Pesti Napló, 1918. augusztus (69. évfolyam, 177–203. szám)

1918-08-15 / 189. szám

Budapest, 1918 ELŐFIZETÉSI ARAKt fül. Egész évre 52 kor. — Fél évre _ 26 , — Negyedévre 13, — Egy hóra _ 4 60 Egyes szám ára: Budapestem és vidéken 18 fillér, pályaudvarokon 10 fillér V 1 k, augusztus SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON József 62-30,62-31, 62—32, 62-33, 62-33. Felelős szerkesztő: József 62—36. Igazsatóság: József 62—35. A német főhadiszálláson együtt tanácskozott ma a két szövetséges uralkodó, Vilmos császár és Károly király. Senki nem tudja természetesen, hogy miről beszélget, a két hatalmas nagy úr. Azok a lendületes és hiszszu fejtegetések, melyek a mi királyunk utazásával kapcsolatosan a félhivatalos jól értesültség látszatát gondosan óvó újságokban megjelentek, nem egyebek, mint felhígításai az eseményeknek, s az események közül főként annak, hogy háború van, háború keleten és nyugaton, északon és délen, lángban áll az egész világ, s mi nem tudjuk, hogyan fog valaha ez a borzalmas idő elmúlni. A világ azonban már négy esztendeje lángban áll s ennél a félelmes ténynél a két uralkodó találkozása is csak többször megismétlődő epizód. Ha azt olvassuk, hogy ez az újabb találkozó csak megerősíti a szövetségesek összetartását és elszántságát — s hány változatban, s milyen terjedelmesen olvashatjuk most ezt — akkor ismét arra kell gondolnunk, hogy nemcsak a világot, hanem a félhivatalos tollakat is kevés bölcsességgel kormányozzák. Mi azt hisszük, hogy még a legféktelenebb entente-fantázia szerint sincs szüksége már ennek a szövetségnek és ennek az összetartásnak semmiféle külön demonstrációra. Négy éves közös harc után a mi sorsunk Németországgal annyira összeforrott, hogy a szétválasztás gondolata még ellenségeinktől is távol van. Nem is vettük észre soha, hogy komolyan számítani tudó eutentepolitikusok a szövetségesek szétválasztásának lehetőségével számoltak volna. Ezt a lehetőséget egész Európában soha nem szellőztette más, mint a múlt év tavaszán az alldeutsch sajtó, melynek különböző orgánumai heteken keresztül írtak egy állítólagos amerikai, pénzzel bélelt békeajánlatról, az ostoba hit kapcsán a leggonoszabb alattomos gyanúsításokkal illették a monarkiát s ezeket a gyanúsításokat nekünk a cenzúra, miatt még csak viszszautasítani sem volt szabad. Azóta valamivel enyhébb velünk szemben a német nacionalista sajtó is és el lehet mondani, hogy senki nem tudja, ugyan mi lesz a háború vége, de tudja mindenki, hogy a békét Németországgal együt fogjuk megkötni. Az uralkodók találkozásában tehát az egyetértés demonstrálásának szándékát nem látjuk, mert erre semmi szükség nincsen, s mert hisszük, hogy ők maguk nem is gondoltak arra, hogy közismert és elfogadott tények külön aláhúzásra szorulnak. Utólag fogjuk majd csak megtudni, várjon a német főhadiszálláson történtek-e egyes részletekre nézve döntő elhatározások. A nagy létprobléma, a háború maga mostani stádiumában már a leghatalmasabb földi emberek erejével is csak igen nehezen kormányozható. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy éppen a mi uralkodónk milyen őszinte és becsületes igyekezettel munkálkodott a megértés és a béke megteremtésén. Mi nem tehetünk szemrehányást önmagunknak, a mi lelkiismeretünk tiszta, de ez csupán lelki vigasz nekünk, kik a nagy tűzvész eloltásáért áhítozunk. Azt kell tehát hinnünk, hogy a német főhadiszállás eseményei döntően, vagy mondjuk irlyers hatással nem fogják befolyásolni a világ helyzetét. Bonyolultabb és szomorúbb ez a helyzet, mint talán a háború kezdete óta valaha, mert egyre nagyobb tömegek keverednek a küzdelembe s az entente oldalán egyre jobban terjed a legázolás jelszava, epidémiája, az a járvány, melyet nálunk azaildeutschok kezdtek terjeszteni, de nem jó sikerrel. Szörnyű erőfeszítések történnek a nyugati harctéren. Százezer számra jönnek minden hónapban az amerikai khlonák. A tavaszszal a németek igyekeztek nyugaton kikényszeríteni a döntést, most nyilvánvalóan az entente szándéka, hogy nem hagyja abba addig a legirtózatosabb rohamokat, míg döntő győzelmet nem ér el. Ez a szándék természetesen meg fog törni a németek szivós energiáján. De mig az Pénteken: Szetsffyizt Géza ! Egy magyar publicsta. Szombaton : ScuiSpiSisillaAnvíri mérés Vasárnap : •Jóíts Xr apái2 Biben-duL, a szikem. Irtas Lakatos László A közönség falánk, háborús olvasó kedve arra , ösztökélt több füzetesvállalatot, hogy újra kiadják apróbb regényééit, hosszabb elbeszéléseit Mikszáth Kálmánnak. Ezek a vállalkozások valamennyire újra aktuálissá tették Mikszáthot, aki már nem volt az. A hadi konjunktúra, ez a válogatás nélküli föllendülés, amely