Pesti Napló, 1918. június (69. évfolyam, 129–150. szám)

1918-06-29 / 149. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1918. junius 29. § Sándort, Hanisoh Jánost, Gerő Vilmost, Alt­mann Ármint, Czéh Mihályt, Meszlényi Gézát, R­ich­aawszky Ferencet Rácz Ferencet, Bárczy Ödönt, Welbach Zsigmondot­, Szilágyi Gyulát, Jáger Pétert BB Bódy Flóriánt. 3. Nyolcvan elemi iskolai tanító­női állásra: Hankus Istvánné, Na­gy Matildot, Vágó Benőnét, Nyirák Máriát, Beck Erzsébetet, Szlovák Gizellát Kárpáti Bélánét, Szilágyi Borbálát, Gruber Románnét, Csiszár Ilonát, Hallósy Ödönnét, Szőke Máriát, Zimaner Eleknét, Jancsó Ilonát, Thomé Má­riát, Bancza Annát, Éger Erzsébetet, Neu Nándor­nét, Vámossy Annát, Körös Viktornét, Szirányi Ilo­nát, Pap Andrásnét, Friedmannn Ilonát, Barát Irént, Ferenczy Annát, Hartl Vilmát, Vágó Ilonát, Len­gyel Margitot, Maisics Blankát, Götz Máriát, Po­lányné, Tenisz Kornéliát, Háry Idát, Purczell Pau­lát, Iraskóné, Horvát Vilmát, Fekete Ilonát, Udvary Annát, Góczy Józsefnét, Puha Lászlónét, Pápai Jó­zsefnét, Biernáczky Il­i­ mint, Temple Richárdnét, Eszláry Lászlónét, Lorberer Hennint, Krivosic Ma­rionét, Gönczi Paulát, Wrana Máriát, Német Má­riát,­ Bee­dl Alfrédnét, Pogány Idát, Gulácsy Ilonát, Lippe Júliát, Ember Erzsébetet, Wajdinger Emiliát, Kaczér Illésnét, Ogrisch Elzát, Paduch Etelt, Sohr Jolánt, Bayer Máriát, Hascher Margitot, Cz­iglán Ilonát, Várnai Zoltánná, Márkus Ilonát, Lissad­er Albertné, Varga Paulát, Radimetzky Margitot, György Margitot, Ritsky Antalnét, Kéri Hedviget, Hrabál Erzsébetet, Hindy Matildot, Lukács Olgát,­­ Lorberer Ilonát, Hollaender Margitot, Dorogs­ághy­­ Blankát, Feder Margitot­, Szende Irént, Grittner Saroltát, Szabó Erzsébetet (lévai), Kis Margitot, Gyuris Ilonát, Péter Piroskát, R­entz Józsefnét, Cser Bellát. 4. Öt rajzszaktanitás kötelezettségével egybe­kötött elemi iskolai tanítói állásra: Hirkó István­nét, Szilasi Margitot, Tellér Arankát, Pálfi Máriát és Velősy Irént. 5. Három énekszaktanitás kötele­zettségével egybekötött elemi iskolai tanítói, illetve tanítónői állásra: Horváthné, Somasich Andorné, Irsa Márta, Kling Anna. 6. Leánytanonc és ismétlő­iskolai tanítás kötelezettségével összekötött kilenc elemi iskolai tanítónői állásra: Gyalik Margitot, özvegy Illés Mihálynét, Magncs Gizellát, Gerlichné, Mitterpacher Olgát, Szvathy Luciát, Simonovits Mar­gitot, Uray Évát, Bayer Ágostnét, Kulcsár Ilonát. Óvodáknál: Huszonnyolc óvónői állásra: Lisi­czényi Jolánt, Tóth Ludassy Anna, Róth Elzát, Gru­ber Margitot, Kroschl Jozefát, Belohorszky Gézánét, Hayden Máriát, Horeczky Máriát, Balog Margitot, Wajd­ay Ilonát, Kaczér Lászlóné, Fábián Matildot, Bogdándi Etelt, Nagy Erzsébetet, Feigler Izabellát, Angelotti Máriát, Kiss Juliannát, Popper Ilonát, Schöibert Paulát, Maly Józsefnét, Papperth Győző­n­ét, Skultéty Máriát, Kovásznay Lászlónét, Varga Margitot, Kaimpis Ilonát, Altmann Erzsébetet, Kuk­lenyáik Annát, Bernstein Emiliát, Bürger Annát. A közjótékonysági ügyosztály jelölése a fővárosi árvah­ázaknál megüresedett igazgatói és tanítói állá­sok betöltésére: 1. Egy igazgatónői állásra: Fráter Annát. 2. Két árvaházi tanítói állásra: Bárdos Sán­dort és Boros Józsefet. 