Pesti Napló, 1916. október (67. évfolyam, 273–303. szám)
1916-10-07 / 279. szám
»Szombat Briand huszonöt milliós titkos alapja Genf, október6. Clemenceau a „L'Homme Enchaine"-ben továbob folytatja azokat a kritikákat, amelyeket Jean Bon szocialista képviselő indított meg a francia kamarában Briandnak titkos alapjairól s melyek összege állítólag huszonötmillió koronára rúg. A szocialista képviselő nem fejthette ki teljesen nézeteit, mert Briand a vitát a bizalmi kérdés felvetésével lehetetlenné tette. Clemenceau ma azt írja tehát, hogy Briand, titkos alapjainak felhasználása nélkül is sok barátot nyert, mert simulékonysága már az eltorzulással határos. De a titkos alapok magyarázzák meg a lelkesedésnek ama vad kitöréseit, amelyek Briandnak legbanálisabb nyilatkozatait kísérték. Alig gondolható, hogy ez a beteges lelkesedés vágy magától keletkeznék, bár föltétlenül akadnak olyanok, akik csak azért ittasodnak meg, hogy elveszítsék józan eszüket. Vesztegetés nélkül Briand csak azokat tudja becsapni, akik már előre is azt akarják, hogy becsapja őket. Bámulói azonban minden tekintetben annyira, túlmentek a mértéken, hogy üzelmeiknek ezeket a csodálatos kortársakat ki kell józanítaniok. Gyöngéd lelkének tiltakoznia kellene, hogy zsoldjában álló írók egyszer Talleyrand-nak, máskor Bismarcknak nevezzék. Egy semmitmondó frázis „a front egységéről" vagy a szalonikii expedícióról csak nem elég jogcím az ilyen ízléstelen dicsőítésre- Ami a front egységességét illeti, az eddig csak közös tanácskozásokban és határozatokban nyilvánult meg, nem pedig közös cselekvésben. A szalonikii expedícióról csak akkor szabad ítéletet hozni, ha Sarrail végrehajtja már egy év óta előkészített offenzíváját. Ma Szaloniki csak név, épp úgy, mint Gallipoli. Nem kell előre elítélő ítéletet hozni, de most igazán nincs még ok arra, hogy előre diadalmaskodjunk. Általánosságban nincsenek meg bizonyítékok, hogy Briandnak rossz szándékai lennének. De az, hogy mit csinál titkos alapjaival, annyira aggályos, hogy a gyanú is igazolt. Megrendelt dicséret az újságokban, még nem elegendő eredmény arra, hogy óriási összegeket elpazaroljon. Emlékezzünk csak Uzes hercegnő két kis milliójára, amelyek elégségesek voltak az egész Boulfinger-akció költségeire és Briand jóval túl tesz Boulanger szemtelenségén. Briand urat már oly sok és annyira eltérő szerepben láttuk, mint azokat a művészeket, akiknek különös kedvük telik abban, hogy egyszer, mint sötét árulók, máskor pedig mint édeskés nyárspolgárok tündököljenek. Alkalmasint ő tudja, hogy kicsoda, hogy mit akar és kétségtelenü ig a legnagyobb fáradtságot adja magának, hogy ne mutatkozzék túlságosan élénk világításban. Oly csodálatosan alkalmasnak találom őt minden átváltozásra, hogy arra is képesnek tartom, hogy azzá akar lenni, amit mi szeretnénk belőle csinálni. Ez az átváltoztatás azonban nem történhetik meg addig, amíg az újságok megfizetett dicséretei nevetségesen eltorzítják az igazságot és tévedésbe ejtik a közönséget, hogy mi ma Briand. A kormány titkos alapjai különféle célokra szolgálhatnak, de semmiesetre sem arra, hogy egy becsvágyó embert megmentsenek. */*'*1 *" «"il* **i i iirr^TymiTwniii^ma.i^^vmn fi házasságok az égben köttetnek Irta: Csathó Kálmán (6) Kisietett a szobából, otthagyva Malvint ésaz anyját, akik elbámulva néztek egymásra. — Nagyon kövért — szólt Kerekesné mérgesen, de egyben azért is,hogy a leányát vigasztalja, mert úgy látta, hogy nem lesz semmia dologiból. Malvin merni merte kinyitni az ablakot, csak az üveghez nyomta az orrát és úgy iparkodott kilátni rajta. Kövér, nem kövér, nem bánta ő, csak fia legyen. Jolánka