Pesti Napló, 1918. szeptember (69. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-22 / 222. szám

H .Vasárnap PESTI NAPLÓ »I*. széptanaid* SI tárgyalások folynak, hogy a miniszteri rendeletben megállapított arányt megváltoztassák és a külföldre csak akkora mennyiség kiszállítására adjanak engedélyt, amekkorát a baromfikereskedők az olcsó áron Budapestnek átadnak. Ha ez a megállapodás létrejön, akkor a budapesti piacnak több baromfija lesz, de októberben egyébként is emelkedik a felhozatal, mert ilyenkor mindig több baromfi kerül a piacra. Októbertől kezdve egyébként a főváros a beszerzési csoportoknak is juttat az olcsó baromfiból és pedig annyit, hogy azok tagjaik szükségletét ki tudják majd elégíteni. Paál Jób: Közbeszólás Boszorkánytánc (hl.) Csúnya lányokat kiszépít a hozomány. Csúnya férfiak kiszépülnek a hírben, sikerben. (Volt idő, nem is oly rég, mikor egy miniszterről azt hallottam, hogy egészen szép ember. Most már nem miniszter az illető, most már megint csúnya.) Csúnya épületek pedig a jó konjunktúraban szépülnek ki. Évekig azt írták a lapok a Gellértfürdőről, hogy az architectúra szégyene. S hogy ez a megkövült szennyrakás miért kerül tizenötmillió koronába ? Panama ! üvöltötték a panama* neszelők, a riport*messiások, a sajtó*vérebek. Most aztán kisült, hogy mint vizeknek da* gadó árja a sziget körül, úgy nőtt és úgy da* gadt föl a véres konjunktúra Gellért fürdejé* nek nemtelen háza körül. S ime, máris akadt egy bank, mely a házat harminckétmillió koronáért akarta megvenni. A vállalkozó város, ezek után, mint mondani szokás, kinn van a vízből. Nem fizetett rá az üzletre. Tegnap nyitották meg a szállodát. Tegnap volt a szálloda főpróbája a sajtó szakértői előtt. Reggeli súlyos, déli könnyed lap, végig a sajtón egyetlen kiáltás: Ó mi szép! Gyönyörül A Gellértfürdőnek nagy sajtósikere volt. Tetszett. Emberek! írók! Urak! Ügynökök! Szép* nökök! Hólyag esett*c szemeitekre? Nem lát* játok, hogy ez a ház minden pesti csúfságok között talán a legis legcsufabb? Portelem, bor* zatom, apocalypticus ijedelem, ocsmányság, utálat. Nincsen egyetlenegy vonala, amin a szem szeretettel pihen meg, így képzelem a montenegrói vagy a száműzött szerb dinasztia pompázó ízlését. Ez nem civilizált és nem is vad, tíz balkáni, ez pesti. Ilyen a ház. S ha még elgondolod hozzá, hogy a Gellértfürdő helyén valamikor a Gel lérthegy volt, hogy a hegyről le s a hegyre föl ezen a helyen milyen szép kilátás esett s hogy az enyhén kanyargó utak szélén, minő tün* dék kertes villaházak állhatnának, hát a szi* ved facsarodik össze budán, bánatban, hogy ezt lehet, hogy ezt szabad, hogy ez a merénylet városatyák, polgármesterek, közmunka* tanácstalanok szeme láttára, mindannyiunk színe előtt történhetett meg. Kár a Gellérthegyért. Istenem, de kár. A szentnek ijedelmes panopticumi szobrától kezdve, a sziklák alatt húzódó illemhely* guirlandon keresztül egészen eddig a hotelig minden groteszk, nyárspolgárian röhögni való ízléstelenség. S ha még csak ennyi volna. Ahol előbb — mind apáink regélik — a Duna volt balról s jobbról a sziklák után pihenő megszelídült, befásitható Gellért emelkedett, ma ott a Fehérvárrét nevű csodája hu* zódik a csúfságnak, melynek úgy látszik az a földi rendeltetése, hogy