Pesti Napló, 1918. június (69. évfolyam, 129–150. szám)
1918-06-29 / 149. szám
Szombat PESTI NAPLÓ 1918. junius 29. § Sándort, Hanisoh Jánost, Gerő Vilmost, Altmann Ármint, Czéh Mihályt, Meszlényi Gézát, Richaawszky Ferencet Rácz Ferencet, Bárczy Ödönt, Welbach Zsigmondot, Szilágyi Gyulát, Jáger Pétert BB Bódy Flóriánt. 3. Nyolcvan elemi iskolai tanítónői állásra: Hankus Istvánné, Nagy Matildot, Vágó Benőnét, Nyirák Máriát, Beck Erzsébetet, Szlovák Gizellát Kárpáti Bélánét, Szilágyi Borbálát, Gruber Románnét, Csiszár Ilonát, Hallósy Ödönnét, Szőke Máriát, Zimaner Eleknét, Jancsó Ilonát, Thomé Máriát, Bancza Annát, Éger Erzsébetet, Neu Nándornét, Vámossy Annát, Körös Viktornét, Szirányi Ilonát, Pap Andrásnét, Friedmannn Ilonát, Barát Irént, Ferenczy Annát, Hartl Vilmát, Vágó Ilonát, Lengyel Margitot, Maisics Blankát, Götz Máriát, Polányné, Tenisz Kornéliát, Háry Idát, Purczell Paulát, Iraskóné, Horvát Vilmát, Fekete Ilonát, Udvary Annát, Góczy Józsefnét, Puha Lászlónét, Pápai Józsefnét, Biernáczky Ili mint, Temple Richárdnét, Eszláry Lászlónét, Lorberer Hennint, Krivosic Marionét, Gönczi Paulát, Wrana Máriát, Német Máriát, Beedl Alfrédnét, Pogány Idát, Gulácsy Ilonát, Lippe Júliát, Ember Erzsébetet, Wajdinger Emiliát, Kaczér Illésnét, Ogrisch Elzát, Paduch Etelt, Sohr Jolánt, Bayer Máriát, Hascher Margitot, Cziglán Ilonát, Várnai Zoltánná, Márkus Ilonát, Lissader Albertné, Varga Paulát, Radimetzky Margitot, György Margitot, Ritsky Antalnét, Kéri Hedviget, Hrabál Erzsébetet, Hindy Matildot, Lukács Olgát, Lorberer Ilonát, Hollaender Margitot, Dorogsághy Blankát, Feder Margitot, Szende Irént, Grittner Saroltát, Szabó Erzsébetet (lévai), Kis Margitot, Gyuris Ilonát, Péter Piroskát, Rentz Józsefnét, Cser Bellát. 4. Öt rajzszaktanitás kötelezettségével egybekötött elemi iskolai tanítói állásra: Hirkó Istvánnét, Szilasi Margitot, Tellér Arankát, Pálfi Máriát és Velősy Irént. 5. Három énekszaktanitás kötelezettségével egybekötött elemi iskolai tanítói, illetve tanítónői állásra: Horváthné, Somasich Andorné, Irsa Márta, Kling Anna. 6. Leánytanonc és ismétlőiskolai tanítás kötelezettségével összekötött kilenc elemi iskolai tanítónői állásra: Gyalik Margitot, özvegy Illés Mihálynét, Magncs Gizellát, Gerlichné, Mitterpacher Olgát, Szvathy Luciát, Simonovits Margitot, Uray Évát, Bayer Ágostnét, Kulcsár Ilonát. Óvodáknál: Huszonnyolc óvónői állásra: Lisiczényi Jolánt, Tóth Ludassy Anna, Róth Elzát, Gruber Margitot, Kroschl Jozefát, Belohorszky Gézánét, Hayden Máriát, Horeczky Máriát, Balog Margitot, Wajday Ilonát, Kaczér Lászlóné, Fábián Matildot, Bogdándi Etelt, Nagy Erzsébetet, Feigler Izabellát, Angelotti Máriát, Kiss Juliannát, Popper Ilonát, Schöibert Paulát, Maly Józsefnét, Papperth Győzőnét, Skultéty Máriát, Kovásznay Lászlónét, Varga Margitot, Kaimpis Ilonát, Altmann Erzsébetet, Kuklenyáik Annát, Bernstein Emiliát, Bürger Annát. A közjótékonysági ügyosztály jelölése a fővárosi árvaházaknál megüresedett igazgatói és tanítói állások betöltésére: 1. Egy igazgatónői állásra: Fráter Annát. 2. Két árvaházi tanítói állásra: Bárdos Sándort és Boros Józsefet. 