3. Két árvaházi tanítónői állásra: Vas Margitot és Grill Máriát, pergőtűz után, félig le van égve. Az egyik lap­perlije feltétlenül ott marad a tisztítótűzben. Én csak így mondom: lapperii, ahogy a mosónétól hallottam, a lapperii az a háromszögletű darabka, simely, elöl le van vasalva a gallérból. A puceráj azonban nemcsak tisztítótűz, hanem néha az újjászületés forrásvize. Gallérjaim, amik kimoshatatlan nagy fekete számokkal vannak megjelölve — a pucerájban néha épp ezeket a szá­mokat vasalják kifelé és akkor úgy nézek ki az ilyen gallérban, mint a gályarali, akinek a nya­kára sütötték a bélyeget — mondom, a tisztító­tűz kiveszi olykor ezeket a számokat is és ak­kor a gallérjaim újjászületnek. Mint harmincki­lencesek kezdték meg pályafutásukat és mint negyvenkettesek térnek vissza. Néha nyomban harmincnyolcasokká zsugorodnak össze és akkor addig erőszakolom őket az inggombra, míg vagy a gallér szakad el, vagy az inggomb lyuka, vagy pedig az inggomb feje törik le. De közben a düh­től lesoványodik a nyakam, rámegy a harminc­nyolcas is. Elhatároztam már rég, hogy nem fogok gal­lért viselni, tartsanak bár őrültnek, vagy budai korcsmárosnak. A minap aztán fölragyogott a sze­mem, az életkedvem. Egy kirakatban megpillan­tottam a következő megváltó fölírást : „Papír­gallér !" I Igaz, hogy ennek az ára is annyi, mint békében volt két darab négyrétű vászongallér, de azért boldogan tűztem a nyakamra. Rohantam az első kávéházba, hogy cikket ír­jak erről a nagy eseményről. Kértem a pincértől papirost, de nem adott. A papírdrágaságra való tekintettel. Mit volt mit tennem ? Lecsatoltam a nyakamról újonnan vásárolt galléromat és erre írtam rá ezt a cikket, amelynek nem lehet m­a vége, mint ez a fölkiáltás : V _ V —­ Uraim, le a gallérral! —nl. « Gallér Mint fontos újítást jelentem, hogy az a kéz­irat, amelyből ezt a cikkemet kiszedték, nincs "kutyanyelvre" írva. A kutyanyelv most nagyon füstölve, mint disznónyelv a kilója úgy száz korona körül jár. A kutyanyelvet már rég szakítottam, ellen­ben a gallérviseletről még nem tudtam lemonda­ni. Mi a gallér? Egy kemény gömbölyűség, ame­lyet az ember elől és hátul két inggombra rá­nyom. Az inggombnak vagy kicsi a feje, akkor nem tartja a gallért, vagy túl nagy, akkor nem lehet rácsatolni, nem szólva arról, hogy közben az inggomb elgurul és az ember egy óráig keresi az ágy alatt a porban és utána újra elölről kezd­heti a mosakodást és kefétkezést, esetleg a fésül­ködést is. A gallérnak egy nagy hibája van, az, hogy tisztának kell lennie. A társadalom direkt fehér­nek teremtette a gallért, hogy annál piszkosabb lehessen. Könnyű volt hidegvért és tiszta gallért hordani, amíg egy tucat került belőle annyiba, mint most egy darab. Azonfelül még külön pechem van, hogy ne­kem harminckilences gallért kell hordanom, ami a legtöbb ember nyakbősége, tehát a leghama­rább elfogyott. A kereskedő a legszeretetremél­tóbb módon teszi elém a Jónásnak való negyven­kettes, vagy a gólyanyakra való harminchetes gallért, mert ebből, hála Istennek még van, mint­hogy senkinek sem kell. Végre hosszas földkörüli utazás után a har­minckilencedik szélességi foknál fölkiáltok : gal­lér ! Hazaviszem őt, a kincseken szerzett kincset és csak egyszer, testvérek közt is legföljebb csak kétszer szalat fölvennem őt. Akkor már puce­ríjba kell küldeni. A puceráj : középfaj a pokol és a tisztítótűz között, a legfeketébb lelkiismeretű gallérból is ki­szedi a foltokat. De egyebet is kiszed. Vadonatúj gallérom, mikor visszakerül a pucerájból, úgy néz ki, mint valami alpesi hegyláncolat sziluettje, amelynek minden egyes hegycsúcsa a nyakamat szúrja kii, vagy olyan, mint egy flandriai falu A Kaukázus jövője Beszélgetés a kaukázusi köztársaság volt elnökével A Pesti Napló tudósítójától — Berlin, június 28. Oroszország likvidálásával egy nagy­­politikai faktor tűnt le