Pesti Napló, 1918. május (69. évfolyam, 103–128. szám)
1918-05-05 / 106. szám
/ PESTI NAPLÓ tfflS. május 5* -J SZÍNHÁZ, MűVÉSZET (*) Operaház. Az Operaház szombati reprize, ,,A nürnbergi mesterdalnokok" előadása két érdekességgel szolgált: ekkor vette át Rózsa Lajos Odry Lehel, Ney Dávid és Takács Mihály örökét, Hans Sachs szerepét és ekkor mutatkozott be a színház új főrendezője, Zádor Dezső. A tragikus véget ért Bihar Sándoron kívül Takács halála óta nem volt magyar baritonista, aki a nürnbergi cipész-poéta szerepét — ezt a zenei és emberábrázlási szempontból egyaránt hasonlíthatatlanul nehéz feladatot — vállalni merte volna. Legutóbb is a német Pernhals Frigyest kellett meghívni, hogy az Operaház egy-két estére játékrendjébe illeszthesse Wagnerepocharis alkotását. Az új Ifans Sachs, a kitűnő Rózsa Lajos, helyes érzékkel látta meg a szerep karakerisztikusmsát, csak közvetlenségben és melegségben kell még nyerni a játékának, hogy a költői lelkű, tapasztalt és tiplós poéta teljes illúziót keltő képmását adja. Hangban elérte a wagneri ideált; hatalmas, friss orgánumán harsonás erővel, pompás és érces tömörséggel zendült fel a híres dal, de egyébként is mindvégig gondos tanulmányról és telkes művészi törekvésről tett tanúságot sok és kényes követelményt támasztó feladata során. Új volt még Magdaléna szerepében Badanovits Mária, aki ezúttal is figyelemreméltó fejlődést mutatott, s volt néhány új mesterdalnok is: Pusztai, Sziklyi, Schmidt, akik többé-kevésbé szintén rászolgáltak az elanezésre. Medek Anna megtartotta régi szerepét, Évát, amelylyel legutóbb Berlinben volt jelentős sikere. Természetesen ezúttal is megkapcsintatott nemes tartalmú művészete; partnerével, Emiánnal (Stolzingi Walter) együtt valóban zavartanul artisztikus perceket szereztek. (Jábor műteten gr. Dávidját, Dalnoki jellegzetes Beckmesserjét és Venczell Pogner-ját már von alkalmunk méltatni. Az új főrendező, Zádor Dezsső kvafikásairól ma még korai terme határozott véleményt mondani: Wagnernél annyira kötelező a hagyomány s a mai viszonyok között olyan kevés eszköz ál a rendelkezésére, saagy ebben a reprizben nem is adhatott még számot egész tudására. Ha néhány kíseblt rendezési hiba történt is, annyi bizonyos, tapasztalata és ízlése van s ha ehhez gyakorlati érzék és fantázia is járok kitűnő erőt kap benne az Operaház. Ma főként a Pegnitz-menti jelenet mozgalmas frisseségén és néhány szines csoportozatán látszott meg az új rendező irányítása. A zenekar Kemer István vezénylete alatt ritka értékeket é magas nivól mutatott. (k. e.) (*) A .„Róza néni" Berlinben. A berlini Trianon-színház megszerezte előadásra Lengyel Menyhért „Róza néni" című darabját, amelyet annakidején a Magyar Színház mutatott be. A címszerepet, amelyet nálunk T. Forrai Rózsi alakított, odakinn Valetti Róza, a neves német jellemszínésznő fogja játszani. (*) A margitszigeti társulat, Bródy István befejezte a Margitszigeten május 18-án nyitó új színházának szervezését, amelynek „Margitszigeti Operettház" lesz a neve. A társulat jelentősebb nőtagjai: Dömötör Ilona, Delia Donna Eugénia, Balogh Böske, Antal Erzsi, Tóth Böske, Hardy Mária; férfitagjai: Sziklai József, Hegedűs Ferenc, Horti Sándor, Major István, Simonyi Dezső. A titkár Egyed Zoltán, a zenekart Rieger Alfréd vezényli. A megnyitó műsoron három darab szerepel: Hevesi Sándor „Butuska" címü operettje, Offenbach-zenével. Bodanszky és Laszky Béla .,Ámor 8 panoptikumban" cimü operettje és a „Hol és mikor ?" cimü operett, amelynek szövegét francia ötletből Harsányi Zsolt írta, zenéjét pedig Rieger Alfréd komponálta. A megnyitó prológot Nagy Endre írta. (*) Sándor Erzsi és Slezák közreműködésével volt kitűzve május 5-ére a bécsi írók és hírlapírók Concordia egyesületének hangversenye. A hangverseny Slezák betegsége miatt május körüljére