folyót*hegyet eltakar* jon, levegőt elálljon. Most már a meghatóan kedves déli lejtőt is kikezdték. A Ménesi* útról, a város e hajdani gyöngyéről, ma már jobbrészt csak háztetőkre és tűzfalakra nyílik a kilátás. Úgy látszik, hogy a Gellért ormán éjszakánként táncoló boszorkák varázsolták erre a szerencsétlen gyönyörű hegyre a rondaságnak e száz évre megjavíthatatlan rontását, ezt az architectonicus boszorkánytáncot. És még nekünk áll följebb. És még mi merjük szidni az ízléstelen németet. Hát tud* ják*e az urak, hogy a német mit csinált volna ebből a hegyből? A lugasok közül mily barát* ságos hívással csillant volna elő a kedvesnél* kedvesebb, csínnal csinos házak fala. S hogy a dunai sétány felől — mert a német sé*tála a Duna partján -7 mily kacér szerpentűiben kanyarognék az ut a hegyi villasor felé. S hogy a villák ablakából — melyekből most 18 temesvári szélllámos bünlajstroma — .A Pesti Napló munkatársától — Temesvár, szeptember 21. Ma este kilenc órakor Csupor detektív Temesvárra hozta Marincsuk, alias Mesznicsek Józsefet, a Délvidék csempész köpeniki kapitányát, akit azonnal a hadosztálybíróságra vittek, ahol Módon százados ügyész megkezdte részletes kihallgatását. A nyomozásról már tegnap jelentettük, hogy erősen megkésve indult meg. Most idén érdekes előzményeket tudtunk meg. A határrendőrségnek már februárban feltűntek Mesznicsek nagyarányú szállításai és pénzpazarlása. Miután arról értesült a határrendőrség, hogy Mesznicsek, illetőleg az akkor még csak Marincsuk József császári tanár esős néven és címén ismert egyén Frigyes főherceg udvartartásának meghatalmazott bevásárlójaként szerepel, február 13-án távirati kérdést intézett Frigyes főherceg főudvarmesteri hivatalához. A főudvarmesteri hivataltól már február 15-én aza válasz érkezett, hogy Marincsuk József valóban kapott megbízást arra, hogy a főhercegi udvartartás számára Magyarországhatárain belül élelmiszereket vásárolhasson. Ugyanekkor a temesvári katonai parancsnokság is érdeklődött az udvarnál, ahonnan hasonló tartalmú táviratot hallott. A katonai parancsnokság azonban ezzel nem elégedet meg s egy magas rangú tisztjét Pécsbe küldte, hogy személyesen érdeklődjék Marincsuk iránt. A főudvarmesteri hivatal ekkor újból igazolta szállítóját. Marincsuk egyébként ez évi február 20-án személyesen is megjelent dr. Maildics Rezső határrendőrtanácsosnál, akinél valamelyik osztrák hatóság által kiállított arcképes igazolvánnyal, bevásárlási meghatalmazásával és a főudvarmesteri hivatal több sürgönyével igazolta magát. A határrendőrség Marincsuk nagyarányú kölelekezésén nem ütközött meg, mert tudomása volt róla, hogy a császári tanácsos nagyarányú üzleti spekulációkon igen sok pénzt keresett, így többek között megvásárolt egy győriyámosi téglagyárat, amelyet egy hét múlva százezer korona nyereséggel tovább adott egy kiléti lakosnak. Zemple Rezső kormánybiztos július lésén újból megkérte a határrendőrséget, hogy nyomozzon Mesznicsek után. Ettől kezdve ahatárrendőrség detektivjei állandóan figyelték Mesznicsek beszerzési forrásait. Csupor közélelmezési detektív, mint a temesvári határrendőrség egyik detektívje megállapította, hogy Mesznicsek Temesvárról nem küldött útnak nagyobb küldeményeket. Csupán az előre