a világpolitika színpadáról helyette azonban —­ egyelőre — egy csomó kisebb-nagyobb faktorral kell számolnunk. Ezek között, ha nagy­ságra nem is, de fontosságra nézve különösen fi­gyelemre méltó a Kaukázus még nem konszolidált népkonglomerátuma. Vezető helyen áll a Kauká­zus népei között Georgia, amely Oroszországnak olyan kiváló vezető férfiakat adott, mint Cseidze, Cseretelli, Csenkeli, a menseviki párt szellemi vezetői. Pár nap óta Berlinben tartózkodik Csenkeli, aki már az orosz dumában tekintélyes szerepet játszott, majd a Kaukázus különválásával az új köztársaság elnöke és május vége óta az új georgiai köztársaság külügyminisztere lett. Csen­keli volt szíves a Pesti Napló tudósítóját fogadni és szűkebb hazája politikai viszonyairól bőven in­formálni. A vele együtt érkezett delegáció tagjai­val is beszéltem, akik Georgia önállóságát notifi­kálni jöttek Berlinbe. Csenkeli erőteljes férfi a negyvenes években,M­arca nem kaukázusi jellegű, inkább mongol tí­pusú mélyen fekvő szemeivel és mongol orrával; lassan,, megfontoltan, de nem egész hibátlanul beszél németül. Látni rajta, hogy céltudatos, ener­gikus. Csenkeli a következőképpen vázolta a Kaukázus politikai életét és politikai céljait a forradalom óta: — A Kaukázus természetes gát Orosz- és Tö­rökország között. Lakói a legkülönbözőbb fajok, nincs még kialakulva, mert a hegyekben lakó kö­rülbelül 30 néptörzs alacsony műveltségi fokon áll. Dél-Kaukázus azonban politikailag sokkal érettebb, egységesebb, csak három néptörzs lakja: a tatárok, örmények és georgiaiak. Az utóbbi nép áll a legmagasabb kulturális fokon, politikailag állandóan önálló életet élt, ha száz éven át orosz önkényuralom alatt állt is. Georgia egészen más viszonyban volt Oroszországgal, mint a biroda­lom többi idegen néptörzse, talán a finneket ki­véve. Georgiát ugyanis Oroszország nem fegyver­rel foglalta el, hanem Georgia fordult Oroszor­szághoz a XVIII. század végén és szövetségre lé­pett vele, hogy Törökország arrafelé gravitáló expanziós szándékai ellen oltalmat keressen. II. Heraklius, georgiai király 1798-ban szövetséget kötött II. Katalin cárnővel szuverenitásának teljes épségben tartása mellett. Utóda XIII. György, az atobé georgiai király, awaban 1gQ7-ben kuuon a­dott a trónról az oroszok javára­­. Sándor cár pressziója következtében és azóta 1917 őszéig orosz hatalom alatt állott Georgia.­­ Amikor a forradalom kitört, Georgia és az egész Kaukázus részt vett az orosz föderatív köz­társaságban, de a bolsevikiek uralomra, jutásával széjjelváltak. A pétervári alkotmányozó gyűlést ugyanis széjjelkergette Lenin az első ülés után, m­ire mi, kaukázusi képviselők, mint külön kauká­zusi népképviselet Cserdze elnöklete alatt egybe­gyűltünk Tifliszbe. És mivel ezt az országgyűlést a legdemokratikusabb választójog alapján válasz­tottuk, minden húsz éven felüli férfinak és nőnek aktív és passzív szavazati joga volt, jogosan ren­delkezhetett az ország sorsa felett. Így önálló köz­társasággá alakultunk, melynek első elnöke én lettem, Cseretelli pedig az ország legnagyobb párt­jának, a mensevikieknek a pártelnöke lett. A mi pártunk, a mensevikiek, a legnagyobb párt, de abszolút többségünk nincs, utána következnek a föderálistól, és a nemzeti demokraták, ez utóbbi erősen radikális polgári párt. A tatárok és örmé­nyek szintén részt vettek a koalíciós kabinetben, amelynek elnöke Gegecskori volt.