 6-án néhány helyen 800 méternyire közelítette meg főállásunkat és támadási kísérletet tett. Ellentámadásunk és heves tüzelésünk azonban arra kényszerítette, hogy tetemes számű halott és sebesült visszahagyásával két kilométerre keletre hátráljon. Az ellenség veszteségeit 1500 emberre tehetjük. A mi veszteségeink kevéssé jelentékenyek. Április 7-nek reggelén csak tüzérpárbaj volt. KAUKÁZUS FRONT A centrumban rajtaütésszerű éjszakai támadás, melyet az ellenség megkísérelt, a mi ellentámadásunkon meghiúsult. Több órai harc után az ellenséget az általa előzőleg megszálló