elhalasztódott. Sándor Erzsi e hangversenyen kívül Bécs, Berlin és Drezdába két-két hangversenyre, ezenkívül Németország nagyobb városaiba hangversenykörútra, továbbá Szófiába és Konstantinápolyba kapott meghívást. E hangversenyekre azonban csak a jövő szezonban kerülhet a sor. (*) A tavaszi tárlat berekesztése. A székesfőváros képzőművészeti bizottsága a tavaszi tárlaton megvásárolta Katona Nándornak egy remek olajfestményét és ezzel a vétellel a vásárlások összege megközelíti a kétszázezer koronát. A tárlat, amely hat hétig volt nyitva, holnap, vasárnap délután bezárul. (*) Magyar művésznő sikere külföldön. I. Geyer Stefi, a kiváló magyar hegedűművésznő az idei hangversenyévadban nyolcvan hegedűestét rendezett Svájcban, Hollandiában és Skandináviában, ami a jelenlegi háborús viszonyok közt rekord számba megy. Az ottani lapok egyhangúlag elragadtatással írnak a művésznő játékáról. (*) Új magyar operett. Újhelyi Nándor „Az egérfogó" címmel operettkönyvet irt, amelyhez a zenét Ötvös Adorján komponálta. A szerzők a darabot a Városi Színház jövő szezonjának taxintí Hi- Szinházi hir*k (*) Király-est az Operaházban. Szenzációsan érdekes lesz az Operaházban a május 17-iki „Daliás idők muzsikája" című zenei díszünnepély, melye® a királyi pár is meg fog jelenni. Az est műsora felöleli a magyar harci muzsika egész fejlődését, megfelelő színpadi keretben. Közreműködnek Jeritza, Mária, Dunán Hans, Paulay Erzsi, Ivánfi Jenő, Beregi Oszkár, Székelyihidy Ferenc, Szemere Árpád, Reiner István, Rékay Nándor és Szikla Adolf. Előadásra kerülnek: Erkel, Liszt, Mihálkovics, Hubay és Zichy művei. A budapesti helyőrségből szervezett énekkar Kacsóh Pongrácvezetésével katonanótákat fog előadni. Az ünnepség prológusát Rákosi Jenő írta, a magyar vitézség szózatát Pekár Gyula. (*) Az operai vendégjátékok, amelyek e hő 16-én kezdődnek a Városi Színházban, lázas érdeklődést keltenek nemcsak Budapesten, de a vidéken, is. Két-két este kerül színre: „Tannhäuser", „Bohémélet", „Lohengrin". ..A sevillai borbély", „Tosca", „A vas feszület", „Rigolettó" és végül május 21-én „A zsidónő"-t adják. (*) A Vígszínházban a jövő héten ,,Az aszszony és a bábu", hétfőn (kivételesen hét órakor), szerdán, pénteken, vasárnap és a következő hétfőn kerül szinte. Kedden és szombaton „A princ"-et, csütörtök este „A papá"-t adják. Csütörtök délután a ,,Románc"-ot, jövő vasárnap délután a „Vengerkák"-at játsszák. (*) A Városi Színházban a „Mártá"-t a jövői héten kedden, pénteken ésvasárnap este ismétlik. ,,A kis szeleburdi" holnap este, szerdán, csütörtökön ás szombaton este, azután vasárnap délután kerül színre. Holnap és csütörtök délután a „Hóvirág"-t* adják. ( (*) A „Noé bárkája" nagy sajtósikere meg is pecsételte a bemutató rendkívüli és szinte váratlanul lelkes sikerét. Az összes lapok a legbehatóbban méltatták Hatvany Lili darabjának nagy értékeit, szellemes dialógusát, meglepő fordulatait, nemkevésbbé a Belvárosi Színház tökéletes előadását és Bárdos Artúr új, szinte a földből nőtt pompás drámai együttesét. A második és harmadik előadás zsúfolt házai is számtalanszor lámpák elé tapsoltárca szerzőt és a szereplőket. . (*) A New Wiener Büline a Budapesti Szörtlázban ma vasárnap kétszer játszik. Délután 354 órakor mérsékelt helyárakkal a „Die Lokalbahn" pompás vígjáték, este 18 órakor ..Der Arzt am Scheidewege" Shaw Bernát világhírű komédiája kerül színre. Hétfőn is „Der Arzt am Scheidewege" van, műsoron. Kedden, szerdán és csütörtökön a szerfdert Szerenád írta. Gábor Andor lenéz ki az én szemem ablakán? Ki az a másik valaki, belül"? Ki nem nézi a virágot a fán, Ki orgonák liláján ízem derül? Ó, engem süt a drága napsugár! Én csókolnám a fák uj levelét! Ó, engem érdekel minden bogár! Fa, fű és minden, minek neve:teti Nekem testvérem, minden, ami van, Velem rokon a vég s a végtelen. Én