Pesti Napló, 1918. augusztus (69. évfolyam, 177–203. szám)

1918-08-20 / 193. szám

"Kedd PESTI NAPLÓ 1918. augusztus 20. 9 „Sárga szoba" titka Írta: Leroux Gaszton «30» Fordította: Tóth Árpád " (25) .— Mi lett volna, ha a kisasszonyt ak­­kor támadják meg, amikor már senki sincs a laboratóriumban, csak az alvó Jacques apó fenn a padláson? Nemde, semmi kétség sem volna aziránt, hogy Jacques apó a gyilkos? Az öreg csak annak köszönheti a szerencséjét, hogy a tragikus jelenetet a gyilkos valósággal elsiette, mivel a laboratóriumban uralkodó csend miatt nyilván azt hihette, hogy ott már nincs senki és így a kellő pillanat elérkezett! Az a valaki, aki ily titokzatos módon tudott­­ide bejutni s már jó eleve ilyen előkészülete­­ket tehetett Jacques apó rovására, kétségkívül­­meghitt ismeretségben lehetett a ház dolgai* va. Hány óra volt pontosan, mikor bejött ide? Délután? Este? Nem tudnám megmon­­dani... De bizonyos, hogy az, aki ennyire ismerős volt az itteni viszonyokkal és embe­rekkel, akkor hatolhatott be a „Sárga szoba", ha, amikor akart!.**­­— De olyankor, mikor ,volt valaki a labo­­ratóriumban, nem jöhetett be! —• kiáltotta Marquez úr. — Honnan tudhatnók azt, vizsgálóbíró úr kérem? — felelte Larsan. — Mondjuk, éppen az ebéd folyt a laboratóriumban, a cselédek ki* és bejártak... vagy valami kémiai kísérlet ment végbe tíz és tizenegy óra között . Stan­­gerson úr, meg a kisasszony és Jacques apó éppen a hevitől készülékek körül foglalatoskodo­ttak a nagy kandalló egyik sarkában... Ki mondhatja meg, hogy a gyilkos... egy isme­­rős, egy ismerős!... nem éppen ezt a pillana­­tot használta-e fel arra, hogy beosonjon a „Sárga szobá"-ba, miután a mosdószobában előzőleg levetette_a cipőit? — Ez nagyon valószínűtlen! — szólt közbe Stangerson. — Kétségkívül! De nem lehetetlen! Én különben nem állítok határozottan semmit! Ami viszont a gyilkos távozását illeti, az már egészen más! Hogyan tudott elmenekülni? A világ legtermészetesebb módján! Larsan Frigyes egy pillanatra elhallgatott. Ezt a pillanatot végtelenül hosszúnak talál­­tuk. Érthető, lázas várakozással lestük, hogy újra megszólaljon. — Én magam n­em jártam bent a „Sárga szobá"-ban, — folytatta Larsan, — de gondo­­lom, hogy a vizsgálat teljesen megbizonyoso­­dott afelől, hogy csak az ajtón át lehetett on­nan kijutni! Nos, miután más módon képte­­lenség a távozás, tehát ezt a módot kell elfo­­gadnunk! A gyilkos elkövette a büntettet s utána az ajtón keresztül távozott! Melyik pil­lanatbans? Abban a pillanatban, mikor számára ez a legkönnyebb volt, abban a pillanatban, mikor legvalószínűbben magyarázható meg a távozás, olyannyira, hogy más magyarázat nem is lehetséges... Vizsgáljuk meg tehát a bün­­tényt követő ,,pillanat"-okat! Első pillanat, mikor az ajtó előtt Stangerson professzor és Jacques apó állanak, készen arra, hogy elvág­­ják a gyilkos útján. Második pillanat, mikor Jacques apó kis időre távozik s Stangerson ur egyedül van az ajtó előtt. Harmadik pillanat, mikor Stangerson ur és a kapus vannak együtt az ajtónál. Negyedik pillanat, mikor az ajtó előtt Stangerson professzoron kívül a kapust. A kapusnét és Jacques apót is ott találjuk, ötödik pillanat, mikor az ajtót betörik s a „Sárga szobá"-t megrohanják. A