Pesti Napló, 1918. augusztus (69. évfolyam, 177–203. szám)

1918-08-21 / 194. szám

jf^ S wer ft i PESTI NAPLÓ 1918. augusztus 21. séges szállására kalauzoltatni ä fáradt kato­nákat „ . • •5- » • '••» SafifiszSvu. tájékozatlan tudósítások meghoz­ták már a hir ét. mint olyan gyakran az utóbbi tiz esztendőben, hogy ég az ecsedi láp. Csak amikor közelről látja az ember a nagy veszedelmet és megismerkedik a helyzettel, akkor látja, hogy ezt a hirt akár minden nap meg lehet, ismételni a lapokban, hiszen a: ecsedi láp örökkön lg, a sárkány-kigyó lángnyelvé örökkön látogatja < é» éleszti a lápon lángoló örök tüzet. A most eddig nem tapasztalt erővel dulú Iiiz még tavalyi keletii. A mult évben ugyanis a láp területén sok nád termett, a régi lápnak itt ki nem irtható és mindenütt félbukkanó emléke. Hogy a szántásnál ne kelljen a náddal bajlódni, okányi Schwartz Lajosnak a tyukodi határban fekvő Zsíros-pusztáján könnyelműen felgyújtották a nádas lombot. Ennek tüze beleharapódzott a tőzeges taldjba, a szél élesztette, tovább hordta, de a Zsíros-tanyán nem sokat törődték a veszede­lemmel és ez. ahol n felszínen nem kapott tápot. terjedt a felszín alatt az egy—másfél méter mély turfa-rétegben. Utat vájt magának a föld alatt, mint a mezei egér. Egy-egy helyen öO—'10 hold égett, de n Zsíros-pusztában egyébre kellett a munkaerő, nem sokat törődtek az oltással. * Az ecsedi láp területét illetőleg meglehetősen i eltérők az adatok. Talán legmegbízhatóbb az a/. ; adat, amelyet iladady József tyukodi jegyzőtől kaptam, aki 80.000 holdra becsiili a lecsapolt te- ! rületet. Ebből eddig mintegy G—700 hold égeti el, de , a tűz folyton terjed, az északi szél éleszti, tovább j hordja. A tűz most a következő birtokokon pusz- I tit: Thurman Olivér, báró Uray Bálint, Jékey { László, okányi Schwartz Lajos, Földhitel Bank és sok égett el egyes kisgazdák birtokán is. Nagy terület égett el a fagy által amúgy is megviselt, lábon álló kalászos terményekből, a le­gelőkből, boglyákba rakott takarmányból. * A tyukodi határban az égő terület felé haladva igazi tüzet, lánggal égőt nem lát az ember. A tyu­kodi vágásban áthaladva, a hatalmas sik ugy néz ki, mint egv téglapiros tenger. \ tenger viharos, habzik, porzik. A szél hullámoztalja az égeti te. rület hamuját, fel-felkapja, beborítja vele az eget, majd forgószél csinál belőle égig érő tölcsért; Hátborzongatóan szép látvány, amint a porfel­legbe felcsap egy-egy lángoszlop, a tűzokádó légi sárkány lelkének túlvilági vészes lehelete. Valami sás-csomó kapott lángra.' Olt egy égből lógó füst-tölcsér repül, az árko­láson dolgozó katonák jókedvűen mutatják: akár a srapnel] füstje, másul' útnak indul a sás-csomó­ból felcsapó lidércfény, a szél elrepít egy marék­nyit a tűzzel birkózó katonák, foglyok feje fölöit. viszi 1-—2 kilométert, leteszi, füzet fog tőle a láp. A talaj besüpped a lábunk alatt, a felszín alatt lappangó égésre léptünk. .4 tűz egér-járást vájt magának a tőzegben s keresi a felszínre ve­zető utat, amely a senyvedő tűznek tápot ad. Sok helyen nagy, csipkézett szélű sebek van­nak a földben, 80—150 centiméter mélyek, a sze­rint. hogy milyen mély volt a kék agyag fölött a turfa-réteg, mellette zöld kaszáló, odébb holdakra terjedő, téglavörös terület. leégett talaj. Csúnya, szomorú, elpusztított anyaföld. Ezen a mezőn nem ciripel a tücsök. Az égő területeken, ahol laplószorüen ég a tő­zeg, a 65. gyalogezrednek Munkácsról kirendelt osztaga dolgozik a tűz lokalizálásán dr. Bürger Dezső főhadnagy és dr. Szűk Aladár hadnagy ve­zetése alatt. Árkokat ásnak az é|B terület körül olyan mélységben, amilyen mélyen a tözegréteg vastagsága megkívánja. Másik helyen orosz fog­lyok csinálják ugyanezt ' A rekkenő melegben izzadva dolgozik a jó magyar baka. a föld igazi szeretetével örvend, hogy útját vágta a láp tüzé­nek, in-egine.nlette a termő földet, amikor hirtelen a háta mögött pár száz lépésnyire fellobban egy 'áng, feltör egy füstoszlop, a veszedelem átlopó­;-:>1t kőztük, vagy a fejük fölött . . . A helyzet reménytelen. A hatvanötösök meg­kapják a parancsot az Abmarschra: '.