Pesti Napló, 1916. április (67. évfolyam, 92–120. szám)

1916-04-11 / 102. szám

ft Ke­dd PESTI NAPLÓ 1916. április 11 Április 9. Különös hevességű tüzérségi párbaj a felső Astico völgy szakaszán, a felső Opultól a felső Deganoig terjedő frontrészen és­­a Görztől északnyugatra lévő magaslatokon. További jelentések a Mrzli és Vodil közti Szakaszon elért sikerünkről az ellenségtől el­vett foglyok számának emelkedését jelentik 131 katonára, köztük öt lisztre. A támadás e helyen sarű­ formációkban történt, mert az ellenség arra számított, hogy meg­lep minket, de igen súlyos veszteségeket szenvedett­ A Karszt fensikon tüzérségünk a Kostan­ievicából Oppacehiaselába vezető úton mene­telő oszlopokat ágyúzott. Megállapítottuk, hogy Oppoevinának egy léghajónk által való bombázásánál az április 2-ára virradó éjszaka egy nagy élelmiszerrak­tár leégett és a vasuti csomópont is elpusztult. eszs Az orosae vezén*ksp­­je?en£ése Április 8. A Diina mellett gyalogsági és tüzérségi harc. A diinaburgi szakaszon tüzér­ségünk az illuxis alszakaszra egyesítette tüze­lését. Ugyanitt négy aknát robbantottunk és szétromboltuk a német árkokat és egy blokk­házat. A Postavy-Miadzso­ és Xaróc-tó vonal vidékén az ellenséges tüzérség nagy tevékeny­séget fejtett ki, időnként gázfejlesztő gráná­tokat használt. Galiciában a Sk­ypa középső folyásánál Podhajcetől keletre osztrák-magyar csapatok nagy erőkkel támadást kíséreltek meg, ellentámadásunktól veszélyeztetve azon­ban sietve visszavonultak, h­a­ az Orosz Italártás Eismonsta­tfo­é Bécs, április 10. Itteni jól informált körökben megerősítik, hogy Oroszország elzárta Románia felé hatá­rait. ...­hogy Oroszország ellenséges intézkedé­seinek lesz-e további politikai következménye Romániában, még nem lehet ítéletet mondani. It pom 'n a római El­ff»oda"mt Sí a traced­ás« foessé­"ére3­ ­ Bukarest, április 10. Az Independance Roumaine nem kételke­dik abban, hogy a birodalmi kancellár Német­ország érzelmeit fejezte ki beszédében, amely­ben első ízben jelölte meg a jövő békét nagy vonásaiban. A lap kiemeli, hogy a kancellár óvakodott Franciaországról udvariatlan szót ejteni, sőt ellenkezőleg, súlyt helyezett arra, hogy hangsúlyozza a verduni harcosok hősies­ségét. A Moldova írja: A kancellár szavaiból mindenki kiveheti a győzelmes Németország erélyes, szilárd szavát. Romániára nézve, amely még ma is szövetségese Németországnak, fon­tos dolog, hogy a hatalmas császári birodalom a maga és Románia ellenségeihez mint győztes állam szólhatott, amely sorsuk fölött dönt. Az Adeverul-ban Take Ionescu abból a szempontból foglalkozik a beszéddel, hogy az kifejezése annak, hogy a négyesszövetség nem akarja a békét és Németország többé nem hoz fel szerény feltételeket, mert amúgy sem fo­gadnák el. A beszédet szemérmetlennek mondja s azt állítja, hogy hazug voltával és arcátlanságával méltó folytatása mindannak, amit Németország ,eddig szóval és tettel elkö­vetett. v Po­h­agá­­csEjssfok ItES hajósása Szalonücitien Athén, április 10. A Nea Alib­ia jelenti, hogy a görög kormány elutasító határozata dacára, melyet a portugál csa­patoknak szalonikii kihajózása ügyében hozott, az enten­te-hat­almak­­közölték, hogy a portugál­ csapa­tokat ki fogják hajózni Szalonikiben és mint a­ francia, angol, szerb vagy montenegrói csapatok, ezek is ideiglenes megszállók lesznek s a hadiszük­ség elmúltával önként ki fogják üríteni az elfoglalt görög területeket.