menekülés most már abban a pillanat­­ban a legmagyarázhatóbb, mikor a legkevesebb­­en vannak az ajtó előtt! Van egy a pillanatok közt, mikor csak egyetlen ember állt az ajtónál s ez az, mikor Stangerson úr egyedül maradt! Legfeljebb még a Jacques apó csendes bűnré­­szességét tételezhetnők fel, de ebben nem hi­­szek, mert Jacques apó akkor már nem ment volna ki a kerti lakból a „Sárga szoba" abla­­kának a kívülről való megvizsgálására, ha látta volna, hogy az ajtó kinyilik s a gyilkos távo­­zik! Az ajtó tehát akkor nyilt meg, mikor Stangerson úr egyedül maradt s a gyilkos ak­kor távozott! Itt fel kell tételeznünk, hogy Stangerson professzornak súlyos és fontos okai lehettek arra nézve, hogy ne ragadja meg s mások által se tartóztassa fel a gyilkost, hanem távozni engedje az előszoba ablakán át, sőt ezt az ablakot utána még be is csukja!... így történvén a dolog, minthogy Jacques apó­­nak még vissza kellett térnie s mivel fontos volt, hogy mindent ugy találjon, mint ahogy otthagyta, Stangerson kisasszony, szörnyű se­­besülése dacára is, még megfeszítette maradék erejét s nyilván atyja könyörgő sürgetésbe még bezárta a kulcscsal és a tolózárral a „Sárga szoba" ajtaját s csak akkor roskadt le újra, már-már haldokolva, a padlóra ... Nem tudjuk, ki követte el a bűntényt; nem tudjuk, hogy Stangerson professzor és leánya kiknek az áldozatai, de az az egy bizonyos, hogy ők ketten igenis tudják, ki az? Borzalmas erejű ti­­tok lehet ez, hiszen e titok megőrzése végett az apa nem habozott agonizáló leányát a mög­ljött az ajtó mögött hagyni, melyet a leány maga zárt ismét magára, míg az atya menekülni engedte a gyilkost! De a világon semmiféle más módon nem lehet megmagyarázni a gyi­* kos­ menekülését a „Sárga szobá"-ból!... A csend, mely ezt a drámai és ragyogó magyarázatot követte, borzalmas volt. Mind­­annyian aggódva vártuk, vájjon a világhírű professzor sarokba szorítva Larsan Frigyes kérlelhetetlen logikájától, hogyan fog megszó­­lalni, hogy beismerje mártíri szenvedéseit, vagy hogyan fog inkább hallgatni ami még iszonyúbb vallomás? ... Láttuk, mint emelke­­dik fel, valóban, mint a fájdalom élő szobra, mint emeli fel karját olyan ünnepélyes moz­­dulattal hogy meg kellett hajtanunk előtte a fejünket, mint valamely megszentelt dolog előtt... Csengő hangon, mely minden erejét kimeríteni látszott, ezeket a szavakat mondta: — Esküszöm, élet s halál közt lebegő leá­­nyom fejére esküszöm, hogy ezt az ajtót attól a pillanattól kezdve, mikor gyermekem kétség­­beesett kiáltását meghallottam, nem hagytam el! Esküszöm, hogy ez az ajtó nem nyilt meg, m­íg egyedül voltam előtte a laboratóriumban! S esküszöm, hogy mikor végre behatoltunk a ,,Sárga szobá"*ba, három cselédem és én, a gyil­­kos már nem volt ott többé! Esküszöm, hogy nem ismerem a gyilkost! Mondjam-e, hogy ennek az­ eskünek végte­­len ünnepélyessége ellenére sem hittünk Stan­­gerson szavaiban? Larsan Frigyes megnyitotta előttünk az igazság rését, vájjon hagyhattuk-e, hogy oly hamar ismét összezáruljon szemeink előtt? Amint Marquet úr kijelentette, hogy „be­­szélgetésünk" véget ért s amint éppen a labo­­ratóriumot elhagyni készültünk, a fiatal ripor­­ter, az a tacskó Rouletabille József odalépett Stangerson professzorhoz, a