Pesti Napló, 1916. szeptember (67. évfolyam, 243–272. szám)
1916-09-14 / 256. szám
Csörtök részéről, hasonlóképpen az entente részéről is. Ittvan a kudarccal végződött gallipoli-i vállalkozás, itt van az orosz hadvezetőségnek szerencsénkre beállott ama habozása az offenzíva tekintetében, amelylyel nem használták ki az első nekiindulásnál elért fölényt, mert hol Berlin felé, hol Magyarország felé irányította erejét. Annak az első hibának, amely az orosz támadóerő lebecsülésében állott, következményeit sikerült nagy áldozatok árán jóvátenni és következett a hadjáratnak második fázisa, a gorlicei áttöréssel, amely a diadaloknak egész sorozatával az orosz birodalom belsejébe való előhaladásra vezetett és egyúttal az orosz frontnak dicsőségteljes megvédésére, ami az ottani hadvezetőség javára írandó. A hadjáratnak ebbe a fázisába tartozik a szintén kitűnően koncipiált és fényesen keresztülvitt szerbiai hadjárat, amely a kérdésnek a Balkánt illető területi részét a mi javunkra oldotta meg. Abba a reményteljes és bizakodó hangulatba, amelyet a hadjáratnak ilyen fejlődése előidézett, villámcsapásként esett be a híres lucki és az azt követő oknál áttörés, amely a katonai helyzetet keleti frontunkon gyökeresen megváltoztatta, remélem, csak átmenetileg, de mindenesetre úgy, hogy rettenetes veszteségeket szenvedtünk s csak az előbbi állapot újból való elnyerése is a legnagyobb áldozatokkal fog járni. Mi okozta ezt a súlyos esetet? Egyszerűen ugyanannak a hibának megismétlése, mely a hadjárat első részének katonaibalsikereit is okozta. Okozta az, hogy ahelyett, hogy a Szerbiában felszabadló jelentékeny haderőket az oroszországi frontnak erősítésére fordítottuk volna, ahelyett nemcsak ezeket a haderőket fordítottuk egy offenzívára Olaszország ellen, hanem ennek az offenzívának kedvéért meggyengítettük az Oroszországgal szemben levő frontunkat is, úgy ágyukban, mint katonaságban. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Csak tudvalevő tényeket hozok fel és ezek illusztrálására legyen szabad arra emlékeztetnem a t. Házat, hogy egy vezető francia újság, a Temps, ezeket az eseményeket előadván, oly jelzővel illette azt a hibát, melyet a vele szemben ellenséges hadvezetés elkövetett, mely jelzőt én itt nem akarok megismételni. A század legnagyobb katonai hibájának nevezte, de a kifejezés kissé drasztikusabb. A lucki esemény előidézéséhez hozzájárult a helyi parancsnokságnak teljesen elégtelen volta, amely helyi parancsnokságnak elégtelen volta iránt már előzőleg nem lehetett kétség. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és ahol személyes tekinteteknek áldoztattak fel magasabb érdekek (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.), kimondom ezt egész nyíltan, legyen szó akárkiről, legyen szó főhercegekről. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Semmi különös polgári bátorságról nem teszek tanúságot, midőn ezt kimondom, messze túlvagyunkmár azon az időn, hogy komplimentározni és etikett-szabályokat lehessen követni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezek a dolgok előidézték azt a fordulatot, amely a hadjáratban beállott és ezekben a súlyos az, hogy ugyanannak a hibának másodszor való megismétlése nyilvánul meg bennük. Nagyon természetes, mélyen túrláz, hogy ezek után teljes lehetetlenség, hogy ne álljon be a legfőbb hadvezetőségben olyan változás (igaz! Úgy van! a bal-és szélsőbaloldalon.), mely ugy a csapatokban, mint a lakosságban megújítja azt a gorlicei áttörés után ismét megerősödött bizalmát, hogy a nemzetnek és a velünk szövetséges Ausztriának — mert ebben szolidárisak vagyunk — erőfeszítései a célnak megfelelően legcélszerűbben és az emberanyagra nézve legkíméletesebben és legsikeresebben fognak felhasználtatni és ezen erőfeszítések szolgálni fogják a célt, a győzelmet és a győzelmes béke kivívását, nem pedig egyes hadvezérek botlásainak takargatását. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) " Én, mélyen t. Iláz, rámutattam arra, hogy entente-hatalmak hadviselésében is előfordultak igen nagy, súlyos, ránk nézve rendkívül kedvező következményekkel járó hibák, de úgy látom, hogy azok mindegyikének voltak következményei. (Igazi Ügy van a bal- és szélsőbaloldalon. Azok mindegyike után láttam, hogy a lakosságnak megadtál a garanciát azok megismétlése ellen, és miután itt tárgyi garanciákról alig lehet szó, mert a parlament nem irányíthatja a hadműveleteket, tehát megadták a személyi garanciákat. Hogy ez a garancia a mi népünknek, a monarkia mindkét államának, a mi szövetségeseinknek teljes mértékben megadassék, az egy követelmény, amely mellett kell, hogy az, aki annyi hatalmat koncentrál a maga kezében, miint a miniszterelnök úr, a hatalom teljes súlyát latba vesse; ez egy garancia, melyet a nemzet méltán megkövetelhet. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Kéri, hogy beszédét a délutáni szünet után folytathassa. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Az elnök az ülést délután négy óráig felfüggeszti. PESTI NAPLÓ 1918 szeptember 11 . Senki se felelős? A délutáni ülést negyed ötkor nyitják meg. Gróf Apponyi Albert folytatja beszédét, Olaszországgal szemben tett ajánlatainkkal, amelyek egy részében túlmentünk azon a határon, amelyet minden körülmények közt be kellett volna tartani, Olaszország fokozódó rosszindulatát kisértük. Egyet konstatálnunk kell. .A fejleményeket nem tudtuk meggátolni de követtük a fejleményeket. Romániát illetőleg a miniszterelnök legutóbb is a nem szerencsés eredményű külpolitikával szembeállította Bulgária megnyerését. Ehhez hozzátehette volna a Bulgária és Törkország közti egyezményt. Ezt elismeri, de azt sose állította senki, hogy külügyi politikánk olyan monstruózus, hogy képtelen bármi sikert elérni. A romániai helyzet Burián nyilatkozata után egész más világításban áll előttünk. Ebből kiderül, hogy kezdettől tisztában voltunk Románia rosszindulatával. A külügyminiszter nyilatkozata szerint csak a támadás pillanatát nem tudtuk előre, senki a támadás pillanatát nem láthatja előre, de ha a támadás biztos, állandó és folytonos készenlét szükséges. A külügyminiszter erre azt mondja, hogy ő csak a maga dolgáért felelős, de a katonai készültség részleteiről nem nyilatkozik. Ezt nem is várja tőle, de mint történhetett, hogy az inváziótól fenyegetett lakosságról idejekorán nem gondoskodtak. Erre a kérdésre vást kell kapni. A nép szenvedését meg nem történtté tenni nem lehet. Ezért valakinek felelni kell. Egy országrész helyi katasztrófáját látjuk s a követet kitüntetik, ami azt jelenti, hogy ő nem lehet felelős. A külügyminiszter mindent tudott, a hadvezetőség mindent tudott, megtörtént a baj és senki sem felelős. (Felkiáltások balról: Hallatlan!) A követ tudja, mi történik Romániában, a miniszterelnök tudja, a külügyminiszter tudja, a hadügyminiszter tudja és senki se felelős, senkinek a hajaszála meg nem görbül, mindenki helyén marad. (Az olasz offenzíva) Menjünk vissza az Olaszország elleni offenzívára. Gorlice szükség volt, ott kellett valaminek történni, zseniálisan volt kieszelve, fényesen vitték keresztül. Ott érdemes volt egy ütőkártyára tenni mindent, de itt nem erről van szó. Ha az olaszországi offenzívára nem visznek el az orosz frontról sereget és ágyút és a Szerbiában felszabadult sereget az erdélyi szorosok védelmére küldjük, hogy a lakosság menekülésére szükséges határvédelmet megszervezzük, nemcsak az orosz fronton beállott veszedelem nem következett volna be, hanem Erdély is meg lett volna védve. Itt nem lehet a dolgokat elkedélyeskedni és kell, hogy viselje felelőssége következményeit nemcsak szóval, de tényekkel is. (Az Egyesült Álamokban nincs diplomáciai képviseletünk) Midőn minden erőnket koncentrálni kell az új ellenség leverésére, nem volna helyes a minden hadviselő ország jóravaló embereiben élő békevágy kifejezésre juttatása. Mi létünk fenyegetése biztosítékainak állandósításáért folytatunk küzdelmet s ha ezt elértük, a tisztességes békére készek vagyunk. Mi az eseményeket sehol se tudtuk megelőzni. Hogy a tisztességes békére minden alkalmat meg i ragadjunk, ez nem jön magától, ehez tevékeny- ség kell, de lát dolgokat, amelyek e tekintetben a legnagyobb aggodalommal töltik el. A legfontosabb és legnagyobb semleges állammal, az amerikai Egyesült Államoknál nincs diplomáciai képviseletünk. Nekünk gyakran volt okunk az Unió politikáját ránk nézve nem rokonszenvesen tekinteni, de a nemzetközi relációkban nem lehet olyan szempontokat érvényesíteni, mint a magánérintkezésben. Az Egyesült Államok részéről lépések történtek, a legelőzékenyebb formában, hogy a nagyköveti állást töltsük be. Nincs okunk, hogy külügyeink vezetése iránt valami vak bizalommal legyünk. (Ausztriához való viszonyunk) " Ausztriához való viszonyunk kérdésére tér át." Meg akarja állapítani, hogy a függetlenségi párt politikája legkevésbbé se akadálya az Ausztriával val való egyetértésnek. 1867-ben bizonyos dolgokat nem láthattak előre, bizonyos dolgok nem úgy következtek be, mint ama nagy mű alkotói remélték. Ne csináljunk illúziókat, a testvéri egyetértés nem következett be. Mentől teljesebb szabadsággal fejthetné ki Magyarország és Ausztria is a maga nemzeti életének teljességét, annál kevesebb volna a súrlódási felület. Úgy állítják be a kérdést, hogy akik Magyarország gazdasági szabadságát, szabad rendelkezési jogát akarják, azok gazdasági harcot akarnak Ausztriával, pedig a dolog épp ellenkezőleg áll. Ausztriában nem tudnak attól az eszmétől szabadulni, hogy Magyarország nyerstermelő függvénye legyen más gazdasági területeknek, hogy Magyarország gyarmat legyen. Hogy Ausztriával való viszonyunkban az erkölcsi kohézió nem olyan szilárd, mint kellene lenni, annak oka, hogy Ausztriában nem tudnak a magyar önálló államiság gondolatával megbarátkozni. E tekintetben azonban különböző eszmecserék során javulást konstatált. Belejátszanak e súrlódásokba olyan dolgok, mint aminek például a a Duna-konferencián történtek. Az az animus, amely Bécs polgármesterét eljárására ragadtatta, nem alkalmas az erkölcsi kohézió megteremtésére. E mögött nem lehet más, mint egy lappangó elvi álláspont, mint egy tiltakozás azéllen, hogy Budapest, mint főváros teljesen egyenrangú Bécscsel. (Menjen-e minden így tovább?) Sem a hadügyi, sem a külügyi vezetés, sem azokkal összefüggő itteni kormányzatban nem leljük meg a vezetésnek azt a biztosságát, mely ilyen nagy időkben a nemzeti lét érdekében szükségesr most az a kérdés, menjen-e minden így továbbra is? A miniszterelnök se azt nem helyezi kilátásba, hogy a delegációkat összehívják, azt, hogy a Ház számára teremtse meg a közös miiniszterek ellenőrzésének lehetőségét. Majd ez a vita lepereg, a két indítványt leszavazzák, akkor rendben lesz minden, esetleg elnapolják a Házat, csend lesz, rend lesz. Ilyen formalisztikus elinté-zések ma nem lehetségesek, szavazásokkal nem lehet csatákat nyerni, külügyeket célszerűen intézni, közélelmezésről gondoskodni s ahogy a szegény ember nem lakhatik jól kenyér helyett kenyér- jegygyel, épp úgy nem lehet parlamenti fikciókkal sem beérni. (A többség? Egy külügyminiszter vezeti az ügyeket, a törvényhozással való kontaktus nélkül, egy miniszterelnök, igaz, támaszkodik egy nagy parlanenti többségre, de milyen ennek az értéke? Elfogadja, hogy 1910-ben a választások teljes rendben folytak le. De tény, statisztikai tény, hogy az ellenzékre leadott szavazatok száma nagyobb volt, mint a kormánypártra leadott szavazatok száma , ez igenis, nagyjelentőségű tény, ha a nemzet hangulata, lelkülete képviseletéről van STID. A fronton nem választókerületek harcolnak. A választások 1910-ben voltak, amikor a mostani kérdés lehetőségéről sem volt szó. Azoknak a szavazatoknak tényleges kisebbsége, mely hat év előtt adatott le, mely semmi reprezentatív erőt nem képvisel, ez fedez egy kormányt, egy külügyi vezetést, egy dik-tatúrát. Ilyen gyönge alapon nem kívánhatják az abszolutisztikus uralom folytatását. (Az elnapolás)" A miniszterelnök zsebében az elnapoló királyfi kézirat. Nyomatékosan kéri a miniszterelnököt, hogy ne napoltassa el a Házat. Ezt ne tegye. Ám napolja el üléseit, ha feladatait elvégezte a Ház maga, de ne tegye a kormány lehetetlenné a Ház összehívását. Ne zárják el az ország meg-nyilatkozásának egyetlen fórumát. Ez az egyetlen hely, ahol a nép kívánságai, aggodalmai, érzelmei megnyilvánulhatnak. Az egyedüli hely. Ha ezt siber zárják, a sir csöndjét teremtik meg, a sir átmos*«.