3. Két árvaházi tanítónői állásra: Vas Margitot és Grill Máriát, pergőtűz után, félig le van égve. Az egyik lapperlije feltétlenül ott marad a tisztítótűzben. Én csak így mondom: lapperii, ahogy a mosónétól hallottam, a lapperii az a háromszögletű darabka, simely, elöl le van vasalva a gallérból. A puceráj azonban nemcsak tisztítótűz, hanem néha az újjászületés forrásvize. Gallérjaim, amik kimoshatatlan nagy fekete számokkal vannak megjelölve — a pucerájban néha épp ezeket a számokat vasalják kifelé és akkor úgy nézek ki az ilyen gallérban, mint a gályarali, akinek a nyakára sütötték a bélyeget — mondom, a tisztítótűz kiveszi olykor ezeket a számokat is és akkor a gallérjaim újjászületnek. Mint harminckilencesek kezdték meg pályafutásukat és mint negyvenkettesek térnek vissza. Néha nyomban harmincnyolcasokká zsugorodnak össze és akkor addig erőszakolom őket az inggombra, míg vagy a gallér szakad el, vagy az inggomb lyuka, vagy pedig az inggomb feje törik le. De közben a dühtől lesoványodik a nyakam, rámegy a harmincnyolcas is. Elhatároztam már rég, hogy nem fogok gallért viselni, tartsanak bár őrültnek, vagy budai korcsmárosnak. A minap aztán fölragyogott a szemem, az életkedvem. Egy kirakatban megpillantottam a következő megváltó fölírást : „Papírgallér !" I Igaz, hogy ennek az ára is annyi, mint békében volt két darab négyrétű vászongallér, de azért boldogan tűztem a nyakamra. Rohantam az első kávéházba, hogy cikket írjak erről a nagy eseményről. Kértem a pincértől papirost, de nem adott. A papírdrágaságra való tekintettel. Mit volt mit tennem ? Lecsatoltam a nyakamról újonnan vásárolt galléromat és erre írtam rá ezt a cikket, amelynek nem lehet ma vége, mint ez a fölkiáltás : V _ V — Uraim, le a gallérral! —nl. « Gallér Mint fontos újítást jelentem, hogy az a kézirat, amelyből ezt a cikkemet kiszedték, nincs "kutyanyelvre" írva. A kutyanyelv most nagyon füstölve, mint disznónyelv a kilója úgy száz korona körül jár. A kutyanyelvet már rég szakítottam, ellenben a gallérviseletről még nem tudtam lemondani. Mi a gallér? Egy kemény gömbölyűség, amelyet az ember elől és hátul két inggombra rányom. Az inggombnak vagy kicsi a feje, akkor nem tartja a gallért, vagy túl nagy, akkor nem lehet rácsatolni, nem szólva arról, hogy közben az inggomb elgurul és az ember egy óráig keresi az ágy alatt a porban és utána újra elölről kezdheti a mosakodást és kefétkezést, esetleg a fésülködést is. A gallérnak egy nagy hibája van, az, hogy tisztának kell lennie. A társadalom direkt fehérnek teremtette a gallért, hogy annál piszkosabb lehessen. Könnyű volt hidegvért és tiszta gallért hordani, amíg egy tucat került belőle annyiba, mint most egy darab. Azonfelül még külön pechem van, hogy nekem harminckilences gallért kell hordanom, ami a legtöbb ember nyakbősége, tehát a leghamarább elfogyott. A kereskedő a legszeretetreméltóbb módon teszi elém a Jónásnak való negyvenkettes, vagy a gólyanyakra való harminchetes gallért, mert ebből, hála Istennek még van, minthogy senkinek sem kell. Végre hosszas földkörüli utazás után a harminckilencedik szélességi foknál fölkiáltok : gallér ! Hazaviszem őt, a kincseken szerzett kincset és csak egyszer, testvérek közt is legföljebb csak kétszer szalat fölvennem őt. Akkor már puceríjba kell küldeni. A puceráj : középfaj a pokol és a tisztítótűz között, a legfeketébb lelkiismeretű gallérból is kiszedi a foltokat. De egyebet is kiszed. Vadonatúj gallérom, mikor visszakerül a pucerájból, úgy néz ki, mint valami alpesi hegyláncolat sziluettje, amelynek minden egyes hegycsúcsa a nyakamat szúrja kii, vagy olyan, mint egy flandriai falu A Kaukázus jövője Beszélgetés a kaukázusi köztársaság volt elnökével A Pesti Napló tudósítójától — Berlin, június 28. Oroszország likvidálásával egy nagypolitikai faktor tűnt le a