Pesti Napló, 1916. július (67. évfolyam, 181–211. szám)

1916-07-23 / 203. szám

—V " ' / i ff.»­­asárnap . .­n­ zügyi miniszter beadta lemondását, amit f­ogadott. Kopenhága, Julius Jumov földmivelésügyi miniszter lemondása­énti a „Ruszkoje Szlovo". Naumovot a mer­k­án­s becsületes politikusának ismerték s gen szives fogadtatásra talált a birodalmi­an. Az utóbbi időben nyiltan beszéltek az­így különösen a birodalmi tanács agrár­légedetlenek Naumovval, mert mint az élet­hivatal elnöke, sikraszállt a mezőgazdasági ekre megszabott maximális árak betartása s szigorúan üldözte az élelmiszerekkel való hést. Ezenkívül Naumov a minisztertanács­konfliktusba jutott, amely a legutóbbi, a szálláson megtartott koronatanácson élesenn Stürmer miniszterelnök arra használta ki­zetet, hogy megnyerje a cár beleegyezését hogy a drágaság elleni harc céljából külön­t szervezzenek Obolenszki herceg, a volt új kormányzó vezetése alatt. A földmive­i miniszter utódául több jelöltet emleget-lsősorban gróf Babrinszkit, a belügyminisz­tátusát, aki állítólag elvben már beleegye-5 állás elfoglalásába. Pétervári lapok arról anak, hogy midőn Stürmer miniszterelnök mso­ta a cárnak, hogy a drágaság leküzdé­s­e (Stürmer) legfőbb vezetése alatt külön­t szervezzenek, a cár szimpátiával fogadta iolatát és megbízta Stürmert, hogy dolgoz­egy nagyszabású tervet a drágaság leküzdé­a hadsereg és a lakosságnak élelmiszerrel­­látására. Az érdekelt körök azt hiszik, hogy lmezési bizottságnak a belügyminisztérium le­rendelése által az egész élelmezési hivatal égre lesz kárhoztatva és előbb-utóbb fel­ük. Zürich, julius 22. ..Tagesanzeiger" szerint a „Ruszkoje Vje­zti" újabb miniszterváltozást jelentett be. A­zt kevés számú liberális tagjai és segítőtársaik bb kiválnak a kabinetből. A nyugati harctér harmadik tél? háború Páris, julius 22. Az „Echo de Paris" vezető helyén ki­hogy az angol és francia kormány akkor­­ helyesen, ha a parlamentben nyíltan ?üti, hogy igenis számítanak az új téli rára• Ezért nem érheti vád a szövetsége­mért az természetes, hogy a háborút­­ folytatják, míg céljukat el nem érik. z a tél előtt lehetséges volna, természe­nem lenne téli háború, de mert erre ki­nincs, meg kell birkózni a harmadik téli ruvar is, mely remélhetőleg az utolsó a világháborúban. Il Somme melletti csata Berlin, július 22. A Soninxe melletti csatáról a Lokalanzei­aditudósítója ezt jelenti: A Bois de Fou­r, az angol területi nyereség általunk tar­iszaki csúcspontjának majdnem egész­étól Lihonzig, tehát mintegy 40 kilomé-i vonalon voltak akcióban az ellenfél ro­nzó tömegei. Bármily gyakran visszave­r is őket, bármennyire halmozódtak h­olt­k árkaink előtt, egyik támadást a másik intézték állásaink és őket lekaszáló gép­eink ellen. Több mint 12 hadosztály ve­raagát, ránk és vérzett f el. Az az örült ki­, amely e háború óriási csatáinak majd egyikében megtörtént, nálunk is jelentkez A Forneux erdőben lévő árkaink elen a l­ovasok sűrü tömege támadt és most ott ének véres halmokban. Ha még valaki ké­sett volna benne, mindkét nehéz nap, 18-19 és 20 bebizonyította, hogy ez ellen­ük nagy offenzívája ez az a nagy csapás, eze minden erejüket összegyűjtötték. Csa­nk emberfölötti erőfeszítései azonban ezt okát is kiállották. A Berliner Tagblatt haditudósítója ezt je­: Majdnem negyed millió ember támadt talán rohamhullámban a német vonalak , de mindig összeroppantak. A nap oly , és kemény volt, amelyre a történelemben­­ példa. De azt a meggyőződést szerezté­nk, hogy a szövetségesek nem képesek a PESTI NAPLÓ 1916. jttáns 35. német falat