e célra elkészített faládikákban küldött Bécsbe postán lisztet és zsírt, azonkívül a futár fülkében küldött állandóan busz-harminc, csomagot. A határrendőrségnek az volt a feltevése, hogy Mesznicsek mások nevei alatt bonyolítja le szállttásait. Ez be is bizonyosodott. Megállapították, hogy Temesság községijén rövid időn belül tíz vagon élelmiszert adtak fel. A vagonok feladójaként az 51. honvédhadosztály gazdasági csoportja szerepelt. Kérdést intéztek a hadosztályhoz, de máig sem kaptak választ. Valószínű, hogy a táviratot a postán elsikkasztották. Végváron lefoglaltak egy vagont, amelynek tartalma seprűnek volt feltüntetve. Amikor azonban a seprűszállítmányt felbontották, a seprűk között nagymennyiségű zsírt és szalonnát találtak. Ennek a rakománynak az értékesítéséből huszonkilencezer koronát vett be a határrendőrség. Krausz Gyuláné temesvári lakosnál egy métermázsa szalonnát és sózott húst foglaltak le. A temesvári Mercur kereskedelmi rt. Horváth nevű igazgatójánál nyolc métermázsa túróra tette rá a határrendőrség a kezét. A túró harmincezer koronáért kelt el. Ugyancsak Horváthnál lefoglaltak tíz métermázsa lencsét. Ezekről az árukról megállapították, hogy azok a Mesznicsek tulajdonát képezték. A határrendőrség összeállította azoknak az áruknak listáját is, amelyeknél Mesznicsek mint a főhercegi udvar bevásárlója szerepelt és amelyek részben Bécsbe és részben a főherceg beltornyai uradalmába érkeztek. Szerepel még a lajstromon egy ötven méter múzsás zsirszállitmány, amelyet Nagykárolyfalván Venczel igazgatónál foglaltak le. Egy német katonánál pedig nagymennyiségű zsírt, cipőfűzőt, cipőt, szappant és egyéb cikket foglaltak le körülbelül harmincezer korona értékben. Ezek a cikkek Romániába voltak irányítva. A németkatonát Orsován fogták el. Megállapították azt is, hogy Marincsuk a Kevevára és Versec között közlekedő H-vonatokon is hatalmas arányú csempészést űzött. A határrendőrség késedelmét a nyomozásban azzal magyarázzák, hogy nem mertek határozottan fellépni, mert attól tartottak, hogy Marincsurk tényleg császári tanácsos. A szélhámos ugyanis olyan biztonsággal lépett fel és olyan nagyúri hmmdórnak adta jelét, hogy mindenkit megtévesztett. Ez azonban egyáltalán nem menti az itteni határ, rendőrség eljárását. Ma a délelőtt folyamán kihallgattál: IRtdt&l marin Vilmost, Mesznicsek* irodaigazgatóját, akiről már tegnap jelentettük, hogy Temesvárra hozták. Richtann azt vallotta, hogy Mesznicseket 1914. óta ismeri, de mindig csak Marincsuk néven. A szállításokhoz semmi köze nem volt, tu adis-vétel üzleteket sem ő bonyolította le, hanem csupán csak megbeszéléseket folytatott azok érdekében. Érdekes, hogy Riehtmannái egy feljegyzési könyvet találtak, amelyből kitűnik, hogy az irodaigazgató feltűnéskeltően nagylábon élt, így egy két napos bécsi tartózkodása alatt 2700 koronát tWltött. A pincéreknek ötven koronás banaratókat osztogatott. Este, az irodaigazgató kihallgatásn gáz dB. Vagány hadsereg-ügyész Marincsuk-Mesmicsek« hallgatta ki. Kihallgatása fél kilenctől £8 tízéé* kettőig tartott. ^ Marincsuk kijelentette, hogy nem Alt asq*a szökni letartóztatása elöl, hiszen senkit meg nolal károsított. A katonasághoz is csak azért nem vonult be, illetőleg azért szökött meg 1917 