olykor az ocsu mellett magasba kapja a tehetséget is, most újra eleven forgalmat adott a névnek, amely harminc évig a közhit szerinti legnagyobb tehetség vignettája volt és amely, hogy a név viselője nyolc év előtt meghalt, hideg lett és ritóka a közforgalomban. Mikszáth 1910. június havában meghalt. Kevéssel halála után szülőfalucskáját, a nógrádmegyei Szklabonyát elnevezik Mikszáthfalvának, most pedig vállára kapja őt a hadi konjunktúra és — ez minden, ami azóta történt vele, hogy meghalt. Olvassák, mint egy angol kölcsönkönyvtári regényírót, ám a szelleme nem él, nem aktív többé. Pedig az olyan nagy tehetségekkel, mint Mikszáth Kálmán, sok mindennek kell még történni halála után. Egy dolognak mindenesetre és ez, hogy olvassák, erősen olvassák, jobban talán, mint életében. A nagy író igazi aratása a népszerűségben a halálát követő első évek. Strindbergnél, Tolsztojnál, hogy a legislegnagyobbakat akik Mikszáthnak körülbelül kortársai voltak a halálban, ez így volt. Nála nem. Népszerűsége, olvasottsága nem az, ami volt életében és ha Jókai halottaiban még elevenebb lett, Mikszáthról sajnosan kell megállapítani, hogy fizikai halála után könyvei — egészen a mostani hadi konjunktúráig — estei. Ez így van és hogy ez így van, keserűséggel érezzük mi, akiknek szerény véleménye szerint az ő írói tehetsége, ha nem is volt olyan fontos, mint Jókaié (kit ő titokban kevésre becsült), viszont mélyebb volt, íróibb, művészibb, talán magyarabb is. Nékünk sokkal kedvesebb. Annál fájdalmasabban esik éreznünk Mikszáth gyors elhalkulását, aminek kát magyarázatátis találjuk (lehet, hogy egyik sem jó). Az első: Mikszáth nem írt az asszonyoknak, írásaiban úgyszólván alig valamit adott a nőknek, regényt, szépirodalmat ,könyvet (nálunk legalább) pedig csak a nők olvasnak és az ifjúság. Mikszáth férfiaknak itt és nem csupán kimondottan politikai munkáiban is. Tisztán szépirodalmi dolgaiban is fontososabb a vármegye, a kaszinó, a hivatal, a kártya — szóval a magyar közigazgatás és férfi gentry-világ dolgai, mint a nő és a szerelem. Mikszáth, akinek tehetségét egy politikai szó közéleti esemény, az árvizi királyi biztosnak, Tisza Lajosnak szegedi udvartartása revelálta először és aki a T. Házról írott karcolataiban talált magára úgy, hogy egyszersmind az egész ország is ráakadjon, legtisztább scelletrisztikai műveiben is csak a férfi életének külső részét, a hiúságot, a mulatságot, a hivataloskodást, a pénzgondokat, a politikát és mindennek humoros részét tudta igazán raszolni, igaz úgy, ahogyan rajta kívül senkisem, talán az egy Gogoly, aki szerintünk sokkal igazibb lelki rokona volt neki, mint az, akiéhez tehetségének irányát általában hasonlítani szeretik, Dickens. •Sok novellájában, minden regényében szerelmi történet is fordul elő. De ez a szerelem, legalább a leírásában sosem hatol a mélyre, még csak érinteni sem meri a vér az erotikum gyönyörű és keserű problémáit és legfontosabb kifejlésében sem válik többé IU adománál, amelynek előre lehet sejteni szerencsés végét. Mikszáth fiatal lányai és legényei mind egy sémára szeretnek, a mondanivalójuknak (?) egy az argotja, egyformák, mint a mezőnek virágai, anélkül azonban, hogy műveiben olyan fontosak volnának, mint aminő fontosak ezek az egyszerű virágok az eleven természetben. Mikszáth szerelmei szenvertélytelenek, a világ egyéb külső dolgai mögött elbúvok. De ez nemn az a szemérem, amely miatt Arany János például aki irt le életében egyetlen szerelmes sort. Aramnem írt a szerelemről. Mikszáth írt róla, de úgy, hogy közben őt is untatta a dolog. Hisszük, hogy ezért sokkal kevésbbé érdekes az asszonyok számára, mint :: jóval alatta álló írók, akik azonban írásuk javul, talán minden betűjét a nőknek adták. IV Mikszáth csillaga nem csupán azért halványodott el hamar, mert kimondottan masculin író volt, hanem a politikai okoknál fogva is. „A tisztelt Ház", „A klub és folyosó" írója" szorosan odatartozott a nyolcvanas és kilencvenes esztendőnek ahhoz a politikai Magyarországához, amelynek vezető politikusa, a csontos kezű Tisza Kálmán, nevezetes kalo- i^' 1MTS 15 * // Károly király megérkezett a német nagyfőhadiszállásra, ahol két napra tervezik a tárgyalások tartamát; a tanácskozások során az általános katonai és politikai helyzettel is foglalkozni fognak. Az olaszok offenzívát kezdtek a Tonale-szakaszon Tirol ellen; eddig minden támadásuk meghiúsult. Oroszországban a bolsevikiek bukása esetén forradalmi szocialistakormányra vagy katonai diktatúráraszámítanak; ez utóbbi Mihály nagyherceget emelné a trónra. Az ukrán kormány kijelentette, hogy Ukrajna még abban az esetben is semleges marad, ha az ország hadszíntérré válnék.