Pesti Napló, 1917. június (68. évfolyam, 139–164. szám)

1917-06-10 / 147. szám

18 iVfeafenoEp PESTI NAPLÓ 1917 jtmSw 10. Boriska, Anthes növendéke, az „­Álarcosbál" Amá­liáját személyesítette. Szép, friss, erőteljes, tisztán csengő, kitűnően képzett drámai szopránja igazi érték, akármelyik énekesszínpadon elsők között is első lehet ez a tehetséges hölgy! Nagy Kató köny­nyen gördülő koloraturáját a Rozinában szívesen hallgattuk, Micaela szerepe azonban nehéz feladat számára. Jó operettszubret lesz a kisasszonyból. Tarai Margit inkább a szemnek tetszetős Delila, a mélysége tompa, a magassága üres, néhány szép mellékhangja van csupán. Ferenczy Hana jó vidéki Carmen. Ez a szerep nemcsak temperamentum és megjelenés kérdése, az ízlés is lényeges kelléke az­­ábrázolásnak. A hangja elég terjedelmes, a színe­­is szép, énekelni is megtanult, de nem szimpatikus, mihogyan a Carmenje előttünk áll. Demé­ny "Arthur Sámsont fc*» Riccardo-t énekelt, a hangját ma is szívesen hallgattuk. „Az Operahá személyzetéből A'atf és Kertész szerepeltek. Ney a Figarót Esca­mi­lo kosztümjében játszotta, ugy látszik Sevillá­ban a toreádorok és a borbélyok egyformán öl­tözködnek! A növendékeknek természetesen nagy sikerük volt. Az Operaház kapui most szemptem­ber közepéig zárva maradnak­ ká. (*) A lelkes seiegeik­ Ifjak Hogy nem minde­nütt halt még ki a primadonna-kultusz rózsaszínű­­romantikája, azt szegedi tudósítónk következő jelen­tése igazolja: Somogyi Szilveszter polgármester jelentette a város legutóbbi­­ tanácsülésén, hogy a v­áros fiatalsága arra kéri a város tanácsát: ne en­gedje Szegedről eltávozni Lendvay Lolát, a szín­társulat drámai szendéjét. Lendvay kisasszonynak a télem diferenciája támadt a direktorral, mire hir­telen haragjában Kassára szerződött magasabb gá­zsiért. Utóbb" kibékült az igazgatóval, ak­i felemelt­­fizetéssel szívesen megtartaná, sőt a vinkulumot is­­hajlandó érte fizetni, ámde a kassai szin igazgató tudni sem akar a szerződés visszayojtásáról és per­rel fenyeget. A f­éadvány a differenciák eloszlatását kérik a tanácstól. A polgám­ester kijelentette, a hogy a tanács is fájlalná a művésznő eltávozását, de nem érzi joagát illetékesnek ez ügyben, beavat­kozni.­­ a (*) Vizsgaelővilás a Vis­színházn­an. Az Orszá­gos Színészegyesület színés­zisk­olá­j­á­­ra­k növel­té­kei szombaton tartották vizsgaelőadásukat a Vígszínház-imu. A növendékek a hozzátartozókkal zsúfolásig meg­tett nézőtér előtt játszottak nagyon ügyesen, különö­sem kivált közülük­­Atlasz Emi, Várnai Erzsi, Gróf Eszti, Bálint Erna, Horváth Mária, Jávor Annie, Mor­vai Irma, Farkas Irén, Varga Szerén és Torra Margit, a fiuk közül Fekete Pál és Horváth László, de a tö­b­­biek is derekasan megérdemelték a kapott tapsokat. (*) ötvened­szer. Kedden, 12-én, ötvenedszer kerül szinre a Modern Színpad tavaszi mű­sora, amely a szezon vég­ellenére is változatlan vonzó­erővel halad a jubiláris előadás felé. A tavaszi műsor e hét minden estéjén is szinre kerü­l. (*) Nemzeti (Royal) Orfeum. A Royal­ Orfeum pompás műsorán Nagy Iímke és Irkovitz Béla igkitűnőbb művei kerülnek minden este és vasár­nap délután olcsó helyárakkal előadásra.­­ A váriescé-snemok is gazdagok. Sándor Stefi és Tar­ná­s énekes tánckettőse és Papp János szólója mellett legnagyobb sikere Solli Szermin és Virágh Jenő W­i­iner-kupléin­ak van. A Vígszínházban a Márványmenyasszony női, hétfőn, szerdán, pénteken, valamint a következiő va-­­sár­nap és hétfőn kerül színre. Kedden este és ma dél­után pedig a Három a kislány. A­ Vengerká­kat csü­­­törtökön este és jövő vasárnap délután játsszák. '4­1 kék­ rókának a szombati est jut. — Da hast du meine beiden Hände, — mondta, — die Alten haben nichts dagegen. ;(Itt van