világpolitika színpadáról helyette azonban — egyelőre — egy csomó kisebb-nagyobb faktorral kell számolnunk. Ezek között, ha nagyságra nem is, de fontosságra nézve különösen figyelemre méltó a Kaukázus még nem konszolidált népkonglomerátuma. Vezető helyen áll a Kaukázus népei között Georgia, amely Oroszországnak olyan kiváló vezető férfiakat adott, mint Cseidze, Cseretelli, Csenkeli, a menseviki párt szellemi vezetői. Pár nap óta Berlinben tartózkodik Csenkeli, aki már az orosz dumában tekintélyes szerepet játszott, majd a Kaukázus különválásával az új köztársaság elnöke és május vége óta az új georgiai köztársaság külügyminisztere lett. Csenkeli volt szíves a Pesti Napló tudósítóját fogadni és szűkebb hazája politikai viszonyairól bőven informálni. A vele együtt érkezett delegáció tagjaival is beszéltem, akik Georgia önállóságát notifikálni jöttek Berlinbe. Csenkeli erőteljes férfi a negyvenes években,Marca nem kaukázusi jellegű, inkább mongol típusú mélyen fekvő szemeivel és mongol orrával; lassan,, megfontoltan, de nem egész hibátlanul beszél németül. Látni rajta, hogy céltudatos, energikus. Csenkeli a következőképpen vázolta a Kaukázus politikai életét és politikai céljait a forradalom óta: — A Kaukázus természetes gát Orosz- és Törökország között. Lakói a legkülönbözőbb fajok, nincs még kialakulva, mert a hegyekben lakó körülbelül 30 néptörzs alacsony műveltségi fokon áll. Dél-Kaukázus azonban politikailag sokkal érettebb, egységesebb, csak három néptörzs lakja: a tatárok, örmények és georgiaiak. Az utóbbi nép áll a legmagasabb kulturális fokon, politikailag állandóan önálló életet élt, ha száz éven át orosz önkényuralom alatt állt is. Georgia egészen más viszonyban volt Oroszországgal, mint a birodalom többi idegen néptörzse, talán a finneket kivéve. Georgiát ugyanis Oroszország nem fegyverrel foglalta el, hanem Georgia fordult Oroszországhoz a XVIII. század végén és szövetségre lépett vele, hogy Törökország arrafelé gravitáló expanziós szándékai ellen oltalmat keressen. II. Heraklius, georgiai király 1798-ban szövetséget kötött II. Katalin cárnővel szuverenitásának teljes épségben tartása mellett. Utóda XIII. György, az atobé georgiai király, awaban 1gQ7-ben kuuon adott a trónról az oroszok javára. Sándor cár pressziója következtében és azóta 1917 őszéig orosz hatalom alatt állott Georgia. Amikor a forradalom kitört, Georgia és az egész Kaukázus részt vett az orosz föderatív köztársaságban, de a bolsevikiek uralomra, jutásával széjjelváltak. A pétervári alkotmányozó gyűlést ugyanis széjjelkergette Lenin az első ülés után, mire mi, kaukázusi képviselők, mint külön kaukázusi népképviselet Cserdze elnöklete alatt egybegyűltünk Tifliszbe. És mivel ezt az országgyűlést a legdemokratikusabb választójog alapján választottuk, minden húsz éven felüli férfinak és nőnek aktív és passzív szavazati joga volt, jogosan rendelkezhetett az ország sorsa felett. Így önálló köztársasággá alakultunk, melynek első elnöke én lettem, Cseretelli pedig az ország legnagyobb pártjának, a mensevikieknek a pártelnöke lett. A mi pártunk, a mensevikiek, a legnagyobb párt, de abszolút többségünk nincs, utána következnek a föderálistól, és a nemzeti demokraták, ez utóbbi erősen radikális polgári párt. A tatárok és örmények szintén részt vettek a koalíciós kabinetben, amelynek elnöke Gegecskori volt. Röviddel erre bekövetkezett a bresztlitovszki békekötés, amely az új kaukázusi köztársaságot három rendkívül fontos