legmélyebb tiszte­­lettel kezet fogott vele s hallottam, hogy eze­ ket a szavakat mondja neki: — Uram, én hiszek önnek. Itt befejezem Malevic urnak, a corbeili vizsgálóbíró írnokának elbeszélését, melyet szükségesnek tartottam az olvasóval közölni. Nem kell külön megemlítenem, hogy mind* azt, ami a laboratóriumban történt, nekem maga Rouletabille beszélte el, rögtön távozá­­suk után, híven és pontosan. Nos nagyon is sok hamis és félrevezető nyo­ mot hagyott maga után, hiszen már a kormos szélű bakancs­nyomok méreteiről megállapi­­tottam, még bent, a „Sárga szobá"»ban, anél­­kül, hogy Jacques apó észrevette volna, hogy azok az ő lábnyomainak a méreteivel egyez­­nek! Mindez már akkor feltárta előttem, hogy a gyilkos a gyanút az öreg szolga felé akarja tereltetni. Ennélfogva tehettem meg azt, amire ön még emlékezhetik, hogy miután a szobá­­ban találtak egy ócska sapkát, arról azt mond* tam­ az öregnek, hogy az az ő sapkájához ha* sonlít s a zsebkendőt is olyannak irtam le, amilyet Jacques apónál láttam! Lassan és én eddig a pontig teljesen egy úton haladunk, de innen kezdve már eltérünk egymástól! S itt rettenetessé kezd válni a dolog mert ő teljes jóhiszeműséggel egy szörnyű tévedés felé halad s nekem ez ellen kell küzdenem és a fegyverem — semmi!... Meglepett az a mélységesen komor hang, ahogyan fiatal barátom az utolsó szavakat mondta. • (Folyt. köv.) • XII. Larsan Frigyes sétabotja Csak estefelé, hat óra tájban készültem el hagyni a kastélyt, hogy magammal vigyem Pá­­risba azt a cikket, melyet barátom nagy sietve irt meg a kis szalonban. Ezt a szalont Darzac Róbert bocsátotta rendelkezésére. A riporter a kastélyban készült aludni elfogadva Darzac Róbert vendégszeretetét, mely iránta oly megmagyarázhatatlan készséggel nyilatkozott meg. Stangerson professzor ezekben a szo­­morú pillanatokban minden házi ügyes*bajos' dolog elintézését Darzacra hagyta. Barátom még el akart kisérni, egészen az épinay*i állo* másig. Miközben a parkon áthaladtunk, eze­­ket mondta: — Larsan Frigyes csakugyan nagyon érti a mesterségét s nem lopta­ a hírnevét! Tudja, hogy hogyan találta meg a Jacques apó bal­kancsait? Annak a helynek a közelében, ahol az „elegáns" nyomok megjelenését s a „durva" nyomok eltűnését észrevettük, a puha talajban egy négyszögletű gödröcske is látszott, amely arról tauskodott, hogy ott nemrégen még egy kőnek kellett feküdnie! Larsan mindenfelé kereste ezt a követ a parton s miután nem ta­­lálta meg, igen helyesen rögtön arra gondolt, hogy a gyilkos ennek a kőnek a segítségével a tó fenekére sülyesztette a bakancsokat, me­­lyektől ilyenformán sikerült megszabadulnia! Fred számítása kitűnő volt s kutatásai ezt iga* zolták is. Ez a köznyom az én figyelmemet elkerülte! Viszont az is igaz, hogy az én gon* dolataim akkor már másfelé jártak! A gyil* TESTED­ZÉS Labdarúgás A vasárnapi eredmények. Másfél hónapi szü­net után vasárna­p állottak ki is­mét a porondra a fővárosi football-csapato­k. A játékok túlnyomó rész­ben szezoneleji nívón mozogtak s a csapatok komoly tréning hiányában főleg egyéni akciókkal kísérletez­tek, melyek végeredmény-képen érdekes meglepeté­sekre vezettek. A Hunggária-úti pályán a Magyar Testgyakorlók Köre a "Vas- és Fémmunkásoik