­Miután Szaloniki és a tengerpart angol uralom alatt van, a görög kormány nem is gondolhat másra, mint szrgeli, illetve jegyzékben való tiltakozásra­. "­­ Boltomley nem volt műveit, fegyelmezett tehetség. Beszédeiben, cselekedeteiben, üzletei­ben, életmódjában sohasem az okoskodás, a megfontolás ereje irányította, kizárólag az ösztönére hallgatott, hogy helyes, helytelen, nemes vagy nemtelen valamely állásfoglalása, egyáltalában nem érdekelte. Bizonyos tekintetben lángeszű férfiúnak tartottam, bár gyakran szájas szemfényvesztő­nek tüntette fel lelkiismeretlensége és beteges hatásvadászata. Vannak ilyen kivételes egyé­niségek, akikben egy kis ön­tudatan kóklerség, a csepűrágó alacsony szenvedélyei és tulaj­donságai egyesülnek az igazi zseni elemeivel. •Napóleon, az idősebb Pitt, Mirabeau, Boling­broke, D'Annunzio, Wilde és mások sokan, különböző pályán, különböző körülmények között, akikben valami a charlatan­ból ve­gyült a lángész magasabb, vagy legmagasabb ren­d­ű­­ tulajdon­ságai­val. Nagy megrázkódtatások, háborúk és for­radalmak gyakran sodornak felszínre közép­szerű és aljas egyéniségeket. A nemes, tiszta, gyöngéd jellemek, a rajongók, az elvek fana­tikusai rendesen az első sorokban halnak hősi vagy mártírhalást, nincs csodálkozni való azon, hogy Bottomley vezérszerephez jutott Angliában. A háború első hónapjaiban néha gondoltam is rá, hogy felvirradt neki; valóban lord Derby írja a „John Bull" vezető cikkeit és a londoni képes­lapokban láttam, Asquith és Storal­io Bottomley együ­tt távoznak a parla­mentből, Grey pedig Parisba vitte magával­ a zugirászt, ahogy a Times nevezte őt, akivel ma az első oldalán intervjút csinál. Csak várjun­k, várjunk, hogy a nya­kukra nő! Bottomley ötvenéves lehet. Középkorú an­gol úriember — a külsejére. Tömött, őszülő bajusza, mindig frissen borotvált, jóféle ita­loktól és vérző becsfektől kicsattanó piros arc, herkulesi termet, kitűnően szabott zsakett, fekete vagy fehér nyakk­endő, cilinder, elefánt­csontfejű sétabot. Mindig ragyogó és elegáns, mintha fürdő- és öltözőszobájából sétára in­dulna. Még megbélyegzése idején is, amikor kikerülték, akár egy bélpoklos­ és hiába kö­szöngetett jobbra-balra, még tévedésből sem viszonozták, a klubjából kitessékelték és a parlamentben sürgős dolga akadt képviselő­társainak, ha szólásra jelentkezett, a lelki in­zultusok és szégyenítések hosszú sorozata dús hajában, frisseségében, kedélyében nem­ ha­gyott nyomokat. Legfeljebb láthatólag több whys­kit ivott és gyakrabban indult augusztusi éjszakákon frakkban, félrecsapott szir­fima­kalapban külvárosi sétákra, ki tudja, mi­ly örömök után? A „John Bull" címlapjára ezen a nyáron a következő Byron-verset szedette: The world is a bundle of hay; Mankind are the asses who pull; 'lach tugs it a different way And the greatest of all is John Bull Megvetése jeléül bizonyára. Ezzel a maga részéről az ügyet egyoldalúkig be is fejezte. A Monacoban megtartotta helyét az asztalfőn és a Piccadilly éttermeiben ő volt az első gaval­lér, úgy szórta a párizs, mint egy sikkasztó, vagy egy délamerikai paraszt. Ezek az esték a tü­ndökő Westben, a Hippodrom lila fény­kévei és a reflektorok sugárzása a Trafalgar squarig. A diadaloszlop tetején Nelson komo­ran a piros égbe veszve. Cabek és virágos autók, szőke álmok, rikkancsok üvöltözése, eszeveszett forgalom zűrzavara. Bottomley megállott a