­­ Röviddel erre b­ekövetkezett a breszt­litovszki békekötés, amely az új kaukázusi köztár­saságot három rendkívül fontos tartományától fosztotta meg. Megjegyzem a bolsevikieknek nem volt mandátumuk tőlünk, hogy a mi nevünkben is békét kössenek és a mi államunk részeiről ren­delkezzenek. De erről nem vitatkozunk, a béke­szerződés­ megvolt és ezeknek a tartományoknak saját rendelkezési jogot biztosított. De a törökök felfogását bizonyítja, h­ogy nemcsak az illető há­rom tartományt (Kars, Batum, Ardahan) foglal­ták el fegyverrel, hanem sokkal mélyebbre hatot­tak be a Kaukázusba és így az új köztársaságot lehetetlenné tették. Márciusban és ápgilisban tár­gyaltunk ez ügyben Törökországgal, de ezek a trapezunti és batumi tárgyalások nem jártak semmi eredménynyel. Így a török előrenyomulás szétválasztotta a Kaukázust három alkatrészre, a köztársaság életképessége ezzel megszűnt és Geor­gia május 26-án mint önálló állam proklamálta különválását. A tatár és örm­ény terület jó része török kézen va­n most.­­ Georgia reméli, hogy a küszöbön álló tár­gyalások Törökországgal s a központi hatalmak részvételével olya­n eredménynyel fognak végződni, amely minden félre kielégítő lesz. A tárgyalások helye és kezdetüknek időpontja nincs még el­döntve, azonban mielőbb meg fognak kezdődni , remélhetőleg nem Konstantinápolyban, hanem másutt, akár Berlinben, Bécsben, akár Budapes­ten vagy Szófiában. •­ A Kaukázus arra az álláspontra helyezke­dik, hogy a központi hatalmaknak érdekükben áll, hogy Oroszország és Törökország között egy önálló állam legyen beékelve, különösen azért, mert a Kaukázus gazdasági szempontból is mint nyers­anyagforrás fontos a központi hatalmakra nézve Kaukázus természeti kincsekben gazdag, csak a bakui petróleumforrásokra utalok, vagy a magán­é­s rézércekben való gazdagságára. De az önállóság előfeltétele az, hogy a Kaukázus Törökországtól teljesen független legyen. Törökország nem is volna képes ezeket az országrészeket, ha birtokába­­ jutnának, úgy támogatni, hogy azok boldogulja­nak, sőt ellenkezőleg, biztos gazdasági depresszió­nak néznének elébe. Georgia mindenesetre a törö­kök ellen foglal állást, úgyszintén az örmények, ezek már tradícióból is. A mohamedán tatárok ál­láspontja még határozatlan. A bakui tatár kapita­listák és az ottani tatár intelligencia törökellenes, de Baku sajnos a bosevikiek kezén van ma és így Baku álláspontja nem mérvadó. A németek szerepe ez ügyben is isiyes, mert szimpatizálnak ugyan a kaukázusiakkal, de nem tehetnek semmit török szövetségeseik ellen. Re­méljük azonban, hogy mint közpetitek, fontos sze­repet fognak játszani. A georgiai kérdés európai fontosságú. Georgia az orosz cári uralom meg­dőlésével természetszerűen önálló államnak tekinti magát. Érdekes megemlíteni — és ezt fájdalom mosolylyal jegyezte meg Csenkeli — hogy a leg­utolsó hágai nemzetközi kongresszuson 1911-ben Georgia fel akarta vetni önállóságának kérdését. Anglia, Amerika és Franciaország a kérdés tár­gyalása mellett voltak, de ellene szavaztak Orosz­országon kívül Németország és Ausztria-Magyar­ország, így tehát a kérdés nem is került a napi­rendre.­­ Gazdasági szempontból remélhetjük, hogy a Kaukázus ismert természeti gazdagságai alapján prosperálni fog és élénk forgalmat fog a központi hatalmakkal kifejteni. Egyébként innen Bécsbe és Budapestre, is el fogunk látogatni és örülünk, hogy alkalmunk lesz a monarkia politikusaival megis­merkedni. Beszélgetés közben megjegyeztem, hogy a ború alatt a georgiaiak nemzeti költőjének, Rusz­tavelinek a művei magyarul is megjelentek Vikár Béla for­i­ár.v­­an. A minisztert ez rendkívül érde­síitte, öre­glück

Next