-issza kell meruiiök a Káderhez. Az ecsedi láp öröktüze aka­dálytalanul terjed tovább, eszi a termőföldet... A ieégett területen nem marad más. csak a magas hamuréteg és alatta -a legterméketlenebb altalaj: a kék agyag. Ez a föld évekei» át teljesen termé­kellen marad, legfeljebb a káka terem meg benne. Szakértők szerint tiz esztendő kell hozzá, amig az ecsedi láp földjének sebei begyógyulnak és ilapos trágyázás, forgatás, megmunkálás után is­mét termést hoznak. Egyelőre most ismét a tűz­okádó sárkány-kígyó a korlátlan ur a láp nyolc­vanezer holdján. Dénes Sáudo f. "-' — .. \ Szegény jó bécsiek\.», — Egészen rövid tanulmányút — (A bfdecktes) A Hofau»?-»um egyik magyar custosa — min­denkép modern flalal ludós —- várt a pályaudva­ron é- gúnyosan nézte súlyos poggyászomat. — Hát te se tudod, — mondta — hogy fö­lösleges az ilyen sok abrakot cipelni? — Elég rémmesét hallottam a bécsi kosztról és eddig minden rendes ember azt mesélte, hogy kenyér, szalámi; cukor, sütemény és a sek nehéz satöbbi nélkül Bécsbe nem jöhet a magyar. — Aki nem ismeri a viszonyokat. Xo gyere csak. most veszek kenyeret. Alkalauzolt a Südbahn-oldaira, amely előtt hosszú csapatban állt a tömérdek galíciai és még több baka. A Wachlmann csak arra vigyá­zott, hogy szép sorban árusítsák a kenyeret, mert a bakák nem egyszer oldalbavágták már az uzso­rásokat. akik egy-két krönért veszik és tiz »sei­éri adják a magyar kenyeret — Gyerünk tovább, — szólt három perc niulva custocsbarátom, — a fehérből ma csak bácskai kenyér van, az meg luklrága. Kapunk bent is. Mi jól akarsz ebédre? — Mi jót. . . Bécsben? Erre a kérkedő kér­désre csak azt válaszolhatom, hogy legrégebben nem ctlom vajas bifszteket pomme fruit-val és barátfülét töpöriős turóscsuszával. — Ja igaz, ma hústalan nap van, de holnap megkapod. Különben várj csak, a hotelből mind­járt az Iiszterházg-gasséba megyünk; ott minden akad A Mariahitfer-sfrasse lejtős mellékutcája az Eszlerházy Gasse (táblája helytelenül a magyaros sz-uel írva) s mindjárt elején a Regenberger-\en­déglő. Barátomnak rögtön a kezébe dugtak egy jódarab hófehér kenyeret (á 50 fillér, idegen ba­leknek 2 korona Brotkarte nélkül) s miután a husievest íölkanalazla. így rendelt: — Bitte... (halkabban): Bedecktes. Hoztak egy óriási tányér vajbabot Ebből egy-két kanállal evett s akkor előliül! a'óla a finom régimódi marhahús. — l.átod, ez a bccsi födött, a hústalan nap kreációja. Es másnap ettünk bifszteket is, turóscsuszát is, ámbár kissé drágán, bírálom pedig ezt a kon­zekvenciát mondta !e: — A szegény jó bécsiek nem is olyan szegé­nyek és a híres Hartman kül'inszobájában épp ugy kapsz sájn r ikül finom tésztát, akár az ár­kádos kávéházban valódi babkávéi. Van itt is minden, nur Alles bedeckt. (A sr.ohaiány és a szalámi) Hiába, azért imponál a becsületes, kedélyes bécsi n-'-p! Régi dolog, hogy a scólid császárvárosi hotelben nyitva hagyhattuk a szekrényt és sza­badon hagytam az ablakpárkányon szalámiruda­mal is. amely reggeli-pótlékul szolgált. Délután azonban gyanússá váll: hiúz-szem nél­kül is rá kellett jönni, hogy csinos darabja hiány­zik. Megjelöltem a szélét piros ceruzával, de éjsza­kára eltűnt a jelzés. Ismeretlen tettes — csak nem a derék SzuzJ szobaleány? — levágott a sza­lámiból. Meg három napi dolgom van itt, mii tegyek? Ha elzárom, megromlik. Biztosítsuk provízióra? Megpróbáltam, a hüvelykemmel kimértem (ne tartsanak smucignak: SJ-á-és a keztyűm! és oda húztam a piros vonalat. Attól fogva pedig naponként csak annyi hiányzóit, amennyit a ce­ruzával kijelöltem, soha egy milliméterrel se több. Ilyen becsületes, kedvesen korrekt a bécsi nép. rn : !g a hotel-szoba leány is! (A remek bécsi minta) Napokig tanulmányoztam a bécsi villamos­közlekedést, már amennyire egyéb fontosabb tenni­valóim közt az idö engedte és elhatároztam, hogy reánk nézve lesújtó összehasonlítást fogok pro­dukálni. A bécsi villamos hármasával közlekedik ná­lunk „nem bjrja a motor'}., hátul is kétfelé will-. nak le-fel (nálunk, kicsi a perron nem lehet két­felé osztom") és különösen feltűnik a közönség finomabb, vagy