mindkét kezem, az öregeknek nincs •Heue kifogásuk . . * Késő este, midőn lefeküdni készült a Bikkfalvy-család, a következő párbeszédek­­­angzottak el annak tagjai között: Ajxi: Nem sajnálom a gyapjú árát, asz­­szony, csak az fáj, h­ogy a kislányomat oly messzire viszik. — Mama: Ne félj, apuska, nem sokáig ma­rad az ott. Bizd azt csak a lányodra. A másik párbeszéd a leányok között folyt le. Már lefeküdt volt mind a három, midőn a két idősebbik egyszerire, mintha összeb­eszélt volna, kikelt az ágyából s Dodihoz sompoly­gott: — Alszol, Dódi? — kérdezte Mici huga fejénél a szőnyegre kuporodva. — Nem, mit akartok? Tini az ágy szélére ült. Ő válaszolt húgá­nak, mert Micinek torkán akadt a szó a nagy meghatottságról. — Te Dódi, — kérdezte Tini izgatott, tompa hangon, — mit éreztél, m­ikor meg­csókoltak: milyen a csók? — Jó, nagyon jó. — válaszolt Dódi kész­ségesen, — olyan különös ize van, édes is, meleg is. A két leány, akit még idegei férfi ajka sohasem érintett, lehajtotta fejét és el­gondolkozott. Meg se moccantak jó pár per­c­ig, úgy maradtak, ahogy elhelyezkedtek. Csak a kdejük, pici, szűz, vágyó keblük pi­hegett. Végre megszólalt Mici.­­ — Szereted? Boldog vagy? Borzasztóan szeretem, rettentően bol­dog vagyok, — válaszolta Dódi s duzzadó kis keblére nyomta kezét. Erre sírva fakadt a két leány. De­­csak egy pillanatig sírtak ők, a másik pilla­natban­­­ájöttek, hogy könyeiket az irigység facsarta ki szemükből, pedig idáig még soha­sem voltak irigyek. Megfogadták,­­hogy ezentúl sem lesznek azok. Egyszerre, mint egy adott jelre, rámond­tak boldog kis hugukra s csókolták, m n­hol él­tek, nagylelkűen, boldogan. ^V. Jl Mici norvégja Á jegyváltást mindjárt a megkérést kö­vető napon ütötték nyélbe érdekelt felek, még­pedig a Kürti buzgó könyörgésére. A kitűnő germánnak ugyanis elfogyott a szabadságideje, már azt a három napot is, amellyel elutazását elhalasztotta, úgy kellett hozzálépnia. A jegyváltást megkoronázó ünnepies lako­máa örömmel tapasztalta Bikkfalvy úr, hogy leendő veje úgy iszik, mint a lyuk, anélkül, hogy kifogna rajta az ital, legalább nem fog vele szégyent vallani otthon, ahol enélkül a kvalifikáció nélkül­i komoly férfiszámba nem igen veszik a legényt. Kissé előrehaladottabb borközi állapotá­ban ugy belegyönyörködött a derék földesúr leendő német fiába, hogy brúdert ivott vele. — Rufe mir nikt Herr von Bik­kfalvy, a t­­e egyen meg, zág mir du rmd papa, az ördög ingyen el. A német szövegbe b­eleszórt magyar illusz­trációt szerencsére nem értette meg Kürti, így örömmel tett eleget a papa kívánságának, sőt apránként mamálni kezdte a gnädige Fraut is minden külön felhatalmazás nélkül. — Fájin gyerek ez a mi németünk, — örvendezett apa, nyím­a előtt a hálószobábízu­s amközben szűk lakkcipőjének lecibélásáv­al vesződött, — kapitális gyerek. .Mama mosolygott. — Naccero papucshős lesz belőle, —­ mondta, mialatt megbontotta főékességét, hosz­szu hullámos haját, —­ ujja körül fogja for­getni a gyerek. v i­a ^ Ez nem tetszett apának. — S te ezen vigyorogsz! — szidta ma­mát, — azt hiszed, hogy nem is férfi, ahd' nem papucshős? — Dehogy hiszem, apuskám, — fik­arco­ziott Napoleon őnagysága a ráfogás ellen, — nem vagy-e te is igazi* férfi, aedig ugyan nem vagy papucs alatt. De már ezen a nagy mondáson elmoso­­­­lyogj­a magát apa is. Megfenyegette ember-­­ ismerő párját kövér,­ bütykös mutat­­inával. — Hej asszony, asszony, nincs még egy olyan csirkefogó ezen a világon, mint te. Különben, mint mindig, most is jól jó­solt mama. Dodinak a jegyváltás után az volt az első dolga, hogy bodri szőke fejébe nyomja a kalapot. Ráparancsolt Kurtijára, hogy nö­vessze meg s pödörve viselje a bajuszát, mert jelenlegi vízszintesre nyirott állapotban in­kább kalapkeféhez hasonlít, mint bajuszhoz, de különben is Magyarországon csak a tótok csonkítják meg eme férfi­ ékességüket. Kürti megígérte a magyar bajuszt, sőt nevelve egyezett bele abba is, hogy menyasz­szonya levegye csuklójáról azt a négy karpere­cet, amelyet állítólag a saját pénzén vásárolt, de Dódi szerint holmi koket nőktől kapott emlékbe. . — Csak a siux-in­diánok és a budapesti, boltos­ segédek viselnek karperecet, — jelen-,, tette ki, miközben leendő uráról letisztogatta a rá nem való ékességeket.