csapa­tával játszott 2 :2 (2­­-0) eldöntetlen arányban. Az MTK-ban Schlosszer, Orth, Szabó és Braun játszot­tak az első csapatból, míg a többieik tartalékok vol­tak, akik inkább csa­k statiszta szerepet töl­töttek be. Az első félidőben az MTK, a másodikban a Vasasok mutattak tetszetősebb játékot. Ezt meg­előzően a Budapesti Torna Club és a legfris­sebb elsőosztályú csapat, a Terézvárosi Torna Club csapatai mérkőztek. A játék húsz perccel a szabályos játékidő befejezése előtt abba maradt, mert a BTC egy durván játszó játékosának, Bayernek kiállítását nem akceptálta és levonult a pályáról, a BTC sport­szerűtlen viselkedése súlyos következményeket fog maga után vonni. Az Üllői-úti pályán a Ferencvárosi Torna Club szép játék után 4 :1 (2 :0) arányban biz­tosan győzött a szívósan védekező Budapesti Sport ,Essesimet csapata ellen. A ma­rei­szigeti pályán a 33 Football Club­ legénysége 2:1 (1:0) arányban, győze­delmeskedett a­ Budapesti Atlétikai Club csapatán, amig a másodosztályú Testvériség 4:2 (3:2) arányban meglepetésszerű győzelmet csikart ki az Újpesti Tor­na Egyesület csapatától.­­v Egyéb eredmények : Kispesti AC — NSC 1 : 1 (3 0). Ifjúsági serlegdöntő MTK—REAC 4:0 (0:0). (Szombathely) Győri ETO —Szombathelyi SE 1:1 (1:1). — (Kolozsvár.) MAC—Kolozsvári AC 4 :2 (2 :0). Atlétika Az­ FTC országos atlétikai viadala. Sikerült atlétikai viadalt rendezett vasárnap délután a Ferenc­városi Torna Club Ülői­ úti sporttelepén. Eredmények: Szenior versenyek: Magasugrás helyből: 1. Zsolt (FTC), 140 cm. 2. Simon György (FTC) 135 cm. 3. Fülöp László (DTE). 400 m. síkfutás kép: 1. Kocsárdy Lajos (MTK) 30 m. e. 52.4 mp. 2. Pareisz György (MTE) 20 m. e. 3. Hegyi Imre (FTC). Diszkoszvetés sh­p. 1. " Szűcs József "(MTE) 12.5 m. e. 38.79 m. 2. Payer Imre (FTC) 4 m. e. 38.77 m. 3. Ambrózy Károly (BEAC) e. n. 38.38 m. 3000 m. síkfutás kép 1. Némethy Jenő (FTC) e. n. 31 p 31.2 mp. 2. Fényes Márton (MTE) 80 m. e. 3. Zirner József (FTC). 110 m. gátfutás junior: 1. Zsolt Géza (FTC) 17.8 mp. Gerelyvetés: 1. Zsolt Géza (FTC) 40.79 m. 2. Simon György (FTC) 35.10 m­. Távolugrás helyből: 1. Zsolt Géza (FTC) 3.13 m. 2. Fü­löp László (ÚTE) 2.97 m. 3. Székely István (MTK). 4X100 m. staféta labdarúgóknak: 1. BSE (Thoma, Weiszhaus, Geguss, Fedák) 50.8 mp. 2. FTC (Bódis, Gállos, Kiss, Payer). Úszás v A győri propagamda úszóverseny eredménye: 100 m. gyorsúszás: 1. Eperjessy (MAC). 100 m. mell­úszás: 1. Wenk János (FTC). 200 m. junior hí­b ver­senyben: 1. Halász (MAC) és Keserű (N­L ker. Műugrás: 1. Halász (MAC). 3X50 m. staféta: 1. (MAFC). Hát­úszás: 100 m: 1. Wenk J. (FTC).­ Hölgyek versenye: 1. Kunszt Mariska (ÚTE), 2. Wickmann Margit (Győri ETO). 3. 3X100 m. gyors staféta: 1. (MAC). 500­ m. főverseny: 1. Eperjessy (MAC). A Szent István-napi programoa (Labdarúgás.) (Hungária-uti pálya) 33 FC—MÁV d­. u. 6 óra. (Rákosszentmihályi pálya) MTK—RAFC. (Üllői úti pálya) BAK—TTC d. u. 6 óra. (Határ­ u. Pálya) ITC—III. ker. 'ÍYE d­. u. 3 óra (Atlétika.) (Margitsziget) Az ÚTE és MAC orszá­gos atlétikai viadala d. u. 2 óra. (Kerékpárverseny.) (Millenáris pálya.) A Ferenc­városi Torna Club motor és kerékpárversenye d. u. 3 óra. (Úszás.) Beitscher uszoda.) A III. ker. TVK or­szágos úszóversenye d. u. 10 óra.

Next