áttörni. Ez volt a legnagyobb erő­feszítésük az áttörés érdekében. Kudarcuk is ehhez mérhető. Az angolok veszteségei A német ellent­ám­adások Genf, július 22. A Petit Journal jelenti: Az angolok veszteségei fölülmúlják a mi verduni veszteségeinket és angol szövetségesünk hősies hűségét bizonyítják. A né­pek jelenlegi borzalmas küzdelmében föl kell ál­dozni a hadseregek felét, hogy győzhessünk. Az Echo de Paris megjegyzi a delvillei har­cokkal kapcsolatosan, hogy a németek az utóbbi napok ködös időjárását felhasználták nehéz üte­gek felállítására. Ezek az ágyúk az angolokkal szemben alaposan támogatták a tüzérségi előkészí­tést. Az ellenfél újabb, nagy erőfeszítései várhatók. Londoni jelentés szerint a Morning Post eset­leges municióhiány veszedelmére teszi figyelmessé a szövetségeseket és megállapítja, hogy a nyugati hadiszíntér legégetőbb gondja az elhasznált mu­niciókészletek pótlása. A Manchester Guardian az ovillersi harcoltal utcai harcokkal hasonlítja össze. Úgy mint ahogy legutóbb Dublinban történt, a katonákat teljes fel­szereléssel kell ellátni, legalább is mellvérttel és ha lehet, pajz­zsal. A jövendő háborúját, úgy mint az antik világot a gyors harci tényeknél könnyű gyalogság fogja végezni, repülőgépek segítségével, meg nehéz páncéllal és pajzszsal ellátott katonaság a rohamoknál. A cikk írója továbbá azt mondja, hogy nem kell valami sokat remélni. Az angol­­ front eddigelé még keskeny a valódi sikeres át­­­­törésre. Haig most a front kibővítésével van el­foglalva. Az orosz taktika az igazi, mely széles fronton való támadásra van alapítva. Akármeny­nyire igénybe vannak véve a németek a mostani fronton, áttörésről nem lehet szó. Ez csak leg­kevesebb húsz mértföldnyi szélességben történhe­tik meg. Kopenhága, július 22. A N­ationaltidende párisi jelentése szerint a németek a tegnapelőtt bekövetkezett legújabb an­gol-francia támadásra jól elkészültek. A németek azzal előzték meg a szövetségesek előretörését, hogy heves támadást intéztek az angolok jobb­szárnya ellen. A támadási hely jól meg volt vá­lasztva, miután ott volt az összekötő­ pont a francia és angol vonal közt. A német támadás csak két kilométernyi frontra terjedt ki, hatalmas tüzér­ségi tüzelés mellett. Az eredmény az volt, hogy az angoloknak ott ismét vissza kellett vonulni, a németek pedig képtelenek voltak előretörésüket folytatni. Genf, július 22. A párisi sajtó katonai kritikusait nagyon lehangolta az, hogy az angolok Longueval­nál és Delvillenél ismét kitértek a németek elől. Rousset ezredes azzal vigasztalja a kö­zönséget, hogy Anglia csapatainak legnagyobb részét még tartalékban tartja. Az eddigi tá­madások még csak előjátéka az igazinak. Az erdei harcok London, julius 22. A Times-nak jelentik az angol főhadi­szállásról, hogy az erdőségekben borzasztó harcok folynak. Az ellenség másfél éven át tartotta kezében e cserjéseket s minden művészetét arra használta, hogy a védelemre kiépítse őket. A futóárkokat keresztben futó­árkokkal szelték át s a fák között tüskésdrótot feszítettek ki. Az összes alkalmas fekvésű pontokon mély fedezékállásokat és sáncokat építettek. Amellett ezek a cserjések már a természettől fogva rendkívül dúsak. Az ango­lok több mint húsz ilyen cserjést megtisztí­tottak az ellenségtől és erdészeti okokból, to­vábbá tábori vasutak építése végett készített szabad úton át előrenyomultak. De ezek a tisztások is annyira fedve voltak kidőlt fák­kal és a lövedékek annyira feltúrták őket, hogy csak alig különböztek környezetüktől, legfeljebb annyiban, hogy az ellenség még jobban