cirkusz közepén. — A régi Róma, — mondotta, — a Hyde­park a Forum Romanum, a Piccadilly nem egy amfiteátrum? — És a légiók? — kérdeztem. — A légiók Ausztráliában, Afrikában és Franciaországban várják a kürtök rivalgását. Ennek­ hét éve, Horatio Bottomley tévedett. A régi Róma nem Nagybritannia, hanem Németország. Neki voltakép egyre megy, őfelsége V. György szorított vele kezet, a világháború alkalom volt számára, az alkalmat torkon ragadta és most vonszolja magával, am­íg meg nem fullad az ujjai között* B­­BB­­­ TSfi'Bft hivata!os jelanlés­­. Konstantinápoly, április 10. A főhadiszálás jelenti: IRAK FRONT Semmi változás. Egy ellenséges ágyúna­szádot tüze­­s'gi­tisz '.'ssel megrongáltunk. A naszádot, amelynek fedélzetén robbanás tör­tént, egy monitor keleti irányban elvonszolta. Rómától nyugatra csapataink összeütköz­tek előretolt ellenséges őrcsapatokkal. Az an­golok öt halottat és egy sebesült tisztet vesz­tettek. Az ellenség telefonhálózatát e környé­ken elpusztítottuk. KA­UKÁZUS-FRONT Nem volt fontosabb esemény. ESEMÉNYEK A TENGEREN Április 8-án tüzérségünk visszavonulásra kényszerített egy ellenséges cirkálót, amely Kemikli Limán felé közeledett és néhány lö­vést adott le. Két ellenséges repülőgép Galli­poli félsziget felett megjelent, de mihelyt egyik hadirepülőgépünk feltűnt, Imbros felé mene­kült. II. Konstantinápoly, április 9-A főhadiszállás jelenti: IRAK-FRONT 1 Az április 0. és 7 iki harcokban, amelyek felahtei főszakasz­unktól négy kilométerre ke­letre előretolt vonalunk árkaiban lejátszódtak, amely árkokat repülőosztagaink tartottak megszállva, az ellenség 1500 főnyi veszteséget szenvedett. Néhány foglyot is ejtettünk és le­szedtünk egy repülőgépet. Ez a kétnapos csata a következőkép folyt le: Miután a hóesések következtében a folyam közelében lévő és előretolt vonalaink egy ré­szét alkotó, árkok, melyek főállásunktól négy kilométerre keletre voltak, vízzel teltek meg és legnagyobbrészt elpusztultak, csapataink 4-én este parancsra kiürítették ezeket az árko­kat, s csak körülbelül két századot hagytak ott vissza. Április 5-nek reggelén az ellenség, amely az árkok kiürítésének okát nem tudta, egy órán át lövöldözte azokat, majd körülbelül három dandárnyi haderővel támadást intézett ellenünk. A mi két századunk annak ellenére, hogy parancsot kapott a túlerő elől visszavo­nulni, az ellenséget több órán át szurony- és bombatámadásokkal föltartóztatta és azután visszavonult fő­állásaiba. Röviddel azután elő­retolt osztagaink, amelyek gyönge erőkből állottak és a Tigris jobbpartján voltak, szintén visszatértek főállásuk szárnyára. Ezrtámadások folyamán megállapítottuk, hogy több ellensé­ges csapat megrekedt az áradás által keletke­zett mocsarakban. Az ellenség, amely e csatá­­rozásoktól vérszemet kapott, új erősítésekkel április 6-án néhány helyen 800 méternyire közelítette meg főállásunkat és támadási kí­sérletet tett. Ellentámadásunk és heves tüze­lésünk azonban arra kényszerítette, hogy tete­mes számű­ halott és sebesült visszahagyásával két kilométerre keletre hátráljon. Az ellenség veszteségeit 1500 emberre tehetjük. A mi vesz­teségeink kevéssé jelentékenyek. Április 7-nek reggelén csak tüzérpárbaj volt. KAUKÁZUS FRONT A centrumban rajtaütésszerű éjszakai tá­madás, melyet az ellenség m­egkísérelt, a mi el­lentámadásunkon meghiúsult. Több órai harc után az ellenséget az általa előzőleg megszálló

Next