lángpiros arccal jött vissza. — A kertészlakáshoz hajtott és ott szállt le. Bement a kertészekhez. Nem értem . . . Pár percig tanakodtak, akkor, benyitott nyengkéné. — Pepi, kérlek egy szóra. Kerekesnékiiment a másik szobába s ekkor aztán Malvin megtudta Jolánkától, amit az az anyja jelenlétében nemakart elmondani, Pepi pedig Gyenghénétől, amit az viszont a leányok előtt atart elhallgatni, hogy mit keres Károlyika a "kertészeknél. Hát az bizony a kertészek Verájához jött, sőt nemcsak hozzá, hanem érte, mert kurtán,furcsán felpakkolja maga mellé a szamaras bricskára és azóta már útban is vannak Nagykolompos felé. Kerekes hé nagyon megbotránkozott az estien. ^ — Hát ez ilyen ember.?, — A kertészeket ki fogom dobni, — szólt ,Gyenghéné, — de tudod lelkem, a fiúra nem lehet haragudni. Hibás nevelés . . . Majd megjön az esze . . . Lassanként. — Na hát, szembenség! — ,szólt Pepi és forrtbenne a düh, amint a leányára gondolt. « Malvin ezalatt a más'nk szobában csillogó szemmel hallgatta a Jolánka suttogását. — Jaj, de érdekes emberi — szólt elbűvölten és nagyot sóhajtott várgyakozón és egy kicsit irigyen is, mert módfelett romantikusnak találta azt a módot, ahogy a kertészek Veráját a nagykolomposi földesúr négyesfoga'lenyiszi a kastélyába. III. Laci ezalatt vigan lövöldözte a rucákat a Kerek-tó partján és csak akkor jutott eszébe, hogy haza is kell egyszer ,végre menni, mikor már teljesen rá'sötétedett. Otthon nem 'is várták' meg a vacsorával és igy Mallvi'nkán csaknem üreges lett az a szégyen, hogy férjszerző kirándulásának negyedik bestéjén, egyetlen férfi nélkül üljön az asztalhoz. Alkonyattájt azonban váratlanul betoppant Szoby Gáspár. Délután érkezett haza Pestről, de otthon le se ültt jóformán, hanem átkocsizott mindjárt Okutra. ,Megnéztte, hogy mi újság a gazdaságban, azután szokás szerint beszólott egy percre Gyenghéákhez, ahol szintén ,szokás szerint, megmarasztották vacsorára. Ez a nem remélt Tártogatás — mert úgy volt, hogy Szoby legalább egy hétig marad Pesten .— némilegi helyrebillentette a Kerekesék lelki ,egyensúlyát, s amelyet aj Bahosy Károly örökké csúfos emlékezetű megjelenései nem kis mértékben megzavart. . •- Pepi gondosan szemügyre vette Szoby Gáspárt. Iyerekarca magyar volt, középen elválasztottSzőke hajjal és derült kefe-szemekkel. Az arca állandóan nevetésre állt, mert valami megrögzött előítélet következtében az a meggyőződés élt a szivében, hogy ő a leg tréfásabb és legmulatságosabb emiber* a világt igen. Ez a hit olyan, erős volt benne, hogy^ másokra, is átragadt és már annyira el volt ismerve humoristának abban a körben^ amelyben élt és amelyből aj tekintélyi tisztelete még nem halt ki, hogy nevelteik rajta, akármiféle sületlenséget mondott is. Senki sem mert a közfelfogással szembeszállni; aki neon tudott szívből kacagni a tiléfáin, az azt gondolta, hogy bizonyosan benne magában van a hiba. Szoby bácsi viszont pillanatra sem lankadt lábbeli buzgóságában,' hogy feltartsa' a hírnevét és ha közvetlen alkalom nem." kínálkozott aviccelésre, akkorr előadta másutt elmondott főmondásait. Mikor Laci a vacsora vége felé benyitott az ebédlőbe, akkor is éppen belérkeződett egy új históriába. """" — Gyere Laci, gyere! Szervusz! — Ikaályt tolta a belépő fiúnak. — Éppen most meséllek egy jót, ezt hallgasd meg ...: — Állok elébe, — felelte Laci és közbeni sóvár pilllantással kereste a Rozika tekintetét, aki azonban, nem nézett 'rá, csak ment 'kis felé a szobából, hogy behozza * a •' v!acsor4£j amit melegbe tették az úrfi számára. — Hát 'azt mondja nekem sí múltkor ki s Merecz Emma a vasúti állomáson: Gálepi bácsi mindenkire apad i-gatóra játt ért