fegyelmezettebb viselkedése. Délután kirobogtam a Gänsehaufel-re. a hires bécsi strandfürdőre, hogy a Pesti Napló film­riportja számára ott is fölvételeket csináltassak. .Vem akarták megengedni, mert valami ravasz pesti legutóbb ügyes fotográfiákat készített a Irikós hölgyekről, aztán elretusálla a hátteret, összevissza párosította a képeket és mint — pi­káns fotográfiákat adta el. Nagynehezen meg­ér tot te k, hogy most nem efcLe állóképekről, ha­nem rendes moii(elvételről van szó. hát megad­ták az engedelmet. IléJ órakor ügettünk a villamos Hal-teatellé­hez, hogy hazatérhessünk Óriási tömeg várt ott, éktelen lármával. Hátul egy sarokkövön csinos Strand fét óbégatott s kiderült, hogy megsántult kissé, ugy megcsípték a tömegben: egy férfi pedig mellette rakta a boszu-pofon! az egyik tettes ké­pére, aki „téíz váz i net!" kiállással „Brustfleck"­ket adott viszonzásul. De a legszebb városligeti emlékeimet elhomályosította az a sturm. amelyet az induló villamos ellen intéztek. Itt is bőven akadt link alak. aki visszaloholt az utolsóelőtti Állomásra, otl fölszál t s a végállomáson fönt­maradt, hasztalanul ordítozott az ellenőr. Háromfertály órán át annyi durvaságot, szit­kozódást, inzultust láltunk, amennyit tán egy bél alall se Pesten. Ha nincs elég hely, ugy látszik, Bécsben sinca rend. Az összehasonlító módszerre! megbuktunk^ ez az egy elégtétele meglehet Sándor Lacinak. Tábori Kornél. | A baromfiárusitok gyűlése Kiküszöbölik a közvetítő kereskedelmet A baromfikereskedők országos szövetkezete Szent István napjának délutánjir.i tartotta orszá­gos nagygyűlését. A gyűlés tárgya az a kiskeres­kedők és nagykereskedők közti harc volt, amely­ről egyik legutóbbi számunkban megemlékeztünk. A mai gyűlésen el is határozták, hogy a nagyke­reskedők bizományi egyesületét ki fogják zárni a forgalomból. Ezek ugyanis, akik összesen tizen­ketten alkotnak szindikátust, a kiskereskedők sze­rint illetéktelenül kapják meg a felhozott ára pénzértékének nyolc százalékát A mai gyűlést dr. Kadossa Marcell, a szövet; kezet ügyésze nyitotta meg. Megnyitó beszédében hangsúlyozta a baromfikereskedők mozgalmának fontosságát. A közel jövőben az ő segítségükkel gondoskodnak a főváros fennakadás nélküli és aránylag olcsó baromíiellátásáról. Utána Szemző Miklós előadó emelkedett szólásra. Háromezer kiv kereskedő létérdekéről van szó. mondotta. A kis­kereskedői,, ha megadják nekik a munkájukhoz szükséges módokat, minden akcióbaromfi nélkül el tudják látni a piacot. Az exportőrök például a főváros lakosságának olcsóbban adhatják a vásá­rolt baromfit annál az árnál, amit ők fizettek érte. I gyaiiis ha az exportra szánt mennyiségnek harminchárom percentjét a fővárosi élelmezés ren­delkezésére bocsátják, a kiszállított hatvanhat százaléknyi árun még alaposan megvehetik a be­csületes kereskedői hasznot, bár a fővárosnak a saját beszerzés ; áruknál harmincöt- 'igyven per­centtel adják olcsóbban a: árut. Ezt a tételét szá­mítással igazolja. A közélelmezési miniszter felügyelete alatt és segítségével a közönség érdekeit is kielégíthetik és a saját számításaikat is megtalálhatják. De csak (t közvetlen is legitim kereskedelem vehet részt az ezután következő munkában. Nincs szük­ség arra a bizományi szervre, anielv akként drá­gítja az árakat, hogy a szétosztással a forgalom nyolc százalékát vágja zsebre. A kiskereskedők már gondoskodtak ennek a szervnek megszűnteté­séről, mert addig nem lesz rend a baromfi-kereske. delemben, amig a közvetilőkereskedelemne.k ez a fajtája működik. A kiskereskedők most ezer ser­tést fognak hizlalni a főváros számára. Ötvenezer kiló kukoricát kapnak ehez, de más célra fordít­ják. A sertéseket a földolgozott baromfi gégéjéből cs beleiből kiszedett kukoricával és a belekkel fogják táplálni. Naponta harminc métermázsa kukoricát kapnak igy, mig a közélelmezési hiva­tal kukoricájával negyvenezer libát fognak hizlald tat ni a fövároy sz 'mára. Ezek után a vidéki szál­ütők ügyével foglalkozik, akik tizenhat község kfpvjbtdetében Jelentek meg. - *"ff.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék