Pesti Napló, 1916. október (67. évfolyam, 273–303. szám)

1916-10-07 / 279. szám

»Szombat Briand huszonöt milliós titkos alapja Genf, október­­6. Clemenceau a „L'Homme Enchaine"-ben to­vábob folytatja azokat a kritikákat, amelyeket Jean Bon szocialista képviselő indított meg a francia kamarában Briandnak titkos alapjairól s melyek összege állítólag huszonötmillió koronára rúg. A szocialista képviselő nem fejthette ki teljesen né­zeteit, mert Briand a vitát a bizalmi kérdés felve­tésével lehetetlenné tette. Clemenceau ma azt írja tehát, hogy Briand, titkos alapjainak felhasználása nélkül is sok barátot nyert, mert simulékonysága már az eltorzulással határos. De a titkos alapok magyarázzák meg a lelkesedésnek ama vad kitö­réseit, amelyek Briandnak legbanálisabb nyilatko­zatait kísérték. Alig gondolható, hogy ez a beteges lelkesedés­ vágy magától keletkeznék, bár föltétle­nül akadnak olyanok, akik csak azért ittasodnak meg, hogy elveszítsék józan eszüket. Vesztegetés nélkül Briand csak azokat tudja becsapni, akik már előre is azt akarják, hogy becsapja őket. Bá­mulói azonban minden tekintetben annyira, túl­mentek a mértéken, hogy üzelmeiknek ezeket a csodálatos kortársakat ki kell józanítaniok. Gyön­géd lelkének tiltakoznia kellene, hogy zsoldjában álló írók egyszer Talleyrand-nak, máskor Bis­marcknak nevezzék. Egy semmitmondó frázis „a front egységéről" vagy a szaloniki­i expedícióról csak nem elég jogcím az ilyen ízléstelen dicsőítés­re- Ami a front egységességét illeti, az eddig csak közös tanácskozásokban és határozatokban nyil­vánult meg, nem pedig közös cselekvésben. A sza­loniki­i expedícióról csak akkor szabad ítéletet hozni, ha Sarrail végrehajtja már egy év óta elő­készített offenzíváját. Ma Szaloniki csak név, épp úgy, mint Gallipoli. Nem kell előre elítélő ítéle­tet hozni, de most igazán nincs még ok arra, hogy előre diadalmaskodjunk. Általánosságban nincse­nek meg bizonyítékok, hogy Briandnak rossz szán­dékai lennének. De az, hogy mit csinál titkos alapjaival, annyira aggályos, hogy a gyanú is iga­zolt. Megrendelt dicséret az újságokban, még nem elegendő eredmény arra, hogy óriási összege­ket elpazaroljon. Emlékezzünk csak Uzes herceg­nő két kis milliójára, amelyek elégségesek voltak az egész Boulfinger-akció köl­tségeire és Briand jó­val túl tesz Boulanger szemtelenségén. Briand urat már oly sok és annyira eltérő­­ szerepben láttuk, mint azokat a művészeket, akik­nek különös kedvük telik abban, hogy egyszer, mint sötét árulók, máskor pedig mint édeskés nyárspolgárok tündököljenek. Alkalmasint ő tud­ja, hogy kicsoda, hogy mit akar és kétségtelenü­ i­g­ a legnagyobb fáradtságot adja magának, hogy ne mutatkozzék túlságosan élénk világításban. Oly csodálatosan alkalmasnak találom őt minden át­változásra, hogy arra is képesnek tartom, hogy azzá akar lenni, amit mi szeretnénk belőle csi­nálni. Ez az átváltoztatás azonban nem történhe­tik meg addig, amíg az újságok megfizetett dicsé­retei nevetségesen eltorzítják az igazságot és té­vedésbe ejtik a közönséget, hogy mi ma Briand. A kormány titkos alapjai különféle célokra szol­gálhatnak, de semmiesetre sem arra, hogy egy becsvágyó embert megmentsenek. */*'*1 *" «"il* **i i iirr^TymiTwniii^ma.i^^vmn fi házasságok az égben köttetnek Irta: Csathó Kálmán (6) Kisietett a szobából, otthagyva Malvint és­­az anyját, akik elbámulva n­éztek egy­másra. — Nagyon kövért — szólt Kerekesné mérgesen, de egyben azért is,­­hogy a leá­nyát vigasztalja, mert úgy látta, hogy nem lesz semmi­­a dologiból. Malvin merni merte ki­nyitni az ablakot, csak az üvegh­ez nyomta az orrát és úgy iparkodott kilátni rajta. Kövér, nem kövér, nem bánta ő, csak fia legyen. Jolánka lángpiros arccal jött vissza. — A kertészlakáshoz hajtott és ott szállt le. Bement a kertészekhez. Nem értem . . . Pár percig tanakodtak, akkor, benyitott nyengkéné. — Pepi, kérlek egy szóra. Kerekesn­é­­kiiment a másik szobába s ekkor aztán Malvin megtudta Jolánkától, amit az az anyja jelenlétében nem­­akart el­mondani, Pepi pedig Gye­nghénétől, amit az viszont a leányok előtt at­art elhallgatni, hogy mit keres Károlyika a "kertészeknél. Hát az bizony a k­ertésze­k Verájához jött, sőt nemcsak hozzá, hanem érte, mert kurtán,­furcsán felpakkolja maga m­ellé a szamaras bricskára és azóta már­ útban is vannak Nagykolompos felé. Kerekes­ hé nagyon megbotránkozott az estien. ^ — Hát ez ilyen ember.?, — A kertészeket ki fogom dobni, — szólt ,Gyenghéné, — de tudod lelkem, a fiúra nem lehet haragudni. Hibás nevelés . . . Majd megjön az esze . . . Lassanként. — Na hát, sz­embenség! — ,szólt Pepi és forrt­­benne a düh, amint a leányára gondolt.­­ « Malvin ez­alatt a más'n­k­ szobában csil­logó szem­mel hallgatta a Jolánka suttogását. — Jaj, de érdekes emberi — szólt elbű­völten és nagyot sóhajtott várgyakozón és egy kicsit irigyen is, mert módfelett romantikus­nak találta azt a módot, ahogy a kertészek Veráját a nagykol­omposi földesúr négyes­foga'len­­yiszi a kastélyába. III.­ ­ Laci ezalatt vigan lövöldözte a rucá­kat a Kerek-tó partján és csak akkor jutott eszébe, hogy haza is kell egyszer ,végre menni, mi­kor már teljesen rá'sötétedett. Otthon nem 'is várták' meg a vacsorával és igy Mallvi'nkán csaknem üreges lett az a szégyen, hogy férj­szerző kirándulásának negyedik bestéjén, egyetlen férfi nélkül üljön az asztalhoz. Alkonyattájt azonban váratlanul betop­pant Szoby Gáspár. Délután érkezett haza Pestről, de otthon le se ültt jóformán, h­anem átkocsizott mindjárt Okutra. ,Megnéztte, hogy mi újság a gazdaságban, azután szokás sze­rint beszólott egy pe­rcre Gyenghéákhez, ahol szintén ,szokás szerint, megmarasztották va­csorára. Ez a nem remélt Tártogatás — mert úgy volt, hogy Szoby legalább egy hétig marad Pesten .— némilegi helyrebillentette a Kere­­­kesék lelki ,egyensúlyát, s amelyet aj B­ahosy Károly örökké csúfos emlékezetű megjelenései nem kis mértékben megzavart. . •-­ Pepi gondosan szemügyre vette Szoby­ Gáspárt. Iyerekarca magyar volt, középen el­­választott­­Szőke hajjal és derült kefe-szemek­kel. Az arca állandóan nevetésre áll­t, mert valami megrögzött előítélet következtében az a meggyőződés élt a szivében, hogy ő a le­g­ tréfásabb és legmulatságosabb emiber* a világt igen. Ez a hit oly­an, erős volt be­nne, hogy^­ másokra, i­s átragadt é­s má­r annyira el volt ismerve humoristának abban a körben^ amelyben élt és amelyből aj tekintélyi tiszte­lete még nem halt ki, hogy nevelteik­ rajta, akármiféle sületlenséget mondott is. Senki sem mert a közfel­fogáss­al­ szembeszállni­­; aki neon tudott szívből kacagni a tiléfáin, az­ azt gondolta, hogy bizonyosan benne magá­ban v­an a hiba. Szoby bácsi viszont pilla­natra sem lankadt lábbeli buzgóságában,' hogy­ feltartsa' a hírnevét és h­a közvetlen al­kalom nem." kínálkozott a­­viccelésre, akkorr előadta másutt elmondott főmondásait. Mikor Laci a vacsora vége felé benyi­tott az ebédlőbe, akkor is éppen belérkeződett egy új históriába. """" — Gyere Laci, gyere! Szervusz! — Ikaályt tolta a belépő fiúnak. — Éppen most mesél­lek egy jót, ezt hallgasd meg ...­­: — Állok elébe, — felelte Laci és közbeni sóvár pilllan­tással kereste a Rozika tekinte­tét, aki azonban, nem nézett 'rá, csak ment 'kis felé­ a szobából, hogy behozza * a •' v!acsor4£j amit melegbe tették az úrfi számára.­­ — Hát 'azt mondja nekem sí múltkor ki­ s Merecz Emma a vasúti állomáson: Gálepi bácsi mindenkire apad i-gatóra játt ért pj fcESTI NAPLÓ I ( 1916. okóber..7.) Írja: Bakos Tibor Falkenhayn gyalogsági tábornok hadsere­gének déli szárnya tovább folytatta győzelmes előnyomulását és elfoglalta a Persányi-hegység nyugati szélén kiépített erős román állásokat, amiközben összesen negyvenhárom ágyút zsák­mányolt. A Persányi-hegység a Fogarasi-h­ava­soknak északkeleti folytatását képezi és egé­­szen a brassó-­fogarasi vasútvonalig tart. Et­től északra pedig a Geister-hegység terül el az Olt folyó nagy kanyarulatában. Már a tegnapi hivatalos jelentés tudatta velünk, hogy a ro­mán hadsereg déli szárnya a Sinket- patak mögé vonult vissza, amely mélyen benyúlik a Persányi-hegységbe. Csapataink ezek szerint megállás nélkül üldözték a románokat és úgy látszik, egy nagyszerű rohammal foglalhatták el a románok állásait,"akiknek azután idejük" sem maradt ágyúikat megmenteni. Már teg­nap rámutatunk arra, h­ogy a Fogarasi-hava­sok gerincvonalának a birtokában csapataink­ minden román élenállást le fognak küzdeni, mert hiszen a magaslati vonalról kiindulni állandóan átkarolhatják, illetve oldalazhatják a románok védővonalait. Bár a huszonöt kilo­méter széles Persányi-hegység és az annak folytatásában levő Geister-hegység több védő­vonal kiépítését teszi lehetővé, még sem­ tart­juk valószínűnek, hogy a románok ezekben feltartósíthatnák támadásainkat, mert ak£oi) már az első vonalban is sokkal szívósabb el­lenállást kellett volna­­kifejtenieik". Erdélyi hadseregünk déli szárnyának Brassó felé való térnyerése természetesen nem maradhatott kihatás nélkül a második román hadsereg helyzetére sem. Ez is eléri szárnyán veszélyeztetve, megkezdte visszavonulását az Oltón át a Geister-hegység magaslataira, to­vább északra pedig Homorod—Magyaros vo­nala mögé, úgy, hogy most talán már Székely-­­udvarhely sincs birtokában, hanem a két arc­vonal között van. Székelyudvarhelytől északra­: a román harcvonal valószínűleg még Parajdot tartja, miután a déli szárny visszavonulását­ csak fokozatosan követik a rom­án hatérvvonal északabbra fekvő részei. Az Erdélybe betört román hadsereg foko­zatosan adja most fel nagyhangon hirdetett úgynevezett hódításait. Elégséges volt, hogy csapataink a románoknak' csak' egyik' szárnyát­ megverjék és már­is halomra dűl az egész ro­mán haditerv és kénytelen a mi n­yomásunk 11 alatt azt a hadihelyzetet elfoglalni, amelyet a mi hadvezetőségünk nekik most előír. Ter­mészetes dolog, hogy az orosz-román hadveze-­ tőség, amennyiben még feles tartalékokkal ren-' delkezik, ellentámadásokat fog megkísérelni­­ a célból, hogy a már egyszer megszállva tar­­tott területeinket visszaszerezze. Ezek m­iha-­ mar meg fognak indulni, de jöjjenek is azok­ akár a Vöröstoronyi-, akár pedig a Törcsvári~ c­­l­ömösi-szorosokon át, nem fognak tudni­ eredményeket elérni, mert kétségtelen, hogy a h­itvezetőségünk továbbra is keresztezni, il­­­letve megsemmisíteni fogja a románok­ min­­­den tervét. •­­ Az orosz hadszintéren tegnap csak­­­Galí­* ciában támadtak nagyobb erőkkel az oroszok,­ Volhyniában pedig, a nagy csata színtered csak egy jelentéktelen előretörés volt. Csexi­bacsev tábornok a Zlota-Lippa és a Nara*­­jovka patak között, valamint a Brod­lems bergi m­űut mentén Jasionov falunál intézett négyszer, sőt ötször egymásután tömegroham mákat állásaink ellen, amelyeket azonban a­ vitéz védők mindenütt visszavertek. Manajov- nál a Szerd­li forrásánál csapataink­ egy sike­­r­itt előretöréssel egy orosz előállást foglalta­k­ el. Az orosz hadvezetőség úgy látszik a volhy­ a miai súlyos vereség után,­­most Lemberg irá­nyában szeretne tért nyerni, ami azonban, épp­­oly kevéssé fog sikerülni, mint ahogy, a nagy, offenzívája Wladimir­ Wolinskij ellen, kudarc-­­­cot vallott. . '• .i % -t !

Next