tudnám hogy' kell élni boldogan, Míg életem gyümölcsét érlelem. ItI tudnám, hogy' kell élni boldogan... Vagy azt hiszem, ki tudja? istenemi Egy, percig is lehetnék csak magam, Ne volna az a másik is velem! Vaby, akinek a térde rogy, éS szorító markot érez a nyakán, Ki mindig mondja: „Fogy, fogy, egyre '[fogy". S fáradtan néz ki szemem ablakán. Állni egy pontost... Irta: Erdős Renée Add meg magad — kiáltják a hangok Mindenfelől — add meg magad! Mert ez az alázat ideje, mikor bűn az akarat! S én alázattal megadom magam . . Semmit sem akarok, csak ami van. Semmit sem kérdezek: Hogyan? Miért? Semmit sem akarok, csak amiért. Semmit megtartani, semmit kérni. Semmit elhagyni, vagy elérni. Állni egy ponton, engedelmes merőn, Mindent látón és ismerőn. Mindennek ismeretlenül. . Időn kívül és vágyakon felül, Először józanul s magamtól távol. Elszakadtan az élet örömétől És bánatától. Minden céltól és minden félsztől . . . Csordultig teli kelyhe az életnek, a könynek: Mit bánom én, ki isznak vagy kiöntnek, Vagy összetörnek? Oly világos már éltem s oly kicsiny mindent tettem... Csak már a gyermek jöjjön és sírjon — [nevesben... és Ami nincs Hogy suhog a magyar vezércikk, mint csikós karikasa. Mennyi élénk szín, mennyi tarka szó a legkisebb újsághírben. Milyen zsongó élet, méztől csirgó méhkasé, tölti meg a magyar hírlapokat. Minden nap tucatjával hozza a kitalálást a vonal alatti tárcában. Seherezádé se mesél anynyit, mint a magyar tárcaíró. És az ok, hogy szileneg versben, rajzban, riportban, erográsiban. Milyen mulatság a magyar újság? Nem adom a németért nem adom az angolért. Probatum est, csak ki kell próbálni. Vegyünk egy szomorú műfajt: a haditudósítást. (Nem is műfaj, rossz szokás, melyről remélhetőleg mihamarább le fogunk szokni. Néhány magyar lap megengedte magának azt a luxust, hogy a háborúról külföldi tudósító tárcáját közölje. Nézd meg a Kollermannak, Aage Madelungok nehéz, ólmosolni meg lassan, kínosan cammog a mi nem szimpatikus hadifürgéink villamos acélja után... , A jövő irodalomtörténésze, okvetlenül meg fog állni e korszak újságírása előtt. Egy fejezet lesz s nem méltatlan fejezet a magyar szellem történetében: a magyar, modern újságírásé. De ez az irodalomtörténész meg fogja találni a sok előny mellett az egy hiányt is. Nagy hiányt. A cséri csuka vidáman csapdosó, ragyogó pükkelyű kitűnő csuka, kérem, csak egy baja van tudvalévően a csőri csukának — nincs mája. A magyar zsurnalisztikának nincs bndognényes tárcája. A lap szerkesztője minden nap kínosan érzi e hiányt. Könyveket írnak, nem ír róluk senki Filozófiai rendszerek alakulnak, nem ismerte el őket senki. Nevezetes évforduló a múltba vett vissza a jelen pillantását — nincs aki kézen fog s a multakban kalauzol, tj csillag ragyog fel, uj gép forog, uj hadieszköz öl, uj betegség puszit, uj medicina gyógyít, uj törvény okoz uj zűrzavart, — laikus vagyok, tudni akarok róla és nem tudhatok róla. Tudósaink vannak (nem sokan) — de nincsenek valamire való tudományos íróink, az essay műfajét nem űzik nálunk. Értsd azt a műfajt, mely a tudományos kutatás eredményeit könnyed, élvezhető formában viszi a közönség elé. Már pedig az esséy, hogy úgy mondjam, a fokmérő, melyen egy-egy nép művelődését mérem. Mert tíz esség iránti hajlandóság jelenti a közönség hajlandóságát az eszme iránt. A magyar publikum szomorú bizonyítványt állít ki magáról, hogy itt senki sem kívánja sem az eszmét, sem az eszme közvetítőjét A talaj kedvezőtlen, a virág nem fejlett ki. Lehetne ugyan mesterségesen nevelni. Erre valók: az újság és az egyetem meg az akadémig. De az újság szerkesztője nem tehet egyebet, minthogy levelet ír fűnek-fának, keres, keres és keres. A Pesti Napló szerkesztői eddig hiába kerestek. A széllel bélelt tudomány-svindli az nem kelt nokastív. A tudományos szfdoalata sem, mj-