pj fcESTI NAPLÓ I ( 1916. okóber..7.) Írja: Bakos Tibor Falkenhayn gyalogsági tábornok hadseregének déli szárnya tovább folytatta győzelmes előnyomulását és elfoglalta a Persányi-hegység nyugati szélén kiépített erős román állásokat, amiközben összesen negyvenhárom ágyút zsákmányolt. A Persányi-hegység a Fogarasi-havasoknak északkeleti folytatását képezi és egészen a brassó-fogarasi vasútvonalig tart. Ettől északra pedig a Geister-hegység terül el az Olt folyó nagy kanyarulatában. Már a tegnapi hivatalos jelentés tudatta velünk, hogy a román hadsereg déli szárnya a Sinket- patak mögé vonult vissza, amely mélyen benyúlik a Persányi-hegységbe. Csapataink ezek szerint megállás nélkül üldözték a románokat és úgy látszik, egy nagyszerű rohammal foglalhatták el a románok állásait,"akiknek azután idejük" sem maradt ágyúikat megmenteni. Már tegnap rámutatunk arra, hogy a Fogarasi-havasok gerincvonalának a birtokában csapataink minden román élenállást le fognak küzdeni, mert hiszen a magaslati vonalról kiindulni állandóan átkarolhatják, illetve oldalazhatják a románok védővonalait. Bár a huszonöt kilométer széles Persányi-hegység és az annak folytatásában levő Geister-hegység több védővonal kiépítését teszi lehetővé, még sem tartjuk valószínűnek, hogy a románok ezekben feltartósíthatnák támadásainkat, mert ak£oi) már az első vonalban is sokkal szívósabb ellenállást kellett volnakifejtenieik". Erdélyi hadseregünk déli szárnyának Brassó felé való térnyerése természetesen nem maradhatott kihatás nélkül a második román hadsereg helyzetére sem. Ez is eléri szárnyán veszélyeztetve, megkezdte visszavonulását az Oltón át a Geister-hegység magaslataira, tovább északra pedig Homorod—Magyaros vonala mögé, úgy, hogy most talán már Székely-udvarhely sincs birtokában, hanem a két arcvonal között van. Székelyudvarhelytől északra: a román harcvonal valószínűleg még Parajdot tartja, miután a déli szárny visszavonulását csak fokozatosan követik a román hatérvvonal északabbra fekvő részei. Az Erdélybe betört román hadsereg fokozatosan adja most fel nagyhangon hirdetett úgynevezett hódításait. Elégséges volt, hogy csapataink a románoknak' csak' egyik' szárnyát megverjék és máris halomra dűl az egész román haditerv és kénytelen a mi nyomásunk 11 alatt azt a hadihelyzetet elfoglalni, amelyet a mi hadvezetőségünk nekik most előír. Természetes dolog, hogy az orosz-román hadveze- tőség, amennyiben még feles tartalékokkal ren-' delkezik, ellentámadásokat fog megkísérelni a célból, hogy a már egyszer megszállva tartott területeinket visszaszerezze. Ezek miha- mar meg fognak indulni, de jöjjenek is azok akár a Vöröstoronyi-, akár pedig a Törcsvári~ clömösi-szorosokon át, nem fognak tudni eredményeket elérni, mert kétségtelen, hogy a hitvezetőségünk továbbra is keresztezni, illetve megsemmisíteni fogja a románok minden tervét. • Az orosz hadszintéren tegnap csakGalí* ciában támadtak nagyobb erőkkel az oroszok, Volhyniában pedig, a nagy csata színtered csak egy jelentéktelen előretörés volt. Csexibacsev tábornok a Zlota-Lippa és a Nara*jovka patak között, valamint a Brodlems bergi műut mentén Jasionov falunál intézett négyszer, sőt ötször egymásután tömegroham mákat állásaink ellen, amelyeket azonban a vitéz védők mindenütt visszavertek. Manajov- nál a Szerdli forrásánál csapataink egy sikeritt előretöréssel egy orosz előállást foglaltak el. Az orosz hadvezetőség úgy látszik a volhy a miai súlyos vereség után,most Lemberg irányában szeretne tért nyerni, ami azonban, éppoly kevéssé fog sikerülni, mint ahogy, a nagy, offenzívája Wladimir Wolinskij ellen, kudarc-cot vallott. . '• .i % -t !