elérte őket gépfegyver- és puska­tüzével. " Emelkedőnek Anglia hadikiadásai ! Basel, július 22. "! A Svájci lapok megállapításai szerint Asquítti az alsóházban hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy a jelenlegi hat millió fontnyi napi h®di­iadások 30—35 százalékkkal való emelkedése várh­ató. Török győzelem Irevareduznál Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, július 22. A főhadiszállás közli július 21-én. IRAK-FRONT: Változatlan. A hőség főleg a Felahie szakaszon meg­bénította a tevékenységet mind a két részrő. Tegnapelőtt árnyékban 47 fok meleg volt. PERZSA-FRONT: A Kermadsah szakaszon nincs újabb ese­mény. Konstatáltuk, hogy az oroszok Linne­től keletre intézett támadások alkalmával sú­lyos veszteségeket szenvedtek és visszavonu­­lásukkor még sok sebesültet is vittek mamik­kal. Bane vidékén csapataink számunkra kedvező harcban állanak az oroszokkal. Csapatink támadást intéztek orosz haderők ellen, amelyek jó ideje igen megerősítették magukat Revanduzban. Ezek a támadások sikeresek voltak. Az oroszok kénytelenek vol­tak hanyat-homlok kelet felé menekülni,­­mi­közben nagymennyiségű felszerelési tárgyat és élelmiszert hagytak vissza Revanduzban. Az ellenség visszavonulási útját is különféle fel­szerelési cikkek és muníció fedi. Csapataink erélyesen üldözik az ellenséget és jelenleg mintegy húsz kilométerrel Revanduztól ke­letre összeköttetésben vannak vele. KAUKÁZUS-FRONT­ Az ellenség szakadatlan támadásait, ame­­lyeket nagy veszteségei­' mellett centrumunk' ellen végrehajt, több egymást követő ellen­támadással megállítottuk anélkül, hogy ezen a fronton az általános helyzet változott volna. Egy ellenséges repülőgép másodízben in­tézett támadást Gallipoliban lévő kórházunk ellen, amelyre messziről látható Vörös Fél-­ hold van kitűzve. A repülő hét bombát dobott le, amelyek azonban sem anyagi, sem egyéb­ kárt nem okoztak. Egy monitor egy repülőgép megfigyelései által támogatva, húsz lövedéket dobott Karaburna félsziget északi partjára, Szmirnától nyugatra. Egyik hydroplánunk­ több bombát dobott le a mudrosi kikötő egyik elenséges hangárjára, telitalálatot ért el és azután sértetlenül visszatért. A Szuez-csatorna vidékén előretolt osztál­yaink Katia mellett egy ellenséges lovasoszta-­­­got ű­ztek el nyugati irányban. Repülőrajaink egyike hatásosan bombázta az ellenséges csa­­­­pat­táborokat, fontos telepeket és kőolajraktá­­­­rakat a szuezi kikötőben és azután a kiindul­lási kikötőbe visszatért. A balkáni harctér­ ­.­YSS­W A remini király nyilatkozata Bukarest, julius 22. A Jassyban megjelnő „Opinia", amelynek ér­tesülései rendesen megbízhatók szoktak lenni Ferdinánd király érdekes nyilatkozatát közli, amelyet a minap egyik román követ kihallgatása alkalmával mondott. Mint a lap bukaresti tudósí­tója jelenti, Filaliti követ, aki a most Korfuban székelő szerb kormánynál képviseli Romániát, mintegy nyolc nappal ezelőtt kihallgatáson jelent meg a királynál. A követ és a király beszélgetési főként a Balkánra vonatkozott, s amikor Filaliti a görögországi helyzetet ismertette, Ferdinánd ki­­rály így szólt: — A négyesszövetség eljárása Görögor­.r­szággal szemben olyan szégyen, amelyet a tör­­ténelem is föl fog jegyezni. A követ ezután Románia magaviseletére te­relte a király figyelmét s a többi között meg­említette azt a híresztelést is, hogy az oroszok Dobrudsába betörést kísérelhetnek meg. A királyy erre azt fejelte: — Amig ezen a helyen vagyok, had­seregemnek az lesz a feladata, hogy mindezt olyan kísérletet meghiúsítson, amely az or.

Next