monglikán, mert egész vagyonát elvesztette és családjai nyomorgott. Most is Kolozsvárra akart utazni és vasúti jegyét is megváltotta. Tartozásai nincsenek, legfeljebb lényegtelenül apró összegek. Különbeni is most parcellázzák Párdány községben levői birtokát és ennek jövedelméből mindenkit kielégít. Elutazása alkalmával feleségének háromezer kék rónát a lőtt át és egy napon meglepi őt feleségei kijelentése, hogy az asszony egy fillér nélkül dühradt vissza. Megszökni nem volt szándékában!« Időközben Bécsben is járt, hogy jelentkezzék cet udvartartásnál. Itt olvasta a viselt dolgairól szóló tudósításokat, mire „dühös“ lett és visszatért Budapestre. Beismeri, hogy nagymérvű csempészést űzött. A hamis név használatára vonatkozólag,jelentette, hogy azt erkölcsi kényszer itatása alatt vette fel. Mariticsukot kihallgatása után visszás kisérték a katonai ügyészség fogházába. Vallomásának ama részéből, amely az erkölcsi kényszerre vonatkozott, arra lehet következtetni, hogy tényleg befolyásos barátai lehette£ az udvartartásnál és ezek segítségével űzhette zavartalaul nagyarányú üzelmeit. Részletes kihallgatását vasárnap délelőtt fogják megtartani. Újabban ismét néhány üzelmére jöttek rá. Megállapították, hogy a szabályszerű szállítási igazolványokkal felszerelt küldeményeket nem a civizetteknek szánta. Azt a rizsszállítmányt például, amelyet Pozsonyba küldött, onnan haladékoalanul Ausztriába csempészték át. Ebben »Z irány« ban a nyomozást a legszélesebb körben kiterjesztették. íj csak a szomszéd házát vagy a Gellértfürdő beteg káprázatát látni — mily messzire nyílt volna a hívogató kilátás. Civilizációban lakni jó. Vadak közt lakni jó. De rossz az, ha valaki arra van ítélve, hogy fél vad, félcivilizált népség közt lakjék, mely a barbárság frissessége és a civilizáció átfinomulása nélkül rontja meg a természet szinte megronthatatlannak vélt ajándékait: hegyet, völgyet, folyót, faragott követ és faragatlan szirtet, a szépséget, a tavaszt, a szigetet, ezt az egész gyönyörűségesen gyönyörű vidéket. Legújabb (Telefon és távirati jelentése: Japán fegyverkezik Bériig, szeptember 21. A newyorki Evertin augusztus 14-iki száma tokiói leveleket közölt amelyek szerint egy június elején tartott korona, tanácson elhatározták a szárazföldi és tengeri haderőknek rendkívül mértékben való erősítését. Az eddig 21 hadosztályból, hadosztályonként négy ezredből álló hadsereget 174 millió jen beruházással három-három ezredből álló 42 hadosztályra emelik fel, amelyek 21 hadtestre oszolnak. A haditengerészetet három hajórajra egészítik ki s e célra 1060 millió jent fordítanak. A programot végrehajtásának idejéről, melyet a japán nép állítólag rendkívül fontosnak tart, még nem tudni közelebbit. Németország engedett a spanyol követeléseknek — A Pesti Napló távirata — Genf, szeptember 21. A madridi ABC jelenti, hogy a német kormány az elsüllyesztett spanyol hajók miatt támadt konfliktusban elfogadta a spanyol kormány követtelését és kénytelen volt beleegyezni abba, hogy minden elsüllyesztett spanyol hajó helyett a spanyol kikötőkben internált hajókból rekuiráljanak. Ugyanezen spanyol lap szerint a német kormány kénytelen volt a holland kormány hasonló intézkedésébe is beleegyezni. A német kormány, jgy