­­ (Folyt, hogy. Licho igazgatóról megírtuk tegnap, h­ogy ott kell hagynia bizonyos női z­a­varok miatt a drezdai Albert-színházát, ahol sok érdekes dolgot csi­nált, legutóbb például Kokeeckát, a bécsi piktont ütötte szín­házi szerzővé meghívott kö­zönség előtt három zavaros egyfelvonásossal. Ez a Lid­o orosz születésű ember, nyolc év­vel ezelőtt még orosz áll­ampolgár is volt. De mint Reitshrordt-színésznek különböző családi bajai adódtak és hogy ezeket a bajokat elintézhesse, a legjobb nemzetközi módot ajánlották nektá­ a magyar állampolgárságot. Liciko tehát örökbe akarta fogadtatni magát. Ime a pesti ügyv­éd, akit ezzel megbízott, nem­, tudott neki olcsóbb apát találni, mint ezer koronásat. Ezer koronája ped­ig egy arpa beszerzésére Liosoónaik neon volt. K­kkor táj Lati jött haza Berlinből hatvani birtokára Hafevszky Lajos. Amint leszáll a vonat­ról, a mindenes nyúl a kézitáskája után az öreg Burián bácsi. Nagyon szomorú volt az öreg. — Na, mi baj? — kérdezte Hatvany. — Vót egy szép disznóm, megd­öglött. Ma­gam neveltem kövérre m­alacbul. Hatvany, akinek Licho elpanaszolta oda­knnt a baját, gondolt nagyot és merésalt. — Aztán mennyi kára van? — Hát bizony odavan vagy száj­.ötvan korona. —­ Ne busuljon, megkerül a pénze. És nyomban táviratozott Berlinbe. Két nap múlva már Hatvanban volt a berlini orosz SzI-nész. A hatvani közjegyzetnél megcsinálták az örökbefogadási szer Bödjöt, Burián bácsi aláírta az írást, megkapta a disznó árát és ma sem tudja, hogy disznó helyett színigazgatót kaltott a csa­ládjába. Azt pláne nem sejti, hogy a fia, Burián­Licho Edgár ellen a Deutscher Bühnenvenein milye® pikáns eljárást indított. H. Zs. (*) Színház és Divat. Faragó Jenő és Vángel Gyula hetilapja e­l­'­ten változatos és érdekes Peer­­ Ciynt­sviumot adott. _ A dialasiot Törzs Jenő aroscápe díszíti. Ji színházak hirei A Magyar Színházban az egész jövő heti mű­sort a Peer Gim­s tölti be.­­A poétikus darab eddig minden este zsúfolt ház előtt került színre. A Királyszínházben­ is csárdáskirálynő közé­letük a 350-ik előadása felé. Az operettet nemcsak a jövő hét minden estéjén, hanem ma és a jövő vasár­nap délutánján is játsszák esti helyárakkal. Hangversenye Rákosi Szidi színiskolája szombaton, 16-án délután 2­/1 órakor igen mérsékelt h­elyárakkal vizsga-előadást tart a Király-színházban, mely alkalommal a „Szürie" operett első és második felvonása, valamint Parveren­ vígjátéka, „A szikra" kerül szinre. «iT~nT›«T»«i­i»«»T›é»T›t›Tn«Ti|ftne«i­rwn›i iT‹WT»›r»i SAKK 1200 számú feladvány Takács Péter, Cegléd Világos : Kh!, Va8, Bc7, Fb3, HgO, gv. g4, b&, SStft, Kf6, Bh7, Hb4, Fl·8 , gy f4, g7. , M«!t 2 lépésben. 1188. számú játszma Játszották Kopenhágában, 1910. Vezérgyalogjáték Világos : Sötét : A­B c­D­E­F 0 H 8 Ég Wjk 7 m m m 6 m 9 5 á S í 4 Wl H \ w§, 3 Mi M Wk Wk 2 ji Á'M Wk, íl 1 m '3 AB CDEFGH Jahner P. Nyho'-m G. X. d2—di d7—d5 9. Vdl—Í3 IlbS—d7 2. Hgl—fS c7—e6 10. Vf3—h3 Bf8—«8 3. Fel—Í4 !Ir8—fii 11. ll<ft—fs Hd7—ÜSf 4. e2—e-". Ff8—e7 12. HfS—gö VdS—c8 5. Ffl—d:s 0—0 13. H«5Xf7 Fb7—ajfi (i. Hbl—<i2 c7—c5 14. Hf7—h6f K7Xbr, :: c2—c3 1 b7—ib6 * F c8-b7 15. Vb3—go'f Hf8—g6 8. Hf3—tó • 1 b7—ib6 * F c8-b7 16. Fd3Xg6 feladja.

Next