tartományától fosztotta meg. Megjegyzem a bolsevikieknek nem volt mandátumuk tőlünk, hogy a mi nevünkben is békét kössenek és a mi államunk részeiről rendelkezzenek. De erről nem vitatkozunk, a békeszerződés megvolt és ezeknek a tartományoknak saját rendelkezési jogot biztosított. De a törökök felfogását bizonyítja, hogy nemcsak az illető három tartományt (Kars, Batum, Ardahan) foglalták el fegyverrel, hanem sokkal mélyebbre hatottak be a Kaukázusba és így az új köztársaságot lehetetlenné tették. Márciusban és ápgilisban tárgyaltunk ez ügyben Törökországgal, de ezek a trapezunti és batumi tárgyalások nem jártak semmi eredménynyel. Így a török előrenyomulás szétválasztotta a Kaukázust három alkatrészre, a köztársaság életképessége ezzel megszűnt és Georgia május 26-án mint önálló állam proklamálta különválását. A tatár és örmény terület jó része török kézen van most. Georgia reméli, hogy a küszöbön álló tárgyalások Törökországgal s a központi hatalmak részvételével olyan eredménynyel fognak végződni, amely minden félre kielégítő lesz. A tárgyalások helye és kezdetüknek időpontja nincs még eldöntve, azonban mielőbb meg fognak kezdődni , remélhetőleg nem Konstantinápolyban, hanem másutt, akár Berlinben, Bécsben, akár Budapesten vagy Szófiában. • A Kaukázus arra az álláspontra helyezkedik, hogy a központi hatalmaknak érdekükben áll, hogy Oroszország és Törökország között egy önálló állam legyen beékelve, különösen azért, mert a Kaukázus gazdasági szempontból is mint nyersanyagforrás fontos a központi hatalmakra nézve Kaukázus természeti kincsekben gazdag, csak a bakui petróleumforrásokra utalok, vagy a magánés rézércekben való gazdagságára. De az önállóság előfeltétele az, hogy a Kaukázus Törökországtól teljesen független legyen. Törökország nem is volna képes ezeket az országrészeket, ha birtokába jutnának, úgy támogatni, hogy azok boldoguljanak, sőt ellenkezőleg, biztos gazdasági depressziónak néznének elébe. Georgia mindenesetre a törökök ellen foglal állást, úgyszintén az örmények, ezek már tradícióból is. A mohamedán tatárok álláspontja még határozatlan. A bakui tatár kapitalisták és az ottani tatár intelligencia törökellenes, de Baku sajnos a bosevikiek kezén van ma és így Baku álláspontja nem mérvadó. A németek szerepe ez ügyben is isiyes, mert szimpatizálnak ugyan a kaukázusiakkal, de nem tehetnek semmit török szövetségeseik ellen. Reméljük azonban, hogy mint közpetitek, fontos szerepet fognak játszani. A georgiai kérdés európai fontosságú. Georgia az orosz cári uralom megdőlésével természetszerűen önálló államnak tekinti magát. Érdekes megemlíteni — és ezt fájdalom mosolylyal jegyezte meg Csenkeli — hogy a legutolsó hágai nemzetközi kongresszuson 1911-ben Georgia fel akarta vetni önállóságának kérdését. Anglia, Amerika és Franciaország a kérdés tárgyalása mellett voltak, de ellene szavaztak Oroszországon kívül Németország és Ausztria-Magyarország, így tehát a kérdés nem is került a napirendre. Gazdasági szempontból remélhetjük, hogy a Kaukázus ismert természeti gazdagságai alapján prosperálni fog és élénk forgalmat fog a központi hatalmakkal kifejteni. Egyébként innen Bécsbe és Budapestre, is el fogunk látogatni és örülünk, hogy alkalmunk lesz a monarkia politikusaival megismerkedni. Beszélgetés közben megjegyeztem, hogy a ború alatt a georgiaiak nemzeti költőjének, Rusztavelinek a művei magyarul is megjelentek Vikár Béla foriár.van. A minisztert ez rendkívül érdesíitte, öreglück